Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám

v4®i * A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1981. FEBRUÁR 21., SZOMBAT Zárszámadó küldöttgyűlés a kosdi fsz-hen Továbblépve a megkezdett úton Egy kis játék a számokkal: a kosdi Lenin Termelőszövet­kezetben 1976-ban mindössze 40 ezer forint volt a nyereség, tavaly pedig már 18 millió 625 ezer forint. tékát több mint négyszázhatvanötszörösé­re. vagyis 46 ezer 500 száza­lékra növelték a tsz jövedel­mét. Ugye, fantasztikus szá­mok ezek? Pedig ez a való­ság, minthogy immár az is tény. hogy tavaly a váci já­rás közös gazdaságai közül a koséiban aratták a legtöbb búzát egy hektárról, mintegy 5,2 tonnányit. Ünnep volt, valódi ünnep a rádi tanácsháza nagytermé­ben megtartott zárszámadó és tervtárgyaló küldöttgyűlés, hi­szen Sápi Imre elnök a szö­vetkezet dinamikus fejlődésé­ről számolhatott be. Arról, hogy az elmúlt öt esztendőben egy mélypont után végre gyors ütemű gyarapodás követ­kezett be minden téren. S ez nemcsak az anyagiakban mér­hető: lassan elültek a szemé­lyi ellentétek keltette hullá­mok, s napjainkban már egy­re erősödő egységben dolgo­zik a tagság, és az alkalma­zottak egyaránt. Hiszen felis­merték: csak így, összefogva boldogulhatnak. Növekvő hozamok Az eredmények sem marad­tak el. Nőtt a búza, a kukori­ca terméshozama, egyre több húst es tejet ertékesitenek. Elmélkedtek a személyi jöve­delmek is. Amíg például egy főre 1976-ban 36 ezer 700 fo­rintnyi átlagkereset jutott, ad­dig tavaly ez az összeg mar meghaladta a 47 ezer forin­tot! Persze maradtaik azért jócskán megoldásra váró gon­dok. Az elnök ezek közé so­rolta a társadalmi tulajdon védelmének és a munkásvéde­lemnek a fokozását, valamint a belső ellenőrzés hatéko­nyabbá tételét. Az idei tervekről Papp Ár­pád főkönyvelő tájékoztatta a küldötteket. A lényeg: tovább­ra is megőrizni a dinamikus fejlődést. Az állattenyésztés­ben például a tejtermelés nö­velése, a vágómarha értékesí­tése a cél, ezt szolgálja egye­bek között a már meglévő te­lep bővítése. A növénytermesz­tésben a későbbi termelési eredmények megalapozásában nagy jelentősége van a már megkezdett komplex meliorá­ciós programok végrehajtásá­nak. Az idén például erre, mintegy 4,5 millió forintot költenék. A termelőszövetkezet, ha­sonlóan a járás többi közös gazdaságához, több ipari üze­met is működtet. A szakem­berek úgy tartják, hogy az ipari tevékenység erőteljes fejlesztésére jó lehetőségeik vannak. Az idén tehát, a koc­kázattól sem riadva vissza, a főágazat nyereségének, mint­egy 10—12 százalékos növelé­sét tervezik. Kockázat — említettük. S hogy a kellően megalapozott, de merész döntéseknek olykor nagy sikere lehet, azt a kosdi tszjben számtalan dologgal bi­zonyíthatnánk. Mintahogy a jövőben is a vállalkozó szel­lemet helyezik előtérbe, ezt emelve ki a legfontosabb fel­adatok közül. De marad még tennivaló bőven: tervszerűbbé kell tenni például az anyag- és eszközgazdálkodást, növel­ni a takarmánytermesztés’oen a minőséget, s javítani a ki­egészítő tevékenységek vezeté- sénék színvonalát. Kockáztatva is A hozzászólók is hasonló gondokat említettek, ám to­vábblépve, javaslatokat is tet­ték. Mészáros Emil kertészeti ágazatvezető egyebek között felvetette: a kertészetekben ma már több millió forint ér­tékű gépeket használnak, am áz országban még sehol sem képeznek ezekhez a berende­zésekhez értő kezelőket. Új­helyi Sándor, a takarmánynö- .vén*-termesztési ágazat veze­tője a gyepgazdálkodásra hív­ta fel a figyelmét, megjegyez­ve: az a legolcsóbb, ha az ál­latok maguk legelik le a jól kezelt, dús növényeket. Véle­ménye szerint bevált a kuko­rica nedves tárolása is. ezárt a jövőben ennék a módszer­nek a gépesítését is meg kell oldani. Szót kért Szégner Gyula szervizcsoport-vezető, aki az anyagi ösztönzés növelését kérte a vezetőségtől. Több képzett szakember kellene, s a munkaszervezésen is akad még javítani való. Szemerédi Tibor növényvédő szakmér­nök a műtrágya biztonságos tárolásának megoldására^ tett javaslatot, s megemlítette: régóta vajúdik már a _ járási helikopterállomás megépítése, pedig a tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a megfelelő idő­ben végzett légi növényvéde­lem hatására olykor 2—3 má­zsával növelhetők a hozamok. Strell Ferencire, a könyvkisze­relő egyik legnagyobb gondjá­ra, a folyamatos munkaellá­tásra hívta fel a jelenlévő szakvezetők figyelmét Jutalmazás A vitában szót kért még Lukszics János, a rádi általá­nos iskola tanára, Csernak Jó­zsef, a helyi tanács elnöke, Kurucz Kálmán energiagaz­dálkodási ágazatvezető, Pindes László műszaki főágazatvezető. Lengyel György, az ipari üze­mek vezetője, Pápa László alapszervezeti KISZ-titkár és Zechner Ernőné, a kosdi ál­talános iskola igazgatója. A küldöttgyűlésen Pápay György, a versenybizottság el­nöke ismertette a munkaver- aeny eredményeit s átadták a helyezést elért brigádoknak a jutalmakat. A kosdi termelőszövetkezet küldöttgyűlésén jelen volt töb­bek között Gutái Katalin, az MSZMP Pest megyei Bizott­sága propaganda- és művelő­dési osztályának munkatársa, valamint Lengyel Vilmos, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium mezőgazda- sági főosztályának munkatár­sa. F. Z. Vízelvonás automatával Az év elején állították üzembe az AIRTEX svéd kelme­víztelenítő berendezést, amely műszakonként mintegy 1200 kilogramm kelméből vonja ki a nedvességet. A berendezés előnye, hogy a kelmét nem töri, nem gyűri össze a folyamat során. A képen: Szottfried Ferenc kezeli a berendezést. Barcza Zsolt felvétele A DMRVV közli Folyik a vizsgálat Zavartalan a vízellátás A váci déli városrészben szolgáltatott ivóvíz kellemetlen íz és szagnatására vonatkozó bejaentesek után a Duna menti Regionális Vízmű Vál­lalat megtette a szükséges in- tézkedéseKet. A déli vízmüvet kizárta a vízszolgáltatásból, és a varos vízellátását a jó minő­ségű vizet szolgáltató regioná­lis vízellátó rendszer üzemelé­sének módosításával biztosítja. A térségben jelenleg is za­vartalan a vízellátás. Az érin­tett területeken kifogásolt íz és szaghatás megszűnt, a ki­váltó okok vizsgálatához hoz­zákezdtek a vállalat szakem­berei, akik az egészségügyi és központi vízügyi szervekkel együtt végzik a munkájukat. A víz iható. A hét közepén keletkezett üzemzavar egyébként lapunkon kívül, több országos intéz­mény érdeklődését is felkel­tette. A vállalatnál tegnap a Magyar Rádió munkatársai készítettek felvételeket, hogy az esti krónika hallgatói szá­mára riportot készítsenek, s pontosan tájékoztassák a köz­véleményt a történtekről és az intézkedésekről. Brigádnapló Nem titok, amit csinálnak A világon szerte jól isimert Forte Fotókémiai Vállalat múlt évi gazdasági eredmé­nyeiért sokat tettek a szocia­lista és munkabrigádok, me­lyek úgynevezett komplex bri­gádok keretében működtek együtt. Miért volt szükség a több szakmában dolgozókat egy szervezeti keretbe fogni? Egy esztendő tapasztalatairól Országh Ferenc vszb-titkárt kérdeztük. Közös érdek — A munkaerő, a gazdasági és a piaci helyzet késztetett bennünket az útkeresésre — mondta a szakszervezeti veze­tő. — Az egy éve gyümölcsö­zőnek mondható megoldás bi­zonyította, hogy érdemes volt egy-egy munkafolyamat bri­gádjainak összevonása, akik­nek külön-külön sem szűnt meg az önállóságuk, csupán a közös, általános érdekek sze­rint dolgoznak. 1980. a minő­ségi váltás éve volt. A kilenc komplex brigád felajánlása 20 millió forintos megtakarítást jelentett, s ez 27 millióra tel­jesült. A fiknselejt csökken­tésére vállalkozók jól össze­Harminchét helyen Az Izzóban utoljára Időszerű gazdaságpolitikai kérdések Január 22-től február 19-ig Vácott 37 helyen tartottak szabad pártnapot, helyi és fővárosi előadókkal. Minde­nütt nagy érdeklődés kísérte az időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről tartott előadá­sokat Az Egyesült Izzó Fényfor­rás és Alkatrészgyár kultúr­termében hangzott el az utol­só előadás. Az elnöki asz­talnál helyet foglalt Visnyi István, a Vác városi pártbi­Tegnap visszatért a tél Piaci jelentés A tegnapi havazás nem hiányzott a hetipiacnak. Lát­szólag ugyan nagy volt a nyüzsgés a sorok között, ám ez a vásárolni ‘szándékozók so­kasága miatt látszott így, a kínálat lényegesen kisebb volt az elmúlt két hetinél. A tá­volabbi községekből nem jöt­tek be az őstermelők, és ez érezhető volt az árakon. Kevés krumplit kínáltak, s az árát is megkérték, a ki­sebb méretűekből hat, a mi­nőségiből nyolc forintért mér­tek egy kilót. A múlt hetihez hasonlóan alakult a zöldség ára, hat és nyolc forint kö­zött adták csomóját, a torma kilójáért negyven forintot kértek. A gyümölcsök közül már csak almát lehet kapni, öt és húsz forint közötti áron, ám az a minőség, amit most húsz forintért mértek, a főváros bármelyik utcai standján 10 —12 forint között kapható. Nagyon nehéz hét végi me­nüajánlatot készíteni ebből a választékból, ám a visz- szatért télre is tekintettel, no meg a különböző szárazbab nagy választékára figyelem­mel szemesbab-levest ajánl­hatok, a gödi tsz húsüzleté­ben kapható füstölt csülökkel, oldalassal fűszerezve, kinek- kinek ízlése szerint. Ehhez már csak egy jó diós-lekvá­ros palacsintát kell sütni és akár kész is az ebéd, főként, ha a füstölt, levesben főtt húshoz készítünk egy kis tor­ma- vagy mustármártást, és némi főtt krumplit. Aki sze­reti, a leveszöldséget is mellé tálalhatja. Már csak azért is ezt kínálom, mivel ezenkí­vül csak tisztított tyúkot és kacsát láttam, le sem merem írni mennyiért: a kacsáért250 forintot kértek, a tyúk kiló­ját ötven forintért kínálták. A hentesüzletekben — ket­tő is van belőlük a piacon — szép és friss húsok voltak, sertés és marha egyaránt. S ha a hentesek komolyan vennék, amit a vevő mond, mondjuk, mint az előttem álló idős asszony, hogy har­minc deka leveshúst és negy­ven deka karajt vágjon ne­ki, s helyette nem egy kilón felül mérik majd a mennyi­séget, akkor a kellemetlen, arcpirító viták is elmarad­nak. Igaz, most a vevőnek pi­rult az arca, pedig igaza volt, két embernek nincs szüksé­ge egy ebédhez egy kiló hús­ra, arról nem beszélve, hogy ugyan bízzák már ránk, hogy miből és mennyit akarunk vásárolni. Mert kis mennyi­ségből is lehet — kellemes fű­szerekkel, jó ötletekkel — laktató, gusztusos vasárnapi ■ebédet készíteni. Ez nemcsak a piac boltjai­ra, a város valamennyi hús­árudájára vonatkozik. Szin­te kivétel nélkül mindenütt vonakodnak levágni az elmé­retezett húsadagból. Noha, ez nem lehetőségük, hanem kötelességük lenne a kiszol­gálóknak. B. H. zottság osztályvezetője, Keré- nyi László gyárigazgató és Fábián Sándor, az üzemi párt- bizottság titkára, aki köszön­tötte a hallgatóságot és az előadót: Csáki Gyulát, a Pénz­ügyminisztérium főosztályve­zetőjét. Csáki Gyula visszaemléke­zett a hetvenes évek elejére, a gazdaságirányítás új sza­kaszának a kezdetére, amikor a mennyiségi termelés he­lyett mindjobban előtérbe került a minőségi, az olcsóbb es a magasabb műszaki szín­vonalú termelés. Az új gazdasági mechaniz­mus gondokat vetett fel a népgazdaságnak, de az élet- színvonal növekedett: a 200 ezer egyéni gépko­csi száma egymillióra nőtt, s az évi, egy főre jutó 72 kilós húsfogyasztással az élvonalba kerültünk. A népgazdaság gondjai so­kasodtak, de nemcsak az olaj­ár robbanásszerű változásai miatt; hozzájárult a belső, alacsony színvonalú munka- szervezés, munkafegyelem és technológiai fegyelem. Be­szélt az ország szűkös anyag- és energiaadottságairól, s ar­ról. hogy egy-egy iparágban — mint például a fénycsőgyártás — a tízmilliós országnak nem lehet korszerűen, gaz­daságosan termelni, ex­portálni is kell. Elemezte, hogy miért van szükség az áraknak a folya­matos, s a korábbinál dina­mikusabb mozgására, (Papp) kovácsolódott csapatot alkot­nak, és tevékenységük a film- öntéssel kapcsolatos teljes munkafolyamatot ölel fel. így jól összehangolható ez­zel, s a kutatással, gyártással, és a kiszereléssel összefüggő feladatok megoldása. Ered­ményességüket, munkaszere­tetüket mi sem bizonyítja joboan, mint az, hogy az MTESZ Pest megyei szerve­zetéhez két pályázatot is be- küldtek. Az egyik _ pályamű első, a másik második dijat hozott az alkatóknak. A fő mozgató természetesein a bri­gádvezető Kiss 11. István ve­gyészmérnök, aki szerint sem­mi titok nincs abban, • amit csinálnak. — A munkafolya­mat bonyolultsága, érzékeny­ség© miatt tízpontos munka­tervet készítettünk — njon- dotta. Többek között feladatunk az ezüstnitrát-felhasználást ie- nető legkedvezőbbé tenni. Az emulzióveszteség újbóli felmé­résével, az e.nuizióíőzés és -öntés során is gazdaságosabb, hulladékszegény, illetve hűl- • íadékmentes termékelőállítást szeretnénk elérni. Általában minden termékünket újból és újból gazdaságossági vizsgálat • alá vetjük. Tavaly sikeresen léptünk előre. Az eredeti 3 millió 480 ezer forintos meg­takarítási felajánlásunkat 50 százalékkal teljesítettük túl. Az eredeti feladat elvégzé­séért 68 ezer forint grémiumot tűztek ki, a sikeres megoldást 154 ezer forinttal ismerte el a vállalat. A brigád fejlődésé­nek egyik mutatója, hogy az eddigi kevésbé objektív önér­tékelést elvetették, ma már az utókalkulációs osztály ér­tékeli munkájukat, teljesítmé­nyüket. Mi a lényeg? Nemcsak a brigádtagok tud­ják, hanem a vállalat vezetői is, hogy a tavalyi eredményt megismételni lehetetlen, hi­szen behatárolt a kutatási te­rület. Mindennek ellenére ke­resik, kutatják a még meglep vő tartalékokat. A kutatási eredményeket rövid időn be--.; iül hasznosítják a termelés­iben. A vállalat igényli is ezt, s minden évben megújítják a szocialista szerződést, egyez­tetve a közös érdekeket. A itermelési feladatok minél jobb és eredményesebb megoldása a cél. — A Fortéban telitalálat az újszerű összevonás? Ebben a brigádban, különö­sen az. A brigádgyűlések előtt például rövid, írásos anya­got kapnak a folyamatfelelő­sök, s albban ez az idézett szöveg is Olvasható. „Feltéte­lezem, hogy ön sem híve a félnapos ülésezésnek. Ezért kérem, hogy a témához lé- nyagretörő összefoglalóval ké­szüljön fel.” Ügy látszik, a Forte Kiss II. István által vezetett brigádja tudja, hogy nemcsak az a lé­nyeg, hogy mi történik, ha­nem az is nagyon fontos, hogy mennyi idő alatt. Váci Gyula Fogynak a kedves, nyugodt holtágak Szobig hálóz a halász Kisvácon, a Duna partján halászhajót lenget a metsző februári szél. Mellette néhány szárazra vetett, felfordított csónak jelzi, hogy a közelben kalász él. Viszti Béla bácsi lassan utolsóként a környéken több mint 50 esztendeje űzi ezt az ősi mesterséget. Hagyomány — Apai ágról halász famí­liából származom — emlékszik a régi időkre —, már gyerek­ként a vízen voltam. Régen sok halász családostul járta a vi­zeket, hiszen vetít, hogy he­tekig kellett várni ívás idején egy-egy nagyobb halrajra. — Milyen élete volt a ha- lászembemek? Meggazdagodni nem tudott, de szorgalmas munkával tisz­tességesen megélt. Akkoriban a víz a partmenti város vagy község tulajdonában volt. An­nak adták a halászati jogot, aki többet ígért tíz pengővel. Akinek a környéken nem ju­tott hely, az ment az ország­ban mindenfelé, ahol víz folyt. Sok helyen halásztam én is. 1945 után új világ jött. Ahogy akkor mondták: Dom­borodjon a melletek! Tiétek a víz! De adjatok, hogy adhas­sunk! Így aztán szövetkezetei alapítottunk. Most az Óbuda Tsz halászati ágazatához tar­tozunk. — Ügy halásznak, mint ré­gen? ~ Vissza a vízbe — Ugyanúgy, legfeljebb ke­vesebben. Általában hárman, négyen Felmegyünk Szobig a motoros csónakkal, onnan háló. zunk lefelé csurogva a folyón. — Mennyi halat fognak egy- egy alkalommal? — Bizonytalan ez, mint a kutya vacsorája. Van, mikor csak néhány kilót, van, hogy egy mázsa körül. Ha naponta kijárunk, egy héten kétszer, háromszor akad tisztességes fogás. — Ugyanazt a vizet járja ma is, mint fiatal korában? —• Csak a nevében. Tönkre van téve ez a víz, nem ked­vez a halaknak. Régebben akadt olyan nap, hogy hetven­nyolcvan kiló kis pontyot visz- szaöntöttünk, ma hétszámra ha akad egy-kettő. Még tíz éve negyvenkét kilós harcsát fog­tunk, de most már kevés a nemes hal. Amit telepít a téesz, az is elúszik valamerre. Piszkos, szemetes a folyó, a kavicskotrók után egyre isza­posabb a meder, fogynak a halak számára kedves, nyu­godt holtágak. Az emberek azt hiszik, a Duna mindent kibír. Két fiatal — Lesz, aki folytatja a mes­terséget? — Kevés fiatal vállalja ezt a nehéz munkát. Nem nyolc órát dolgozunk egy nap és sokszor hidegben, sárban is menni kell. Nekem nagy öröm, hogy az egyik fiam mégis az én mesterségemet választotta. Fodrászként dolgozott, de egy nap elém állt, hogy vegyem be a brigádba. Nehezen mondtam igent, pedig megmelegedett a szívem tájéka, de a fiú csak erősködött. Most már ő a bri­gád vezetője. Lelkes István ISSN 0ISS-Í158 (Vdut Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom