Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

) 6 1980. DECEMBER 21., VASÁRNAP Búvárok - jég alatt A kemény téli időjárás ér­dekes természeti jelenséget eredményezett a Balatonon. Gyors jégképződés után már csaknem teljesen beállt a tó vize, hanem röviddel ezután a viharos erejű széllökések feltörték a jégpáncélt, és a parton helyenként kisebb tor­laszok keletkeztek. Eizt a je­lenséget jó alkalomnak talál­ták az Árvíz- és Belvízvédel­mi Központi Szervezet búvá­rai egy kis rendkívüli edzésre. Először búvárruhában, majd később nyárias öltözékben is a jégtáblák közé merültek. Fel­vételünk a nem mindennapi produkciót, á jeges munkát mutatja be. A parton Henter Lajos, a jégtáblák között Zsámbéki Ernő, a búvárcsa­pat tagjai. Három éve bolyong A kenderes! fiatal szökevény Tanulni szeretett érdekelte is Kis csenések után betörések A foltos farmer és egy kerékpár — Fiam azt mondta, inkább felakasztja magát, de nem megy vissza az intézetbe. P. Gyula, a fiú: — Egy ideig abban a téve­désben éltem, hogyha jól vi­selem magam, egy év után hazaengednek. Ez az idő le­telt, de nem engedtek el, sőt megtudtam, hogy 18 éves ko­romig ott kell maradnom. In­kább szöktem. Beceneve Tüszi, bal kezén tetoválás: Tünde. Négy éve, amikor állami gondozásba vet­ték, méig analfabéta volt. Egy a sok száz új-analfabéta közül. Azóta megtanult írni, de köz­ben bűnöző lett. Tizenhét évét úgyszólván teljesen a társadal­mon kívül élte le. Hétgyermekes kenderesi családból származik. Kilenc­éves, amikor apja, a 41 éves kubikos meghal. Talán amiatt lett ilyen a fiam. Bement kü­lönböző kórházakba, és befőt­teket evett meg. Inkább a börtön... Először Szolnokra vitték, ké­sőbb Kisújszállásra, de telje­sen mindegy volt, úgyis min­denhonnan megszökött. Az ál­lami gondozottak intézetei kö­zött van néhány félig zárt, Vagyis szigorúbb rendszerű in­tézet is, az egyik ilyen hely­ről — Aszódról — írta Mol­dova: a növendékek két nagy csoportra oszthatók, vagy épp szökésben vannak, vagy szö­késre készülődnek. P. Gyula Zalaegerszegre került, vagyis Kenderestől számítva az or­szág legtávolabbi ilyen külön­leges intézetébe, de ez a ket­tős felosztás rá ott is érvé­nyes volt. Csak az első év volt ezalól kivétel, ekkor vé­gezte el az általános iskola összevont 1—4 osztályát, mint tudjuk, tévedésből. Azt hitte, így kiszabadulhat az intézet­ből. — Tanulni szerettem, érde­kelt is. Kettes, hármas, négye­seim voltak. Az 1979—80-as tanévben be­iskolázták az 5—6. osztályba is, de hiába. P. Gyula ez idő tájt már a lehető legritkábban tartózkodott Zalaegerszegen. Több sikeres szökés és hete­kig tartó bolyongás után az idén februárban unokatest­vérével két pitiáner betörést is elkövetett. — Az intézetet nem bírtam elviselni. Utáltam. Ügy voltam vele, inkább csinálok valamit, akkor legalább pontosan tu­dom, mennyi börtönt kapok. Tüszi társával Kenderesen széthúzott egy pár cserepet, majd a tetőről leereszkedett a Lenin úti vegyesboltba. Apró­ságokat vittek el, három tábla mogyorós csokit, két Sympho- niát, egy karórát meg 137 fo­rintot. Másnap a rendőrség el­fogta őket, s P. Gyulát vissza­szállították Zalaegerszegre. A szökésért 8 nap fogdát kapott. Ezt február 21-én kitöltötte, aztán egy napot dolgozott, majd a második nap újból meglépett. Nyolcnapi csövezés után Kisújszálláson, újra csak unokatestvérével, felfeszítette a bisztrót, majd még ugyan­azon az éjjel a mozit és a Pi­pacs vendéglőt is: a kár most már több mint 10 ezer forint volt. .A betörésekért egy év fog­házra ítélték. Május 22-én vit­te a rabomobil a tököli bör­tönbe. Harmadkedvezménnyel november elsején szabadult volna. Ehelyett június 23-án onnan is megszökött... A lavina elindul Ez év alighanem sokáig emlé­kezetes marad Tökölön. A börtönből, mint arról a Pest megyei Hírlap olvasótábora is értesülhetett, mindössze né­hány hónap leforgása alatt több rab is eltűnt. A lavina egyik elindítója, alighanem teljesen öntudatlanul, P. Gyu­la volt. — Ebben az évben az évfor­dulókra tekintettel az elítél­tek amnesztiában bizakodtak — magyarázta később a tár­gyaláson az egyik tanú. — Miután nem kaptak, számíta­ni lehetett meggondolatlan lé­pésekre. Havonta felhívtuk figyelmüket, hogy a szökéstől tartózkodjanak. A tanú vallomása felvillan­totta bennem a szeptember vé­gén országosan körözött Szabó —Zemplényi páros bűnügyé­nek egyik jellemző epizódját. Zemplényitől elfogása után megkérdezték, miért nem állt meg Felsőzsolcán a riasztólö­vésre. A válasz: — Én a riasz­tólövésekre nem szoktam meg­állni, kérem. Hasonló természetességgel hagyta figyelmen kívül P. Gyula is az őrök szökésről szóló intelmét. Igaz, a törvény háromévi szabadságvesztéssel fenyegeti a fogolyszökést, de a kenderesi fiú Tökölön is kizá­rólag a saját törvényét kö­vette. Be volt zárva, tehát szö­kött. A dezertálás színhelye ezúttal a Csepel Autógyár volt, ahol hosszabb ideje dolgoznak egy elkerített gyáregységben rabok. — Két és fél éve nem volt itt szökés. Eddig még csak meg sem kíséreltek ilyesmit — mondta az üzemvezető. P. Gyula, mint újonc, men­tes volt minden előítélettől. Amikor egvszer a művezetői iroda üresen maradt, bement. felmászott az üzemcsarnok te­tejére. Miközben a négy méter magas, hattyúnyakú szöges­drót kerítésen átmászott, az egyik őr észrevette, üldözni kezdte, de a fiú egérutat nyert, és eljutott a HÉV-állomásig. Ott felugrott egy szerelvény­re, de az nem Pestre, hanem Tököf felé közlekedett. Ezért Szigethalom, Marlin-telepnél leszállt, majd ismeretlen sze­mélyektől egy foltos farmert és egy kerékpárt kapott. Buda­pest felé biciklizett éppen, amikor meglátott egy rendőr­autót. Hirtelen visszafordult, de a gyors irányváltoztatás feltűnt a rendőröknek... Órákért, 20 hónap börtön Hat és fél óráig volt szaba­don, s ezért dr. Trautmann János tanácsa nem jogerősen 1 év 8 hónapi börtönre ítélte, egyszersmind kizárta a felté­teles szabadság kedvezményé­ből. P. Gyula tehát most no­vember elseje helyett, csak 1983 januárjában hagyhatja el a tököli bv-intézetet. Mármint legálisan. Illegálisan ugyanis a 17 éves rab már aztóa újra eltávozott a börtönből. Ezút­tal a fegyintézet közepén fek­vő sportpályáról indult el, s a hármas szögesdrótkerítésen átmászva szökött meg. Tizenöt napi üldözés után fogták el... Babus Endre Járhatatlan vadcsapások Nem illik puskavégre kapni Fontos, hogy változatos legyen az étrend December elején, a nagy hó­hullásban veszélybe került sok erdei vad. A hatvan-hetven centiméteres laza hóban alig tudott mozogni a nyúl, az őz. Táplálékot keresve mély ba­rázdákat húzva igyekeztek a védettebb zugokba. Néhány ál­latnak ez lett a veszte, hi­szen a védett helyeken össze­gyűltek a rókák is, meg a ra­gadozó madarak, s kedvükre lakmározhattak. A vadászok megfigyelték, milyen csodá­latos dologra képesek az ügye- fogyottnak látszó tapsifüle­sek: leástak a félméteres hó­ban a meleg. talajig — hiszen a föld nem fagyott át —, s megtalálták a lucernát, a zöl­det. Megsüllyedt a hó Végül is: Pest megye vad­állományában nem esett szá­mottevő kár. Ez annak is kö­szönhető, hogy hamar meg­süllyedt a hó, felszínét nem borította jégpáncél, s köny- nyebb lett a mozgás. Ha to­vább tart a havazás utáni kemény fagy, bizony, alapo­san megtizedelte volna a vad­állományt. A természeti erők mellett természetesen mindig számol­ni kell egy másik erővel, az emberével. A megye vadász- társaságai nyomban lefújták a december 5-re és 6-ra terve­zett vadászatokat, a külföldi bérkilövéseket is; ehelyett a vadak etetésére fordították energiájukat. Sok helyütt a vadcsapások is járhatatlanok lettek, ezért traktorral, szán­nal, csizmával igyekeztek jár­hatóvá tenni a hómezőt a vad számára — az etetőkhöz. Persze, az etetőket meg is kellett tölteni, s a nehéz te­repen ez sem volt könnyű. Anekaota számba megy a szi­gethalmi eset: összegyűltek a puskások a tervezett vadá­szatra — itt nem mondták le —, s mikor mindenki megér­kezett, kiadták a jelszót: no, emberek, vigyük ki ezt a 250 mázsa kukoricát az etetőkbe! A kukoricát a szigetszentmik- lósi tsz adta, s hozzá három terepjárót is. Ezek könnyítet­tek a munkán. Nyulak a gyümölcsösben Egy másik történet arról szól, hogy a tsz és a vadász- társaság között nem volt tö­kéletes az összhang. A ceg- lédberceli Micsurin Tsz öt­száz hektáron védőkerítést hú­zott a frissen telepített gyü­mölcsös köré. Ám elfelejtet­te erről értesíteni a vadászo­kat. Így a nyúlak — közis­mert, hogy előszeretettel rági- csálják télidőben a fiatal fács­„Tizóraizás” özikééknél a Budavidékl Állami Erdő- és Vadgazdaság budakeszi vadasparkjában Huszárkarusszel és yoko riu Egy ősi küzdősport új élete Kürtszó és dobpergés köze­pette gyalogos katonák masí­roznak a térre, majd lovasok — 1848-as egyenruhába öltö­zött huszárok — tűnnek fel díszesen szerszámozott lova­kon, katonai tiszteletadással köszöntik a nézőket és máris kezdődik a huszárkarusszel­nek nevezett lovasbemutató. Az ezred története A budai Várhegyen, a Nem­zeti Galéria bejárata előtti té­ren szép időben szombaton és vasárnap délelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem MHSZ Tör­ténelmi Haditorna Klubja 30 perces lovasbemutatót tart. A leghíresebb magyar huszárez­red — az 1848—49-es szabad­ságharc csatáiban is kitűnt Sándor-huszár ok — emléke előtt tisztelegve elevenítik fel a világhírű magyar könnyűlo­vasság jellegzetes harci for­télyait. A látványos bemutatót kö­rültekintő kutatómunka előz­te meg: Szacski Mihály, a klub vezetője hazai és külföl­di könyvtárak, levéltárak do­kumentumai alapján tárta fel az ezred történetét, harcmo­dorát. győzelmes ütközeteinek taktikáját, a hosszú évekig tartó huszárképzésben s a kiugrott a bukóablakon, majd harcmezőn alkalmazott lovas­fordulatokat. alakzatokat. A karusszel végrehajtása közben elhangzó — a mai fül számá­ra már-már érthetetlen — pa­rancsok: Kiskörben váltás!, Fésűben áthaladás!, Kígyóvo­nal!, Átlóváltás! — a régmúlt huszárélet alapvető mozdula­tait, fogásait idézik. A tíz éve működő klub tagjai számos történelmi film, így például az Egri csillagok, a Fekete gyémántok, az Itt járt Mátyás király! lovasjele- neteinek, ütközeteinek forga­tásánál is közreműködtek. A filmezés mellett országos be­mutatókat tartottak, ünnepi játékok, diáknapok, történelmi megemlékezések rendszeres résztvevői, kosztümös szerep­lői. Puszta kézzel A klubban folyó kutató­munka során, középkori doku­mentumok tanulmányozása közben Szacski Mihályék több érdekességre bukkantak, fgy például a régi vívócéhek anyagában a különböző fegy­veres vívómódok mellett egy fegyvertelenül, puszta kézzel végrehajtott küzdőmód moz­gásformái is megtalálhatók. Az 1448-ból származó Gothai-kó- dexben, az Ambrasser-kódex- ben, valamint Albrecht Dürer 1510 táján, Nürnbergben meg­jelent könyvében talált anyag tartalmazza a most divatos küzdősportok szinte vala­mennyi technikai elemét. En­nek alapján arra következtet­nek, hogy a Távol-Keleten ho­nos küzdősportokhoz hason­lóan Európában is kialakultak egy nagyon sokrétű mozgás­anyagra épülő önvédelmi sportág irányzatai, de a ké­sőbbi századokban feledésbe merültek. Kétezernél több mozgástechnikai mozaikot ele­meztek, vizsgáltak, majd kor­szerű rendszerbe sorolták a rekonstruált alkotóelemeket. Bemutató, elismeréssel A szaksajtóban közzétett cikkekre, tanulmányokra első­sorban a japánok figyeltek fel. Kezdeményezésükre ta­valy az önvédelmi Sportok Világszövetsége Milánóban rendezett 3. nemzetközi fesz­tiválján a klub bemutatót tar­tott. Egyhetes edzőtáborban ismertette meg a szakembere­ket az európai alapanyagokból összeállított önvédelmi sport­ággal. A fesztiválon hivatalo­san is — yoko riu magyar (ut a magyar oldalról) elneve­zéssel — az önvédelmi spor­tok közé felvették, nemzetközi elismerő diplomával jutalmaz­tak Szacski Mihályék talál­mányát. Kiss György Mihály kák kérgét —, bent maradtak a védett területen. Nem ma­radt más hátra: puskavégre kellett keríteni a tapsifülese­ket. Ehhez a vadásztársaság külön engedélyt kért és ka­pott. (Az idén ugyanis korlá­tozták a nyúl kilövését:» egy vadásztársasági tagra csak négy meglőtt nyúl juthat — átlagban. Nos, Ceglédbercelen kénytelenek voltak 111 nyu­szit puskavégre kapni a gyü­mölcsösben.) Hogyan, mivel etetik a va­dat? Balázs Istvánnál, Pest megye vadászati felügyelőjé­nél érdeklődtünk. Választ kap­ni most nem egyszerű, hiszen ebben az időszakban — de­cember 10-től 31-ig — adják ki a jövő évi vadászatokra jo­gosító vadászjegyeket: 10Í vadásztársaság mintegy 4 ezer tagjának. A vadásztársaságok elnökei egymásnak adják a kilincset. Kiderül: a megyében 939 etető áll az apróvadnak; 419 etetőhöz járhat a nagyvad, va­lamint 337 sózóhoz. A terv szerint 25 700 mázsa terményt biztosítanak; ám a valóság­ban ennél többre lesz szük­ség, mert a jelek azt mutat­ják, a szokásosnál keményebb télen kell átsegíteni a vadál­lományt. Legyen elég harapnivaló Nagyon kell vigyázni arra, hogy az eledel ne legyen egy­oldalú, nehogy tejsavmérge- zést kapjanak és elhulljanak. Ez a veszély a nyulat is fe­nyegeti. A kukoricát törő kombájnok nyomán sok szem maradt a hóban; s ha csak ezzel eszi tele magát a nyúl, az őz — nem találván hozzá elég zöldfélét —, könnyen vesztét okozhatja a bőség. Ezért elegendő lucernáról, szénáról, répáról is gondos­kodniuk kell a vadásztársasá­goknak. A Börzsöny hegyvidékére nemrégiben vitték ki az úgy­nevezett szarvastápot. Ez a különleges takarmány jól emészthető, s a gyorsan fel­vehető tápanyagok mellett vi­taminokat is tartalmaz. Kicsit háttérbe szorult már a vadászat. Nem is illik a ha­sig érő hóban vánszorgó ál­latra lőni. Pedig lehetne. A mezei nyúl, vadkacsa és -liba vadászata december végéig tart; február 15-ig lehetne lő­ni őzsutára, -gidára, és szarvas- burjúra, -tehénre. Vagyis: az őzbak kivételévél egyelőre va­lamennyi vad vadászható — hivatalosan. Ám a puskák durrogtatása helyett most az etetőket kell inkább célba venni: mindig legyen bennük harapnivaló. Paládi József Az úgynevezett szóróhelyeket tö­megével keresik fel a vaddisznók etetés idején

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom