Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-26 / 48. szám

4 xr/imav 1981. FEBRUÁR 26., CSÜTÖRTÖK Kilenc szovjet alkotás KÖRNYEZETI NEVELÉS Kísérlet az ember védelmére FONTOS SZEREPET KAP AZ ÉRDI VÖRÖSMARTY GIMNÁZIUM Moziprognózis Kilenc szovjet filmet vá­lasztott ki magyarországi for­galmazásra a Szovjetunióban járt filmátvételi bizottság. Fordulatos cselekmányű bűnügyi történet a Szicíliai védelem, amely egy műkincs csempészési akciója körül bo­nyolódik. • Szereplői páratlan értékű kristálygyűjteményt próbálnak kijuttatni az or­szágból. A Vigyázz, kígyó! cí­mű krimi érdekessége, hogy forgatókönyvét Andrej Tar- kovszkij, a világhírű filmren­dező írta. Ezúttal egy üzbég településre vezeti el a nézőket, ahol a köztiszteletben álló is­kolaigazgató meggyilkolása nyomán veszélyes banda ak­namunkájára derül fény. A Sebzett madarak című, hazánkban is sikerrel játszott film rendezője, Nyikolaj Gu­benko új művében egy szov- jetunióbeli üdülő mindennap­jait ábrázolva két középkorú ember szerelmének lírai törté­netét rajzolja meg. Az új szovjet filmek előre­láthatólag a jövő év elejétől kerülnek a mozihálózat prog­ramjára. Országszerte március else­jén kezdődik és 15-ig tart az általános iskolák első osztályá­ba lépő gyermekek beiratása. Az iskolák a helyi szokások szerint — hirdetményekben, levélben és más módon — ér­tesítik a szülőket: melyik na­pon veszik fel az elsősöket. Mint a Művelődési Miniszté­riumban elmondták, a tankö­telezettségi törvény szerint a szülőknek, gondviselőknek ■azokat a gyermekeket kell be­íratniuk az első osztályba, akik ez év szeptember 1-ig be­töltik hatodik életévüket. Az iskolák igazgatói kivételesen engedélyezhetik azoknak a gyermekeknek a felvételét is, akik a hatodik életévüket a tanév első hónapjában — vagyis szeptember 1. és 30. között — töltik be és testileg, szellemileg megfelelően fejlet­ték, alkalmasak az iskolai ta­nulásra. Ezeknek a tanulóknak a felvételi kérelmét április 15-ig kell beadni az iskolák igazgatói­hoz. Á kérvényhez mellékelni kell a gyermek testi és szel­lemi fejlettségét igazoló ható­sági orvosi bizonyítványt, va­lamint — ha a gyermek óvo­A XVIII, század felszámol­ja a vallást. A XIX. század felszámolta az Istent. A XX. század felszámolta az embert. Arnold Toyenbee, angol tör­ténész mondta ki ekképp a vi­lágról alkotott súlyos ítéletét. Amely ítélet közül az első kettő — tartják mások — meg­kérdőjelezhető, míg a harma­dikat meg kell kérdőjelezni. S nem csupán megkérdőjelez­ni: tudni is kellene. E felada­tot vállalja magára az UNES­CO EDEN (Educationand En­vironment — Oktatás és kör­nyezetvédelem; elnevezésű szervezete. S e küldetéses feladatvállalásban néhány magyar oktatási intézmény­nek, köztük az érdi Vörösmar­ty Gimnáziumnak is fontos szerep jutott. Másfajta gondolkodás Dizseri Sándor címzetes igazgató: dába járt — a vezető óvónő véleményét. örvendetes, hogy az első osztályba lépő gyermekeknek hozzávetőleg a 85—86 százalé­ka óvodai, és hozzávetőleg 14 —15 százaléka iskolaelőkészítő foglalkozásokon vett részt. Ez Igen szép eredmény, mivel az ötödik ötéves tervidőszak kez­detén csupán 71,4 százaléka járt óvodába. Az óvodásokat már az intézményben orvosi vizsgálatban részesítik, az óvo­dába nem járókat a beiratko­zás után vizsgálják meg az orvosok. A vizsgálat helyét és időpontját'közlik a gyermekek gondviselőivel. Égyre több te­lepülésen a pedagógus és a pszichológus is véleményt mond a gyermekek iskola­érettségéről. Iskolaorvosok, pedagógusok, pszichológusok véleménye alapján olyan ja­vaslat is születhet, hogy azok a gyermekék, akik nem felel­nek meg'teljes mértékben a követelményeknek, egy évvel később, vagy ha az szükséges és lehetséges, korrekciós osz­tályokban kezdjék meg isko­lai tanulmányaikat. — Néhány évvel ezelőtt ke­resték meg iskolásainkat az Országos Pedagógiai Intézet (OPi; képviselői: vállalnak-e egy oktatási kísérletet. Egy olyan, akkortájt forradalmi, de még napjainkban is újfajta módszerről van szó, amellyel a környezet védelme és általá­ban a környezeti nevelés az iskolai oktatás része lenne. El­ső lépésként a természettudo­mányos tantárgyakban. Később kiterjesztettük vállalkozásun­kat a társadalomtudományok területére — történelemre, iro­dalomra, sőt a képzőművészet­re is. — Kívánt-e másfajta vagy többletmunkát a pedagógusok­tól a kísérlet? Horváth Kinga földrajz-tör­ténelem szakos tanár-: — Ha nem is többletet, mindenképpen másfajta gon­dolkodást kívánt. Hiszen nem a tananyagból kiemelve elkü­lönítve foglalkoztunk a kör­nyezeti neveléssel, hanem a feladat izgalma éppen abban volt, hogy tantervi keretek között, a tanórán találjuk meg azokat a kapcsolódásokat,, amikre azt mondhattuk a gyerekeknek: most figyeljenek. Ez földrajzban még könnyeb­ben is ment, hiszen a tantárgy témájánál fogva adott volt a kapcsolatteremtés lehetősége. Nagyobb fejtörést és még nagyobb izigalmat jelentett a kísérlet a történelem tanításá­ban. Ez már valóban kísérlet volt, hiszen mi magunk dol­goztuk ki a módszert, jártuk végig az utat. Értelem és érzelem Az iskola tanárai nem mondják, de a megtisztelő megbízatás bizonyára azért is eshetett hazánkban tegyedüli iskolaként aí érdi gimnázium­ra, mert itt adottak voltak a kísérleti feltételei. Részint a kitűnő pedagógusgárda, az évről évre jó gyerekanyag, s az intézet felszereltsége. A gimnázium biológiai-ké­miai laboratóriumát, például, szó szerint mutogatni lehet: kevesen, önállóan, saját mű­szerekkel dolgozhatnak itt a tanulók. Vagy az állatkert, hi­szen túlnő önmagán a piciny­ke élőszoba. Itt tengeri mala­cok és ritka patkányfajták bé­késen megférnek egymással. A falon napirend: a takarítás és az etetés rendje. S maguk a diákok gondoskodnak álla­taikról. — Tízéves munkával síké-- rült kialakítanunk a mi kis bi­rodalmunkat — mondja dr. Szerényt Gábor biológus, aki kémikus feleségével kezdettől részese az UNESCO-kísérlet- nek. — Túlzás nélkül állítha­tom: megelőztük a kísérletet. A környezetvédelmi nevelés vállalása megerősítése volt csupán munkánknak. S az, hogy ma tárgyi feltételekben itt tartunk, nem pénz kérdé­se volt: ésszerű ga;zdálkodás eredménye csupán. — Hogyan illeszthető a bio­lógia oktatásába a )cörnyezeti nevelés? — Mondhatnám: maga a tantárgy kínálja magát, hiszen bizonyos anyagrészeknél ki sem tudjuk kerülni a környe­zet vizsgálatát. A feladatunk az volt, hogy értelmi nevelés­sel és érzelmi ráhatással győz­zük meg gyerekeinket az egyébként esetleg unt téma fontosságának felismerésétől. A professzor dicsérete Az évek óta folyó kísérlet kiemelkedő állomása volt az a bemutató, amit az elmúlt he­tekben a gimnáziumban tar­tottak. Az EDEN nemzetközi konfrenciájának részvevői lá­togattak el Érdre. — A bemutató és a külföl­di szakemberek véleménye is megerősített bennünket: jó úton járunk — mondta Som­fai Istvána gimnázium igaz­gatója. — Tovább kell erősí­tenünk a megkezdett munkát, az eddigiek mellett további területekre is kiterjesztve a környezeti,, nevelést. S nem csupán a kísérlet kedvéért, ha­nem, hogy iskolánkból való­ban környezetüket szerető és értékelő emberek kerüljenek ki. A vendégek elismerését Pe­ter Nijkapmp professzor, a szeminárium holland elnöke fejezte ki, amikor értékelésé­ben külön szólt az érdi gim­názium munkájáról. Arról az oktatási kísérletről, mely az ember védelmét szolgálja. Major Árvácska MÁRCIUS 1-TŐL 15-IG Beiratás az első osztályba A freskót eső permetezi MŰVÉSZETI EMLÉKEINK Ismét a könyvesboltokba került •* Genthon István Magyarország művészeti emlékei című művének má­sodik, átdolgozott, javított kiadása. Mint arra a cím utal, és a bevezetőben is olvashatjuk, a kötet Magyarország válogatott műemlékeit mutatja be írás­ban és képben. A bevezetőt egyébként Dercsényi Dezső írta, aki Genthon vá­ratlan halálát követően vállalta, hogy az eredeti elképzelésnek prioritást ad­va, befejezi a művet. Neki is köszönhető hát, hogy most kezünkben tarthatjuk ezt a rendkívül értékes könyvet. Láthatjuk a 240 műem­lékről készült fényképeket; olvashatjuk az azokhoz csatlakozó leírásokat; átte­kintést kaphatunk az emlékek történeté­ről, alkotóiról és építési periódusairól. Tudásunk rendszerezésére, tájékozódá­sunk megkönnyítésére a már említett bevezető mellett segítségünkre lehet a tárgyalt művek kronológiai jegyzéké és a névmutató is. A könyvben számos Pest megyében levő műemlékre is bukkanhatunk. Olyanokra, melyeknek léte annyira ter­mészetesnek tűnik, hogy rájuk sem csodálkozunk. Olyanokra, melyeket tu­ristaútjainkon, ország- s megyejárá­sainkon keresünk föl, s olyanokra is, melyeknek említése igen keserű szájíz- ,-zel jár. Azaz. ha látjuk azokat, vagy eszünkbe jutnak, az első és már-már mániákusan ismétlődő kérdésünk: mi lesz azokkal? E könyv tehát arra késztet bennün­ket. hogy megismerjük, vagy újra fölfe­dezzük, s ráfigyeljünk értékeinkre. De nézzük sorjában! E lsőként az aszódi volt Podmanicz- ky-kastélyról láthatunk remek fel­vételt, s odébb a fóti volt Károlyi-kas­télyt fedezhetjük föl. S rögtön két név, két neves magyar építész neve, a ter­vezőké: Pollack Mihályé és Ybl Miklósé. Szem ügy re vehetjük a könyvben Főt másik jelentős műemlékének kápát, a szintén Ybl-terv alapján épült Szt. Ist­ván király plébániatemplomot is, mely­nek neoromantikus stílusát arab és mór motívumok gazdagítják. E kitűnő akusztikájú bazilika nyaranta hangver­senyek színhelye; akárcsak XIII. száza­di építészetünk értékes emléke, az ácsai református, vagy ahogy az ott élők nevezik, az öregtemplom. Igaz, ebben — a fótival ellentétben — orgo­nahangversenyeket' nem tarthatnak, mi­vel e hangszere sürgős javításra szorul. A község lelkes népművelői úgy pró­bálják közkinccsé tenni az épületet, hogy az évenként vissza-visszatérő he­lyi rendezvénysorozat, az ócsai kulturá­lis napok alkalmából, neves kórusokat léptetnek föl itt. A könyvben egyébként két fotót lát­hatunk az ócsai templomról. E képek szerencsére nem mutatják azt, amit e műemlék ismerői tudnak: az idő me­gint kikezdte az épületet, a hófehér fa­lakon hatalmas sárga foltok éktelen­kednek. A megromlott tetőszerkezeten becsorog az eső. S ha újabb rekonst­rukcióra nem is, de a további rombolást megelőzendő lépésekre mindenképpen szükség lenne. Ennél sokkal rosszabb állapotban van az 1447-ben épült ráckevei szerb templom. A mostani kisebb javítások elenyészőek a feltétlenül elvégzendők- höz képest. A falait borító, késő bizánci stílusú, bibliai tárgyú festményeket szintén nem kímélte a tetőn átcsöpögő eső és hóié, s arra még gondolni is rossz, hogy egyre kevésbé fogja kímél­ni... F apozzunk vidámabb oldalak felé! Például nyissuk ki a könyvet a visegrádi műemlékeket bemutató rész­nél. Héjj Miklós régész, a helyi mú­zeum igazgatója több évtizedes mun­kájának is köszönhető, hogy fotót lát! hatunk a díszudvar legfőbb ékességé­ről az oroszlános falikút vörös márvány­ba faragott másolatáról. De nemcsak Mátyás király palotájával, hanem a visegrádi várrendszerrel is megismer­kedhetünk. A kötet utolsó előtti képe szintén megyénkben levő műemléket tár elénk: a zsámbéki templom romját. Azt szeren­csére nem láthatjuk, hogy az értékes épí­tészeti emléket, a volt premontrei templom romját sokan összetévesztik a szemétlerakó hellyel. Persze, hogy ez ne így legyen, ahhoz a műemlék foko­zott védelmére volna szükség... De visszatérve a könyvre, igazságta­lanok lennénk, ha az abban szereplő többi Pest megyei műemléket nem em­lítenénk meg: a nagybörzsönyi, a váci és a szentendrei építészeti emlékeket. S hol van még a többi? Mint a ki­adód — a Corvina gondozásában jelent meg a mű — előszóból megtudhatjuk, a kötet a Deutsche Kunstdenkmäler sorozat mintájára készült, s ezért az összeállításában alkalmazkodni kellett e sorozathoz. A válogatásiban olyan követelménye­** két is figyelembe kellett venni, melyek elsősorban a külföldi olvasó és kutató szempontjait szolgálják. Tehát mi, magyarok, szűknek érezhetjük a terjedelmet. Az is, de lehet, hogy szerencsénkre az? Hiszen gondoljuk csak el, hogy mi lenne, ha a kötet például az érdi vagy a gödöllői műemlékeket is tárgyalná? Akkor tényleg lenne min bosszankod­nunk. Koffán Éva H ETI FII-MJOGYZET Boldogtalan kalap Jelenet a Boldogtalan kalap című filmből. Középen Kishont! Ildikó, Vera alakítója Ennyi félresikerült házas­ság, fájó, kínos szövődmények­kel járó válás, ennyi zátonyra futott életű férfi és nő, ennyi társtalanság és ki nem élt — ki nem elégített kapcsolat- és szeretatigány lenne nálunk? Oly rosszul állnánk, hogy az utóbbi egy-kát év mai témájú magyar filmjei több mint a felében így vagy úgy erről a kérdéskörről kell beszélnünk? Ennyire uralkodó problémák ezek jelen társadalmunkban — vagy csak, mint annyi min­dennél, itt is arról van szó, hogy divat lett a téma, esetleg hogy egy szűkebb értelmiségi réteg a maga rossz élményeit vetíti ki általános érvényű problémává? Jelen jegyzetek legfeljebb arra alkalmasak, hogy néhány kérdést fel tegyenek; a megvá­laszolás nem feladatuk. S a kérdések feltevése is csupán a filmek, mint a valamilyen formában mégiscsak a valósá­got tükröző — vagy tükrözni akaró — műalkotások kapcsán jogos. Természetesen tudom, hány riport, cikk, tanulmány, szociológiai írás, kötet foglal­kozott és foglalkozik e kérdé­sekkel; tudom,“ milyen előkelő helyezést értttnW- e! a váfésok számában, tudom, milyen sok az öngyilkossági kísérlet, kü­lönösen a nagyobb ünnepek, főleg karácsony táján, mikor a magukra maradottak nem látnak más kiutat; tudom, mennyi a „problémás” gyere­kek között az elvált szülők fia-lánya; tudom, milyen két­ségbeesett kísérleteket képesek tenni társkeresés címén fér­fiak és nők; tudom, hányán él­nek vissza ezzel az igénnyel; s tudom, hogy valószínűleg sokkal több a rossz emberi kapcsolat, mint amennyiről a statisztikák, kimutatásoik, fel­mérések tudnak. Nem a prob­lematika jelenlétét vitatom te­hát — nyilvánvaló volta miatt amúgy sem igen lenne vitat­ható —, hanem az arányokat. Pontosabban: azt, hogy mére­teiben. fontosságában akko­ra-e, hogy ilyen számban kell az amúgy sem túlsáaosan bő termésű magyar filmművé­szetben jelen lennie? Mindezt a legújabb ilyen témájú film, a Boldogtalan kalap kapcsán kell megemlí­teni. A film elsőfilmes ren­dező műve: Sós Mária eddig csak televíziós munkákat jegy­zett. Ez a gyakorlata most is érezhető: a film szűkebb plá­nokban komponált jelenetei élettelibbek, a kamera- és szí­nészmozgatás is ezekben a jobb. Ugyanakkor ez a rutin gátja is a nagyobb léptékben, egy egész estét betöltő játék­film szerkezetében, dramatur­giájában, építkezésében, ka- rakterrajzában való gondolko­dásnak. Egyelőre úgy tűnik, bármennyi ügyesen elkapott részlet, jelenet, ötlet, beállítás van is a filmben, Sós Mária még nem képes egy nagy já­tékfilm egészében gondolkod­ni és munkálkodni. Amihez — talán meghatározóbban is, mint az ő másfajta gyakorlata — erősen hozzájárul a gyen­ge. széthulló, zavaros forgató- könyv. (Igaz, ennek is egyik szerzője a rendezőnő, igy talán korrigálhatta volna a leg­szembetűnőbb hibákat.) A film különben három megfeneklett életű nőről szól: Veráról, az újságírónőről, Ka­táról, a grafikusművészről és Máriáról, az irodalomtörté- násaről. Értelmiségi egyedek, értelmiségi környezet, akik kö­rül mások is éppúgy élnek, mint ők. A három nő elvált, mindegyiknek van egy kislá­nya, mindegyik kapcsolatban van valamilyen formában a volt férjével, mindegyik pró­bál új kapcsolatokat teremte­ni, és mindegyik kudarcot vall e vállalkozásában. Ennyi ma­gával mit kezdeni nem tudó embert, ennyi szenvelgést, ennyi félszeg életkáptelenságet rég láttunk együtt. Ráadásul a film — liiáhány ironikusabb pillanattól eltekintve — majd­nem melodramatikus színekkel festi ezt a jórészt önhibájából életképtelen, zűrös három nőt, megsajnálva, s a nézőkkel is megsajnáltaiul akarva őket. Mintha azt akarná elhitetni velünk, hogy a három nő éle­tének ilyetén alakulásáért csak mások — a férfiak, a külvilág stb. — a felelősek, s nem ők maguk is. Mintha a kapcsolat­képtelenségért csakis és min­dig az egyik fél lenne okolha­tó. S — és ez a fő baj a film­mel — mintha ezek az elron­tott. válságokban vergődő há­zasságok és emberi kapcsola­tok tipikusak és törvénysze- rűek lennének (miután arról el­felejtenek felvilágosítani ben­nünket. miért is romlottak meg hej y rehozh ata tlanu 1 ezek á kapcsolatok). Robotokkal a Saturnus körül Stanislaw Lem, a tudomá­nyos-fantasztikus irodalom, a sci-fi lengyel származású — s épp az idén hatvanéves — atyamestere, 1974-ben nálunk is megjelent, a műfaj bibliájá­nak számító Tudományos-fan­tasztikus irodalom és futuro­lógia című könyvében mintegy ötven oldalt szentel a sci-fi kérdéskörei közül a robotok és emberek kapcsolatáról, s az ezzel felvetődő témákkal fog­lalkozó sci-fi típusoknak. Má­sik nagy sikerű könyve, a Summa technológiáé (magya­rul 1972-ben jelent meg) ugyancsak terjedelmesen fog­lalkozik az elektronikus agyak és az ember kapcsolatának le­hetséges változataival. Az ér­deklődés nem véletlen: a sci-fi szerzők — s köztük maga Lem is — szívesen foglalkoznak könyveikben ezzel a valóban izgalmas kérdéssel. A most bemutatott lengyel film. a Robotokkal a Saturnus körül, éoo egy Lem-könyv (a Pirx pilóta próbája) alapján készült. Pirx, Lem állandó hő­se, ezúttal egy öttagú személy­zettel rendelkező Saturnus-űr- hajó parancsnoka, akinek a bolygóközi kutatásoknál fonto­sabb az a feladata, hogy kipró­bálja az új, embertípusú ro­botokat. Nem tudja, melyik tagja a legénységnek ez a bi­zonyos robot, így hát kényte­len olyan veszélyhelyzetet elő­idézni, ahol a robot leleplező­dik. Ám a film végén sem le­hetünk biztosak benne, hogy csak ez az egy „ember" volt-e a robot? Lem ezúttal is inkább a té­ma etikai, filozófiai oldalait állítja előtérbe; nevezetesen azt, meddig mehet el az ember az embertípusú robotok készí­tésében, s hol az a pont, amelytől a robot önállósul, függetlenül alkotójától — és hogy akkor mi a teendő? Iz­galmas kérdések: a film nem ad rájuk választ, de a nézőnek szabad elgondolkodnia. Takács István >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom