Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-30 / 25. szám

REST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! m ¥ AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYELTANACS LAPJA XXV. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM Ara 1,40 forint 1981. JANUÁR 30., PÉNTEK Kishatalom N incs benne semmi rossz, ha nem több­nek, csupán ártatlan játéknak fogjuk fel az alább következő — vagy éppen hasonló — összeve­téseket. Amint a szakem­berek mondják, ha a ter­melés adatait a lakosság számához viszonyítjuk, ak­kor a világon hazánkban készül a legtöbb autóbusz. Magyarországon ugyanis 960 lakosra jut egy-egy jár­mű, míg a másik két nagy autóbuszgyártó országban ez az adat jóval na­gyobb; a Német Szövetsé­gi Köztársaságban 3300, Franciaországban pedig 16 ezer lakos áll szemben egy- egy előállított járművel. Az adat persze mindenképpen imponáló, bár említői, érin­tettek lévén, érthetően el­fogultak; a Csepel Autó­gyárban beszélgetünk. Ha autóbusz, akkor Cse­pel Autógyár. Csepel Autó­gyár is. Négyszögletes, hú­zott acélcsövekből itt ké­szül ezeknek a járművek­nek a fenékváza, a győri hátsóhidakból, motorokból, a szovjet gyártmányú mell- sőhidakból, a szintén autó­gyári szervokormányokból itt szerelik össze — amint az hivatalosan hangzik — a járóképes alvázakat. Az erősen elnagyolt fölsorolás is mutatja, hogy az autó­gyár árukibocsátása nagy mértékben függ a szállító partnerek pontosságától, megbízhatóságától, már ami a részegységek minő­ségét 'illeti. A fölsorolás pe­dig azért erősen elnagyolt, mert még több tucat céget kellen© említeni, akiktől — bár kooperációs termékek­nél ez eleve szakszerűtle­nül hangzik, de azért írjuk le — sokkal kisebb értékű árucikket vásárolnak a szi­gethalmiak, de ha e sokkal kisebb summát érő holmik bármelyike is hiányzik, ak­kor oda a termelés egyen­letessége, fölborul a gyár­tási rend. Előtte és utána ugyanez a helyzet; ha a nagy szállítók bedolgozói elmaradnak valamivel, ak­kor késik Győr, késik a szovjet partner, ha az autó­gyáriaknál van fönnaka- dás, akkor várhat az Ika­rus ... S így tovább, kez­dettől a végéig, azaz az el­ső csavartól, vagy éppen padlószigeteíőtől a kész jár­mű átadásáig. V iták azóta vannak a * kooperáció mikéntjé­ről, amióta — azaz: a hetvenes évektől — való­ban nagy mennyiségben készülnek hazánkban au­tóbuszok. A viták azonban sajnos nem azon robban­tak ki, mint vélhetnők, _ ki mennyivel nagyobb részt kívánna magának lecsíp­ni ebből az üzletből, _ ha­nem éppen a fordítottjából, abból, ki mire kötelezhető, ki mire kényszerül. Ráadá­sul ezekben a vitákban az igazán nagyok — szemben az általánosnak tartott kép­pel — rimánkodásra, kér- lelésre, kilincselésre kény­szerültek, mert a kicsik, az egy-egy apróságot termelő, szállító cégek bizony fog­hegyről válaszoltak a meg­rendelésekre, az árkalkulá­ciók kérésére, mondván, ha nem tetszik, akkor kerec­senek mást az érintettek, le is út, fel is út. Aminek egyenes következménye lett, hogy a Csepel Autógyár — de a győriek is — sorra szüntette meg kapcsolatait a megbízhatatlan kooperá­ciós partnerekkel, s maga rendezkedett be sok min­dennek az előállítására. Ami helyes volt a termelés egyenletességét, tervszerű­ségét nézve, ami helyes volt a külkereskedelmi szer­ződések teljesítése szem­szögéből, ám helytelen volt, mert tagadhatatlanul megnövelte az össztársa­dalmi ráfordításokat a népgazdaság oldaláról. Mindezt elkerülhetetlen volt leírni ahhoz, hogy visszatérjünk a bevezető­ben említett imponáló adat­hoz, ami szerint az autó- buszgyártásban nagyhata­lom vagyunk. S tényleg azok, ám — mondják a szakemberek — erős a haj­lam arra, hogy csakis ezt jegyezzük meg, tartsuk szá­mon, szinte említésre sem érdekes részleteknek vélve mindazt, amit az önma­gában tetszetős adat elföd, eltakar, olykor elrejt. Mel­lékesnek látszik tehát mind­az a kezdetlegesség, ösz- szehangolatlanság, gyakran a minimális szervezettséget is nélkülöző kapcsolatrend­szer, amire a végső ered­mény — megismételjük: e végső eredmény tekintélyt parancsoló — támaszkodik. S ha mellékesnek látszik, akkor miért is lenne fon­tos, mi indokolná hogy esetleg — ki hallott ilyet?! — átmenetileg lényegesebb­nek véljük, mint magát a készterméknek a kibocsátá­sát. B izonyára rájött már az olvasó: régen nem az autóbuszgyártásról, az autógyárról és kooperá­ciós partnereiről szólunk, hanerrf arról, valójában mi­ként ítéljük magunkat a kishatalom szerepkörére olyasmiben is, amiben töb­bek lehetnénk. Pedig nem sok olyan dolgunk van, amiben ne lennénk kisha- talmak, ám furcsa módon ezt az objektív tényt azzal szépítjük, hogy keresünk néhány tetszetős bizonyíté­kot arra, na ugye, nem mindenben vagyunk kicsik. S ha lelünk ilyeneket, ak­kor már nem nagyon ér­dekel bennünket, mi van e bizonyítékok forrásvidékén. Holott például azt is észre kellene vennünk, hogy a bevezetőben emlí­tett két másik ország au­tóbuszgyártói háromszor annyi beszállítóval dolgoz­nak, mint az itthoni leg­nagyobb részegységterme­lők...! Magyarán: ott a kicsik gyártanak s a nagyok ösz- szeszerelnek, nálunk meg is-is, hol így, hol úgy, eb­ben ez, abban az érvénye­sül, szinte lehetetlenné tá­vé a kiigazodást. Vajon csupán a közúti járművek gyártásában lenne ennyire kusza a helyzet, ennyire ne­hezen nyomon követhető annak az elvnek az érvé­nyesítése, hogy a legkisebb ráfordításokkal elért ha­szon, az igazi haszon a nép­gazdaság számára?! A kérdés szónoki, hiszen mindannyian tudjuk a fe­leletet; másutt sem különb a helyzet. Ezért, hogy a versenyképes termékek ará­nyának növelését jogos kö­vetelménynek tartva, egy megelőző szakaszt sem sza­bad kihagyni: annak elem­zését, a tervezés, a fejlesz­tés, a gyártás különböző mozzanataiban mi minden az, amivel a jelképes kis­hatalom szerepkörére kár­hoztatjuk magunkat. Mészáros Ottó Pártközi kapcsolatok Az MSZMP Központi. Bi­zottságának meghívására ja­nuár 26—29. között látogatást tett Budapesten Albano Nu­nes, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a párt külügyi osztályá­nak vezetője. A portugál testvérpárt kép­viselőjét fogadta Gyenes And­rás, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára. Albano Nunessel megbeszéléseket folytatott Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a KB külügyi osz­tályának vezetője. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélése­ken az MSZMP és a PKP kapcsolatait jellemző elvtársi egyetértés szellemében véle­ményt cseréltek a nemzetkö­zi kommunista és munkás- mozgalom időszerű kérdései­ről. Áttekintették az MSZMP és a PKP együttműködését, a kapcsolatok további fejleszté­sének lehetőségeit. Albano Nunes csütörtökön délután elutazott Budapestről. Baráti látogatás Kongói parlamenti küldöttség érkezett Budapestre Hivatalos, baráti látogatásra csütörtökön Budapestre érke­zett a Kongói Népi Köztársa­ság népi nemzetgyűlésének küldöttsége Jean Ganga-Zand- zounak, a Kongói Munkapárt Politikai Bizottsága tagjának, a népi nemzetgyűlés elnöké­nek vezetésével. A küldöttség — amely az országgyűlés meghívására ér­kezett hazánkba — itt-tartóz­kodása alatt megbeszéléseket folytat a két parlament kap­csolatainak fejlesztéséről, megvitatja az időszerű nem­zetközi kérdéseket, s több vi­déki várasba is ellátogatnak. A küldöttséget a Keleti pá­lyaudvaron Péter János, az országgyűlés alelnöke fogadta. Jelen volt Jacob Okanza, a Kongói Népi Köztársaság bu­dapesti nagykövete is. Gyenes András fogadta Abdel Ghani Abdul Kádert Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra csütörtökön az MSZMP KB szákházában fogadta Abdel Ghani Abdul Kádert, a Jeme­ni Szocialista Párt Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát, a hazánkban tartóz­kodó jemeni küldöttség veze­tőjét. 1 A szívélyes, elvtársi légkör­ben megtartott találkozón vé­leménycserét folytattak a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, az MSZMP és a JSZP kapcsolatainak további fejlesztéséről, s aláírták a párt­közi együttműködési munka­tervet az 1981., 1982. ás 1983. évekre. A megbeszélésen részt vett Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője. Ma: Ami közelről érntí az embert Egészségügyi aktíva Vácott. Kit- milyen kérdések foglalkoz­tatnak, miben látja a megoldás hogyanját — erről adunk szá­mot a 3. oldalon. Félvállról vett biztonság Hajnalban az országutat róvó autóbuszt leállítva, vagy gyár­kapun belül érdekes dolgokra bukkannak rendőrök, munka­védelmisek. Hogy mire? — er­ről szól Szalai Mária riportja a 3. oldalon. Kígyói a fény a kalászi pályákon A sportköri közgyűlések idő­szakát éljük. S számot adunk a Budakalászi Textiles, vala­mint a Domonyi Tsz SK eme eseményéről. Reitter László összefoglalója a 6. oldalon. M't ba lunk a rádióban, mit nézünk a tv-ben? Erről tájékoztat a 7—8. olda­lon található részletes, jövő heti műsor. Őfven ki3ómé fér hosszban Védvonal a szigeten A vízügyi beruházások kö­zött a jövőben előkelő helyet foglal el a Csepel-szigeti véd­vonal felújítása. A tervek még az idén elkészülnek, s hozzá­látnak a nagy munka előkészí­téséhez: biztosítják a szüksé­ges területet a felvonuláshoz. Ebben az évben 3 millió forintot költenek Nagyobb kenyeret adjon a föld... /fi r SS __ JV rr M r m R_ _f__ 0 __ ________ Soksz or megfogalmazott kér­dés: milyen az ország mező- gazdaságának teljesítőképessé­ge, miyen adottságokat lehet fejleszteni, kiaknázni a terme­lés ésszerű, célszerű növelésé­ért? Kérdések, melyekre ala­pos, sokrétű választ ad a Ma­gyar Tudományos Akadémia közeljövőben nyomtatásban is megjelenő tanulmánya. Még­pedig egy hároméves elemzés, felmérés alapján. Arra azon­ban hiába is keresnénk e ta-' nulmányban választ: mi a helyzet Pest megyében. Pedig ahogy a szakemberek megfo­galmazzák, szűkebb hazánk­ban a mezőgazdaság tovább­fejlesztése egyértelműen igényli a feltáró, az elemző munkát. S ugyanakkor az sem megve­tendő szempont, hogy ehhez megyén belül adottak, létre­hozhatók a további szellemi, anyagi, s nem utolsósorban a szervezési feltételek. Itt, ahol a mezőgazdaság és élelmiszer- termelés — sportnyelven szól­va — jó kondícióban, az élvo­nalban van. Ám a fejlődés gátja lehet, ha már ma nem fordítanak kellő figyelmet a termőföld értékének megőrzé­sére, védelmére, a termőké­pesség megóvására, fokozásá­ra, a racionális földhasználat­ra. E tényeket mérlegelve az országban elsőként — a me­gyei pártbizottság kezdemé­nyezésére — Pest megyében hozzálátnak a mezőgazdaság természeti erőforrásainak ér­tékeléséhez, elemzéséhez. , Ebből a célból tegnap dél­előtt a megyei pártbizottságon tanácskoztak a három évre szóló, értékelő munkába be­kapcsolódó intézmények, gaz­daságok, vállalatok vezetői, szakemberei. A résztvevőket Balogh László, a megyei párt- bizottság titkára köszöntötte, s körvonalazta a feladatokat. Külön kihangsúlyozva a termőföld védelmének szükségességét, hiszen itt jelentkezik a me­zőgazdaság, s nem utolsósor­ban a megye legtöbb gondja. Ezért is tették meg elsőként a lépést az erőforrások értéke­léséhez. A három évre szóló program végrehajtására alakult általá­nos bizottságot dr. Láng Ist­ván, a Magyar Tudományos I A tanácskozás résztvevői (balról jobbra): dr. Petrasovics Imre, dr. Láng István, Balogh László, dr. Mondok Pál és Kocsis Károly rektor­helyettes. Akadémia főtitkárhelyettese vezeti. Míg az úgynevezett operatív, tehát a gyakorlati munkát irányítót dr. Petraso­vics Imre, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem tanszék- vezető tanára. A természeti erőforrások értékelésére, fel­tárására pedig az agrártudo­mányi egyetem hivatott. Hogy mi történik a követ­kező három évben? A már meglevő adatokat nemcsak egyszerűen adaptálják, hanem a helyi sajátosságokat feltár­ják, s a kettőt összevetve ész­szerű alternatívákat sorakoz­tatnak fel a megyei, s nem utolsósorban az üzemi dönté­sekhez. Tehát a termelők az alternatívák közül a nekik legkedvezőbbet választhatják majd ki, az infrastrukturális tervbe beépíthetők ezek, s egyúttal befolyásolhatják a gaz­daságpolitikai döntéseket is. Az értékelés a növényter­mesztéssel foglalkozik majd a legbehatóbban, de ugyanakkor a földhasználat helyzetét is vizsgálják. A munkában részt vevő szakem­berek az idén módszertani, felmérő feladatokat oldanak meg, jövőre feldolgozzák, elemzik az összegyűjtött ada­tokat, 1983-ban ajánlásokat dolgoznak ki a megye mező- gazdasági és élelmiszeripari üzemeinek. Mégpedig azzal a céllal, hogy keressék a leg­jobb megoldásokat, melyekkel évtizedekre biztosítható Pest megye természeti értékeinek védelme, s ezek ésszerű fel­használása. A munkáról a Pest megyei Tanács és a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem keret- megállanodást kötött, melyet dr. Mondok Pál, a megyei ta­nács ólmoké írt alá, míg az egyetem képviseletében Kocsis Károly rektorhelyettes. töltésépítésre, később azonban ennél jóval nagyobb összege­ket. A sziget jobb partján, a Nagy-Duna mentén az 1910-es évek után épült a töltés. Saj­nos, különböző anyagokból; van benne kő, agyag, homok, sőt helyenként szerves anya­gok is. Ezért a védképessége nem egyforma. Áttöltést foko­zatosan magasították, s így ré­teges lett. A- jeges árvizek 1945 előtt többször, és sok he­lyen átszakították a gátat — s a helyreállítás is rendszerte­len volt. Mindebből követke­zik, hogy a csaknem ötven ki­lométer hosszú, négy-öt méter magas védvonal ma már nem nyújt kellő biztonságot. A rekonstrukció elodázha­tatlan. Annál is inkább, mert tartós vízállásnál a töltés lá­bánál — a védett oldalon —, nemegyszer jelent meg szi­várgó víz. Ezért is járnak ár­víz idején az őrök a töltés lá­bánál, s nem a tetején, hogy időben észleljék a szivárgást. A felújítás során a töltés pro­filja is megváltozik, oly mó­dom, hogy szivárgás, a buzgá­rok ellen is védelmet nyújt­son. A védvonalat a Közép-Du- navölgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói építik majd, igen sok gép bevetésével. Már » tervezéskor gondoltak arra, hogy a munkát gépesít­sék. P. J. Méhes Lajos Szshsks-Szatmárhan Méhes Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, ipa­ri miniszter csütörtökön Sza- bolcs-Szatmár megyébe láto­gatott. Nyíregyházán felkeres­te a Taurus Gumiipari Válla­lat nyíregyházi gyárát, majd útja a papírgyárba vezetett. Mindkét üzemben a terme­lés folyamatával, a gondokkal, eredményekkel ismerkedett. A délutáni órákban pedig a me­gyei pártbizottság székházában rendezett gazdaságpolitikai ak­tíván az időszerű feladatokról tartott tájékoztatót. Gyalászka vágja a rendet í új r rá*, Ritkán fordul elő, hogy a sok-sok apró, Duna—Tisza közi szi­kes tó szinte mindegyike fenékig befagy. E télen azonban le­hetővé vált, hogy a nádat, amelynek levágása egyébként géppel gazdaságtalan, most kézi szerszámokkal levágják. A nyári mezőgazdasági főidényhez hasonlóan benépesült a határ és a padlásokról lekerültek a rég nem használt kézi nádvágó esz­közök, a tolókasza és a gya’ászka (rövid nyelű kézi kasza).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom