Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-04 / 29. szám

1981. FEBRUAR 4., SZERDA \Mnhm 3 Tegnap elég, ma kevés? Korszerű ügyintézés Életközeiben a tanácsi munka A KRITIKÁNAK, a bírálat­nak, a hibák és hiányosságok felsorolásának vannak alkal­mas és kevésbé szerencsés pillanatai. Ha akkor olvassuk valaki fejére, miben, mikor s hol tett vagy tesz valamit rosszul, amikor — kudarcát, balszerencséjét, sikertelensé­gét elemezve maga is ezen töpreng, talán még köszönetre is számithatunk. Ám tegyük csak ezt azzal az emberrel, aki éppen a jó munka tudatá­ban dől hátra, s fújja ki ma­gát, s álljunk elő ekkor okve- tetlenkedő megjegyzéseinkkel, hogy ezt is lehetett volna job­ban csinálni, meg amazt is más módon tegye legközelebb — szinte biztos, hogy sikerül alaposan megsértenünk. A Csepel Autógyár történe­tében mindenképpen sikeres év volt a tavalyi. Teljesítették árbevételi tervüket, sikerült ütemesen, pontosan szállíta­niuk, jó eredményeket hozott a szerszámgyártás bevezetése, kedvező volt a speciális teher­gépkocsik legkülönbözőbb tí­pusaiban fogadtatása, rövid idő alatt, gyorsan készültek fel az USA-ba szállítandó, külön­leges kivitelű buszok alvázai­nak legyártására — volt tehát mit letenni az asztalra az év végén. Tegyük még hozzá, hogy — nyilván nem véletle­nül — az országgyűlés őszi ülésszakán a legjobb vállala­tok közé sorolták a Csepel Autót, valamint azt is, hogy a megye legnagyobb gépipari üzeme pont abban az alága- zatban — nevezetesen a köz­úti járműgyártásban — tevé­kenykedik, mely a gépipar egészét tekintve az egyetlen olyan terület, amelyen a ter­melékenység a nemzetközi összehasonlítást is kiállja, s máris elkészülhetünk az érték­ítélettel: minden a lehető leg­nagyobb rendben van az autó­gyár háza táján. , Visszatérve a bevezetőben felrajzolt helyzethez, ez íehát az a bizonyos alkalmatlan pil­lanat, amikor minden más kedvező fogadtatásra találhat, a kritika azonban legjobb esetben is célt tévesztettnek minősül. VALAMI ILYESFÉLE tör­tént a Csepel Autógyár válla­lati műszaki konferenciáján, ahol az előadó — Lukácsi Gá­bor termelési igazgató — a tavalyi eredmények számbavé­tele után azt kezdte boncol­gatni, miben kell megváltoz­nia az autógyár egész maga­tartásának ahhoz, hogy a nagyvállalat helyt tudjon állni a gazdasági verseny egyre szi­gorodó követelményei között. Nos, ha úgy mondjuk, hogy ennek során a termelési igaz­kezetnél 30; az ÉRUSZ-nál 50; a Texelektrónál 16; a Mező­gépnél 9; a PEVDI-nél 8 és az oktatási intézményeknél 2%-os. Nincs női szakmunkás a Volánnál, a tanácsnál és a költségvetési üzemekben. Tudatos bérpolitika Erden a vizsgált területeken tevékenykedő nők anyagi, szo­ciális helyzete általában meg­felel a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt helyük, szerepük szerinti kívánalmak­nak. Az esetek többségében nincs lényeges eltérés a viszo­nyítható országos átlagtól. Az éves átlagkeresetük a követ­kezők szerint alakul: az Épí­tőipari Szövetkezetnél 46 400; az ÉRUSZ-nál 35 000: a Szol­gáltató Szövetkezetnél 36 800; a Texelektrónál 39 000; a Me­zőgépnél 33 800; a PEVDI- nél 34 300; a Volánnál 48 000; a tanácsnál 49 700; a költség- vetési üzemeknél 28 100; az oktatási intézményeknél 36 300 Ft. Egyre inkább érvényre jut az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. A gazdasági egysé­gek párt-, állami és társadal­mi vezetői a meglévő egyen­lőtlenségeket tudatos bérpo­litikával igyekeznek megszün­tetni. Állandóan figyelemmel kísérik a bérarányok alakulá­sát és fokozatosan egyenlítik ki az indokolatlan különbsé­geket. E törekvésüket azon­gató fukarkodott az elismerés és a dicséret jelzőivel, akkor finoman fogalmaztunk. Ke­mény szavak hangzottak el ugyanis a vállalat döntési rendszeréről, a szervezeti vál­tozások késleltetése által oko­zott időveszteségről, a rugal­masság feltételeiről — vagy éppen a műszaki . fejlesztés kérdéseiről. A tanácskozás — melyre a nagyvállalat gyárai­nak igazgatói, a szakigazga­tók, a szakfőosztályok vezetői, a társadalmi szervek képvise­lői kaptak meghívót — jó néhány résztvevője ugyanis így fogalmazott magában, majd a beszámolót követő vi­ta során hangosan is: — Mi ez, hát eddig mi semmit sem csi­náltunk? Az eddigi eredmé­nyeink nullák?! Szó sincs róla! Éppen azért idéztük fel a korábbiakban a tavalyi sikereket, hogy el­mondhassuk : mindenképpen elismerésre méltó az, amit a Csepel Autó tavaly elért. Ab­ban azonban feltétlenül egyet kell értenünk a termelési igaz­gatóval, hogy ami tavaly elég volt, egyáltalán nem biztos, hogy idén is elég lesz. Sőt, nagyon valószínű, hogy ke­vésnek bizonyulna. Mert néz­zük csak: lehetne még gyorsí­tani a helyzetek, a kedvező piaci alkalmak felismerésén? Minden bizonnyal. Van még mit javítani a technológiai színvonalon és a minőségen? Van. Növelhetjük-e eladásain­kat a világpiacon, ha még job­ban alkalmazkodunk a vevők igényeihez? Csak akkor növel­hetjük! TERMÉSZETES tehát, hogy amennyiben egy vállalat a fenti kérdésekre nemcsak el­méletben akar válaszolni, az elengedhetetlen önvizsgálat so­rán — mint például az adott esetben — a szükségesnél ke­ményebbnek tűnő megállapí­tásokat is kell tennie saját magáról. Nagyon valószínű, hogy ezek fogadtatása hason­latos lesz az alkalmatlan pil­lanatban elmondott kritikáé­val — ez azonban nem baj. Sokkal nagyobb veszélyt rejte­ne magában, ha egy-egy vitat­hatatlan, de mindenképpen csak részeredménynek számító szakaszt végleges megoldásnak feltüntetve úgy gondolnánk: most aztán már minden sínen van. Akkor ugyanis saját magunk teremtenénk meg a lehetőségét annak, hogy valóban megfelelő időpontban, vagyis az előbb- utóbb törvényszerűen bekö­vetkező balsiker után olvas­sák fejünkre hibáinkat. Ezt azonban már a gazdasági kör­nyezet, a piac tenné meg. mégpedig sokkal keményeb­ben. Weyer Béla ban még nem mindenütt kí­sérte teljes siker. Az azonos munkakörben dolgozó fizi­kaiaknál például az éves át­lagkereset a Texelektrónál: a férfiaknak 44 200, a nőknek 40 000 Ft. Ez az arány a Szol­gáltató Szövetkezetben 42 900 és 37 000 Ft; az Építőipari Szö­vetkezetben 52 800 és 45 600 Ft; á Mezőgépnél 44 200 és 37 100 Ft. E területeken összesen 57 nőnek van nagy családja. Egye­dül neveli a gyermekét 64 fi­zikai és 31 szellemi foglalko­zású édesanya. A gyermekgon­dozási segélyt jelenleg 181 fő veszi igénybe. Elismerések — módjával Az érdi nők viszonylag szép arányban részesülnek a kü­lönböző kitüntetésekből is. Vállalati és miniszteri Kiváló dolgozó kitüntetése van ösz- szesen 188 főnek. A Munka Érdemrend bronz fokozatá­val rendelkezik 4 fő. Érde­kes, hogy a többi fokozatot a nők nemigen kapják; legalább­is az általunk vizsgált terü­leteken ilyen nem volt re­gisztrálva, illetve nyilvántart­va. A PEVDI kivételével nem lehetünk elégedettek az összes kitüntetett közötti női arány­nyal. Ugyanis a kapott elis­merésekből ma még a nők nem számarányuknak megfe­lelően részesülnek. Néhány éve egyre erőtelje­sebb követelményként lép fel az élet minden területéin a korszerűség, ésszerűség, haté­konyság, egyszóval a minőség igénye. Az államigazgatás va­lamennyi ágában szintén fel­merült a jobbítás szükségessé­ge. Határozott lépések ez irányban 1975-ben kezdődtek és azóta is folyamatos az elő­rehaladás valamennyi munka­kör felülvizsgálatában és a vizsgálat tapasztalatai alapján a szükséges változtatások, újí­tások bevezetésében. Hermes irányelv nézzük, milyen konkrét vál­tozások történtek már eddig, mi vált gyakorlattá! A járási hivataloktól több munkakör átkerült a községi tanácsokhoz. így az építésha­tósági ügyek, a helyi intéz­mények kezelése, ezzel együtt a községi orvosok, iskolaigaz­gatók kinevezéséinek joga, né­hány gyámügyi hatáskör, pél­dául a láthatással kapcsolatos teendők. Ezenkívül bővültek a szabálysértési feladatok. A hatósági munka korszerűsíté­se pedig folyamatban van, sok jogszabály változott már eddig is az ügyintézés egy­szer űsftéséré. Összevonások A járási hivatalok struktú­rájában is jelentős megújulás kezdődött. A titkárságokat és az igazgatási osztályokat ösz- szevonták, így a feladatok jobban koncentrálódtak, ami egyúttal létszámcsökkenést is eredményezett. Csupán a budai járásban nem történt még meg az összevonás. Hatékonyabb munkát, jobb munkaerő-ki­használást jelent (évente mint­egy 9—10 ezer hivatalos le­vél, ügyirat fordul meg a já­rási hivatalokban) a leíróiro­dák létrehozása. Folyamato­san szervezik 1979-től a me­gye valamennyi járásában. Változás még, hogy a váro­A családanyák, a nők hely­zetének könnyítését jelenti az óvodai, a bölcsődei helyek építésének gyorsítása, vala­mint a szolgáltatóhálózat bő­vítése, korszerűsítése. Érd 1975-ben még csak 625 óvo­dai hellyel rendelkezett, most 1175-re emelkedett a helyek száma. Igaz, hogy az óvodai elhelyezési gondokat ezzel is csak enyhíteni lehetett; csak­nem kétszer ennyire lenne szükség. Az 1980/81-es évben az új jelentkezők száma 630 fő, és ebből mindössze 400 gyermeket lehetett felvenni. Tovább nehezíti a nők hely­zetét az is, hogy az óvodák területi megoszlása nagyon egyenlőtlen; kevés a szak­képzett óvónő. A gyermekin­tézmények iránti igénynöve­kedés két okkal is magyaráz­ható. Egyrészt a nők nagy­arányú munkavállalásával, másrészt azzal, hogy a gyer­mekintézmény bővítését pe­dagógiai céljaink is indokol­ják. Megszakítanák a gyest A városban évek óta sürge­tő igényként jelentkezik a bölcsődehiány felszámolása. Tavaly került sor az első 60 személyes bölcsőde átadásá­ra. Itt is háromszoros a túl­jelentkezés. Az érintettekkel való beszélgetéseink során ki­derült: az anyák a három év si székhelyű járási hivatalok (Vác, Cegléd, Gödöllő, Szent­endre) bizonyos feladatkörö­ket átadtak a városi taná­csoknak. Például a járási egészségügy, a sportfelügyelő­ség, a munkaügyi tevékenység, a városokhoz került. Ezzel az átszervezéssel fölösleges ket­tősségeket sikerült kiküszöböl­ni. Eddig egy-egy járásban két főorvos működött (egy a városban, egy a járásban), ez most megszűnt. A munkát egy státusszal is meg lehet oldani a megfelelő szintű és számú társadalmi apparátus segítsé­gével. Furcsa egy óra: Dunakeszin a 3. számú általános iskolában nincsenek összevont osztályok, most mégis különböző korú gyerekek ülnek a padokban, negyedikesek éppúgy, mint felsőtagozatosok. A táblán a Pajtás újság egy régi cikke, s egy térkép, amely a Dunaka­nyar közlekedési hálózatát áb­rázolja. Követ, fát, utasokat vitt Furcsa egy óra. Mert koránt­sem éneket vagy zenét tanul­nak a gyerekek, mégis dallal kezdik: ...Királyrét, Király­rét, de gyönyörű táj, fái alatt táborozik sok-sok fiú, s lány .. Itt a nyár, újra nyár, vasuta­sok hej, munkára, játékra ké­szülődnünk kell... Miről is van szó? Dunake­szin e napokban — akárcsak megyeszerte sok iskolában —, az úttörőmozgalom 35. évfor­dulójára helyreállítandó bör­zsönyi úttörővasúthoz képezik már a kezelőket. De kövessük csaik a foglal­kozás menetét! Az ÁEV-rö- vidítés azt jelenti: Állami Er­dei Vasút. A Börzsönyben elő­ször 1883-ban épült kisvasút, egy gróf, majd egy földbirto­kos tulajdona volt. A közeli kőbányából napi 40—50 köb­méternyi követ szállított 1911- től, a felszabadulás után pe­dig az erdő fáját vitte. A sze­mélyszállítás 1955-ben kezdő­letelte előtt is szívesen men­nének dolgozni. Általában olyan fiatalokról van szó, akiknek az anyagi helyzete nem engedheti meg a munka- vállalásból származó pénz tartós kiesését. Ezek a csalá­dok nagy százalékban szülők­nél vagy albérletben laknak. A város kereskedelmi ellá­tottságának és a szolgáltatá­sok bővítésének az eredmé­nyeiről elismeréssel kell szól­ni. Ugyanakkor a meglévő üz­lethálózat — tapasztalataink szerint is — ma még nem ké­pes a növekvő igényeket ki­elégíteni. Ezért szükségessé vált egy 3500 négyzetméter alapterületű áruház megépí­tése. Ennek a beruházásnak a munkái megkezdődtek, s vár­hatóan az idén kerül átadás­ra. Az új lakótelepjen tavaly adtak át egy 160 négyzetmé­teres élelmiszerboltot. Ezek ellenére is további bővítés szükséges. Annál is inkább, mivel a családanyák, a ház­tartást vezétők csak akkor lesznek képesek hátrányos helyzetükön változtatni, ha a jelenleginél bővebb áruvá­laszték révén hozzájuthatnak a konyhakész ételekhez, javít­hatják háztartásuk gépesíté­sét, jobban élhetnek a szol­gáltatások adta lehetőségek­kel. Hoffmann Ferencné, űr. Szabó József KÖVETKEZIK; A VEZETŐVÉ VÁLÁS FEL­TÉTELEI együttműködnek a határozati javaslatok kidolgozásában stb. A bürokráciamentes, a la­kosság érdekeit maximálisan figyelembe vevő minőségi munka érdekében egyre főbb az előrelépés. A törekvés fo­lyamatos. Már készül a má­sodik (az első 1975-ben volt) középtávú korszerűsítési fel­adatterv. A Pest megyei Ta­nács végrehajtó bizottságának tagjai dolgoznak azon, figye­lembe véve az úgynevezett munkacsoportok véleményét, javaslatait is. Ezek a munka- csoportok (minden járásban van egy) tanácsi szakemberek­ből állnak, pár éve működ­nek, feladatuk a tanácsi mun­ka korszerűsítéséhez ötletek, módszerek kidolgozása. Me­gyei szinten is működik ilyen segítő csoport, a hatósági és igazgatáskorszerűsítési kollé­gium. S. Horváth Klára Születésének 100. évfordulóján Vorosilov-múzeum Múzeumot létesítettek Moszkvában, ahol Kliment Vo- rosilov, a kiváló szovjet had­vezér és államférfi életét és munkásságát mutatják be. A Vorosilov nevét viselő kerü­letben megnyílt emlékmúzeum­ban, amelyet születése 100. év­fordulójának tiszteletére avat­ták fel, összegyűjtötték gaz­dag és példás életének számos emlékét: személyes használati tárgyait, feljegyzéseit, az ál­tala kiadott parancsokat, a ró­la készült képieket, fényképe­ket. Vorosilov születésének 100. évfordulójára Moszkvában könyv is megjelent életéről, a szovjet hadseregben végzett munkájáról. E reformtörekvések lénye­ge; a hatásköri decentralizá­lás, ezen belül — következ­ményként — a helyi tanácsok feladatának, súlyának növeke­dése, valamint az általános irányelv működésének elen­gedhetetlen lépéseként, a ta­nácsi hálózat átalakítása. Vagyis: hármas Vezérelvként — decentralizáció, a helyi ta­nácsok fokozódó szerepe, a korszerűsödő hivatali háló­zat. De túl az általánosságokon, Folyamatosan A járási hivatalok egyre inkább szakmai felügyeletet látnak el. A körzetükhöz tar­tozó tanácsok munkájában ak­tívan részt vesznek, ott van­nak a testületi üléseken, Furcsa egy óra Akik a Börzsönybe készülnek dött a szokolyaiak kérésére, s 1977-ben már 430 ezer utasa volt — főképp turisták, gye­rekek — az addigra elkészült úttörővasútnak. Azután szó esik a környék kirándulóhelyeiről, arról, hogy a mostani rekonstrukció után a pajtások teljesítenek majd szolgálatot a vasúton, s hogy éppen itt, Dunakeszin, a Jár­műjavítóban reparálják a ko­csikat. Ami maradt, az már igazi vasutasoknak való tudnivaló, félszáz oldalas kis zöld könyv tartalmazza az úttörővasutasi ismereteket, a jelzőlámpáról, a jelzőzászlóról, a sípról, indí­tótárcsáról ... Közel a palacsinta Kovács Éva hetedikes. Ré­gi úttörővasutas, 1978-ban már 10 napot töltött a börzsönyi táborban, még nem felejtette el, amit régebben tanult. — Jegyvizsgáló voltam, ma­gyarán kalauz. Elsősorban az volt a dolgom, hogy jegyet ad­jak, de vigyázni kellett, ne­hogy a csukott ajtót kinyissák, mert baleset történhet. Hogy mi szeretnék lenni? Stewar­dess ... Ahhoz persze sokat kell még tanulnom, főleg nyelveket. Sokkal közelebbi a következő nyár, nagyon jó lenne megint az úttörővas­utas táborba jutni. Bényei Andrea szintén hete­dikes. — Én forgalmista voltam. Eleinte bizony remegett a ke­zemben az indítótárcsa, nem kis felelősség a vasutasé. Ha például nem küldöm ki idő­ben a váltókezelőt, akkor rbssz vágányra kerülhet a vonat. A kismarosi állomáson voltam szolgálatban, ez a legjobb hely, mert az állomás mellett pár lépésnyire ott a palacsin­tás bódé. En a kakaósat sze­retem legjobban. Jó lenne a nyáron megint ott enni... A tanítónő szenvedélye A hetedikes Lengyel Ilona is szép emlékei között őrzi a vas­utasidőket, még a kínos perce­ket is, amikor például kalauz­ként maradt le a vonatról. De a jelvényt, amivel a külföldi turisták kedveskedtek neki, ma is őrzi. A negyedikes Lengyel Erika — csak névrokona Ilo­nának — most először pró­bálja a vasutaskodást. Varga Lajosné, aki a foglal­kozást vezette: — Úttörővas­utasokat 1976 óta képezik, az első gárda már érettségizett. Amíg működött a börzsönyi úttörővasút, vagy százan jár­tak a szakkörbe, s most kát­éin szünet után itt a duna­keszi 3. számú iskolában 32 gyerek készülődik. A húsz másfél órás foglalkozáson el­sajátítjuk a pénztárosi, jegy­vizsgálói, váltókezelői, postás, forgalmi szolgálattevői tudni­valókat, de nemcsak ezeket. Az úttörővasutasnak tudnia kell, hogyan viselkedjenek az utasokkal, mi a teendője, ha valakit baleset ér, vagy rosz- szul lesz, s ha a mozdony mű­ködését részleteiben nem is, de áltálánosságban ismerniük kell, akárcsak a vasúti jelzé­seket. amelyekről éppen ma volt szó. A 32 gyerek közül a tavaszi vizsga után a legjob­bak — 24-en — juthatnak el a szokolyai táborba, s ők is szolgálatot adnak majd az út- törővasútnál. — Én? Tanító vagyok, csak a szenvedélyem ez. Már gye­rekkoromban, amikor az első úttörővasút elkészült, nagyon szerettem volna piros nyak- kendős vasutas lenni. Csak az édesanyám nem engedett. így azután kaptam az alkalmon, s vállaltam, hogy megtanulom, megtanítom mindazt, amit a vasutas pajtásoknak tudniuk kell. Megvédik minden évben — Fest megyében a 16 járá­si, városi úttörőelnökség közül 14 kezdte meg a mostani tan­évben az úttörő vas utasok fel­készítését, s mintegy 700 paj­tás tanul most — mondja Ne- moda István Pest megyei úttö­rőelnök. — A táborban nyáron vált­ják majd egymást a legfelké­szültebbek, 400-an, s hogy kik azok, kiderül majd májusban, amikor a vasutasokból és út­törővezetőkből álló bizottság előtt tesznek elméleti és gya­korlati vizsgát a gyerekek. Az úttörővasutas tankönyv­ből — ezt a megyei úttörőel­nökség adta ki — most tanul­nak először, s kézről kézre adják majd a következő gene­rációknak. Igaz, lesznek, akik újból vizsgáznak belőle, mert ha ismét az úttörővasútnál szeretnének tölteni néhány na­pot, meg kell védeniük a ko­rábbi vizsgákat. — A tervünk az, hogy az első úttörővasutas turnus még a vasútavató előtt, a nyár ele­jén megkezdi a szolgálatot, legelőször is a szokolyaiak, mert ők ismerik legjobban a terepet. De az úttörővasutas tanfolyamok, szakköri foglal­! kozások többi résztvevője is legalább egyszer végigjárja a ! tavasszal a sínek mentét, szem­ügyre veszik, hol vannak a váltók, a jelzőberendezések, az állomások. Éppen a nyáron Cegléden, Ráckevén, Nagy­kőrösön, Monoron, Szobon és Dabason. Szokolyán és Duna­keszin készülődnek már a gyerekek. Persze nemcsak a fegyelmet-figyelmet kívá­nó úttörővasutasi teendőkre, hanem a nyári tábori életre is. Addig? Marad a várakozás, a tanulás. Az úttörővasutas tan­folyamban éppen az a jó, hogy mikor már vége a tanításnak, minden akkor kap értelmet, nyáron, a vasútnál... Vasvári G. PáJ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom