Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
1981. JANUAR 30., PÉNTEK "xMűav ABk&tvész csak protekcióval ? Félvállról vett biztonság Dermesztő a hideg, hiába, foga van a télnek. Sötét a hajnal, alig múlt még négy óra. Csendes a város, csak elvétve pásztázza egy-egy korai autós lámpája az úttestet. Pilótánk zsörtölődik, amikor a kihalt utcán percekig állunk a piros lámpa előtt. Nem takarékosság ez, mormogja. Feleslegesen fogy az áram és a benzin is: éjszakára bízvást ki lehetne kapcsolni a jelzőlámpákat. Jól járnánk valamennyien. De, ha bosszantja is a hiábavaló vesztegetés, a világért sem szegné meg a közlekedési szabályt. Késünk, nem késünk, kivárja a zöldet, csak akkor indít. A féklámpa csődje Ikladon már korántsem lehet ugyanezt elmondani valamennyi gépkocsivezetőről. Ám ezen a reggelen rájuk járt a rúd. Kirakatban voltak. Kísérőim: Vargha Tamás, azSZMT munkavédelmi főfelügyelője és Kiss Imre, a munkavédelmi osztály munkatársa, a Pest megyei KBT-vel együtt azt vizsgálják, betartják-e a biztonságos közlekedés szabályait a járművezetők. Gyárkapun kívül és belül. Az ecsédi Tóth Tibornak, a GC 90—64 rendszámú busz vezetőjének már kora hajnalban kiszállt az álom a szeméből. Fél négykor kelt, az első járat 4 óra 35-kor indul. Bizony, hosszú az idő hajnaltól 23 óra 40-ig, míg a legutolsó járattal is visszaérkezik. Ugyanis ez a napi szolgálat. — Bizony fárasztó ez a hosz- szú szolgálat, s reggel már nem futotta az időből, hogy a féklámpát is ellenőrizzem — mentegetőzik. A busz csak kijavítva indulhat el a munkásokkal. Kámforrá vált Közben egymás után gördülnek ki az autók a gyár kapuján, viszik az árut. Egy pótkocsis teherkocsit vontatnak éppen. Amint megpillant bennünket az autót kormányozó, kiugrik a fülkéből, s mint a kámfor, eltűnik. A hozzánk lépő Kiss János, az igazi vezető először megkísérel bennünket meggyőzni, hogy ő vezette az autót, de amikor látja, hogy reménytelen az ügy, töredelmesen bevallja: egy percre átadta a kormányt rakodójának, míg a kaput nyitotta, csukta. Az elromlott autót csak a garázsba akarták vinni... Az már csak tetőzese szabálytalanságuknak, hogy a vontató, amellyel az autót húzatták, ugyancsak rozoga állapotban volt. Sem kézifékje, sem lámpái nem működtek. Mondhatni azt, hogy vak vezetett világtalant. A két könnyelmű fiatalemberre pénzbírság vár, a vontatót pedig leállították. Közben még megtekintettük a GC 55—81-es rendszámú buszt is, de ott minden rendben volt, s vihette az embereket tovább. Ugyanígy semmi szabályelleneset nem tapasztaltak a GD 27—31-es, a GC 55—92-es és a GC 58—91- es rendszámú járműveknél. Csupán a gépkocsivezetők, így Vonó Károly is arról panaszkodott, hogy fárasztó a beosztásuk. Nagyon sokszor elromlik egy-egy kocsi, s előbb kerülnek szolgálatba, van úgy, hogy 370 kilométert kell megtenni naponta. A kapun bebocsátásra várakozik az 1/12-es Volán YG 38 —21-es pótkocsis teherautója. Marton Pál, a gépkocsi vezetője nem vette jónéven az éles szemű ellenőrök megjegyzését, amikor a féklámpa működését hiányolták. A gyű faszái segít — Ide teszek egy gyufaszálat, s máris kigyullad —veszi előbb tréfára a dolgot. De amikor látja, hogy ennek fele sem tréfa, köíözködni kezd. — Mintha sokat számítana i is az a féklámpa! — dühöng magában. — Jöttek már úgy nekeni, hogy én mindent szabályosan csináltam. így is el tudom vezetni a kocsit! A műhelyből meg egyenest kizavarnának, ha ilyennel beállítanék. Amikor látja, hogy nem jár sikerrel ez a kísérlete sem, utoljára visszakiált: — Az álláspénzt maguk fogják kifizetni! Még fél szemmel látom, hogy amint félreáll a kocsival, nekilát a szerelésnek. Csak hibátlan jármű indulhat el, s így a GC 90—64-es busz is, egy kis késéssel. A kapun belül már a munkagépek, targoncák kerülnek előtérbe. Az első, aki szembejön velünk, Ruska József. Villástargoncáján egy szemernyi hiba sincs. Működött azon minden. Nem is csoda, hiszen az idős ember így vélekedik: — A legfontosabb a kézifék. Annak muszáj jónak lenni. De ki sem hozom a garázsból, ha rajta bármi hibád- zik. De nem így gondolkodnak a targoncavezetők közül legtöbben. A következők mindegyikénél szemet szúrt valami. Leginkább a kézifék hiánya volt szembetűnő, de rossz volt még a világítás, a kürt is. Az egyik targonca vezetője, Oláh György azzal védte a mundér becsületét, hogy a műhelyben nem javítják meg tökéletesen a targoncákat. Elfolyik a hűtővíz Azt is felvetették, hogy, ha szólni mernek a gép hibája miatt, letorkollják őket, s mindjárt azzal gyanúsítják őket, hogy nem akarnak dolgozni. Lipták Pál targoncáján is rossz volt . a kézifék. A'legszomorúbb, hogy még bizonygatja: nem szokták használni. Igaz, ő is azt mondja, inkább dolgozik a hibás géppel, mint napokig várjon a javításra. Lipták Pál két targoncát is megül, csupán az a baj, hogy egyik gép sem tökéletes. Több szerencsénk nincs azzal a vontatóval sem, amit Jobbágy Mihály vezet. Rossz a kézifék,. elfolyik a hűtővíz. Néhányan ennek az okát elemeznék, ha a rendészet vezetője durván ránk nem recs- csentene: „Mi ez itt, népgyűlés? Menjenek a dolgukra!” Majd még a mellette jövő egyenruhás rendésznek kiadja az utasítást: „A tömeget és a bámészko- dást szüntessük be!” — mondja ki megfellebbezhetetlenül. Igaz, csupán azok álltak ott, akik a rossz gép miatt nem dolgozhattak tovább. Node, az, hogy rossz a gép, az más, „felesleges” a beszéd, amit az újságírónak mondhatnak, zavarhatja a termelés ütemét. A rendíthetetlen rendész nevét hiába tudakoltam, csak úgy foghegyről vetette felém: — A főnökömtől kérdezz«! Nincs mentség Kiss Károly műszaki igazgató a túlbuzgó beosztottat azzal mentegette, hogy a legújabb szabályzatot most kapták kézhez, talán még nem ismerte pontosan. A járművek állapotára azonban nem keresett mentségeket. — Az ellenőrzés szomorú tapasztalatait nem vonom kétségbe — mondta a műszaki igazgató —, hiszen mi magunk is ezzel küszködünk. De. Azt már mi sem tudjuk megváltoztatni, hogy amíg egy személyautóhoz csupán a legritkább esetben nem lehet alkatrészt kapni, addig egy termelésben nélkülözhetetlen, félmilliót kitevő targoncához szinte lehetetlen. Egy gumi, egy üveg konyak. A másik okot is feltétlenül el kell mondanom, s tisztelet a kivételnek, de erre a drága gépre — ellentétben a személyautó jogosítványának hosszas megszerzésével — még egy analfabéta is felülhet vezetni. Hát itt a hiba! így azután kialakult az üsd, vágd, nem apád szemlélet. — Mind igaz. A targoncákhoz valóban nehéz alkatrészeket kapni — mondja Kiss Imre, áz SZMT munkatársa —, csak egy dolog szembetűnő! Mégpedig az: minden targonca (még • az életveszélyesen üzemeltetett kézifék nélküli is) üzemképes volt. Tehát azokat a rendszereket, amelyekkel munkát kellett végezni, az emelőszerkezet, stb., azt rendben tartották. És ez nemcsak erre a vállalatra, hanem valamennyi Best megyei..vállalat-, ra jellemző. Pedig ezek a berendezések igen kényesek, sőt egynéhány alkatrészük nagyon nehezen szerezhető be. Tehát mi ebből a tanulság? A vállalat a termelést gátló hibákat kiküszöböli, annak fontosságot tulajdonít. De az emberi biztonságot veszélyeztető meghibásodást — s ezt 25 jármű vizsgálatának tapasztalata is mondatja —, már félvállról veszik. Huszonöt gépjárművezető — közülük egyetlen egy sem ivott ezen a hajnalon alkoholt. De, ami nem kerülheti el a figyelmet: az utóbbi évek statisztikája szerint több mint ötven százalék a közúti baleset aránya. Nem árt azt sem tudni: a dolgozót munkaköri kötelezettségének teljesítése közben ért baleseti kárát vétkességre való tekintet nélkül a vállalat fizeti. Ami ennél is fontosabb: csökkenjen a veszély, s nem szabad a testi épség védelmét egy pillanatra sem figyelmen kívül hagyni. Szalai Mária Egész&écgügyS cakféwa Wácmfi Ami közelről érinti az embert Tegnap délután egészség- ügyi aktívát tartottak Vácott. amelyen a városon kívül részt vettek Gödöllő, Dunakeszi, valamint a váci és a gödöllői járás egészségügyben dolgozó küldöttei. Az elmúlt esztendőkben elért eredményeket, az egészségügy további feladatait vitatták meg. A megjelenteket — köztük dr. Csicsay Ivánt, a megyei tanács elnökhelyettesét és dr. Illés Bélát, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét — Weisz György, Vác városának tanácselnöke köszöntötte. A napirend vitaindítója Tóth Albert, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője volt. A vitában tizennégyen szólaltak fel. Dr. Mácsik István, Váchartyán körzeti orvosa, dr. Varga Lajos, a váci Szőnyi Tibor Kórház II-es psychiátriájának orvosa, Pásztor Béla Veresegyház tanácselnöke. dr. Illés Béla, dr. Merényi Gábor zsámboki körzeti orvos, dr. Nagy László, a váci kórház baleseti sebészetének orvosa, dr. Ranyiczky László. a kórház belgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa, dr. Hajmer Viktória váci körzeti orvos, Szalay Ágnes műtős asszistens, dr. Horváth Károly gödi körzeti orvos, dr. Kollár Lajos, a Szőnyi Tibor Kórház igazgató főorvosa, Vin- ternicz Arnoldné, a váci rendelőintézet gyógytornásza, dr. Kicsi Gusztáv, penci körzeti orvos, Tuska János, a kere- psstarcsai nagyközségi tanács vb-titkára. A tények igazoBgák a számokat Mind áz előadó, mind a vi- i szének gyarapodása mellett tában résztvevők hangoztatták,1 közvetlen környezetük sorsa, hogy társadalmunkat jelenleg fejlesztése érintette. olyan jelentős események fog lalkoztatják, mint az MSZMP nemrégen lezajlott XII. kongresszusa, a tanácstagi választások, a szakszervezetek tanácskozása, a Hazafias Népfront kongresszusára készülődés, a VI. ötéves terv előkészítése. Elégedetten nyugtázták, hogy a most záruló ötéves tervben — a nehezebb gazdasági körülmények ellenére — emelkedett az életszínvonal, javultak a szociális körülmények is, s ezen belül az egészségügy intézményhálózata. Nagy eredmény a fekvőbeteg-ellátás és a szakrendelő-hálózat bővítése. Véleményüket tényekkel is alátámasztották. Tóth Albert a többi között például elmondotta, hogy tíz esztendő alatt a megyében a kórházi ágyak száma megkétszereződött, újabb pavilonokkal bővült a váci és a ceglédi kórház, Kerepestarcsán pedig ú j,; &80 ágyas létesítménnyel gazdagodott szűkebb pátriánk: továbbfejlesztése pedig már napjainkban folyamatban van. Ezekkel összhangban kiépült a járási és a városi rendelőintézet hálózata is. Minőségi változások tanúja lehet a lakosság a gyermekegészségügy fejlődését tekintve. E tanácskozáson különösen Vác, Gödöllő, Dunakeszi, a gödöllői és a váci járás tapasztalatait emelték ki, hiszen a résztvevőket a megye egéMind Tóth Albert, mind a felszólalók az eredmények mellett azonban a gondokat is elemezték. így a többi között megállapították: Pest megyében tízezer lakosra kevesebb ágy jut, mint amennyi az országos átlag, s ez már jelzi a következő évek tennivalóit is. Eltérő az egyes járások ellátása is. Amíg például Vácott. Gödöllőn és Cegléden nincs zsúfoltság a betegellátásban, korszerűek a gyógyítás feltételei is, addig például Érd. Százhalombatta, a budai, a ráckevei és a szentendrei járás súlyos gondokkal küzd. íRekonstr&ektiók, böwítésseB A hallgatók örömmel vették tudomásul, hogy a gazdasági gondok, a szigorúbb gazdálkodás mellett is kulcskérdés a megye egészségügyének javítása. A fő irány is érthető: a már meglevő egészségügyi hálózat, szociális létesítmények bővítésével egybekötött rekonstrukció, mint ahogy a Tárogató úti részleget bővítik a felújítás közben. Elsősorban az ellátatlan területeket kell segíteni, s javítani szükséges a fekvőbeteg-ellátást, a járóbetegek számára pedig köny- nyebbé, elviselhetőbbé kei! tenni a kivizsgálás körülményeit. Megújul és bővül az érdi, a dunakeszi, a nagykátai, a 3 Pesti megyei NKB vizsgáBs/fai Megalapozott javaslatok Száznyolc vizsgálatot folytattak a Pest megyei népi ellenőrök oz elmúlt esztendőben. A munkát, a vizsgálatok nyomán tett intézkedéseket, változásokat értékelte csütörtök délelőtti ülésén a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Császár Ferenc, megyei NEB-elnök vezetésével. Megtörtént a műszaki ellenőrzés, csupán a szondáztatás van még t-á'.ra Kiss Árpád (elvétele összességében sikeres évet zártak a megyei népi ellenőrök: munkájuk módszereiben, s főkent tartalmát tekintve sokat javult. Megalapozott javaslataik döntően elősegítették az egyes gazdasági és társadalompolitikai feladatok megoldását a megyében, de országos méretekben is. Mintegy másfél száz intézkedés született a vizsgálatok nyomán az észszerű energiafelnasználásra, 13 ezerrel több gyermeknek tudnak étkezést biztosítani az általános iskolákban, javult a péksütemény-ellátás a megyében, hogy csak a legfontosabb vizsgálatok következményeit említsük. Jócskán akad még tennivaló — az elmúlt év tapasztalatai is ezt igazolták — a városijárási népi ellenőrzési bizottságok, valamint a tanácsok és a tömegszervezetek együttműködésében. A kapcsolatok létét a közös vizsgálatok bizonyítják, de tartalmában és mélységében gyümölcsözőbb is lehetne az együttes munka. Így elkerülhetnék az olykor párhuzamosan futó ellenőrzéseket, s a vizsgálatok, a javaslatok több szempontból megalapozottak lehetnek. Segíti a nyomukban járó gyorsabb változásokat ez az együttműködés, nagyobb tömegeket nyerhetnek meg a jó cél érdekében. G. M. szentendrei és a szigetszent- miklósi rendelőintézet. Mindenekelőtt az agglomerációban. az új lakótelepeken fejlesztik az általános, valamint a gyermek- és á fogorvosi körzeteket. Nem lebecsülendő az a cél sem, hogy az üzemi, a munkahelyi orvosi ellátást is bővíteni kívánják. Vácott, Cegléden. Szentendrén, Érden és a Csepel Autógyárban indokolt ez elsősorban: teljes körűvé tenni az üzemorvosi ellátást. A jelenlévők nagy megelégedéssel nyugtázták azt a bejelentést, hogy 1985-ig Vácott új csecsemőotthon, Gödön egészségügyi gyermekotthon, Gödöllőn pedig 200 személyes egészségügyi gyermekintézmény épül. Fejlesztik, természetesen társadalmi összefogással, az öregek napközi hálózatát, a házi szociális gondoskodást. Ami még ntse&cBdásra vár Bár egészségügyi témáról tárgyaltak, nem hallgattak a résztvevők a gazdaságosságról, a takarékosságról sem. Mint Tóth Albert is mondotta: még túlzsúfoltságról beszélünk, még nem honosodott meg a kórházakban a hét végi folyamatos gyógyítás, sőt, van ahol délután is szünetel az ellátás. Túl a megyei gondokon, az egészségügyi aktíván helyi — de a nagy egésszel mindenképpen összefüggő — gondok is felvetődtek. Így a többi között joggal említették meg, hogy még mindig körülményes megközelíteni a kerepes- tarcsai kórházat, a BKV nem hajlandó változtatni a közlekedés eddigi rendjén. Veresegyházról pedig a Vácra induló autóbusz- és vonatforgalom ritka. Az is jogos kifogás: nincs minden körzeti orvosnak telefonja, holott a házi telefonon kívül az URH-s autós készülék meggyorsíthatná, könnyíthetné az orvosok közlekedését, útközben is utolérhetnék a beteghívások. Központi téma volt a műszerellátás, s indokolt a kérés: a betegágyakhoz hordozható alap- készülékekre is szükség, lenne. Az öregek szociális gondozásával, az idősekkel való törődéssel szinte valamennyi jelenlévő foglalkozott, s mint mondták, minden eddigi eredmény mellett még sok a tennivaló. A körzeti orvosok helyettesítését még sok helyen nem tudták megoldani, s ezt megérzik a betegek. Mások gyógyításaik tapasztalatáról szóltak, így például megdöbbentő statisztikát közölt a váci kórház baleseti sebésze: 36 ágyon évente« 1500 beteget kezelnek, döntő többsége alsóvégtagi sérült. Az ambulancián pedig nyolc-tízezer beteget kezelnek. Mások is sok példát mondtak a túlzsúfoltság bizonyítására. A műtők fejlesztése, a műszerellátás javítása szántén napirenden szerepelt. imfézkee&ósek A javaslatok, a felvetések egy részére tulajdonképpen dr. Illés Béla azonnal válaszolt. Így a többi között rövidesen megjelenik a körzeti orvosok új működési szabályzata és nyomdában van már a körzeti orvosi rendelők mű- szerjegyzeke is. A beutalási rendszer javítását szolgálja az a rendelkezés, miszerint a beutalásoknál a táppénzen levők előnyt élveznek. Felvételi blokkokat adnak majd ki, a kórházi ágyakat bizonyos mértékig átcsoportosítják és az ügyeleti rendszert is korszerűsítik. A tanácskozás aktivitása, a közérdeket szolgáló sok-sok javaslat, az országos és a megyei tennivalók ötvözése a helyi lehetőségek kihasználásával már előre jelzi: a VI. ötéves terv megvalósításában az egészségügyi dolgozókra egy- emberként számíthat a lakosság.
