Pest Megyi Hírlap, 1981. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

1981. JANUAR 11., VASÄRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Nemcsak kilométerekben mérnek Alkotó ember A közösség erejével A közúti közlekedés zavartalansága — amellett, hogy elsősor­ban a gazdasági élet alapvető feltétele — jelentősen befolyásolja az emberek közérzetét is. Erre utal a személyes tapasztalat épp­úgy, mint az a sok száz levél, mely évről évre szerkesztőségünkbe érkezik — többségében az utak állapotára, a forgalomszervezésre panaszkodván. Az is köztudott, hogy az utak a legköltségesebb beruházások sorába tartoznak. Hol tart most a Pest megyei fej­lesztés, mi várható a VI. ötéves tervben — erről beszélgettünk Oroszlán Lászlóval, a KPM Budapesti Közúti Igazgatóság igazgató- helyettes főmérnökével. Végsősoron arra kerestünk választ, hogyan gazdálkodtak a rendelkezésükre álló nem kis pénzösszeggel. • Az országos úthálózat cent­rális kiépítettsége miatt Pest me­gyének kiemelkedő a jelentősége — ez ma már nem vitatott. Ará-. nyosak-e az ehhez kapcsolódó pénzügyi lehetőségek, s vissza­tekintve az elmúlt öt évre, mi­lyen fejlesztési eredményekről tudnak számot adni? — Valóban a megyén halad át, a 8. számú kivételével, valamennyi fő­útvonal, s a terhelést tekintve is messze a legelső helyen állunk a többi megyéhez viszonyítva. Éppen ezért mind fejlesztésre, fenntartásra, mind üzemeltetésre töibb száz millió forintot használunk fel évente. Ter­mészetesen még ezek a jelentős ösz- szegek sem fedezik a szükségleteket. Az elsőrendű főútvonalakat már ko­rábban, a IV. ötéves tervben meg­erősítettük. Az elmúlt öt évben foly­tattuk a nagyarányú szélesítési prog­ramot, számos fontos szakaszon nö­veltük a pálya teherbírását, áteresz­tő képességét. Az utóbbi mindennap érzékelhető jeled az új kapaszkodó­sávok, az autóbuszmegálló-öblök, a korszerűsített csomópontok a megye minden részén. Nemcsak kilométe­rekben mérhetően csökkentek a tá­volságok, amikor hat méter széles aszfaltburkolatot kapott, Tápiósze- cső—Tápióbicslee és a Dány—Káka közötti földút, elkészült a csömöri és felsőfarkasdi bekötő út, valamint Csemő—Hantháza között a vasút- pótló szakasz. A két legnagyobb vállalkozásunk a szentendrei belső körút és a tahi híd volt. Az előbbi 182, az utóbbi 116 millióba került. • A belső körút építésére, azt hiszem, nem szívesen emlékszik, hiszen elkészülte igencsak elhú­zódott. — Nemegyszer kerültünk szembe szinte megoldhatatlannak látszó problémákkal, sok vesződség, ide­geskedés nyomán született meg az út. Ugyanakkor sok tanulsággal is gazdagabbak lettünk. Például azzal, hogy az Útépítő Tröszt vállalatai a minimális közműépítő kapacitással sem rendelkeznek. Pedig erre lép- ten-nyomon szükség lett volna. Az alvállalkozóként közreműködő taná­csi vállalatok pedig — bár végső­soron csak az ő segítségükkel ké­szülhetett el a beruházás — kevés tapasztalattal rendelkeznek egy ilyen nagy volumenű munkához. Ami fontos, hogy a belső körút átadásá­val nagyot léptünk előre a Duna­kanyar egyre növekvő kiránduló­forgalmának kiszolgálásában, a műemlékváros értékeinek védelmé­ben. Még teljesebbé válik majd « jó összkép, ha elkészül a Szentend­re—Pilisszentlászló—Visegrád kö­zötti összekötő lift, mely a pilis* parkerdő legszebb tájait érintve csökkenti a 11-es út terhelését. A távolabbi jövőben pedig a nagyma­rosi vízierőműre épülő közúti hídon át a Duna két partja közötti forga­lomban is nagy szerepe lesz. 0 Még 1973-ban hosszútávú elképzelést dolgoztak ki a megyé­ben valamennyi 6 méternél kes­kenyebb út kiszélesítésére. En­nek befejezését akkor a VI. öt­éves terv végére gondolták. Hol tart most ez a munka? kül bírja új aszfaltszőnyeg hiányá­ban is a forgalmat. 0 Az elmúlt öt évben több mint 300 millió forintot fordítot­tak úgynevezett útüzemeltetésre. Mit takar ez a fogalom? — A szakkifejezés a forgalom- technikai jelek, táblák, jelzőberen­dezések kihelyezését, felújítását, pótlását, valamint az úttartozékok és az útmenti növényzet gondozását, a főutak folyamatos ellenőrzését je­lentik. Mindezek kiemelt feladataink közé tartoznak az V. ötéves terv­ben, éppen ezért nyugtalanító az ezzel kapcsolatos kisebb lemaradás. Akkor is, ha a gyorsabb fejlődést nehezítik a feltételek — például a korszerű forgalomtechnikai telep, a megfelelő ipari háttér hiánya —, valamint a téli forgalombiztosítási feladatok állandó növekedése. 0 Ez utóbbinak az idén külö­nösen sok kézzelfogható jelét tapasztalhatták a megyében a behavazott vagy jégbordás uta­kon gépkocsival közlekedők. — Jogos a közvélemény igénye, mégis csak azt mondhatjuk, hogy évente 30 milliónál több jelenleg nem jut erre. Ez is sokszor több, mint az egész évi üzemeltetési költ­ségek fele. Hozzátéve, hogy országos átlagban azoknak az útvonalaknak a hossza, ahol állandó forgdlombiz- tosítási őrjáratra van szükség, a teljes hálózat harmada, míg Pest megyében ugyanez ennek kétszere­se. így nem csoda, ha egy normális tél esetén kevés a pénz a szórásra. 0 A nagy forgalom nemcsak télen, hanem egész évben próbá­ra teszi a közlekedőket. Milyen a Pest megyei úthálózat a forga­lomtechnikai ellátottság szem­pontjából? — Ha azt mondhatjuk, hogy meg­felelő — a megye sajátosságait te­B etonelemek kintve — ez jelentős eredménynek számít. A rendőrséggel, a tanácsok­kal együttműködve üzemmérnöksé­geink az elmúlt öt évben 8500 fény­visszaverő fóliás KRESZ-táblát he­lyeztek el, illetve cseréltek ki a me­gye útjain. Több mint ezerkilométe­res szakaszon korszerűsítették a főútvonalak és részben az alsóbb­rendű úthálózat útbaigazító, irány­jelző tábláit. A fényvisszaverő anya­gok a burkolatjelzéseknél is tért nyertek: valamennyi hatméteres, il­letve szélesebb útburkolaton a ten­gelyvonalnál, a főútvonalakon az optikai vezető sávoknál is felhasz­náltuk ezeket. A gyalogosok bizton­ságát szolgálja a megyében a 331 kijelölt közúti gyalogátkelőhely, 10 veszélyeztetett ponton a sárga vil­logó, 8 helyen pedig a forgalom- irányító jelzőlámpák elhelyezése. S az eredmény: jelentősen csökkent a balesetek száma. 0 A fejlesztés, a fenntartás, üzemeltetés várhatóan ezután sem kerül kevesebbe. Milyen megoldást látnak a jelenlegi szín­vonal megőrzésére? — Az már biztos, hogy a VI. öt­éves tervben másképpen kell gaz­dálkodnunk a várhatóan a korábbi­hoz hasonló nagyságrendű pénzesz­közökkel. Arra kell koncentrálnunk, hogy az utak teherbíró képessége szinkronban maradjon a forgalom növekedésével. Másutt pedig a bur­kolat jelenlegi állapotát kell fenn­tartani. Bebizonyosodott, hogy az áteresztőképességet viszonylag kisebb költséggel is lehet növelni: például további autóbuszbeállók, kapaszko­dósávok kiépítésével. S ugyancsak költségcsökkentő tényező lehet a helyi anyagok, olcsóbb technológiák fokozottabb alkalmazása. A szeré­nyebb, lehetőségek élienére híd épí­tését is számításiba vettük, mégpe­dig a Csepel-sziget északkeleti ol dalán, a Ráckevei-Duna fölött, a jelenleg is meglevő vegyes forgal mú híd mellett egy független, két- nyomsávos közúti híd építése szere­pel elképzeléseink között Végeze­tül természetesen nem takarékos­kodhatunk ezután sem a kritikus csomópontok átépítésével, a forga­lombiztonsági berendezések további gyarapításával. Ezért is nem lehet mérni feladataink teljesítését, csak a kiépült utak kilométereivel. mészáros janos A szükség nagy kényszerítő erő az ember életében, évekre, évtizedekre kiható döntés forrása lehet, s ritka állapotnak tekinthető, ha végül is ez a kényszerre alapozott elhatározás nyugodt, felelősségteljes, de zökke­nőktől sem mentes életpálya kiindu­lópontját jelenti. Tankó Zoltánnak, az ÉVIG ceglédi kismotorgyára igazgatójának életében ilyesfajta ese­ményt jelentett az a huszonkét év előtti döntés. A mai munkahelyet oly könnyen másikra cserélő vilá­gunkban lassacskán már ritkaság számba megy, ha valaki évtizedeket tölt el egy-egy gyárban, intézmény­ben. Tegyük hozzá, még nagyobb az elismerés, ha ezt vezetőként, s olyan folyton megújuló, változó üzemben teszi, mint a ceglédi ÉVIG. Erre vitt a vonat — Ne várjon nagy szenzációkra — hűti le a beszélgetőt már az elején Tankó Zoltán. — Korosztályom tag­jai mindazt átélték, amit jómagam is, talán sokkal színesebb, látványo­sabb úttal dicsekedhetnek. Azt hi­szem, meglehetősen szürke életpálya az enyém, kevés volt benne a kitérő, egészen pontosan csak egy esztendő, amikor a ceglédi ipari szakmunkás- képzőben tanár os kodtam. Azért persze az sem érdektelen, miként került a kilencgyermekes karcagi család legidősebb sarja a műszaki egyetem elvégzése után ép­pen Ceglédre. Nos, ez volt az a már emlegetett kényszerű döntés. A ceg­lédi iskola éppen állást hirdetett... — Nem tudtam a városról többet, mint amit a vonat ablakából megis­merhettem. hiszen erre vitt a gőzös Karcagról a fővárosba. Mégis bele­vágtunk feleségemmel, s az idő azóta alaposan igazolt bennünket. Alig egy esztendő múltán ajánlatot kaptam a gyár jogelődjétől, a Gépüzem és Vas­öntő Vállalattól. Méghozzá igen meg­tisztelő feladatra — főmérnöknek hívtak. Nem is haboztam sokáig... Két évtized állomásai Pedig akkoriban — 1958-at írtak —, nem állt túl kecsegtető perspek­tíva egy friss diplomás mérnök előtt a ceglédi üzemben. A gyári mú­zeumban ma már megmosolyogtató történelem az akkori termékcsalád, a faszenes vasaló, a mákdaráló, a von­zónak cseppet sem nevezhető diótö­rő kutya. Nem kis szerep jutott Tan­kó Zoltán döntésében a gyár igazga­tójának, Bartus Szilárdnak, aki a profilváltást szorgalmazta, s egy nagy, erőteljes, korszerű termékeket előállító gyárat látott az apró, düle­Szőllősy Enikő tér plasztikája — Mindenképpen lelassul a folya­mat. Az anyagi lehetőségek hiányá­ban ugyanis jelentősen csökken a korábban kiszélesített szakaszok aszfaltszőnyegezésének üteme. Je­lenleg csaknem 600 kilométernyi szélesített pálya vár korszerű bur­kolatra Máris a tervezett egyötödé­vel növekedtek a kátyúzási felada­tok. Ez biztos jelzése a teherbíró­képesség és a forgalomnövekedés közötti egyensúly felbomlásának. Lassítani kell tehát az átépítéseket, annál is inkább, mivel a szélesített útnak olyan erősnek kell _ lenni, hogy hosszabb ideig károsodás nél­dező, veszélyes műhelyek helyén. 3 ezért a jövőért már érdemes volt vállalni a küzdelmet. — Megfeszített munkát követelt mindannyiunktól, hogy lépést tart­sunk a fejlődéssel, a mind korsze­rűbbé váló gyártmányszerkezethez kellő szakértelemmel felvértezett szakmunkásgárdát is kialakítsuk. Egész nap sorolhatnám, mekkora utat tettünk meg az ősállapottól a máig. Hiszen eseményszámba ment, amikor meghonosítottuk a kéziszer­számgyártást, s mindig kedvezőbb munkakörülményeket teremtettünk dolgozóinknak. Amit a két évtizedről szólva, le­hetetlen elhallgatni, az nem is any- nyira számokban, teljesített normá­ban, termelési értékben mérhető. mint inkább a gyár, a kollektíva em­berformáló erejében, hatásában. Ab­ban, hogy a nehéz napokban sem vették a vándorbotot, akkor is kitar­tottak a gyár mellett, amikor ugyan­csak vékonyka volt hó elején a borí­ték. Jó szakmunkások, fiatal műsza­kiak jöttek, s jönnek ma is szívesen a gyárba. Nem véletlenül állnak az ÉVIG hét gyárának rangsorában a harmadik helyen, mint mintagyár, s tartják őket számon a legjobbak kö­zött Cegléden is. S ebben szerényte­lenség nélkül állíthatjuk, nem kis szerep jutott főmérnöksége alatt, majd 1976-tól, igazgatói kinevezésé­től Tankó Zoltánnak. — Ügy érzem, egyre növekvő fel­adatainkat e nélkül az igazán kollek­tív szellem nélkül nem is tudnánk megvalósítani. Széles a termékskála, sok mindent gyártunk, egyre korsze­rűbb motorokat, barkácsgépeket. Az emberség vezérel önmagáról igyekszem faggatni Tankó Zoltánt, s a válaszban min­dig a gyár, a közösség kerül az első helyre. Pedig nem kellene szerény­nek lennie annak, akinek életét két évtizede egy gyár, egy ezres kollektí­va kiegyensúlyozott munkája jellem­zi.-— Higgye el, mindannyiunkat az emberség vezérel. Megbecsüljük egy­mást, igyekszünk olyan feladatokkal ellátni a fiatalokat, a vezetőket, vagy a segédmunkást, hogy érezze, szük­ség van rá, a gyári gépezetben fon­tos csavar ő is. Ezt a bizalmat érzi is mindenki. Persze vannak súrló­dások, viták, sokszor vádolnak azzal, hogy maximalista vagyok. De nem engedjük azt, hogy acsarkodás, fú­rás fogyassza az energiánkat; az erőnket inkább a termelés javításá­ra fordítjuk, mert ezt tartjuk leg­szentebb kötelességünknek. Tankó Zoltán, a maga 48 évével a legidősebbek közé számit a gyárban. A fiatal szakemberek együttes tudása komoly szellemi tőke a gyár minden­napjaihoz, jövőjéhez. Mondjuk ki nyíltan, a szakmát illetően egyesek többet tudnak, mint igazgatójuk. — Nem irigyelem, sőt el is várom ezt! Vallom, az a vezető jár el he­lyesen, aki jól képzett, ambiciózus fiatalokkal veszi körül magát. E nél­kül menthetetlenül lemarad, eljár fölötte az idő, s végül is belebukik vállalkozásaiba. Mi inkább arra biz­tatjuk fiataljainkat, tanuljanak, mert csak ekljor lehetünk nyugodtak a jövőt illetően. Hitvallás és jövő Talán a maiak között is akad majd egy-egy fiatal, aki évek múltán ha­sonló szeretettel, tisztelettel és meg­becsüléssel emlékezik Tankó Zoltán­ra, mint ő most, egykori igazgatójá­ra, Bartus Szilárdra. A tőle ellesett vezetői módszerek, vezetési stílus, amalynek legfőbb jellemzője az em­berség, a bizalom, a megértés, min­dig segített a legnehezebb feladatok megoldása közepette is. — Gyakran hangoztatjuk, közhely- lyé koptattuk a kollektív vezetés kifejezést, de bízom, hogy a benne rejlő értékes tartalmat nem. Akár hitvallásként is veheti, a több fej, több gondolat bölcsessége mellett voksolok, s a gyakorlatban is igyek­szünk ezt győzelemre vinni. Nagy terveket, ma még csak csírájában meglevő elképzeléseket szeretnénk megvalósítani, s ehhez együtt gon­dolkodó, együtt élő társaság kell... Azt mondják, az az igazán jó fő­nök, akit emberként is elfogadnak, megbecsülnek beosztottjai, s nem­csak a pozíciónak járó tiszteletet ad­ják meg neki. Tankó Zoltán — vall­ják munkatársai, Cegléd város la­kossága, ilyen vezető immár huszon­két esztendeje. Ezért nem véletlen az sem, hogy ismételten a Hazafias Népfront városi bizottságának elnö­kévé választották. GÁSPÁR maria

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom