Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

1980. DECEMBER 21.. VASÁRNAP %/fíritm 5 Csak a hideg nem tehet róla A vizsgálat lezárult.. Tüzelnek éjjel-nappali Gyá- Ion, az Ady Endre utcai álta­lános iskolában. Csak így le­het elérni, hogy a tantermek­ben legalább 17 Celsius-fokra emelkedjen a hőmérséklet. Amint arról lapunkban be­számoltunk, a Pest megyei KÖJÁL november 6-án be­zárta az iskolát, mivel az osz­tályokban a hőmérséklet mind­össze 7 fok volt. Jobb megol­dás híján a 900 növendéket elosztották két másik iskolába és három műszakban folytató­dott az oktató-nevelő munka. Ha egyáltalán használhatjuk ezt a fogalmat olyan körül­mények közöt, amikor egy-egy padban három-négy gyerek ül, és az órák csak 35 percesek. Az áldatlan állapot oka: a ka­zánokban nem lehetett fűteni. Nem váratlan műszaki hiba miatt. Pontosan egy éve tud­ta mindenki, akire tartozott: valahol hiba van a tüzelőrend­szerben. A fűtő rosszul fűt? A legbosszantóbb, ha a kö­zös örömbe üröm vegyül. Az Ady utcai iskolát tavaly nyá­ron bővítették, s eközben az addigi nyolc kazán mellé még kettőt építettek, de a próba­fűtésre nem jutott energia (szén lett volna). Az iskola igazgatója már október végén jelezte, hogy a kibővített ka­zánházat nem tudják használ­ni, mert a füst nem hajlandó távozni a kéményen, csak többnyire a kazánajtókon, így a tűz pislákol. November 5-én összeült az egyeztető bizottság, amelyben képviseltette magát a Pest megyei Tervező Válla­lat, a Pest megyei Beruházó Vállalat, a helyi Szabadság Termelőszövetkezet, mint ki­vitelező, a gyáli tanács és az iskola. A tervező javaslatára meg­rendelték a huzatfokozó beren­dezés átalakítását, amely ja­nuár 9-re „már” el is készült. Majd a próbafűtés után jegy­zőkönyvileg megállapították, hogy a megoldás eredményte­len. a tantermekben 12—13 fok volt. Ezt követően azt is írásban rögzítették, hogy a fűtőrendszer hibátlan, csak a fűtő rosszul fűt és a szén is gyenge minőségű. János bácsi — őrizzük meg az inkognitó- ját — próbált ügyeskedni, felhasználni 15 éves fűtői ta­pasztalatát, de a füst sem szállt, a szén nem izzott, a víz nem melegedett. Folyta­tódtak a tervezői, beruházói, kivitelezői tárgyalások, levele­zések, könyörgések és fenye­getőzések. Időközben csende­sen elmúlt a tél, mindenki fellélegzett. Az iskola bezárásáról szóló cikkünket azzal fejeztük be, hogy a beruházó vállalat igaz­gatója vizsgálatot rendelt el az ügyben, s a gyáli tanács is kivizsgálja az iskola fűtőrend­szerének javításával kaocsola- tos problémákat. Mindkét dzsgálat lezárult... A hivatalos álláspont Gazdik Istvánná gyáli ta­nácselnök: — Részletes elemzés alapján végrehajtó bizottságunk meg­állapította, hogy a tanács ve­zetése minden szükséges in­tézkedést megtett a munkála­tok elvégzéséért. Mulasztás nem történt. Ez áll a határo­zatban. •Nos, az állítás minden bi­zonnyal cáfolhatatlan. A külö­nös csupán az, hogy a gyáli tanács végrehajtó bizottsága nem is kérte a felelősség meg- éllaoítását. A tanítás ugyan november 27-én ismét meg­kezdődött az Ady utcai isko­lában, de a tíz kazán helyett még csak nyolcban tüzelnek (igaz, éjjel-nappal), s hátra van még a Pest megyei Ké­ményseprő Vállalat műszeres ellenőrzése és szakmai vélemé­nyezése. S talán egyszer ata is sor kerül, hogy kiszámítsák: mennyivel több tüzelő fogy el a 24 órás fűtéssel, s mibe kerül ez az államnak? Scheuring János, a Pest megyei Beruházó Vállalat igazgatóhelyettese: — Megállapítást nyert, hogy vállalatunk pontosan beépítet­te mindazt, amit a tervezők kértek. Hanyagságot vagy mu­lasztást nem lehet kimutatni. A vizsgálat nem állapított meg felelőst. Lényeges tervezői hibáról sem lehet beszélni. Ennyi hát a hivatalos állás­pont. Találkozó a kazánházban A véletlen hozta, hogy de­cember 4-én délelőtt közös „fűtőpartin” találkoztunk a beruházó vállalat igazgatóhe­lyettesével, János bácsi rezi­denciájában. a kazánházban. A nyolc kazán közül négyben izzott a parázs, a másik négy­ben pislákolt. A kazánok előtt lehet vagy húsz méter a folyosó, két kazánt lapáttal kell rakni, mégpedig tízper- cewkémit. A többi automatiku­san adagolható. Közben em- bermagasságnyi vasrúddal kell piszkálni a rostélyokat, a szenet s nem feledkezhet meg a folyamatos salakolásról sem. Mindezt 24 órán keresztül. Scheuring János és kollégá­ja másfél órás ínfeszítő mun­kával és János bácsi segítségé­vel elérte, hogy a fűtővíz hő­mérséklete 42 fokról 57-re emelkedjen. Viszont az előírás szerint 80 fok fölött kellene legyen. Az igaz, hogy így is kellemes meleg lett a tanter­mekben, az emeleten is 20 fok körül volt a hőmérséklet. Ha már a fizikai munkáról beszé­lünk: nem feledkezhetünk meg arról a hetedikes diákról sem, aki eközben a szenet rostálta kéz alá. Makacsság fogja él az em­bert: miért volt kevés egy év arra, hogy a végül is szüksé­gessé vált átalakítást — amely most 20 nap alatt készült el — elvégezzék? Felejtsük el? Januárban látták, hogy va­lami komoly baj lehet, meg­rendelték a kéményseprő-szak­véleményt, amelyben az állt, hogy rossz a „rokatorok” mé­rete. A műszaki táblázat sze­rint nem volt rossz, hát kiszáll­tak és megmérték. Tényleg nem volt rossz. Két hónap. Meg kellene toldani a ké­ményt? Nem kell. Vita. Egy hónap. Mégis meg kell toldani, de az addigi kémény nem biz­tos, hogy elbírja a ráépítést. Kiszállt a statikus, szakvéle­ményt írt. megvitatták: nem bírja a ráépítést. Építsék a tol­dást lemezből. Vita. Két hó­nap. Már sárgul a búza. Mire kisült az új kenyér, elkészült a teljes dokumentáciŐ. Csak­hogy a kazánokat nyolc éve nem tisztították. Megrendel­jük? Meg. Kitől? Levelezés, könyörgés, kora hajnali fa­gyok. Sikerült kivitelezőt ta­lálni. Felvonulnak. Szétszedik a kazánokat. Egyszerre né­gyet, és didergés. Mindenki te­szi a maga dolgát, épül a ké­mény is. Aztán decemberben négyen felfűtik 57 fokra a vizet. íme a bizonyság: a rendszer jó, ha tudnak tüzelni. A vizs­gálat lezárult... S a legfrissebb hír: az isko­lában most is éjjel-nappal fű- tenek. Immár ketten. A mű­szakátadás rendben megtör­tént, ha a beruházók nem is, mi mondhatjuk? ...lezárult, felejtsük el? Kriszt György Tahi, Kék Duna Növekvő árbevétel A mezőgazdasági szakszövet­kezetek gazdasági jelentősége az elmúlt években számotte­vően fokozódott. Árbevételük öt évvel ezelőtt 3,7 milliárd forint volt, az elmúlt évben már 4,6 milliárd, és az idén várhatóan erősen megközelíti vagy el is éri az ötmilliárdot. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek kereken 150 mil­liárd forintos árbevételével nem vethető egybe ez a tel- sítmény, de miután a szak­szövetkezetek nagyüzemileg csak nehezen vagy egyáltalán nem művelhető területen dol­goznak, tevékenységük szerve­sen kiegészíti az „igazi" nagy­üzemekét. Árbevételük csak­nem felét adja az úgynevezett alaptevékenység; mind erő­teljesebben kapcsolódnak be a mezőgazdasági kereskedelmi forgalomba; az értékesítésből származó összes bevételük nö­vekszik, és az idén megháladja a kétmilliárd forintot. Pest megyében a tahi Kék- Duna Szakszövetkezet például, saját húsüzemet tart fenn. Re­konstrukciója az idén fejező­dött) be. Az idén 8300 sertést dolgoznak fel. Az állomány egy részét — mintegy 3 ezer hízót —a háztáji portákon nevelik, a többit pedig a Kör- nyei Mezőgazdasági Kombinát adja. A 40 millió forint értékű árut előállító üzem <10 féle terméket készít és részt vállal a Dunakanyar, valamint Pest megye más részeinek húsellá­tásában is. A szakszövetkezet az ország legnagyobb szamócását is gon­dozza; évente 150—170 vagon keresett gyümölcsöt adnak át a Zöldértnek. Magasan a falu feleit Ismét jár a törtei! toronyóra Megkondult a törteit torony­óra, messzehangzóan hirdetve az idő múlását. Az emberek egy pillanatra felkapják a fejüket, aztán te­szik tovább a dolgukat. Az óra mutatója pedig rendület­lenül rója útját, mintha so­hasem tett volna másképp. Néhány arra járó hitetlenked­ve néz fel rá, mások örven­dezve gyönyörködnek benne. Törtei nevezetessége, a torony­óra ismét jár. Sok kicsi után Juhász Mihály órásmester az utóbbiakhoz tartozik. Kedvtel­ve tekint fel a - magasba, munkájának gyümölcse ez az újbóli működés. A sík terepen már messziről látszik a házak közt kimagasló torony, s raj­ta az idő múlásának eme szemléletes tanúja. Közel mé­ter hosszúságú mutatói egy időben bénán meredtek a le­vegőbe. Nem működött a szerkezet, elöregedett a gépe­zet. Nem volt, aki újraindít­sa. Számtalan fórumon pró­bálkoztak a törteliek, de nem akadt vállalkozó. Felkeresték végül Juhász Mihályt, az Új­szilváson dolgozó abonyi órás­mestert is. — Meglepődtem az ajánla­ton — mondja az óra újjáva- rázsolója, miközben kapaszko­dunk fel a toronyba —, de az­tán, mikor körülnéztem, be­levágtam. Nem volt könnyű, az biztos, de valami arra késztetett, hogy megpróbál­kozzak vele. Sok kis óra után egy óraóriás. Szó szerint nagy munka. Órásdinasztiából származom, nagyapám még gyakran javított régi órákat. Apám tőle, én pedig apámtól lestem el a fortélyát. Ismerem minden csínját-bínját ezeknek a szerkezeteknek, úgy éreztem, nem tud kifogni rajtam. Dön­töttem, döntött a tanács is. Belevágtunk. A mester intelme — Annak idején, felejthe­tetlen jó tanárom, Vályi Ödön, mindig arra tanított, hogy az igazi mester állandóan képezi magát. Szakrajzokat rajzolta­tott velünk, ezek alapján al­katrészeket kellett csinálnunk. „Ha régi órával lesz dolgotok, nem estek majd kétségbe” — mondta. .Most is, otthoni mű­helyemben esztergáltam min­dent. Mennyire hasznát vet­tem a rengeteg elméletnek, szakrajznak! Apám is segített, barátaim is. Dalkó Sándor asztalos az óraszekrényt ké­szítette el, Gáspár Tibor laka­tos a majd’ egyméteres mu­tatókat. Igazi élmény volt csi­nálni. — Ezeket — mutatja a szerkezet belsejében levő fo­gaskerekeket —, mindet ki kellett cserélni. Komolyan Újabb lakások Érden Hetvenöt lakást ad át még az idén a PÁÉV Érden, a Béke téri lakótelepen. Megkezdték már egy újabb lakóház építését is, melynek garánsszintjét hamarosan elkészítik. A jövő év elején kerül sor újabb 150 lakás átadására. Bozsán Péter felvétele mondom, az órásmesterség minden tanult fogására szük­ség volt. De megérte, elké­szült. Rendszeresen járok át karbantartó munkára, mert még a próbajáratás folyik. Azóta már mások is felkeres­tek. Ha módom van, segítek is. Toronyra nézők Kitekintve a toronyból messze ellátni. Ügy tűnik, mintha itt lenne a világ kö­zepe. Köröskörül pedig, akit a pontos idő érdekel, feltekint Törtei nevezetességére, az új­ra működő toronyórára. Cs. B. Jegyzet Télen - nyárról , NÉHÁNY leányfalui kereskedőnek, vendéglátósnak bizonyára sokáig emlékezetes marad az a júliusi nap. A Strand büfében igen szegényes választékot találtak az ellenőrök, no meg nagy mennyiségű, lejárt szavatosságú füstölt főzőkolbászt. A 7. számú ABC-áruházban az édesipari termékek hagytak maguk után kivetnivalót. Nem volt olcsó étel a Kagyló önkiszolgáló étteremben sem. Szentendrén is borongós lett a hangulat a 121. szá­mú élelmiszerüzletben, ahol a vásárolt nyolc áru közül öt nem megfelelő árú volt. Nyolc forint 70 fillérrel többet számoltak itt a vásárlók kárára. A papszigeti bisztró vendégei „csak" azért szívhatták a fogukat, mert vékonyabb pénztárcához mért ételt mértek a vendéglátósok. Decemberben — júliusról szólni? Rendben van, lélekmelengető dolog derűs nyárról olvasni, de ha ko­rántsem vidám ügyekről van szó — nem elég a téli baj? Rég elmúlt ügyek felidézése tán még érdekes lenne, ha a felelősségre vonás akkor elmaradt volna, és most a példás büntetéseket sorolhatná a krónika. Ám a sza­bálysértési eljárásokat megtartották, a penitenciákat kiszabták — mire hát a nyár a télben? Nos, a jövő nyárért. Míg 1979-ben a strandokon, környékükön az ellen­őrzött, vizsgált vendéglátóhelyek, élelmiszerüzletek százalékában találtak intézkedést, felelősségre vonást igénylő szabálytalanságot, idén már „csak" 40 százalé­kuknál. Az idézőjelek a relatív csökkenésnek dukálnak. Egyetlen szabálysértés is 100 százalékos kár annak, akit sújt. Ha jövőre a 40 százalék — mondjuk — 25 százalékra csökken: örülhetünk, örülhet a fogyasztó, ellenőr, üzemeltető, örülhet, de maradéktalanul elége­dett nem lehet. Maximalizmus a nulla százalékot követelni, remél­ni? Lehet. De segíteni a közeledést ehhez a ponthoz — minimális kötelesség. A VIZSGÁLT értékesítőhelyek háromnegyede sza- badkasszás elszámolású. Többségük — jellegükből adó­dóan — szinte idényenként más-más, új személyzet kezelésében működik. Az üzemeltető, a tulajdonos azon­ban változatlan. * Az ő feladatuk gondoskodna az abszolút szabály­talansági zérópont közelítéséről. Megfelelő szervezési, személyi, ellenőrzési, tervezési munkával. Ezeket elkezdeni — folytatni — pedig már most, a tál közepén is lehet. A jövő nyárra gondolva. A. Gy. Ha hiányzik a forint Megtoldják kezük munkájával Régi, rendeltetésiét tekintve valamikor csupán egy család­nak otthont adó épületben ta­lálható a pilisszentkereszti ta­nács. Szűkösen vannak, alig- alig férnek el. Először 1972- ben született döntés, hogy má­sik épület kellene a taná­csiaknak. Aztán az V. ötéves tervben is szerepelt egy új, a helybéliek ügyes-bajos dolgai­nak intézésére sokkal alkal­masabb épület kialakítása. Hová lett a pénzük? A pénz azonban kevésnek bizonyult, s az a kevéske, ami akadt, az fontosabb beruházá­sokra kellett. S hogy mi vitte el a tanács pénzét, arról Mi- kusik Bélával, a tanács elnö­kével beszélgettünk, aki mi­előtt elsorolta volna, hogy az elmúlt 5 esztendőben mivel gyarapodott a település, s váhatóan mivel fog, így szólt: — Üj tanácsháza építéséről egyelőre szó sem lehet, ha lesz pénzünk, inkább az iskolát bő­vítjük, megtodjuk egy-két tan­teremmel. Most ugyan még csak egv műszakban tanulnak a gyerekek, de számításaink szerint 1982-ben már két el­ső osztályt kell indítanunk, s akkor bizony nem lesz ele­gendő tantermünk. Harminc konténerrel Ügy gondoltuk, már ebben a tervciklusban bővítjük az iskolát, pontosabban, hogy egy új óvodát hozunk tető alá, s a meglevőt pedig tantermek­ké alakítjuk át. Az óvodát ugyan nem sikerült felépíte­nünk, de bővíteni igen, s így ma már 25 gyerekkel többet tudunk fölvenni. Az V. ötéves tervben fel­épült a fogorvosi rendelő, s új sportpályával is dicseked­hetünk. Mivel sok a futballra­jongó községünkben, érthetően, nagy örömmel fogadták az emberek a pálya elkészültét. Ráadásul még öltözőt is ki­alakítottunk. Ez egyébként nem szerepelt középtávú tervünk­ben, mint ahogy a politechni­kai műhely komplex felújítá­sa sem. Ez utóbbit is sikerült megszépíteni. A kereskedelmi ellátást és á szolgáltatást is javítottuk. Ma már hetente kétszer gépkocsi szállítja köz­ségünkbe a pb-gázpalackokat, s beindult az intézményes sze­métszállítás is. Jelenleg 30 konténerünk van. S hetente egy alkalommal pedig Patyo­lat-busz keresi fel a települést De nemcsak Pilisszentkereszt, Dobogókő is gyarapodott. Ez utóbbi helyen elkészült az au­tóparkoló. — Ennek Pilisszentkereszt nem sok hasznát látja... — Akkor is a mi közigazga­tási területünk — válaszolta a tanácselnök. — Dobogókőn mintegy 150 hétvégi ház van, s tulajdonosuk többsége nem­csak a szezonban tartózkodik ott. Egyébként még sok ezer kiránduló, turista keresi fel Dobogókőt és környékét. Ezért nem lehet arról beszélni, il­letve a kérdést úgy felten­ni, hogy milyen haszna van a pilis'szentkeresztieknek Do­bogókő fejlesztéséből. Kompromisszum születik — Maradjunk csak a télnél! Gondolnunk kell a síelőkre is! Ezért volt roppant fontos az autóparkoló kialakítása. Ami­kor a parkolót készítettük, kisajátítottunk egy épületet és átadtuk a Pannónia Vendég­látóipari Vállalatnak egy ABC-áruház céljaira. Építése egy kicsit elhúzódott, mivel a vállalat ahhoz ragaszkodott, hogy éttermet alakítson ki a kisajátított épületben, mi pe­dig ahhoz, hogy bolt legyen benne. Végül is abban marad­tunk — s ez ideális megoldás­nak tűnik —, hogy mindkettőt létrehozzák. A kis étterem és üzlet várhatóan jövő tavasz­ra készül el. Az ott lakóknak és a turistáknak pedig úgy próbáltunk segíteni, hogy egy pecsenyesütő üzlet megnyitá­sára adtunk engedélyt, s ki­kötöttük, hogy hurka, kolbász és egyéb finomságok mellett a tulajdonos tejet és kenyeret is köteles árusítani. — Mire számíthatnak a pl- lisszentkeresztiek a jövőben? — Előbb-utóbb a szennyvíz­elvezető csatorna is elkészül, s ez majd a helybelieket is szolgálja. Egyéként csak arra számíthatnak, számíthatunk, amivel a tanács gazdálkodik, évi 150 ezer forintos köz- községfejlesztési alappal. E- mellett alapozunk az itt élők segítségére is, ahogvan az el­múlt öt évben is. öt év alatt 900 ezer forint társadalmi munkát végeztek a község la­kói — mondta befejezésül Mi- kusik Béla. Koffán Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom