Pest Megyi Hírlap, 1981. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1981. FEBRUÁR 15., VASÁRNAP Tárlat a Nemzeti Galériában Nyolcak cs az aktivisták Március végéig tekinthető meg a tárlat, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között. A századforduló a társadalom és a képzőművészet megújulását jelentette hazánkban is azzal a változattal, hogy a festészet és a szobrászat, az irodalom új törekvéseit az uralkodó osztály különösen hevesen ellenezte. Az is nyilvánvaló, hogy Nagybánya a hagyományőrzés mellett a lassú újítást javasolta, s ezt a szándékot folytatta a vásárhelyi, szolnoki és kecskeméti műhely is. A Nyolcak Párizsból érkeztek, a helyszínen ismerték fel Cézanne, Van Gogh, Picasso, Matisse eredményeit. nagyságát, s ezért gyorsabb tempót diktáltak. Nagybánya és a Nyolcak munkássága párhuzamos. Egymást teljességgé erősítik fel, értékeik továbbteremtődnek a szentendrei művészetben. A Nyolcak, Kemstok Károly, Tihanyi Lajos, Pór Bertalan, Czigány Dezső, Berény Róbert, Márffy Ödön, Czóbel Béla. Orbán Dezső és társaik Ady körével tartottak rokonságot, ugyanazt a neológ szándékot testesítették, mint zenéjében Bartók Béla. Jelentőségük abban rejlik, hogy műveikkel megteremtették az egyidejűséget Európával, nem szakadtak le időben, minőségben, sőt helyes mérlegeléssel önálló értékrendet, stílus- eszményt építettek. A Nyolcak mozgalma hiánytalan lett, bejárták pályájukat, az őket folytató aktivisták teljes kibontakozását megzavarta az ellenforradalmi korszak. Kemstok, aCci a Nyolcak vezéralakja volt, ezt írta: ...A természet hívői vagyunk. Nem az iskolák látásával másoljuk; értelemmel merítünk belőle... Így tett Cézanne, így tettek a Nyolcak, képi fogalmazásuk a látvány és a képzelet különböző mértékű ötvözete. Az egyik pólus Márffy Ödön 1910-ben festett Régi váci vám-ja, ahol a környezet- rajz a domináns elem, a másik ki- szögellési pont Szobotka Imre ku- bisztikus portréja 1916-ból, Most különösen erőteljesnek tűnik Nemes Lampérth József és Czigány Dezső sorozata és a talányos művészházaspár, Galimberti Sándor és Dénes Valéria teljesítménye, akik Braque kortársaiként hasonló irányban kutattak, hasonló eredménnyel. nyekkel, rajzokkal. Az irodalmi ák- tivizmus inkább irodalomtörténeti tényező, — a képek maradandó művészi értékek. Elsősorban Mattis Teutsch, Nemes Lampérth József, Vitz Béla és Ruttkay György sorozatára gondolok. Az aktivizmus azonban önmagában nem teljesedhetett. Nem, mert történelmi ideje lezárult a Tanácsköztársasággal. Hatásában azonban tovább élt, hiszen Moholy Nagy László a Bauhaus mozgalomban folytatta a magyar aktivizmus folytatást igénylő lehetőségeit, Uitz Béla újrealizmusa is megőrizte a maga aktivista forrásait, Kassák Lajos konstruktivizmusa szintén. És Ruttkay György? Külön sziget volt, külön sziget maradt ebben a mozgalomban. Éterikus köny- nyedségű, leheletszerűen finom, légiesen lebegő rajzvonalú festmé- nyeiben olykor az Ütközet detoná- \ lálVííllV sióját, máskor az Alom és a Kom- pozíció bagollyal környezetét vizsgálhatjuk. A valóság rétegeit, az idő szelvényeit, — a Párizsi nőt és a Zsákotokat. A Macskát és a Kisbérest. A világ, az élet teljességét. és képzelet A frisseség revelációja E retrospektív kiállításon tárgyilagosan üdvözölhetjük azt a gondosságot, mellyel a Nemzeti Galéria eddig is egyéni tárlatok sorában mutatta be a Nyolcak és az aktivisták munkásságát. Még nem minden életművet. Az is örvendetes, hogy e gyűjteményes kiállítás után folytatódik az egyéni bemutatók sora, elsőként Ruttkay György munkásságának megismertetésével, melynek megnyitóját á Magyar Nemzeti Galéria évek óta tervezi. Értéke várakozik, de revelációként hat majd a közönségre, mivel a meglepetést az egyedi jelleg és a minőség okozza, valami különös frisseség a mara- dandóságot. LOSONCI MIKLÓS Korszakjelző íénydetonácié Meglepetés Bohacsek Ede két hengeres tája — Léger-előzetes Magyarországon. Kmetty János 191?,- ből való rajza és kecskeméti tája olyan fénydetonációt kavar, mellyel bejelenti festészetünk soron következő Egry-korszakát. Abban az irányban tör utat Kelet franciád lettünk a Nyolcak mozgalma révén, Budapest majdnem Párizs; szellemi iránytű. Nemcsak a fiatal Mestrovic dolgozott fővárosunkban, hanem Dobrovits Péter is. aki itt tájékozódott, életművének rajtját jelenti az 1914-ben datált portréja és csendélete. Ezt a nem hódító szándékú terjeszkedést vallotta az aktivizmus is. Ruttkay György: Zsákolók Vasárnapi postabontás Megírom az újságnak! = Vagy elmondom, vagy megírom. Az újságnak? Meg a rádiónak I és a televíziónak. Valamint a Minisztertanácsnak, az illetékes mi- I nisztériumnak, az országgyűlési képviselőnek, mindenkinek, akitől I intézkedés várható. A tömegkommunikációs eszközök levelezési | rovatai — a mi Postabontásunk vagy jogi tanácsadásunk —, az in- ! tézmények panaszirodái éppen ezzel a céllal foglalkoznak panaszok, § észrevételek vagy javaslatok kivizsgálásával. Cikkünk tárgya — a teljesség igénye nélkül — ez lenne: kik, I miért fordulnak a különböző fórumokhoz és onnan milyen választ = kapnak? Ki mit ír? A skála elképesztően széles. Lapunk — már említett — Postabontás rovatában csütörtökönként mindig — de más alkalommal is — olvashatnak a vilianyvezetékügyektől a helytörténeti érdekességeken át az elveszett kutyákig — mindenről. Csoportosítani is alig lehet témájuk szerint a leveleket, és a másfajtájú kategorizálás sem pontos. Mire gondolok? Vannak például drámai levelek, meg gondokról, vagy közérdekű indíttatással írott sorok, mint Szántai Sándoré Gödöllőről, aki egy eltűnt erdőről számol be, kilenc gépelt oldalon: Az M3-as út építése idején már szenvedett ez a térség, mert az akácoson át alakítottak ki utakat a munkagépeknek, és emiatt egy kisebb terület fáit kivágták. Majd egy alkalommal, újra ottjár- tamban, látom, hogy nanokon belül letarolva az egész akácos. Vasárnap volt, de az erdészet egy lakókocsiját láttam a térség közepén. S abban egy erdész tartózkodott — tőle érdeklődtem a dolgok iránt. Így tudtam meg, hogy ez az erdőrész nem volt értékes, helyébe fenyőtelepítésre kerül sor. Mosolyogtam a mondottakon, s elmondtam, hogy ez a talaj nem a legjobb a fenyőfának, s kaptam a választ: szakemberek kezében van a telepítés. (...) Aztán, ahogy lehetett, ekével, ahová a csemetéket akarták ültetni, meglazították a talajt, s az igazán szép kis fákat elültették, annak rendje és módja szerint.- Szinte hihetetlen: szakemberek azt ne tudják, hogy mélyek a gyökerek, a szó valóságos értelmében, és az akácé pedig a legsűrűbb, ezei*felé ágazó, keresztü1- kasul övezi a földet, megköti a talajt (erről híres n, és adja az erőt a törzsnek. A, ijekent akáctuskók már elhaltak, de nem úgv a gyökerek, minden Szálán jöttek úi hajtások, és nyomultak felfelé, az élet törvénye szerint. - És kárba veszett, a sok munka, a fenyőcsemeték pénzértéke, és elveszett soha vissza nem hozhatóan az idő. Mert frmagja sincs a kis csemetéknek, ha itt csak egy szál fenyő is megmaradt, az a véletlennek köszönhető. Azután vannak más esetek. Olvassuk : Elöljáróban elnézésüket kérem azért, amiért már hosszú hónapok óta nem jelentkeztem levelemmel. Kérem, hogy e hallgatásomat értsék meg, mivel önök is ismerik a rendezetlen magánéletem és a velem történt dolgokat. De abban már dráma sejlik: Egy konkrét esetről tudatom önöket, melynek 1980. október 20-án, hétfőn délelőtt 9 órakor akaratlanul szem- és fültanúja voltam Ráckevén, a HÉV-végáho- másnál levő Volán autóbusz megállójában. (Lehet, hogy a sors iróniája? — ugyanis a ráckevei járásbíróságra igyekeztem a saját válóperi tárgyalásomra, az ismeretlen helyen tartózkodó — jelenleg is eltűnéséért rendőri körözés alatt levő — feleségem ellen, aki maga is Volán-génkocsivezető szeretője és élettársa volt!) Mindezek után az eset, röviden: kis üzemi perpatvar a sofőr és a forgalomirányító között. A levélíró azonban, szinte nyomon követhetően, a Volánhoz fűződő speciális viszonyát, általánosít] a. ellenséget seidítve minden buszosban. És nem tekinthetők lebecsülendőnek e sorok sem: lVT»p'em'ften] kívánóul, hogy tavasszal a budakalászi textilboltban vettem egy esernyőt 350 iorintért. Egyszer használtam, mert szép lett az idő, s egész nyáron nem kellett, ősszel, amikor az eső megeredt, és szét akartam nyitni, az esernyő nyele három darabra szétesett. Próbáltam visszavinni az ernyőt, de nem is tudtak felvilágosítást adni, hogy hol csinálhatják meg. Az ember nem járhatja utcáról utcára Pestet, hogy keressen egy esernyőszervizt. Azért fordultam önökhöz, hogy szíveskedjenek útbaigazítani: hol tudnám kicserélni, vagy megcsináltatni az ernyőt. A levelek, idézetek oldalakon át sorolhatók, más témákban is tömegével, de erre, mint említettem, külön rovatunk van. Inkább az érdekelne : Ki miért ir? Az új illő arcának színei A program így hangzik Kassák versében: Üj színeket keverünk ... S örüljenek az új költők, Akik az idő új arcát éneklik Előttünk: Rómában, Párizsban, Moszkvában, Berlinben, Londonban és Budapesten. A lényeg, hogy Budapesten Is. Kassák köre a forradalmat készítette elő versekkel és főleg festméMárffy Ödön: Régi váci vám (1910) Talán a válasz a fentiekből is kiderül. Segíteni akarás és segítség- várás, vélt és valódi sérelmek egyaránt motiválnak. Az egyszer levelet író (tapasztalat) a saját, egyéni ügyének őt ki nem elégítő elintézéséről vitázik. Ám vannak rendszeresen, gyakrabban felbukkanó nevek. Például a Padányi Lajosé. Budakeszin él és nemcsak községéről tudósítja folyamatosan a Pest megyei Hírlapot és más újságot, hanem szorgalmas krónikás az egész Buda-környéknek is. Húsz éve olvashatók lapunkban Lénárt József sorai. Iskolaigazgatóként vonult nyugdíjba, Budaörsre költözött, gyermekei közelébe, most a nagyközség mindennapjairól számol be rendszeresen. Négyezernél több levelet írt már lapunkhoz Csiba József Gödöllőről. Nélkülözhetetlen véleménye, a közösség iránt táplált felelősségérzete. Géczi Sándor, a Szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola életének eseményeiről ír gyakran, érdekesen. Az öt asszony, akik a Lehel úti buszmegállónál fognak közre, Vác- ról, környékéről járnak be naponta a fővárosba. — írtak már valaha újságnak? Egyetlen igenlő választ kapott. — Miért? — Elvett a tsz a háztájiból, vagyis hát máshol adott földet, ezt én sérelmeztem, írtam az egyik hetilapnak, de csak azt mondták, atsz- nek van igaza. Na tessék! A többiek bólogatnak. Miért? — Lássa, nem érdemes a papírt pusztítani, ha valamire rámondják az áment, az már úgy is marad, nem változtat azon az újság. Ki hogyan reagál? Komoly a vád, nézzünk utána. Kátay lncéné dr., a ráckevei járási hivatal elnökhelyettese: — Ha egy döntést alapos vizsgálat előzött meg, vagy valamit az objektív helyzet határol be, valóban nem nagyon változtat azon egy, a sajtónak, a KB-irodának, a képviselőnek küldött panasz. Ha illetékesek vagyunk az ügyben, az esetek túlnyomó többségében amúgyis tudunk róla. Általában, ha a helyiek nem képesek a gondot megoldani, mert olyan jelentőségű — főleg lakásproblémák kerülnek magasabb fórumok elé —, akkor ezek a felsőbb szervek is tehetetlenek. Bármily hihetetlen egyeseknek a hivatal, amelyik először mondta ki — a példánál maradva —, hogy nincs lakás, nem rosszindulatból tette azt. A vélt sérelem, vagy a jogos elkeseredés szinte természetes reakció. Sajnos, gyakran hiába. Félreértések elkerülésére ismétlem: akkor hiába, ha sérelme nem indokolt, ha körültekintő, pontos és elfogulatlan intézkedésbe nem tud beletörődni. Mindezek alapján korántsem tartom fölöslegesnek a levelezést az újsággal, mással. Igenis, kiderült, hogy az a döntés mégsem volt körültekintő, pontos, elfogulatlan. Ennek tisztázása elsőrendű feladat, a panasz orvoslása ilyen esetekben több, mint egyéni ügy. Hasonló a véleménye Gigler Józsefnek, a törökbálinti tanács elnökének : — Valamennyi, levélben másoknak megírt ügvről tudtunk eddig. A címzettek először hozzánk fordulnak: mi a véleményünk? Ha ezt az állapotot már ők továbbítják a panaszosoknak, azok inkább elfogadják. Amiért egy községi vezető hálás lehet az ilyen leveleknek, azaz, hogy nyomatékot adnak. Ha nyolc-tíz írás támogatja a tanácselnök érvelését, mondjuk, vízügyekben, s ha ezeket odatehetem az asztalra; nézzétek, ha nekem nem hisztek, megírták már a Minisztertanácsnak, a népfrontnak is, ott is tudják: víz kell, ide meg ide. Ami bosszant: ha hat-hét másolattal, fröcsögő indulatú sorok indulnak egyszerre hat-hét fejeshez, kígyót- békát kiabálva, például azért, mert a jól kereső papa, s az otthon lévő mama gyerekét nem tudjuk felvenni az amúgyis 150 százalékos kihasz- náltságú óvodába. A legtöbb levél a szolgáltatásokra panaszkodik. Sokukkal beszélve, úgy vélem, Sohár Istvánnak, a 20. Volán forgalomirányítási osztályvezetőjének szavai behelyette- síthetők a Posta, az Elektromos Művek, a csatornázók, s a többiek panaszügyekkel foglalkozó szakembereinek véleményébe. Ezekről az Illetékes válaszol című sorozatunkban olvashatnak a Postabontásban. — A szolgáltatás valamennyi területére panaszkodnak az emberek — mondja Sohár István. — Ezeknek objektív részét — a mi esetünkben: hol zsúfolt a járat, hol kevés a megálló stb. — ismerjük mi is. A felsőbb irányítók erre yonatkozó magyarázatunkat elfogadják. ■ Világos: ha nincs — például — pénzünk új buszra, a rádió vagy a képviselő sem adhat. Más a helyzet, ha magatartási vétségekről esik szó. Ha goromba volt a sofőr, nem állt meg, rosszul adott vissza, sorolhatnám. Ezek olyan panaszok, melyeket orvosolhatunk és orvosiunk is. Kérdés csupán az, miért nem bízik ebben a panaszos. Arra gondolok: ha minket tájékoztatna, éppúgy kivizsgálnánk ügyét, mint amikor valamilyen más fórumhoz fordul. Ám azt tartom: mindenki ahhoz a szervhez forduljon, amelyben legjobban bízik. Egyébként a fórumok, és most leginkább az újságokra gondolok, általában körültekintők az ilyen esetekben: megkérdezik a levélben elmarasztalt szolgáltatót, mi az ö véleménye. Ha ez elmarad, ha pontos tényismeret nélkül, csak az egyoldalú, a levélírói érvek alapján foglalnak állást, az sajnos, gyakran hamis, rossz választ eredményez. Ki mit várhat? A fenti vélemények, reagálások alapján talán valóban igazat adhatnánk a buszmegálló veresegyházi asszunyának: hiáoa menne a levél az újságnoz, a íelsőbb szervhez? Nem! A tagadást a határozati nyomatékosság eraekében írtam külön sorba! Valamennyi illetékes, akit megkérdeztem, egymástól függetlenül, másként fogalmazva, de hasonló érvekkel, saját maga indokolja: miért nem. Mondandójukat összegezem: A panaszos, vagy a dicsérő, vagy csak az eseményeket regisztráló levelek a demokráciának nemcsak külsődleges, hanem nagyon is fontos megnyilvánulásai. Leszámítva közülük a jogtalan vádaskodásokat és az objektív akadályok miatt egyelőre teljesíthetetlen kívánságokat — az állampolgárok levelei gyakran eladdig ismeretlen és ezért nem kijavított hibára hívják fel az arra illetékesek figyelmet. A tömegkommunikációs eszközök levelezési rovatának, a különböző intézmények panaszirodáinak munkássága — amely a hozzájuk írt leveleken alapul — nélkülözhetetlen. A ritkuló, de meglévő hanyagság, rosszindulat, közömbös, hánya-veti ügyintézés hozzáértéshiány olyan eseteit segítik felderíteni, melyek torzulásokat okozhatnak mindennapjainkban. Ezért mindenki jogosan és megalapozottan várhatja: jogos és megalapozott panaszát ezek a fórumok is megoldáshoz segítik. Hogyan? A válaszért csak a szomszéd szobába kell mennem. Postabontás rovatunk vezetője, Pável Melinda: — A hozzánk írt leveleit alapján közreműködhettünk HÉV-menet- rend-módosításban, orvosi körzethatár felülvizsgálatában, kenyérellátás javításában, elveszett pénz megtalálásában, jogtalan előnyszerző felelősségrevonásában, szemét- szállítási ügyek megoldásában, közlekedési balesetek megelőzésében, helytelen pedagógiai módszerek visz- szaszorításában és sorolhatnám tovább. Apróbb és nagyobb ügyekben, amelyek az érintetteknek természetesen egyformák: fontosak!- ANDAI GYÖRGY 4
