Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-11 / 290. szám
"kMAop 1980. DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK A felelős gondolkodásért ÚJ KÖNYVTÁRBAN, NAGYMAROSON Elvileg három ' intézmény segíti, segítette az elmúlt években a nagymarosiak művelődését, biztosította számukra az ismeretszerzés és a tartalmas szórakozás lehetőségét. Közvetlenül és alapvetően a művelődési ház és a községi könyvtár, közvetve — elsősorban a nyári kiállításokon keresztül — a Művészeti Alap nagymarosi alkotóháza. Az utóbbi intézmény hatása azonban valóban áttételesen, ráadásul csak időszakonként érvényesült, a mintegy ötezer helyi lakos — közöttük számos napi ingázó —, s a sok tízezer nyaralóvendég, turista kulturális ellátására lényegében tehát a könyvtár és a művelődési ház vállalkozhatott. Elvileg\.. Körülmények és eredmények Nem azért ismétlem az elvileg szót, mintha a két intézményben nem lelkes, hozzáértő szakemberek dolgoznának, s nem tennének meg mindent, hogy a lehetőségekhez képest magas színvonalon biztosítsák a helyiek és vendégek művelődési, kulturált szórakozási lehetőségeit. Inkább azért, mert hosszú időn keresztül éppen az nehezítette a munkát, aminek tulajdonképpen segítenie kellett volna. 1957- ben kapott helyet a könyv tár a művelődési házban (szekrényben őrzött kötetekből álló népkönyvtár volt korábban Nagymaroson). Ezzel persze a művelődési ház elvesztett egyet amúgyis kevés, kiscsoportos foglalkozásra alkalmas helyiségei közül — a könyvtár viszont — így sem kapott megfelelő alapterületet. A megyei könyvtári statisztika adatai 75 négyzetméteres bibliotékáról beszélnek _ ame ly így is sokkal kisebb volt a szükségesnél. A valóságban azonban e terület felénél is alig volt nagyobb az intézmény. Tulajdonképpen egy nagyobb szobában helyezték el a felnőtteknek és a gyerekeknek szánt irodalmat a kézikönyvtárat, a folyóiratokat, itt kölcsönöztek, de itt szorítottak helyet az olvasók- nak is. Gyaníthatóan úgy ke- került a helytelen adat a statisztikai lapokra, hogy egy ideig valóban volt a könyvtárnak másik helyisége is, de miután a művelődési ház rendezvényei előtt és után ki s vissza kellett hurcolni a könyveket, a könyvtárosok inkább lemondtak róla. A rossz körülmények elle- nére élérlk volt az élet a polcok között. A község lakossá- gának ^ több mint huszonkét százaléka volt beiratkozott olvasó (ez jóval több, mint a megyei ^ átlag), s hogy a könyvtári tagság nem formális volt, azt az jelzi: hogy egy-egy olvasó évente harminckét kötet könyvet kölcsönzött. Mándli Gyuláné könyvtárvezető és dr. Gyaraki Ferencné könyvtáros sorolják a rendezvényeket, irodalmi esteket is. A többi között Jan- cső Adrienne, Berek Kati, Szemes Mari, Kürti Papp László, Koncz Gábor fellépése keltett nagy érdeklődést — évente (amíg jutott rá pénz) legalább hét-nyolc ilyen rendezvényre került sor. A vágyuk leljesült Sok dologra azonban nem volt, vagy nagyon nehezen adódott lehetőség ilyen körülmények között. Nem működhetett kiscsoport — például könyvbarát klúb, bábszakkör — A könyvtárosok fontosnak tartották, hogy együttműködjenek az általános iskolával, s az alsó tagozatos gyerekeket rendszeresen hozták is nevelőik. Ilyenkor viszont ki kellett pakolni a bútorokat, ha pedig a témazáró foglalkozásokat tartották itt, a művelődési ház klubszobjába vitték át a könyveket, a szemléltető eszközöket, a székeket, az asztalokat, kölcsönbe kérték a diavetítőt is. Várták, hogyne várták volna hát évek óta könyvtárosok és olvasók, hogy új helyre költözhessenek. E vágyuk — s ezért a múlt idő — az idén novemberben teljesült. Az egészségház új épületének átadása után a régit a könyvtár kapta meg, átalakításra, s a berendezés egy részére a megyei tanács nyolcvanezer forintos támogatásából jutott. Az új olvasók már egy valóban vonzó bibliotékával ismerkedhetnek meg, amely egy majd’ hetven négyzetméteres kölcsönzőtérből, folyóiratolvasóból, irodából, galériáit elhelyezett kézikönyvtárból, alagsori előadóteremből és raktárból s — majdan — egy fonotékából áll. Majdan. Mert a hangtár egy lemezjátszóból, erősítőből s két tucat komolyzenei lemezből áll. Szükség lenne hangfalakra, fejhallgatókra, s természetesen számos zenei és nyelvi hanglemezre. Az örömbe tehát némi üröm is vegyül, e gondok akkor oldódnak meg, ha továbbá támogatást kap a könyvtár. Ugyanígy szüntethető meg az a fejfájás is, amelyet az állomány gyarapítása, a technikai eszközök hiánya okoz a könyvtárosoknak. A helyi tanács ugyanis minden tőle telhető támogatást megad az intézménynek, hosszú idei« negyvenezer forintot biztosít évente a könyvvásárlásra, csakhogy amíg ebből korábban ezer-ezerszáz kötetet vásárolhattak, ma hét-nyolcszá- zat. Ez pedig azt jelenti, hogy jobban kell szelektálná. Gyermekeknek — fejnőtteknek Ezeket a gondokat objektív okokra vezethetjük vissza. Arra azonban nehezen találunk magyarázatot, hogy azokat a hibákat, amelyeket a műszaki átadáskor találtak, az átalakítást végző helyi költségvetési üzem dolgozói még mindig nem szüntették meg. Az olvasók javították meg az ablakot — mondják a könyvtárosok. Az olvasók azonban sem a mennyezet beázása ellen nem tehetnek, sem a Stróbl Alajos, a századforduló nagy magyar szobrászai, aki példásan megbízható értékű emlékműveivel megalapozta Budapest plasztikai karakterét. Fia, Stróbl Mihály szerencsére méltó módon gondozza örökségét Rákosligeten. Egyrészt azzal, hogy őrzi. Másrészt azzal, hogy az írásban és szóban őrzött adatokat a kutatók rendelkezésére bocsátja. Lenyűgöző kép fogadja az érkezőt. Benczúr Gyula Stróbl Alajosról készült festménye, s a kitűnő szobrász számtalan első világháborús rajza. Siróbl-gyűjtcmény E múzeumgyűjteményt látva két dolog szembetűnő. Az egyik, hogy mennyi kulturális érték halmozódott fel eltérő irányzatok révén, más-más időből, s Stróbl Alajos életműve sem teljesen feldolgozott Henszlmann Lilla máskülönben kitűnő monográfiája ellenére sem. Sok még a feldolgozandó ebben az esetben is. Rákosligeten látható a híres Anyánk festménye is és számtalan, eddig számija nem vett rajz. Egyáltalán, Stróbl Alajos korának egyik legnagyobb tudású és minden tekintetben megbízható szobrászegyénisége volt. Elég, ha budapesti, nagykőrösi Arany János-szob- rát említem. Népünk köztudatában így él a nagy költő, ahogy Stróbl Alajos számunkra szoborban megálmodta. A formák tárgyilagosan méltató jellegűek, szinte egy megírt kályhákat nem cserélhetik ki, hogy megfelelő hőmérséklet uralkodjon a négyméter magas helyiségben. Meglehet, egyedi eset, hogy ilyen szépséghibákkal jár egy tulajdonképpen nagyon örvendetes esemény, a helyi közművelődés feltételeit alapvetően megváltoztató új intézmény átadása. Éppen azért kell azonban ezekről is szólnunk, mert a korábban, nehéz körülmények között végzett jó munlka a jövőben újabb szép eredményeket ígér — ne állítsunk hát fölöslegesen akadályokat! Hogy milyen eredményekről van szó? A gyerekolvasók számát ugyan aligha emelhetik, meirt az általános iskolások kilencven százaléka már ma könyvtári tag, intenzívebbé válthatnak viszont a foglalkozások, folyamatosan működő csoport alakulhat; az eddiginél jobban segíthetik a felnőttek kertbarát körét, működhetnek együtt a helytörténeti szakkörrel; végső soron: egyre többet tehetnek az olvasókért a felelősen gondolkodókért. P. Szabó Ernő könyv erejével informálnak, miközben a plasztikai gyönyörködtetés sem marad el. Haraszti kőből és bronzból A nagykőrösi Arany János- szobor 1910-ben készült el haraszti kőből és bronzból. Maga az anyagtársítás is izgalmas, mert alkalmat ad arra, hogy A vén gulyás, Arany versének nagykőrösi figurája is megjelenjen. Bottal, hűséges kutyájával, leszegett fejével. A költő tekintete is derűsebb, haja simább, mint az 1893-ban felavatott budapesti Aranyemlékmű hangulata. Az utó- rezgés újabb vonulatot tárt fel Arany János emberi törOjabb tízezrek kapcsolódtak be az idén a Tájak, korok, múzeumok mozgalomba, így összesen mintegy 200 ezren vesznek részt az egyik legnépszerűbb, játékos közművelődési akcióban. A szervező bizottság a napokban értékelte az idei tevékenységet, s megállapította: változatlan a három éve kezdődött mozgalom vonzereje, kiváló keretet ad a közösségi szórakozáshoz, a szabad idő hasznos, kulturált eltöltéséhez. A korábbinál többen szerveztek együttes kirándulásokat, helyenként csatlakozott a mozgalomhoz a Múzeumi újdonságok Gyermekjátékok, A dömsödi Petőfi emlékház, Ferenczy Béni művészérméi. E három kiadványt a közelmúltban jelentette meg a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága. Az újdonságokról Ladányi István, az igazgatóság helyettes vezetője a következő tájékoztatást adta: — A Pest megyei Múzeumi Füzetek sorozatban már tizenegy mű jelent meg, a Gyermekjátékok a tizenkettedik. A 272 oldalas könyv a hévíz- györki gyerekjátékokat tartalmazza, Hintalan László gyűjtésében. A minden bizonnyal nagy érdeklődésre számot tartó könyv Ikvai Nándor szerkesztésében látott napvilágot. Ugyancsak ő szerkesztette a Petőfi emlékház múzeumi kiadványát. A kis füzetecske a kiállítás alaposabb megismerésében segíti a látogatókat. A dömsödi Petőfi emlékház című kiadvány egyébként éppen az emlékház fennállásának huszadik esztendejében jelent meg. vényeiből, s alkalmat adott Stróbl Alajosnak arra, hogy állatszobrász, kőfaragó, bronzmintázó kvalitásait is felvillantsa, hiszen a kutya nyitott szája mintegy megtöri a költő és a vén gulyás mély hallgatását. Utóhang Stróbl Alajos születésének 125. évfordulóját 1981. június 21-én ünnepeljük. Erre az alkalomra a nagykőrösi Arany János Múzeum kiállítást rendezhetne a Stróbl-hagyatékból, melyet a szobrász fia és lánya készségesen bocsátana rendelkezésre. Losonci Miklós fiatal utazók klubja, s aktívan részt vettek benne úttörőcsapatok, természetjáró körök, munkahelyi közösségek, köztük szocialista brigádok. A természeti és a kulturális értékeink jobb megismerésére vágyók, ez évben kézbe vehették annak a térképnek és füzetnek harmadik, bővített kiadását, amely 1100; megtekintésre ajánlott tájat, művészeti nevezetességet jelöl meg. A mozgalom szervező bizottsága másfél esztendeje látott hozzá' a Tkm kiskönyvtársorozat műemlékekről, múzeumi látnivalókról szóló kiadványainak megjelentetéséhez. Megfelelő környezetbe került tizenkétezer kötet — « a katalógus segítségével bármelyik gyorsan megtalálható. Barcza Zsolt felvételt) Feldolgozásra váró hagyaték NAGYKŐRÖS KIÁLLÍTÁSSAL ÜNNEPELHETNE JÁTÉKOS KÖZMŰVELŐDÉSI AKCIÓ Továbbra is nagy a vonzereje HETI FILMJEGYZET Töredék az életről Jelenet a Töredék az életről című új magyar filmből A pokol útjai is jó szándékkal vannak kikövezve. A mondást Gyöngyössy Imre és Ka- bay Barna közösen írt és rendezett új filmje, a Töredék az életről juttatta eszembe. A szerzőpáros ugyanis, immár sokadik közös filmjében ismét arról tesz bizonyságot, hogy filmkészítői szándékai jók, de a szándékok megvalósulása alaposan félrecsúszik. Miről van most szó? Filmünk hősnője egy nagy budapesti vegyiüzem vezérigazgatónője; a neve Bogár Éva, s a kezdő képsorokban éppen az 55. születésnapját ünnepli, valamint a frissiben megkapott magas kitüntetést. Bogár Éva — az életkora is jelzi — a „fényes szelek” nemzedékének tagja; falusi lány, akit a szocializmus emelt magas pozícióba, adott alkalmat képességei, tehetsége kifejlesztésére. Bogár Éva azonban váratlanul elhatározza: egyik napról a másikra nyugdíjba megy, otthagyja a gyárat, s hazamegy falura, öreg édesanyjához, s a nagyival élő két lányához, mert belefáradt a munkába és különben sem képes már lépést tartani az újabb és újabb követelményekkel. Anyját akarja gondozni, lányainak, unokáinak akar élni. Ez eddig olyan képlet, amiből bármi lehet. Benne van egy nemzedék megfáradása, nosztalgiája a gyermekkori falu, a nyugalom, az egyszerű élet után. Benne van — kissé már didaktikusán — falu és város ellentéte. És benne van egy tevékeny ember új, másfajta önkiteljesítésének lehetősége. A szerzők azonban egy ponton elkezdenek sémákban, sablonokban, közhelyekben gondolkodni, és a film ettől kezdve szinte önnön szándékai paródiájává válik. Már maga az is zavaró, hogy a hősnőt a születésnapi-kitüntetési ünnepségen, egy természetesen cigányos-mulatós dí- nomdánomon, összehozza a sors régi szeretőjével (és nagyobbik lánya apjával), a magas beosztásban levő Cza- kóval, de úgy, mintha el is váltak volna az útjaik, meg máig. is kapcsolatban lennének. Aztán: előkerül az asz- szony volt férje, aki — újabb sablon — főorvos, valamint a kisebbik lány apja, és — megint sablon — a személyi kultusz áldozata, akitől Bogár Éva a börtönévek alatt elvált. (Űjab'o sablon — nem, mert ilyen nem volt, hanem mert ez a mozzanat sem szerves része a történetnek, hanem csak mutatósnak vélt ötlet). Az asz- szony természesesen akkor ér haza a falujába, amikor az anyja már a hallottas ágyon fekszik: a temetésre összejön a család (volt férj) volt szerető, lányok, vők satöbbi), hogy a félig romos, félig műterem falusi házban, hol a kisebbik vő (és lány) szobrait csodálják meg, hol a nagyobbik vő a Szépművészeti Múzeumot megszégyenítően gazdag kép- gyűjteményét. Eközben halotti szertartások néprajzi bemutatója is feltűnik, miként előbb már a Néprajzi Lexikon különböző szócikkeinek illusztrációit ts láthattuk („kismesterségek”, „ételek készítése”, „mezei munkák — őszi betakarítás”, „háziállatok tartása” stb., stb.). Természetesen a nagyobbik lány nem él jól a műtörténész-műgyűjtő téesztag férjével (ami nem nagy csoda, miután a sógorának, a szobrásznak a szeretője); kiderül, hogy ez a nagyobbik lány nem tudta, ki az apja; kiderül, hogy temetéskor az a „menő'’, ha az autók külön gyászmenetet alkotnak, a jólétet fitogtatandó. És kiderül, hogy Bogár Évának nem lehet csak úgy uk-muk-fuk nyugdíjba menni, meg aztán ez a békés falusi idill is tele van bajokkal, testi-lelki nyomorúsággal. Bogár Éva visz- szamegy vezérigazgatónak, talán mert rájött, hogy az őt kitaláló szerzők úgysem tudnak mit kezdeni már vele falun. Talán ennyiből is kitűnik: a Töredék az életről sajnos belefullad a kitalációkba, a mesterkélt szituációk, cselekményfordulatok, az erőltetett és szépelgő bölcselkedések reménytelenül életidegennek tűnő szövevényébe. Mindehhez járul még a falusi képsorok könnyesen nosztalgikus folk- lorizálása és a párbeszédek finomkodó, pipiskedő, csinált, kimódolt stílusa. Mindez lehetne ironikus, csipkelődő — ehelyett azonban (és ez talán a legsúlyosabb hibája a filmnek) a szerzők mindent halálosan komolyan vesznek és teljes jóhiszeműséggel valódiként, sőt igazként tálalják Bogár Éva széplelkű filoszálmokba vesző történetét. A világ rendje és biztonsága Szeretőjéhez utazik Párizsból Zürichbe a kikapós szépasszony. Ez már magában is elég nagy rizikó. De amikor a vonaton véletlenül elcserélik az útlevelét egy elég titokzatos újságíróéval, a szép szőke asszonynak mihamar rá kell jönnie: az, hogy férje rájön a csalásra, kismiska ahhoz a bonyodalomhoz, sőt életveszélyhez képest, amit ez az ártatlannak vélt csere ‘ jelent a számára. Az újságíró zavaros ügyei mögött óriási multinacionális cégek sok milliárdos fegyverüzletei húzódnak meg. s egy ilyen cécóba keveredni több mint veszélyes. Szép hölgyünk sok viszontagság után ezt nyomatékosan megtapasztalhatja: anélkül, hogy egyetlen szót is értene az egész históriából, „biztonsági okokból" megölik. Amiből is kitetszik, hogy nem a szeretőtartás a kockázatos, hanem a hozzá való eljutás. Claude D’Anna francia rendező filmje kellően izgalmas és feszült. Nem több, de nem is kevesebb. Az Acélváros titka ös-sci-fiből: Verne Gyula A Bégum ötszázmilliója című könyvéből készült a csehszlovák L udvik Ráza rendező filmje. A film újabb bizonysága Verne nagyon is reális fantazmagóriáinak: Fortuna városa és Acélváros harca akár a jelen technikai fejlettsége, szuperfegyverei között is játszódhatna. Takács István
