Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

1980. DECEMBER 25.. CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

Tervek, örömök, gondok

A gyesről - esak úgy,

A gyermekgondozási segély valamennyi problémakörét átfogó tanulmányról nem tudok. Rengeteg kisebb dolgozat született — részterületeiről. A gyes annyi társadalmi és egyéni, politikai és gazdasági, anyagi és tudati, pszichológiai és szociológai kérdést vetett fel, amelyek összefoglalása egyelőre lehetetlen. Aki erről a témáról érdeklődik falun, városon, csak úgy, találomra, sok egymásnak ellenkező és egymást fedő véleményt hallhat. Egy biztos: a gyesről mindenkinek van ismerete, álláspontja és ezekből bizonyára kialakul valamilyen kép.

(Dr. Léderer Pál, a szociológiai tudományok kandidátusa, ELTE, Budapest.)

' * mennek dolgozni és akad, aki orvosi

Hazánk lakossága az 1961— 65 években csak 154 000 fővel, mintegy másfél százalékkal nőtt... öt év alatt a nyugdíjas korúak aránya 17 százalékról 19 százalékra nőtt, a 14 évnél fiatalabbaké 24°/0-ról 21%-ra csökkent... Az egész nép érdeke, nemzeti gondunk, hogy... megfordítsuk a népességszaporulat jelenlegi irányát ... Javasoljuk, hogy 1967- ben gyermekgondozási segélyt vezessenek be.

(Az MSZMP IX. kongresszusának határozata, 1966.)

Kátay Beatrix általános iskolai tanuló, Szentendre:

— Anyu mondta, hogy amikor születtem, akkor indult a gyes, és ő nem ment munkába, mert nem voltam elég erős gyerek, meg azért is, hogy többet legyünk együtt és a Zo- tyával, az öcsémmel is volt otthon, de vele csak egy évig, és az jó volt, mert akkor nem kellett napközibe mennem és mindig otthon volt az anyu.

özv. Kiss Béláné. nyugdíjas, Diósd:

— Biztos jó dolog, a két menyem, a lányom is otthon maradt. Én nem tudom. Megszültem öt gyereket, megélt négy, és én bizony dolgoztam annyit a földön, napszámiba, hogy elég, oszt’ fölneveltem mind a négyet, tisztességgel. Ezek meg, no, jobb, ha hallgatok. Mondják, van olyan, amelyik még öt évig is otthon marad. Hogy nem szégyélli magát'.' Az ura meg, ugye, bejár Pestre, dolgozni, na, hagyjuk.

Tóth Istvánná közművelődési titkár, Váci Kötöttárugyár.

— 1250 dolgozónkból szeptember 30-án 164-en voltak gyesen. Számuk csökken, márciusiban még 180-an voltak. A korábbinál kevesebben mennek el, és nem töltik ki a teljes időt. Van óvoda, bölcsőde, így egy, másfél év után visszajönnek. A 800—900 forintot még a 290 forintos /pótlékkal is kevésnek tartják, hiába, egy kötőnő nálunk 5000 körül keres. A visszatérőket egy műszakban foglalkoztatjuk, ez nagy kedvezmény, sajnos egyre kevesebb az ilyen munkaterület. Sokan választják a bedolgozói munkáit, több a pénz, a gyesnél, meg otthon is maradhat a kismama. Nehezen' tartjuk a kapcsolatot ve/lük, hiába hívjuk őket tájékoztatóra, gyermekgondozási tanácsadásra. Mindössze hárman tanulnak tovább közülük. Még talán a kisebb közösségek, a szocialista brigádok azok, akik rendszeresebben tudnak találkozni velük, ez jobban bevált forma közömbösségük feloldására, mint a nagy, központi rendezvények. Kiválásuk egyébként nem növeli munkaerő-gondjainkat, olyan szerencsések vagyunk, hogy a gyesre menők helyébe mindig éppen visszatér egy gyesről jövő.

Strum Ferencné utókalkulátor, Budaörs:

— Robot ez, higgye el. A pici másfél éves, eleven gyerek, vele állandóan foglalkozni kell, meg a férjemet, a háztartást, magamat ellátom — robot. De, hogy 'is mondjam, kellemes robot. Figyelem öcsit, ahogy nő, fejlődik, egyéniség lesz — ez egyszerűen csodálatos. Még egy fél évig itthon maradok, akkorra ígértek bölcsődei helyet, meg hát a pénz is kell, magas a rezsi.

Németh Tamásné betanított munkás, Veresegyház:

— Tudom, hogy így nem jó, meg /minden, dehát a kert, az állatok, meg minden, hajnali négykor kelek, etetés, itatás, reggeli, meg minden, hát mire á gyerekre kerülne a sor, ugye. alig van idő. Eljátszik persze magában, jó kisfiú ez, azután a szomszédban is vannak pajtásai már, meg minden, nem. bölcsődébe nem adom. azért mégis csak mellettem van, ellátom, nevelem meg minden.

Rémer Terézia vezető óvónő, Ráckeve, I. sz. óvoda:

— A százötvennyolc gyermekünkből úgy 15—20-an voltak otthon édesanyjukkal/ Kiskeresetűek a szülők, szülés után általában visszatanácsra választja ismét a munkát, mert a megszokott közösségtől való elszakadás szinte tönkreteszi az idegeit. Határozottan érezhető a különbség a bölcsődéből és az otthonról jöttek között. A bölcsisek össze- szokottabbak, közösségibbek. A gye- seseknél kifejezetten lelki válságot

Drozsrayik István: Múzsa gitárral

okoz, hogy a szülőt hirtelen felváltó óvónő nemcsak vele,' hanem még 35—40 társával is foglalkozik. Ez a kapcsolat természetesen nem olyan intenzív, mint az anya—gyermeki. A pedagógus számára könnyebben kezelhetők a már — úgymond — közösségi tapasztalatokat szerzett gyerekek. Inkább vállaljuk azonban a kezdeti idegenkedés nehezebb munkával járó feloldását, mert állítjuk: a kicsi születésétől óvodába kerüléséig eltelt idő olyan érzelmi pluszt ad a gyereknek, amely pótolhatatlan.

Kovács Tamás autószerelő, Szi- getszentmiklós:

— Már ötödik éve a gyerekekkel van az asszony, és most már imarad végleg. Ha lejár a gyes, eltesz úgy is. Nevelje a srácokat, vezesse a háztartást, ha meg esetleg kiváltom az ipart, segítsen egy kicsit az adminisztrálásban, az a szakmája, könyvelő. Minek menjen visz- sza? Azért a háromezerért? Keresek én négyünkre, könyvelővel pedig Dunát lehet rekeszteni, igazi anya /meg, olyan, mint az enyém volt szegény, alig akad.

Rozsnyal Gézáné bolti eladó, Göd:

— Rendesek, mindenki olyan rendes. Anyósomék ideadták azt a ví- kend'házat, téliesítettük, anyuék adnak egy kis gyes-kiegészítést, meg maszekotok, sutyiban, a nevük alatt, egy ktsz-nek. Kell minden fillér, hiába. Itt voltak a cégtől is, várnak vissza nagyon, észrevették ugyan, hogy dolgozom, de csak annyit mondtak, ha muszáj, csináld, bár a helyedben a gyerekkel törődnék inkább még többet.

Urbán László mű velőd csiközpont- igazgatő, Érd:

— Jogosan szemünkre vethető kifogás: nem nagyon foglalkoztunk eddig a gyesen lévőkkel. Nem felmentés az, hogy rengeteg egyéb feladatunknak eleget tettünk, annál kevésbé, mert közöttük bizony vannak ennél kevésbé fontosak is.

Az már inkább magyarázat, hogy más kárából tanulunk. Valahogy mindenütt kudarcba fulladnak a kísérletek, amelyek a gyeses kismamákat igyekeznek a művelődési házba, tanfolyamra, előadásokra, klub- délutánokra hívni. Oka lehet . a gyermekmegőrzés megoldatlansága, a témák nem megfelelő kiválasztása, de általában az érdekeltek, az anyukák közömbösségére panaszkodnak kollégáim. Most mi is indítunk talán kismamaklubot, a Vöröstalálomra

kereszt sokat segít, de a kiküldött meghívókra, melyeket mindazoknak eljuttattunk, akik terhesgondozásra járnak, jártak — öten. ha eljöttek.

Egészségügyi és pszichológiai előadásokat szeretnénk, utóbbiakat főleg azért, hogy a négy fal közé kerülés olykor igen nagy traumáját segítsük gyógyítani. Am meggyőződésem, hogy a gyesen lévő anyák szórakoztatásához, oktatásához, művelődéséhez újabb formákat kellene keresni. Például otthonukban keresni fel őket egy-egy könyvvel, személyes beszélgetéssel. Továbbtanulásukat esetleg feladatlapos módszerrel oldhatnák meg, hogy ne kelljen hetenként többször is az iskoláiba menniük. Csakhogy mindezekhez az eddigieknél is több pénz kell.

Jakus Ferenc főkönyvelő, Szentendre:

— Nem ismerem pontosan a költségeket, de tény: jóval többe kerül az államnak a gyes, mint amit effektive kifizet az anyáknak. Ök általában — ez majdnem természetes —, csak ezt a részét ismerik a juttatásnak. Azt már nálam illetékesebb közgazdásznak kell megmondania, mi pénz megy el például a kieső, kvalifikált munkaerő pótlására, vagy vész kárba, ha nem sikerül a pótlás. Mennyi a veszteség akkor, ha olyan munkakörből megy gyesre a mama, ahol az állandóan változó ismeretek miatt tudása elavul, mire visszatér. Természetesen mindezek a száraz, racionális érvek nem vitathatják a 'gyes, főleg g tartalmasán alakuló anya—gyermek kapcsolat fontosságát, de ezekről megfeledkezni sem szabad. i

T. Illés Éva tanító, Budakeszi:

— Nem. szeretnék példakép lenni, de tanítványaim szüleinek, akik most készülnek gyesre, második, harmadik gyerekükkel, el szoktam mondani, ha kérdik: két évig voltam gyesen. Vissza azért jöttem korábban, mert, szükség volt a munkámra, és nekem is a munkára, no meg a pénzre. A két év alatt, úgy érzem, csodálatos kapcsolatot sikerült kialakítani a lányommal, vezettem én is háztartást, és letettem a középfokú nyelvvizsgát olaszból, részt vettem egy pedagógiai tanulmány megírásában. Tartalmas időszak volt.

Sokorai Istvánná, a HNF városi bizottságának titkára, Százhalombatta:

— Nézze, én mindig szívesen beszéltem bármiről önnel, igaz? Erről a gyeses témáról leginkább hallgatnék. Annyi mindennel próbálkoztunk: hiába. Küldtünk kérdőívet, ki mit szeretne csinálni, hallani, látni — semmi válasz. Szerveztünk mindenféle előadásokat, készítettünk ezekről plakátokat, volt gyermek- megőrzés — kongott a terem. Nagyon fáj, hogy ennyi energia, jószándék közönybe fullad. Nem, dehogy adjuk fel, nem szabad. Szerencsére azért akadnak biztató, erőt adó dolgok is. „Bejött”, szép sikere volt a gyeses mamák körében a szabás- varrás, kézimunka, makramé tanfolyamoknak. Lehet tehát csinálni valamit, de nehéz, nagyon nehéz. Bezárkóznak a mamák és érvük ennek indoklására kikezdhetetlen: a gyerekkel foglalkoznak.

Titkos Andrásné programozó, Dunakeszi:

— Csak a szülésit veszem ki, tudja? Én nagyon is tudom, milyen jó /lenne tovább, de vissza kell mennem dolgozni, érti? Lemaradók a többiek mögött, anyagilag is rosszul járok, ugye? Meg félnék is egy kicsit, tudja? Itt a lakótelepen én nem ismerek senkit, elhiszi? Naphosszat egyedül, ijesztő, nem? Láttam, hogy összegyűl pár mama, de nem, abból nem kérek, tudja miért? Lefektetik a gyerekeket az egyik szobában, ök meg négyen-öten a másikban isznak, Unicumot meg sört, sokat, tudja? Ez iszonyú, ezt nem akarom.

Szély Éva középiskolai tanuló, Vác:

— Hogy én és a gyes? Ne ijesztgessen! Majd, egyszer, az még odébb van. Egyelőre csak tanulmányokból ismerem és tudom: nagy dolog, szinte példa nélküli a világon, népesedéspolitika, meg ilyenek.

Nagy Gábor, a nagyközségi párt- bizottság titkára, Albertirsa:

— A valóban nagy vívmány mára mindennapossá vált, megszokottá. A családok ismerik előnyeit, hátrányait. Az anyák leginkább azt panaszolják nálunk, hogy úgy érzik: elszakadtak a világtól. Többségük eljárt dolgozni, a más vidék, a közösség élményét nem pótolja a tévé, a sajtó. Visszavágynak a munkába az anyagiak miatt is, bér jó negyedrészük sokat dolgozik a háztájiban, sertést tenyésztenek. Csökken a gyesen maradók száma itt is, aki igénybe veszi, az is abbahagyja, általában másfél év után. Építkeznek a fiatalok, bútort vesznek — kell a pénz.

Sulyok Katalin újságíró:

— A gyes jelen társadalmi-gazdasági helyzetünkben az egyetlen és feltehetően a legjobb módja a gyermekek nevelésének, az anyák tehermentesítésének. Ügy hosszabb távon — évtizedekre — is megfelel-e, legalábbis ebben a formájában, azt magam is kétlem. (Egy ország gyesen, Kozmosz-könyvek, 1970.)

Dr. Jurt Rudolf osztályvezető, SZOT, Társadalombiztosítási Főigazgatóság:

— Ez évben, szeptember 30-án,

mintegy 262 ezren vették igénybe a gyermekgondozási segélyt hazánkban. Részükre idén — kerekítve —, 2 milliárd 977 millió forintot fizetett az állam. Ez akkor is hatalmas ösz- szeg, ha tudjuk; a gyesen lévők száma, ha lassan, is, de állandóan csőkFiatal pár

Kampfl József szobra

ken. A csúcs 1977-ben volt, csaknem

300 ezer igénylővel.

★

Csak úgy, találomra bizonyára kialakul valamilyen kép — többet legyünk együtt — én bizony dolgozom — a korábbinál kevesebben — az egyszerűen csodálatos — alig van idő — érzelmi plusz — marad végleg

— maszekotok sutyiban — kudarcba fulladnak a kísérletek ■— több pénz k?ll — jóval többe kerül — tartalmas időszak — bezárkóznak a mamák — naphosszat egyedül, ijesztő

— nagy dolog — elszakadtak a világtól —> kell a pénz — hosszabb távon megfelel-e — részükre 2 milliárd 977 millió forintot fizetett az állam.

...... ■ i—M «3 1 ................

In

dokolt növelni a kétgyermekes családok és az egyedülálló gyermekes szülők családi pótlékát, a gyermek- gondozási segélyt, a szabadságot és a szociális segélyeket.

(Az MSZMP Központi Bizottságának ülése a VI. ötéves terv irányelveiről, 1980. november 13.)

AND AI GYÖRGY