Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

Módosított tervvel Eredményes háromnegyed- évi munkája után módosítot­ta tervét az ÉRUSZ kollektí­vája. Az NSZK-bérmunkában dolgozó szövetkezet a meg­emelt tervet is sikerrel telje­sítette. Tanácsülésen December 19-én ülésezett a városi tanács. A tanácsülésen — Benussi Silvió elnökölt — a jelenlevők elsőként a vb ez évi tevékenységéről, valamint az átruházott hatáskörök gya­korlásáról hallottak beszámo­lót Ezt követően Kara Pál beszélt a hatósági munkáról, a törvényességi felügyeleti te­vékenységről. Harmadik na­pirendi pontként került sor négy tanácsrendelet megvita­tására, illetve jóváhagyására. A városi tanács rendeletet alkotott az általános rendezési tervről, az „Érd városért” ki­tüntetés alapításáról, a dísz­polgári cím adományozásáról, valamint módosította a köz- tisztasági tanácsi rendeletet Családi események Névadót tartott: Púj Gábor és Hoffman Ilona: Gábor, Gáspár György és Végh Ro­zália: György, Erdélyi László és Lőrincz Csilla: Csilla Me­linda, Nemes István és Rácz Olga: Krisztián nevű gyerme­kének. Házasságot kötött: Udvardy Gyula Ferenc Mészár Rozá­liával, Szunyogh Péter Leskó Annával, Erős János Kábái Ágnessel, Karlik Attila Joó Katalinnal, Papp Imre Csil- téry Erzsébettel. Elhunyt: Zimány Józsefné Kovács Margit (Érd, Bulcsú a. 23.), Szalay Gyula (Érd, Emil u. 51.), Zsigmond Jó­zsefné Makács Erzsébet (Rác- ieresztúr, Szabadság tér 4.). Amint azt olvasóink is ész­revették: december 24-i la­punk érdi különkiadása nem jelent meg. Bár szerkesztősé­günk az oldalt elkészítette, az Érdi Hírlap kézbesítése postai technikai okokból elmaradt. Olvasóink elnézését kérjük. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1, ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1980. DECEMBER 31., SZERDA Beszélgetések a városról Egynek minden nehéz Áprilisban indítottuk el a beszélgetéseket: néhány hasábnyi lehetőséget adva a város vezetőinek arra, hogy Érdről valljanak, vallomásaikkal egyben önmagu­kat is megismertetve az olvasókkal. Sorozatunk eddigi beszélgetéseiben a pártbizottság első titkára, a városi tanács elnöke, a gimnázium címzetes igazgatója és a termelőszövetkezet jubiláló elnöke szólalt meg. Mai beszélgetőtársunk Kontra Józsefné, a PEV- DI érdi üzemének vezetője. • Asszonyai azt mond­ták önről: a mi vezetőnk nemcsak párttag, de — kommunista. — Ez jó, ezt még nem hal­lottam. Lám, ennyi év után is okozhatnak meglepetést. Jól­esik, hogy így gondolkodnak felőlem. • Hogyan lett — párt­tag? — NéZze, az embernek tar­toznia kell valahová. Túl csa­ládon, túl munkahelyen, kell egy közösség, ahová az em­ber elkötelezi' magát. Amikor a KISZ-ből kinőttem, azon­nal azt kerestem, mi lehet ez a másik közösség,- így lettem párttag. No, a felvételem, az is érdekes dolog volt: a tag­gyűlés napjára mind a két ajánlóim megbetegedett. Ott álltam ajánló nélkül, amikor is a munkatársak egymás után felállva erősítették meg ké­relmemet. Így lett a taggyű­lés az ajánlóm. • Elkötelezettségének családi gyökerei voltak? — A munkáskörnyezet — Erzsébeten laktunk — és a munkás szülőik — anyám gyá­ri munkás volt, apám, aki bár a kereskedelemből ment nyug­díjba, élete nagy részét szin­tén gyárban töltötte — meg­határozói voltak életünknek, gondolkodásunknak. Nemcsak az enyémnek, hanem a leg­több erzsébeti fiatalnak. Mun­kát is, ha az! ember elképzelt magának, saját világából vet­te hozzá a példát. Én textile­sek között nőttem föl, az is akartam lenni, textilgyári munkás, szövőnő. Mert na­gyon tetszett, ahogy a szövő­nők összerakják a fonalat, ilyesmit képzeltem én is, hogy milyen szép lesz, ha majd én szabhatom meg a mintát. Vé­gül is, bár egész életemet a könnyűiparban töltöttem, eb­ből az álomból nem sok való­ság lett. ® Vezetői módszereihez, felfogásához mit adott munkásmúltja? — Asszonyaim azt mond­ják: tudok a munkások fejé­vel gondolkodni. Ha van ve­zetői módszerem, akkor ei a legfőbb: a dolgozó szemével, a munkapad mellől ítéljem meg a dolgokat. Ezt a fajta vezetői hozzáállást pedig nem lehet megtanulni, sem utá­nozni, ezt vagy magában hord­ja az ember, vagy nem. Nagy segítség volt az a majd húsz év — ebből több mint tíz a Májusi. Ruhagyárban —,amit jómagam is a munkapad mel­lett töltöttem. Azután a má­sik dolog, hogy én soha nem akartam vezető lenni. © Emlékszik a tizenöt év előtti Érdre? — Hogy lehetne azt elfelej­teni? Január lehetett, szép, nagy hó, mint legutóbb. Ak­kor még oda a gimnázium előtti térre futottak be a bu­szok. Én is oda érkeztem meg, a buszról egyenesen egy árokba lépve, derékig süllyed­tem a hóban. Ez volt első ta­lálkozásom Érddel. Valóság volt ez, de jelkép is: bár­hová indult, ugyanígy hup­panhatott nyakig a hóba itt az ember. S mi időbe telt, amíg megismertem a telepü­lést! A napokban éppen azt mondja Vilma néni, egy volt dolgozónk özvegye: mivel há­lálhatná meg, hogy gondosko­Lapunk december 3-i szama­rak Pozitív rovatában Villany. eímmel írt jegyzetünk — amely a villany magánerős be­vezetéséről szólt — élénk ér­deklődést váltott ki olvasóink körében, s többen is kérték: írjunk e témáról részleteseb­ben. Kérdéseinkre Vogronics László, a városi tanács elnök­helyettese válaszolt. — Mi tette szükségessé az újfajta kezdeményezést? — Érd villanyhelyzete köz­ismert, a víz és aZ út mellett talán ez a legsürgetőbb kér­dés. Mintegy hatvan kilomé­ternyi vezeték hiányzik a vá­rosban és a meglevők is fog­híjasak, ötletszerűen telepítet­tek. Gyakoriak a villannyal kapcsolatos lakossági panaszok, de mind többször előfordult, hogy a lakosok önmaguk aján­lották föl: ha lenne mód a villany bevezetésére, szívesen vállalnák a költségeket vagy azok egy részét. Tulajdonkép­pen a lakosságtól kaptuk az ötletet kezdeményezésünkhöz. A lényeg — Amelynek lényege? — Bármilyen hihetetlenül is hangzik: a villany bevezetése — magánerőből. Arról van ugyanis sió, hogy a tanács fej­lesztési alapja — amiből a | villany vezetését fedezi — elég | kevés, s az is szigorúan csak ! a lakóterületen használható föl. Villanyra azonban szük­ség van és ezért született meg az egyezség a városi tanács es az Elektromos Művek dél-bu­dai üzemigazgatósága között, amelynek alapján lehetővé vá­lik a villany bevezetése ez újfajta módon. A feladat — Mit tartalmaz a szerző­dés? — Az Elektromos Művek ré­széről azt a kötelezettséget, hogy elfogadja és elvégzi a tanács által megrendelt vil- lanyvezetési-szerelési mun­kát. Ehhez fölméri az igényelt területen a telepítés lehetősé­geit és közelítő költséget ad. A tanács a lakosság képviseleté­ben az ELMÜ egyedüli part­nere, vállalja a teljes lebonyo­lítást a szerződés megkötésétől a kivitelezés legvégéig. — Milyen feladatok hárul­nak a lakosságra? — A legfőbb: föl kell mér­ni, hol vállalják saját pénzből a villany bevezetését. Itt ter­mészetesen előfordulhat, hogy valaki villanya érdekében több oszlop lefektetését is vállalja, de a jó megoldás az lenne, ha utcák, családok összehangolnák igényeiket, hiszen akkor keve­sebb lenne a költség. Az EL- MU természetesein megvizsgál­ja a kért terület helyzetét és elsősorban a trafó teherbírá­sától vagy az új központ tele­pítésétől teszi függővé vállalá­sát. A lakosság ezután befize­ti a pénzt és ezzel be is feje­ződött kötelessége. — Milyen összegű lehet a villany bevezetése? — Az a ház elhelyezkedésé­től, a környék villamosítottsá- gától is függ, ezt méri föl az ELMÜ és ennek alapján ad irányárat. Érdekesség, hogy a lakosság számára az irányár végleges lesz: a menetközben fölmerülő költségeket a ta­nács vállalja magára. Még egy kedvezmény a lakosoknak: nem fizetnek közműfejlesztési hozzájárulást a bevezetett vil­lany után. dunk róla. Mondtam: én tar­tozom neki, pontosabban a férjének, Bartos Sándornak, aki nagy türelemmel, szinte kézenfogva vezetett végig Er­den. Segítette pártmiinkám is, akkoriban naponta kellett jár­nom a települést, s ma bi­zony nehezen adnának el a városban. S ahogy szüleim máig ragaszkodnak Erzsébet­hez, úgy ragaszkodom Érdhez és bár a család csökönyössé­ge Pestre köt, érdinek vallom magam. Végigjövök a Sárvíz utcán, fél órát is eltart sokszor a séta, rámköszönnek a kerí­tés mögül, visszaköszönök, el­beszélgetünk. Itthon vagyok. © A PEVDI asszonyai­ról azt tartják: közéleti em­berek. Hogyan sikerült ki­alakítani egy egész kollek­tíva fogékonyságát a város élete iránt? — Nem hiszem, hogy nagy tudatosságról lett volna szó, vagy hogy asszonyaink az át­lagnál fogékonyabbak lenné­nek. Bennük is megvolt az a figyelem és érdeklődés, ami a legtöbb emberben megvan la­kóhelye iránt. Ezt használtuk ki, erősítettük tovább, s így kovácsolódhatctt össZe az a közösség, amely nemcsak a munkában — mindennap­jainkban is együtt él, együtt gondolkodik. A fő mozgató: szeretjük városunkat. Szeret­nénk, ha olyan lenne, amire valóban büszkék lehetnénk, Minden évben egyszer elme­gyünk kirándulni, ott mindig azt nézzük: szebb-e az a hely, mint a miénk? És sokszor szebb, és az is látjuk: ke­vés kis erővel nálunk is meg lehetne csinálni. Mi, a ma­gunk portája körül már meg­próbáltuk: elhordtuk a szeme­tet, pedig milyen szemetes volt ez a vidék! Parkosítottuk az üZem környékét, virágnyí­lás idején kell megnézni, ke­vés ilyen szép hely van a városban. Most a Sárvíz utca gondján törjük a fejünket: a tanács tervében szerepel a be­tonozása, mi hozzájárulnánk a költségekhez. Nem csupán a PEVDI érdi üzeme, de a vál­lalat összes dolgozója két kommunista műszakot aján­lott fel az útépítésre. Van ne­künk egy jelmondatunk. Szé­chenyi István mondása: „Egy­nek minden nehéz, soknak semmi san lehetetlen”. © Ma szilveszter van. Mit kívánna az érdieknek az új évre? — Ha Érdre gondolok, ak­kor mindig az érdi emberek jutnak eszembe. Olyanok is, akik kannában hordják a vi­zet, sárban gyalogolnak és petróleummal világítanak. Ne­kik kívánnák vizet, utat, fényt, mert a mi új évünk is csak ettől lehet szép. POZITÍV Üzenet Az üzenet iskolai füzet­ből tépett, kockás lapon érkezett, szavait régies írással vésték a papírra. Nem üzenetnek szánták bizonyosan és lényegét nézve ez a levél is egy a panaszok sorából. Írója ar­ról tudósít, hogy hetek óta nem kapni tüzelőt az érdi TÜZÉP-telepen. Hogy most mégsem a panasz nyomá­ba indulunk, maga a levél teszi, no meg az, hogy amint olvasónk írja, „fen­tieket közöltem az érdi városi tanács elnökével, a pártbizottság titkárával és a TÜZÉP Vállalat vezér- igazgatójával" — hisszük hát, hogy panasza orvos­lást talált. Marad tehát maga a le­vél, amelynek érdekessége; hogy olvasónk nem saját ügyében emelt szót, sőt mint írja: „soha semmi­lyen szervhez, hatósághoz nem fordultam”. Panaszá­nak elindítója két idős nénike kihallgatott beszél­getése volt, akik a Volán- pályaudvaron várakozva a szén hiányát emlegették és fáztak. Ez a beszélgetés késztette olvasónkat arra, hogy utánajárjon a dolog­nak; írja; tényleg nem volt már hetek óta, az ünnepek előtt szén a tele­pen. Ekkor fogott tollat, s — írta meg levelét négy helyre. „Nem magamért teszem — írja —, hanem azokért az idős nénikékért, bácsikákért (vajon hányán lehetnek?...!), akik kevéske nyugdíjuk miatt hetente tudják csak megvenni kis tüzelőjüket és gondolom, ők is meleg szobában sze­retnék eltölteni a szeretet ünnepét". A gondosan megírt sorok alatt az aláírás elnagyolt, mintha írója (annyi azért kiolvasható: az Emil utca 21. alatt lakik) ezzel is azt sugallná: nem az ő szemé­lye a fontos', hanem ez a két szó: nem magamért. Meglátni mások gondjait és erőnkhöz mérten segíteni — ez mindennapjaink üze­nete. Tör(cd)és Az eset bizonyára egye­di. Távol áll tőlünk bármi­féle általánosítás, hiszen jómagunk is mindössze kettőt hallottunk ilyet. Történt pedig, hogy a város 7-es számú (ismer­tebb nevén: Vincellér) ál­talános iskolájának diákja kezét törte. (Csúszós idő volt, diákokkal meg anél­kül is megeshet ilyesmi.) A gyerek — mert az isko­la élen jár a vöröskeresz­tes munkában is —. szak­szerű elsősegélyben része­sült, rögzítő kötést kapott. Közben ment a telefon a körzeti rendelőbe: tudják-e fogadni a sérültet. Tudják, jöjjön csak — így a válasz. Két nagydiák — nyolcadi­kos — kíséretében vonult le a kis csapat a Lenin út­ra, miközben az igazgató- helyettes újabb telefonnal erősítette meg a kérést: fo­gadják soron kívül gyere­küket. A gyerekek alig két óra leforgása alatt vissza is tértek — dolgulk végezetle­nül. A rendelőben Ugyanis, ezzel utasították el őket, nincs ügyelet. A dolog, per­sze, szerencsésen megoldó­dott: a sérült diák beteg édesanyja vitte el egy .kö­zeli, fővárosi rendelőbe gyerekét. Még egyszer hangsúlyozzuk: az eset egyedi, ezenkívül mi ma­gunk is csak egyetlen má­sikat hallottunk a héten ilyet. „Az a jó, hogy a felnőt­tek törődnek velünk” — olvasom egy negyedikes diák dolgozatában. Ne in­gassuk hát meg belénk ve­tett hitüket. Aiásídékfea színes tévé A színes televíziót nagy örömmel Nemcsak a vezetőnőnek, | Bencsik Antalnénak és a fő­névéinek, Ónozó Mártonnénak, de a szociális otthon vala­mennyi dolgozójának, a meg­szokottnál több munkája akdt a múlt szerdán. Délután tartották ugyanis azt a kis ünnepséget, melyen a megyei Buszvárók épültek Az időpont — Mikorra várható a ma­gánerős villanyvezetés megkez­dése? — Terveink szerint 1981 nyár végére gyűjtenénk össze a lakosok névsorát. Az ELMÜ az őszre adná meg a közelítő költségeket — tehát a lakosság által befizetendő összeget —, s 1982 februárra kapnának vég­leges választ, hogy még abban az évben mikor, hol vezetik be a villanyt. A tavasszal hangzott el a felhívás — lapunk 3., február 27-i száma Építsünk buszvárót címmel foglalkozott a témá­val — autóbuszváró építésé­re. A városi tanács felhívásá­ban, majd a vállalatoknak megküldött levelében saját készítésű tervet ajánlott föl s kérte a vállalatok, üzemek, gyárak — természetesen ér­dieket foglalkoztató munka­helyek — segítségét. A felké­résre négy gyár: a Chinoin, a Mezőgép, a Diósdi Csapágy­gyár és a Budafoki Papír­gyár válaszolt, nemcsak szó­ban, de tettekkel sietve a vá­ros segítségére. A tanács ter­vei alapján elkészítették és „házhoz szállították” a busz­várókat, amelyeket a Költség­vetési Üzem állított fel. A négy, műanyag hullámlemez borítású, fém kis épület ott áll már a megállókban, ért­hetően azon az útvonalon, ahol az ajándékozó gyár dol­gozói járnak. AZ első buszvárók elkészül­tével a felhívás nem vesztet­te érvényét. A városi ta­nács továbbra is várja a vál­lalkozó kedvű munkahelyek jelentkezését. Sok fedett au­tóbuszváróra van szükség a városban. fogadták az idős otthonlakók kisiparosok ajándékát vehet­ték át az otthon lakói. A K1SOSZ Pest megyei bi­zottsága rendszeresen támo­gatja a szociális otthonokat, s e nőm es hagyomány tette le­hetővé, hogy az érdi otthon egy színes televízióval gaz­dagodhatott, s az ott élők pedig új, meleg téli pulóve­rekhez és kardigánokhoz jut­hattak, azaz 35 ezer forintért ruhaneműt kaptak. A kedves ünnepségen, me­lyen a város vezetői is részt vettek, dr. Éhen Károly, a KISOSZ Pest megyei bizottsá­gának elnöke adta át az aján­dékokat. A szociális otthon öt­vennyolc lakójának nevében özv. Érdi Jánosné nyugdíjas vezető óvónő mondott meg­hatóan szép köszönő beszédet. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János és Barcza Zsolt »SS% !»?(»*♦ Szerződőit a tanács Viflanvvezetés új módon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom