Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. MÁRCIUS 15., VASÁRNAP v/ÄW av Segítség az életkezdéshez Huszonkét szobányi biztonság Maszek gyerek. A Fóti Gyermekvárosban hallottam ez a kifejezést. Nem, nem a kisiparos, a kiskereskedő fiá­ról. lányáról van szó. Ki hát a masziek gyerek? Logikus: aki nem állami. Mármint állami gondozott. A család nélkül, gyermekotthon­ban nevelkedők szóhasznála­ta indokolt Hiszen a maszek gyerek szellemi, érzelmi, anya­gi háttere mindaz, amit egyet­len szóval családnak neve­zünk. A nagyobb biztonság. Az édesszülők megértése, jótaná­csai, segítése. Az ő gyerekük­nek járó — és csak neki ki­járó — simogatás vagy szi­dás. A jutalomcsoki és a kö­zös kirándulás. Az aggodal­muk, ha beteg a gyerek vagy ha bukásra áll matekból. Meghatottságuk, amikor bal­lagni indul, s amikor az anyakömywezető előtt áll. És persze az is, hogy apuka se­gít a házhoz téglát venni, festeni, anyuka pedig vigyáz a kicsire addig ... Elkezdtem fotózni Sok az esetleg, a talán, a ha ... — Talán felvesznek a zsám­béki tanítóképzőbe, ha nem, arckor óvónő leszek — így Király Ilona, a Fóti Gyer­mekváros lakója. — Pest környékén szeretnék letele­pedni, jó lenne egy szolgá­lati hely, vagy szoba. Nem, munkásszálló vagy albérlet semmiképpen sem. A kötött­ségek miatt. Saját lakás? El­kezdtem totózni, esetleg, ha nyerek... Az óvónői kezdő­fizetés kétezer forint körüli, abból nehéz lenne egy lakás­ra elegendőt félretenni. Török László szintén idén hagyja el a Fóti Gyer­mekvárost, ő is 17 éves. — Én a Testnevelési Főiskolán szeretnék továbbtanult}!, usBg 1 nem sikerül, akikor a KÉV Metrónál, sofőrként. Ha fel­vesznek a főiskolára, kollé­gista leszek, s egy ideig nem kell gondolnom a lakásra. Ha meg nem, akkor marad a munkásszálló. Ügy tudom, a Metrónál több évi munka után segítenek lakást szerez­ni. Ötvenötezer forint kell hozzá. Ügy 15 ezer már ösz- saegyűlt, ment szerződést kö­töttem a KÉV-vel, s az élet­kezdési segély is hasonló ösz- saegű. Így talán előbb-utóbb összejön a lakásra való. Csak azt nem tudom, mi lesz, ha elvégzem a főiskolát. Test­nevelő tanár szeretnék len­ni — valahol Pest tájékán. Csak két lehetőség — Magyarországon ma az a helyzet, hogy az állami gon­dozottak 18 éves korukig min­den támogatást megkapnak, azután viszont hivatalosan semmit, csak a továbbtanulók — fog a szóba Kemenesi Ti­vadar, a Gyermekváros igaz­gatóhelyettese. — Tehát a segítség csak az önállósodá­suk kezdetéig tart, s akkor egy összegben vehetik kéz­hez az életkezdést könnyítő 5—30 ezer forintos segélyt. Már ez is nagy vívmány, a segély ugyanis 3 esztendeje létezik csupán, korábban ez sem volt. — Az állami gondozottak sajnos nem tanulnak meg igazán gazdálkodni a pénz­zel. Egy falusi gyerek, aki családban nevelkedik, részese a família minden ügyleté­nek. Annak is, amikor taka­rékoskodni kell, annak is, amikor megveszik az új ko­csit, a telket, a bútort. Ez az értelmi-érzelmi hatás a nevelőotthoniak életéből hiányzik. Talán ez az oka, hogy megesik: az állami gon­dozott fiatal éveken át fél­retett ösztöndíját sokszor egy hét alatt elkölti, ráadásul szük­ségtelen holmikra. — A gyermekvárosból ki­kerülő fiatalokra tehát csak két lehetőség vár, ha 18 éve­sen dolgozni kezdenek: a munkásszálló és az albérlet. Ilyen körülmények között vi­szont nehéz az életkezdés, a családalapítás. A többség pe­dig arra törekszik, hogy Fót közelében lakhasson, hiszen akkor közel a biztonság, a Gyermekváros... Az elmúlt negyedszázadban 101 fiata­lunk lett Fóton állandó lakos, s évente a tőlünk kikerülő 60 —80 növendék közül 30—40 itt keres — egyébként igen drága áron — albérletet. — Az ifjúsági ház, vagy ifjúmunkás szálló, amelyben a gyermekváros egykori nö­vendékei lakhatnának, két dolgot is megoldana: olcsó és korszerű szállást adna, s le­hetővé tenné a fiataloknak a közelben maradást, legalább addig, amíg házasságot nem kötnek. Havonta érdeklődik A Dózsa György úton a 12. szám alatt készek már az ala­pok. A fóti tanácson Győrfi Józsefné beruházási előadó mondja: — Az épület föld­szintjén szolgáltatóház lesz, az első emeleten 22 kétágyas garzonlakás, legfelül pedig közös helyiségek: klubterem, sportszoba, barkácsműhely. A Tervezésfejlesztési és Típus- tervező Intézet három mér­nöke társadalmi munkában készítette a terveket. Az ala­pozással az elmúlt évben vé­geztek a MEZÖSZOLG tár­sulás dolgozói, s rövidesen folytatódhat a munka, jö­het a kivitelező Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. — A pénz — 17,5 millió forint — egy részét a szolgál­ta tóház üzleteinek tulajdono­sai adják, a többit pedig a Minisztertanács Tanácsszer­vek Hivatala, s például a Chinoin, a Gyermekváros, a Pest megyei Településtiszta­sági Kommunális Vállalat. De mások is. Mint a balassagyar­mati Sándori Nagy Jenő, aki vállalta, hogy az egyik gar­zonlakást berendezi. Havon­ta érdeklődik már telefonon. Ugyancsak a berendezéshez ajánlott segítséget a Vörös­kereszt. De elkel majd itt a társadalmi munka is ... Aranyosi László, a Vörös- kereszt Pest megyei vezető­ségének titkára: — Tavaly decemberben tettük közzé felhívásunkat Pest megye a Fóti Gyermekváros fiataljai­ért címmel. A Vöröskereszt centenáriuma kiváló alkalom arra, hogy a humanitárius szervezet felkaroljon egy méltó kezdeményezést, egy jó ügyet. A vörös keresztesek vállalták tehát, hogy berende­zik ezt az otthont S azt hiszem, ennek a feladatnak eleget is tehetünk majd, hi­szen máris sorra érkeznek a felajánlások magánemberek­től, szocialista brigádoktól, vállalatoktól, szövetkezetek­től, s még egy szociális ott­hon idős lakóitól is. Nagy Attila, a fóti Béke Tsz osztályvezetője, egy fényképet őriz az asztalán. A fotó az ifjúmunkás szálló makettjét ábrázolja. — Hat évvel ezelőtt a szö­vetkezet. ifjúsági parlament­jén tettem szóvá, hogy a gyermekvárosból kikerülők­nek otthont kellene teremte­ni. Nekik ugyanis senki sem segít összespórolni a pénzt a lakásra, így arra kényszerül­nek, hogy különfeladatokait vállaljanak, többletmunkát, aimi mértékkel nem árt, de mértéktelenül már igen ... A magara példáját is mondhat­nám, hisz’ én is gyermekvá­rosi vagyok, de nincs okom panaszra, jobbak voltak az esélyeim, mert ide, Fótra nő­sültem, s kilenc évig — amíg a házra gyűjtöttünk és épít­keztünk — az anyósométonál laktunk. Vasvári G. Pál Budapesttől Erdőkertesig Tiszta szó és emberség hirdetője Puha cserge a díványon, fö­lötte a neves erdélyi grafikus, Gy. Szabó Béla egyik famet­szete. Arrébb tüzes színvilágú köröndi kerámiák, egy akva- rell, a jellegzetes székelyföldi faharangtoronnyal. Ezek be­szélnek elsősorban erdőkertesi vendéglátómról, Cservény Jó­zsefről. Ő maga, amikor éle­téről faggatom, inkább csak tőmondatokban válaszd. Az­után, hogy a szó a polcokon elhelyezett játékkönyvekre, majd az irodalomra terelődik, előveszi Féja Géza egyik kö­tetét. Benne az író dedikáció- ja, emlékezés a régi barátság­ra. ★ — Kolozsvárról jöttem 1937- hen a fővárosiba — emlékezik Cservény József, aki ma az erdőkertesi Ady Endre Műve­lődési Ház igazgatója — A filmrendezői szakon tanultam, közben énekeltem a legelső Vándor-kórusban, a pékek szakszervezeti központjának kultúrosa lettem. Vonzott a művészet,' de érdekelt a ma­gyar valóság is: 1938-ban be­kapcsolódtam a falukutató mozgalomba, részt vettem a cigányok életmódjának vizsgá­latában. Akkor ezt úgy vé­geztük, ho^y több hétig a szó szoros éi méhen együtt él­tünk egy-egy vándorló cso­porttal ... Űjaibb dokumentumokat mu­tat. A Baranyai Művelődés című folyóirat egyik számát, amelyben a .pantomimmel fog­lalkozó tanulmányát közölték. A mozgásművészettel akkor ismerkedett meg, amikor fő­iskolásként néhány hónapig a párizsi Skola Cantorumban tanult. 1940-ben végezte el a filmrendezői szakot, s a rádió dramaturgiai osztályán kezdett dolgozni. Közben segédren­dezői feladatokat kapott, majd 1942-ben saját — igaz, rövid • .'III.: > • ... ív ' , b'£U.iA«J -i -1« U.tü*illá, dÄÜWlJlflJtf L ; a .V -.e.-, , rj‘VC>,5><-y : - 1. ' I '1 P-..-VÍ f V í »‘O ö vi. 11 »4 •* ­: egy ugrás... J i -r.d Mfc s •A'AVjüy.t c ?. > Mit kap a kereskedő ? Csak egy ugrás a Sugár! A reklámmondat hamar népszerű lett, és vele az üzlet- központ is. Az .,ugrás” a sok irányból, könnyen elérhetősé­get szimbolizálja — joggal. Metró, HÉV, buszok, villamo­sak viszik a vásárlót, az Örs ezér térről sugárszerűen ágaznak szét az utak a fővá­ros különböző pontjaihoz. No, meg Pest megye más­más településeihez. Oda és vissza természetesen, hozva azokból nemcsak vevőit. de eladót is. Nemcsak a pénz Harminchárom — jó keres­kedelmi zsargon szerint —, egység működik a Sugárban. Boltok, szolgáltató vállalatok felvevő fiókjai. ' Három-négy - személyesek és több száz em­bert foglalkoztatók. Az egyik legnagyobb a Csemege ABC. Kétszázhatvan dolgozójuk, mintegy fele Pest megyéből jár be naponta. — Mégpedig két műszak­ban! — emeli fel ujját figye- lemkeltően Mázás Istvánná. Ülünk a kellemes kis étkező­ben, a pultok mögött. A sa­rokban presszógép sustorog, ez a kávézásra, uzsonnázásra ki­jelölt hely, az ebédre más te­rem szolgál. — Például ez is aiz, ami idehozott — mutat körbe Má- zásné és kolléganője, Kele Sándorné, akivel együtt jár­nak be vonattal, busszal, Gyömrőről — csak rábólint. — Ez is. Mi még? Többet kérdeznem se kell. Csatlakozik Virág Györgimé. őt Sashalomról hozza a HÉV, meg Ohád Györgyi, akit Kere- oes tárcsáról. Egymás szavába vágva sorolják az okokat és a krónikásnak talán az a leg­meglepőbb. hogy nemcsak a magasabb bér motiválta dön­tésüket. Pedig az bizony jóval több, mint Például Gyömrőn volt. a kis élelmiszerüzletben. Annál is maid 2—2 és fél ezer forinttal vastagabb Mázásné boríték! a. A többiek is a ko­rábbinál jó másfél ezerrel na­gyobb keresetről szólnak. Vél­ném, ez is elég a napi kétsze­ri háromnegyed órás utazások feledtetésére. f Ne higgye, hogy csak a pénz érdekli az igazi kereske­dőt! — pirítanak rám. — Hát? És otthon? Itt olyan szociális körülmé­nyek — étkezők, zuhanyozók stb —, várják őket, melyek kis község kis boltjában elkép­zelhetetlenek. Villástargonca, lift is segíti az árumozgatást. Nem kell dühöngeni, ha a fa­lusi boltba a központ nem küld olajkályhajavítót, hűtő­pultszerelőt, vagy amikor az otthoni kicsi üzletben egyet­len ember kénytelen eladni, pénztárt kezelni, rendelni, csi­nálni mindent. És nem örül a kereskedő sem, ha Gyömrőn, Kerepestarcsán, Gödöllőn sű­rűn kell mondani: nincs. Mennyire más 70—80 féle fel­vágott közül kínálni, mint 7—8-ból. Munkaidő után- akár egy szál köpenyben is ki le­het menni a többi boltba, megvenni mindazt, amire szük­ség lehet, de otthon nem kap­ni. Peregnek a szavak, szapo­rodnak az érvek. Érzem, nincs jogom semmi szemrehányásfé­lére, mégis meg kell kérdez­nem: — És hogy otthon, ahonnan eljöttek, abban a boltban most esetleg hiányoznak, főleg a ve­vőknek, az nem számít? Kis csönd, azután határo­zott a válasz: — Mindenkit lehet pótolni. Nincs zavar A Sugár Keravill egységében kilencvenen dolgoznak, közü­lük csak négyen Pest környé­kéről. Ám ahogy Kardos And­rás áruházigazgató mondja: — Előjegyzéseink vannak az itteni állásokra. Míg más bol­tok, akármelyik fővárosa ke­reskedelmi vállalatnál, ember­hiánnyal küzdenek, itt válo­gathatunk. Vonzó az új, kor­szerű kereskedelemtechnika, az emberszabású munkakörül­mények. A maglód! Dubec Ilonát is ezek csábították a Kőbányai Növényolaj gyárból ide, a rá­diók, tévék közé. No, meg az ottani három műszak is hoz­zájárult, hogy: — Betelt a pohár, elég volt. Ez még közelebb is van la­kóhelyemhez, és én csak Pes­ten szeretek dolgozni, otthon keveset vagyok, munka után itt jobban lehet szórakozni, meg minden. — Ez sem lényegtelen szem­pont — véli dr. Fekete Lajos, a Pest megyei Tanács keres­kedelmi osztályának, helyettes vezetője. — Ám később, családalapí­táskor, a helvi munkalehető­ség csábítóbb lesz. Ami a fi­zetéseket illeti, tény: a megyei kereskedelmi vállalatok, áfé- szek ezekkel nem tudnak kon- kurrálni, bár munkaerő- és bérpolitikájuk egyre jobb és állami támogatást, bérprefe­renciát is élveznek. Nem két­séges, hogy az ország legna­gyobb élelmiszerkereskedője, a Csemege legnagyobb boltjá­ban olyan választékot adhat, mellyel egy kétszemélyes fa­lusi üzlet nem konkurrálhat. De már például a váci 10-es bolt, a ceglédi 22-es, a szent­endrei bevásárlóközpont a na­gyon igényes vevőt is kielégí­ti. Az, hogy sokan elmentek a megyéből a Sugárba dolgozni, ellátási zavart nem okozott, és a jelenlegi helyzet nem tekint­hető véglegesnek. A kereske­delmi nagyüzemek munka- módszerével. magával a nagy­sággal együttjáró elszemély­telenedés néhány ukat vissza fogja vezetni a kisebb boltba, ahol a belépő nemcsak vevő. de Klára néni, vagy Józsi bá­csi is, és ahol a kereskedő sem csak a gépezet egyik ke­reke, de kedves Zsuzsika is. S az a sokféle terv, ami különösen az agglomeráció fejlődését hivatott szolgálni, nemcsak az eladó munkáját könnyíti, de a bevásárló asszo­nyok terhét is jócskán enyhíti. A. Gy. életű — filímvá'llalatot alapí­tott. A dossziékból piáltátok kerülnek elő: a Fiatalok Szín­padánál végzett rendezői munkájáról beszélnek. ★ Kolozsvárott német nyelvű általános iskolát végzett an­nak idején. De felsőfokú nyelvvizsgája van oroszból, románból is, beszél franciául és olaszul. Ez mintha a kü­lönböző kultúrák iránti fogé­konyságát is jelképezné. S 1948 után, amikor a katonás­kodást, majd a hadifogságot követően visszatért szülőváro­sába, a magyar, német, ro­mán szónak, műveltségnek egyaránt otthonit nyújtó Ko­lozsvárra, erre a fogékonyság­ra, érzékenységre igencsak hagy szüksége volt. Cikkei rendszeresen megjelentek a Korunkban, hét évig a folyó­irat szerkesztő bizottságában is dolgozott, jelentős feladatok vártak rá a színiház- és film­művészetben is. — A Babes Egyetemtől megbízást kaptam egy film- vállalat megszervezésére és vezetésére. 1957-től négy éven át különböző tudományos fil­meket készítettünk itt a diá­kokkal. Közben — összesen tizenhét esztendeig — tanítot­tam a Felsőfokú Művészeti Technikum színész és film­rendezői szakán. Amit nagyon fontosnak tartok ebben az időszakban, az az volt, hogy a vizsgadarabokkal eljutottunk a legeldugottabb, magyarok lakta falvakba is és ébrentar- tottuk a tiszta szó, az ember­ség megbecsülését. Ezekben az években is meg­mutatkozott hát a művészeti szakember társadalmi elköte­lezettsége, a közművelődési munka iránti érzéke. Ezt mu­tatják azok a darabjai is, amelyeket a műkedvelő cso­portoknak a Művelődés című romániai kiadványbán írt — s ezt bizonyítja az is, hogy amikor 1969-beh Magyaror­szágra települt, először a csángók lakta Baranya megyei Egyházaskozáron, majd Vil­lányban vállalt közművelődé­si feladatokat. ★ Amit négy évvel ezelőtt Villányban nyilatkozott, azt szinte változatlanul ismétel­hetné meg Erdőkertesre vo­natkozóim is: — A közéletben és a köz- művelődés szerteágazó terüle­tein a lakosság egészéhez vi­szonyítva változatlanul csupán egy szűk réteg monható ak­tívnak. Egy biztos: gyarapo­dott ez a réteg az utóbbi években... Az emberekkel való közvetlen művelődési kapcsolatot kell szélesíteni. Űjabb kis csoportokkal, közös­ségekkel. Ez a legfontosabb forma. .. Azután világossá vált előtte, hogy a kiscsoportos tevékeny­ség jelenti a legfontosabb for­mát Erdőkertesen is. És négy éve, amióta az Ady Endre Művelődési Házat vezeti, újabb és újabb erőfeszítéseket tesz, hogy ezek számát gyara­pítsa. A nyugdíjasok klubja az egyik legjobb ilyen jellegű közösség a járásban; rendsze­resen fogad neves vendégeket az Eötvös klub; tagsági díjjal, igazolvánnyal működik a kisáUattenyésztők klubja. Fö­lösleges lenne minden kiscso­portot felsorolni, azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a tűzzománccal, üveggel, kerár miával, fafaragással foglalko­zó szakkör, eddig elért ered­ményei és fejlesztési lehetősé­gei miatt a megyei művelődé­si központ kihelyezett szakkö­reként működik. Ugyancsak megyei támogatást élvez — s ennek megfelelő munkát vé­gez — az Ady Endre Művelő­dési Ház mint bázisintézmény a cigány lakosság művelődé^ sének segítéséért ★ Budapest, Kolozsvár, Villány után tehált Erdőkertes közmű­velődési élete ad szép felada­tokat Cservény Józsefnek. És ő valóban igyekszik megismer­tetni a település lakóit az ér­tekekkel. Hosszú listát tenne ki, ha minden írót, közéleti embert fel akarnánk sorolni, aki vendégként a művelődési házban járt. Az- Hdéth 'Vénákét Juditot, Krúdy Zsuzsát, Koj- íozsvári Grandpierre Emilt, Sántha Ferencet, Kiss Annát várják, valamint Bilek István sakknagymestert, Bodnár Ist­ván újságírót; mint már há­rom éve, az idén is megren­dezik a külpolitikai fórumolt Réti Ervin, Gyapay Dénes és Harmat Endre részvételével. Érdemes odafigyelni Cser­vény József munkájára. P. Szabó Ernő Ünnepélyes átadás Pro Űrbe, vándorzászló A három tavasz lényege Bensőséges ünnepséget ren­deztek az Esze Tamás-lakta­nya szépen feldíszített nagy­termében. Ifjúsági nagygyű­lésen került sor a KISZ Köz­ponti Bizottsága vörös ván­dorzászlajának átadására. Kézeli Tamás egységpa­rancsnok köszöntötte a meg­jelenteket Soraikban dr. Hus­ii Istvánt, a Pest megyei KISZ-bizottság első titkárát, László András ezredest, Nagy Sándort, a Vác városi bizott­sága titkárát. Hangsúlyozta, hogy a zász­lóért folyó nemes verseny­ben az ifjú kommunisták, a katonafiatalok, a KISZ-alap- szervezetek és a hivatalos ál­lomány becsülettel helytáll­tak. Tettekkel bizonyították, hogy képesek az MSZMP XII. és a KISZ IX. kongresszusa határozatainak a szellemében élni és dolgozni. Gombás Ernő alezredes, az egység pártvezetőségének a titkára mondott ünnepi be­szédet. — Mi a lényege a három tavasznak, és miért él a for­radalmi emlékek sorozata ele­venen népünk és a fiatalság szívében? Mindenekelőtt azért, mert 1848.. 1919. és 1945. a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért folyó küz­delmeinek kiemelkedő dátu­mai — mondotta. Visszaemlékezett 1848 for­radalmi tavaszára, amikor Kossuth, Táncsics, Petőfi és Vasvári lelkesítettek és lel­kesedtek a szabadságharc ma­gasztos eszméjéért. 1919 tavaszán a magyar proletáriátus harcba indult mindennemű elnyomás, ki­zsákmányolás megszünteté­séért, a szabad élet megte­remtéséért. 1945-ben a Szov­jetunió hadserege felszabadí­totta hazánkat, s ezzel né­pünk történetében megkez­dődött a harmadik, immár végérvényes forradalmi ta­vasz. Beszélt az eltelt három és fél évtized nagyszerű ered­ményeiről, arról, hogyan lel­kesít az ősök nemes példá­ja. Elismeréssel szólt az egy­ség KlSZ-alapszervezetéről, melynek tagjai becsülettel tel­jesítették a kongresszusi és a felszabadulási jubileumi ver­senyben vállalt feladatokat. A kimagasló munkáért el­nyerték a Vác városi tanács Pro Űrbe kitüntetését, s most a KISZ KB vörös vándorzász­laját. A vándorzászlót dr. Husii István adta át nagy taps köz­ben Taligás Antal főhad­nagynak. az egység . KISZ- bizottsága titkárának. A zászlóra szalagot kötött a városi KISZ-bizottság, az Orion-gyár és a Báthori is­kola képviselője. Az ünnepségen több kitün­tetést. oklevelet adtak át. Ké­zeli Tamás alezredesnek át­nyújtották díszes tokban a KISZ VB Ifjúsági Emlékér­mét. A lelkes hangulatú, ün­nepélyes nagygyűlés a Bátho- ri-iskola kamarakórusának énekszámaival ért véget. Papp Rezső >

Next

/
Oldalképek
Tartalom