Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-03 / 283. szám
H onap íréi A város sportéletének hely zetéről, az általános iskolai napközik fejlesztésének lehe tőségeiről, az államigazgatási munka korszerűsítéséről és la kásügyekről tárgyalt novemberi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága © Módosította éves tervét a Ruhaipari Szövetkezet kollektívája • Eőry Emil szobrászművész a Képzőművészeti Alap tagja lett © Befejeződött a László téri óvoda építése © Az UNESCO EDEN-szemináriu mának résztvevői előtt tartott bemutatót a környezetvédelmi oktatási kísérletről a Vörösmarty gimnázium © Az újfajta. pernyestabilizációs eljárással hat út építése fejeződött be a városban © Ünnepélyesen átadták az Aradi úti bölcsődét © A tanács vezetői tanácstagi fórumokon ismertették az általános rendezési tervet ® A Texelektro Ipari Szövetkezet volt a házigazdája az idén első alkalommal megrendezett ruhaipari „Szakma Kiváló Művelője” versenynek • 12 km járda épült meg idén a városban O A művelődési központban rendezték meg a nyugdíjasklubok első megyei találkozóját. Családi események Házasságot kötött: Pozsgai Balázs Sram Máriával, Szíjártó Lajos Csaba Lakatos Juliannával, Szilágyi József Tep- szics Anna Katalinnal. Született: Kiss Miklós és Györfi Irén Miklós, Varga Sándor és Horváth Julianna Sándor nevű gyermeke. Névadót tartott: Lipovics Gyula és Illés Piroska Attila, Papp Zoltán és Suszter Éva Zoltán, Kovács Ferenc és Frisch Anna Ferenc Tibor gyermeke részére. Lőcsei út Cj járat Csöndes ünnepet ült hétfőn reggel a Volán 20. számú Vállalatának érdi üzemegysége: megkezdte útját az 5. számú vonal az autóbuszállomás és Bem tér között a Lőcsei úton. A vonal, amelynek első autóbusza hétfőn reggel gördült ki az autóbuszállomósról 11 megálló érintésével 15 perc alatt t*zi meg a hat és fél kilométeres távolságot. A járatok az autóbuszállomásról, illetve a Bem térről munkanapokon 20 —25 percenként indulnak. A menetdíj egységesen két forint, a gyermekek 6 éves korig díjtalanul utazhatnak. Az általános havi bérlet ára 40 forint, az összvonalasé 70, a tanulók és nyugdíjasok bérlete 30 forintba kerül. Időszakos bérlet a vonalon nem érvényes. A járat megindulásával egy- időben az eddig Érd autóbuszállomás—Bajcsy-Zsilinszky út —Bem tér között közlekedő járat megszűnik. Az ezen az útvonalon Budapest Kosztolányi Dezső térig közlekedő buszok továbbra is változatlan menetrenddel járnak. Wirt» A PÉST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM. 1980. DECEMBER 3., SZERDA. A népfront programjában Helytörténet és környezetvédelem Jegyzetek a küldöttgyűlésről Kongresszusra készül hazánkban a népfrontmozgalom, e készülődés részeként tartotta meg városi küldöttgyűlését a Hazafias Népfront városi bizottsága. A küldöttek meghallgatták és elfogadták a bizottság beszámolóját és megválasztották a 41 tagú bizottságot, a 13 tagú elnökséget és a tisztségviselőket. A Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke:’Ipacs László, titkára: Piszék Imre. Alelnök: Dómján Sándorné és dr. Kara Pál. Az elnökség további tagjai: dr. Almásy László, Hradetzky Béla, Káger Alajosné, Kluták József, Pokorny István] Pribék Rozália, Somfai István, Tóth Györgyi és Tóth Károly. A résztvevők hét tagot delegáltak a megyei küldöttértekezletre. Színvonal Városi színvonalon dolgozni — ez volt a szombati küldött- gyűlés fő .gondolata, erről beszélt — tárgyilagosan és kritikusan — a bizottság beszámolójában Ipacs László elnök és erről szólt — dicsérő szavakkal — az MSZMP Pest megyei Bizottsága képviseletében dr. Olajos Mihály osztály- vezető és Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkára is. „Munkánk városi színvonalúnak elismerését vegyük előlegezett bizalomnak” — mondta a gyűlésen elnöklő dr. Kara Pál. Ez a reális felmérés lehet az alapja a városi népfrontbizottság városi vagy nem városi, mindenesetre színvonalas munkájának. Program Két fő feladatot tűzött maga elé a népfrontbizottság: a helytörténeti és a környezet- védő munka erősítését. E két témának szentelte felszólalását Dizseri Sándor címzetes gazgató is, hangsúlyozva, hogy zerencsés időpontban került előtérbe a két feladat: kialakultak a város vezetésének és lakosságának találkozási pontjai. S e két területben történelmi lehetőség rejlik: egyszerre lehet cselekedni a város múltjáért — jövőjéért. Kritika Kevés olyan területe van Érd életének, mint az egészségügy, amely a város elmúlt kétéves, erőltetett menetű fejlődésében is kiemelkedő helyet foglalt el. Erről beszélt dr. Benussi Silvió, a városi tanács elnöke, s a résztvevők a vita során joggal várhatták volna el az előadói beszéd kiegészítését, ahogy az megtörtént például az oktatás- és a Egy kérdés — egy felelel A hé eltakarításáról Leesett az első igazi hó, s a most már visszavonhatatlan tél időszerűvé teszi a kérdést: •kinek a dolga a hó eltakarítása? Kérdésünkre dr. Pa- roczai Csaba, a városi tanács igazgatási osztályának vezetője válaszol: — Ketté kell választanunk a kérdést, és külön kell beszélnünk a magánterületek — •külön pedig a közterületek tisztán tartásáról. Természetesen a magánterület tisztasága a tulajdonos gondja. A lakosok ezt általában tudják is: a ház előtti járdaszakasz hótól való megtisztítása esetleges szórása az ő feladatuk Járdán azonban nem csupán a kiépített betonjárdát kell értenünk. hanem mind azt az útszakaszt, ahol a gyalogosok járnak. így tehát kötelező a földjárdák rendszeres takarítása is télidőben. Ugyancsak a tulajdonosok feladata az autóbehajtók takarítása. Miután az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy bár a lakosok többsége eleget tesz kötelezettségének a néhány reni- tenskedő miatt az elkövetkező napokban tanácsunk rendszeres ellenőrzést tart, és a köztisztasági törvényben foglaltak megszegőit szabálysértés elkövetése miatt 50-től 200 forintig terjedő helyszíni bírsággal sújthatja. A közterületek járhatóságának biztosítása a KPM, illetve a tanács feladata. Az úttisztítók felkészültségét, felszereltségét figyelembe véve várhatjuk legalábbis a főútvonalak a legnagyobb hóesésben is járhatók lesznek. művelődéspolitika kérdésében. Az elnöki összefoglalóban el is hangzott a kritika: a téma megérdemelt volna néhány jó szót. Gazdák A küldöttértekezlet legszebb pillanatait — így szavaztak a résztvevők — Rétvári Sándor fölszólalása jelentette. Nem csupán azért, mert a 7-es általános iskola igazgatója — a népfront megyei bizottságának egykori munkatársa — szép, emberi szavakkal ismertette a művelődéspolitikában adódó feladatokat, hanem, mert a, feladatok közül jó néhánynak gyakorlati megvalósításáról és .sikeréről is szólt — a már említett módon. A környezetvédő őrsök munkájáról, például, amivel elérték, hogy ma nincs egyetlen olyan utca a városban, amelynek ne lenne gyermekgazdája. Mondatával maga szabta meg a város jövőjét: ne legyen egyetlen utca sern, amelynek ne legyen — felnőttgazdája. Kulturális vetélkedő Ötödik forduló A negyedik forduló megfejtései: 1. Balassi Bálint — Loson- czy Anna. Csokonai Vitéz Mihály — Vajda Júlia. Juhász Gyula — Sárváry Anna. 2. Kisfaluéi Strobl Zsig- mond. Az ötödik forduló kérdései: 1. Sok híres embert ismerünk, akiknek a nevét „Shaw” — írják és „só”-nak ejtik. George Bemard Shaw, Irving Shaw, Antié Shaw, Woody Shaw, Sandie Shaw, Martin F. Shaw és Robert Shaw —, kikről van szó? 2. Hol és mikor mutatták be Kacsóh Pongrác János Vitéz című daljátékát? A kérdésekre a válaszokat december 15-én délig a városi könyvtárba várják. A válaszadáshoz a könyvtár dolgozói segítséget adnak. POZITÍV Villany Ügy tűnik, eggyel megrövidült a lakossági pana- ok sora Érden: ha valaki villanyért kopogtat a jövőben a tanács ajtaján, kéréséhez fölajánlva saját pénzbeli igyekezetét, nem sajnálkozó elutasítás lesz a válasz, mint eddig történt, kérése-ajánlkozása nemcsak feleletet — villanyt is kap. S mielőtt bárki, kiváltképp az eddig mindhiába kopogók, hiú remények ke- csegteiésével vádolnák lapunkat, igyekszünk leszögezni: nagyon is valós, sőt: szerződéses alapja van a jó hírnek. Azé a szerződésé, amit nemrégiben a városi tanács kötött az Elektromos Művek Délbudai üzemigazgatóságával, s amelynek értelmében lehetőség nyílik a villany bevezetésére — saját pénzen. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy újabb anyagi terhet kapna a lakosság a nyakába hanem, hogy a tanácsi pénzeszközökből történő vil- lantjhálózat-fejlesztés mellett egyéb, a hivatalos tervek között nem szereplő, a tanács anyagi erejét meg- 'haladó és villanyra ekképp hosszabb ideig hiába váró területek lakossága lehetőséget kap villanynak saját erőből történő bevezetésére. S a lehetőség mellett segítséget is: a jelentkezésen — amelynek időpontja várhatóan jövő év ősze — és a pénz befizetésén túl a tanács magára vállalja a lebonyolítást, mint ahogy az időközben felmerülő érték- különbözet is a tanácsot terheli. Végül: a villanyt ily módon bevezetők nem fizetnek községfejlesztési hozzájárulást. A szerződés adta lehetőségek ésszerű kihasználásával az eddigieknél gyorsabb ütemben világosodhatna a város* s kiegészülnének az érdi utcák foghíjas fényei. Óvónak Lám, így változik a dolgok értéke, szeptember 17-i számunkban ugyanezzel a címmel egy rovattal feljebb, pozitív anyagot írhattunk, dicsérve a tanácsnak a szakképzett óvónők megszerzéséért és letelepítéséért kifejtett tevékenységét. Különösen azt a tényt, hogy a mai nehéz körülmények között is lakások biztosításával tudták segíteni munkavállalásukat. Nos, az említett óvónők közül hatan a napokban tető nélkül maradtak. Tulajdonképpen itt is a dicséreté lehetne a szó: a szombati bejelentés után hétfőn már új helyükre költözhettek a Lenin út 79. lakói. S hogy szemünkben mégis visszájára (pontosabban: negatívjára) fordultak a dolgok, az a tény teszi, hogy az említett épületet a tanács nyáron vásárolta, s alakíttatta át — komoly összegért. Kétkedésünk már ott kezdődik: a műszaki hozzáértők által is rossz állagúnak ítélt régi ház — egykor ecetgyári raktárnak használt pincéjű épület — talán nem a legalkalmasabb volt vásárlás céljára. E kérdésen túl pedig ugyancsak nem értjük, hogyan válhatott lakhatásra alkalmatlanná a két hónapja teljesen átalakított épület. S anélkül, hogy vitatnánk az építkező kisiparos hanyagságát, nem tekinthetünk el egy nagyobb felelősségtől. Attól, ami a tanácsot illette — volna — a terv elkészítésében, a munka ellenőrzésében és az épület átvételében. S kevés vigasz, hogy jóindulat mozgatta a sietős munkát: az érkező óvónőket kész épülettel fogadás igyekezete. Megalapozottabb döntés, átgondoltabb munka megint pénz-, idő-, energia-megtakarítást jelentett volna. Gyalogosan kell járnia annak, aki meg akarja ismerni Érdet. Végigmenni az Aszfaltozó utcán, az Acs utca mellett elhaladva fölfelé bukdácsolni a Betonozó úton. Sejtve csupán, hogy merre járhatunk, tábla elvétve akad, jelezni az utca nevét. Jó időben is nehéz sport lehet napjában megjárni a vidéket, hát még eső idején! Most esik. A cipőt visszatartja a sár, kerítésbe kapaszkodva egyensúlyozunk. Mellettünk Trabant akad el az ingoványbán, áldjuk az eszünket, hogy nem az autót választottuk. (— A terület, ahogy mi nevezzük — mondja Nagy Örsné, a városi Vöröskereszt titkára — munkánk legszebb része. Ahhoz képest, amennyire szeretném a várost járni, keveset jutok ki. De hát sok az adminisztráció, meg aztán ilyen útviszonyok között egy-egy nap szinte semmire sem elég. Pedig akkor teljesíthetné a Vöröskereszt is igazán a feladatát, ha legalább hetente eljuthatnánk a rászoruló öregekhez.) M. nénihez, a Betonozó útra, hiába is tudnám a számot, egyedül nem jutnék el. A telek valóságos szeméttelep, van itt kiégett vastűzhely, autógumik, eldobottan, rozoga bútorok, tűzifának se valók. Az épületről se gondolná senki, hogy abban laknak. Nem való élésre a kőépület magasabb része sem, az a kétszer-kettes kamra meg aztán végképp nem, ahol M. néni lakik. Egy örökre vetett ágy, polc a fal mellett, pici asztal zsámoly- lyal és egy lyukas kályha — ennyi fér el benne. Hármónk- nak kicsi a hely, hiába akarnánk. nem tudjuk magunk mögött behúzni az ajtót. A kályhán ételféle melegszik, a macskának. — Jól van, M. Úton a Vöröskereszt-titkár Öregek - otthon nélkül néni? — kérdezi a Vöröskereszt titkára. — Jól, kedves. Most egy kicsit beteg voltam, kórházban kezeltek, de már jól vagyok. — Van-e szüksége valamire? — Nincs, kedves, jól megvagyok. (— M. néni eladta a telkét, a vételár’ feléért vállalta az új tulajdonos a lakcís építését. Akkoriban sokat foglalkoztunk az üggyel, a Vöröskereszt mellett a tanács, a pártbizottság is, de elaludt a figyelem, mert különben nem állhatna ez a ház, ami talán még a szükséglakás fogalmát sem meríti ki. — Mit tehet ilyen esetekben a Vöröskereszt? — Nem sokat, jelez, ami M. néni esetében már többször megtörtént. Sajnos, kevés eredménynyel.) Lécekkel tákolt hétvégi nyaraló — ez V. néni lakása. A kályha akár ne is fűtene, a réseken elillan a meleg, pedig, így mondja, hat réteg papírt is ragasztott már a falra. — Mióta lakik itt, V. néni? — Huszonkét éve. — Sose gondolt elmenni innen? — Mindig. Kérvényeztem a tanácsnál, tavaly kaptam volna egy szükséglakást, az kőből lett volna. De én már nem megyek innen el. Az uram is itt halt meg, a halálra nekem is jó lesz. — Mikor kapott utoljára segélyt, V. néni? — kérdezi a titkár. — Nem is tudom, talán a nyáron. — És most nem jönne jól egy kis pénz? — Persze, hogy jól jönne. (— A legtöbb egyedülálló idős ember nem is tud arról, milyen segítségre van joga. Évente négyszer kaphatnának segélyt, tanácsunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy tud is fizetni, ráadásul szép pénzt: ezer forintokat. De egy rossz gyakorlattal minden egyes esetben külön kell megírni a kérvényt, ahelyett, hogy az arra rászorulók egyszeri felmérés alapján — rendszeresen és automatikusan jutnának a segélyhez.) B. néni a Drégely utcában nyolcvanéves korát meghazudtoló észjárású, betegesen is fürge kis asszony. Valaha német fordító volt, országos lapoknál dolgozott, egyetemen tanulta az újságírást. Ma is járnak hozzá tanítványok, a polcon könyvek, ráérő idejében sokat olvas. Története is régre nyúlik vissza, ma is bánja az egykor elszalasztott olcsó lakásvásárlást, az akkori ráhagyás levét at új tulajdonosok gáncsoskodásából, most issza. Időnként befogad szobájába egy-egy kóbor kutyát. — Amíg bírtam pénzzel, az állatvédő liga tagja voltam. (— Szerencsés helyzetben vannak azok az öregek, akik találnak elfoglaltságot maguknak. Mint B. néni. akinek képességeit talán még ma is jobban ki lehetne használni. S a többiek rejtett tudását is — ha megismernénk titkaikat.) K. néniét, aki a harmincas évek végén a Sorbonne-on tanult. — Emlékszik még Párizsra? „— Párizsra, hát hogyne emlékeznék? Sokat vagyok egyedül, jut időm gondolkodni, és visszapörgetni a régi időket. Mi lehetett volna belőlem, ha akkor apám betegsége , nem szólít haza?” K. néni ma egyedül él a kétszobás házban, villanya harminc éve nincs, ha valaki elmegy az ablak alatt, a2t kéri meg a vásárlásra, három hétig eszi a kétkilós kenyeret. Kabátban ül a mínuszban, a szobában meglátszik a lehelet. — Nem lenne jobb, ha valaki gondoskodna K. néniről? — Jobb? Isten ments! Nem kell nekem senki, mert csak kihasználnának. Ellátok én magam körül mindent, amíg az egészségem bírja. Múltkór is, hogy leestem a padlásról, orvosnál se voltam, amikor meg a lábarfh törött három helyen, másnap lerúgtam a gipszet. A kórházban azt mondták, menjek el a körzeti orvoshoz, nahát, én egyszer Voltam orvosnál, úgy beszélt velem, hogy többet se megyek. Az éjjel is, hogy fájt a fogam, magam húztam ki kettőt. — Jó egyedül? — Másképp nem is tudnám elképzelni az életemet. (— Nagy akadálya a segítségnek az öregek bizalmatlansága. Pedig ma már sokféle lehetőségünk van: a házi gondozás, a napközi otthon vagy a szociális otthon mind jobb, mint az egyedüllét, de sökan inkább vállalják a magányt, mint hogy mással közösködjenek, őket is meg kell érteni és nekünk, vöröskeresztes aktíváknak. orvosoknak, szociális politikával foglalkozóknak az a dolgunk, hogy eljussunk minden egyes örekhez, ' aki egyedül él — otthon nélkül.) Az oldalt írta: Major Árvácska ISSN Ittv» Pr-1 rllMSf»
