Pest Megyi Hírlap, 1981. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

1981. MÁRCIUS 11., SZERDA vAiií, ÍIP 5 Névadójukhoz méltón Reflektorfényben _ Nézzétek! Az üdülőt épít­jük. Laci, az .gjtót léniázza ... Jé, itt meg Pistával rohannak a tűzoltó fecskendővel!... Gyerekek! Hogy emitt meg milyen fiatalok voltunk! Az egri srácokkal!... Ni, hogy céloz Takács Pista!... Peregnek a lapok. Emléke­ket idézünk a Csepel Autó­gyár 2-es gyárának szerelőivel, a Ligeti Károly szocialista bri­gád tagjaival. Van mit felele­veníteniük, hosszú volt az út 1959 óta, mialatt feljutottak a csúcsra. — A csúcsra? Nem hiszem, hogy ma ezt mondhatnánk — tiltakozik Maleskovics László brigádvezető. — Egy idő után ugyanis a csúcs is csak lapos síkká válik, mindig megúju­lást, előrelépést várnak tő­lünk. De mi is magunktól. Másként, hogyan fejlődhet­nénk?! A Ligeti Károlyosok pedig olyasmivel dicsekedhetnék, amivel ma kevesen az ország­ban. A két brigád, amelyből három éve életrehívták a mai egyet — zsinórban tízszer ér­demelte ki a vállalat legjobb­ja címet; elnyerték a Szakma kiváló brigádja kitüntetést; a Kongresszusi oklevelet és a KISZ KB dicsérő oklevelét. — Ennyi elismerést nem ad­nak ingyen! — jegyzem meg. — Meg is dolgoztunk vala­mennyiért! — helyesel Sörös István. Nem kevesebb a munka Maleskovics László sorolja: — Sikeres éve gyárunknak a tavalyi, a tervezettnél többet, 13 129 ■ darab sebességváltót gyártottunk. Közülük 2510 már az új technológiával, a nyu­gatnémet licenc alapján ké­szített ZF-típus volt. Miért lé­nyeges ez? El sem mondha­tom, mennyire kellett figyel­nünk. Tőlünk, a szereidéből megy ki a kész, komplett se­bességváltó, egyHéz^eSyhéz' többszáz alkatrész szükséges. Nem mindet a mi gyárunk állítja elő, érkeztek az egri társ-gyárunkból és az 5-ös gyárból is alkatrészek, de a végső minőségért mi felelünk. Vállaltuk: úgy dolgozunk, hogy csökkenjen a visszaér­kező, garanciális javítás. Sike­rült. Az éves összterméknek még t százalékát sem t rekla­málták meg, és a szerelési hi­baarány csak ezrelékben volt kimutatható. Igaz, felajánlot­tuk, hogy beszerelés előtt minden alkatrészt átvizsgá­lunk, s ha sérültet találunk, azt kijavítjuk. Ezzel sok mun­kaórát megtakarítottunk. — Az is említésre érdemes — szól közbe Sörös István brigádvezető-helyettes —, hogy 6 százalékkal csökkentettük a veszteségidőt. Amikor úgy lát­tuk, gond lesz valami alkat­résszel, mentünk át a mecha- ndkaüzemfoe dolgozni. Sikerült is ezzel ütemesebb termelést biztosítani a saját műhe­lyünkben. —Kevesebb lett a túlóra is, ez szintén vállalásaink közé tartozott — kapcsolódik a be­szélgetésbe Hébner István. Öt tartják a brigád mókameste­rének, alapító tag, a gyárban 1958 óta dolgozik. — Míg 1977-ben egy embernek átlag­ban 120 túlórája volt, tavaly nem értük el a 30 órát sem fe­jenként. És ne higgye, hogy a munka lett kevesebb. Aki éppen ráér Csörköly László, a brigád neveltje, ma a főmérnök he­lyettese, bólogat. — Bizony, nagyon feszített a szerelde normája — mond­ja. — A nyolcórás műszak alatt 50—60 sebességváltó ké­szül. Nem egyszer előfordult, hogy bejött; néhány brigádtag reggel fél ötre, ötre, hogy el­készüljenek a szükséges elő­szerelésekkel, mire a többiek beérkeznek. Ha kellett, éjjel dolgoztak, hogy hatkor, a szo­kott időben kezdhessen a tel­jes szerelde. Maleskovics László aggodal­maskodik: Nem lesz-e így túl rózsaszínű a kép? Mert pél­dául hiába vállaltak 12 szá­zalékos energia-megtakarítást, nem tudtak megspórolni csak 8—9 százalékot. Igaz, ezt is csak úgy érték el, hogy min­den gramm járatóolajra ügyel­tek, s arra is, mennyi jut az olajmelegítőbe és az olajtöl­tő berendezésbe. A már sízoros nadrágszíjat —- nem könnyű még összébb húzni. Közös véleménye ez a brigád'tagofanak. Található azonban még eredménylistá­jukon egy s más. Például há­rom újításukat fogadták el használhatónak — főként a baleseti források megszünte­tését tűzték célul év elején —; és a belső szállítás gyorsítá­sa érdekében hat brigádtag szerzett targoncavezetői enge­délyt 1980-ban. Ezzel lehetővé vált, hogy aki éppen ráér, be­segíthet az anyagmozgatásba. Csak nem lazsáltok? — Ügy véljük, nem elég csak a gazdasági munkában helytállni, példát mutatni — veszi át a szót ismét Sörös István. — Tőlünk többet vár­nak, reflektorfényben va­gyunk. Igaz, a helyzetünk is valamelyest könnyebb, mint társainknak. A brigádból li­en párttagok vagyunk, három fiatalunk pedig KISZ-tag. Se szeri, se sízáma a sok társa­dalmi megbízatásnak. Van kö­zöttünk, aki a gyári önkéntes tűzoltóraj parancsnoka, bri- gáditag a gyári MHSZ-titkár, de akad népi ülnök. is. Már egymás szavába vágva sorolják: két kommunista mű­szakot dolgoztak ... Egy va­sárnap részt vettek az árvíz- védelmi munkában... Több kirándulást szerveztek... A pesterzsébeti Csili művelődési háznak szinte egyetlen prog­ramjáról sem hiányoztak. Ta­nulnak a brigádból szakközép- iskolában, és a marxista esti egyetemen, de élő kapcsolatot tartanak többek között egy szentendrei Ligeti Károly ne­vét viselő úttörőcsapattal is. ■— Szevasz! Megjöttél? Na- gycaí fáíáíff vagy? — ugranak fel váratlanul és szinte meg­ostromolnak egy ajtón belé­pőt. — Ja, három munkásőrük is van. A brigádvezető tavaly szerelt le — mondja Csörköly L4szló. ­— Hát nem volt könnyű az éjszakai szolgálat — szúrja közbe Takács József, a székié huppanva. — Hát, ti? Csak nem lazsáltok? Bár itt nehéz lenne... Dodó Györgyi Megnyerték Versenytárgyalás Versenytárgyalást nyert az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat Olaszországban. Az Olasz Olimpiai Bizottság egy- milliárd líra (több mint egy­millió dollár) értékű megren­delést adott a magyar iparnak, két, számítógép vezérlésű eredményhirdető rendszer fel­szerelésére a római stadion­ban. Még a nyár folyamán át­adnak minden berendezést, ké­szüléket, s az egyhónapos sze­relést is magyar szakemberek irányítják. Jövőt idéző berendezés Dédelgetik és dolgoztatják? Az Egyesült Izzó váci fény­forrás- és alkatrészgyárának KISZ-eseit aligha lehet pasz- szivitással vádolni. Hogy konstruktív ötletekkel, válla­lásokkal, kézzel — és forinttal — mérhető felajánlásokkal já­rulnak hozzá a vállalat és a gyár nemzetközi gazdasági si­kereihez, igazolja az a tény, hogy egyetlen esztendő alatt két új üzem telepítéséhez ajánlották fel védnökségüket. Az elmúlt évben . az amerikai licenc alapján készült VELLO fénycsőburagyártó berendezés készült el KISZ-es segédlet­tel és a közeljövőben beindul az az egész világon páratlan japán—magyar közös tervezé­sű gépsor is, amely' új kor­szakot nyit a fényesőbura- gyártás történetében. Mit tud az új berendezés, amely a szakértők szerint is világszám ? Hogyan lehetnek aktív részesei a KISZ-tagok ennek a gyárat-vállalatot és népgazdaságot egyaránt je­lentős gazdasági (külkereske­delmi) előnyökhöz juttató üzem telepítésének és beindí­tásának? Ezekkel a kérdések­kel fordultunk Márkus László­hoz, a váci gyár KlSZ-titkárá- rához és Szabó Attila terme­lési főmérnökhöz. A titokzatos NT — Az, hogy a gyárnak szüksége van egy folyamatos mozgású, nagy teljesítményű fénycsőburagyártó sorra, mindenki számára világos volt — kezdi a történelmi előzmények ismertetését a KISZ-titkár. — Hogy a vá­lasztás éppen a japán—ma­gyar kooperációra esett, an­nak egyik leglényegesebb oka: a legoptimálisabb paraméte­rekkel, műszaki adottságokkal és nem utolsósorban árfek­véssel a távol-keleti ország rukkolt ki. Bár a most tele­pített berendezés — amit mi „házon belül” - csak-- -NT-nek nevezünk Nagy Teljesítménye miatt — valóban egyedülálló a világon, hozzá hasonló már működik Japánban. A KISZ-védnökség vállalá­sához a „bátorságot” az a ta­pasztalat adta, amit a fiata­lok tavaly a VELLO telepíté­sénél szereztek — és amit egybehangzóan jónak, hasz­nosnak és sikeresnek értékel­tek a szakemberek. Persze, az egész Egyesült Izzót érintő nagy beruházás • nem csak egyedül a váci KISZ-esek vállalásán és kezdeményező kedvén alapult. Az Izzó szin­te valamennyi gyáregysége, szervezeti egysége, KISZ- szervezete sajátjának érezte a feladatot és a felelősséget, s az igazsághoz tartozik az a tény is, hogy a Gépfejleszté­si Intézet KISZ-szervezetének fiataljai is nagy szerepet ját­szottak az elhatározásban és a munkában egyaránt. — Talán illusztrálja a vál­lalkozás nagyságát és jelen­tőségét, hogy a gépsor értéke 223 millió forint, duplájára növeli a termelékenységet, többletdevizához juttatja a vállalatot és a népgazdasá­got, hiszen segítségével fo­Egymilliárd értékű fehérje Nagy ígéret a csillagfürt A tervidőszak utolsó esz­tendejére csaknem egymil- liárd forinttal egyenértékű, je­lenleg importból származó fe­hérjetakarmányt pótolhatnak majd a Csillag fürt- és Rozs­termelési Rendszer taggazda­ságaiban termesztett csillag­fürttel — mondták el a ta­valy megalakult rendszer egyéves tapasztalatait és eredményeit összegző országos tanácskozáson. Az eszmecserén elhang­zott: hogy az alakuláskor csupán tíz gazdaságot tö­mörítő rendszer 1980-ban kétezer hektáron foglalkozott a fehérjében gazdag növény termesztésével. A nagyüzemi gazdaságok érdeklődésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy idén januárban már 35 nyír­ségi, észak-magjíainoirszági és somogyi szövetkezet volt tag­ja a rendszernek. Az idei terv szerint ötezer hektáron vetnek a tavasszal csillagfür­töt. Egyelőre főként vetőmag­nak termesztik, de azért már a jószágok abrakjába is jut belőle. A rendszer taggazdaságai­nak elképzelése szerint jö­vőre megháromszorozzák a 30 —34 százalékos nyersfehérje tartalmú — zöldtrágyának is kiváló — növény termőterü­letét. A megfelelő mennyisé­gű és választékú vetőmag előteremtésével pedig 1985-re elérhetik az alakuláskor ma­guk elé tűzött célt: 50 ezer hektáron teremhet a csillag- fürt. kozni lehet a vákuumtechni­kai gépek exportját, de a vállálkozás termelési-gazda­sági oldalát jobb, ha a szak­ember mondja el — adja át a szót Márkus László KISZ- titkár Szabó Attilának, a gyár termelési főmérnökének. Könnyű kiszámítani —r Az új üzem megkétsze­rezi a termelést, bár így sza­vakkal nem nagyon érzékel­tethető, ez azt jelenti, hogy másodpercenként készül el egy-egy munkadarab. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy az Egyesült Izzó fénycsöveinek eddig is 70—80 százaléka ex­portra ment — s most hadd ne soroljam fel annak aszáz- egynéhány országnak a nevét, ahol várják, keresik, vásárol­ják termékeinket — ennek az önmagában is magas szám­nak további 80 százalékát ki­fejezetten a tőkés export teszi ki, nem kell hozzá matema­tikusnak lenni, hogy kiszá­míthassuk a hasznát. Egyéb­ként ezekben a napokban a gépsor telepítésének utolsó pillanatait éljük, pontosabban az üzembe helyezését. A hi­degüzemi próba sikerrel le­zajlott, sőt, kész termék is került le a berendezésről, de a biztonságosság azt követe­li hogy csak akkor „jelent­sük készre” a telepítést, ami­kor minden adott a folyama­tos gyártáshoz. A gép szerelése, a próba- gyártás alatt japán szakem­bergárda vigyázza az üzem működését, a munkafolyama­tokat — így elejét lehet ven­ni a későbbi váratlan üzem­zavarnak, termeléskiesésnek. A számítógép vezérlésű, konk­rét program alapján működő fénycsőburagyártó sor későbbi karbantartása, kiszolgálása és pótalkatrésszel való ellátása is a váci gyár ’feladata marad. Az. üzemeltetés folyamatossá­gához szükséges szakmai fo­gásokat szintén az itt lévő japán szakértők adják át a váciaknak. Magán a gépsoron összesen 20—25 ember dolgo­zik majd. Az új berendezés munkába állása lehetőséget ad az Egye­sült Izzónak ahhoz is, hogy konkurrensként lépjen fel a nagy nyugat-európai fénycső- gyárak mellett. A gépsor nagy termelékenysége miatt a magas szériaszámú termékek gyártá­sára alkalmas — a régi, ha­gyományos gépeken ezért a speciálisabb termékek készül­hetnek. A fejett tőkésországok­ban egyre nagyobb tért hódíta­nak az egycollos, huszonhat milliméteres csövek — a külföl­di nagyvállalatok főként ezek­nek a gyártására álltak rá. A régi, „klasszikus” 40 wat­tos fénycsövek iránt azonban még mindig él az érdeklődés — s a piac részleges felsza­badulása következtében — ez jó lehetőséget teremt az Egye­sült Izzónak. Az új gépi be­ruházás ennek a lehetőségnek a kihasználását biztosítja. Stílus is kell hozzá A KISZ-védnökség egyik legjelentősebb feladata az volt, hogy a gyár fiataljai is­merjék meg a beruházás je­lentőségét, és ehhez mérten vegyék ki részüket a munká­ból is. — De szükség volt arra, hogy szakmai tanfolyamokon bővítsék ismereteiket. — Márkus László egymás után sorolja a példákat, melyik üzemrész melyik KlSZ-alap- szervezete mit vállalt. — Akik végül odakerültek, szakmailag is, aktivitásban is a legkiemelkedőbbek közé számí­tanak. Vannak gépészei, elekt­romos szakmunkásai az új üzemnek, vegyész-, gépész- és villamosmérnökök is akadnak szép számmal. Közös tulajdon­ságuk, hogy tehetségesek fiata­lok és nem utolsósorban ké­pesek voltak átvenni azt az új munkastílust, felfogást, ami az üzemeltetéshez elengedhe­tetlen. A másik — talán az egész védnökséget meghatározó — „jelszava” a váci fiataloknak: a munkafegyelem. Nem hir­dettek meg túlórakampányt, mégis az érintettek szinte ter­mészetesnek vették, hogy a nyolc órán túl is helyt kell állniuk. Hogy mennyire nem centivel, rőffel vagy stopper- ral mérték a plusz munka­időt — egyetlen bizonyíték: múlt év decemberéig nem is jegyezték, hogy ki mennyi társadalmi munkának számí­tó időt áldoz az új gép tele­pítésére. A hideg- és melegüzem si­keres próbái után a közeljö­vőben munkába áll a beren­dezés. Az év második felétől éppen úgy dolgozik majd, mind a többi, hagyományos fénycsőgyártó gép. Talán ke vesebb lesz körülötte a hír­verés, megszokássá tompul a minden újdonsággal együtt járó öröm, lelkesedés. De va lószí-nűleg a váci fényforrás- és alkatrészgyár mostani KISZ-es kollektíváját, a vál­lalkozó szellemet dicséri min­den róla lekerülő munkada­rab. Láng Zsuzsa Gyarapodó juhnyájak Nem minden bárány eladó Elletik a juhokat a 100 ezres tavaszi bárányszaporulatra számító kiskunsági birkatartó gazdaságokban. A korai utó­dok egy része, amelyekből ed­dig 20 000 látott napvilágot, a húsvéti bárányvásárokon cse­rél gazdát. Az első exportszál­lítmányok már úton vannak Olaszországba és Görögország­ba, s ezeket hetenként újabbak követik. A bárányhús tartós keresettsége az ágazat fejlesz­tésére, a korszerű tenyésztés: formák alkalmazására ösztönzi a juhászokat. Az utóbbi esz­tendőkben sikerült a 70-es években megcsappant kiskun­sági juhállományt gyarapítani, s ma már'300 ezer juhot terel­getnek a vidék kiterjedt szikes pusztáin. 1985-re a tervek sze­rint félmilliós ' állománnyal rendelkeznek majd a nagyüze­mi és a háztáji juhászatok. Ezért az idén sem lesz eladó minden bárány, bármilyen csá­bító is a jó értékesítési lehető­ség a gazdaságok számára. A mostani szaporulat 35 százalé­kát a tenyészanyag pótlására nevelik fel. Okosabb sárga angyal Lada Combi gépkocsikat kapott — mint már megírtuk — a Magyar Autóklub segélyszolgálata. A sárga angyalok ezentú- nemcsak szerelni, javítani tudnak, hanem szükség esetén von­tatják is a mozgásképtelen járműveket. Noteszlapok hét közben ÖTLET I. Hallgatom reggel nyolckor a rádiót. A nap kulturális programjait ismertetik, hosszan. A ren­getek kiállítás, előadás, időpont, helyszín dömpingje oly­kor-olykor fülhegyeaásre késztet. Mint piros tintával aláhúzott sorok, úgy ugranak 'ki a szózuhatagból ismerős nevek. Pest megyei városok, községek, múzeumok, ki­állítások nevek Csak egy a baj: ritkán. A valóban gazdag megyei kulturális programból elenyésző számút reklámoznak szervezői, gazdái, az ország nagy nyilvánossága előtt. Hallom az okot, miért: drága az ilyen reggeli műsorköz­lés, beharangozás. Ahogy vesszük. Nem kerül többe, mint párszáz rek­lámnyomtatvány — és százezrekhez jut el. Messze túl szűkebb pátriánk határán. Szaporítani kellene talán az ilyen híradásokat, nemcsak közvetlen reklámértéke okán. Űjabb ismerősöket és elismeréseket szerezhet megyénk­nek, szerte az országban. ÖTLET II. Panaszkodik egyik ismerősöm: gyerme­küket, napközi hiányában, délutánonként egy idős néni­re bízzák, az megmelegíti az ebédet, foglalkozik kicsit a leckével, és így tovább — jól elvannak együtt. Ám a néni megbetegedett, lehet, hogy többé nem vállal ilyen munkát, mi lesz? A szülők gyakran késő estig dolgoz- , nak, egyikük sem tud állandóan elkéredzkedni, de hát ki vigyáz majd a kicsire, egyedül, utcán, lakásban? Panaszkodik másik ismerősöm: gyerekük fölnőtt, férjhez ment, messzire költözött, ők, feleségével olyan egyedül érzik magukat, hogy szinte fáj Ott a nagy la­kásuk, még öregnek fiatalok is, hatvan körüliek, egész­ségesek, szellemileg frissek, szívesen foglalkoznának va­lakivel. Az ügy a továbbiakban, gondolom, világos: a két szándék találkozott, a kisgyermek remekül érzi magát, a két öreg még jobban. Ám ez egyedi és véletlen találkozás volt. Hasonló eset, mindkét vonalon, számos található. Nem lenne tán érdektelen intézményesíteni a két vonal találkoztatását, hogy azok ne párhuzamosan fussanak el, egymást meg sem látva, a végtelenbe. A találkozást, a közvetítést szer­vezhetné talán a Hazafias Népfront, felmérve kéréseket (hol, kik vennének igénybe ilyen pótnagypapa szolgálta­tást, és hol, kik ajánlkoznának erre) és lehetőségeket (az igénylők és ajánlkozók megfelelő erkölcsi, egészségügyi stb. feltételeket kölcsönösen biztosítják-e). Lehet, túl merész az ötlet, s sok nehézséggel jár. Lehet, de nem biztos! Andai György á \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom