Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-30 / 304. szám

1980. DECEMBER 30., KEDD V^ffF#C!H 5 Vizsgázik az új üzem fi jó kenyérnek nem kell cégér Már az utcán érezni a friss kenyér semmi máshoz nem hasonlítható illatait. De nem­csak illat terjeng — a hír is hihetetlenül gyorsan és mesz- sze eljut: Százhalombattán, már a karácsonyi ünnepek előtt helyben sütik a kenye­ret. Sütik és eladják, azon melegiben. Az üzem épületé­ben berendezett mintabolt be­járati ajtaja előtt a kora dél­előtti órákban hosszú sorok kígyóznak. Ügy tűnik, mintha máshol nem is árusítanák az ünnepi asztalra kerülő kenye­ret. i Eközben bent, az üzemben lázas munka folyik, mázsa­szám hordják a dagasztógé­pekhez a lisztet, s a korszerű berendezések megállás nélkül formálják át a nyers tésztát illatos és ropogós veknik szá­zaivá. Az új kenyérgyárban még csak most folyik a próbaüzem; vizsgáznak ít gépek, a kemen­cék, s velük együtt természe­tesen az emberek, a nemrég betanított munkások is. A vizsgáztató bizottság pedig: maga a lakosság, a fogyasztó. Nyerstől a ropogósig Minden modern, a legjobb, a legújabb. A tágas üzem­csarnok falait mennyezetig hófehér csempe borítja, a tisz­taságot az ablakokon bősége­sen beáradó fény is ellenőrzi, s csak a liszt — a mindenütt jelenlevő liszt — az, mely pékségre emlékeztet, egyéb­ként gyár ez a javából. Vá­rosi Tiborné üzemvezető vé­gigkalauzol a technológiai so­ron: — Ez a helyiség — magya­rázza — a feldolgozó, más szóval az üzem lelke. Van két úgynevezett intenzív dagasz­tógépünk, amit a sütőipari üzem kísérletezett ki. Telje­sen automatikus, beállítjuk időre, hőfokra, s egyszerre 75 kilogramm tésztát dagaszt meg. két, illetve három' perc ' alatt. Emellett van két lengyel gyárt­mányú gyorsdagasztó gépünk — 2 kiilós kenyerekhez — ezeknek a kapacitása 220 ki­logramm, 2 percig lassú, 8 per­cig gyorsdagasztással. A dagasztógépékből csésze­felvonóba kerül a tészta, on­nan — kézi méréssel adagol­va — a gömbölyítőgépbe, s az immár kenyér formájú nyersanyag következő állomá­sa a kedesztés. A kemence — adott esetben 25 négyzetméteres szovjet gyárt­mányú alagútkemence — előtt Oláh Antal látja el éppen címkékkel a nyers tésztát, s a kemence túlsó végén Veljko- vics Veliborné betanított mun­kás fogadja, illetve szedi ki a ropogós barnára sült vekniket. Mindez így elmondva, le­írva roppant egyszerűnek és kézenfekvőnek tűnik; valójá­ban azonban hosszú és bonyo­lult művelet ez, melyhez az itt dolgozók fegyelmezett és szakszerű munkája is nélkü­lözhetetlen. Sajtos, rozsos, burgonyás A százhalombattai kenyér­gyárban jelenleg 32-en dol­goznak, közülük négyen szak­munkások. A négy szakember egyike Tóth Mihály, a .da­gasztócsoport vezetője. — Mi a jó kenyér titka? — Természetesen a dagasz- tás — mosolyodik el. — Min­den azon múlik. Régi pék­mondás : Ragasztással a jó tésztát is el lehet rontani, de rossz tésztából is jó kenye­ret lehet csinálni. — Mióta van a szakmában? — Tizenhat éve. A kalocsai sütőipari vállalatnál kezd­tem, aztán Érdre kerültem. Az az igazság, hogy a vállalat ide szánt engem, az új ke­nyérgyárba, lakást is kaptunk Százhalombattán. Nagyon szép és ráadásul kényelmes ez az új munkahely... most már a feleségem is itt dolgozik. — Gondolom, tanítania is kell új munkatársait. — Igen, mert legtöbbjük csak úgy találkozott eddig a kenyérrel, hogy megszegte és megette, de... tanulékonyak az emberek, meg aztán nem is olyan ördöngös szakma ez. — A próbasütés eddigi ta­pasztalatai szerint: milyen lesz a százhalombattai ke­nyér? — Szerintem jó kenyérhez jutnak a város lakói. A tech­nika kitűnő, s mi1 is tudásúnk legjavát igyekszünk nyújtani. — A próbasütések után — tájékoztat Városi Tiborné üzemvezető — Százhalombat­ta mellett Sóskút, Pusztazá- mór, Tárnok, Érdliget és Diósd üzleteit is innen látjuk el kenyérrel és pékáruval. — A választék? — Meglehetősen bő lesz. Szándékozunk sajtos, kukori­cás, rozsos és burgonyás ke­nyeret is sütni az alföldi ke­Méteráru, lakástextil, cipő Új üzlet a Pataki sétányon Köztudott, hogy Százhalom­battán kevés a ruházati és az iparcikk-bolt, következéskép­pen nem éppen ragyogó a vá­ros ellátása. A különböző vá­rosrészekben található 29 üz­let közül például mindössze két boltban árusítottak csak ruhaneműket, divatcikkeket. Ha a gondot nem is oldotta meg, mindenesetre mérsékelte, hogy egy újabb üzletet nyi­tottak. A Pataki sétányon, egy nemrég felépült tízemeletes lakótömb fogadó szintjén ren­dezte be a Pest megyei Ruhá­zati Kiskereskedelmi Vállalat, 192 négyzetméter alapterüle­ten. méteráru, lakástextil és cipő szaküzletét. A mintegy 2 millió 600 ezer forintos költséggel berendezett üzlet megközelítően 4 millió forintos árukészlettel fogadja a vásárlókat, amiből mintegy másfél millió forintot a cipó tesz ki. Ennek az új boltnak a megnyitása egyébként alkal­mat ad arra is, hogy a város már meglevő ruházati boltjai szakosodjanak. A régi — Ifjú­ság utcán található — üzlet ezentúl divat- és rövidárut, valamint konfekciót árusít. Az új áruház öt tagú sze­mélyzettel hétköznapokon dél- előtt fél 10-től este fél hatig szombatonként pedig reggel 8-tól délután egy óráig áll a vásárlóközönség szolgálatában. Családi események SZÜLETETT: Cseh Kornélnak és Galcsik Évának Márton; Krausz Jánosnak és Koczkás Magdolná­nak Ádám; Tőkei Imrének és Kál­lai Erzsébetnek: Anita; Tolvaj Gá­bornak és Németh Krisztinának Krisztina Blanka; Pongor Sándor­nak és Németh Erzsébetnek Sán­dor; Szeifert Antalnak és Tóth Erikának Zoltán; Szabados Fe­rencnek és Kovács Ilonának Fe­renc; Hegyi Gábornak és Vári Zsuzsannának Gábor; Lapos Al- bertnek és Szűcs Ágnesnek Vero­nika; Garamszegi Lászlónak és Gorobics Anikónak Tamás; Tóth Józsefnek és Dominkó Erzsébet­nek Melinda; Zachar Józsefnek és Mészáros Arankának Szilvia; Horváth Józsefnek és Pálosi Ju­liannának Krisztina; Sokorai Lászlónak és Kárteszi Erzsébetnek Katalin; Szántó Györgynek és Beleznay Dianának György Béla; Palatinus Istvánnak és Kurdi Ág­nesnek Brigitta; Csontó László­nak és Sándor Gizellának András Csaba: Kovács Attilának és Csa­var Ágnesnek Zsuzsanna; Lévai Ferencnek és Oláh Juliannának Zsuzsanna; Pogács Mihálynak és Váczi Ilonának Melinda; Thorday Csabának és Würt Irénnek Csaba; Győrik Gyulának és Veres Máriá­nak Balázs; Gellér Jánosnak és Vékás Gyöngyinek Lívia; Risztics Istvánnak és Folinek Magdolnának Richárd; Megyeri Bélának és Sef- csik Máriának Mária; Gazsi Ist­vánnak és Bárkányi Gizellának Orsolya; Török Ferencnek és Lő- di Eszternek Ferenc nevű gyer­meke. HÁZASSÁGOT KÖTÖTT: Pólyák László és Venczkó Mária: Csibrák István és Csoli Angéla Mária; Zentai György és Németh Zsu­zsanna; Sóti József és Hajgató Mária; Házi István és Török Hen­rietta; Vejmola Péter és Sálek Györgyi; Szabó József és Szabó Mária; Sülé Tibor és Prókai Er­zsébet. ELHUNYT: Német Jőzsefné (Ml- kulccz Rozália, Alkotmány utca 10.), Eures Nándor (Kun Béla ut­ca 4.) és Fehér József (Pataki István sétány 4.). nyér mellett, a tejes árukból többfélét készítünk; különbö­ző kifliket, kalácsokat, omlós és leveles tésztákat, túrós és ízes táskát. Elvitték az utolsót Mintegy reprezentálva a gyár termékeit, mindezt a mintabolt is árusítja majd. Most azonban még elsősorban a kenyérért indított rohamot a város lakossága. Kíváncsiság­ból, vagy mert itt frissebb, ízleteseb b kenyeret kapni? — A próbasütés első nap­ján — mondja Dudás Ferenc, a kereskedelmi osztály vezető­je, aki maga is a pult mögé állt kiszolgálni — még csak egy mázsa kenyeret vittek el. Tegnap már 10 mázsát áru­sítottunk, ma pedig 15, mázsás forgalomra számíthatunk. Ép­pen most telefonáltak az egyik ABC-ből is: nagyon jó a ke­nyér, már elvitték az utolsó veknit is, küldjünk újabb té*t telt. Nos: .a kenyér valóban jó. Ám az igazságihoz az is hozzá­tartozik, hogy a karácsony előtti napon a város élelmi­szerüzletei kissé melléfogtak a rendelésekkel, a kora dél­előtti órákban már csak a mintabolt árusított kenyeret. Milyen szerencse, hogy korlát­lan mennyiségben. MBATTAI itian SZAZHALOMB/ ^tífj A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A vállalati hírközlés szolgálatában A mellék közvetlenül hívható Nem sokkal azelőtt, hogy Százhalombattát úgymond be­kötötték az országos távhívó hálózatba, létrehoztak a Du­nai Kőolajipari Vállalatnál is egy modem crossbar-rendsze­rű távbeszélő központot. Ami csak annyiban különbözik a város postahivatalánál lévő központtól, hogy a kapacitása kétszer akkora. — Egy országos rendszer kicsiny sejtje vagyunk — tá­jékoztat Varga Dénes üzem­vezető — feladatunk, hogy a DKV, valamint az itt dolgozó többi vállalat hírközlését biz­tosítsuk. Magát az új telefonközpontot és a hálózatot a kőolajipari vállalat építette saját költ­ségén, elkészülte után vettük át fenn­tartásra és üzemeltetésre. — Mi tette szükségessé az új hírközlő központ létrehozá­sát? Több paraffin exportra — A korábbi már képtelen volt ellátni az egyre növekvő vállalat távközlési igényeit; mindössze 800 állomás bekap­csolására volt alkalmas, amit messze túlléptünk párhuza­mos állomások felszerelésével. Amikor pedig nyilvánvaló lett, hogy Százhalombatta belép a crossbar-rendszerbe, itt is szükségessé vált egy korszerű központ kiépítése. A korsze­rűséget külön is hangsúlyoz­nám, tekintve, hegy hasonló modern berende­zés az országban most még csak a paksi atomerőmű­nél található. — A városi és a vállalati hálózat szervesen kapcsolódik egymáshoz? — Olyannyira, hogy a DKV mellékeit közvetlenül lehet tárcsázni bárhonnan. Ezt a rendkívüli lehetőséget kevesen tudjáik még. A lényege, hogy a mellékállomás négy számje­gye előtt tárcsázzuk az ötöst. Vagyis: a 06 és a körzetszám után nem a DKV központi számát, az 54322-őt kell tár­csázni, hanem — például a Barátság Művelődési Ház hí­vásakor —, az 5—2920-at. Ter­mészetesen a DKV központi száma is kapcsol mellékeket, de így hosszadalmasabb, bo­nyolultabb. — Jelenleg hány telefonké­szülék működik a vállalatnál? — Mintegy ezerötszázat kap­csoltunk be eddig. Mivel azon­ban a jövő évtől kezdődően újabb beruházások lesznek a vállalatnál, várhatóan a hír­közlési hálózat is bővülni fog. A DKV IV. üteme feltehetően szükségessé teszi, hogy köz­pontunk kapacitását 2 ezerről háromezerre fejlesztik majd. Tollhegyen Tarthatatlan állapot. A ven­dég benéz az étterem és a presszó ajtaján, és máris nem vendég. Igaz ugyan, hogy min­den álma-vágya: vendég lehes­sen, de hát a körülmények, a falák, a berendezési tárgyak! Nem, inkább nem lesz vendég vagy legalábbis nem itt. Elvégre negycdosztályú szórakozási kö­rülményeket negyedosztályú áron is kaphat, miért fizessen másodosztályú haszonkulcs alapján. Logikus? Logikus. Nosza, hozzuk rend­be az épületet, lambériát ide, tapétát oda, új széket a sza­kadt helyére, kenjük be, fes­sük le, hadd ragyogjon, pom­pázzon, végtére is első a ven­dég, s minél jobban érzi ma­gát, annál jobban érezzük mi magunkat. Különben is: a SzázhalcUi a város egyetlen reprezentatív, vagy számottevő szórakozási objektuma, legyen tehát méltó ehhez a kiváltság­hoz. Hát nem? Meg aztán jön­nek az ünnepek is ... Nem, nem az idei. Az már elmúlt. Sajnos, vagy nem sajnos. Mi megpróbáltunk ugyan a ven­dég kedvében járni, megszer- vezetük az utcai árusítást is, nem rajtunk múlott. Még egy kis türelmet, elvégre minden idő kérdése, és a kedves ven­dég nem fog ráismerni üzle­tünkre. Ó, hát nem kell ezen felhá­borodni. Lesz még karácsony, lesz még szilveszter, miért pont az ideit kérik számon? Végtére is mi a fontosabb? Egy komoly és igen költséges felújítási mtonka vagy pedig egy szilveszter éjszakai tingli- tangli? Akinek pedig nem tet­szik, keressen másik szórako­zóhelyet. Majd meglátjuk: talál-e? Január 1-től Kedvezményes szolgáltatás Sajátos vagy legalábbis rendkívüli felajánlást tettek a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat százha­lombattai vegytisztító szalon­jában dolgozó fiatalok. A KISZ-kongresszus tiszteleté­re vállalták, hogy a lakosság számára 30 százalékos kedvez­ményt adnak, mindazoknak a szolgáltatásoknak az árából, melyet a városi vegytisztító szalon nyújt A kedvezménnyel január 1- től február 28-ig élhetnek a százhalombattaiak. 40 ezer forint sportszerekre Mintegy 80 millió forintos beruházással elkészült a Duna! Kőolajipari Vállalat reflesztináló üzeme, mely paraffin-alap­anyagokat gyárt. Petrolatum fűtőolajból desztillációs eljárás­sal nyerik ki az említett alapanyagot, az új üzem beindítása óta évi 5—7 ezer tonnával többet, mint eddig. A DKV-ban gyártott paraffinnak egyébként Ausztria, az NSZK és Olasz­ország is a vásárlója. Képünkön a táblázott paraffint csomagolják automata gép­soron. Első dijat nyertek Elképzelhetetlen, hogy a vá­rosért, annak szépítéséért, gazdagításáért vállalt önkén­tes munka valamilyen formá­ban ne nyerjen elismerést. Társadalmi és tömegszerveze­teik jutalmazzák így vagy úgy a társadalmi akciókban dere­kasan részit vállalók százait Százhalombattán is. Megesik azonban, hogy a közvagyont Ha a tervek megvalósulnak Anekdotaszámba is elmegy: jön hazafelé horgászbotját lá­búivá a polgár, de nem állja meg, hogy egy pillantást ne vessen kollégáira, akik éppen társadalmi munkában dolgoz­nak. Kezdetben élcelődik, az­tán beleszól, majd tanácsokat ad, végül maga is kézbe kapja a szerszámot, s egyszercsak azon kapja magát, hogy ott szorgoskodik o többiek között — szándéka ellenére — egy jó órája. Az eset egyébként megtör­tént, mégpedig a százhalom­battai autóklub úgynevezett bázisállomásának építésénél. Ami mellesleg hihetetlen gyor­sasággal, s példátlan társadal­mi összefogással készül. Klub­tagok szövetkeztek e munkára, s igen keményen dolgoztak, szinte nap mint nap, hogy a megálmodott, ám precízen megtervezett bázisállomást létrehozzák. Az új létesítmény, melynek rendeltetésére, hasz­nára mindjárt kitérünk, félig már kész is. A jövendő autó­szerelő és barkácsműhelyekbe, a fűtést, a vízvezetékeket és a villanyt már bekötötték, a csa­tornahálózatot kialakították, elkészítették az olajfogót és a közlekedő utak, a kocsimosó, valamint a belső parkoló ala­pozása is megtörtént. Most aszfaltoznak, most készítik ép­pen a szerelőaknák és szerel­vények alapjait, az épületek mennyezet- és padlóburkolatát. Mindezt, mint mondtuk, a klubtagok csinálják. Annak az autóklubnak a tagjai, mely egy évtizede még a Dunai Kő­olajipari Vállalat üzemi cso­portjaként létezett mintegy 70 taggal. Ma már városi cso­portnak számít, s létszáma megközelíti a 450-et, ám a becslések szerint ez a szám csak emelkedik, s várhatóan jövőre a város 1300 gépkocsi­tulajdonosa közül már 600-an rendelkeznek tagsági igazol­vánnyal. Mindenesetre a készülőben levő bázisállomás sokakat erre ösztönöz. Miért? — Mert valóban olyan mű­szaki állomás lesz ez — tájé­koztat Stnasszer Gáspár, a vá­rosi autóklub elnöke —, ami az autóklubok legfontosabb szolgáltatásait biztosítani tud­ja. Ugyanazokat a lehetősége­ket nyújtja, mint például Pes­ten a Boldizsár utcai 1-es ál­lomás. — Mik lennének az állomás szolgáltatásai? — A barkácsműhelyekben megfelelő szerszámokkal a klubtagok maguk javíthatják gépkocsijaikat, a későbbiek során megépülő diagnosztikai műhelyben pedig műszeres vizsgálatokra, mérésekre, beál­lításokra kerülhet sor. Megol­dódik végre a városban a kör­nyezetvédelmi szempontból is fontos kocsimosás és olajcsere, még a nem klubtagok számára is, továbbá alváz- és üregvé­delem is szerepel terveinkben. Célunk az is, hogy a klubélet fejlesztéseként. járművezető­képzésre is berendezkedjünk. Jelenleg csak elméleti felké­szítésre vállalkozhatunk, a bá­zisállomás elkészültével azon­ban a gyakorlati oktatás is megkezdődhet. A tervek s elképzelések va­lóra váltásához azonban — s ezt a városi autóklub elnöke többször is hangsúlyozta — változatlanul nagy társadalmi összefogásra van szükség. De hát az idei esztendő eredmé­nyei is azt bizonyítják, ez az összefogás s a kollektív tenni akarás nem hibádzik majd. Értelmes és hasznos célokra mindig megnyerhetők az em­berek — állítja Strasszer Gáspár —, s a klub kezdemé­nyezése valamennyi autótulaj­donos érdekét szolgálja. Valóban. Ha a bázisállomás felépül, s meglesznek a szer­vizállomáshoz szükséges mű­szerek is, a környéken egye­dülálló lehetőségként helyben vizsgáztathatják gépkocsijaikat a százhalombattaiak, s hely­ben sajátíthatják el az autó­vezetés tudományát a jövendő autótulajdonosok. gyarapító munilsa^külön — sói rendkívüli —, elismerésébe., is részesül. S erre igen jó pél­da a közelmúltban megnyert díj is. Amit mellesleg a város egész lakossága kollektíván érdemelt ki. Miről van szó? Arról, .hogy a SZOT az idén — igen komoly díjak kitűzésé­vel —, pályázatot hirdetett az országban. A pályázatra min­den , város benevezhetett, mégpedig sportlétesítményei­nek — ezen belül is a tömeg­sportmozgalmat szolgáló pá­lyáknak, parkoknak, tornater­meknek —. építésével, fejlesz­tésével. A tét: 40 ezer forin­tos első díj, 30 ezres második, és 20 ezer forintos harmadik díj. Természetesen Százhalom­batta is benevezett, s a határ­időre beküldött listán többek között a kiserdei tornapálya megépítése szerepelt 1 millió 200 ezer forint értékben, a Hága László utcában létreho­zott kosárlabda-, tenisz- és ké­zilabdapálya másfél millióért, illetve a Damjanich iskola sportudvarán elkészített két pálya ugyancsak tetemes ösz- szeget, s társadalmi munkát reprezentálva. A listán felso­rolt új, vagy korszerűsített és bővített létesítményekre for­dított kollektív munka összér­téke végül is több mint 5 mil­lió forintra kerekedett ki. Ezzel — szerényen —, a vá­ros a második dí.ira pálvázott. Kellemes csalódás következett: Százhalombatta lakosainak teljesítménye az első díjjal já­ró 40 ezer forintot érdemelte ki. Az összesét, melyet a na­pokban utalnak át. sportsze­rek- és eszközök vásárlására lehet fordítani. Az oldalt irta: Tamási István Fotó: Koppány György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom