Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-15 / 12. szám

1981. JANUÁR 15., CSÜTÖRTÖK POSTABONTÁS Várjuk leveleiket, címünk: Pest megyei Hírlap Budapest, Pf. 311. — 1446 Jönnek! 1980. december 19-én a ve- csési 136. számú Vasboltban vásároltam egy MH—Gemenc típusú olaj kályhát 3 ezer 100 forintért. A kályha december 29-én meghibáso­dott, ablaküvege középen elre­pedt. A hibát december 30-án ajánlott levélben jelentettem a kijelölt szerviznek, a Monori Szolgáltató Szövetkezet gyom­ról részlegének. Sajnos, a mai napig nem jöttek ki a szere­lők. A kályhát pedig azért vásároltam, hogy használhas­sam, mert most komoly tél van. Németh István, Vecsés ★ Kiss Lajoshoz, a gyömröl szer­viz vezetőjéhez fordultunk, tőle kérdeztük meg, ml lehet az oka, hogy idáig nem jelentkezett ve- csési nyugdíjas olvasónknál a sze­relő. Kiss Lajos elmondta, hogy a levél Január 9-én érkezett meg hozzájuk, aznap értesültek mű­szaki irodájuktól a problémáról. Levélírónk ugyanis nem egyene­sen az olajkályhaszervizhez, ha­nem a műszaki irodához fordult panaszával, s ez okozta a kése­delmet. Mivel igen sok a hasonló bejelentés, legtöbbször nem tud­nak még aznap a helyszínre menni, van, amikor csak napok múlva, de egy héten belül min­denképpen. A szerviz vezetője megígérte, hogy még ma, csü­törtökön kiküid egy szakembert vecsési olvasónkhoz. Talán mire Németh István e sorokat olvassa, már jó is a kályhája. Idősek panasza Érden, a Riminyáki úton la­kom, meglehetősen távol a vá­ros központjától. Egészen egy hónappal ezelőttig, ha valaho­va el akaram jutni, buszra ül­tem. A Volán azonban meg­változtatta azt a helyi járatot, s ez azt jelenti, hogy három­négyszáz métert kell a legkö­zelebbi megállóhoz gyalogolni. Piaci napokon, de máskor is, nagy teherrel kell nekünk, idő­sebb embereknek ezt az utat megtenni. Gondjainkat csak az szüntetné meg, ha visszaadnák a régi járatunkat, vagy indí­tanának helyette egy újat. Stier Pál, Érd Az idős érdi emberek panaszát összefoglaló levéllel Klement And­rást, a Volán 20-as vállalat érdi Levelek közt tallózva Szabó László, Tápiószecsö: Nemrégiben a tápiószecsői mű­velődési házban jártam és örömmel tapasztaltam, milyen nagyszerű csoport működik ott. örömömet szeretném megosztani másokkal is, ezért ecsetelném a tápiószecsői né­pi együttes tevékenységét. Az együttes két évtizede alakult meg, öntevékeny munkájuk­ban több százan vesznek részt. Már 15 éve, hogy megoldód­tak teremgondjaik is, akkor leltek otthonra a helyi műve­lődési házban. Abban az év­ben vették fel a Röpülj páva nevet. Az együttes az első években főként a környékbe­li községekben szerepelt, ké­sőbb a megyében, az egész országban, sőt külföldön is si­kereket aratott. Az öntevé­keny csoport legfőbb célja a Tápió völgye népművészeti hagyományainak őrzése és ápolása. Munkájuk eredmé­nye az a sok díj, elismerés, melyet különböző fesztiválo­kon, bemutatókon nyertek. Az együttes tagjai nem felejtet­ték el, hogy honnan indul­tak, és hová tartoznak. Tá- piószecsőn nincs jelentős ren­dezvény nélkülük. Jó lenne, .ha a szecsőiek példáját má­sok is követnék. Lénárt József, Budaörs: Községünkben szinte már ha- lyomány, hogy a nyugdíjas­klub, a művelődési ház veze­tősége, valamint a szakmakö­zi bizottság batyusbált ren­dez. Ennek a családias jelle­gű összejövetelnek az a cél­ja, hogy a klubtagok, vala­mint a meghívott vendégek számára vidám perceket sze­rezzenek a rendezők. Így volt az 1980-as év végén is. A Jó­kai Mór Művelődési Ház nagytermében a klub néhány agilis tagja színes papírsza­lagokkal díszítette fel, és tet­te a zárt körű rendezvény megtartására alkalmassá a he­lyiséget. A résztvevők zsú­folásig megtöltötték a nagy­termet, és a fehér abroszok­kal leterített asztalok mellett foglaltak helyet. A batyukból az ízletes falatok és üdítő ita­lok is előkerültek. A művelő­dési ház elavult épületének korszerűtlenségét bizonyítja, hogy a rendezőknek nagy gon­dot okozott a vendégek elhe­lyezése. Sajnos — főleg a fiatalabb korosztályhoz tarto­zók közül —, elég sokan nem fértek be a terembe, kényte­lenek voltak eltávozni. A rendezvény azonban végig vi­dám hangulatú és igen érde­kes volt. Köszönet illeti mind­azokat, akik az élményekben gazdag szilveszteri előzetes előkészítésében, és végrehaj­tásában valamilyen módon részt vettek. Január 12-től 31-ig fehér hetek a Monorvidéki ÁFÉSZ újjáépített PILISI RUHÁZATI BOLTJÁBAN ÁGYNEMŰ-GARNITÚRÁK, TÖRÜLKÖZŐK, SZŐNYEGEK GAZDAG VÁLASZTÉKBAN, ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK: Ágynemű-garnitúra Férfi félcipő Nikita jersey, 150 cm széles Importált női félcipő Női mokasszin Amíg a készlet tartl 450 Ft helyett 360 Ft 589 Ft helyett 320 Ft 208 Ft helyett 130 Ft 326 Ft helyett 100 Ft 130 Ft kirendeltségének vezetőjét kerestük meg. Klement András elmondta, hogy a levélírók panasza jogos, a Bem tér és az érdi pályaudvar között valóban megszüntettek egy járatot, mert véleményük szerint ez kihasználatlan volt. Sokkal nagyobb szükség volt a buszra a Lőcsei és a Szovátai utcák között. A nehézségeken úgy próbálnak se­gíteni, hogy a levélíró által emlí­tett szakaszra napközben beállítják azokat a buszokat, melyeknek fordulási ideje megengedi, hogy még ezt az utat is megtegyék. Az intézkedést egyébként hosszas gondolkodás, alapos tárgyalás előz­te meg; ezen a városfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagjai is részt vettek. Mint Klement András elmondta, bíznak abban, hogy az említett szakaszon élő nyugdíjasok elégedettek lesznek a döntéssel. Sajnos, annyi járművük nincs, hogy ne kelljen ilyen át­meneti nehézségekkel bajlódni, hogy ne kelljen állandóan azon fáradozniuk, hogyan találják meg azt a megoldást, ami ellen senki­nek sincs kifogása. Fan tomnö vények ? Olvastam, hogy a Vetőmag Vállalat szentesi kutatóállomá­sán különféle kiskerti zöldsé­gek vetőmagjait állítják elő. Így articsókát, zsebdinnyét, kanáltormát és kolbásztököt. Szeretném én is termeszteni ezeket a zöldségeket, csak az a baj, hogy nem tudom hol beszerezni a magokat. Írtam a szentesi kutatóállomásnak, de nem érkezett válasz levelemre. Tedás József, Calgagyörk ★ Telefonon megkerestük a szen­tesi kutatóállomást, és Zsiga László főmérnöknek tolmácsoltuk levélírónk kérését. A főmérnök el­mondta, hogy a kutatóállomás ve­tőmagforgalmazással nem foglal­kozik, de Budapesten, a vállalat központja mellett, a Rottenbiller utcában van egy vetőmagbolt, ahol a vállalat összes vetőmagját, így a kutatóállomáson előállított különleges zöldségek magvait is árusítják. Igaz, nem valamennyit. Az üzletbe csak azok kerülnek, melyekre igény van, melyeket megrendelnek a kutatóállomástól. Ez az a pont azonban, ahol az igények és a lehetőségek messze elkerülik egymást. Ugyanis tőlük nem rendelik meg azokat a ma­gokat, melyeket a kiskert-tulajdo­nosok szívesen vásárolnának. Er­ről, mint Zsiga László elmondta, a kutatóállomásnak azért van tu­domása, mert hozzájuk több ezer hasonló tartalmú levél érkezik, mint amilyent galgagyörki olva­sónk is írt. ök, a szentesi állomás dolgozói azonban a kereskedelem segítsége nélkül semmit sem te­hetnek. Hogy ez mennyire így van, arról meggyőzött minket az a beszélge­tés, melyet Kovács Józsefnéval, a Rottenbiller utcai üzlet vezetőjé­vel folytattunk. A boltban csupán articsóka- és kolbásztökmagot le­het az olvasónk által kért külön­leges növények magjaiból kapni. A zsebdinnye már elfogyott, egye­lőre nem is lesz, a kanáltormá­nak még hírét sem hallották. Mi segíteni csak annyiban tu­dunk olvasónknak, hogy megsúg­juk, olvasgassa a lapok apróhirde­téseit. Ugyanis vannak ügyes em­berek, akik árulják a különleges zöldségfélék magjait... lakom, és a munkakezdésem­hez a vonatok indulási ideje sem megfelelő, kénytelen va­gyok a Monor és Rákoske­resztúr között közlekedő tá- volási busszal járni. Reggel még csak elviselhető a tumul­tus, mert hajnalban! jövök, s abban az időben egyszerre két busz is jár. Hazafelé vi­szont, a délután három, négy, öt és este hat órakor Rákos­keresztúrról Monorra közle­kedő buszokon elképzelhetet­len tömeg van. Nemegyszer előfordul, hogy a gyerekeket majdnem a busz alá lökik, és az sem ritka, hogy a szóváltá­sok éppen csak hogy vereke­déssé nem fajulnak. Viszont ha sűrítenék a buszokat, illet­ve, ha a maglódi benzinkútig egy rövidített járatot indítaná­nak — itt ugyanis már ülő­helyek is vannak — lényege­sen javulna a Monorra utazók helyzete. Sólyom Sándorné, Maglód-nyaraló Szerkesztői üzenetek Verekedés a buszon? Mindennap Maglód-nyaraló- ról járok be a fővárosba dol­gozni. Tekintve, hogy a vas­útállomástól nagyon messze K. E-, Gödöllő: Levelében gödöl­lői anomáliákról írt. Kéri, nevét ne közöljük. Ezzel ugyan teljesen nem értünk egyet, de ön bizonyá­ra jobban tudja, milyenek a helyi viszonyok, lehet-e kellemetlensége abból, ha nevét fölfedi. Rövidesen Gödöllőre látogatunk, és észrevé­teleinek figyelembevételével né­zünk majd szét a városban. N. F., Vác: Azt kifogásolja, hogy a Pest megyei Hírlap vasárnapi számában hiányosan ismertettük a reggeli rádióműsort. Megkérdi: netán azért, mert félünk a tömjén­füsttől? Amennyiben célzását el­értettük, úgy az egyházi félórára gondolt. Az viszont véletlenül és nem valamiféle tudatos elhatáro­zásból maradt ki a műsorismer­tetésből. K. z., Gödöllő: A mentőkkel kapcsolatos panaszát továbbítottuk a megyei főorvoshoz. Az ügyet ki­vizsgálják, a végeredményre olda­lunkon visszatérünk. V. v., Gyömrő: Azt Javasoljuk, ha a nyilvánosság útján akar nyelvészeti kérdésekben neves professzorokhoz fordulni, akkor a legegyszerűbb, ha nekik teszi fel levélben kérdéseit. A szép kiejtés védelméért Íródott sorait viszont örömmel olvastuk, annak ellenére, hogy ötletének megvalósításához nem tudunk segítséget nyújtani. Továbbra is várjuk érdekes leve­leit. T. N.-né, Gödöllő: sajnos, nem járhatunk felsorolt panaszai után, mivel ön csak nevének kezdőbe­tűit írta meg. Kérjük, tárja fel kilétét, hogy érdemben foglalkoz­hassunk panaszaival. R. E„ Monor: Azon nem csodál­kozunk, hogy a helyi postán senki nem akadt, aki Miska bácsi címét meg tudta volna mondani. A kedvelt gyermekműsor vezetőjé­nek a Magyar Rádió címén lehet Írni. K. K., Maglód: Észrevételeit to­vábbítottuk a monori GELKA ve­zetőjéhez. Panaszát megvizsgál­ják, s miután ez megtörtént, az eredményt közölni fogjuk. Gúny tárgya, község szégyene A híd a semmibe vezet A levél „Ötvenegy éve lakom Zsám- bénon, jót ismerem a község minden gondját. Ezért teszem szóvá, hogy a Petőfi Sándor es Dózsa György utca keresz­teződésénél a KPM úgy húsz évvel ezelőtt épített egy kö­rülbelül 15 méter hosszú, 1,5 méter magas és másfél méter átmérőjű alagutszerúséget. Evek folyamán sokaktól kér­deztem ezen létesítmény ren­deltetését — senki sem tudta megmondani, hogy mi célt szolgál. Mindeneseire a Dózsa György utcába tartó kocsikat akadályozza, útban van. Nyil­ván tervezési hiba folytán ke­rült oda ez a híd. Mivel rendeltetése nincs, ezért szük­séges lenne lebontani. Sajnos, nem tartozik a tanács hatás­körébe, azért kérem Önöket, legyenek ezen létesítmény el­távolításában a község segít­ségére.” A levél a szerkesztőségünk­be érkezett, írója dr. Meggyes József nyugdíjas körzeti or­vos. A helyszín A sáros, latyakos Dózsa György utca elején egy hatal­mas betonépítmény éktelenke­dik. A Petőfi Sándor utcából indul, és olyan magabiztosan tart a Dózsa György utcába, mintha valamiféle emberi célt szolgálna. Pedig a híd egyenesen a semmibe vezet. Rendeltetése nincs, hiszen még fölmászni sem lehet rá, mert kerítés veszi körül. Első látásra is kitűnik, az utcába nagyobb járművel lehetetlen­ség behajtani tőle. Dr. Meggyes József magya­ráz: — Meg tudná mondani, mi­re jó ez? Mert emberi aggyal felfoghatatlan, mit keres itt ez a betonkolosszus! Azt me­sélik, egykor útkorrekciót ter­veztek erre, de állítólag for­dítva építették meg a hidat. Mert ha az út e fölött ment volna, akkor sorban le kellett volna bontani az utcában a házakat! Én már évek óta perlekedem, hogy bontsák le, tüntessék el a község szégye­nét! A helybeliek akár csá­kánnyal is nekimennének, de olyan masszív, hogy állítólag csak légkalapáccsal lehet szét­verni. írtam én már minden­kinek ebben az ügyben. Azt hiszem, most először kaptam biztató választ. És egy borítékot vesz elő. A másik levél „Levelében foglalt megkere­sés alapján felvettem a kap­csolatot a területileg illetékes budapesti KPM Közúti Igaz­gatóság igazgatójával, Szán­tó Péter elvtárssal és felvetettem neki a Zsám- bék, Dózsa György út, valamint Petőfi Sándor utca keresztezésében mintegy 15 évvel ezelőtt épült hídszerke­zet kérdését. Előadtam, hogy a félbemaradt híd nemcsak esztétikailag rontja a környe­zet képét, hanem komolyan akadályozza elsősorban a te­hergépkocsi-forgalmat. Célsze­rűnek tartom az építmény le­bontását, mivel ismereteim szerint az útkorrekció más tervek alapján készül majd el. Szántó Péter elvtárs el­mondta, hogy ismeri a problé­mát és egyetért a lebontás el­határozásával. Jelenleg a bu­dapesti Közúti Igazgatóságnak a bontáshoz szükséges költ­ségre van fedezete, de kiviteli kapacitása nincsen. Ezért szí­vesen kötne bármilyen szerv­vel szerződést a bontásra. Az építmény lebontása utáni helyreállítást (korlátkiképzés, támfal, vízelvezetés stb.) sa­ját maga elvégezné. A fentiek miatt célszerű lenne olyan építőipari kapaci­tást szerezni, például a tsz-től, esetleg a honvédségtől, amely- lyel a bontást a Közúti Igaz­gatósággal kötött szerződés alapján el lehetne végezni."-A levelet dr. Mészáros Ár­pád, a KPM Autófelügyele­tének igazgatóhelyettese írta. Beszélgetés I. Szűcs István, a zsámbéki tanács elnöke nagy örömmel fogad. — Meggyes Józseftől már hallottam, hogy ha találunk egy olyan brigádot, amelyik szét tudja szedni a vasbeton hidat, megoldódik évek óta tartó problémánk. Hogy mikor kezdődött? Az a bizonyos híd még 1962—63-ban épült, de hogy minek, azt mi nem tud­juk. Az biztos, abban az idő­ben munkálkodtak itt, építet­ték az utat. A tervezett út­korrekció azonban nem tör­tént meg, mivel az új utat egyetlen parkunkon akarták keresztülvinni, teljesen szét­rombolva ezzel a község ar­culatát. Mi ezt nem engedtük, az akkori közlekedés- és pos­taügyi miniszterig vittük az ügyet, végül elálltak a terve­zett útkorrekciótól. Mi java­soltunk egy másik vonalat, azt szerettük volna, ha az út nem rombolja szét a község belső képét, hanem azt meg­kerülve vezet. Végül ebből sem lett semmi. — A lényeg az, hogy fogal­munk sincs róla, miért épült oda az a híd, arra gondoltunk, talán fordítva építették. Ezt nehéz lenne kideríteni, annyi bizonyos, zavarja a közleke­dést. Még 1976-ban megígér­ték a KPM-ben, hogy lebont­ják. Mi a bontásra nem vál­lalkozhatunk, a híd annyira masszív — több benne a vas, mint a beton —, hogy csak légkalapáccsal lehetne szét­verni. Beszélgetés II. A színhely dr. Mészáros Árpád, a KPM Autófelügyele­te igazgatóhelyettesének bu­dai irodája. — A híd nem hozzánk tar­tozik, én csak szívességből tettem lépéseket, válaszoltam dr. Meggyes Józsefnek. Az ok: Zsámbékon születtem és egy ideig ott is éltem. Hogy mit tudok az építményről. A tervezett útkorrekció egyik lé­tesítménye lett volna, fö­lötte haladt volna ót az út. De én csak mostanában tud­tam ezt meg. Amikor építet­ték, .meg én is Zsámbékon él­tem, es fogalmam sem volt róla, mi célt szolgálhat? Azt gondoltam én is, mint a töb­biek, hogy elrontották a ter­vet, fordítva építették meg a hidat. De nem. Mint mond­tam, rajta keresztül vezetett volna az út, úgyhogy néhány környező házat előbb lebonta­nak. — A baj az, erről a helybe­liek nem tudtak, nem beszélte meg velük senki, mi készül a községben. Aztán leállították az útkorrekciót, már menet közben. Egy-két része elké­szült, ez ma is funkcionál, de az eredeti elképzelés nem valósult meg. így vált ez a híd feleslegessé. Hogy mit le­hetne tenni? Csak azt, amit már Meggyes doktornak írt levelemben is javasoltam. De ha többet akar tudni, hívja fel Zsiga-Kiss Endrét, a buda­pesti Közúti Igazgatóságnál. Ö a területileg illetékes fő­mérnök. A telefon — A híd építésénél én is részt vettem. Akkor még an­nál a cégnél dolgoztain, ame­lyik építette azt. Azok az el­képzelések tévesek, melyek szerint fordítva épült volna meg a híd. Ilyesmiről szó sincs. Az akkori elképzelé­seknek, az útkorrekciónak megfelelt, csak az akkori el­képzelések nem valósultak meg! Nem épült ki az új nyomvonal, így a híd felesle­gessé vált. Mi mintegy öt éve szeretnénk lebontani, — mivel ér meg/ át alatta —, ponto­sabban csak megcsonkítani, de nem találunk rá kivitele­zőt. Nincs emberünk hozzá. Amennyiben valamelyik zsám­béki tsz tudna segíteni, pontot tehetnénk az ügy végére. A másik telefon — Már megkeresett minket Szűcs István, a zsámbéki ta­nács elnöke — mondja a tele­fonba Kovács Ferenc, a toki termelőszövetkezet elnökhe­lyettese. Ismerjük a hidat és a huzavonát is. Sajnos, mi nem tudjuk elvállalni a bon­tást, mivel légkalapács kelle­ne hozzá, az pedig nincs. Ügy tudom, a tanácselnök tárgyal a másik helyi termelőszövet­kezettel is. És a többi Mert volt még több telefoi Is. Sokkal több. Az egyikbő például az derült ki, hogy e másik termelőszövetkezet, a Zsámbéki Medence Tsz való­színűleg el tudja bontani a hi­dat. Erről azonban intézked­nek a helybeli vezetők, sok szót tehát nem érdemes szán­ni rá. A semmibe vezető híd történetére szintén nem. Lét­rehozása olyan régi időbe nyúlik vissza, hogy ma már lehetetlenség vállalkozni a rekonstrukcióra, a felelősök megkeresésére. Csak annyi biztos, hogy a híd, melynek a tervekben és az építése pillanatában volt csak funkciója, hosszú évek óta csupán közlekedési aka­dály. Bosszankodások, tréfál­kozások főszereplője. De még ma is ott áll. Töb­bek szerint a meggondolatlan­ság, a szervezetlenség több százezerért felépített rekvizi- tumaként. Koffán Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom