Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-31 / 26. szám
í JEGYZET Folyt. köv. A folyamatos művelődés “ — csúnya, de szakszerűbbnek nevezett kifejezést használva —, a permanens önképzés korát éljük. Az eszményi állapot az lenne — mert mondanom sem kell talán, hogy a folyamatosság egyelőre sokkal inkább eszmény, mint valóságos állapot —, ha a folyamat nem szakadna meg az általános, illetve a középiskola elvégzése után, hogy több évtizedes szünet után a nyugdíjas kor beköszöntésével induljon meg újra. Ha azt elemezzük, miért éppen a 30—50 év közöttiek maradnak távol a művelődési házaktól, könyvtáraktól, vesznek ritkán a kezükbe szakkönyvet, komoly szépirodalmat, bőven találunk okot, magyarázatot. Ezek közül az egyik legfontosabb: az egyik meghatározó jelentőségű időszakban, o 6—14. életév között nem kapják meg a gyerekek azokat az élményeket, amelyek később életükre is kihatnak, amelyek az önművelés, a létrehozott kulturális értékek megismerésére, a szakmai ismeretek gyarapítása iránti vágyat erősítenék. Ennek megint jó néhány oka van. Azért, hogy az ne így legyen, számos dolog történt az utóbbi években. Kétségtelen, hogy igazi változás csak úgy képzelhető el, ha a tanórák alatti és a szabad idős tevékenység az eddiginél jobban kapcsolódik össze, ha a hatások kölcsönösen kiegészítik egymást. Intézményi szinten ez azt jelenti, hogy az iskolák, de az óvodák és a közművelődési intézmények: művelődési házak, könyvtárak, múzeumok, mozik együttműködésének rendszeresebbé és tervszerűbbé kell válnia. Ennek megvalósulását célozza az- a pályázat is, amelyet Az ifjúság művelődéséért címmel két esztendővel ezelőtt, a gyermekek nemzetközi éve alkalmából a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztálya, s a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár közösen hirdetett meg — s amelynek befejező aktusaként néhány héttel ezelőtt adták át a díjakat a legjobb pályamunkákért. A kétfordulós pályázat első része még 1979-ben bonyolódott le. A nagy érdeklődést, a kérdés fontosságát jelzi, hogy 55 intézmény, kollektíva és egyéni induló adott be tervezetet az együttműködés . módszereire, formáira, konkrét feladatok vállalására. Az ekkor kiosztott díjak a koncepciók helyességét értékelték — s támogatást jelentettek a tervek megvalósításához. A második fordulóban — 1980-ban — 34-en vettek részt, az év végén 24-en adtak be értékelhető pályázatot. A szám még így sem kevés, tekintve, hogy együttműködésről, tehát legalább 50 intézményről, másrészt átvehető, a helyi lehetőségekhez adaptálható módszerekről van szó. A bírálók jó néhány szempontot figyelembe véve dolgoztak. Vizsgálták: milyen mélységű az együttműködés, hosszú távú közös munkát feltételez-e? Korszerűek-e a módszerek, a pedagógiai koncepció, az eszközök? Milyen a pályázó kezdeményező, szervező, mozgósító, példaadó készsége? Pénzügyilel megalapozott-e a tevékenység, hogyan illeszkedik az éves munkához? E szigorú vizsgálódás után is egyenletes színvonalúnak találták a pályázatot, s ezt azzal is jelezték, hogy a tervezettnél több díjat adtak ki. Első díjat a százhalombattai Barátság Művelődési Ház és a gödöllői városi helytörténeti gyűjtemény, a kollektívák közül a váci Madách Imre Művelődési Központ, az üllői könyvtár és általános iskola, s a ceglédi Kossuth Művelődési Központ alkotó- közössége kapott. A legjobb egyéni pályázónak Polónyi Péter a gödöllői városi helytörténeti gyűjtemény vezetője, Takács Péter, a százhalombattai Barátság Művelődési Ház igazgatója és Varga Sándor ceglédi járási közművelődési felügyelő bizonyult. Ez a pályázat önmagá- ban persze nem oldhatja ' meg a folyamatos művelődéssel, az intézmények ezt elősegítő együttműködésével kapcsolatos gondokat. De, a már hasznosítható ötletekkel, módszerekkel, a résztvevők példaadásával, s a később bekapcsolódók munkájával nagyban enyhítheti. Ha pontot tettek ugyanis a pályázat végére, két szócskát közbeiktattak. így: Folyt, köv. P. Szabó Ernő GYARAPODNAK A FEHÉR FOLTOK A színházak és a Gyarapodtak a fehér foltok. Kétszeresére növekedett a színházi előadások száma. Ellentmondás ez a javából. Milyen is Pest megyei színházi ellátottsága? Ha a múlthoz, a három évvel korábbi adatokhoz hasonlítjuk, akkor javult. Ha az országos adatokhoz mérjük, akkor csaknem megfelel az átlagnak. Ha a lehetőségekhez, főleg a ki nem használt lehetőségekhez viszonyítjuk, akkor rossz! Állandó gondok Az olvasónak talán már unalmas a sajátosságainkra való hivatkozás, de mint sok minden másban, a színházi kültúra terjesztésében is számolnunk kell Pest megye semmihez sem hasonlítható helyzetével, hiszen községeink közel egyharmad része az agglomerációs övezetbe tartózik, ahonnan — igaz nagyon nagy áldozatok árán —, elérhetőek a budapesti színházak. Másfél tucat Thália-templom többségében rangos előadásokkal várja a közönséget, a Pest megyeieket is. Azt azonban senki nem meri hivatalosan még megbecsülni sem, hogy a megyéből hányán járnak a budapesti színházakba. Van ugyan néhány település, ahonnan rendszeresen indítanak autóbuszokat a produkciók megtekintésére. Akad köztük egészen kis- és nagyközség is; említhetjük, Bagót, Erdőkertest. Veresegyházát, Bahast. A színházlátogatók számára vonatkozó adat teljesen bizonytalan: becsülhetjük 15 ezerre. A tény, hogy Pest megyében nincs színtársulat, azt is megkövetelné: valamilyen szerződéses formában juthassanak az eddigieknél nagyobb biztonsággal színházjegyhez az érdeklődők. A színház és hiányának gondja feszíti a megyei tanács művelődésügyi osztályát is, és megoldást keresve első lépésként megkísérelték összegezni a színházi ellátottság helyzetét. Az írásos anyag megállapítja, hogy Pest megyében nem létezik színházi kultúrától elzárt település. A statisztikai adatokból aztán kiderült, hogy Cegléden (átépítés alatt áll a művelődési ház nagyterme), Dunakeszin, Nagykőrösön, illetve a budai, a gödöllői és a szentendrei járásban az elmúlt évben egyetlen esy színházi, vagy színházi jellegű előadást nem tartottak. A lehetőségek ellenére Gyarapodnak a fehér foltok. Három évvel ezelőtt még négy olyan művelődési házunk volt, amely bármely színház fogadására alkalmas színpaddal, nézőtérrel rendelkezett. Jelenleg csak három ilyen van. Szentendre, Vác, Nagykőrös, de az utóbbi városban, mint említettük, nem fordult meg egyetlen társulat sem. A korábbi kimutatások szerint még 39 olyan terem volt a megyében, amely közepes technikai igényű kamaraelőadásokat fogadhatott. Ez a szám 1980-ban 18-ra apadt, és 21 községben lehet rendezni (megközelítően rentábilisan) önálló esteket. Etek után egyszerű számítás: a megye 162 művelődési otthona közül 120-ban nem lehet színházi előadást rendezni. Mindezek mellett a már többször említett három évvel ezelőtti statisztikában, mindössze 96 színházi előadás szerepelt, amelyet a megye különböző településein tartottak. Az elmúlt évben viszont már 201. A növekedés tekintélyt parancsoló. Csakhogy a produkciók több mint felét a budapesti Gyermekszínház és a Bábszínház mutatta be. Három támaszpont Bármennyire is természetes, még sem nyugodhatunk bele, hogy a színház gyakorlatilag mindössze három támaszpontot talál a megyében. Vácott 34, Szentendrén 25, Erden pedig 13 bemutatót tartottak. Érdemes felsorolni a vendég- szereplő társulatok nevét: Nemzeti Színház, Madách Színház, Népszínház, Údry- Színpad, Thália Színház, Vidám Színpad. Radnóti Színpad, Fővárosi Operettszínház, Mikroszkóp Színház, a Gyermek- és a Bábszínház, valamint a szegediek, a kecskemétiek és a szolnokiak látogattak el rendszeresen a megyébe. A felsorolás ranges együttesekről ad számot. Mégis sajnálnunk kell, hogy lényegében ezekből a vendégszereplésekből semmiféle koncepciót ,nem> hámozhatunk ki, tehát lényegében nem álakult ki egy tudatos műsorpolitika. Ennek oka egyértelmű: kiszolgáltatottak a művelődési házak, azt vesznek és annyiért, amit a színházak diktálnak. E megállapítás mögött már eleve számok húzódnak meg. Nézzünk szembe ezekkel: csak ritkán találunk tízezer forintnál olcsóbb előadást, még a Radnóti Színpad produkciói is elérik a 15 ezer forintot, a Madách Színházé pedig megközelíti néha az 50 ezret. Hogy megéri-e? A megyében rendezett 201 előadást 58 ezer 863 néző látta, s ez összesen A mai magyar társadalom KULCSÁR KÁLMÁN LEGÚJABB MUNKÁJA S/ocióIógiaílag vizsgálja a mai magyar társadalmat. Munkáját rendkívül sokoldalú kutatás előzte meg, s éppen a magyar fejlődés sajátosságaiból von le következtetéseket, mindenek előtt azt, hogy o magyar fejlődés megkésett, a polgári átalakulás nem idejében történt, s ez a gazdasági fejlődés folyamatát is meghatározta. Az 1843— 49-es magyar szabadságharc és vele a polgári forradalom elveszett, s később a Tanács- köztársaságot is leverték, így nem mehetett végbe az a polgári fejlődés, amely a nyugati országokra jellemző volt. Ez abban a sajátosságban gyökerezett, hogy a magyar nemesség elutasította azokat a reformtörekvéseket, amelyek az osztrákoktól — például II. Jó- izseftől — indultak ki. Ez abból a meggondolásból adódott, hogy Magyarország így próbálta a Habsburg birodalmon belüli bizonyos önállóságát védeni. Míg később, a XIX. század elején, a reformkorban — éppen az osztrákokkal szemben — a köznemesség a polgárosodásban látta a függetlenség védelmét, a haladás szolgálatát. Tudjuk, hogy törekvése az 1848—49-es szabadságharc leverése következtében törést szenvedett, s csak a kiegyezés tette lehetővé, hogy — ha késve is — meginduljon az a kapitalizálódási folyamat,, amely, ha felemásan is, mégiscsak fejlődés volt. 1867 után gazdaságilag szerveződtek a kapitalizmus termelőviszonyai és megindult a társadalmi rétegeződés, persze ezek nem tudtak teljesen érvényesülni, mert a feudalizmus továbbra is meghatározta a fejlődést, mint Erdei Ferenc írja egy helyütt: „A magyar nery, általánosan és egészében polgári társadalom tehát, hanem a kapitalizálódás- sal együtt fejlődött polgári társadalomnak és kapitalista fejlődésben is fennmaradt rendiségben társadalomszerkezetnek az együttese.” Kulcsár Kálmán statisztikailag is kimutatja ennek a felemás fejlődésnek a voltát, egy 1910-ből vett adattal illusztrálja, hogy az iparosodás, a gazdasági fejlődés milyen lassú volt, hogy a rétegződés teljesen magában hordozta a feudalizmus minden vonását. A szellemi foglalkozásúak a lakosságnak csak 4,1 százalékát, a. kereskedők 1,9, az iparosok" 6,1, a segédmunkások, napszámosok 10,1 százalékát jelentették, míg az őstermelő parasztság 37,9, a cselédség 23,5 százalékát tették ki. Nem beszélve a földbirtok megosztásáról, amely tudvalevő, hogy Európa egyik legfeudálisabb megoszlása volt. A nagybirtokok domináltak: a nagyméretű latifundiumok a földterületnek 47,7 százalékát jelentették. Mindez már eleve kedvezőtlen alapot nyújtott a modernizáció számára. « A két világháború közti időszakot elemezve leszögezi, hogy még az Európához való felzárkózási folyamat is megtört, ami a század elején megmutatkozott, s így nem csupán az alapvető gazdaságitársadalmi problémák maradtak meg a régi elmaradottsági tényezők változatlan fennmaradásával, hanem a magyar társadalom adaptációjának feltételei az új, XX. századi viszonyokhoz tovább nehezedtek. Ezután a szocialista fejlődést vizsgálja egészen a hetvenes évekig, s megállapítja, hogy történelmi változások következtek be: a földreform, az államosítás, az iparosodás, a gazdasági fellendülés — még az ötvenes évek hibái ellenére is — jelentősen megváltoztatta az ország arculatát. A gazdasági-társadalmi fejlődés elől elhárultak az akadályok. A mezőgazdaság átszervezése, majd a gazdaságirányítás reformja meggyorsította a gazdasági-társadalmi fejlődést. Az viszont tény, hogy az ipari szerkezetben továbbra is érezhetők voltak a korábbi, történelmileg kialakult tendenciák. A társadalmi struktúra sajátosságairól szólva hangoztatja, hogy azokat a gazdasági fejlődés szabta meg. Megnőtt a munkásság, a városi lakosság száma, a falusi lakosság is átalakult, a parasztság 1 ét- száma csökkent, s még azok is, akik a mezőgazdaságban maradtak, már nem tekinthetők parasztnak a szó régi ért telmében, inkább mezőgazdasági dolgozók, szakmunkások. A szellemi dolgozók, értelmiségiek, vezetők helyzetét is elemzi. Számuk nem nagyobb, mint a nyugati országokban. Végül foglalkozik azzal, hogy a mai magyar társadalom milyen irányba fejlődik. Hangsúlyozza: a szocialista társadalom kialakításával a magyar társadalmi fejlődés lényegében túljutott azokon a korlátozó társadalmi-gazdasági tényezőkön, amelyek visszatartották. lelassították, illetőleg sajátossá formálták az iparosodás és a modernizáció folyamatát. Gall Sándor MEZŐGAZDASÁGI hiányuk 1 millió 606 ezer forintba kerül, amellyel szemben 1 mil- iió 377 ezer forint volt a bevétel. Ebből következik, hogy az egy-egy színházjegyhez adott állami támogatáson kívül megyei szinten 2.30 fillért fizetünk rá, minden belépőre. Az összeg viszonylag nem nagy. S ha egyáltalán lehet a színházi kultúra hatását emberformáló értékét pénzhez hasonlítani, akkor tulajdonképpen csekély a ráfizetés. Sőt, még ezt is könnyen el lehetne tüntetni, a produkciók ésszerű vásárlásával, és a közönségszervezés javításával, mert nem ritka az olyan előadás, melyet a 400 személyes teremben 60. 90, 110 néző látott. Támogatás A színházi ellátottság javításában jelentős szerepet játszott, hogy a megyei tanács megközelítően 400 ezer forinttal támogatta a művelődési házak színházi jellegű rendezvényeit. S az is egyértelműen pozitív kezdeményezés, hq>gy hét színész rendszeresen járta a megyét önálló estekkel. Koncz Gábor, Váradi Hédi, Bessenyei Ferenc és társaik produkciói híveket szereztek e művészeti ágnak. Hogy mit lehetne még ten- nig Izgalmas programokkal, erősíteni kellene a már több településen megalakult színházbarátok körét. Ezt a megyei tanács művelődésügyi osztálya is segíteni kívánja. Ezzel együtt nálunk bizony színházpótló és nagyon jelentős szerepet tölt- hetnének be az amatőr színjátszó csoportok, de mindössze kettő akad a megyében, amely a bukás réme nélkül léphetne a közönség elé. A veresegyházi Forrásszínpad és a dunakeszi Radnóti Színpad már eddig is sok sikeres estén szerzett maradandó élményt a megye közönségének. Kriszt György Könyvhónap A szövetkezeti várossá alakulásának 30. évfordulóját ünneplő nagykun város, Túrkeve Vörös Csillag Filmszínházában pénteken Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke megnyitotta a téli mezőgazdasági könyv- hónap országos eseménysorozatát. Hangsúlyozta: a tudomány és a technika mind nagyobb szerepet kap a mező- hatékonyan segíti a mezőgazdasági szakkönyvek széles skálája. A legeldugottabb faluban dolgozó szakemberek is hozzájuthatnak a teljes szak- irodalomhoz, hiszen a könyvkiadók az ötödik ötéves tervidőszakban nem kevesebb mint 491 művet jelentettek meg, hat és fél millió példányban. A mostani ünnepi könyvhónap is nyújt újdonságokat: hat kiadó gondozásában 43 szakkönyv jelent meg 400 000 példányban. A legtöbb új szakkönyv a nagyüzemi és o háztáji kertészkedéssel fogalalko- zik, ismerteti az új eljárásokat, termelési módokat, tanácsokat ad a nagyüzemek és a kiskerttulajdonosok együttműködéséhez. Az országos megnyitó alkalmából Sárkány Pál, a Mező- gazdasági Kiadó igazgatója mutatta be a megjelent szakembereknek a kiállításon látható új könyveket. Bejelentette, hogy az idei könyvhónap bővelkedik majd eseményekben. Többek között Egerben, Szegeden és Bábolnán területi kiállítást rendeznek, az ország több településén, a megye- székhelyeken szakíró—olvasó találkozókat tartanak. A mezőgazdasági könyvhónap Pest megyei megnyitójára február 2-án, Érden, a Benía- völgye Tsz-ben délelőtt, 11 órakor kerül sor. RÁDIÓFIGYELŐ TÖRVÉNYKÖNYV. Kis szabályszegés, nagy bonyodalom. Valóságos jogismereti tanfolyamon vesz részt az, aki rendszeresen hallgatja ezt a műsor.t. Kapás Irén legutóbb a kártérítés megítélésének lehetőségeiről szólt műsorában, egy érdekes — mindenekelőtt az autósokat érdeklő — konkrét ügy kapcsán. A címben jelzett kis szabályszegés: egy fővárosi körzeti orvos — maga mondta el az esetet — garázsa elé rendszeresen. odaparkolt éjszakára egy ismeretlen autós. Egy ízben az orvost éjszaka hívták beteghez, s mert másként nem tudott kiállni a kocsijával, egy, a segítségére siető autós közreműködésével a kijárást akadályozó autót elvontatta, mintegy másfél méterre. Néhány nap múlva személyesen is találkozott a tilosban parkoló autó tulajdonosával, és rpegkérte, máskor ne álljon az ő garázsa elé. Aki ahelyett, hogy elnézést kért volna, kijelentette, kártérítési pert indít az orvos ellen, mert az elvontatás közben kocsija megsérült. Mi lesz most, mi fog történőn, miként rendezi az ilyen eseteket a joggyakorlat? Ezekre a kérdésekre keresett választ Kapás Irén, a Szakszervezetek Országos Tanácsa jogsegélyszolgálatnál, ahol dr. Szűcs Ferenc jogtanácsos alapos jogi ismeretterjesztő „mini előadást” tartott, jól hasznosítható ismereteket nyújtó — valamennyi autósnak arról, mikor, miért és milyen körülmények között okozott kárért tartozunk kártérítéssel, illetve a körben milyen a hazai bírói gyakorlat, ha az okozott kár bírósági ügynek alapjául szolgálhat. Visszatérve a konkrét ügyre megtudtuk: az orvosnak nem kell tartania attól, hogy kártérítésre kötelezik, minthogy nem jogellenesen járt el (a másik autós szegte meg a KRESZ ama szabályát, miszerint az ingatlanra való behajtást — parkoló autójával senki sem akadályozhatja), s még a kárt sem ő okozta (a vontatókötél letörte a másik autó iökhárítóját), hanem egy ismeretlen autós társ, akinek sem nevét, sem autójának rendszámát nem jegyezte meg. A műsor egészéből mégsem ez volt a legmegszívlelendőbb, hanem az ügy summájaként megfogalmazott ama tanács, miszerint magunkat és számos embertársunkat kíméljük meg a bosszúságtól, fölösleges idegeskedéstől, kiadástól és utánjárástól, ha az ilyen — látszólag — jelentéktelennek tűnő apró szabályokat is betartjuk, éspedig nemcsak a közlekedésben, hanem az élet minden területén. KI NYER MA? Játék és muzsika 10 percben. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor ezt a műsort Czigány György kitalálta, maga sem gondolta, hogy ilyen hosszú életű lesz. Azóta, jóval túl az ezredik adáson bebizonyosodott, még a délidő sem akadálya, hogy a hét öt napján összegyűljenek a zenebarátok az Astoria halijában vagy valamelyik, vidéki város művelődési házában, eszpresszójában, hogy vetélkedjenek. Naponta eljátsszák ezt a zenei kitalálósdit, nem a háromszáz forintos díjért, vagy hanglemezért, csupán a játék önfeledt öröméért. így volt ez tegnap Vácott is, a Madách Imre Művelődési Központból közvetítették a játékot, csöppet sem könnyű kérdésekkel. S hogy a versenyzők sikerrel vették a zenei akadályokat, Gustav Mahler, Csajkovszkij és mások zeneműveiből vett szemelvényeit kitalálva, abban nem kis része volt a műsorvezetői verseny egyik győztesének, az ifjú zongoraművésznek, Németi Attilának is, aki rendkívül jó hangulatban vezette e játékot. Teljesítményét és a versenyzőket méltán köszöntötte a közönség vastapsa. Bányász Hédi
