Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
1981. FEBRUAR 15., VASÄRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Kompozíció Csík István, festménye Az életkörülmények tudati tükre Palira akarnak venni Ha igaz az állítás, nem kell túl mélyre merítenünk cmlékeze- | tünk rocskáját a múlt kútjába, mivel alig hogy fel százada vitte be | a köztudatba Weiner István kupléja a balekkel egyenlő pali fogal5 mát. Pali, Pali, Palikám, / Fizesd ki a vacsorám! — zengett az or| feumdal refrénje, s (Júdolták palira vevők és palira vettek egy| arant. Az orfeumdal s szerzője emléke is köddé lett. maradt a palira 5 venni, nemcsak szólásként... Azt mondja a kisváros legmenőbb | autószerelője — öten vannak egyébként ebben a szakmában —, = előre tudja, azt gondolom majd, palira akar venni, de higgyem el, | semmi oka rá, jól tudja, nem az adóügytől jöttem, egyébként is, | aki beajánlott beszélgetésre, jó haver. Vigyorgok csak, mint dél| előtti napsütésre a levél alól kikandikáló sárgadinnye, hagyom, 5 fusson le a bevezető szöveg. Valamilyen drága pipi — Nemcsak mag,a hiszi, hogy palira alkarom venni, a feleségem szentül meg van győződve róla, valamelyik nap is, amikor azt mondtam neki, na, anyukám, lőttek az idei kiruccanásnak — mert eddig minden évben elmentünk valamilyen maszek vagy társas útra külföldre —, azt felelte, már megint van valamilyen drága pipid ...! Mert azJt is hiszi szentül a lelkem, hogy én itt nem melózok, mint egy állat, hanem hajkurászom a nőket. Nem mondom, van néhány kuncsaftom, akivel örömmel futnék, de- hát... Szóval, uram, nem megy az üzlet. Néhány éve még, amikor nem kezdték el így emelgetni a benzinárakat, ha valami holmi kotyogott a csomagtartóban, rögtön futott hozzám Kiss úr, meg Nagy úr; Józsikám, nézzék már meg a hátsó kerékcsapágyakat, valamelyiknek lötyögnie kell, mert olyan hangokat ad... Most? Figyeljen ide! Ilyen szétrohadt kocsikat én utoljára akkor láttam, amikor elkezdtem az ipart, pedig az ötvenkilencben volt. Akkor hoztak ide ősöreg DKW-kat, Topolinókat, favázas Merőiket — ismeri? Nem voltak ám azok rossz kocsik! —. mindent, amit addig a trágvadomb alatt tartottak a háború óta. — öt embere van? — Á. honnét gondolja? — Annyit látok. — Ja. Nem. két segédem. Az a másik három beugró, itt vannak az állami szervizben, csak most dél- utánosok. — Dekát azt mondta, nincs elég munka. — Most összejött néhány fölké- szités vizsgára. Azért kértem őket. Van néhány ilyen jó emberem, akinek üzenek, amikor kell. s akkor jönnek. Príma szakemberek. — Mennyit fizet nekik? — Százötvenet. — Egy ne ora? Négyszeres normaidő — Na, maga se menne sokra. Egy órára uram, egy órára! Igaz, nálam megcsinálják az állami normaidőnek a négyszeresét. Itt, uram, nem lehet kecmec, anyagki vételezési jegy nyolc példányban, ballagás a raktárhoz, vita a művezetővel, a próbamesterrel, mert olyasmit vettek fel a munkalapra, ami tökéletes, ugyanakkor... m hagyjuk. Nem szidom én az állami ipart, azoknak is élniük kell. — Magának is. — Kérem, ez természetes. Engem, ha itthagynak a magántulajdonosok, nem húz ki a pácból a közületi munka! — Arra gondol, hogy az államit kihúzza? — Nem én mondtam. Cifra dolgok mennek ám ebben a szakmában. Ha én elmesélném magának, legutóbb is hogyan szereztem az állatorvos úr Wartburgjához —; mert: Józsikám, tudja, én kocsi nélkül meghaltam — tizennégy féle alkatrészt, hogy vizsgaképes legyen a járgánya, akkor azt mondaná, hogy az nem igaz. Sajnos, igaz uram! Rémtörténetek, érti?! Hol van ez belekalkulálva az én jövedelmembe?! — Ami mennyi? — Tisztán? Mostanában tizenkettő, tizenhárom.'Mielőtt bármit mondana: reggel hatkor kezdek, s este nyolc, kilenc felé jutok haza! És addig nincs megállás. Van, amikor papírból falatozom, félórás szünetekkel. Egy harapás, eff- légszűrőcsere, egy harapás ... így megy. Irigyeljen, aki akar. — Biztos, hogy sokan vannak, akik irigylik. — Kérjenek ipart. Hallom, adnak. Azután csak kapaszkodjanak. Oda jutottunk, hogy a szakmai ismeret fontossága tíz százalék. A többi? Anyagbeszerzés, alkatrész- gyártás, ismerősök kaj tatása itt meg ott. Ez a fura, ez az arány. Valamire ezt az időt is rá kell terhelnem, hogy a pénzemnél legyek. — És? — Ráteszem. Azt mondom, ez is volt, az is volt. Kiss úr meg kapkod a szívéhez, úristen, Józsikám, maga kifoszt engem. Pedig ne higgye, hogy bárkit is palira veszek, egész egyszerűen azt kell tennem, amit teszek, ha a félórás munkáinak három óra volt az anyagbeszerzése, akkor azt fizettetem meg. Magamban ugyan röstellem, de az én helyemben mit csinálna?! Tönkremenne? Aligha hiszem. Pest megyében a legutóbbi esztendőben tizenhatezerrel emelkedett a magántulajdonban levő személy- gépkocsik száma. A megyében a személygépkocsi-javítás és -karbantartás szolgáltatási terület forgalma — ún. teljesítményértéke — a legutóbbi két esztendőben csökkent, mégpedig tavaly meredeken. A megyében a magániparosok forgalmának összege megegyezik az állami javítóiparéval. Józsi úr üdvözletét küldi — ezzel köszönök be az állatorvoshoz, miután megvárom, hogy az előttem levő három ügyfél elsóhajtsa bánatát. A doki mosolyog. Harmincöt, negyven között lehet. Barátságos. Azt hiszi, valami pénzt akar még tőle Józsi úr. Azután tisztázzuk a félreértést. — Ja, hogy a javítás? Tisztességesen megcsinálta. Ez a harmadik kocsim — sokat megyek, kikopnak alólam —mindet hozzá vittem. azit mondták itt a városban, amikor ide költöztem, csakis Józsihoz. Az egyetlen, aki nem rabló. Aki nem rabló — A többiek rablók? — Az a vélemény. — Es az állami szerviz?— Nézze, ott úgy megy, hogy tessék bejelentkezni, s ekkor meg akkor jönni, itthagyni, ha készen lesz, akkor telefonálni, jöhet-e... Ezt nem nekem találták ki. Nekem az idő pénz, s ha nincs itt a kocsi, akkor hiába szaladnak, hogy jöjjön, doktor, húzhatom a vállaim, nincs mivel mennem. A jószág meg fölfordul. Elég két, három ilyen ügy, s egyszeriben megcsappan a páciensek köre. Furcsán hangzik, de igy igaz: az emberdoktorban kevésbé válogatnak errefelé, mint közöttünk. A jószág itt érték. — Akkor nem panaszkodhat munkanélküliségre? — Nézze, ez nagyon hullámzó dolog. Az alap természetesen az állásom a szövetkezetben. A többi meg, ha jön, akikor jön, ha nem, akkor nem, nincs mit tenni. Ami érdekes: újabban egyre többen akarnak megint szarvasmarhával foglalkozni. Egy időben nagyon leült. Beszéltük is a kollégákkal, ha így haladunk, malac, meg csirkedoktorok leszünk. Most meg: tehén, tehénke. hízónak bika ... — Mit gondol, miért? — Nézze csak, kár lenne tagadni, nehezebb lett az élet, az emberek spekulálnak, miként juthatnának némi többletpénzhez. Igaz, a másik oldalon meg az áll, hor" kevesebb az anyakoca, a hízó, a tápárak szökdelése nem valami nagy jövedelmet enged most már a sertéstartásban. Panaszkodnak is az emberek, nem győzöm hallgatni. Azt mondják, ha így megy, akkor abbahagyják. Ami nagy kár lenne. — Magának is. — Az még hagyján, hanem az ellátásban. Érzékeny pont ez, ha sikerült legyűrni valamelyest a ciklikusságot biológiai értelemben, nagy kár lenne a helyébe ilyen ciklikusságot léptetni. — A termelői biztonság... A szégyen az enyém — Pontosan erről van szó! Abbahagyni az állattal való bajlódást, pillanatnyi elhatározás ügye csupán. Újra kezdeni, hát ahhoz nagy el- szánás kell, sok-sok töprengés. Amelyik istállót egyszer garázzsá alakították. abba már bizony nehezen kerül újra jószág. dó visszafogottságából. Nevet alig nyitott szájjal, mint az olyanok, akik megszokták, ne mutogassák a foghíjaikat: — Hát hiszen, szép lett volna. Ügy lett anyósomáknál egy szobánk, hogy az uram öccsét kiköltöztették a konyhába. — Mennyibe lesz a ház a lányuknak? Elhírelte a lányom — Azt én meg nem tudom mondani. Az uram intézi azt is, meg a mester. Ügy vállalta föl, hogy mi megmondtuk, semmit nem tudunk belesegíteni. Azt felelte, jobb is, mert ő nem szereti a kacska kezű segédmunkásokat, nála dolgozni kell inaszakadtáig annak, aki mellette van. Szidják is az emberei szünet nélkül, persze, csak a háta megett. — Hány embere van? — Tudom én? Azt csak ő tudja. A házat fölvállalta három hónapra. — Mennyire?! — Három hónapra. A falakat, a tetőt. A többit nem csinálja. Vakolni meg a többit, az nem, azt mondta, az neki nem üzlet. Hát kellett másvalakit szerezni erre. Futkosott eleget az uram, amíg lelt. Babra- munka. Ajtókat, ablakokat beállítani, kövezni, parkettázni, isten tudja, még mi mindent. Csak győzzük fizetni. — De az esküvőre meglesz a liáz?l — Még csak az kellene, hogy ne legyen meg! Akkora szégyent, hiszen a lányom elhírelte, abba mennek, még azon a napon, amikor kimondták az igent. — Addig még leadnak egynéhány hízót. — Azt úgy kell bizony. Tudja, mit hoz haza a gyárból az uram? Négyezer, jobb hónapban négyezerkétszáz forintot. Számítsa ki! Azután, ha hívjuk a doktor urat, aki ide kísérte, negyven forintot kér egy oltásért! Mondtam is neki, azelőtt a taksa harminc volt. Ö meg azt felelte, hogy valamikor nagyanyánk is csecsszopó volt. Ezzel fizetett ki, de hát mit tehetek? Kell az oltás, egyszer hagytuk ki, négy szép jószág ment rá. Ekkora kárt nem szabad kockáztatni. — Mekkora lesz a lánya háza? — Háromszobás, úgy akarták a fiatalok. — Magának hány kabátja van télre? — Hát hány kellene. Elég az az egy, nem esz engem a fene sehová, csak az üzletbe megyek. — örül a háznak? — Ki ne örülne, ha látja, mibe megy bele a gyerek. — Kölcsönt vettek föl rá? — A jövendő vöm kért a takaréktól is, meg a munkahelyén is. Adtak valamennyit, éri nem tudom, menynyit. Méregdrága minden. Most írták maguk is az újságban, meg a tv is mondta, megint mi lett drágább. Mondta is az uram, még ezer szerencse, hogy megvettünk mindent a Sáriék házához, tőlünk már emelhetnek. Amire én azt feleltem, hiszen ott van még a gyerek, a fiú, várjál csak. — Mit válaszolt erre? — Istenezett, hogy hiszen tényleg, ha Sárinak kijárt, akkor kell majd a gyereknek, a Péternek is, legalább olyan. Pest megyében a legutóbbi években esztendőnként 6700—7500 lakás épült fel magánerőből. Amíg az állami új lakásoknak mindössze 2,3 százaléka három- vagy több szobás, a magánerőből emelteknek 29,4 százaléka. Az állami lakások átlagos alapterülete 57, a magánerőseké 73 négyzetméter. Pest megye tanácsainál 1979-ben 17 736 lakásigénylést tartottak nyilván, az év folyamán 2357 lakást utaltak ki. Melyik mond többet, az előbbi zagy az utóbbi? A kettő együtt? Legmagasabb, legtöbb Egyetlen vékonyka láncot fogtunk kézbe, annak szemeit vettük sorra, az autószerelőtől a meg nem ismert, mégis, ismerős magatartás» fiatalokig. Melyik láncszem vélhető lényegesnek, s melyik lényegtelennek? E vékonyka láncban ki kit vesz palira? Avagy: palira vevők és vettek fura, szerepcserés körtánca ez? S ki a résztvevő, ki a szemlélő itt ? Eldönthetetlen, eldönthető? Adalékok a döntéshez: Pest megyében a több mint 11 ezer állami lakás után 41,5 millió forint bérleti díjat fizetnek ki egy év alatt a lakók; ugyanabban az évben 73,3 millió forintot fordítottak e házak, lakások javítására, korszerűsítésére. Pest megyében majdnem hatvanmillió forintot fizetnek ki egy év alatt szociális segélyezésre; csak Vác városában s csak a vendéglők tizenkét hónap alatti itaiforgalmának értéke ennél nagyobb, megyei összesítésben pedig a hatvanmilliónak a harmincszorosa. A megyében évek óta stagnál a pipereszappan-fölhasználás, egy lakosra számítva 65 dekagramm, azaz négy darab az átlagos évi forgalom; a megye minden lakosára nyolcvan liter sör elfogyasztása jut ugyancsak egy esztendőben, a növekedés három év alatt 11 liter. A legutóbbi húsz évben tavaly és tavalyelőtt volt a legmagasabb a fogyasztói árszínvonal emelkedése; a legutóbbi húsz évben tavaly és tavalyelőtt adták el az országban a legtöbb televíziókészüléket, bútort, villamos hűtőszekrényt, személygépkocsit, aranyékszert. Ez utóbbiból a múlt évben 1,1 tonna talált vevőre. mészáros ottó — Sok határozat támogatja ... — Ez nem a határozaitoikon múlik, illetve főként nem azon. Az emberek megtanultak számolni, gyorsan rájönnek, mi érj meg, mi nem. — Állatorvost hívni például megéri? — Aki komolyabban foglalkozik a jószággal, az mára sok dolgot megtanult Én mondom, vannak kimondott szaktekintélyek. Az ilyenek már csak akkor jönnek hozzám, amikor legtöbbször én sem tudok miit tenni. Igaz, persze, ilyenkor a szégyen az enyém. — Meg a díj. — Maga ingyen csinálná? A fe. leségem nem dolgozik, van három gyerek, a házzal — láthatja — itt állunk felében... Soroljam? Csak egy apró példát. Józsi úr. Fölkészítette vizsgára a kocsit, oké. Viszont kifizettetett velem hétezer-valahány- száz forintot. Ö, akire azt mondják, nem rabló. Képzelje el, akkor menynyit kért volna a többi. Most számolja ki; én negyven forintért szúrom meg az oltótűvel a malackát... A megyében a sertés ©írnek több mint a felét a háztáji és kisegítő gazdaságoikban találhatjuk. Tavaly a tápárak emelkedése mellett olyasmi is irritálta a tenyésztőket, tartókat, mint az átvételi súlyhatár mérséklése, az átadási időpontok bürokratikus, merev megállapítása, a malacutánpótlás, a tápellátás akadozása. Megtartják maguknak Kommendál a doktor úr. Így azután rögtön megnézhetem a tizenhét szép hízót, nem kell magyarázkodnom. A háziak közül csak az asszony van otthon, úgy tesz, igaz, eléggé ügyetlenül, mint aki nem tud semmiről semmit. A gyárban, műszakban levő urára hivatkozik, mint a dolgok tudorára. Az intéz mindent, ö annyit tud, hogy jövő héten adják le a hízókat, tizenhatot, mert egyet, a legszebbet, megtartják maguknak. Azt azonban látszat-tájékozatlansága ellenére is pontosan tudja az asszony, hogy januártól két forinttal emelkedett az átvételi alapár. — Tiszta haszon, nem? — Mondaná csak az uramnak, ká- romkodna majd egy nagyot, annyira mérges, ha ilyet hall. Nincs olyan hónap, amikor ne hallanám tőle: anyus, abbahagyjuk? Ott egye meg a rosseb. — Miért, mi a baj? — A táp például. Ha nem lenne ez a kocsisunk ... Ügy kapja a szája elé a kezét, mint aki forró levest kóstolt Nagy nehezen, akadozva mondja el azután, van egy kocsis, aki kellő baksis ellenében úgy csinálja a fordulókat — a szövetkezet keverőüzeméből hordja szét a tápot —, hogy ők az elsők között legyenek. Mert bizony megtörténik, akikre később kerül a sor, azok várnak két napot is, addig zabáltatják a vésztartaléknak tárolt kukoricát. — Mennyit adnak a kocsisnak? — Hajaj, ha tudnám, se mondanám meg, az uram adna érte! Az ilyesminek nem szabad hírének menni, mert akkor vége, s leshetjük mi is, mikor jön, mikor nem jön a kocsi. — Gyerek van? — Kettő. Azok nem segítenek ebben. Annyira nem érdekli őket az állat, mint engem a mit tudom én mi, a divatbemutató a tv-ben. — Mire költi a pénzt, ha nem ruhára? — Mire? Ősszel adjuk férjhez a lányt, ház kell annak, arra megy most minden forint. — Épül már? — Hát persze! Oda mennek azok az esküvő éjjelén, a készbe. — Maga is abba ment? Most először zökken ki tartózko-
