Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-27 / 22. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROS} KÜLÖNKIADÁSA VHI. ÉVFOLYAM, 22. SZÄM 1981. JANUÁR 27., KEDD Gyarapodó múzeum Feltárás, konzerválás, megőrzés A 30-as főút aszódi kilenc- venfokos kanyarja miatt ezen a részen a szokásosnál is nagyobb a zaj. Az ív és az elágazások gyakran kényszerítik lassításra, megállásra a járműveket, s az újra nekiveselkedő motorok bőgő zúgása egész náp betölti a teret. Dübörög, lüktet a térség, beleremegnek az ablakok, füstpama- csókát löknek ki a kipufogó- csövek, napsütésben jól látni a légtérben kavargó, vibráló koromszemcsék meg nem szűnő forgatagát. Személyautók, motorok és buszok követik egymást. És jönnek, végeérhetetlenül Pestről és Miskolc felől a kanyarban nyögő, prüszkölő szörnyetegek, a hatalmasnál hatalmasabb tehergépkocsik, melyek mögött a hirtelen támadt űrben gomolyogva csapnak össze a két oldalról belebukó piszkosszürke levegőnyalábok. Egyre több Letérve az útról, a domboldalon álló iskola felé haladva csakhamar enyhül a zaj, s ha tovább vesszük utunkat jobbra, majd ismét balra egy kis kaptatón lépkedünk feljebb. nyugalmas és békés kép tárul elénk. Az épület, mely haladásunkat gátolja, mély csendben uralja a térséget. Nem barátságtalan, de nem is kitárulkozó. Érezteti: falai őriznek valamit. A benne munkálkodók is a jelent és a jövőt szolgálják, de a múltat faggatják, a valaha volt élet tárgyiasult emlékeit mentik, óvják, tartósítják, tanulmányozzák és magyarázzák, bemutatják és közzéteszik. Kincskeresők A múzeum ez az épület. A Petőfi nevét viselő aszódi múzeum, amely a múló jelen, a múlttá váló mindennapok egyre több tárgyát fogadja falai közé. Csak idő kérdésé, hogy a most alant fújtató járművek valamelyikét szintén bekebelezze. Talán ezért érezzük mozdulatlan testét derűsen magabiztosnak. Évről évre gazdagodik. Tavaly is számos lelet került termeibe, raktáraiba, kiállító- helyeire. Nézzük röviden, mik ezek. Kővári Klára régész vezetésével folytatták Versegen a feltárást, ahol a bronzkori, a hatvani kultúrához tartozó temetőben több sírt hoztak ,a felszínre, a muzeológusok nyelvén szólva gazdag edénymelléklettel. Két másik régész Tisztább lesz a víz A Zala folyó jobb oldali töltésének megerősítésével kezdik a Balaton vizének védelmét szolgáló kis-balatoni tározó rendszer kialakítását. E munkához. Balatonhídvégnél látnak majd hozzá a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság zalaegerszegi szakmémökségé- nek irányításával. A rendszer első része — a mintegy 25 millió köbméteres .víztároló a hozzákapcsolódó műtárgyakkal együtt — még ebben a tervidőszakban, tehát 1985-ig elkészül. A megerősített töltés mögött kialakuló hatalmas tározó fogadja, s csak több hónapos pihentetés után, már megtisztulva engedi tovább a Balatonba a Zala folyó vizét. Fokozott védelem Műszakonként pihenőidő A nagy teljesítményű palackozó- és töltőgépsorok kezelő személyzete, a kompresszorok mellett dolgozó szakemberek, a mesterségesen szellőztetett üzemek brigádjai, az átlagosnál magasabb zajártalomnak vannak kitéve. Gyakran okoz gondot az is, hogy a korszerű tüzelőberendezések a régiekhez képest sokkal zajosabbak. A külföldről vásárolt berendezések nagy része sűrített levegővel működik; a légsűrítők önmagukban is rendkívül zajosak, a pneumatikus „kapcsolatok” helyein azonban további zajszintemel- kedést mutatnak ki. A vállalatok igyekeznek csökkenteni az ártalmat. Több üzemiben műszakonként' pihenőidőt iktatnak be. A rákos- palotai növényolajgyárban például az egyik teremben 2 óránként 20—25 perccel csökkentik a zajt. Más üzemekben, közöttük a palackozókban, a zajosabb munkahelyeken dolgozókat rendszeresen váltják a csendesebb üzemrészek személyzetével, és így mérsékelik a zajártalom idejét. Az iparban rendszeressé tették a hallásvizsgálatot. Több vállalatnál a saját üzemorvos végzi az ellenőrzést, megfelelő műszerek segítségével. Sokat segítenek az egészségügyi intézetek is. Az adaték alapján már a kisebb halláscsökkenés jelentkezésekor a veszélyeztetett dolgozót más munkakörbe helyezik. Gondot okoz viszont, hogy a magasabb szakmai képzettséggel rendelkező szakmunkáért, például a hűtőgépészek és turbinakezelők az áthelyezéskor csak nehezen jutnak hasonlóan jó keresetet biztosító munkahelyhez. társával, dr. Miklós Zsuzsával és dr. Torma Istvánnal új lelőhelyeket is felfedeztek, ezekről is százakra rúg a begyűjtött anyag. És még több lehetett volna, ha némelyekben nem buzogna a kincslelési vágy, akik, törvényes kötelezettségüket elmulasztva nem jelentik be a lelet előfordulását, jobb esetben hazaviszik vitrinjükbe, rosszabb esetben sorsára hagyják, vagyis az enyészetnek. A közelmúlt emlékeivel is bővült a múzeum 1980-ban. Megvásárolták egy aszódi cipész-csizmadia műhely teljes berendezéseit, gépeit, szerszámait. Néhány bútordarabot is megvettek, amelyek az egykori helyi kisiparosok életmódjába enged bepillantást. Korábban vették át a Lhotka féle kovácsműhelyt, restaurálták, leltározták, ötszáz darabbal gyarapítva a történeti gyűjteményt. Fotó, dia Néprajzi gyűjtés nem volt tavaly az aszódi múzeumban. Anyagiak hiányában elmaradt a szokásos megyei középiskolai honismereti gyűjtőtábor. Ennek ellenére a néprajzi állomány sem maradt változatlan. Ajándékozás és vásárlás révén pontosan 163 tárggyal gazdagodott. Időlegesen ide hozták a megszűnt ikladi falumúzeum anyagát is, mindaddig, amíg meg nem nyílik a községben a nemzetiségi tájház. ' A történeti dokumentációs tárba, a fotógyűjteménybe, az adattárba és a könyvtárba szintén sok újdonság került. Egy része a régebbi korokból, mint például a Ráday féle gazdasági kimutatás, másik -fele már napjainkat örökíti meg, egyebek között fotónegatív és színes dia formájában. A gyűjtés, feltárás, konzerválás, megőrzés, feldolgozás, következtetések levonása a dr. Asztalos István igazgató vezetésével működő múzeum tevékenységének csak egyik része. A publikációs és köz- művelődési munkáról máskor ejtünk szót. K. P. Mit vár az új művelődési háztól? Gprsan teljesülő kívánságok PEZSGŐBE, tartalmasabb kulturális életet, valamennyi korosztály és réteg hasznos szórakozását — így foglalha- tóak össze azok a vélemények, amelyeket sorozatunk kérdésére — mit vár az új művelődési háztól — kaptunk a városi-járási Petőfi Művelődési Ház szocialista brigádok klubja néhány tagjától. Ökot egyik összejövetelükön interjúvoltuk meg, éppen az előtt, hogy meghallgatták volna Kecskés Józsefnek, a művelődési ház igazgatójának ismertetését a tavasztól kezdődő programokról. Elöljáróban a szocialista brigádok klubjáról, amely a munkásközművelődés egyik kiscsoportja jelenleg a művelődési ház kebelében, s az lesz a hamarosan elkészülő új közporítban is. A VÉLEMÉNYEK. Petényi Zoltán, az •Árammérőgyár szer- számüzemének dolgozója: — Nagyon örülök az új háznak, s azt remélem, hogy végre kulturáltabb szórakozási lehetőségeket teremt itt a városban. Hogy mire gondolok? Például a Petőfi filmszínházban az előadásokat gyakran zavarja bekiabálás, fütty, kü- löhféle oda nem illő megjegyzések. Néha szinte élvezhetetlen a vetítés. Remélem az új művelődési házban nem lesznek ilyen gondok. Hogy ez a nagyszerű keret végül mit nyújt majd, még nem tudom, s bár jómagam nem vagyak színházrajongó, biztosan sok olyan programot terveznek, amire érdemes lesz elmenni. Stefkó Sándorné, az Áram- mérőgyár brigád vezetője: — Az új ház lehetőséget ad majd arra, hogy a jelenleg Fehérnemű Mogyoródról A Gödöllő és Vidéke Áfész mogyoródi varrodájában az első negyedévben 800 női, 500 férfi munkaköpenyt és 600 női hálóinget varrnak meg a Pannónia Háziipari Szövetkezet megrendelésére. A képen: Kovács Kálmánná férfi munkaköpeny gomblyukát készíti el. Antalné Juhász Judit női hálóinget varr a Textima gyorsvarrógépen Barcza Zsolt felvételei Lehet-e ezt ésszerűbben? — Ahogy öregszik az ember, úgy lesz egyre erősebb a mániája — mondja Réti István, a hévízgyörki nyugdíjasklub vezetője. — Amikor az első dér megcsípi a határt, én például minden évben mániákusan elszomorodok. Mázsaszám ott veszik a földeken a pos- hadt paradicsom, meg a zöld, az éretlen és a paprika is. Faggatom magam. Milyen érték ment így kárba évenként a községben, a járásban, az országban. Fogalmam sincs. >4 satnya is Réti István dohogó szavaival többen is egyetértenek a klubban. Bányánszki András megkérdi : — Hol van ennek felszedésére munkaerő? Amit látsz, az természetes folyamat, a termelés rezsije, nem pedig veszteség. Még az ősszel kinn üldögéltem a szőlőhegyen pár barátommal. A fák alja terítve volt őszibarackkal. Felkínálom. — Vigyetek belőle legalább annyit, amennyit feleségetek, a család részére befőttnek eltesz. Kinevetnek és , én hiába mondom, hogy valamikor egy szem gyümölcs sem ment veszendőbe. A legsatnyább szemet is elvitték az aszódi, hatvani pesti piacra. Most helyben felvásárolnák, mégis ott aszalódik, ott rohad a gyümölcs a fákon, a fák alatt. Gondolkodom. Hol vannak a gyerekek? Néhány évtizede miénk volt a szőlőhegy első, meg utolsó gyümölcse. A mai gyereket .féltjük, nem engedjük fára mászni, és nem engedjük mosatlan gyümölcsöt enni. Angyal András közgazdász mindezért a kereskedelmet okolja. — Nézzétek, mindenki próbálkozik valamivel. • Én zöldhagymával kísérleteztem. A felvásárló forintot adott csomójáért, ugyanakkor a kirakatban ötforintot kértek egy csomag zöldhagymáért. Pedig nem volt nagyobb, nem volt szebb, csak állottabb. — Hát akkor hogyan lesz az egyforintos árból öt forint? Hány százalékos ez a nyereség? Még ha állami elvonás lenne ez a különbözet, akkor valahogyan megértené az ember. Adó, adó. Az állam ráfordítja valamire, mindnyájunk hasznára. De az ilyen magas haszonkulcs nem az államot gazdagítja, hanem valahol elvész az öncélú kereskedelem pókhálójában. Élősúllyal De csak így lehet kereskedni? Simkó Rudolf, a Galgavidéke Áfész kereskedelmi főosztályvezetője a példa megismerése után válaszol. — Lehet másképpen is, s mégis haszonnal. Szövetkezetünk működési területén a kisárutermelőktől átvesszük a salátát, gyümölcsöt, zöldséget, rátesszük a húsz százalékot és árusítjuk. Még nyereségünk is van. A kétforintos salátát például kettőnegyvenért adtuk. És ha már ilyen kényes területre tévedtünk, hallgassunk meg még egy történetet. — A sertés felvásárlási árát valamikor élősúlyra szabták meg — mondja Kovács Miklós —, ami azt jelenti, hogy az árat úgy állapították meg: szőröstül, bőröstül, béllel, veszteséggel, ennyit adok az élő állat kilójáért. Aztán a kereskedők rájöttek, hogy a disznóban trágya is van, az eladók meg rájöttek, hogy a mázsá- lás előtt még fel lehet etetni a disznóval néhány kiló moslékot, s ez súlygyarapodást ad. Ezért aztán a vállalati átvevők levontak az élősúlyból három kilót, amit később felemeltek ötre, a nagyobb állatnál hatra. Így most mázsá- lás előtt az is megeteti a hízót, aki különben nem tette volna. Mit csinál a vállalat embere? Várakoztat. Kicsi dolog, mondhatják, amikor törvényesen levonják hízónként az öt kilót, de hat hízó után harminc kiló hús árát csak úgy levonni mégse kicsi dolog. Lehetne okosabban Számolnak, méricskélnek a termelők, különösen a nyugdíjasok. Aszódi Mihály valamennyiünknek felteszi a kérdést: — Kit szid az a termelő, akitől egy forintért veszik át a hagyma csomóját? És kit szid az a fogyasztó, aki négyöt forintot ad ezért a hagymáért? Hallatlanul nagy erőfeszítések történnek a közellátás zavartalan biztosításáért. Közgazdászok, szervezők, felvásárlók segítik, hogy a megtermelt áru eljusson a fogyasztó asztalára. Néha úgy tűnik, teljes sikerrel. De nem lehetne még okosabban, még ésszerűbben? Fercsik Mihály elszórt előadásokat, amelyekről nehéz értesülni, egy helyre, a központba hozza. Én például nagyon örülnék annak, ha régi filmeket is vetítenének, klubformában. Zabó Ottóné, az Árammérő- gyár brigádvezetője: — Nagyon hiányzik a városban egy-egy olyan hely, ahol a fiatalok, a 'huszonévesek is jól eltöLthetik • az idejüket. Gödöllő fejlődő, egyre nagyobb város, arra is kell tehát gondolni, hogy a fiatalók is jobban érezzék magukat. Nem tudom, hogy így lesz-e, de jó volna, ha táncolásra is nyílna alkalom a házban. Dr. Tóth József, a MÉM Műszaki íhtézetének munkatársa: — Bár nem vagyok gödöllői illetőségű, Túrán lakom, de látom, hogy a városi munkatársaim várják az új házat. Én is azt hiszem, hogy sikerrel tölti majd be a szerepét. Fekete László, az Árammérőgyár dolgozója, a szocialista brigádok klubja vezetője: — A reális lehetőségekhez, a költségvetéshez képest sokat várok a háztól. Azt, hogy valami újat, vonzót nyújtson, s lehetőleg mindenkinek kínáljon érdeklődésének megfelelő programokat. Tudom persze, hogy ez nehéz, s a ház munkatársai nem lesznek könnyű helyzetben. A TÁJÉKOZTATÓBAN a művelődési ház igazgatója jószerivel" valamennyi kérdésre, kívánságra, óhajra válaszolt, anélkül, hogy a klubtagok előbbi véleményét pontosan ismerte volna. A hallatlanul gazdag programtervezet, úgy tűnik, valóban mindenkinek nyújt majd érdekeset. Hogy csak az elhangzottakra rímelő részleteket ismertessük: lesz például stúdiómozi, kéthetenkénti vetítéssel. A huszonévesekről, a tánclehetőségről sem feledkeztek el a munkaterv, a programajánlat összeállítói. Az előtérben, amelynek egyébkérít is fontos szerepet szánnak a népművelők — az egyszerű baráti beszélgetésektől a legkülönfélébb információkig — lesz büfé is, méghozzá szeszmentes. Kecskés József arra is felhasználta a klubösszejövetelt, hogy megkérdezze: hol, milyen tájékoztatás, programismertetés ígérkezik hatásosnak. Mi a célravezetőbb: a röplapok, az üzemi hangosbeszélő, a személyes meghívás, a plakátok vagy egyéb módozatok. A Volán Vállalat képviselői például az üzemi hirdetőtáblát javasolták. tekintve, hogy dolgozóik általában úton vannak, de a központban értesülhetnének a rendezvényekről. Emellett természetesen ők is, a többi vállalat, intézmény képviselői is szorgalmazták egy valóban jól működő közönségszervező hálózat kiépítését. A klubvezető úgy vélekedett, hogy ebbe a munkába be kell vonni az üzemi és a KISZ-es kultúr- felelősöket is. Gáti Zoltán A LIGNIFER IPARI SZÖVETKEZET felvételre keres ISASZEGI MUNKAHELYRE: asztalos, lemezlakatos, szerkezeti lakatos, szerszámkészítő, csiszoló szakmunkásokat, férfi betanított munkásokat, 1 fő kozmetikust, valamint budapesti munkahelyre jó kereseti lehetőséggel anyagmozgató-kocsikísérőket. Jelentkezni lehet: Lignifer Ipari Szövetkezet Központi Iroda Isaszeg, Ady E. u. 47. ISSN ŰI33-I»9? IGÍV1ÖIIÍH Hírlap) I I
