Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-26 / 48. szám

1981. FEBRUÁR 26., CSÜTÖRTÖK ""TET ‘űjPr 1 K/lmap Megújuló táj Életre keltik Külföldön is érdeklődést keltett az alapjában új kör­nyezetvédelmi módszer, ame­lyet a Geominco Földtani és Bányászati RT. ajánlott fel szellemi exportként a bányák meddőhányóival, a külfejtések óriási bányagödreivel elcsúfí­tott táj- és növényvilágának gyors és gazdaságos helyreállí­tására, mezőgazdasági hasz­nosítására. Az ohiói egyetem megbízására és talajmintáinak elemzése alapján néhány hé­ten belül elkészül a magyar szakvélemény arról a kezelési eljárásról, amellyel a minták szerint jelzett és a növényi életfeltételekre úgyszólván al­kalmatlan talajt ismét életre kelti és az adott táj növényi flórájának fejlesztésére al­kalmassá teszik. ' A szabadalmaztatott mód­szer a Mátraaljai Szénbányák dolgozóinak szellemi alkotása, amelynek szemmellátható, kéz­zel tapintható eredményeiről a gyöngyösvisontai Thorez kül­fejtésnél kialakított mintatele­pen győződhetnek meg az ér­deklődők. Szántmány és befőti is • Hazai zöldségízek a Eevesporban A részesedés a tavalyinak kétszerese Tavaly gyakran szemlélőd­tünk kint a határban, búza­mezők. kukoricatáblák szélén, mezsgyéken. Mezőgazdasági szakemberek aggódó vélemé­nyében gyakran osztoztunk, s öröm volt minden olyan hír, amely az összefogást jelezte, azért a kenyérért, azért a jó falatért, ami most kerül asz­talunkra. A Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregységében járva, a múlt esztendőt summázva, elégedettségről hallhattunk. A zöldségféléknek s némely gyümölcsnek még a szélsősé­ges időjárás is kedvezett. Tavaly június 10-e óta fo­lyamatos az üzem, három műszakban dolgozik a majd’ ötszáz ember. Szükségük volt húszezer tonna nyersanyagra: be is érkezett sorra mind. Petrezselyemzöldből, gyökér­ből, pasztillákból, sárgarépá­Nemcsak a könyvesboltból Betűkedvelő ráckeveiek Bizonyára emlékeznek még a se füle — se farka reklám­ra. amely imigyen invitálta a jobb sorsra érdemes közönsé­get: Könyvet a könyvesbolt­ból. Nos, ha jobban belegon­dolunk, a ráckevei járásban már ugyancsak hitelét vesz­tette a felhívás. Az elmúlt esztendőben a járás szövetke­zeti könyvesboltjaiban 4,5 mil­lió forint értékű könyvet vá­sároltak a betűkedvelő lako­sok. De nemcsak ott. Ünnepi alkalmak előtt ke lendők voltak a 35 bizomá­nyos által kínált könyvek is, de a dömsödi és a kiskunlac- házi ABC-áruházban is talál­hattak olvasnivalót a polco­kon. A két üzlet 334 ezer fo­rintot forgalmazott. A taka­rékszövetkezetek is bekap­csolódtak a könyvárusításba Annak bizonyítására, hogy a? irodalmi alkotások,. a kultúra terjesztése korántsem üzlet­hez kötött, elegendő példa Szigetszentmiklós, ahol a kör­zeti orvosi rendelőben több mint 197 ezer forint értékű könyv talált gazdára. Átlépik az országhatárt Stopszelep-szabadalom Optimista terveket készített erre az esztendőre a Törökbá­linti Orvosi Műszer- és Vas­ipari Szövetkezet. Derűlátásu­kat megalapozta a tavalyi év. amelyet várakozáson felüli termelési értékkel zártak.. Ahogy Trombitás János, a szövetkezet elnöke elmondta, az óvet nem a mennyiségi nö­vekedés jellemzi majd — a létszám szintentartásával idén is a tavalyihoz hasonló, 80 milliós árbevételre számítanak —, hanem a minőség javítása. — Ha minden rendben lesz, az idei év új korszakot nyit a szövetkezet történetében: elő­ször kerülnek termékeink a határokon túlra. Egyik új, a közelmúltban bevált magyar szabadalom — egyébként az OMÜV két szakembere 10—10 százalékkal részese — az úgy­nevezett stopszelep, élénk ér­deklődést ébresztett a nagy nyugat-európai cégekben, így egy nyugatnémet vállalatnál is. A valóban egyedülálló sza­badalom mechanikus berende­zéssel — energiaihordozó nél­kül — adagolja a különböző folyadékokat úgy, hogy beavatkozás nélkül érik el a megfelelő, palacko- zási-csomagolási-töltési szin­tet. Korai lenne azonban még átütő sikerről, befejezett tény­ről beszélni. Sok múlik azon, hogy a világszínvonal minősé­gi követelményének eleget tu­dunk-e tenni. A szövetkezet vezetősége mindent megtesz azért, hogy a jó minőség ne csak üres szó, céh legyen, hanem valóság. Idén — a tavalyi fizetéseme­lések mellett, újabb 5 száza­lékos bérfejlesztést terveznek; ezáltal is ösztönözve a minő­ségi munkára, a nagyobb ter­melékenységre. Az egyéni ösztönzés mellett a tárgyi, a gépi feltételek ja­vítása is napirenden szerepel a szövetkezetben. Idán végé­hez közeledik a műszaki re­konstrukció, — új nagy telje­sítményű berendezések, korszerű gépsorok szolgálják a magyar orvosi műszerek hírnevének öregbí­tését. A technikai színvonal emelése talán éppen az új üzemcsarnokban válik valóra, melynek 640 négyzetméteres színtere lehetőséget nyújt a szövetkezet exportterveihez. Az OMÜV — új elképzelé­seinek realizálása mellett — változatlanul nagy súlyt fek­tet belföldi kötelezettségeikre, nevezetesen a bútorgyárak ál­tal megrendelt rugóbetétek gyártására. Profiljuk 80 szá­zalékát még mindig ez teszi ki. A rugóbetét gyártásának és értékesítésének még min­dig úgyszólván egyeduralko­dója — változatlanul az OMÜV. A kárpitozott bútorok — fo­telok, székek, ágyak — elő­állításánál nélkülözhetetlen segédesz­köz, a rugóbetét folyamatos gyár­tásához új, termelékeny, spe­ciális svájci berendezés áll a közeljövőben a szövetkezet szolgálatába. L. Zs. ból, vöröshagymából, paradi­csompaprikából, zellerzöldből szári tmány okát készítettek, 1140 tonnát. Foglalkoztak gyümölcsökkel is, szamóca, ri­bizli, cseresznye, meggy — csupa piros csemege — került sorra a fürge kezű asszonyok elé. Részben befőttet, részben a nagykőrösi gyárnak félkész árut gyártottak, a kimutatások szerint 1400 tonnát. A ceglédi gyáregységre ezelőtt csak a szárítmánykészítés volt jellem­ző. Amíg tavalyelőtt még csak 200 tonna, tavaly már 1400 tonna konzerv készült itt. Mint a gyáregység vezetője, T. Tóth János szemléletesen em­lítette, tulajdonképpen nem a munkahely jellege változott meg, hanem inkább az történt, hogy most „két lábon állnak” — vagyis még biztonságosab­ban, mint eddig. Régebben főként az export hozta eredményekre számítot­tak. Most fordult a kocka, a belföldi értékesítés ka­pott hangsúlyt s ezzel dol­lárkiváltó lett a gyáregy­ség. Míg ezelőtt például a szárít- mápyok zöme külföldre ke­rült, s annak egy részét mint Vegeta ételízesítőt látta vi­szont a kereskedelem és vá­sárló, most Delikát—8 és De­likát—10 lesz belőle, hazai készítményeként. A Végétét dollárért vásárolta az ország. Most a Debreceni Konzerv­gyárat és a Szegedi Paprika­feldolgozó Vállalatot látják el alapanyaggal. Ott készül jó minőségű ételízesítő. Hazai zöldségek kerülnek a Maggi levesporokba, és minit a ceglé­di gyáregységben már tudják, hamarosan a boltokba kerül a tetszetős tasakokba adagolt .szárítmánysor, amelyet a Com- pack Vállalat hoz forgalomba. Tíz ételízesítő zöldségféle ta­lálható benne. Az éves terv tavaly teljesült. Nem titok, hogy 15 Papi-fize­tésnek megfelelő nyereségré­szesedésre számíthatnak az itt dolgozók. Ez a tavaly kapott összegnek majd’ kétszerese. Március elején dagad tőle a fizetési boríték. A gyáregység vezetője csaik megerősítette a tényt: jó esztendő van mögöt­tünk, de az alapanyag-ellátás még nem minden. Jól dolgozó kollektívákra, pontos szállí­tókra okvetlenül szükség van, csak így lehet jó terméket ké­szíteni. Az összhang megvolt. Panasz sem érte termékeik miatt a házuk — gyáruk — tá­ját. Ebben az esztendőben, kép­letesen szólva, azt a gyeplőt szeretnék jól tartani, amit si­került megfogniuk. A gazda­ságos termékszerkezetet akar­ják megszilárdítani, a szigorú minőségtartás gazdaságos nyersanyag-felhasználás és ta­karékos energiahasználat mel­lett. Az exportra kerülő szá­Kinőtték, elnyütték a régit A rekonstrukciók éve Minden gátló és visszahúzó tényező ellenére az 1979-esnél jobb esztendőt zártak tavaly a Herceighalmi Kísérleti Tan­gazdaságban. A nyereséget 10 százalékkal növelték, s 16 szá­zalékkal lett magasabb a ter­melési érték — azaz elérte a 420 milliót. Mindezeket Fodor Pál, a gazdaság közgazdasági igaz­gatóhelyettese adja tájékozta­tóképpen egy olyan időszak­ban, amikor még tétlenségre kényszeríti az időjárás a gépeket, s télvége lévén még szunnyad a határ. Pedig akadna tenni­valójuk jócskán. Mert míg a jó eredmények zálogaként az állattenyésztés és egyéb ága­zatok szépen hoztak a kony­hára az elmúlt esztendőben, addig a növénytermesztés el­maradt a várakozástól. így még mintegy ezer hektáron kell elvégezni a szántást, ami a rossz időjárás miatt ma­radt el tavaly ősszel. A start most sem rajtuk múlik... A változások, a rekonstruk­ciók éve lesz az idei az állat- tenyésztésben. A szarvasmar­ha-tenyésztés fejlesztését szol­gálja az a 900 férőhelyes új tehenészeti telep, amelyet sa­ját kivitelezésben építenek, s várhatóan az év közepén már munkába is fognak. A kor­szerű telepen, sajnos, emelked­nek majd a termelési, üze­melési költségek, mégis azt vallják, megérte a befektetést. A hazai keresztezésű magyar tarka—Holstein-Fríz állomány ugyanis a jobb tartási körül­mények között magasabb ho­zamokra lesz majd képes. A tavalyi 4600 literes átlag he­lyett az idén már ötezer liter­re számítanak tehenenként. Fő profiljuk, a sertéste­nyésztés is változások előtt áll. Nem­csak azért, mert várhatóan idén is újabb gazdaságok csat­lakoznak az eddig száz tagot tömörítő HUNGAHYB terme­lési rendszerhez, hanem azért is, mert a meglevő és tizenkét esztendeje üzemelő telepet fel­újítják. A három évig tartó munkálatok mintegy 60—70 millió forintot emésztenek fel. rítmámyok közül főként azzal foglalkoznak, amelynek kedve ■ zó a dollárkihozatala. A ter­melési háttér adott. A szerző­déseket szállítóikkal már ta­valy november végéig megkö­tötték. A termelő gazdaságok leg­többje itt van, a gyáregy­ség ötven kilométeres von­záskörzetében. Megfelelően egybe tudják hangolni a szállítás okát, a faj­tákat pedig szinte megrendel­hették. Eszerint a nagykőrösi Arany János Termelőszövet­kezettől 700 tonna petrezse­lyemzöldet várnak és ennyit szállít a nagykátai Magyar— Koreai Barátság Termelőszö­vetkezet is. A gyáregység, mint szárító­üzem is egyben, energiaigé­nyes. Az, hogy tavaly óta nem fűtőolajat, hanem gázt hasz­nálhatnak fel, megfelelően illik a népgazdasági számítá­sokba. Tudvalevő, hogy a gázt, mint fűtőanyagot a városban seregnyi lakáshoz használják. Amikor a gyárban a szezon kezdődik, a fűtési idény mér véget ér, s mire ismét elkez­dődik, itt túl vannak a munka nehezén. Az évek során a gyáregység arculatával együtt sok minden változott. Ma már Cegléd egyik számon tartott munka­helye ez, szívesen jönnek a fiatalok konzervgyári munkás­nak. A középfokú végzettsé­gűek, szakmunkások legtöbb- ie a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépisko­lában végzett, s konzervgyári képzést is kapott. Aki tovább szeretne tanulni szakterületen, szívesen támogatják. E. K. Nyelvvizsgát is tehetnek Tudományos előadásokat hallhatnak, környezetvédelmi kiscsoportos foglalkozásokon vehetnek részt a júliusban Gyulán sorira kerülő eszpe­rantó nyári egyetem külföldi és hazai vendégei, a nemzet­közi nyelvet oktató tanárok pedig intenzív továbbképzést kapnak. A TIT és az eszpe­rantó szövetség által szerve­zett nyári egyetem műsora a napokban elkészült, s az ér­deklődők május 31-ig jelent­kezhetnek a július 5-én kez­dődő egyhetes rendezvényre. Ismét lehetőség nyílik majd Gyulán, nyelvvizsgára, s a résztvevők kézbe kapják a ta­valyi előadásokat közzétevő eszperantó nyelvű köteteket. A várhatóan mintegy száz­száz külföldi és hazai hallga­tó az előadások, foglalkozá­sok szüneteiben megismer­kedhet a Dél-Alföld legszebb tájaival, nemzeti bemutatókat és bélyegkiáUítást láthat, részt vehet a nemzetközi eszperan­tó sakkversemyen, s élvezheti a Körös-parti kisváros fürdé-: sd és pihenési lehetőségeit. 1 Optikusok lesznek A Szász Ferenc Iparcikk Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola optika-fotocikk szakos tanulói az OFOTÉRT oktató- kabinetjébe járnak gyakorlatra. Az érettségizett tanulók lát- szerész- és optika-fotocikk eladói képesítést szereznek. Az első éves látszcrésztanulók heti négynapos gyakorlatokon egy tan­évben tizenöt-húszezer szemüveget készítenek a kereskede­lemnek. GOMBÓ PÁL: civéóhutatáó Manapság divatba jöttek a határtudományok, ameiyeKneit titokzatosságát a nagyközönség sze- méoen mágikussá teszi, hogy interdiszciplináris­nak nevezik azokat, holott a fegyelemhez sem­mi közük. Kőként szociológusok, pszichológusok, és biotonikusok művelik azokat, vagyis olyan tudósok, akiknek akad ráérő idejük és újítá­si díjat sohasem kapnák. A közönség viszont zabálja ezeket a cikkeket. Ezért magam is ne- kiugrottam egy interdiszciplináris (fegyeiemkózi) témának és íme számot adóik az evéskutatás új útjairól, melyeket megnyitottam, külföldi pél­dák nyomán, tessék, tisztelt közönség, zabáink Miért eszünk? Ebben a rejtélyes kérdésben a tudósok véleményei megoszlanak. Vannak hívei az életfenntartás elméletének (Kell-hi- potézis), míg mások a pszichológiai faktorté­nyezőket tartják meghatározónak, harmadik részük pedig szociológiai indítékokra eskü­szik. Legfőbb ideje egy evésközpontú határ- tudománynak. Ennek megalapozását vállalta magára az a kisded csoport, amelyet én ve­zetek, mintegy. De a tárgyra! Vajon az evés szükséges-e, szokás-e, haj­lam-e, satöbbi-e? Ezt csak kísérleti úton lehet eldönteni, mint erre már Vesalius rámutatott, amikor boncolni kezdte a tetemeket. Ezért te­temes erőfeszítéseket tettünk állatkísérletek lefolytatására. Disznókat (sus), zergéket (ru- piacapra) és patkányokat (epimys) két cso­portra osztottunk: az egyik csoport kapott enni, a másik csoporttól gondosan megvontuk a táplálékot. (Legnagyobb meglepetésünkre azok az illa­tok, amelyek nem kaptak enni, kimúltak, míg amelyek bőségesen étkeztek, nem!) A naiv olvasó azt hinné, hogy ez napnál fényesebb bizonyítéka annak, hogy az evés, mint a létfenntartás eszköze válik szükséges­sé. De lassan a testtel! A tudomány azért van, hogy kételyeket hangoztasson. Ugyanis éhhalál mint olyan, -nem létezik, mindig megállapítható volt egy konkrét ok, úgymint reuma, idegbénulás, vitaminhiány stb. To­vábbá: az állat nem ember, a disznók más­ként élnek-halnak, mint az emberek! Leg­alábbis részben. (Például az alkoholizmus az állatok körében nem terjedt el.) Mindenesetre célszerűnek látszott expedíciót szervezni egy olyan országba, amelyet éhín­ség sújt. Nagy élelmiszer- és filmtekercs­tartalékok kíséretében felkerestük Kopárföl­det, ahol a buja növényzetnek nyomát sem találtuk, a tömegek a kopár talajon valóban halódtak — ami az éhségfaktor tényleges szerepére utalt. (Am számos egyén hízott, kövér volt, főként törzsfőket és azokat, akik a nemzetközi élel- miszcrsegély elosztásán fáradoztak.) E jelenség is arra mutat — az imént éhség­faktor szóval már utaltunk is rá —, hogy az evésnek csak egyik tényezője a létfenntartás igénye. Kísérleteinket tehát tovább kellett folytatnunk. (Egyébként Kopárföldön a több- nejűség dívik és népművészetük magas fokon áll, a fővárosban a Hilton-hotelben bécsi sze­letet is kapni, de a magyaros gulyás ismeret­len! (Szakácsainknak még akad tennivalója!) Figyelmünket a lelki-pszichológiai okokra fordítottuk. Graypink, Richelieau, Kontusov- ka és Poliszaharamid kutatási alapján tudjuk, hogy az-egyes közösségek, valamint egyének étkezési indítékai különbözőek! Sokan nem is gondolnak rá, pedig határozott összefüggés mutatható ki egyes személyek kövérsége, má­sok soványsága és aközött, hogy miért esznek! (Az összefüggés képlete: É=T+Év per H, ahol É az élelem felvett mennyisége, T a táp­lálék, Év az étvágy, H pedig az egyénenként változó;hasznosítási együttható, a Hízhatóság). ! A vizsgálatokra legalkalmasabbnak a kérdő- :U ív-módszer kínálkozott. Sajnálatos módon a disznók, zergék és patkányok kérdőív kitöl­tésére alkalmatlanoiknak mutatkoztak, így kénytelenek voltunk emberekre szorítkozni. A tízezer kibocsátott kérdőívből visszaérkezett 25, ezeket GU—MI/78 számítógépbe tápláltuk. (Megállapítoituk, hogy egyesek annyit esznek, amennyi van, mások annyit, amennyi jólesik, megint mások annyit, amennyit csak bírnak. Ez az új tudományos megállapítás — Triviálisté­tel — a következő mennyiségi arányt mutatja s 20—49—93.) Vagyis kétségtelenné vált, hogy az evés szá­mottevő indítéka pszichológiai, legalábbis az általunk vizsgált magyar valóságban. Felme­rült a kérdés: milyen lélektani okok játsza­nak itt szerepet? Űjabb kérdőív kibocsátása alapján a következők derültek ki. Keveset esznek: akinejc lelki csalódása van, akik szexuális zavarokkal küzdenek, akiket öröm ért, akiket bánat ért, akik sze­relmesek, akik társtalanok. Sokat vi­szont azok esznek: akiknek lelki csalódása van, akik szexuális zavarokkal küzdenek, aki­ket öröm ért, akiket bánat ért, akik szerel­mesek és akik társtalanok. Ez a mély igaz­ság azonban további vizsgálatot követelt. (Kísérlet során megvizsgáltuk az Aranyliba vendéglőben egy nászlakoma és egy halotti tor résztvevőinek betáplálási teljesítményét, és leg­nagyobb megdöbbenésünkre úgy találtuk, hogy az élelemmennyiséget a résztvevők számával elosztva azonos volt a fogyasztás.) Ebből azonban, nem egy, hanem két követ­keztetés vonható le: 1. Az egyedi faktor ál­landó, akik keveset esznek, mindig keveset, akik sokat esznek, mindig sokat. 2. A nász és a temetés egyaránt ugyanannyi személy­ben vált ki negatív (szomorúság, irigység), illetve pozitív (öröm, életkedv) érzelmeket. Itt tehát még további vizsgálódásokra van szükség! Végül a szociális tényezők létét-nemlétét tettük kísérletek tárgyává. Kiderült, hogy ilyenek léteznek. A xevésátkűek sorában fő­ként nyugdíjasokat, a sokétkűek sorában pe­dig nagykeresetűeket találtunk! Továbbá meg­állapítottuk, hogy akik sokat isznak, keve­sebbet esznek; akik keveset dolgoznak, többet esznek; és egyáltalán mindenféle összefüggé­sekre bukkantunk, amelyek indokolttá teszik, hogy a kutatási költségek megemelését kér­jük az illetékesektől. Eddigi eredményeink tehát abban foglalha­tók össze, hogy az evés indokai összetettek, komplexek — és ezzel az evéskutatás belé­pett azon modern tudományok sorába, ame­lyek szakítanak az átkos igenekkel és nemek­kel, a vágyókkal és vaayvagyokkal, s helyet­te sziklaszilárdan megállapítják, hogy lehet így, lehet úgy. t I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom