Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
2 PEST MEGYEI HÍRLAP 1980. DECEMBER 25., CSÜTÖRTÖK A TASZSZ értékelése az ENSZ ülésszakáról Fontos határozatok születtek A Minisztertanács illése Jóváhagyta a jövő évi tervet Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszaka december 18-tól január 16-ig szünetelteti munkáját. Ebből az alkalomból • a TASZSZ szovjet hírügynökség kommentárban foglalkozik a szeptember 16-a óta tartó ülésszak eredményeivel. A leszerelés problémája központi szerepet kapott az ülésszak munkájában. Főképp a Szovjetunió és a szocialista országok kezdeményezésére 40 határozat született ebben a kérdésben, amelyeknek a céljuk a nemzetközi feszültség enyhítése, egy esetleges háború elkerülése. Különösen meghatározó jelentőségűek azok a leszerelésre vonatkozó javaslatok, amelyeket szeptember 23-án Gromiko szovLeonyid Brezsnyev, azSZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke magas kitüntetéseket nyújtott át szerdán a Kremlben a Szojuz—T—3 űrhajósainak. Leonyid Kizim parancsnokot és Gennagyij Sztrekalov kutató űrhajóst a Bzovjetunió Hőse címmel, Le- nin-renddel és az aranycsillaggal, Oleg Makarov fedélzeti mérnököt pedig — aki ez alkalommal negyedszer járt jet külügyminiszter terjesztett elő a közgyűlésben. A tagországok döntő többségének véleménye szerint e kezdeményezések megvalósítása kedvező feltételeket teremtene a leszerelés területén történő további előrehaladáshoz. Fontos határozatokat hoztak a világ néhány feszültséggel terhes pontjával kapcsolatban. A tagállamok többsége nagyra értékelte Leonyid Brezsnyevnek a Perzsa-öböl, valamint az Indiai-óceán térségére vonatkozó javaslatait. Az ülésszakon határozatban ítélték el a Camp David-i kü- lönmegállapodást és megerősítették a palesztin népnek önálló, független állam alapításához való jogát. a világűrben, s korábban már két ízben megkapta a Szovjetunió Hőse címet — Lenin- renddel tüntette ki. A kitüntetések átnyújtása- kor mondott beszédében Leonyid Brezsnyev a szovjet űrkutatás szempontjából nagy jelentőségűnek minősítette az 1980-as évet, hiszen — mint megjegyezte — ebben az évben hatodszor nyújthatja át a legmagasabb kitüntetéseket szovjet űrhajósoknak A 45 éves John Block mezőgazdasági miniszterré való kijelölésével Ronald Reagan lényegében befejezte az új republikánus kormányzat kialakítását. Csak az oktatási miniszteri posztot nem töltötte be karácsony előtt, ennek azonban csekély jelentőséget tulajdonítanak, mert a megválasztott elnök az energiaügyi és az oktatási minisztérium „alkalmas időpontban való megszüntetésére” készül. A két minisztériumot Reagan takarékossági okokból más főhatóságokba akarja beolvasztani. Lyn Nofziger személyében Reagan újabb elnöki politikai tanácsadót jelölt ki a Fehér HáZba, amelynek „belső kabinetjét” az új elnök közvetlen KGST-előkészítés Nyikolaj Faggyejevet, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának titkárát, aki hivatalos tárgyalásokra érkezett Szófiába, kedden fogadta Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Megbeszéléseiken, amelyen jelen volt Andrej Lukanov, a bolgár minisztertanács elnök- helyettese is, a KGST soron következő, 35. ülésének előkészítéséről folytattak eszmecserét. A KÓST ugyanis jövő év közepén Szófiában tartja soron következő ülését. kaliforniai környezetéhez tartozó személyiségek alkotják, köztük Edwin Meese, aki az átmeneti iroda vezetőjeként a kormány tagjainak jelölésében is szerepet játszott. Az új kormány tagjainak kongresszusi jóváhagyási folyamata január 9-én kezdődik, s a Waterpate-ügyben máig nem egészen tisztázott szerepet játszó Haig tábornokon kívül James Wattnak, az új belügyminiszternek van némi félnivalója a törvényhozóktól, mivel a környezetvédelmi szabályozás ellenzőiéként fog tevékenykedni egy olyan főhatóság élén, amelynek fő feladata a természeti kincsek ésszerű kiaknázása és a környezetvédelem. A Minisztertanács szerdán ülést tartott. Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette Faluvégi Lajos miniszterelnökhelyettesnek, az Országos Tervhivatal elnökének beszámolóját az 1981—1985. évi népgazdasági terveket egyeztető magyar—szovjet tárgyalások befejezéséről. A kormány ugyancsak elfogadta Aczél György miniszterelnökhelyettes beszámolóját a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság üléséről. A kormány a VI. ötéves tervtörvény, valamint a jövő évi költségvetés végrehajtását szolgáló határozató Icát fogadott el. Jóváhagyta a népgazdaság 1981. évi tervét, s az annak megvalósítását segítő hitelpolitikai irányelveket, hitelkereteket. A Minisztertanács megtárgyalta és elfogadta a VI. ötéves terv energiagazdálkodási programját. A következő időszakban a népgazdaság valamennyi ágazatában a kiemelt' feladatok között szerepel az energiatakarékos termelési szerkezet kialakításának gyorsítása, a termelés energiaigényének csökkentése és az import tüzelőanyagok helyettesítési lehetőségeinek feltárása. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a gyógyszer-, a növényvédőszer- és intermedier- íalapanyag-j gyártás központi fejlesztési programját. A Minisztertanács határozatban szabályozta az ipari miniszter feladatait és hatáskörét, módosította az Országos Anyag- és Árhivatal feladatkörét és rendeletet alkotott a magyar kereskedelmi kamara tevékenységének korszerűsítésére. A kormány módosította a társadalombiztosítási törvény végrehajtására kiadott 1975. évi rendeletét. 1981-től kezdődően — 1990 végéig megfelelő átmenetet biztosítva — változik az. öregségi nyugdíjhoz szükséges minimális szolgálati idő és a nyugdíjalapba beszámítható jutalom mértéke. A nem fizikai munkakörökben megszűnik az úgynevezett to- vábbdolgozásra ösztönző évi háromszázalékos nyugdíjpótlék. Egyetértett azzal, hogy a munkaügyi miniszter 1981. január 1-i hatállyal módosítsa a bértarifarendszert. A Minisztertanács elhatározta, hogy 1980. december 31-i hatállyal megszünteti az útépítő trösztöt. A 14 újonnan alakuló vállalat felügyeletét a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium látja el. A kormány módosította az államigazgatási és igazságszolgáltatási dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló rendeletét. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Minisztertanács, a kormánybizottságok, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1981. I. félévi munkatervét. A Kremlben Űrhajósok kitüntetése Együtt Reagan „csapata” Beiktatásra vár a kormány Még 1964 júniusában történt Washingtoni tudósítóként azt a feladatot kaptam, hogy kocsival haladjak át az Atlantióceántól a Csendes-óceánig az Egyesült Államok területén, s így mérjem fel a leendő amerikai szavazók hangulatát, s tapasztalataimról napi tudósításokban, riportokban számoljak be ad újság olvasóinak. Az alkalmat erre az szolgáltatta, hogy San Franciscóban tartották meg a Köztársasági Párt elnökjelölő konvencióját, s amúgyis, mint tudósítónak részt kellett volna vennem ezen az eseményen. Az Egyesült Államok ugyanis elnökválasztásra készült, sőt nem is akármilyenre. Alig több, mint fél éve volt akkor, hogy Dallasban a gyilkos golyók kioltották John F. Kennedy életét. Az alkotmány előírása szerint alelnöke, Lyndon B. Johnson foglalta el helyét a Fehér Házban, s az 1964-es elnök- választáson ő volt a Demokrata Párt elnökjelöltje. Vele szemben Goldwater szenátor korteskedett a Köztársasági Párt szeneiben, s bizonyosra volt vehető, hogy a San Francis- :ó-i konvenció az elnökké jelölését szentesíti. A szenátor, aki Arizona államot képviselte a washingtoni törvényhozásban, békeellenes kijelentéseiről vált hírhedtté. Azt mondotta, hogy olyan békét kell az Egyesült Államokban diktálnia, amely Washington érdekeinek megfelelő és a szocialista világrendszert engedmények tételére kényszeríti. S ha pedig a „másik oldal” nem hajlandó megfizetni ezért az amerikai vezetés által megszabott „árat”, akkor ő, mint elnök (ha persze megválasztják) attól sem riad vissza, hogy atomfegyverrel fenyegetőzzön, A helyzet azért volt különösen veszélyes, mert köztudott volt, hogy a fegyverkezés fokozásában érdekelt monopóliumok nyomást gyakorolnak olyan jelölt győzelméért, aki visszavezeti a világot a hidegháborúba Pedig ekkor még a feszültség enyhítésének nagyon is kezdeti szakaszában voltunk. A békés egymás mellett élés diadalmaskodásáért küzdő erők csupán egy olyan soványka szerződést könyvelhettek el sikerként, mint a részleges atomcsönd-egyezmény, amely a légköri nukleáris roobbantási kísérleteket tiltotta be. Ugyanakkor már amerikai katonai szakértők hada tartózkodott Dél-Vietnamban, s Washington már csak az amerikai katonai beavatkozás ürügyét kereste, hogy a saigoni bábrendszer megsegítésére siessen. Nagyon sok jel mutatott arra, hogy a katonai-ipari komplexum, amely az Egyesült Államok politikáját a színfalak mögül irányítja, „őrségváltást” készít elő a Fehér Házban, s a céljait jobban megvalósító Goldwater elnökségére tesz. Ekkor érkeztem utam során Chicagóba, s folytattam hosszabb beszélgetést a tőzsde elnökével, egy mezőgazdasági gépgyártásban és élelmiszer-feldolgozó iparban érdekelt tekintélyes üzletemberrel. Goldwater harcias programjára terelődött a szó, s arra a lehetőségre, hogy esetleg megválasztják, s elnökként bekerül a Fehér Házba. Interjúalanyom A béke és a világpolitikai realitások feltűnően higgadtan beszélt erről az eshetőségről. Goldwater — mondotta —, mint elnök, aligha merne bármilyen atomzsaroláshoz folyamodni, hiszen vannak bizonyos realitások, amelyekkel szembe kellene néznie. Tudja — mondotta —, más az, amikor valaki korteskedik, s ígéreteit mindenkori hallgatósága igényeihez kell igazítania, s más, ha felelősséggel kormányozza a világ egyik legnagyobb államát. Mielőtt bármit is cselekedne, ezerszer is megfontolná, hiszen mérlegelnie kell azt is, hogy mi lesz erre saját szövetségeseinek és a vele szemben álló másik oldalnak a válasza. Ez az érvelés számtalanszor az eszembe jutott az idei elnökválasztási hadjárat során, amikor Ronald Reagan republikánus jelölt harcias kortesbeszédeit olvastam. S az is eszembe villant, hogy Goldwater ugyan annak idején nem jutott be a Fehér Házba, az újjáválasztott Johnson viszont félmillió amerikai katonát küldött Thieu megsegítésére, bombázhatta a VDK területét. Mégis, a világban uralkodó realitások érvényesültek e kalandor politikával szemben. Utódjának, a republikánus párti Nixonnak jutott az a kényszerű feladat, hogy beismerje: az Egyesült Államok első ízben történelmében, elvesztett egy háborút. S nem tudta annak sem útját állni, hogy a saigoni bábrendszer összeomoljon, győzzön a vietnami nép és megvalósítsa régi álmát: Észak és Dél egyetlen szocialista hazában egyesüljön. Sőt, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött katonai egyensúly olyan parancsoló erővé vált, hogy a washingtoni vezetés számára nem kínálkozott más lehetőség, minthogy aláírja a hadászati támadó fegyverek korlátozását előíró első SALT-megállapodást, s egész sor olyan egyezményt, amely szintén a világpolitikai realitásokra épült, s megindulhatott az enyhülés folyamata. Amikor pedig Nixont elnyelte a Watergate- ügy mocsara, utóda, Ford is a realitásokat tartotta szem előtt, amikor elnökségét azzal kezdte, hogy elutazott Vlagyivosztokba a Leonyid Brezsnyevvel való csúcstalálkozóra és megegyezés jött létre a hadászati támadó fegyverzetet tovább korlátozó második SALT- szerződés keretszámaiban. Más kérdés azonban, hogy ez az alapmegegyezés Ford elnöksége alatt nem válhatott aláírt szerződéssé. A republikánus párti elnök ugyanis megpróbált a legpusztítóbb fegyverek gyártásában érdekelt amerikai cégek urainak szolgálatában fellépni, s a katonai erőegyensúly realitásait figyelmen kívül ‘hagyva engedményeket akart kierőszakolni a Szovjetuniótól a tárgyalásokon. Ford oly messzire ment el később kortes- hadjáratában, amikor újjáválasztását akarta elérni, hogy még az enyhülés szót magát is ki akarta töiSölni a politikai szótárból. Bukása — mint később a kommentátorok összegezték — törvényszerű volt, mert szembe helyezkedett a világpolitikai realitásokkal. Carter viszont, legalábbis ami korteshadjáratát illeti, békeprogrammal került be 1976-ban a Fehér Házba, s a fegyverkezés költségeinek jelentős csökkentését ígérte. Elnöki pályafutását azonban cikcakkok, zavaros, nemegyszer ellentmondásos cselekedetek jellemezték. Tavaly nyáron aláírta ugyan Bécsben a második SALT-megállapodást, s először elfogadásra javasolta a szenátusnak, később maga vonta vissza ratifikációs ajánlását és kérte a törvényhozási folyamat felfüggesztését. Majd korteshadjárata végén aZt ígérte, hogy újjáválasztása esetén, első teendője lesz a szerződés ratifikálásának sürgetése. Carter elnöksége idején terjesztették be az eddigi legmagasabb hadiköltségvetést elfogadásra az amerikai törvényhozásnak. Carter volt az, aki meghirdette a moszkvai olimpia bojkottját és olyan helyzetet kívánt előidézni, hogy a Szovjetunió ne vásárolhassa meg a tőkés Nyugattól és a harmadik világ országaitól azt a gabona- mennyiséget, amelyre a rendkívül rossz termés miatt volt szüksége. A nemzetközi realitások aZontoan ismét erősebbek voltak, mint a velük szembehelyezkedni próbálkozó politikus, aki a Fehér Ház ura volt ebben az időben. A moszkvai olimpiára még az Egyesült Államok legtöbb NATO-szövetségesének sportolói is elmentek, s összeomlott a Washington által kezdeményezett gabonaembargó is: az üzleti meggondolások erősebbek voltak azokban a tőkésországokban, amelyek gabonafelesleggel rendelkeztek, s aZ amerikai farmerek is hevesen bírálták Cartert, kudarcot vallott tiltó rendelkezéseiért. Carter következetlensége és kudarcainak sorozata elkerülhetetlenül elvezetett az idei novemberi választási vereségéig. S jelenleg január 20-ig átmeneti időszak uralkodik az egész világpolitikában. A politikusoknak ugyanis tudomásul kell venmiök: Carter egyrészt még mindig a tőkésvilág vezető hatalmának feje, de ugyanakkor elnökségének napjai már megvannak számlálva, s voltaképpen bármilyen olyan döntése, amely hosszabb távú, valójában csak január 20-ig van érvényben. Hiszen az akkor majd beiktatandó új elnöknek teljes cselekvési szabadsága van arra, hogy elődje határozatait megváltoztassa, újakkal helyettesítse. Viszont érthető, hogy január 20-ig igyekszik megőrizni titoktartását jövendő politikájának alapelveiről, vonaláról. Ezt ugyanis majd a beiktatási programbeszéde tartalmazza. Amikor a világsajtó vezető kommentátorai Reagan jövendő politikájáról próbálnak előrejelzéseket közölni, ugyanúgy érvelnek, mint ott, d964-ben a chicagói tőzsde elnöke: nem próbálnak a kortesbeszédekben elhangzottakból messzemenő következtetéseket levonni. Szovjet részről is már most kijelentették: késtek arra, hogy az enyhülés irányzatának továbbfejlesztése végett együttműködjenek az új amerikai kormányzattal, ha a másik oldal is valóban erre törekszik. A jelek szerint Reagan is fontosnak és sürgősnek ítélte meg, hogy közelebbről ismerje meg a szovjet álláspontot. Nem titok, hogy Percy köztársaságpárti szenátor, aki minden bizonnyal a szenátus befolyásos külügyi bizottságának elnöke lesz, ezért utazott Moszkvába. s aZ sem véletlen, hogy ott alkalmat adtak neki arra, hogy magas szinten folytasson megbeszéléseket. Korai lenne tehát fejtegetésekbe bocsátkozni arról, hogy mi várható és mi nem január 20-a után a világpolitikában. Minthogy a kormány legfontosabb tisztségviselőinek kinevezése kapcsán sem lehet elhamarkodott megjegyzéseket tenni. Abból például, hogy Haig tábornok lett Reagan külügyminisztere, egyes kommentátorok arra következtetnek, hogy kemény, szovjetellenes külpolitikai magatartás várható az Egyesült Államoktól, hiszen Haig kapcsolata eléggé ismert a fegyverkezési verseny újabb meg újabb fordulóiban érdekelt befolyásos katonai-ipari körökkel. Mások viszont joggal jegyzik meg, hogy egy politikus múltbeli magatartása és egykori kijelentései alapján helytelen elkönyvelni őket bármelyik oldalon, hiszen a körülmények változása, egy-egy újonnan kialakult helyzet őket is módosításra kényszerítheti. Mindenesetre shhoz, hogy a szovjet— amerikai viszony javuljon, s kikerüljön abból a mesterségesen elmérgesített állapotból, amelybe a carteri vonalvezetés juttatta, a bizalom helyreállítására van szükség. Ehhez jó alapot adhatna a hadászati támadó fegyverek korlátozását előíró egyezmény elfogadása és építő szándékú magatartás a legpusztítóbb fegyverfajták új típusainak az eljövendő megállapodásokba való bevonása. További lépés lehetne, ha a másik fél biztonsági igényei iránt is kellő megértést tanúsítva, megszüntetnék azokat a nyugati kísérleteket, amelyek célja a szocialista országok, jelenleg elsősorban Len gyelország, bel ügyedbe való beavatkozás, hogy így nem mérgeznék a légkört Európában. Épí őbb magatartásra volna szükség nyugati részről Madridban is, ahol az új amerikai kormányzat beiktatása után egy héttel kerül éppen sor a döntő második szakaszra: az európai biztonságot tovább szilárdító javaslatok megvitatására. Nagyon üdvös lenne például, ha létrejöhetne a Varsói Szerződés országai által javasolj értekezlet, amely a katonai enyhülést előmozdító intézkedéseket vitatná meg. S így lehetne tovább sorolni ezt a „kívánságlistát”, amely az enyhülés irányzatának kiteljesedését szolgálja. Ha az új amerikai kormányzat ebbe az irányba indul el, a nemzetközi realitásokkal összhangban cselekszik. A katonai erőegyensúly, a szocialista világrendszer léte és dinamikus fejlődése, ezeknek az államoknak a szocialista orientációjú harmadik világbeli országokkal fokozódó együttműködése, az el nem kötelezett világ érdekeltsége és ro- konszenve a béke megszilárdítását célzó szocialista javaslatok iránt, mind-mind olyan realitás, amellyel ma a világpolitikában a legkomolyabban számolni kell. Arkus István Minden kétséget kizáróan az ENSZ-köZgyűlés 35. ülésszakán hozott határozatok hozzájárulnak a nemzetközi légtör javulásához, a leszerelésért folytatott harc eredményességéhez, csökkentik a nemzetközi feszültséget és erősítik az országok közötti gyümölcsöző együttműködést — fejezi be értékelését a TASZSZ.
