Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-05 / 3. szám
itroY*T W ___ 1981. JANUÁR 5., HÉTFŐ A KÉPCSARNOK VÁLLALATNAK MÁSOK A SZEMPONTJAI? Az alkotás adott feltételei A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének más, általában több megyét összefogó területi szervezetei, az ott dolgozó művészek sokkal inkább aktív részesei, nem egy helyen meghatározói a helyi közművelődési életnek, mint a Pest megyében élő alkotók. A müvé-zek és a közművelődési szakemberek termékeny kapcsolata Pest megyében lényegében két helyen, Szentendrén és Vácott alakult ki ■— mondotta néhány nappal ezelőtt az egyik, hivatali tisztségéből következően országos áttekintéssel rendelkező művész. Tegyük hozzá, teljes joggal állíthatta a fentieket, noha van bizonyos fejlődés Dél-Pest megye területén, a megye számos településén folyó vizuális nevelőmunka színvonala bizonyítja ezt, no meg jó néhány, művészek meghallgatása nélkül felállított köztéri mű, helytelen környezetformáló törekvés. Tárlatok, akciók, kapcsolatok A jelenség azonban megmagyarázható. Például azzal, aogy a Pest megyei szakmaiérdekvédelmi szervezet a legfiatalabb az országban, ugyanakkor tagsága (a létszámot tekintve az első helyet foglalja el) legnagyobb része éppen Szentendrén és Vácott, s a Dunakanyar más településein él. Dél- és Kelet-Pest megyében csak néhány hivatásos művész dolgozik. Az elmúlt években egyszerűen nem juthatott energiája a fiatal szervezetnek, hogy más területeken is részt kérjen a közművelődési munkából, környezetformálásból, hiszen ez nem csupán feladatok, hanem bizonyos, és gyakran nem is kis küzdelem vállalását jelenti a helybéliek elzárkózásával, jobb esetben jóindulatú értetlenségével. Hogy a fenti kijelentés nem a művészeket marasztalja el, azt legékesebben az a munka bizonyítja, amelyet az elmúlt időszakban a szentendrei és vácá műhelyben végeztek. Csak utalásszerűén: Szentendrén két éve kiállítást is rendezhettek a városképet formáló alkotásokból, Vácott is részt kaptak a művészek (sajnos nem eleget, s nem mindenhol) a városközpont színképének kialakításából; magán viseli a művészek keze nyomát a szentendrei Theát- ,'um; előadásokat tartanak, segítik az amatőröket. A tavalyi munkáról nemrég közgyűlésen ■.zámoltak be a szervezet vezetői, az elhangzottak azt bizonyítják: az eredményes művészi alkotómunka gazdag ciállítási programmal, a szervezeti élet fejlődésével párosult. Szentendrén megrendezték például a váci művészek tárlatát, s a Pest megyei tárlatot, amelynek anyaga eljutott Suhl megyébe is — és igen xedvező fogadtatásban részesült. A Pest megyei és hódmezővásárhelyi művészek kapcsolatát kiállítás dokumentálja, s a tárlatcsere ebben az esztendőben folytatódik. Az NDK-beli művészek ugyan- jsak viszonozzák a mi tava- yi látogatásunkat, s az idén valószínűleg mód nyílik arra s, hogy legjobb alkotóink ba- nutatkozzanak az ausztriai Linz gazdag modem gyűjteménnyel rendelkező múzeumában, tervezik egy bécsi (a Collegium Hungaricumban), s egy pécsi kiállítás rendezését. A szentendrei múzeumok igen színvonalas állandó bemutatóit talán fölösleges is említeni — azt viszont igen, hogy a városban a múzeumokon kívül rendezett időszaki kiállításokkal nincs minden a legnagyobb rencjben, hogy a közművelődés szempontjából elvileg legfontosabb kiállítási program sem a helyiek művé- -izetét nem reprezentálja méltóképpen, sem olyan kitekintési lehetőséget nem biztosít, amely valóban a legértékesebb hazai kísérletekkel ismertetné meg a kiállításláto- gatókat. Ez a gond szerencsére Vácott nem fenyeget. A helyi művészek és a Madách Imre Művelődési Központ között kialakult jó szakmai kapcsolatnak köszönhetően igen érdekes bemutatókra került sor, s ilyeneket rendeznek az idén is. A bemutatkozási lehetőségek az új könyvtárépület átadásával növekedtek (igen hangulatos galéria is helyet kapott itt), s a következő években, a múzeum bővülésével tovább nőnek. Változtak, változnak a művészek munka- körülményei is: a Gombáspatak mellett annak idején szükségből kapták meg műteremnek a művészek a használaton kívüli iskola tantermeit — úgy tűnik, most igazi kollektíva formálódik itt. Az Esztétikai Bizottság és a Városi Múzeumbarát Egyesület megalakítása az eddiginél több lehetőséget ad a közművelődési munkában való részvételre. Műtárgybank, vándorkiállítás Nem minden terv valósult meg persze, így jelentkezők hiányában elmaradt a.- Dél- Pest megyében alkotók számára szervezett művésztelep, s beszélhetünk kudarcról egy tulajdonképpen igen fontos, hamar népszerűvé vált intézménnyel kapcsolatban is. A Szentendrén körülbelül egy éve működő grafikai műhelyről, illetve az ehhez kapcsolódó kisgalériáról van szó. A szitanyomógéppel felszerelt műhelyben az elmúlt évben huszonnyolc művész dolgozott, mintegy negyven szitanyomat- széria készült el. A fenntartó megyei tanács, városi tanács és megyei művelődési központ valóban minden segítséget megad a munkához, amelynek eredményeképpen , közművelődési szempontból igen fontos műtárgybankot hoznak létre. Az itt készült grafikák egy részét ugyanis vándorkiállításokon, a megye vizuális szempontból fehér foltoknak számító területein mutatják be. Nem kell talán sokáig bizonygatni, milyen jelentősége van annak, ha valóban magas színvonalú művek jutnak el az önerejükből kiállítást ritkán vagy sosem (vagy rossz művekből, rosszul) rendező kisközségekbe. A problémát az okozza, hogy egy negyedik fenntartója is van a grafikai műhelynek: a Művészeti Alap, amely viszont mindmáig nem írta alá a közös fenntartásról szóló szerződést, s az évek óta ígért támogatást sem adja meg. Ehhez kapcsolódik — a Képcsarnok Vállalatnak „köszönhető” — a másik gond. A tervek szerint a műhelynek helyet adó főtéri épület földszintjén árusítással is foglalkozó kisgalériát rendeznek be. A Területi Szövetség — érthető és természetes módon — ragaszkodik a szakmai irányítás jogához, hogy üzleti szempontok miatt ne szenvedjen kárt a színvonal. Közművelődési szempontból, a nívós műtárgyakat szerető, de kis pénzű vásárlókra gondolva pedig azt tartaná jónak, hogy a lehető legkisebb haszonkulccsal árusítsák az ily módon senki számára nem megfizethetetlen sokszorosított grafikát, érmet, kisplasztikát. A Képcsarnok Vállalat viszont úgy tűnik, egészen más szempontokat tart fontosnak ... A látáskultúra fejlődéséért Egyértelmű, hogy itt alapvető jelentőségűnek a hatékony vizuális nevelőmunkát kell felfogni — s az ebben az ügyben hozott döntés nyilván a korszerű látáskultúra megteremtésére törekvő szakembereket fogja igazolni. Az idén reméljük, döntés születik a gyömrői bronzöntő műhely ügyében is, és így egyre teljesebbé válhat a megyei műtárgybank, s az is fontos, hogy ezzel nagy segítséget kapnak a' bronzöntő felszereléssel vagy az ehhez szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkező fiatal alkotók. Mert végül is* a legtöbb, amit a Területi Szervezet tehet (bár munkájának más ‘részletei is fontosak), az, hogy az eredményes alkotómunkához szükséges feltételeket biztosítja. P. Szabó Ernő A TELEVÍZIÓBAN Négy sorozat Újfajta tájékoztató műsorokat visz képernyőre az új esztendőben a televízió közművelődési főosztálya. A mindennapi élet kérdéseivel foglalkozó sorozatot ígér a Prizma, .amely a nézők kérdéseidre épülő, stúdióbeli, közvetítőkocsis és filmriportokat kombináló, élő adásban sugárzott magazin. Állandó témakörei között megtalálhatók a családi élet egészségügyi kérdései, a földrajzi, a történelmi ismereteik, a jogi tanácsok vagy a nyelvművelés kulissza- titkai. Az Itthon című sorozat hazánk hat táját mutatja be: Debrecen, Győr, Pécs, Sárospatak, Szeged, a Balaton és környéke nevezetességeit a tájegység neves személyiségeinek közreműködésével ismerhetik meg a nézők. Változások sodrában címmel hatrészes dokumentumfilm készült el. Az alkotás a hagyományosan gazdálkodók, az ingázók, a munkásszálláson élők, az iparszerű mezőgazdaságban dolgozók, a „vissza- igyekvők”, valamint a vegyes családok életén keresztül mutatja be a magyar társadalom szerkezeti átalakulását. Ugyancsak hatrészes sorodat kerül a képernyőre Ami mindnyájunkat érdekel címmel. Az adások az emberi agy és a lelki „működések” összefüggéseivel foglalkoznak — az érzékelés, az értelem, az ösztönök, a tanulás és a tapasztalatszerzés, az emlékezés, a tudat és az alvás biológiai alapjait tárgyalva. Ki előadó szerepét Adám György akadémikus vállalta. Új egyetemi szakok Felvételi vizsgák: június 24—július 11. között Űj szakokat létesítenek, másokat viszont megszüntetnek az ország egyetemein. Az 1981. évi felvételi tájékoztató, ameiy ezekben a napokban jelenik meg — ismerteti az egyetemi oktatás újdonságait, az idei felvételi vizsgákra vonatkozó tudnivalókat. Közli a többi közt, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán magyar és idegen nyelv szakon is képeznek majd szakembereket. A szegedi József Attila Tudományegyetem bölcsészettudományi karán pedig lesz magyar-történelem és történelem-idegen nyelv, a természettudományi karon kémia-fizika szakpár is. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészettudományi karán történelem-idegen nyelv, valamint történelem-földrajz szakra is lehet jelentkezni, miközben a peda- gógia-magyar-történelem szakra nem lesz felvétel. Úgyszintén a természettudományi karon a kémia-fizika szakra sem. A következő tanévtől Miskolcon is képeznek jogászokat. Az idén is érvényesek az egyetemi és a főiskolai felvételi vizsgákra vonatkozó korábbi rendelkezések, előírások. A felsőoktatási intézmények nappali tagozataira az 1981- ben érettségizők, és azok az érettségizett dolgozók kérhetik felvételüket, akik a 35. életévüket még nem töltötték be. A felvételi nyomtatványt a középiskolások tanintézetükben kapják meg, az utóbbi években végzettek a fővárosi és megyei nyomtatványboltokban szerezhetik be. A felvételi kérelemhez mellékelni kell a szükséges .előképzettséget bizonyító iskolai bizonyítványt, oklevelet, a középiskolai tanulmányi értesítőt, az önéletrajzot, az 1080-ban vagy azelőtt érettségizetteknek a hatósági erkölcsi bizonyítványt is. A felvételi kérelmet az érettségi bizonyítványt kiállító középiskola igazgatójához kell benyújtani. A munka- viszonyba levőknek kérelmükhöz a munkáltató írásbeli javaslatát is mellékelniük kell. Azok, akik 1980-ban vagy azelőtt, illetve esti és levelező tagozaton végezték el a középiskolát, a felsőoktatási intézmény vezetőihez küldik kérelmüket, A jelentkezők csak egy hazai felsőoktatási intézménybe adhatják be kérelmüket. Kivételek a művészeti főiskolákra, a néphadsereg katonai főiskoláira vagy a külföldi egyetemek^ re jelentkezett fiatalok. Változatlan az az előírás is, hogy a fiatalok, akik lakóhelyükön is felkészülhetnek választott szakmájukra, más városban lévő hasonló oktatási intézménybe akkor jelentkezzenek, ha nem igényelnek kollégiumi elhelyezést. A tanárképző és tanítóképző főiskolákra, illetve az óvónőképző intézetekbe meghatározott körzetekben lakó fiatalok kérhetik felvételüket. A kérelmeket a középiskolában február 10—25. között, a felsőoktatási intézményekben március 30-ig fogadják el. A felvételi vizsgákat június 24. cs július 11-e között tartják. A matematika, fizika és a biológia felvételi tantárgyból idén is közös érettségi-felvételi dolgozatot írhatnak május 25— 26-án. A külföldi egyetemekre jelentkezett fiatalok felvételi vizsgája január 25-én és ?.8-án lesz. A következő tanévben az ország 57 egyetemén és főiskoláján a múlt évhez hasonlóan 16 ezer elsőéves hallgató kezdheti meg tanulmányait. AZ ÉRDI, A DUNAKESZI GYAKORLAT IS IGAZOLTA Első ízben egységes a koncepció Teljesen elkészült a magyar nyelv új, korszerű tananyaga: a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének fiatal munkatársai — akik évekkel ezelőtt vállalták, hogy tudományos tevékenységükkel hozzájárulnak az anyanyelvi nevelés távlati programjának kidolgozásához — befejezték az általános iskola VIII. osztályának anyanyelvi kísérleti tananyagát is. Ai V—VII. és a gimnáziumi I—IV. osztály hasonló tananyagát már az utóbbi években megalkották, az alsó tagozat — szintén új — anyanyelvi kísérleti programjának folytatásaként. A magyar oktatás történetében így első ízben alakítottak ki egységes oktatási koncepciót az általános iskolák és a gimnáziumok számára. A tanulók cselekvőkészsége A nyelvészek azt vallják, hogy a tanulók cselekvőkészségére alapozva, tevékeny részvételükkel kell tanítani az anyanyelvet, amelyet ismernek is, meg nem is a gyerekek. A környezetükben használt nyelv mondataiból kiépítik anyanyelvűk nyelvtanát, egy-egy mondatból számtalan más mondatot szerkesztenek jól-rosszul, de magyarul beszélnek, bár tudatosan nem ismerik nyelvünk szabályait, a mondatok szerkezeti és jelemtésbeli tulajdonságait. Fontos, hogy a tanárok ne kész ismereteket, hanem gondolkodási módszereket adjanak át, ezek ugyanis elősegítik, hogy a tanulók felismerjék azokat a szabályokat, amelyek révén sok-sok kifogástalan mondatot állíthatnak elő. Élethelyzetek megjelenítésével gyakorolják e szabályok alkalmazását, a gondolatok közlését, a szép magyar beszédet. Érvelnek, magyaráznak, figyelmeztetnek, gratulálnak. kommentálnak, miként az életben az emberek. Megtanulják: gondolatainkat szándékainkat kifejezhetjük mimikával, mozgással, tekintettel is, a modorosság azonban visszatetsző. Játékosan, felfedeztető módon Szükségesnek vélik a hipotetikus gondolkodás módszereinek gyakorlását is, mivel enélkül a gyerekek nehezen értenék meg a bonyolult nyelvi szerkezetek tulajdonságait. Különösein fontos ez a gimnáziumban, ahol a modern nyelvtudomány legfontosabb kutatási, vizsgálati módszereinek elemeit tanulják já ékos, felfedeztető módon, a jel-, modell-rendszer fogalmától a nyelvi tipológiától kezdve a mondatok szerkezetének megállapítására szolgáló legmodernebb egzakt módszerekig. A nyelvtanulás közben tehát a tanulók elsajátítják a nyelvtudomány legújabb eredményeit is, amelyeket a művelt embernek éppen úgy ismernie kell, mint a természet-, a társadalomtudomány, a technika eredményeit. A kísérlet tovább folytatódik A gyakorlat igazolta a nyelvészeket. A budapesti, a pécsi, a békési, az érdi, a du- naharaszti és más iskolákbeli osztályokban — ahol ezeket a tananyagokat alkalmazzák — a kevésbé jó képességű tanulók kommunikációs készsége is fejlettebb, mint a kont- rollosztályokbelieké. A kísérletben résztvevő tanulók szinte sakkoznak a mondatokkal, az élethelyzeteknek megfelelően fejezik ki gondolataikat. A kísérlet folytatódik: * a nyelvészek, a pedagógusok és a tanulók együttesen csiszolják a kísérleti rendszert, gazdagítják a tankönyvként használt munkafüzetek tartalmát. A cél, hogy a tanulók már az általános iskolában teljes képet alkossanak a magyar nyelv nyelvtanáról, kifejlesz- szék az általános műveltséghez szükséges közlési, helyesírási, helyes kiejtési készségeiket, a gimnáziumban pedig újabb ismereteket szerezzenek az anyanyelvről, a nyelvről általában, s a nyelvtudomány legújabb eredményeiről, miközben továbbfejlesztik közlési képességeiket. SZÁZHALOMBATTAI TOLLFORGATÓK írásokkal a városért — Gondolja, én vagyok a legalkalmasabb ehhez a témához? — Ügy tudom, választott, kinevezett vezetőjük nincs, azonos jogú tagokból áll a csoport, ilyen szempontból tehát közömbös, melyikük tájékoztat. — Az egyenlő esélyek és lehetőségek valóban kimondatlan alapszabályaink legfontosabb tételei — egyezik bele kérésembe Jován László, a.-ri- vel ezúttal nem mint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat százhalombattai könyvszolgálatának igazgatóhelyettesével. hanem a városi fiatal alkotók körének tagjával beszélgetek. — Lám, már nevet is adott nekünk — túr hatalmas Gör- gey-szakállába a fiatalember. — Tulajdonképpen soha nem kereszteltük el magunkat hivatalosan. Időnk se volt rá, szükségét sem láttuk. — Ennyire friss és spontán a kezdeményezésük? — Úgy három-négy hónapja kezdtünk rendszeresebben találkozni a Barátság Művelődési Házban. A hangsúly a rendszerességen van, mert korábban is össze-összejöttünk, mindenféle szervezés, elhatározás nélkül, csak úgy, magunktól. — Tulajdonképpen kik ez a „mi"? — Nem sokan, hatan-heten vagyunk, főleg DKV-sok, szakmunkástól mérnökig. Vers- és prózaírók, akik — ha nem is teljesen kezdők és némelyikünk imitt-amott már „megjelent” — úgy érezték, szűkoótfíür xran vnlnmi olvnn közossegre, amelynek lényégét elég nehéz meghatározni. — Azért próbáljuk meg. — Valamiféle sajátos önképzőkörhöz hasonlítanám péntekenként! összejöveteleinket. Valamennyien arra gondoltunk, írásainkat ideje másoknak megmutatni, hogy ösztönzést és bírálatot kapjunk. — Miért érezték ennek szükségét? — Túl a publikálás iránti vágyon, elsősorban azért, hogy ne váljon öncélúvá, belterjessé, házi vagy magánirodalommá, amit ki-ki otthon művel. Egy-egy munkánkat másoknak felolvasva, velük megbeszélve, sőt, néha erősen megkritizálva — nemcsak az adott írás, vers, változhat. de mi magunk is. — Hogyan? — Bárkit szívesen látunk. Az önmagunknak állított mérce azonban magas. Éles viták ébreszthetnek rá valakit, hogy írása nem megfelelő, erősebben fogalmazva: dilettáns. — Éreznek jogot ilyen kemény elbírálásra? — Fenyegető veszély, tény. a belterjesség. De egyelőre nincs egymással szemben sem pozitív, sem negatív elfogultság. — Azonos karakterek gyűltek össze? — Erősen közéleti indíttatású fiatal valamennyi tag. A város, ahol élünk, élményt és témát adó tenyezo. tiogya él itt ma valaki, milyen közérzete, mit szeretne, m nem — alapkonfliktusok. — Konfliktus? — Nem kívülállóként, ner ellenzékieskedve írunk. Ért haragszunk, nem ellene. A emberek elszigeteltsége, be zárkózása, befelé fordulási kapcsolathiánya foglalkozta a társadalmi érintkezési főt mák kialakulatlansága izgat. — Hogyan változtatnának? — Félreértés ne essék: eg percig sem gondoljuk, hog egyedül, néhány verssel, no vellával, alapvető fordulaté érünk el. Ám ha az általun látott gondokból írásainkká egyen is segíthetünk, ha ner is megoldani, de bemutatni - már érdemes dolgozni. — És hogyan lehet bemu tatni mindezt? — Bemutatkozással. Szű körön kívül ugyanis még ner ismernek bennünket. A £o vábblépéshez most már kilé pésre van szükség. Kilépésr a nyilvánosság elé. Ügy érez zük, akad már olyan mennyi ségű és minőségű anyagún! meljyel akár felolvasóester akár újsághasábokon megmu tathatjuk magunkat. Az íg bizonyára szélesebb körbe kapott bírálatok, útmutatá sok segíthetnek továbblépni hogy ne rekedjünk meg csal saját ítéleteink, ízlésünk, isme reteink határai közt. A. Gv.
