Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

vázakat gyártó szalag 12-es, 13-as, 14-es és 15-ös ütemhe­lyéért felelős. Itt szerelik be a motorokat, a buszok levegő- és gőzrendszerét, s Deminger Ferenc brigádvezető-helyettes szavai szerint arra is vállal­koztak, hogy típusváltás ese­tén a mintakocsik szerelési fogásait először a szalag mel­lett kísérletezik ki, s az új terméket úgy „fűzik be” a szar lagba, hogy ott már ne okoz­zon fennakadást a folyamatos termelésben. A. január 20-án, a többieket megelőzve megfogalmazott vállalások további pontjai a minőségi munkára, illetve egy újításra vonatkoznak. Nézzük először az utóbbit. Éveik óta gondot jelentett a hűtőventil­látor beszerelése, s a brigád tagjai most olyan javaslatot dolgoztak ki, mely megoldja ezt a konstrukciós problémát. S bár a minőségi munka eb­ben a megfogalmazásban ál­talánosnak tűnhet, nyilvánva­ló, hogy a brigádok kezdemé­nyezései is hozzájárultak ah­hoz, amit Fekete Miklós úgy összegez: a gyár atmoszférá­jában, az emberek szemléleté­ben egyre inkább tért hódít az a felfogás, hogy az eredmé­nyek, a gazdasági boldogulás alapja a megbízható, jó, hiba­mentes munka. Ha megállunk a Csepel Autógyár kapujában, hogy szemügyre vegyük, melyik is a megye legnagyobb gépipari üzemének termékei közül az, amely a leggyakrabban hagy­ja el a gyárat, s így minden szempontból döntő szerepet játszik, könnyen megérthetjük, miért éppen az Ikarus részére készülő padlóvázak gyártásá­hoz kapcsolódik — közvetve vagy . közvetlenül — a bri­gádfelajánlások jelentős része. ÖNMEÓZÁS ÉS ÜTEMESSÉG A ma már túlzás nélkül vi­lághírűnek mondható magyar autóbuszgyártásból a Csepel Autóra háruló rész — vagyis a járóképes, motorral, sebes­ségváltóval, kormányművel felsizerelt alvázak előállítása —, nemcsak a terméket végter­mékként összeszerelő 1. számú gyár dolgozóinak és vezetőinek központi feladata, hanem az alkatrészeket és a főegysége­ket előállító társgyáraknak is. Így aztán amikor Farkas Ist­ván, az 5-ös gyár főmérnöke fontossági sorrendben kezdi ismertetni azokat a témákat, melyeknél a gyár vezetői a brigádok segítségét kérték, a padlóvázakhoz szükséges szer- vokormánvok, tengelykapcso­lók, kardánok, a több mint 2000 alkatrész gyártása kerül az első helyre. S ezeket nem elég „csak” megcsinálni. Olyan ritmusban kell kiszolgálni a járműgyá­rat, hogy az onnan kikerülő alvázak ütemesen indulhassa­nak útnak az Ikarus felé, majd karosszériaruháiukat megkap­va bel- és külföldi megrende­lőikhez. Mit tehetnek itt a brigádok? — kérdezheti bárki, hiszen a termelés megfelelő programozásával, a technoló­giai utasításokkal, s még egv sor, a vezetői intézkedések kategóriájába tartozó lépéssel mindezt biztosítani lehet. Igen ám, az élet azonban sosem ilyen egyszerű. Farkas István szerint nőidéül beszélgetésünk idején 113 fő hiányzott a gyár produktív létszámából, de lehet, hogy mámat) ez a szám már 115, harmadnao 117, hi­szen az idén 43 „szaki” teszi RITKA fizikai erő és ügyesség kell ahhoz, hogy va­laki záró lehessen a Nagykő­rösi Konzervgyárban. Míg kézzel zárták az üvegeket, egy műszakban tizenhat-tizen- nyolcezer művelet kellett ah­hoz, hogy a teljesítmény meg­legyen. Fizikai erő, lankadat­lan figyelem, volt e munka is­mérve az utolsó percekben is. Aki egyszer záró volt, meg­tanult figyelni a másikra, se­gíteni társát. A régi zárólányok közül már szinte alig akad olyan, aki ne lépett volna feljebb. Automata gépek kerültek he­lyükre, szinte valamennyien tanulni kezdtek. Közülük ke­rültek ki a gyár középvezetői. Nagy Sándomé, a Haladás szocialista brigád vezetője is zárólánykánt kezdte. Ma mes­tervizsgája van. Szívesen be­szél munkájukról, a brigád- táreiairól, akikkel csaknem húsz éve együtt dolgozik. — Ma már más a munkánk. sóikkal jobbak a körülmények — mutat végig a gépesített üzemen —, de az amit záró­lányként megtanultunk, mais érvényes: egyedül hiába ipar­kodik bárki, csak együtt lehet eredményt elérni. Angyal Sándor, aki szintén a munka mellett mestervizs­gázott, a szakaszos pasztőrö­zésnél takarékoskodik a gőz­zel, az energiával, a vízzel. Szeme ott van mindenen, vi­gyáz arra, hogy semmi se menjen kárba. A zömök Árvái József régi brigád tag, ő a cuk­rot adagolja. F.gy év alatt tíz mázsát is megtakaríthat, ha jól dolgozik. — A pontos és takarékos munka valamennyiünknek hasznot hoz a konyhára- Az én zsebemet is több pénz húzza, ha jobban dolgozunk! Németh Antalné, a se sokat, se keveset elv alapján dolgo­zik. A helyes adagolásra ügyel ugyanis. Hogy ezt mennyire jól csinálja? Tavaly kétszáz­ezer forintot sikerült a helyes arányok betartásával megta­karítani. Podmeneczky Ferenc- né, a gyümölcsöt készíti elő. A többiek mondogatják: rész­ben neki köszönhető, tavaly tfiem volt az üzemnek minősé­gi reklamációja. _ A brigád valamennyi tag­járól érdemes szólni: Papik György né, a zárógépkezelő, Burján Lászlóné, aki a szab­ványok betartására ügyei, de nem maradhat ki a felsorolás­ból Kustár Balázsné töltőgép­kezelő és Sós Sándor, a bri­gád újítója sem. Valamennyien elismerésre méltó teljesít­ményt nyújtanak. "... A HALADÁS szocialista brigád kezdeményezéseiről hí­res — mondják róluk a szak­szervezeti bizottságon, — Min­dig valami újat akarnak. Leg­utóbb az SZKP XXVI. kong­resszusának tiszteletére indí­tottak versenyt a még jobb minőségért és gazdaságos­ságért. A Komócsin brigád pótváUalázal között szerepel, hogy naprakészén szolgálják ki alkatrészekkel a szereidét és a Járműgyárat. Bérgely Ferenc a szervokormány dugattyújának furatát készíti le a szerszámot, s megy nyug­díjba. Mivel pedig nem létező munkásoknak nehéz lenne mégoly szabatos utasításokat is adni, világos, hogy szükség van a munkapadok mellől ér­kező felajánlásokra ahhoz, hogy a feszített tempót kívá­nó programot végre tudják hajtani. Nézzük például, hogy a Komócsin Zoltán brigád — egyébként a vállalat kiváló brigádja —, milyen pőtválla- lásokat fogalmazott meg feb­ruár 12-i brigádgyűlésén. A 15 forgácsoló szakmunkást számláló brigád vezetője, Se­bestyén Béla arról tájékoztat, hogy határidő előtt elkészítik a szovjet exportra készülő bu­szok szervokormányainak al­katrészeit, s ugyancsak határ­idő előtt fejezik be az összes, exportra készülő pótalkatrészt is. Vállalták, hogy megoldják a létszámhiányból fakadó gondökat, ráadásul úgy, hogy közben különösen figyelnek a minőségre: a Dolgozz Hibátla­nul rendszer keretében beve­zetett önmeózással elejét ve­szik annak, hogy selejtes al­katrészek kerüljenek a szerei­débe. S teszik mindezt úgy, hogy az alvázak ütemes ki­bocsátásáért naprakészen biz­tosítják társaiknak a szerelés­hez szükséges gyártmányokat. EGYMÁSRA UTALVA Erre nagy szükség is lesz, hiszen mint azt Fekete Mik­lós, a járműgyár igazgatója el­mondja, az 5-ös gyár ütemes munkája itt, a padlóvázak szerelésén,ál már alapfeltétel. Természetes tehát, hogy a jár­műgyáriak üdvözlik a társ­üzem brigádjainak felajánlá­sát, s ehhez hozzáteszik a ma­guk részét is. A Fürst Sándor brigád — szintén a vállalat kiváló brigádja cím birtoko­sa —, kongresszusi pótvállalá- s,ai között is a szovjet rendel­tetésű alvázak napi- és dekád- ütemes legyártása szerepel az első helyen, mégpedig olymó­don, hogy a betegségből vagy más okból adódó létszám­hiányt belső átcsoportosítással semlegesítik. A 16 járműsze­relőből álló brigád, a padló­VANMIRE ÉPÍTENI A két brigád vállalásai ter­mészetesen csak ízelítőt adhat­nak az egész gyár valameny- nyi munkásának erőfeszítései­ből. Hogy van mire építeni, azt egyetlen adat is jól tük­rözi. A korábbi évek szállítá­si gondjai után tavaly már olyan jól sikerült az Ikarus igényei szerint megoldani a padlóvázak kibocsátását, hogy — Lukács Gábor termelési igazgató szerint — partnerük mintegy 16 millió forintos üte­messég! felárat fizetett a Cse­pel Autónak. A nehézkesség, a lemaradások korszakát fel­váltó belső igényesség azonban még többre sarkallja az autó­gyáriakat SZIKRAESŐ FÉNYÉBEN A brigád minden tagjának feladata, hogy a saját munkahelyén ügyeljen a jó minőségre Egy csepp sem mehet veszendőbe — ez a jelszava brigádnak Nagykörösön PÖRÖLY ALATT NYÖC A VAS A SZÜRKE szerelőcsar­nok hatalmos gyomrában ja­vításra váró kocsik sorakoz­nak. Pörölyként csapnak le a több mázsás kalapácsok, nyög alattuk a vas. Ritmusra moz­dulnak a gépeik, az emberek. Hegesztőpisztolyok nyomán fénycsóva villan, szikraeső hull alá. Csík Györgyné számára mindennapos a látvány. Csak­nem húsz éve már, hogy a MÁV Dunakeszi Járműjavító­ban, a lakatosbrigádban dol­A fénynyaláb újból és új­ból átöleli a zömök alkatú, maokó járású Seprényi Eleket, aki 29 éve irányítja a mun­kát, előbb munkabrigád-veze- tőként, most a Béke brigád élén. A gyors mozgású Lénárd József itt tanulta a szakmát itt vált felnőtté, már 17 éve annak, hogy a brigádhoz tar­tozik. összetartás, segítőkészség jellemző rájuk. Szekeres Lász­ló, a gyár munkaverseny-fele- lőse hosszasan sorolja tavalyi eredményeiket, kitüntetéseiket Amikor a hogyanra keresek választ már nehezebben for­dul a szó. A napokban a gal­vanizáló üzem korongtárolóin dolgoztak. Nem csinálnak nagy ügyet a pluszmunkából. A vállalati versenyfelelős számontartja a brigád munká­ját. Azt is, hogy kezük nyo­mát viseli a galvanizálón kí­vül még az ajtójaví tó-műhely függőpályája, de nélkülük a íolópadot sem tudnák üzemel­tetni. A gyáron kívül pedig nagyon sok szabadórájukból áldoztak az óvoda, az iskola, a város szépítésére. HUSZONHETEN egy bri­gádban. A legfiatalabb brigád- tag is hat éve, hogy közöttünk dolgozik. — Neki sem mondtunk azon­nal igent. Majd két évig fi­gyeltük Szőke Ferenc munká­ját, míg befogadtuk a brigád­ba — vallja Monoki Dezső. Az sem gond, ha bármelyiküknek társadalmi megbízatásával já­ró feladata akad. a hiányzó munkáját átvállalják. Ma ne­kem, holnap neked alapon. Hiszen szinte mindannyitiknak van megbízatása: egy brigád­tag képviseli a várost a me­gyei pártbizottságon, van kö­zöttük tanácstag is, képviselő­jük a lakáselosztó bizottság­ban, a munkaügyi döntőbizott­ságban meg a brigádvezető mondhatja el a véleményét* Mindannyian úgy intézik dol­gukat. hogy ne okozzanak munkaidő-kiesést. Jói dolgoznak magukért, a magük hasznára. Azt pedig fontosnak tartják, hogy kinek­kinek munkája szerint — Jus­son bérből, jutalombóL A BRIGÁD többszörösen, ikiváló, a felajánlásban mindig az elsők között van. Az SZKP XXVI. kongresszusának tisz­teletére is többek között egy kommunista műszakot vállal­tak: a szikrázó hegesztőpisz­tolyok fényében azon a na­pon is ott állnak valameny- nyien. A Béke lakatosbrigád keze munkáját szikraesö jelzi. A felújított kocsikra vadonatúj tetőszerkezet kerül 1981. FEBRUÁR 22., VASÁRNAP auxrrt 4/Pf -Wf x/unav A MAGUNK MASINÁRA Az összeállítást írta: Szalai Mária, Valkó Béla és Weyer Béla. A felvételeket készítet* te: Barcza Zsolt és Bozsán Péter. A VILÁGBAN ISMERT PADLÓVÁZAK NEM ELÉG CSAK MEGCSINÁLNI ERŐ ÉS ÜGYESSÉG MINDIG VALAMI ÚJAT AKARNAK á h

Next

/
Oldalképek
Tartalom