Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-12 / 60. szám

1981. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK «“re* W K/unap Tűz uián a PEMÜ-ben Hét végén is munkában Február 25-én, este fél 10 előtt tűz ütött ki a Pest me­gyei Műanyagipari Vállalat solymári, központi telephe­lyén. Mint megírtuk, a festő­műhelyben leégett egy üzem­rész, a lángok martaléka lett két festékszórógép és 1600 li­ternyi festék. Személyi sérülés nem történt. A kár mintegy 250 ezer forint. Kovács Károly, a vállalat főmérnöke elmondta, hogy a vizsgálat azóta sem zárult le; ám minden jel arra mutat: a tüzet statikus feltöltés okoz­hatta. (Gondoljunk arra, hogy az emberi testről levetett mű­anyag alapanyagú pulóver is apró szikrát vet.) Szerencse a szerencsétlenségben: a PEMU hetvenfős önkéntes tűzoltó- gárdája igen jól képzett, ké­sedelem nélkül közbeavatkoz­tak, s mire a tűzoltókocsik megérkeztek, sikerült lokali­zálniuk a lángokat. Egyébként elképzelhetetlenül nagy kár keletkezett volna. Az üzemrészben nagyon ke­vés félkész terméket — cipő­talpat — tároltak, ennek is kö­szönhető, hogy nem lett na­gyobb a veszteség. A terme­lésben nem okozott • különö­sebb kiesést a tűz. A vállalat tmk-brigádja és más dolgozók öt nap alatt helyreállították az üzemrészt, s újra megkez­dődhetett a munka. Ehhez egy új festékszórót kellett besze­rezni. Mivel a munkások napokig kényszerpihenőn voltak, az el­múlt hét végén igyekeztek be­hozni a lemaradást, és a mos­tani szombat-vasárnapon is dolgoznak. Így a PEMÜ szállí­tásaiban nem lesz zökkenő, a partnerek időben megkapják az ígért termékeket P. J. Megkapták a mészkőbányát Elkezdődött a rekonstrukció Harc minden tonnáért? Nem, ennek vége. A Cement- és Mészművek váci gyárában — népszerű nevén: a DCM- ben —, mostanában . inkább visszafogják a termelést. Ezt diktálja a gazdasági érdek. Lélegzethez jutottak? Hogyan érinti a gyárat a termelési korlátozás? Pintér Sándor igazgató előbb ponto­sítja a „korlátozás” szót. A múlt évi, eredeti terv szerint 1 millió 130 ezer tonna ce­mentet kellett volna gyárta­niuk; s végül 60 ezer tonnával készítettek kevesebbet. Ez el­hanyagolható mennyiség. Idei tervüket 900 ezer tonnában ál­lapították meg. Ez a csökken­tés már jól érzékelhető. De: korántsem biztos, hogy valóban csak ennyi lesz a produktum. Évközben változ­hat a helyzet. Mód nyílhat kedvező cementexportra; üzemzavar támadhat valamely más gyárban, s akkor nekik kell a szabad kapacitást „be­dobni”. Vagyis a DCM-nek olyasfajta szerep jutott most az iparágon bedül, mint a villamosenergia-termel ésben a csúcserőműveknek: szükség esetén segítenek. A sok évi hajsza után lé­legzethez jutottak volna? Nem. A változást pillanatnyilag csak abban érzékelik, hogy nem „szentírás” a havi terv. Bonyolultabb viszonyok Aki azt hinné, hogy most könnyebb a DCM-nek, téved. Megváltoztak a viszonyok; bo­nyolultabbak lettek. Az előre meghatározott terveknek sem volt könnyű eleget tenni; ám azt sem egyszerű megtanulni, Lakókocsik sorozatban A szentendrei volt kocsigyárban naponta 4—5 lakókocsi bur­kolásával készülnek el az összeállító műhelyben. A képen: hungarocellel borítják be a járművek falait Barcza Zsolt felvétele Különösen a XVIII. és a XIX. kerületi, valamint a Pest környéki vásárlóknak ajánljuk: Zita I. szekrénysor Cardo szekrénysor Kupidé és Etelka kárpitozott garnitúrák GSüt azonnali szállításra kaphatók a Bútorértékesítő Vállalat bútorboltjaiban: Budapest XVIII., Vörös Hadsereg útja 155. és Budapest XIX., Vörös Hadsereg útja 113. m hogy a változó piaci igények­hez rugalmasan igazodjanak. Az év eleji munnasgyüresen, a termelési lanacataozasouion elmondta*. az 11UU dorgozonaiK, nogy az men Kiseoo a iérv — ae nagyoooak a követelmé­nye*. a mennyiségi szemle­let helyett most a minosie&i- nak keli előteroe kerülnie, rvz em Deres, megértette*. A szo­cialista bngaoo* vaiialasai is ezt mutatja*.: minőségi jelle­gű, es ta*are*ossági xelaján- lasoutat tettek. A középvezetők is tudja*, érzik: .kijutottak a feszi te ttségből; átgondoltabb, szervezetteoö munucaxa van szükség. S vajon a bér nem csök­ken-e? Nem. Az év elején 4,5 százalékos bértejlesztest haj­tottak végre. A pénzt difíe- renciáltan osztották el; első­sorban olyan munkakörök oen emelték a fizetéseiket, ahol ko­rábban nagy volt az elvándor­lás. A kieső termelési érték nem érintheti hátrányosan a gyár dolgozóit: jobb gazdál­kodással javítani lehet a pénz­ügyi helyzeten. Például a javítási költségek ésszerű felhasználásával. Hi­szen évente 250 millió forint a fenntartási költség; a gépek öregedése, az épületek romlá­sa csak növelné ezt az össze­get. Ám ésszerű szervezéssel talán csökkenteni is lehet. A másik és mindennél fon­tosabb feladat: az energia- költségek mérséklése. Évente — eddig — 440 millió forintot költöttek fűtőolajra, földgázra, villanyra. Arra nem lehet szá­mítani, hogy az energiaárak szinten maradnak; márpedig a cementgyártás rendkívül ener­giaigényes, a költségek csök­kentése főként az energia-meg­takarítástól függ. Ha csak egy százalékot sikerülne... az is tetemes összeg. Már tettek néhány műszaki intézkedést a veszteségek csökkentésére, s felkérték a Szilikátipari Ku­tató Intézetet veszteságfeltáró vizsgálatokra.: s* iaéínüfc Saját kezelésben Ejtsünk néhány szót a mész- üzemről is. 1974 óta a Nóg- rád megyei Kecélről, 24 kilo­méteres távolságból, gépkocsi­val szállítják a másznék való követ Vácra. Kicsit drága megoldás, de nincs jobb. Nyu­godjunk bele. Annál nagyobb gond volt, hogy a bánya a Pest-vidéki Kőbánya Vállalat­hoz tartozik, amely hosszú tá­vú szerződés alapján szállí­totta a követ. Ám az ellátás rendszerint akadozott. Január 1-től, minisztériumi döntés alapján, a DCM-hez tartozik ez a kőbánya. Ezzel, persze, nem oldódtak meg egycsapásra a gondok, sőt újabbak vetődtek fel. A ter­melés biztonsága érdekében új bányaszintet kell nyitni, új gépeket beszerezni, a meglé­vőket pedig üzembiztos álla­potba hozni. Emellett gondos­kodni kell az ott dolgozó 130 ember szociális ellátásáról. A keceli bánya évente 600 ezer tonna, kiváló minőségű követ ad. Java részét a DCM mészüzeme dolgozza fel, egy részét a cementgyártáshoz is használják, a többit viszont kőlisztnek, házgyári zúzott kő­nek lehet hasznosítani. Így —^amellett, hogy a mészüzem nem lesz kiszolgáltatott hely­zetben —, a kőbánya is ter­melhet gazdaságosan. Viták kereszttüzében Amióta a DCM-et elkezték építeni — . 1959—63 között épült —, folyton viták ke­reszttüzében áll a gyár. Vitat­kozni sok dolgon lehet, de egy tényen nem: azóta több mint 16 millió tonna cementet adott az országnak. Az utóbbi időben hallani le­hetett már olyat is, hogy meg­szüntetik a gyárat. Erről szó sincs. Az eddig feltárt kőva- gyon 50—60 évre elegendő, s további kutatásokat is ter­veznek. A DCM igenis ked­vező földrajzi helyen áll;sok­kal inkább érdemes a rekonst­rukcióra, mint a felszámolásra. A csaknem két évtized alatt a technológia kissé elavult, a berendezések megkoptak. Most tehát az a kérdés, hogyan, mi­kor hajtsák végre a rekonst­rukciót. Erről felelős szakem­berek döntenek majd. Több megoldás jöhet számításba. Ami már eldöntött dolog: felújítják a váci bányaüzemet. A kivitelezés megkezdődött, s 1983-ra fejezik be. A jelenlegi széttagolt, soklépcsős rendszer helyett, egyszerűbb technoló­giai rendet alakítanak ki; új, központi törőművet építenek. A beruházás 180 millió forint­ba kerül. A rekonstrukció második ütemében — ez még nincs jó­váhagyva —, az elavult kötél­pályák helyett szállítószalagot építenének, és egy új, homo­genizált tárolót. A homogeni- zálás azt jelenti, hogy a kü­lönböző minőségű alapanya­got elegyítik, minőségét egyen­letessé teszik. A tárolóban 50—60 ezer tonna követ készí­tenének elő, további feldolgo­zásra. Mindez előreláthatóan 600 millió forintba kerülne. A harmadik ütemben makát a gyártási technológiát korsze­rűsítenék. Ez környezetvédel­mi szempontból is teljes meg­oldást jelentene, a DCM-ből nem szállna föl több por. Kér­dés: érdemes-e több száz mil­lió forintot áldozni a kémé­nyek portalanítására, ha a je­lenlegi technológia marad? Vagy új technológiát teremte­ni, ami korszerűsége révén egyúttal a környezetvédelem kérdését is megoldja? E kérdésekre az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium szakemberei keresik és adják majd meg a választ. Paládi József ISG—Neles kooperáció A nullszéria sínen van Az ötlet megszületésétől a megvalósításáig gyakorta ólomlábakon jár az idő. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár immáron négy esztendeje ha­tározta el, hogy a finn Neles- céggel kooperációra lépve gyártja a pillangószelepeket. Megindult a kísérleti nullszé­ria-előállítás, amelyet most június végéig befe­jeznek. Ne feszegessük a múltat — mondhatnánk, hiszen most már semmi sem veszélyezteti az előállítást. Mégsem érdem­telen visszalapozni. S ezt nem is képletesen értem: 1979. de­cember 16-i lapszámunkban részletesen foglalkoztunk a pillangószelep kálváriájával. Akkor az elemző írás azzal a mondattal fejeződött be, hogy most sajnálhatjuk csak igazán az elveszett időt. Ügy gondo­lom, hogy ez a mondat most százszorosán időszerű. A gyár vezetői a sorozatgyártás meg­indítása előtt bizonyára na­gyon sajnálják, hogy jónéhány esztendő kiesett. Miért is olyan nagy jelentő­ségű a pillangószelep hazai gyártása? A legfontosabb a tő­kés exportárualap növelési és tőkés import kiváltási szerepe. Ez összegszerűen 18 millió fo­rint. A gyártás megindítása­kor is ez volt a fő szempont. Mert szépek és jók ugyan az importszerelvények, de drágák is, s ezért semmiképpen sem jelentenek megoldást — hang­zott el a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület két esztendő­vel ezelőtti tanácskozásán. Ugyanakkor azt is megjegyez­ték, hogy a hazai szerelvények gyártása meglehetősen ala­csony színvonalú, hőrincz Zol­tán főmérnök válaszul beje­lentette a finn céggel kötött kooperációs szerződés megva­lósításának nehézségeit. Azóta sok víz folyt le a Du­nán, s Lőrincz Zoltán, a ku­darcok után az eredményekről számolhat be. Az NA 100-as és NA 500-as pillangószelepek próbagyártása kedvező. A csaknem 100 millió forintos beruházás, ahogyan mondani szokták, sínen van. Az eszten­dő második felétől fut fel a gyártás, s indul meg a szállí­tás mind a hazai, mind a finn piacra. A tervek szerint egy év alatt a termelési érték 115 millió forint lesz. Ugyanakkor az ISG hazai vállalatokkal is kötött szállítási szerződést. A szelep a víz- és fűtési hálóza­tok építésénél nélkülözhetet­len. Ezért elsősorban a Fővá­rosi Vízművek, a Fővárosi Fű­tőmű, az építőipari és a cső­szerelő vállalatok várják az ISG—Neles-terméket. A főmérnök jelzése szerint nem csupán a pillangószelep gyártását korszerűsítették. Említésre méltó a gömbcsap­gyártás továbbfejlesztése. A svéd NAF-céggel kötöttek szállítási szerződést. A kisebb munkaigényű gömbcsapgyár­tás északi eredményeit hasz­nálja fel a hazai gyártó. A megtermelt összes érték 100— 120 millió forint. Ugyancsak importkiváltó. A, mostani ötéves tervidőszak­ban továbbra is importkivál­tás a cél. Ezért fejlődik to­vább majd a gyömrői öntöde- és gépgyár, továbbá a ke- ményfémfejlesztés második ütemeként az ISG szerszám és porkohászati ága. Erdőst Katalin Gombó Pál: tudomány. fentiében Múltkori tudományos jellegű cikkünk (az evéskutatásról) olyan érdeklődést keltett, hogy elhatároztuk folytatását. íme: LESZ-E GYÜMÖLCS A FÁN, AMELYNEK NINCS VIRÁGA? A címadó kérdésre a bölcs öregek válasza: — Lesz ám, faragott fatálon, amelynek nincs virága, szóló szőlő, lágy kenyér! (Somogybán: piros alma; Szeged környékén: szödör, szö- mörce, körtő.) Hasonló jellegű találós kérdés még: — Kinek ángya a menyed veje? Válasz: A sógorod retyerutyájának. Különösen érté­kes a következő szalóki mondóka, amelyet utolsó pillanatban sikerült megmenteni a fe­ledéstől, mert már csak a 102 éves özvegy Sárisápi Sári néni ismerte: „Mamuban sül a Samu, (Mamrh bekaplak sunya kácsa), Mai­mét fogam beletörik!” A NEPTUNUS PÁL Y AMÖDOSULÄS AN AK PSZICHOLÓGIAI ALAPJAI Az a barbár nézet, hogy a lélektan csak az emberi szférákban érvényes, kezd kiveszni a köztudatból. A Neptunus bolygó például határozott szeszély-jelenségeket mutat, ame­lyek pályamódosulásokban mutatkoznak meg. A gyűrűhordozás szokása is — lásd még test­vérét, a Saturnust — a bolygók hiúsági haj­lamáról vall. Okkal feltételezhető továbbá, hogy éppen Saturnus testvérével szemben a Neptunusnak kisebbségi komplexuma van, ebből vezethető le lustasága, igen csekély for­gási hajlandósága. Míg Jupitert kolerikusnak, a Saturnust szangvinikusnak, a Neptunust melankolikusnak nevezhetjük. A pszichológia azonban csak akkor tudja majd a Neptunust lélekelemezni, ha hajlandó lesz bizalommal kitölteni a külön e célra készített tesztlapo­kat. Akkor például megtudhatjuk majd, hogy milyen érzelmi kötődés érvényesül benne a holdak iránt. A FRADI-SZURKOLÓK KLOROFIL- TARTALMA Az izgalmas kérdés logikai alapokon nyug­szik. A Fradi-szurkolók ugyanis növényi je­lenségeket mutatnak. Minden meccsen hely­hez kötve találhatjuk őket a B-szektorban, télen le vannak lombozódva, ősszel sörösüveg- termést hullatnak maguk köré, A komplex vizsgálat mindenekelőtt azt igyekezett meg­állapítani, hogy vajon széndioxidot vesznek-e fel és alakítanak át oxigénné, mint a növé­nyek; avagy fordítva, mint az állatvilág tag­jai teszik. A levegőanalízis mind oxigént, mind széndioxidot egyenlő mennyiségben ta­lált a lelátókon. A vizsgálatok ily módon meg­erősítették azt a feltételezést, hogy a zöld-fe­hér színeknek megfelelően a Fradi-szurkolók részben klorofilt, részben fehérjét alkalmaz­nak anyagcsere folyamataikban. EGY ELFELEJTETT TUDOMÁNY: A CIPÖKÉSZlTÉS Történelmi adatok és irodalmi kutatások alapján joggal felételezhető, hogy eleink az elmúlt korokban használható és tartós cipő­ket tudtak készíteni. Ez különösen egy tá­janként eltérően cipésznek, suszternek, láb- tyüművésznek nevezett foglalkozási ág tevé­kenységéhez kötődött. Az e mesterségben je­leskedő egyének tudományukat apáról-fiúra örökítették, sőt úgynevezett inasokat is tar­tottak. Tudományuk hanyatlása oz oktatás fejlődésével kezdődött, amely a központi kép­zéssel a tudományt néhány, iskolapadban is elsajátítható alapművelet bemagolására szűkí­tette. A végleges csapást azonban a technika fejlődése mérte a cipőkészítésre. Felfedezték ugyanis a bőrtelen marhát és a bőrt helyet­tesítő műanyagokat, továbbá azokat a gépi eljárásokat, amelyek nem alkalmasak a ren­delkezésre álló nyersanyagok feldolgozására. A probléma feltárása folyamán sor került elhagyatott falvakban még élő suszterek fel­kutatására is. Sikerült is ilyeneket találni, ám titkaikról a mikrofonba nem voltak képesek értelmesen nyilatkozni. Első szavuk az volt, hogy bőr, majd utána nyomdafestéket nem tűrő szavakat hangoztattak, végül legyintve elhallgattak. MIÉRT NEM AZ INDIÁNOK FEL EURÓPÁT? FEDEZTÉK Az indián és az európai kultúrák közötti különbségek a következők: — Európában az ördögben hittek, míg az indiánok Viclipucli- ban; — Az indiánok kukoricát termeltek, míg az európaiak hajdinakását és olajbogyót; — A lovagság európai intézmények mindenütt sárkányt öldösött, míg az indiánok tisztelték a kigyót. A feltett kérdésre végülis gondos mindenirányú elemzés során azt a választ ad­ja a tudomány, hogy mindennek úgy kellett történnie, ahogyan történt. MIÉRT HISZÜNK A FILMKRITIKÁNAK? A szociopszichológus szerző kimutatja a tel­jes érdekegybeesést és nézetazonosságot a filmrendezők, a filmkritikusok és a közönség között. Megállapítja, hogy ekképp olyan film el se készül, ami ne ütközne a nézők heves szeretetébe, ezért a filmkritikus szavahihető­sége spontán adódik. HOGYAN LEHET KISZÁMÍTANI A LOTTŐ ÖTTALÄLATOST? Alapul mindig az elmúlt heti öt nyertes szám logaritmusát kell venni és ezt beszoroz­ni a Heisenberg képlettel. Aki megelégszik a négytalálatossal is, elegendő ha Einstein egy­szerűbb képletét alkalmazza: É — m. v. A cikkíró megnyugtatja az olvasókat, hogy ma­guk a matematikusok nem versenytársaik két okból: 1. nincs pénzük lottószelvényre; 2. erkölcsi érzékük nem engedi meg, hogy visz- szaéljenek tudásukkal. Ezt bizonyítja, hogy a legutóbbi öttalálatos egy maszek női fodrászé volt, akinek rokonságában nincsen matemati­kus, csak jósnő. 1 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom