Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

ap 1981. JANUÁR 30., PÉNTEK Véget ért az iszlám csúcskonferencia Harc a palesztin államért Szerdán a késő esti órák­ban a „rnekkai nyilatkozat” elfogadásával és rövid közle­mény kiadásával véget ért az iszlám konferencia szerveze­tének harmadik csúcsértekez­lete. Bizonyossá vált, hogy hiába várnak az iráni küldöt­tekre, s távollétükben a részt­vevők nem látták értelmét, hogy a tanácskozást még egy nappal meghosszabbítsák. A záró ülésen ezért röviden megvitatták az iráni—iraki konfliktussal kapcsolatos kér­déseket: felszólították a fele­ket a harcok beszüntetésére és arra, hogy békés úton keres­senek megoldást a vitás kér­désekre. Leszögezték: Irán távolléte akadályozta meg az értekezletet abban, hogy a •konfliktus megoldását szolgá­ló érdemi döntéseket hozzon. Elhatározták, hogy Jasszer Arafatból, a PFSZ vezetőjé­ből, valamint hat iszlám or­szág — Banglades, Pakisztán, Törökország, Guinea, Gambia és Szenegál — államfőiből bé­kéltető bizottság alakul, amely egyelőre csak tanulmányozza az iráni—iraki ellentétek kér­déseit. Az iszlám országok kapcso­latainak alapelveit rögzítő „rnekkai nyilatkozat” kimond­ja, hogy aláírói „szent hábo­rút" hirdetnek Izrael ellen, azaz „minden rendelkezésük­re álló eszközzel” horgolni fog­nak a megszállt területek — így Jeruzsálem felszabadítá­sáért, a Palesztinái arab nép önrendelkezéséért és saját — a PFSZ által vezetett — ál­lam alapítására való jogának elismeréséért. A résztvevők megállapodtak „Iszlám fejlesztési alap” létre­hozásában, amely Szaúd-Ará- bia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek hozzájárulá­saiból 2,3 milliárd dollárt tesz ki. Begin izraeli miniszterelnök szerdán visszautasította a 3. iszlám csúcstalálkozó Kelet- Jeruzsálemmel kapcsolatos határozatát, és kijelentette: Jeruzsálem Izrael fővárosa és az is marad. Az. izraeli mi­niszterelnök arról beszélt, I megosztottak, és kijelentette: hogy az arab országok egy- „Izrael nem fél semmilyen más közötti viszályaik miatt | szent háborútól”. Jobboldali törekvések Lengyelországban A szabad szombat csak űrügy A „Szolidaritás” szakszerve­zet országos vezetőségének szerdai határozata ellenére Lengyelország hét vajdaságá­ban csütörtökön is folytatód­tak a „Szolidaritás” helyi szer­vezetei által korábban kezde­ményezett sztrájkakciók. A határozatba foglalt felhí­vás ellenére csütörtökön a rzeszowi és a Przemysli vaj­daság nyolc nagy ipari üzemé­ben újabb sztrájkok voltak, amelyek szervezői és részvevői azt követelik, hogy érkezzen a helyszínre kormánybizottság. Sziléziában, a Beszkidek vi­dékén összesen 120 üzem állt le. Szünetel a városi közleke­dés, második napja nem jutot­tak el az újságok a kioszkokba, ugyanakkor nem volt fennaka­dás a vasúti forgalomban és a kommunális szolgáltatásokban. Jelenia Gora egyik klubjá­ban továbbra is „okkupációs sztrájkot” tart a „Szolidaritás” alsó-sziléziai szervezetének 200 aktivistája azzal a követeléssel, hogy utazzon a helyszínre kor­mánybizottság. A szovjet hírügynökség Var­sóból keltezett csütörtöki tu­dósítása megállapítja: a múlt szombati események után Len­gyelországban aktivizálódtak az ellenzéki, szocialistaellenes erők. A Társadalmi önvédel­mi Bizottság (KOR) elnevezé­sű szélsőségesen jobboldali csoportosulás, és az annak ve­zetői által ösztökélt „Szolida­ritás” szakszervezeti tömörü­lés jobbra tolódik, Minden arra mutat, hogy a szabad szombatok kérdésének meglovagolása a „Szolidari­tás” vezetői és a mögöttük ál­ló szocialistaellenes erők egyik taktikai fogása, ök így vetik Feszültség Ecuador és Peru között Kölcsönös vádaskodások Ecuadori csapatok szerdán 15 kilométer mélységben be­hatoltak Peru területére. Csü­törtökre virradóan riadóké­szültségbe helyezték a perui fegyveres erőket. Az ecuadori kormány az országban rend­kívüli állapotot hirdetett ki. Mindkét ország hivatalos nyi­latkozatban a másik felet vá­dolja a katonai konfliktus ki­robbantásával. A fegyveres összeütközés színtere, Peru északi határöve­zete, a Kordillerákban van, ahol mintegy 80 kilométeres szakaszon csak természetes, vagyis kijelölés nélküli határ van a két ország között. Az Amerikai Államok Szer­vezetének állandó tanácsa csü­törtökön határozatot hozott az ecuadori—perui konfliktusról. Ebben felszólítja a két orszá­got, hogy egyezzék bele bizott­ság felállításába, amelyet a határvidéken' szerdán lezajlott incidensek kivizsgálásával bíz­nának meg. fel a kérdést: a nyugalom ér­dekében fogadjátok el politi­kai feltételeinket, többek kö­zött bocsássátok szabadon a politikai foglyokat, közülük is elsőként a „Független Len­gyelország konföderációja” tagjait, akik — mint azt sok lengyel tudja és a lengyel saj­tó is nemegyszer megírta — a szocialista rendszer megdön­tésére törekednek Lengyelor­szágban, arra, hogy az ország váljon ki a szocialista közös­ségből, a Varsói Szerződés szervezetéből. A lengyel kormány csütör­tökön este nyilatkozatot tett közzé az ország helyzetéről. A dokumentum bevezetőben em­lékeztet arra, hogy öt hónap telt el a gdanski, a szczecini és a jastrzebiei megállapodá­sok aláírása óta, s ez idő alatt a kormány következetesen ar­ra törekedett, hogy stabilizá­lódjék az ország élete. A nyi­latkozat ezután rámutat: „az utóbbi időben azonban ezt a bonyolult folyamatot megza­varja a feszültség növekedé­se, veszélyes akciók és ten­denciák erősödése”. „Az or­szág életében egyre nagyobb zavarok mutatkoznak, „Azzal kapcsolatban, hogy — a kormány erőfeszítései, majd a „Szolidaritás” szakszer­vezet országos egyeztető bi­zottsága által január 28-án ki­adott felhívás ellenére — to­vább tart a sztrájkhullám, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsa közli: alkot­mányos kötelezettségeiből adó­dóan köteles biztosítani 'a ren­det, a nyugalmat és a fegyel­met, köteles megteremteni a feltételeket az állampolgárok normális életéhez. Ezt figye lembe véve, a minisztertanács — amennyiben ez a helyzet továbbra is fennáll —. kény­telen lesz meghozni azokat a szükséges döntéseket, amelyek — a társadalom legjobban felfogott érdekének megfele­lően — biztosítják a vállala­tok, üzemek normális műkö­dését”. „A kormány ismétel­ten hangsúlyozza arra irá­nyuló készségét, hogy folytat­ja a tárgyalásokat a munkaidő csökkentésének kérdéséről, va­lamint más, a szakszervezeti mozgalmat érintő problémák ról is.” A Szolidaritás országos egyeztető bizottsága ismétel­ten felszólította a szakszerve­zet regionális szervezeteit, hogy függesszék fel a sztrájkokat. Befejező szakaszban a kongresszusi előkészület Befejező szakaszához érke­zett a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXVI. kongresz- szusának előkészítése. Az OSZSZSZK-ban már minde­nütt véget értek a kűldöttvá- lasztó területi pártértekezletek, a többi köztársaságban pedig a kongresszusokon folyik a küldöttek választása. Csütörtökön egyszerre öt szovjet köztársaság kommunis­tái tanácskoztak pártkong­resszuson. A köztársasági pártkong­resszusok az eredmények mel­lett a nehézségekről sem hall­gatnak. Igen sok bíráló felszó­lalás elemzi az elmaradások okait, javasol intézkedéseket a pártmunka, a gazdasági irá­nyítás javítására. Fegyverzetkorlátozási tárgyalások Becsben Késik a konstruktív válasz Csütörtökön a bécsi Hof- burgban plenáris üléssel meg­kezdődött a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről szóló tárgyalássorozat 23. fordulója. A 17 európai állam, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada képviselőinek részvé­telével tartott első teljes ülé­sen az NDK küldöttségének vezetője, Andre Wieland el­nökölt. A 23. tárgyalási for­duló középpontjában a szo­cialista országok 1980- július 10-én és november 13-án elő­terjesztett kompromisszumos javaslatai állnak, amelyek a nyugati álláspont lényegi vo­natkozásait figyelembe véve indítványozzák, hogy a két fő szakaszra osztandó csökken­tés első szakaszában a Szov­jetunió, az eddigieken felül, további 20 000 katonát vonna ki az NDK területéről abban az esetben, ha az Egyesült Ál­lamok 13 000 fővel csökken­tené Közép-Európában állo­másozó fegyveres erőinek lét­számát. A plenáris ülés után tartott sajtókonferencián Tadeusz Strulak, a lengyel küldöttség vezetője bírálta a NATO-tag- országainak a szocialista or­szágok javaslataival szemben tanúsított elutasító magatar­tását. Emlékeztetett rá, hogy a javaslatok — figyelembe véve a nyugati tárgyalópartnerek álláspontját — előirányozzák, hogy a csökkentés két szaka­sza között mindkét fél „befa­gyasztaná” fegyveres erőinek létszámát, valamint azt, hogy a két csökkentési szakasz után a szerződésben részes egyetlen állam hadseregének létszáma sem haladhatja meg katonai tömbje e térségben állomáso­zó összes haderőinek 50 szá­zalékát. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista országok szakadatla­nul a katonai enyhülés és a leszerelés témakörében tar­tandó tárgyalásokért szállnak síkra. Erre, valamint a béke- és enyhülési politika jövőbe­ni folytatására irányuló eltö­kéltségüket ismételten, meg­erősítették a Varsói Szerződés szervezete tagországainak ve­zetői az elmúlt év decemberé­ben Moszkvában tartott csúcs- találkozón. A szocialista országok újabb javaslatai a régebbiekkel együtt az álláspontok köze­ledéséhez vezettek a megkö­tendő első megállapodás egyes pontjait illetően. Ugyan­akkor mindez csak abban az esetben válik valósággá, ha a nyugati fél konstruktív vá­laszt ad ezekre a javaslatok­ra — hangsúlyozta a lengyel küldöttség vezetője. Hóig külpolitikai elképzelései Csalódást keltő bemutatkozás Csak az amerikai érdekek elsődlegesek Bonn Az enyhülésért Felül kell vizsgálni a Német Szövetségi Köztársaság külpo­litikáját — követelte több szo­ciáldemokrata képviselő csü­törtökön Bonnban megtartott sajtókonferenciáján. Karl- Heinz Hansen szociáldemokra­ta képviselő felszólította a kormányt, hogy tagadja mega NATO határozatának végre­hajtását, amelynek alapján középhatótávolságú nukleáris rakétákat helyeznének el az országban. A képviselő hivat­kozott arra, hogy az SDP 1979-es nyugat-berlini kong­resszusán hozott határozata a rakétatelepítés kérdését a SALT—II amerikai ratifiká­lásától tette függővé. Hansen álláspontjához csat­lakozott az a 150 neves- szo­ciáldemokrata politikus, akik felhívást intéztek a párt veze­téséhez és a kormányhoz, amelyben az ország létérdeké­nek nevezik az enyhülési poli­tika folytatását. Madridi találkozó Merev nyugati álláspont Marian Dobrosielski külügy­miniszter-helyettes, a lengyel küldöttség vezetője csütörtö­kön bírálta egyes nyugati kül­döttségeknek a madridi talál­kozón tanúsított magatartását A zárt ajtók mögött tartott ple­náris ülésen elhangzott felszó­lalásában megütközéssel álla­pította meg, hogy az amerikai, az angol és néhány más nyu­gati küldöttség vissza akar lémi a vádaskodások gyakor­latához. Rámutatott: a közö­sen elfogadott napirend maga is az előretekintésre, az új ja­vaslatok megvitatására ösztön­zi a résztvevőket. Reagált azokra a nyugati felszólalá­sokra, amelyek a humanitá­rius kérdéseket akarják elő­térbe állítani és kijelentette: ezek is csak a tartós európai béke, a biztonság és az együtt­működés alapján fejlődhet­nek, ezért helytelen bármifé­le fordított sorrend felállítá­sa, ami egyébként is eltérés a helsinki záróokmánytól. Az európai katonai enyhü­lési és leszerelési konferencia összehívásáról szóló lengyel javaslatról beszélve, amely a szocialista országok támogatá­sát élvezi, Marian Dobrosielski hangsúlyozta, noha meg van győződve ennek az indítvány­nak a helyességéről, kész el­ismerni más javaslatok — így a román, a lengyel, a svéd — pozitív elemeit, és komolyan megvitatni a francia indít­ványt is. Az egymástól nyil­vánvalóan eltérő megközelíté­si módoknak éppen a közös megoldási lehetőség feltárásá­ra keli ösztönözniük — mon­dotta. fl szovjet külügyminisztérium cáfolata Imperialista próbálkozásokul álcáz az alaptalan rágalom Rágalmazásnak minősítette a Szovjetunió külügyminiszté­riuma csütörtöki nyilatkozatá­ban azokat az amerikai állí­tásokat, amelyek szerint a Szovjetunió „mintha meg akarta volna nehezíteni” a Te­heránban fogva tartott ameri­kai diplomaták kiszabadulását. A külügyminisztérium nyilat­kozatát csütörtökön nyújtották át Moszkvában az Egyesült Államok ideiglenes ügyvivőjé­nek. A szovjet nyilatkozat hang­súlyozza: teljességgel alaptala­nok azok a kifogások, amelye­ket az Egyesült Államok a szovjet sajtóval és általában a szovjet magatartással kap­csolatban terjesztett elő. A túszüggyel kapcsolatban a szovjet álláspont következetes és félremagyarázhatatlan volt. „A Szovjetunió feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a diplomáciai személyzet sért­hetetlenségéről a bécsi kon­vencióban összefoglalt, általá­nosan elfogadott nemzetközi normákat maradéktalanul megtartsák. Az incidens kap­csán szovjet részről ezt több­ször is kinyilvánították, s en­nek megfelelően a Szovjetunió Is megszavazta a Biztonsági Tanács határozatát 1979 de­cemberében, amelyben felhív­ták Iránt a diplomaták szaba­don' bocsátására, az Egyesült Államok és Irán kormányát a viták békés úton történő ren­dezésére. „Az ilyen szovjet magatar­tás fényében enyhén szólva is különösek, lényegüket tekint­ve pedig rágalmazóak az olyan állítások, amelyek szerint a Szovjetunió mintha a kérdés pozitív rendezésének megnehe­zítésére törekedett volna — hangoztatja a nyilatkozat. — A tények egészen mást mutat­nak: azt, hogy az Egyesült Államok, ürügyül használva fel az amerikai nagykövetség személyzetének fogvatartását, hatalmas haditengerészeti erő­ket összpontosított a Perzsa­öböl térségében. A Szovjet­unió ezt a tény valóban elítéli, határozottan állást foglal az Irán belügyeibe történő külső beavatkozás ellen. „Akaratlanul is felmerül az a gondolat, hogy a volt ame­rikai túszok ügye körül indí­tott szovjetellenes kampányt . az Egyesült Államokban azért folytatják, hogy megkíséreljék álcázni az ebben a térségben való amerikai katonai jelenlét tartósítására irányuló szándé­kokat. A katonai jelenlét esz­köz arra, hogy durva nyomást gyakoroljanak a térség orszá­gaira” — szögezi le a szovjet nyilatkozat, emlékeztetve arra, hogy a Szovjetunió álláspont­ja közismert: a térség békéjét és biztonságát úgy kell bizto­sítani, ahogy azt Brezsnyev fejtette ki Üj-Delhiben el­hangzott beszédében. Ez a javaslat, amelyet az amerikai fél is jól ismer, s amelyet számos ország, a széles körű nemzetközi közvélemény pozi­tívan fogadott, változatlanul érvényben van — hangsúlyoz­za a szovjet külügyminiszté­rium nyilatkozata. CSAK RÖVIDEN... A SVÉDORSZÁGI Hagfors katonai szeizmológiai intézeté­nek becslése szerint 1980-ban összesen 49 nukleáris kísérleti robbantást hajtottak végre a világban. Ezek közül csupán egy volt légköri robbantás. Ezt Kína hajtotta végre. LÉKET KAPOTT ég rövid idő alatt elsüllyedt csütörtö­kön a földközi-tengeri Ibiza sziget közelében a Nusca nevű 2100 tonnás görög teherhajó. A hajó 13 fős személyzetének si­került mentőcsónakokon par­tot érnie. Alexander Haig, az Egyesült Államok külügyminiszter« szerdán először lépett a sajtc képvisélői elé, és az általa el­mondottakat még a nyugati tu­dósítók is „példátlanul éles­nek” minősítették. Kérdésekre válaszolva Haig „a szovjet magatartástól” tet­te függővé a SALT-tárgyalá- sok felújítását, s ezzel mint­egy megerősítette a Reagan ál­tal is többször említett „ösz- szekapcsolási” elméletet. Haig szerint az Egyesült Államok „megfontolás tárgyává teszi s SALT—II-megállapodás ren­delkezéseit”, ugyanakkor kife­jezte reményét, hogy a Szov­jetunió tartja magát a meg­kötött fegyverzetkorlátozás, megállapodásokhoz. A Szovjet­uniónak szerinte az amerikai „felülvizsgálat” befejeztél* „tartózkodnia kell minder olyan lépéstől, amely a ké' nagyhatalom kapcsolatainál további romlásához vezethet” Ez azonban Haig számára c fegyverzetkorlátozáson kívü eső feltételeket is jelent: min mondotta, az Egyesült Álla mok nem ratifikálhat SALT egyezményeket függetlenül at tói, „hogyan viselkedik a Szov jetunió a fegyverzetkorlátozá területén kívül eső kérdések ben”. Azzal a képtelen vád dal állt elő, hogy a Szovjet­unió „kubai közvetítéssel tá­mogatja a nemzetközi terroriz­must”, márpedig a „nemzet­közi terrorizmus elleni harc ezentúl még az emberi jogok­nál is fontosabb lesz Amerika számára”. Haig kijelentette, hogy egye­lőre nem óhajt szovjet veze­tőkkel találkozni, bár szüksé­gesnek tartja a „mindennapi kapcsolatok” fenntartását a szokásos diplomáciai csatorná­kon. Nem adott egyenes vá­laszt arra a kérdésre, hogy Reagan korábbi ígéretéhez hí­ven, megszüntetik-e a Szov­jetunió elleni „gabonaembar­gót”. Közvetve elismerte vi­szont ennek az intézkedésnek i kudarcát, hangoztatva: a jövőben nem szabad olyan in­tézkedéseket tenni, amelyek „az amerikai gazdaság egy meghatározott szektorára néz­ve jelentenek megterhelést”. Az új kormány Haig sze­rint „nem tekinti sürgetőnek” a palesztinai autonómiáról szóló egyiptomi—izraeli tár­gyalások felújítását, bár elv­ben támogatja a Carter kez­deményezésére létrejött Camp David-i megállapodást. Az amerikai külügyminisz­ter szerint „az emberi jogok elleni legnagyobb fenyegetést a terrorizmus jelenti”. Haig olyan politikát körvonalazott, amelyben az elsőbbséget nem az emberi jogok, hanem az amerikai érdekek élvezik. En­nek megfelelően állást foglalt a salvadori kormánynak nyúj­tott támogatás folytatása mel­lett. Lengyelországgal kapcsolat­ban Haig hangoztatta, hogy az Egyesült Államok gazdasági segítséget nyújtott és nyújt a jövőben is az országnak. Ugyanakkor hozzátette, hogy „ezt nem tartja elégséges meg­oldásnak, a helyzetet csak maguk a lengyelek oldhatják meg”. Haig első sajtóértekezleté­nek washingtoni fogadtatása kifejezetten csalódást tükröz. A szerda esti televíziós beszá­molók Haig formuláit „homá­lyosnak”, válaszainak tartal­mát zavarosnak és kevéssé in­formatívnak találták. Alexander Haig amerikai külügyminiszter szerdán hiva­talos formában megkövette Waldheim ENSZ-főtitkárt a túszügyben játszott szerepe miatt őt ért amerikai bírála­tokért. Haig kifejezte a főtit­kárnak az Egyesült Államok háláját a túszügy megoldá­sáért tett erőfeszítéseiért. Waldheimnek küldött első hi­vatalos levelében az amerikai külügyminiszter „lesújtónak” minősítette a főtitkárt ért „szerencsétlen vádakat”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom