Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
»AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÍS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 33. SZÄM Ára 1,00 forint 1981. FEBRUÁR 8., VASÄRNAP Fonás liter Tiiikmen Baranya megyében liter Turkmen török külügyminiszter, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására tartózkodik Magyarországon, szombaton Baranya megyébe látogatott. A Szarka Károly külügyminiszter-helyettes kíséretével érkező vendéget Pécsett a megyei tanács vezetői fogadták és tájékoztatták Baranya megye életétől. A találkozót követően liter Türkmen a város nevezetességeivel ismerkedett. A török diplomácia vezetője ellátogatott Szigetvárra is, ahol megtekintette a történelmi nevezetességű várat. Árak, minőség, gyorsaság Motoroktól az áramfejlesztőkig Az ipari Műszergyár tőkés exportja Az ikladi Ipari Műszergyár ebben az évben termelésének közel húsz százalékát tőkés piacokon értékesíti — mégpedig úgy, hogy a mintegy 250 millió forint értékű kivitel 70 százaléka már most, az év elején, részben rendeléssel, részben pedig olyan igénybejelentéssel, mely a korábbi, tartós kapcsolatok alapján igen nagy valószínűséggel üzletnek tekinthető, biztosított, Mivel az IMI elsősorban speciális kivitelű motorjairól ismert a határainkon túli vevők körében, az export döntő többségét idén is ezek a gyártmányok adják majd. Az NSZK-ba, Olaszországba, Ausztriába, a Benelux-álla- mokba szállítanak — a Trans- elektro közreműködésével — villanymotorokat Iklad- ról, s igen jelentős tétel lesz a jugoszláv megrendelésre készülő automatamosógép-moto- rok szállítmánya is. A tervezett export további 30 százalékát részben spanyolországi eladással — ez jelentős piacnak ígérkezik —, részben pedig néhány, Európán kívüli, fejlődő országba történő szállításokkal szeretnék biztosítani. Mint Varas- dy Endre, az IMI műszaki-kereskedelmi szaktanácsadója elmondta, ezekben az országokban nemcsak motorok, hanem áramfejlesztő aggregátok eladására is mutatkozik lehetőség. Néhány új termékkel is jelentkezik a külföldi piacokon az IMI ebben az évben. A már említett spanyolországi érdeklődés részben olyan automatamosógép-motorra szól, mely új fejlesztést is igényel, az NSZK-ba pedig elekro- mos fűnyírókhoz való motorokat szeretnének szállítani. Rövid idő alatt sikert aratott a belföldi piacon a Neptun típusú merülő szivattyú, ennek exportjára Görögországban, Hollandiában és az NSZK-ban látnak lehetőséget. Mivel a továbbra is a dekonjunktúra jegyeit viselő világpiacon egyre nehezebb jó áron eladni, az exportelképzelések valóra váltásában döntő szerep jut az ármunkára, a vállalati árpolitikának. Ez részben arra irányul, hogy legalább az alapanyagok árának emelkedését el lehessen ismertetni a vevőkkel, ugyanakkor azonban annak módjait is keresik, miként lehet a termelési költségek csökkentésével biztosítani az export kívánt gazdaságosságát. Az ár mellett a szállítóképesség, a rugalmasság az a tényező, mely — természetesen a minőség figyelembe vételével — döntő szerepet játszik a piaci értékítélet kialakulásában. Bár az IMI jelenlegi gyorsasága általában megfelel a tőkés konkurrencia által mutatott, s a piacon is elfogadott szintnek, az ez évi, igen jelentős tőkés export teljesítése során erre is külön figyelmet fordítanak. W. B. Megyei akiívaiMés Vácott Az éter hullámain közlekednek A kívülállók számára sem i szükséges hosszabban bizonygatni, hogy a rádióamatőrök kedvtelésből végzett .tevékenysége alapos műszaki felkészültséget, szellemi teljesítő- képességet és fegyelmezettséget igényel. Miként az MHSZ rádióamatőr szövetségének Pest megyei aktívaülésén tegnap megtudtuk, a megyében sok százan választják szórakozásul a rádióaimatőrködést. Hiszen a megyében tizenegy rádiós klub és nyolc kihelyezett rádiós szakosztály működik, száztizenöt egyéni és húsz kollektív rádióállomás adja- veszi nap mint nap (helyesebben: éjszakáról éjszakára) a hívójeleket. Tavaly ezek az állomások összesen 102 609 alkalommal létesítettek kapcsolatot más állomásokkal. Bársony Gusztáv megyei rádiótechnikai főelőadó beszámolójában hangsúlyozta, hogy igen jó a rádiós sporttevékenység a ceglédi, a dunakeszi, az érdi és jó a ráckevei, váci és a százhalombattai klubokban. De javult a monori és a szentendrei klub munkájának eredményessége is. A 6-os Építőipari Vállalat váci tanácstermében elhangzott beszámoló sok érdekes megállapításából kiemelésre kívánkozik, hogy tavaly először rendeztek rádiós iránymeghatározó megyei versenyt az úttörők részére, svakkor a ráckevei, a monori és a ceglédi úttörők érték el a legjobb eredményeket. Darányi Agnes ceglédi versenyző a serdülő leányok kategóriájában harmadik helyezést ért el az országos bajnokságban, s így elsőként érdemelte ki a „Pest megye rádióamatőr sportolója" címet. A távírászsportágban ugyancsak az útttörők részére rendezett versenyen viszont az albertirsaiak vitték el a pálmát, de a nagykőrösi, a döm- södi, a ráckevei és a dunakeszi fiúk és lányok seim vallottak szégyent. Az ötéves időszakról szóló helyzetelemzés kitért arra is, hogy a KPM-onel és a megyei sporthivatallal kialakult jó együttműködés volt az egyik előfeltétele a fejlődésnek. Szuhár János, az MHSZ Pest megyei titkárának kiképzési helyettese felszólalásában annak a jelentőségét hangsúlyozta, hogy a rádióamatőrök megfelelő politikai érettséggel és felelősségérzettel használják a rendelkezésükre bocsátott drága technikai eszközöket. Dallos László megyei kiképzési és sportbizottsági vezető a külföldi kapcsolatok elmélyítésének további lehetőségeit vázolta fel. A meghívott klubtitkárok és aktivisták közül a további fejlődés érdekében tettek hasznos javaslatokat. Szászi Béla alezredes, az MHSZ megyei titkára dicséretben és jutalomban részesítette a következő aktivistákat: Bartalis Ödön, Dallos László, Darányi Agnes, Kristofóri József, Matusinka László, Maz- zag János, Pintér István, Than- hoffer Ferenc és Törköly László. Cs. S. Ma: 2—3. oldal: Számadás és hogyan tovább (összeállítás zárszámadó tsz-ekről) 6- oldal: Mint derült égből a villámcsapás (Szalai Mária) 6. oldal: Csúszópénzes ELMÜ-razziák (Babus Endre) 1. oldal: Bevetésre kész derékhad (Varga Edit) 8. oldal: Megtalált melódiánk közönsége (Vasvári G. Pál) Új technológiával Több tégla Abonyból Mind több az előre gyártott elemekből épülő ház. Újabban nem csupán a középületek, de családi házak is építhetők elemekből. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos alkatrészekre nincsen szükség. Bármennyi téglát is termeljenek a téglagyárak, azonnal gazdára talál. A jobb minőségű és nagyobb mennyiségű téglagyártás érdekében korszerűsítették az elmúlt esztendőben az abomyi téglagyárat. Nagy Óriási spulnikra tekeredik a szál A Hazai Fésűsfonő- és Szövőgyár kerepes tárcsái előfonó üzemében havonta átlagosan 6100 kiló előfonott fonal készül a fonoüzem részére. A képen: Kovács Jánosné, a Kossuth szocialista brigád tagja kezeli az FM—4 előfonó gépet. Barcza Zsolt felvétele Andrásnak, a téglagyár vezetőjének tájékoztatása szerint a 122 millió forintos rekonstrukció eredményességét már ez évben érzékelik. Az új berendezések segítségével télen is folyamatos a termelés. Űjdonság az is, hogy a hagyományos természetes szárítás helyett most már mesterséges műszárítás folyik, ami meggyorsítja a tégla útját a termeléstől a fogyasztóig. Az új berendezések jelentős energiamegtakarítást is eredményeztek. Hogyan alakultak az elmúlt esztendei tényszámok? Az égetett-tégla-tervet a gyár 122 százalékra teljesítette. Ez mennyiségre 22 millió 440 ezer kisméretű tégla. A minőségre jellemző, hogy 3,1 százalékkal javult, a selejt mennyiségi mutatója 0,5 százalékkal lett jobb. Mindezek eredményeként a nyereség 2 millió forint. Er. K. Lázár György Bulgáriába utazik Lózár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Sztanko To- dorovnak, a Bolgár Népköz- társaság Minisztertanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra a Bolgár Népköztársaságba utazik. KOZELET Brutyó Jánosnak, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének vezetésével a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága meghívására február 2—6. között látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban az MSZMP küldöttsége. A delegáció szombaton hazaérkezett r v hatezer forintos keresetek —, ám jó néhány olyan régebbi és új munkavállaló akad, akiket ezek a példák hidegen hagynak, akik töprengés nélkül megmondják, ennyi pénz nagyon jó lenne. ennyit azonban ők nem hajlandók dolgozni. Tényleg nem hajlandók; kilépnek. S mennek valamivel távolabbra — vagy éppen közelebbre —, időbéres meg havi javadalma- zású, teljesítményekkel ösz- sze nem kötött munkahét lyekre. Az elérhető kereset ugyan kisebb, mintha itt a jók közé kerülve fonnának, ám korántsem annyival csekélyebb, amekkora távolság — a munka társadalmi értékét tekintve — elválasztja a fonodái teljesítményt a másutt nyújtott jelenléttől, immel-ámmal csinált valamitől. Magyarán: a gazdaság nem fizeti meg — s ebben a gyár törekvései csak enyhítést képviselnek, de megoldást nem — kellő módon a fonónői munkát, de ugyanakkor túlzottan javadalmaz olyan munkaköröket, amik társadalmilag haszontalanok, jobb esetben minimális haszonnal járnak. Ezt az ellentmondást a munka- vállalók egy része — s nem hibáztathatok érte! — jól érzékeli, s a maga javára fordítja. H a valaki felül az elővárosi vasútra, annak már teljesen mindegy, hogy leszáll-e Kerepestar- csán, vagy két, négy megállóval tovább megy, ha az utóbbi esetben olyan munkahelyet kereshet fel, ahol nem „piszkálják” a teljesítmény és bére viszonyával — így hangzik a nagyon egyszerű érvelés. Az érvelést a gyáriak.tapasztalatai bizonyítják, hiszen több esetben pontosan megnézték. aki ment. hová és miért ment el tőlük. Most kárhoztathatnánk az emberek ilyen meg olyan fölfogását, ám nem ez az út kínálja ok és okozatok szövevényének föltárását. Azt kell leírnunk, hogy az állam az egyik kezével — az állam ebben az esetben: a termelés legfőbb gazdája— jól fonja össze a termelés technikai, technológiai korszerűsítésének bonyolult szálait, a másik kezével ugyanakkor meglehetősen tétován és ügyetlenül alakítja azt óz érdekeltségi rendszert, amely biztosítéka lenne — kellene hogy legyen — a technikai, technológiai eszköztár magas fokú hasznosításának. Nem fogalmazunk végletesen, ha azt állítjuk: túlzottan a munkavállaló belátására bízza ez az érdekeltségi rendszer, hogy értékét tekintve nagyon is eltérő teljesítményért valami kicsivel többet vagy valami kicsivel kevesebbet keres. A teljesítményjövedelmek eltérései nem fejezik ki kellően a teljesítmények eltéréseit, s nyilvánvaló, ilyen kényszer híján a munkavállalóknak mindig lesz egy olyan csoportja, amely a kis különbség fejében a kényelmesebbet választja. Ha nagy lenne a különbség? Az egészen más. Az ilyen választás kényszere azonban ma még keveseket fenyeget. Mészáros Ottó T etszetős bevezetés lenne az állítás: a munkahelyeken mindenütt visszhangzik a teljesítményt elismerő, azt tükröző, azaz differenciált bérezés, javadalmazás igénye, követelménye. Tetszetős lenne, ám azért a feltételes mód, mert ha ilyesmit állítanánk, enyhén szólva eltérnénk a valóságtól. Visszhang ugyanis van, csak éppen nem egyértelmű, minden általános vélekedéssel szemben azt kell tapasztalnunk: az emberek egy része — bármilyen furcsán hangzik — nem akar úgy többet keresni, hogy azért többet kell dolgoznia ...! A nagyobb jövedelem jó lenne, de annak fejében a nagyobb, értékesebb teljesítmény? Vannak, akik erre a dilemmára határozott tagadó választ adnak, s nem pusztán elméletben, hanem a mindennapi gyakorlatban; kérik a munkakönyvüket. Az ország legkorszerűbb fésűsfonodáját teremtették meg Kerepestarcsán, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár gyáregységében. A kétszáz- millió forintot fölemésztő rekonstrukció nemcsak a termelés közvetlen alapjait változtatta meg — s ennek az átalakulásnak is kemény munkával kellett megnyerni az embereket —, hanem lényegesen módosított a munkakörülményeken, amibe a gépkezelők környezete éppúgy beleértendő, mint a szociális feltételek. Ha a dolgoknak ezt az oldalát nézzük, akkor úgy vélhetjük, semmi gond, hiszen vonzó a környezet. Ebben a környezetben van azonban valami, ami sokaknak kimondottan ellenszenves: a gyárban — itt is, amint a vállalat egészében — ko- ■molyan veszik, azaz érvényesítik azt a népgazdasági követelményt, hogy a bér a teljesítmény bére legyen, azaz a munkavállaló legyen tisztában vele, nem jelenlétét, nem a munka- vállalás tényét, hanem teljesítményét fizetik meg, azt, amit — ahogy mondani szokták — ki-ki letesz az asztalra. S okféle előnnyel járt a. rekonstrukció, az annak alapján létrejött technikai eszköztár. A közvetlen és közvetett munka- körülmények javításán túl például lehetővé tette, hogy a korábbiakhoz mérten kétharmadával csökkenjen az anyagfelhasználásban az import gyapjú aránya, s helyébe a hazai birkák termelte nyersáru kerüljön. Ez ugyan a vállalatnak nem valami nagy üzlet — a hazai gyapjú földolgozása nehezebb, az azonos minőség elérése többletráfordításokat követel —, a nép- ' gazdasági előnyök azonban vitathatatlanok. Ezeknek a megnyerhető előnyöknek egy része viszont elvész, azon egyszerű oknál fogva, mert ismétlődően hiányzik a korszerű technikát hatékonyan — kényszerű átcsoportosítások nélkül, folyamatosan működtető — fölhasználó létszám. S azért hiányzik, mert mint korábban utaltunk rá, a gyárban következetes erőfeszítéseket tesznek a teljesítményen nyugvó bérezésre. Ennek a törekvésnek vannak meggyőző példái — így öt- és
