Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

1980. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK PEST MEGYEI HÍRLAP 3 KÉZZELFOGHATÓ HUMANIZMUS Gondlofafok as egészségiig ieiSessiésének k&sépiávú MadafaSróS Pesf megyéken A n *i • n* it > 1979 szep­Folitikai Bizottság hozott az egészségügyi ellátás és fejlesztés feladatairól, amelyben az egészségpolitikai célkitűzések megvalósítását valamennyi párt-, állami és társadalmi szerv közös feladatává teszi. A Pest megyei pártbizottság a közelmúlt­ban ebben a szellemben vitatta meg á me­gyei egészségügy fejlesztésének irányelveit politikailag olyan fontos időszakban, amikor kialakításra kerül megyénk VI. ötéves terve. A téma tárgyalásánál iránymutató volt szá­munkra a Központi Bizottság 1980. novembe­rt ülésének az a megállapítása, hogy „az egészségügyi ellátás feltételeit az átlagosnál gyorsabban kell fejleszteni”. Pártunk politikailag mindig fontosnak tar­totta az egészségügy fejlesztését, de napjaink­ban még inkább kiemelt feladattá tette. Ez a követelmény, amely az életszínvonal emelé­sében döntő szerepet kapott — a legteljesebb összhangban van az állampolgárok, igényé­vel. A pártbizottság ülését — melyről a Pest megyei Hírlap is tudósított — nagyfokú akti­vitás jellemezte. Az élénk vitában 13-an mondták el a véleményüket. Felszólalt és meg­erősítette a megyei elképzeléáeket dr. Schul- theisz Emil egészségügyi miniszter elvtárs is. Éreztük a megye kommunistáinak, egészség- ügyi dolgozóinak érdeklődését is, hiszen a közel egyéves előkészítő munka során mintegy 600- an mondtak véleményt, fogalmainak meg ja­vaslatot. Köztük egészségügyi dolgozók, kü­lönböző szintű politikai, állami, gazdasági ve­zetők és természetesen az állampolgárok, a lakosság képviselői is. Az egészségügyről ki­alakított vélemények nem voltak egységesek. Volt közte szép számmal elismerés, dicséret, de nem hiányzott közülük a kritika, az el­marasztalás sem. Abban azonban egység volt, hogy az egészségügyi ellátást tovább kell fej­leszteni, mert köznapi nyelven szólva, az em­ber számára „a legfőbb kincs az egészség”. Az elhangzottak abban is megerősítést ad­tak, hogy még a szélsőséges megítélések da­cára is az emberek többsége méltányolja azt a történelmi vívmányt, amely 35 év erőfeszí­téseinek eredményeként biztosítja az állam­polgárok mindegyikének a teljes, ingyenes egészségügyi ellátást. Elismerik, hogy a ma­gyar egészségügy a fejlett tőkésországok nyújtotta lehetőségekkel összevetve is kiállja a próbát. I I ,, , fejlődését mérlegelve A] plmjMy JI7 pl/ azt kell mondani, IU. lilllluii 111 0« hogy az dinamikus, erőteljes volt, különösen, ha visszagondolunk arra, hogy 1970-ben majdnem a nulláról in­dultunk. Kiemelkedően eredményes volt a kórházi program, amelynek során az ágyak száma tíz esztendő alatt megduplázódott. A kórházak építésével összhangban kiépült a járási, váro­si rendelőintézeti hálózat. Minőségi változás történt a gyermekek egészségügyi ellátásában is. Ma már biztosítani tudjuk, hogy a 14 éven aluli korosztály több mint fele; a 8 városban pedig teljes egésze gyermekszakorvosi ellátás­ban részesüljön. Ezekben az években sokat javultak a szociális gondoskodás feliételei is. Nagyobb társadalmi figyelmet kaptak az idős, segítségre szoruló emberek. Társadalmi ösz- szefogással, régi épületekből, megyeszerte szá­mos helyen alakítottak ki öregek napközi otthonát. Büszkék vagyunk arra, hogy ez a kezdeményezés megyénkből, a nagykátai já­rásból indult el. Ennek eredményeként a gondozottak száma ötszörösére nőtt, a szociá­lis otthoni helyek száma pedig 240-nel gya­rapodott. Pest megye sajátos helyzetéből adódik, hogy a dinamikus fejlődés ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy az országos átlagokhoz képest, bizonyos területeken és bizonyos el­látási feltételekben nagy a lemaradásunk. A tények azt mutatják, hogy a megye egész­ségügyi ellátásában továbbra is jelentős, ne­hezen elviselhető aránytalanságok, _egyenet­lenségek vannak. Míg Vác, Gödöllő, Cegléd térségében a lakosság elismerő elégedettségé­vel találkozni, hiszen itt már biztosítottak a korszerű feltételek, itt nincs zsúfoltság, ágy­hiány, addig megyénk nagyobbik részén je­lentős gondokkal küszködünk. Különösen ne­héz a helyzet a megye központi körtében, az agglomeráció és hozzá közel levő terüle­teken. Itt van az ország legsűrűbben lakott része, ahol négyzetkilométerenként csaknem 300 lakos él. Városok, járások sora él me­gyei kórházi háttér nélkül, így Érd, Százha­lombatta, Szentendre, a budai, a szentendrei, ráckevei járások egésze, a monori, dabasi, nagyKátai járás egy része. Mit jelent ez az állapot az itt élő lakosság­nak? Ezek az emberek nemcsak a zsúfoltság­gal, a betegküldözgetéssel, a kórházi ágyhiány szorongató gondjaival találkoznak, hanem azzal a kényszerű széttagoltsággal is, amely mintegy 600 ezer Pest megyei lakosnak azt jelenti, hogy 37, fővárosban működő intéz­mény 59 osztályára tartozik. Az érdiek 10, a ráckevei járásból 17, a dabasiból 22, a budai­ból 26. Szentendre város és járásból 27, fő­városban működő intézménybe tartoznak a betegek. Ez ai állapot megyénkben évek óta tartós feszültséget jelent, de különösen kiéleződött A Jövö évben befejeződik a kerepes tar csal kórház új, 328 Agyas pavilonjának építése. Itt kap majd helyet az Ideg- és elmeosztály, az 56 ágyas bőrgyógyászat, a 80 ágyas belgyógyászat és az amgiográfíai (különleges technikát kívánó Böntgen-felvételek) osztály Is. Barcza Zsolt felvétel* az utóbbi években. Az állampolgárok joggal sérelmezik, hogy az ő számukra a sokat em­legetett egészségügyi integráció még a csírá­jában sem létezik, ök a megtűrt állampolgá­rok a fővárosi intézményekben, akik egy influenza-, vagy más járvány idején bebo­csátást sem kapnak a kórházakba. Az igaz­ság az, hogy a legjobb politikai munkával sem lehet meggyőzni az ide-oda küldözgetett anyákat, szülőket, dolgozókat arról, hogy ők úgymond nem másodrendű állampolgárok. Tudjuk, hogy a betegeket mindenekelőtt az érdekli, hogy élhessenek állampolgári jo­gukkal és megfelelő szintű gyógyításban ré­szesüljenek függetlenül attól, hogy Vácott, Monoron, Érden, vagy az agglomeráció mely településein élnek. If , I megoldását Pest me­A tesiuitsepk úgy, mint . a járási, városi szervek, akik évek óta jeleznek, sürgetnek, és jelentéseik első sorában írják, hogy a megyei vezetés tekintse ennek rendezését politikai kérdésnek. Kulcskérdésnek tartjuk, hogy a VI. ötéves tervben is megőrizzük a dinamizmust az egészségügyi ellátás feltételeinek fejlesztésé­nél. A Politikai Bizottság országos igényként a minőségi fejlesztést állítja előtérbe. Pest megyében a mennyiségi és minőségi fejlesz­tésre egyaránt szükség van. A VI. ötéves tervben az ellátás feltételei­nek javításában a fő irány a meglevő egész­ségügyi és szociális intézmények bővítéssel egybekötött rekonstrukciója. Ezt szem előtt tartva döntött úgy a párt­bizottság, hogy a fővárosban, a Tárogató úton, a régi epület felnasználásával, valamint új pavilon építésével egy kórház-rendelőintézeti egyseget építsünk, amely a Semmelweis kór­házzal szoros együttműködésben ellátná a bu­dai járás északi részét és a szentendrei já­rás, város egészét. Lényegesnek tartjuk, hogy ezt az intézményt — tekintettel előnyös terü­leti és egyéb adottságaira — alacsony költség- ráfordítással, ésszerű és takarékos megoldás­sal tudjuk megépíteni. Meggyőződésünk, hogy ez nagy előrelépést jelent Pest megye szá­mára — feszültségeinket lényegesen csökken­ti és egyben tehermentesíti a fővárost is. A megye arányos egészségügyi ellátásának fontos feltétele az is, hogy a VI. ötéves terv végére előkészületek történjenek az érdi kór­ház és rendelő építésére. Nem mondhatunk le arról sem, hogy az alapellátást, a szakorvosi rendelőintézeti há­lózatot továbbfejlesszük. Ha jól meggondol­juk, ez nemcsak az egyes ember érdeke, ha­nem elsőrendű népgazdasági érdek is. Hiszen az utazgatással, a várakozással, órák helyett napok esnek ki. Biztatónak tekinthetjük, hogy a pártbizottsági ülésen a hozzászólók tolmácsolták a megye dolgozóinak, munkahe­lyi kollektíváinak felajánlását, amely az anyagi és szellemi erők olyan, összefogását biztosítja, mint amilyen a váci, a ceglédi és főként a kerepestarcsai kórház építésében megnyilvánult . j I . .. f , első konk­A társadalmi összefogás*“•: lásának tekintjük, hogy a Pest megyei Ta­nács Tervező Vállalata egy hét alatt. elkészí­tette a Tárogató úti kórház és rendelőintézeti egység tanulmánytervét. Nagyon lényegesnek tartjuk azt is, hogy az új betegbeutalási rend kialakítása és vég­rehajtása során segítséget kapunk abban, hogy a széttagolt ellátást megszüntethessük és a Pest megyed lakosok kevesebb fővárosi intézményhez tartozzanak. A Politikai Bizottság határozata követel­ményként fogalmazza meg az integráció na­gyobb következetességgel és határozottsággal történő, teljes megvalósulását. A megyei ta­pasztalatok alapján is jogosnak, időszerűnek tartjuk e követelményt, azt, hogy jobban gaz­dálkodjunk az egészségügyben is a meglevő tartalékokkal, lehetőségekkel. Az anyagi, tár­gyi és nem utolsósorban a személyi feltéte­leket, az eddiginél célszerűbben használjuk fel. A korszerűség, a gazdaságosság, a haté­konyság követelményeit nem szűkíthetjük le csupán a termelés, a gazdasági élet szféráira. A magasfokú munkaszervezés, a jobb mun­kaerkölcs és munkafegyelem, az ésszerű ta­karékosság az egészségügyre is érvényes. A f m I # intenzív szakaszának kö- tpíJfiflJlP vetelményei kerülnek az I üJIUtubó egészségügyi szervezetben is a munka előterébe a 80-as évek­ben,. Az integráció jó keretet ad ennek a magas színvonalú szervezettséget és figyel­met igénylő munkának, mert a korszerű be-; tegellátás bázisául a kórházat, mint egy ope­ratív irányító központot tekinti. A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy igazi tar­talmat azokon a helyeken tudtak adni az in­tegrációnak, ahol a kórház érdemi, szoros, szinte napi munka- és emberi kapcsolatot alakított ki a rendelőintézetekkel és a körzeti orvosokkal, ahol az intézményi és emberi tá­volságokat tudatos munkával és szerény magatartású vezetéssel próbálják csökkente­ni. Szakmailag és emberileg egyaránt óriási a jelentősége annak, ha a beteg személyével ugyanazon orvos, illetve orvoscsoport foglal­kozik, a járóbeteg-ellátásban éppúgy, mint a kórházakban. Ha .rendelkezésre áll és naprakész állapot­ban van a beteg teljes dokumentációja, egész­ségügyi kortörténete, akkor nemcsak haté­konyabb lehet a gyógymód, a kezelés, de az egyén és az egészségügyi szervezet is megsza­badul egy sereg, ma még felesleges vizsgálati ismétléstől, párhuzamos információ-beszerzés­től. Azt tapasztaljuk, hogy ezt a mechaniz­must olajozottabbá, szervezettebbé lehet és kell tenni. Ezért a tartalmi munka fejlesz­tése szánté a legnagyobb követelményeket támasztja intézményeinkkel szemben. Csak elismeréssel szólhatunk arról a törek­vésről, amelyről Vác már ez év szeptembere óta számot tud adni, Cegléden és Kerepes- tárcsán pedig folyamatban van ennek beve­zetése. A betegfelvételi központi részleg ki­alakítására gondolok, amely nagymértékben tehermentesíti a kórházi osztályokat, növeli az intézményein belüli szervezettséget és se­gíti az együttműködést. További kezdeményezésekre, ésszerű meg­oldásokra van szükség; mert miközben kín­lódunk a zsúfoltságtól, eltűrjük, hogy a leg­több kórházban délután 2-töl és hétvégeken szüneteljen az aktív diagnosztikus gyógyító munka. Vagy, óriási harc folyik a milliós gépek és műszerek beszerzéséért, kihasználá­suk, működtetésük nem megfelelő. Itt szeret­ném megjegyezni, hogy túlzó igények tapasz­talhatók a tőkés importból származó gépek és műszerek iránt is. Egészségügyi célkitűzéseink megvalósítása döntő mértékben az egészségügyi dolgozókon múlik. 1970-heá viszonyítva Pest megyében arányuk 80 százalékkal emelkedett. Számuk ma már meghaladja a tízezret. Az orvosok, egészségügyi középkáderek többségének ma­gas szintű szakmai tudása, felkészültsége a gyógyító, megelőző munka színvonalában mérhető. Elismerésre méltóan sokat tesznek a lakosság egészségi állapotának javításáért, a megye közegészségügyének fejlesztéséért, a dolgozók és különösen az ifjúság egészség- ügyi felvilágosításáért. A szakember-ellátott­ságot összességében megfelelőnek lehet minő­síteni. Meggyőződésünk, hogy nagyon sok múlik a szubjektív, az emberi tényezőkön. Vali olyan vélemény, hogy az egészségügy­ben a technika, az integrációs megoldások el­terjedésével az orvos és a beteg viszonya egyre inkább személytelenné válik. Ezzel kapcsolatban azonban nagyon igaznak érzem Horányi professzor gondolatát: „A gyógyítás mindig emberi és kétkezi munka marad, a gépek korszakában is, hiszen mindig ember fog embert gyógyítani.” ■ I • 1» "I között szeretnék M emberi tényezők *hsr,iÄ munkahelyi demokratizmusról, amiben, úgy érezzük, szintén van előrelépés. Tartalma­sabban működnek a demokratikus fórumok, javult a dolgozók tájékozottsága, és ennek nyomán nyíltabb, kritikusabb lett a munka­helyek levegője. Ezeken a helyeken a kemé­nyebb feltételek között is stabil törzsgárda alakítható ki. Mindez követendő, példamuta­tó és azért is szólunk róla, mert az egész­ségügyi intézmények egy részében még nem ez a jellemző. Milyen gondokkal találkozunk? Az egész­ségügyi dolgozók különböző rétegei között még túl nagy a távolság, a mesterségesen fel­húzott fal. Az emberi kapcsolatokban a múlt­ra emlékeztetőén a rangok, a címek, a po­zíciók, a vezető és beosztott közötti függőségi viszony a szükségesnél nagyobb szerepet kap. Sokak szemében az orvos csak a klinikákon, ‘a tudományos címeknél kezdődik. Él még az a nézet, hogy a szakrendelő az egészségügy büntetőtábora és a körzeti orvosok valahol a sor végén kullognak. A munkahelyi légkör, a munkahelyi de­mokratizmus alakításában éppúgy meghatá­rozó szerepe van a vezető személyes példa- mutatásénak, mint &i. etikai helyzet alakítá­sában. Annál is inkább, mert végső soron, ez is etikai kérdés. Itt szólnék arról, hogyha valahol szükség Van a politikai megítélés józanságára — úgy érzem —, mindenekelőtt az etikai helyzet az. Mert a legtöbb szélsőséges nézettel e témá­val kapcsolatban találkozunk. Tudjuk, hogy elég egy elriasztó példa, s a hangulatok már­is felkorbácsolódnak. Elég egy suttogva ter­jedő hír a különleges bánásmódról, és máris kialakult a lakosság ajándékozási kényszere. Elég az egészségügyi dolgozók egy szűk réte­gének felelőtlen magatartása, anyagiassága ahhoz, hogy a közvélemény általánosítson. El­gondolkodtató, hogy a fejlett szocialista tár­sadalmat építjük, s vannak, akik még a pol­gári etika követelményeit is felrúgják. Kétségtelen, hogy vannak ilyen nyugtala­nító jelenségek is. De a többség munkáját, magatartását, egymáshoz és a beteghez való viszonyát a hivatástudat, a felelősség, a min­dennapi áldozatvállalás, a politikai érzék erő­södése jellemzi, melynek jó példája, hogy ma már nincs egy olyan orvos-vezető sem a megyében, aki magángyakorlatot folytatna. És a mérleg serpenyőjét végeredményben ezek a tények billentik pozitív irányba. Tudatában vagyunk annak, hogy az eti­ka területén a gondok felszámolásának gyö­kere abban rejlik, ha olyan feltételeket tu­dunk teremteni, ahol a megfelelő ellátás nem hiánycikk. És abban is, ha következetesen felszámoljuk a megítélésben a ma még ta­pasztalható liberalizmust, álhumánumot. Mesz- szemenően számítunk az egészségügyi párt- és szakszervezetek tevékenységére. Mert ez is érdekvédelem. A becsülettel dolgozó több­ség védelme. íl TG S0310K mindig’ most is a párt­I» Ibiuuiuun szervek politikai fele­lősségére, az egészségügyben dolgozó kom­munisták tevékenységere építünk. Mert az eredményekben, a dinamikus fejlődésben pártszerveinknek döntő szerepük volt. Biz­tató, hogy az egészségügyi pértszervek is tevékenységükben jól segítik a helyi egész­ségpolitikai feladatok megoldását, a maga­sabb színvonalú gyógyító-megelőző munkát. Egyre nagyobb szerepet vállalnak az egész­ségügyi dolgozók politikai és közéleti neve- lésében. Ezt jelzi az egészségügyi dolgozók közéleti munkájának erősödése. Bár, egyes szociológusok véleménye szerint, nálunk a közösségi formák válságban vannak, a párt- és szakszervezeti választások és a most kez­dődő KISZ-választások előkészítése során szerzett megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkában olyan lefoglalt emberek’ mint az egészségügyiek, hajlandók részt vál­lalni a közösségek munkájában. A feladatok végrehajtása nagymértékben azon múlik, sikerül-e egységes értelmezést biztosítani a Politikai Bizottság és a megyei pártbitóttság határozatában megfogalmazot­taknak. Ezt szolgálják majd azok az egész­ségügyi aktívaértekezletek, amelyeket né­hány héten belül tartunk. Mindezt abban a tudatban tesszük, hogy az egészségügy fej­lesztése szorosan összefügg gazdasági társa­dalmi fejlődésünkkel, az előttünk álló felada­tok megvalósításával. BARINK AI OSZKÄRNE, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom