Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-03 / 283. szám

LLOI mo A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1980. DECEMBER 3., SZERDA Járásbeli tapasztalatok Az üzemszervezés jelentősége Próbatermi pillanatok Ahol nem szabad hibázni Meglehetősen sok szó esik mostanában az üzem- és mun­kaszervezés korszerűsítéséről, tartalékairól. Ez volt a téma azon az előadói ankétem is, amelyet a TIT megyei "és já­rási, valamint a Magyar Ag­rártudományi Egyesület Pest megyei szervezete rendezett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, ahol neves TIT- előadók és ismert mezőgaz­dasági szövetkezeti vezetők je­lentek meg. Nehezebb körülmények A rendelvényen dr. Misi Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szövetkezeti és üzemgazdasá­gi osztályának vezetője tar­tott előadást az üzemszervezés tartalékairól, lehetőségeiről. Miért is kerül előtérbe újra a szervezési tevékenység? — tette fel a kérdést. Nem azért, mondotta, mintha most ismét igen nagy dolgot kellene ki­találnunk. Inkább azért, mert az ismert okok miatt szigo­rodtak a gazdálkodás körül­ményei, a gazdasági szabá­lyozók követelik a nagyobb odafigyelést a termelőszövet­kezetekben és az állami gaz­daságokban egyaránt. Indo­kolja egyebek közt még az is, hogy az elkövetkező években nem lesz jellemző a dotáció, a támogatás növekedése. A tartalékenergiákból valóban üzem- és a munkaszervezés terén is. A másik jelentős változás, amely a gazdaságok irányítá­sát, az ott folytatott szervezé­si tevékenységet módosította, az, hogy koncentrálódtak, de egyúttal centralizálódtak a termelőerők. Alig két évtized alatt, 1961-től a 4 ezer 204 termelőszövetkezetből az összevonások, egyesülések ré­vén mára 1339 lett, a mint­egy 300 állami gazdaság he­lyett most csupán 124 mű­ködik. Nemcsak a külső, hanem a belső tényezők is sokat vál­toztak. Fontos szerepet kap­tak a melléküzemágak és a háztáji. Az előbbiek — ez a gödöllői járás szövetkezetei­ben is megfigyelhető — ak­kor hasznosak igazán, ha a bennük képződött nyereséget, vagy annak nagyobb hánya­dát a mezőgazdasági a lapte­vékenység fejlesztésére for­dítják. Az ország mezőgazda- sági üzemeiben együttvéve ma már mintegy hétezer ipari részleg van. Belső feltételek De térjünk vissza még a gazdaságok méretbeli változá­sához. Ha az üzem- és mun­kaszervezésben, a vezetés stí­lusában sok minden változott is a nagyobb gazdaságok ki­alakulásával, az üzemeken belül és egymás között is feszültséget okoz, hogy kiter­jedtek, sok helyütt egymásba nyúlnak. A MÉM-ben régóta szorgal­mazzák a földcseréket. Miért volna szükség erre? Vannak szövetkezetek, amelyek kiter­jedése 45—50 kilométer, né­mely állami gazdaságé pedig a 70-et is eléri. Igen megnöve­li ez a termények, anyagok szállításának, vagyis a terme­lés költségeit. Megyénkben még nem, de például Szolnok megyében fölmérték már a helyzetet: megállapították, hogy csupán náluk mintegy 63 ezer hektár föld cseréjére vol­na szükség a gazdaságok kö­zött, hogy az említett hátrá­nyokat kiküszöböljék. Az üzemek korszerűbb szer­vezésének természetesen nem­csak technikai feltételei van­nak. A személyi állomány vál­tozására, a szakképzettség ja­vulására is szükség van. A továbbfejlődéshez változ­tatni kell at üzemi kereteken, valamint a belső struktúrá­kon is. Ma még mindig zava­ró körülmény, hogy a gazda­ságok is az iparból átvett fo­galmakkal dolgoznak. Korlá­tozás nincs arra, hogy egy- egy szövetkezet miképpen ala­kítsa ki szervezetét, de köve­telmény, hogy mindenütt néz­zék meg: jó-e a mostani szer­vezet. Ebben a módszerben viszont Pest megye néhány gazdasága adott újat: ilyen szempontból érdemes tanulmá­nyozni az ócsai Vörös Október, a dabasi Fehér Akác tsz és mások módszereit. Segit a tudomány Magyarán: üzem- és mun­kaszervezés tekintetében sem árt tanulni a szomszédtól: át­venni onnan ami jó, s elvet­ni, ami nem követendő. Ma már sokat segítenek ebben a gazdaságoknak. Egyetemi tan­székek, kutatóintézetek, így a gödöllőiek könnyítik az új szervezési formák kidolgozá­sát. Az azonban kívánatos volna, hogy azok az intézmé­Született: Vajda László La­jos és Szabó Ilona: László; Györkis Albert és Bobos Er­zsébet: Krisztina; Lakatos László és Pusoma Judit: Lász­ló nevű gyermeke. Házasságot kötött: Mongyi Gábor és Markovics Katalin; Pataki József és Hegyesi Irén; Takács József és Márton Má­ria; Devecseri Ferenc és Fe­kete Ágota; Révész András Ilyenkor, tél táján menet­rendszerűen visszatérő tárna a közművelődés. No nem mintha év közben elfelejt­keznének róla, mi sem tesz- szük, akad éppen elég emlí­tésre méltó rendezvény, de a november, a december a szo­kásosnál is jobban az érdek­lődés fókuszába állítja a nép­művelők, a közművelődési intézmények munkáját. S nincs mit csodálkozni rajta Azt tartja a közhely, hogy a nyár a kulturális élet uborka- szezonja, a tél viszont a fel­lendülésé, az elevenségé. S le­het benne valami, ha mint mindén általánosítás, ez is tú­loz. Hiszen emlékezzünk csak. mi minden történt csak itt a városban és a járásban kora tavasztól késő őszig. Kezdhet­jük a Galga menti népművé­szeti találkozóval, folytathat­juk a nyári közművelődési táborokkal s befejezhetjük az őszi csoportbemutatókkai. Csali a legkiemelkedőbb, a legnagyobb tömegeket vonzó rendezvényekből, események­ből nehéz volna hiánytalan listát összeállítani, nem be­szélve a kisebbekről, amelyek csak méreteikben maradtak e! az előbb említettektől, je­lentőségükben. hatásukban korántsem. ★ Miért van akkor mégis né­mi igazság abban, hogy a tél nyék, amelyek támogatást I nyújtanak, ne pusztán a fej­lesztés mikéntjéről letett pa­pír vagy jelentés idején ré- I szesedjenek fizetségben, ha­nem inkább az új üzemi szer­vezet működése alapján do­tálják őket. Hogy a tervezők, a tudományos kutatók is ér­dekeltek legyenek az üzem- és munkaszervezés korszerűbb megvalósulása révén a gazda­ságokban előállott haszonból. Fehér István Összerakható siló Vasbeton katlanok Űj termékkel, előregyártott vasbeton silóval segít a me­zőgazdasági nagyüzemek ta­karmánytárolási gondjain a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek szolnoki gyára. A köny- nyen összeszerelhető és gyor­san áttelepíthető katlanokból eddig félezer darabot gyártot­tak, s még ebben az évben to­vábbi 220-at értékesítenek. Egy-egy siló három méter magasra építhető és géppel fel­tölthető. Befogadóképességét jellemzi, hogy egy száz elem­ből összeállított vasbeton siló­ban kétszáz szarvasmarha zöldtakarmánya elfér. László és Fejéregyházi Judit Csilla. Elhunyt: Zienert Hilda, Gö­döllő, kastély; Kosaras Er- nőné Vari Erzsébet, Gödöllő, kastély; Jernei Mária, Gödöllő, kastély; Wimhardt Oszkámé Szauter Gizella, Gödöllő, Pető­fi Sándor tér 9.; Bárdi Béla Vencel, Munkácsy Mihály út 4.; Tóth Magdolna, Gödöllő. Tisza utca 12. az igazi? Régtől való felfogás ez, amely arra épít: a nyár és az ősz a munka, a sürgős teendők időszaka, a tél vi­szont a pihenésé. Mindez a mezőgazdaság, a községek egykori élettempójára alapoz. Valóban: a nyári, őszi mun­kák nem sok pihenést enged­tek s engednek. Ha lehet s néha muszáj is, az egész na­pot kihasználják a betakarí­tás, á szántás, a vetés idején. Melyik az a gazda, aki nyu­godt szívvel beül a moziba, elmegy a művelődési ház ren­dezvényeire, amikor másnap is korán kell kelnie, erőt kell gyűjtenie az erős munkához? Ha meg is teszik, főként az állandó csoportok tagjai, nem jellemző. Mára persze némileg meg­változott a helyzet. A mező- gazdaság átalakulása, a jobb, nagyobb teljesítményű gépek sokaságra, a kézi munka vissza­szorulása, a hatásosabb mun­kaszervezés sokat segített az állami gazdaságok, a terme­lőszövetkezetek dolgozóinak. De az előbbi megállapítás némi módosításokkal mégis igaz. Mert ott a háztáji, a kiskert, az állatok, itt a Gal­ga völgyében a fólia s a töb­bi. Kétségtelen viszont, hogy télen ma is kevesebb a ten­nivaló, legalábbis a nagyüze­mek növénytermesztési ágaza­tában. De az idén még ők sem tehetik meg, hogy az Fehér köpenyes, csavarhú­zós emberek a próbapadok között. Előttük szinte végtele­nül sorakoznak az egy- és a háromfázisú mérők. Pár finom mozdulat a csavarhúzóval, az­után ismét egy másik csavar­ral ugyanez. A mozdulat min­dig hasonló, de mégis más. Szó kevés hallatszik, az is halkan. Itt nagyon kell fi­gyelni. Ez az Árammérőgyár próbaterme. Mint egy fantázia nélkül épített lakótelepen, úgy sorakoznak egymás mellett és egymás mögött a próbapadok — vagy pontosabb kifejezés­sel : a próbaállványok —, s mindenkinek jut egy sor ház, vagy negyven lakással. Új típusok A sarokban üvegfallal el­választott rész. A Mérésügyi Hivatal területe. Itt a nagy, maximummérős órákat pró­bálják, ellenőrzik. Akár gyá­riak is lehetnének az itt dol­gozók, hiszen éveken keresztül ez a munkahelyük. Nélkülük a hazai forgalomba nem ke­rülhet árammérő óra. ök hi­telesítik a szerkezeteket. Azo­kat is, amelyeket az ő próba­padjaikon vizsgálnak és azo­kat is, amelyeket kint, a nagy teremben állítanak be. Az évtizedek során a típu­sok változtak, de az igény ugyanaz: a pontosság! Szebeni Jánosné harmincegy éve lé­pett be először az Árammérő- gyárba. Most diszpécser, de pár éve még ő is a próbapad előtt állt. — Hány típus ment át a keze alatt? — Az ötvenes évek elején még a régi BDF-mérőket csi­náltuk, majd jött az NE és a DH. A legújabbak a GE és a GH típusú mérők. Ezek ke­rülnek nagy sorozatban a ha­zai és a külföldi piacra. Gyorsan megszokják — Szívesen fogadtak egy- egy új típust? — Az újnak mindig örül az ember, ha csak nézi, ha mint a sajátjára büszke akar lenni. Egészen mások az érzelmei viszont, ha dolgoznia kell ve­le. A régi, megszokott mozdu­latok helyett újakat kell megszokni, s ez természetesen egy ideig csökkenti a teljesít­ményt, nehezebbé teszi a munkát. Szóval, mindig tar­tunk egy kicsit az újtól. De ahogy belejön az ember, már el is felejti a régit. A próbaterem vezetője Tí­már János. Asztalán, a szek­rényekben is mérők sorakoz­nak. — Nemcsak a hibákat, ha­nem a hibák okát is meg kell igazi tél beálltával gondtalan mérleget készítsenek, hiszen van, ahol még a kukorica, a cukorrépa is kint van a föl­deken, s nem fejeződött be az őszi mélyszántás, a műtrá­gyázás sem. Az állattenyésztésben, a melléküzemágakban pedig amúgy sincs pihenő, az istál­lókban, a telepeken, az ipari műhelyekben a gyárakéhoz hasonló a munkabeosztás. Té- len-nyáron egyaránt. S ezzel el is érkeztünk a másik bök­kenőhöz: a vállalatok, az in­tézmények munkarendjében sincs különbség ősz, nyár, ta­vasz és tél között. De a fel­fogás mégis tartja magát, s a sok ellentmondás dacára, továbbra is állíthatjuk, nem teljesen alaptalanul. ★ Mert ha semmi másra, a hosszú téli estékre továbbra is hivatkozhatunk. Délután négy-öt óra körül már söté­tedik, kirándulni, utazni ke­vesebben kívánnak, s a né­hány igaz, szinte minden energiánkat lekötő ünnep, mint a karácsony, meg a szil­veszter. kivételével esemény­telenebbek a téli hetek. S hogy állunk ezek után a gyakorlattal? Vajon a közmű­velődés eseménynaptára, a statisztikák mit mutatnak? S mit mondanak maguk a nép­művelők: elégedettek-e ta­pasztalják-e, hogy megnővek­találnunk. A mi visszajelzé­seink alapján ezek megszün- tethetők a szereidében vagy más alkatrészgyártó üzemben. Ezek a szerkezetek egy-két csavar kivételével teljes egé­szében itt készülnek a gyár­ban. Ha jó, az minket dicsér, ha rossz, munkánkban van a hiba. Szigorú mérce — A próbaterembe készre szerelt mérők kerülnek. Pon­tosan mi a feladatuk önök­nek? — Tulajdonképpen mindent ellenőrzünk rajtuk. Minden szerkezeti .elemet, minden csa­var meghúzását vizsgáljuk és pontosítjuk. Az igazi beállí­tás négy csavarral történik. Négy ponton kell mérést vé­geznünk. Előbb a sinus fi vá­lyút és fékmágnest állítjuk be, majd a beállító és a finom- beállító csavart. Az egész műveletsorra tizenkét perc áll rendelkezésre. A tempó elég feszített, hiszen egy embernek egy műszakban 40—42 mérőt kell beszabályoznia. Hibázni nem szabad, mert a Mérésügyi Hivatal ellenőrei és a mi sa­ját meónik is nagyon szigorú. F. G. Ismét megjelent a túrái Ga­garin úttörőcsapat kiadványa; a diákok körében nagyon nép­szerű Űrszonda, amely friss hírekkel, érdekes írásokkal mutatja be a mozgalmi életet. A többi között arról olvasha­tunk benne, hogy a turaiak testvérkapcsolatokat tartanak a salgótarjániakkal, nemrégi­ben az ottani úttörőcsapat negyven küldöttét fogadták. A két csapat tagjai kicse­rélték egymás tapasztalatait, a vendégek megnézték a tú­riak csapattörténeti kiállítá­sát. A salgótarjániak decem­ber 18- és 19-ére meghívták a turaiakat a kulturális csa­patszemlére. Közös tervük, hogy a Gagarin-évfordulót áp­rilisban együtt ünnepük, s megszervezik egy-egy őrs cse­reüdülését. Szakmák faggatása címmel a pályaválasztást megkönnyí­tő beszélgetéseket is közöl a lap, ezeket diákok jegyezték le, szüleik vallomása nyo­mán. Az őrsök, a rajok téü terveiről, az őrsi vetélkedő eredményeiről is tájékoztat az Űrszonda, amelyben külön ro­vat jut a kisdobosoknak, a' rejtvénynek, a programaján­szik az érdeklődés. Nyugodt szívvel állíthatom, nem túl­ságosain egyértelmű a hely­zet. Mert mintha éppen az ellenkezője bizonyosodna: az elmúlt hetekben a korábbinál kevesebb meghívót kaptunk, mintha elcsendesedtek volna a közművelődés vizei. Az már nem is csodálnivaló, hogy a népművelőik sem gondtala­nok: elégedett közművelődési szakemberrel én még nem is találkoztam, s talán éppen ez a jó. De hát akkor végül mit kezdjünk a régi felfogásunk­kal? Tanácstalan vagyok, hi­szen nem szívesen dobom ki ismereteim közül a hosszú téli esték kulturálódási alkal­masságáról szóló ideát. Sze­retném hinni, hogy igenis, még a tavaszi, nyári, őszi programoknál is többet kí­nálnak a művelődési házak, a könyvtárak, a múzeumok, s azt is, hogy a közönség is in­kább kap az alkalmakon. S hogy nem hit kérdése a dolog? Hogy a közművelő­dést nem lehet évszakokra bontani, s hogy ha vannak is eltérések, a lényeg egész év­ben ugyanaz? Hogy a nép­művelők szinte ugyanolyan gondokkal küszködnek ja­nuárban, mint júliusban? Le­het, alighanem így van. Ak­kor pedig nem nagyon érde­mes igaznak hitt, s ellenőri­zetlen régi igazságokra tá- ’maszkodni. A közművelődés­ben sem kínálkozik jobb ki­indulási alap, mint az itt és most mindig időszerű, min­dig konkrét fundamentuma. G. Z. Tanácsi felhívás Tiszistsák meg a héfél a járdákat! A Gödöllő városi Tanács vég­rehajtó bizottsága felhívja az ingatlanok tulajdonosainak, kezelőinek, használóinak fi­gyelmét a közterületek tisz­tán tartásáról szóló tanács­rendeletekben foglalt kötele­zettségeikre; feladatuk az in­gatlanok előtti gyalogjárdákat megtisztítani a hótól, és meg­akadályozni a síkosságot. Nyo­matékosan felhívja a közüle- tek vezetőit, az ingatlanok tu­lajdonosait, hogy késlekedés nélkül tegyenek eleget kötele­zettségüknek. A tanács ellen­őrzi a járdák állapotát s a mu­lasztókat helyszíni bírságban részesíti, súlyosabb esetben szabálysértési eljárást indít. A vb reméli, hogy felhívása meghallgatásra talál, s nem lesz szükség a szankcióra. A rendelet betartása közös ér­dek, csak így teremthetjük meg a biztonságos, baleset- mentes gyalogos közlekedés feltételeit. latnak, a sportnak és a hu­mornak is. Külön említést érdemel két rovat. Az egyik a hagyomá­nyos Fórum, amely az októ­beri csapatfórum megválaszo­latlan kérdéseire ad feleletet, a többi között a kastély vár­ható sorsáról, a termelőszövet­kezet fontosabb adatairól, az iskola ügyes-bajos dolgairól. A Krónika rovat vendége ez­úttal Specziár Sándor, a gaga- rinosok első csapatvezetője, aki a kezdetekről beszélt a mai úttörőknek és jó tanácso­kat adott mozgalmi munká­jukhoz. Filmvilág Sikeres vetélkedő Élvezetes, érdekes versenyt hozott a KISZ járási bizottsá­ga által rendezett Filmvilág vetélkedő. A győzelmet hosz- szú csatározás után a kerepes- tarcsaiak szerezték meg, az öt­fős csapatot pedagógusok al­kották. A második helyen Isa- szeg község csapata végzett, harmadikak az aszódi honvé­dek lettek. Említést érdemel még az ikladi pedagógusok gárdájának teljesítménye is, akik több kérdés megválaszo­lásában brillíroztak, s csak hajszállal maradtak le a dobo­góról. A vetélkedő elérte cél­ját: a versenyzők bizonyíthat­ták ismereteiket e művészeti ágban, s újakat is szerezhet­tek. Úttörők Asztalitenisz Az idén új helyszínen, a Ka­rikás Frigyes Általános Iskola sportcsarnokában rendezték a város úttörő asztalitenisz-baj­nokságát. Rekordot döntött a résztvevők száma, a négy is­kolából 48 fip és lány mérte össze tudását két-két korcso­portban. A négy első helyezett részt vehet a megyei bajnok­ságon, amelyet a hagyományos helyszínen, Abonyban rendez­nek december 7-én, vasárnap. A versenynek egyetlen szép­séghibája volt, hogy a legjob­bak nem kaptak érmeket. Leány 5—6. osztályosok: 1. Pitcsik Tünde, 2. Gillián Mó­nika, 3. Bálint Andrea. 7—8. osztályosok: 1. Otes- csák Márta, 2. Kóczi Csilla, 3. Zagyva Ildikó. Fiú 5—6. osztályosok: I, Vöő György, 2. WeidI Tamás, 3. Molnár Zoltán. 7—8. osztályosok: 1. Czukker László (őt harmadszor kö­szönthették, mint városi baj­nokot!), 2. Zsemberi Tamás, 3. Lövy Attila. ISSN M33-I9S7 (GftdfMIfll Hlrlac) többet kell májd föltárni az Anyakönyvi hírek Itt és most Milyen a közművelődés félen? Úttörő Űrszonda Csapatfórum és krónika 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom