Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

1981. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP xTtmrm Fejlődő melléküzemágak Életképes vállalkozás A Pest megyei termelőszö­vetkezetek 70 százaléka kisebb- nagyobb mértékben — a fő­ágazaton kívül — foglalkozik kiegészítő tevékenységgel. A melléküzemágakból származó nyereség bizonyos hányadát a klasszikus mezőgazdasági ága­zatok fejlesztésére fordítják, így az élelmiszeripari, belke­reskedelmi, szállítási, építő­ipari tevékenységből származó haszon a növénytermesztésben és állattenyésztésben realizá­lódik. Tavaly a Sasad Tsz megkö­zelítőleg 1,4 milliárd, a nagy­kovácsi Rozmaring Szövetke­zetben 395 millió, a dabasi Fehér Akácban 530 millió, az ócsai Vörös Októberben 1,9 milliárd, a gödi Dunamenti Tsz-ben 1,3 milliárd, a fóti Békében 833 millió, a gyáli Szabadság Termelőszövetke­zetben 976 millió forint volt a melléküzemágak árbevétele. A Pest megyei szövetkeze­tek az elmúlt tíz esztendőben azokat az ipari ágazatokat fej­lesztették, amelyek társadal­milag hasznosnak bizonyoltak —■ hiánycikknek számítottak, hasznos szolgáltatásokat nyúj. tottak a lakosságnak —, és le­hetővé tették a hagyománvos mezőgazdaság dinamikus fej­lesztését. Önmagukat keresik Cseppekből - tengert A HELY. ... -s . , —-------------A hely Érd váro­sá nak Parkváros névvel jelölt része; vagy ahogy az ideva­lósiak mondják, az elnevezés­sel is jflölve a vidék egykor­volt, de máig érződő külön­állását: ‘Erd-Parkváros. S van is alapja az önállósko- dásnak: ahogy az ófalubeliek Ófalut, az érdligetiek Ligetet, úgy tartják a parkvárosiak Parkvárost az igazi — és per­sze, egyetlen — Érdnek. Te­szik ezt a maguk szemszögé­ből joggal: Ófalu történelmi emlékei, Érdliget szépsége, Parkváros pedig a település gondját-baját gyűjtő és sok­szorozó helyzete okán. Két .nagyközségnyi ember éli itt életét, húszezren, a me­gye ' legnagyobb lélekszámú városának fele. Többségük legújabbkon honfoglalóként a hatvan-hetvenes években érkezett a vidékre és érkez­nek ma is: az olcsó telek, a jó levegő, a szép táj, és a hálás föld vonzza őket. Újab­ban emeletes házak épülnek és a környék két iskolájában ezerötszáz gyerek tanuL Erre­felé nem ritka, hogy a laká­sokból hiányzik a víz és pet­róleumlámpa helyettesíti a villanyt. A RÉSZTVEVŐK. . , .--------------------------- A részt­vevők a parkvárosi tanács­tagi csoport tagjai. Hat ha­sonló közösség közül a leg­nagyobbé. Nem újfajta cso­portosulás ez: a tanácstörvény — a települések igazgatásá­nak immár tízéves kátéja — rendelkezett megalakításuk lehetőségéről. Csakhogy Érd fiatal város, most járja fel­nőtté válásának kezdeti lépé­seit. A tanácstagi csoportok munkája is a kísérletnél tart: keresik önmagukat. Húsz án vannak, ennyien a tanácstagok. Akad közöttük nyugdíjas és bedolgozó, ter­melőszövetkezeti párttitkár és Volán-sofőr. Van parkvárosi születésű és messzi vidékről ide elszármazott, sőt olyan is, aki hét végi kijáróként vállal­ta a részvételt a település közéletében, Szécsi Zoltán, a helybéli pártalapszervezet titkára házigazdaként fogad­ja a negyedévenként . tartott tanácstagi csoport üléseinek résztvevőit. „Ügy kell fölfog­nunk — azt mondja'—, hogy a tanács, tehát a tanácstagok a párt politikájának végrehaj­tói. Méghozzá azok a végre­hajtók, akik a legközvetle­nebb kapcsolatban vannak az emberekkel és akiknek a leg­nagyobb lehetőségük van ar­ra, hogy valósan lássák a Szőrén ülik meg a lovat... Becsülete van, vállalkozója már kevésbé A legendák szerint őseink nyereg alatt puhították a húst. A jelenlegi helyzetet alapul véve előrejelzésünk: utódaink — ha lovagolni lesz kedvük — szőrén ülik meg a fakót. Hogy miért? Az Alagi Bőripari Szö­vetkezetben készült riport ön­magáért beszél... Hajdan volt fellegvár Néhány évtizeddel ezelőtt a íósport fellegvára Budapesttől húszegynéhány kilométerre ta­nyázott. Arra a szóra, hogy Alag — aligha jutott egykori polgártásaink eszébe más, mint hogy lóverseny, lovarda, lo­vasiskola — és nem utolsósor­ban lovasfelszerelés. A környe­zethez méltóan, ugyanis itt ké­szültek az úr- és műlovasok szerelékei a nyeregtől a kan­tárig, a kengyeltől a szemel­lenzőig. A felszabadulás után megszűnt a lóversenypálya, de maradt az Alagi Bőripari Szö­vetkezet — legfeljebb a profil­ja változott meg kissé. A lo­vasfelszerelést gyártó hajdani kollektívából bőripari szövet­kezet lett, ma már a termé­keknek elenyésző részét teszi ki a póló-sportcikk. Amikor 1948-ban újjáalakult a szövet­kezet — Alag és Vidéke Bőr­ipari Szövetkezet néven —, igencsak megcsappant az igény az ínvédőkre, lóidomító szer­számok és kapicánok iránt. In­kább a különböző bőrruházati cikkek és táskák váltak kere­settebbé. A2 alatt a harmtac-egyné- hány év alatt, ami az újjáala­kulás óta eltelt, ismét divattá, szórakozássá vált- a lovaglás. Eleinte csak külföldről érkez­tek a megrendelések Dunake­szire, majd apránként! csordo­gálni kezdtek a hazai kérelmek is nyeregre, futtatószárra. Te­hát visszatért a kereslet — és nem talált kínálatra. Nem mintha az alagiak — illetve ma már közigazgatásilag du- nakesziek — vonakodtak volna eleget tenni a megrendelők ké­résének, egyszerűen nem volt rá kapacitás és munkaerő. Egész egyszerűen kihalt — vagy legalábbis kiöregedett — az utolsó szíjjártómester-gene- ráció, és égen-földön nem ter­mett helyébe utánpótlás. A szakközépiskolákban megszűnt a szíjjártó tagozat. A szükség arra kényszerítette a szövet­kezetieket, hogy futószalag­szerűen, gépekkel próbálják nagyüzemi módon termelni a nyergeket, kantárokat, de egy- egy lovas már a messzi távol­ból is meg tudta állapítani, hogy az a bizonyos nyereg fu­tószalagon készült-e, vagy a hagyományos műgonddal, tö­rődéssel, kézi munkával. Te­Tartós is, kényelmes is, nemes bőrbői, hagyományos eszközökkel készül. Legalábbis az a nyereg, melyik László Ferenc keze alA kerül ki. Bozsán Péter felvétele hát a dömpinggyártás nem vált be — maradt a mennyiségi visszaesés. Szíjjártó kerestetik László Ferenc, az idősebb generáció utolsó mestereinek egyike ma is ugyanazzal a technikával készíti a nyerge­ket, mint valaha. Nem sokat változott azóta a technológia: a hegyes tű ütötte lyukon ugyanazokkal a mozdulatokkal kell áthúzni a szálat, mint édesapja, nagyapja idejében. Azt hinné az ember, hogy Lászlóéknál is apáról fiúra, Ős-< ről utódra szálló mesterség volt a szíjjártás. Pedig ... — Nekem csak . egyszerűen megtetszett, azért választottam — mondja a mester, fel sem emelve tekintetét a munkából. — Talán az alapanyagok változtak inkább. A vastag, fényes vixosból készült nyer­gek helyett egyre inkább a ve­lúrból szabottat választják a kuncsaftok. Vannak masszív, nehéz nyergeink is, és kifeje­zetten zsokék alá való könnyű, jószágkímélő darabok. László Ferenc mögött a fa­lon már-már sárgulásnak in­dult fotográfia tanúsítja: hu­szonöt esztendővel ezelőtt ugyanebben a műhelyben még szorongani kellett a szíjártók­nak. Ma már — és nemcsak azért, mert ebédidő tájban jártunk arra — egyedül Feri bácsi böködte a szerszámmal a bőrt. — Nincs már becsülete a mesterségnek? — Becsülete még csak len­ne, de vállalkozója már kevés­bé. Nem is tanítják az iskolá­ban, és bár újra divat lovon ülni, nyargalni, ügetni — alig- alig akad hely az országban, ahol ilyesmivel, az ehhez szük­séges kellékekkel foglalkoznál- nak. Nem mondom,, elkelne több szerszám, lenne rá vevő is, de, úgy Játszik, ezért még­sem érdemes ráállni másoknak is a gyártásra. De tény, hogy előbb-ütóbb kiírhatjuk a kapu­ra: szíjjártó kerestetik. A külföldi vevőket az AR- TEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével kapják meg az alagiak. A személyes tárgyalá­sok során kiderülnek a speciá­lis és az extra díszítések irán­ti igények. Hogyan fogják a különféle motívumokat, mo­nogramokat és díszítő eleme­ket beleaplikálni a bőrbe az automaták? Valószínűleg se­hogyan. Visszautasított valuta Valószínűleg meghökkenést vált ki ezeknek a szavaknak az olvasása. Napjaink gazdaság- politikai helyzetében — eny­hén szólva — luxus visszauta­sítani a tőkés valutát, elduga­szolni a bevételi forrást. Akár­mennyire is vétlenek az ala­giak — lényegében erről van szó. Igény ugyanis bőven lenr ne Hollandiából és az NSZK- ból míves kidolgozású nyereg­re, lófelszerelési, ápolási cik­kekre. De sajnos, az ARTEX és az Alagi Bőripari Szövetkezet dolgozói is csak széttárhatják a karjukat: nincs, aki megcsi­nálja. Az egy-két hozzáértő, régi iparoson kívül olyan szak. ma-beli nyeregváz-készítőkre is szükség lenne, akik megcsi­nálják azt az abroncsot is, amelyre a nyereg bőrét feszí­tik. A közeljövőben kínálkozik egy átmeneti megoldás. A nyu­gatnémet Cavalcad cég néhány héten belül Alagra látogat és képviselője magával hoz egy műanyag-yáz prototípust is. Ha beválik — és van rá remény, hogy beválik —, egy időre el lehet űzni a tehetetlenség szel. lemét, megint több jut az ex­portra. És persze, belföldre is. Mert — csak a megyében! — jó néhány helyen (Pomázon, Ala- gon, Ürömön, Visegrádon, Gö­döllőn, Tökön) egyre többen hódolnak az ősi magyar sport­nak. Felnőttek, gyerekek, idő­sek, fiatalok. És nem lenne jó, ha szőrén kellene megülni a lovat.., v Láng Zsuzsa napi gondokat. Ezek a csopor­tok meg arra jók, hogy közö­sen gondolkodva, egymást se­gítve találjuk meg a megol­dást a lakosság érdekében.” A KÉRDÉSEK . Otvemg szá­molom, ennyit kérdeznek a tanácstagok az ülés négy, órá­ja alatt. Igaz, visszatérő az út, a járda, a villany, a víz, a csatorna gondja, de ahány körzet, annyiféle a szükség foka, s a megoldás módja is. Ha/ngódi Imre a parkvárosi iskola szennyvizének elveze­tése miatt szólal föl és tele­font sürget a körzet orvosá­nak. Kiss Miklósné és Geller István a másik, a 7-es számú­nak nevezett Vincellér utcai iskola zebrájának fölfestését sürgeti. Csabai Péter az autóbuszmegállók építését ki­fogásolja, Varga György kör­zetébe konténert kér a sze­métlerakáshoz, Gerő József az orvosi ügyelet' megszervezé­sét szorgalmazza, dr. Agyi Dániel pedig tizenöt család­nak villanyt kér a Borbolya utcába, Boruta Petemé ta­nácstagot betegsége távoltar­totta az üléstől, de -megírta levelét, s benne kérdéseit és a biztatást: a legközelebbi ülésre, ígérte, meggyógyul. A VÁLASZOK. Aki vála­szol: Vogronics László, a vá­rosi tanács elnökhelyettese, új megbízatásában a parkvárosi tanácstagi csoport elnöke. Li­geti lakos létére — Parkváros egy körzetének tanácstagja. „Nem titok — mondja —, tu­datos volt a döntés, amikor engem, a tanácsi vezetőt je­löltek az egyik parkvárosi ta­nácstagnak. Ezzel is azt a megkülönböztetett figyelmet kívánták jelezni, amivel a te­lepülés vezetése e városrész felé fordul. Igaz, sokszor hal­lani, hogy Parkvárosnak sem­mi sem jutott, de ha össze­szedjük az elmúlt időszak „apróságait”, kiderül: egy nagyközségnyi pénz jutott Parkvárosnak.” Úgy - tűnik, nem csupán a parkvárosi lakosok; de a ta­nácstagok fejében is tudatosí­tani kell ezt a változást. Nem a szűklátás, de maga Parkvá­ros sokszoros gondja hozza, hogy történjék errefelé bármi, mint cseppben a tenger, úgy tűnik az. Ügy igaz; ma még csak kí­sérletezünk: hogyan lehetne hasznossá tenni közösségünket a lakosság számára. Most még sok az olyasfajta megnyilvá­nulás, amely kérdez, sőt kö­vetel, de el kell érnünk oda, hogy azt is keressük: mi, a tanácstagok, mit tudunk tenni a lakosságért.” Példának az effajta magatartásból az ülé­sen kettő is akadt. Tóth Ká­roly igazgató az iskola nap­közijét ajánlotta föl délutá­nokra az öregek kikapcsoló­dásához. Egy másik Tóth pe­dig, a járdaépítő László azt mondta: „Hátralevő életemet a köz ügyének szentelem." Tóth László még nincs negyvenéves. Major Árvácska Rövid a takaró? Álmodozás kizárva Útban Nagykáta felé, né­hány községben megálltam. Itt is,, ott is. megszólítottam a járókelőket. Azt tudakoltam, mit várnak a jövőtől, mi a vé­leményük községük fejlődésé­ről, szerintük mi kellene, mi hiányzik a legjobban... És itt jött a meglepetés! Az embe­rek egytől egyig bölcs megér­téssel nyilatkoztak, sehol vala­miféle sértődött elégedetlen­ség! íme néhány vélemény: Ha flaszter volna az utakon — Éppenséggel mi is elvi­selnénk, ha flaszter volna az utakon, akár a városon, hogy ne kelljen a sárban tipródni. — Ajaj, aranyoskám, sorol­hatnám, mi minden kéne! Pél­dául óvoda, a lányomék ugyan bölcsődét szeretnének, hogy elmehessenek dolgozni, mert kevés az egy kereset. — Persze, hogy jó lenne az eszpresszó, mozi, szemétszállí­tás, rendes világítás, de hát nem olyan egyszerű ez. Meg­mondta a tanácselnökünk is, nem elég tehetős a község Akkor meg ugye, csak álmo­dozni lehet. — Ma is úgy van az! Addig nyújtózkodjál, amíg a takaród ér! És így tovább... A rögtönzött közvélemény­kutatás eredményével a tarso­lyomban, felkerestem a nagy- kátai járási hivatal elnökét, dr. Samu Jánost, hogy tőle kérjek választ mindarra, amit hallottam, arra a kérdésre: mit hoz a következő öt év a járásnak? Rövid lesz-e a ta­karó, vagy kissé hosszabb, ami alatt nyújtózkodhatnak? — Volt olyan idő is — kez­di a beszélgetést —, amikor a megye kilenc járása közül mi csupán 0,9 százalékos me­gyei támogatást élveztünk. Ezt azért mondofn, mert ehhez vi­szonyítva biztatóbbnak tűnik a jövő. .•y.iá.r , Talán a múlt tapasztala­tai tették ilyen bölccsé itt az embereket? — Ügy találja, hogy böl­csek? Meglehet. Azt látják, ami a valóság. Hogy nem dús­kálunk az anyagiakban, s nem a községek, netán a járás jó­vagy rosszindulatán múlik, ha valami nem valósul meg. , f Az anya otthon marad — Rövid lesz hát az a bizo­nyos takaró? — Mondjam azt, hogy egy és ugyanaz a takaró, az ala­csony embernek pont jó le­het, a hórihorgasnak pedig rövid? De nézzük a tényeket. Mindenütt, így nálunk is, első helyen a gyermekintézmények gondja áll. Ezen belül is a legfontosabb az óvodai helyek bővítése. Jelenleg ott tar­tunk (járási szinten), hogy az óvodáskorúak hatvan százaié­A tavaszi startra készülnek A Magyar Honvédelmi Szövetség budaörsi repülőte­rén megkezdődött a sportrepülőgépek felkészítése a ta­vaszi startra. A hangárban látható az MHSZ gépújdon­sága is, a csehszlovák gyártmányú Zlín 142-es típusú, 210 lóerős iskolagép, amelyből hét darab áll a versenyzők ren­delkezésére. kát tudjuk felvenni, de ez tu lajdonképpen hamis statiszta kai adat, ugyanis 100 hélyrt 130 gyerek jut. Tehát a hat­van százalék a valóságban kevesebb, taint 60 százalék. Ebben a tervidőszakban első­sorban fejlesztünk, bővítünk. (Új óvoda építését nem ter­vezzük.) Ily módon a járás 75 hellyel gyarapodik, ebből kel! négy község gondját megolda­ni. Vagyis, a hatodik ötéves tervben említésre méltó fejlő­dés nem lesz, csak a zsúfolt­ság csökken némileg. — A bölcsődei ellátottság milyen? — Ezt százalékosan nem említettem. A gyes ugyanis nagy segítség. Persze igény, lenne rá! Nagyon is! De itt legalább nem szorít annyira a cipő; ha nincs más megöl dás, három évig otthon marad az anya. — Nem is terveztek fejlesz­tést? — De igen. Nagykátán még ebben az évben 60 gyermeket befogadó, új bölcsőde épül. — Hol lenne még igény rá? — Tápiószecsőn, de ebben a tervciklusban nincs lehetőség építésre. Ötven tanterem hiányzik Az iskolai helyek alakulása már biztatóbb. — Csak mennyiségileg vagy minőségileg is lesz előrelépés? — Is-is, Új iskola is épül, azonkívül több helyen lesz bővítés, felújítás. Az új álta­lános iskola, itt Nagykátán, 12 tantermes lesz, tornateremmel. A járásban sehol sem kell három műszakban tanítani. Igaz, még jelenleg is van né­hány iskola, ahol 44 gyerek jut egy tanteremre. Ezen a helyzeten javít majd a terve­zett 44 új tanterem. — Ez a reális igény? — .Nem, ötyen., tanteremre lenne szükség ahhoz,, hogy az oktatási reform követelmé­nyeit (minőség, hatékonyság, a kreativitás fejlesztése stb.) meg is lehessen valósítani. Itt azt is meg kell jegyezni, hogy a járás 15 községe közül alig egy-kettő büszkélkedhet tornatermes iskolával. A most bővítésre, fejlesztésre kerülő iskolákhoz sem terveztek. Nincs rá pénz! A többi «területen sem lesz látványos, nagy beruházás. A vízellátás viszonylag jó. A já­rásban lakók 60 százaléka vezetékes vizet ihat. Még to­vábbi két községben fogják bekötni a vezetékes vizet. A villanyhálózatot szintén csak egy-két községben kell kor­szerűsíteni. Annál nagyobb gondot je­lent az utak állapota! — Nagykáta nagyközség, járási székhely, és csupán 5 százaléknyi szilárd burkolatú útja van. Sajnos sok javulás itt nem várható — az útépí­tés nagyon drága. De van en­nél még nagyobb bajunk is. Nagykáta — ez az idegen szá­mára alig észlelhető — egy teknőben fekszik, állandó a belvízveszély! — Nem beszéltünk még a kulturális létesítményekről. — Új művelődési objektum nem épül, de például Szent- lőrinckátán az új iskolát már művelődési célokra is alkal más formában tervezték. És ezt a gyakorlatot szeretnénk ■ $nég több helyen kialakítani. Lehet, hogy többe kerül majd? Dr. Samu János mindet szépítés nélkül, nagyon ü őszintén vázolta a lehetősége két. A tervezésnél — mondta — már eleve csak a realitá­sokat vették alapul, kizárva mindenféle álmodozást. Az persze más kérdés, de keserű tény, hogy Nagykáta belvízproblémáját a következő öt évben sem tudják megolda­ni a nagy költségek miatt. És meglehet, hogy öt év múlva a ledőlt házakkal együtt mindez két-háromszor többe fog kerülni! De ez már, azí hiszem, egy kicsit a megye gondja is. S. Horváth Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom