Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

\ 4 ‘xMdap 1980. DECEMBER 21., VASÄRNAP Magvető-tervek Gyorsuló Idő Klub Színesebb borítóval A népszerű, a legfrissebb ter­mészet- és társadalomtudo­mányi eredményekről közért­hetően szóló könyvfüzér a Gyorsuló idő sorozat, a közel­jövőben másfél századik köte­teiéhez jut él. Olvasóinak ér­deklődése késztette a Magve­tő Kiadó szerkesztőit, hogy a Magyar Rádióval és a TIT Természettudományi Stúddójá- jával közösen megnyissa a Gyorsuló Idő Klubot, azzal a céllal, hogy az olvasók meg­ismerkedhessenek a hasznos kiadványok szerzőivel, első kézből tájékozódhassanak a legújabb tudományos nézetek­ről, kutatások eredményeiről. Eddig Marx György, Han- kiss Elemér, Müller Pál tar­tott nagysikerű előadást. Az idei utolsó klubfoglalkozáson az olvasók dr. Szabó Árpád egyetemi tanárral, a Periklész és kora, valamint A görög matematika kibontakozása cí­KOKAS IGNÁC KÉPEI A MŰCSARNOKBAN Környezete emelte művésszé nác is e Mindenség-részlet egy töredékévei gazdálkodik. Min­den turján oltár, az egész táj liturgia művészetében, min­den művén a természet és az ember közös szertartása pereg, ügy ember, egy festő győztes kínlódása avatja barbizoni, nagybányai értékké Ginza jusztát. Azt festők százai ér­éi ték művészetté, Ginzát ő egymaga. Ez az ő terrénuma, kizárólagosan az. ivei, hidjai, beszakadt csatornái, vaddisz­nó-formátumú növényzet. Hogy ezenkívül Adyt is érzékeli nagy.kék szemével, nagy ka­lapjával — az külön teljesít­mény. Orfeusza, tékozló fiúja szintén. Itt azonban a férfi nem az apjával követi el, ki nem küszöbölhető hűtlensé­gét, mint a bibliát értelmező Rembrandt-, Dürer-, Meunier- művekben, hanem asszony- szerelmével. Értékei időtlenek mű könyv szerzőjével talál­kozhattak. Tervezik a sorozat szerkesz­tői, hogy a jövő évből kezd­ve vonzóbb, színesebb borító­val készülnek a Gyorsuló' idő kötetek. Már az. új köntösben lát napvilágot Kunt Ernőnek A halál tükrében című műve. Az újdonságok közé tartozik Lőrincz L. László .. .jurták között járok című tanulmá­nya. A könyv a belső-ázsiai kultúrába kalauzolja az olva­sót. Színlelni boldog szeretőt címmel jelenik meg Mískolczi Miklós munkája a házasságtö­résekről, a szerelmi háromszö­gek természetéről, kiadják Rásonyi László kötetét, amely­ben a szerző a török népek történetét foglalja össze tudo­mányos pontossággal. Kokas Ignác: Melankólia Kokas Ignác, a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Művészé­nek kiállítása 1981. január 11- ig tekinthető meg a Műcsar­nokban. Semmiből teremtett világ Régóta tudjuk, most perdön­tőén nyilvánvalóvá vált, hogy Kokas Ignác, az első új Mes­ter Egry, Barcsay, Hincz nem­zedéke után. Válón született, ahol az erdő egykor Vajda Já­nos verseit ihlette. Minden bokor, minden fa, minden zsombók, fűtorzs egy- egy égő csdpkebokor-látomás- sal lepte meg Kokas Ignácot, a gyermeket. Mivel szeme, szíve volt, már ekkor eldőlt, hogy festő lesz, ez a környe­zet emelte, emeli azzá. Ez a különös loncsosság, a vidék tépázottsága, embertől elha- gyatottsága, ma már kép, ma már művészet ez az „ugar”. Szinte megfoghatatlan, mégis tény, hogy a látó szem, az ér­ző lélek, a felhasznált tapasz­talat, milyen semmiségből te­remthet világot. Már Blake verse is a homokszemcséből teremtődő Mindenséget üd­vözli, s íme Kokas példája is lenyűgöző — egy semmi, egy vacak, egy ezer más festőnek használhatatlan Ginza puszta az ő esetében a mesíermű nélkülözhetetlen nyersanyaga. Cinza az ő Nagybányája Radnóti is úgy szerette e hazát, hogy ismerte minden lényeges virágát Kokas Ig­NEGYEDSZAZAD ES EGY ÉVTIZED A circustól a cirkuszig Hétfőn a Fővárosi Nagy­cirkuszban díszelőadást rendeznek abból az alka­lomból, hogy negyedszáza­dos a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat és egy év­tizede tartanak előadásokat a nagycirkusz új épületé­ben. Ügy tűnik, a cirkuszon nem fog az idő. A produkciók nép­szerűsége több ezer év alatt sem csökken. Hogy miért? A magyarázat kézzelfogható: „fontos hivatást teljesít. Föl­dön és levegőben dolgozó ak­robatái a modern ember testi eszményeit, akaraterőt és bá­torságot; doptőrei (idomítói) az ember uralmát a vadálla­tok, a természet nyers erői fölött; a bohócok ősi tréfái, pedig az örök emberi derűt és játékosságot fejezik ki”. A találó idézet Szekeres Jó­zsef és Szilágyi György Cir­cus című könyvéből való, melynek alcíme: Fejezetek a cirkuszművészet történetéből. — s az első és egyetlen ilyen témájú munka magyar nyel­ven. A kiadó: a Magyar Cir­kusz és Varieté Vállalat. A könyv az emberiség tör­ténetét végigkísérő cirkusz­művészet hazai krónikáját ír­ja meg, kiemelve a fejlődés legfontosabb állomásait — a XIX. század második felében fellépő vándorartisták tevé­kenységétől a Városliget cir­kuszainak kialakulásán és fénykorán át az intézmények államosításáig. A Honművész című lap 1834-ben arról számol be, hogy „a híres német—holland cirkuszigazgató, Wulff Henrik úr és lovag művész társasága Pestre érkezett és a Rakpia- con erre a célra készített deszkasátor arénájában meg­kezdte előadásait. A circus mögött magasan feszített kö­télen produkálták magukat a kötélen járók”. Wulff úr unokája, Wulff Ede nyitotta meg a Városli­getben 1891-ben azt a vasvá­zas hullámbádog épületet, mely a későbbi Fővárosi Nagy Cirkusz elődjeként működött. Az értetlenség, az idegen­kedés számos megnyilvánulá­sa ellenére az artisták pro­dukciói mindinkább meghó­dították a közönséget. Az el­ső közismert nevek: Fers Mihály kutyaidomár, Ho- ránczky András atléta és küz­dőmester, Scalabrini József kötéltáncos, Deutsch Katalin erőművésznő mutatványai kápráztatták el a nézőket. S a cirkuszigazgatók között klasszikusnak számító Baro- kaldi, aki tudta, hogy kraj­cárokért is színvonalas mű­sort kell adni — a magyar artisták első neves nemzedé­két nevelte. Porondjáról in­dult el a világhír felé pél­dául Czája János, a birkózó­erőművész is. Neves igazgatók, artisták, bohócok élettörténete sorjá­zik a lapokon: olvashatunk a közismert Beketow Mátyásról, a nagy hírű igazgatóról és szervezőről, Lax Vilmosról, a múlt század kiváló bűvészé­ről, a kitűnő nevettetőkről, a Fred-testvérekről, Jancsiról, az énekes bohócról, vagy Al­bertéról, a halhatatlan Grock tanítómesteréről. Az évtizedek múlásával újabb és újabb tehetségek születtek, produkciók százai tettek szert világhírre. A ko­rábban a társadalom perifé­riáján élő és később az üzlet­emberek kénye-kedvére ki­szolgáltatott artisták igazi rangjukhoz méltó elismerést csak a felszabadulás után nyertek. A kötet külön érde­kessége, az államosítás, for­dulatokban nem kevéssé bő­velkedő történetének feltá­rása. Kár, hogy az ízig-vérig ér­dekes könyv — csekély pél­dányszáma miatt — a közön­ség számára szinte hozzáfér­hetetlen. M. J. Ebben is eredeti. Nemcsak, mint festő, hanem sorsát ille­tően, mint ember. Műcsarnoki tárlatában gyö­nyörködve, újra megállapít­hatjuk, s nemcsak a szem és az érzelem erejére támaszkod­va, hanem az intellektus tár­gyilagosságával; Eg.ry, Hincz, Barcsay után ő az első Mester. Az csupán adat, hogy a Kép­zőművészeti Főiskola tanára, hogy a Magyar Népköztársa­ság kiváiló művésze, hogy al­kotásait szerte az országban és a velencei biennálén is bemu­tatták. Ez csupán adat. A lé­nyeg, hogy értékei időtlenek. Losonci Miklós 1 Kokas Ignác: Menekülés Ginzárói TV-FIGYELŐ Ajándék. Igaz, a vásárlói bukszák és a titkon gyűjtött pénzeket őrző borítékok már erősen apadóban vannak, ám azért még idejében került a képernyőre a Családi kör so­ros műsora, amely a kará­csonykor szokásos ajándéko­zásokhoz adott számos kitűnő tanácsot. Előbb természetesen a gyer­mekes famíliák felnőtt tagjai okulhattak, és vehették tudo­másul, miszerint sem holmi kvarcórák, sem szánkók, kor­csolyacipők beígérése nem le­het fegyelmezési eszköz. Az efféle tárgyi jutalmak marad­janak csak meg a szeretet jel­képeinek, s ne silányuljanak a jó szándékú, de nem helyén való zsarolás eszközeivé. Aztán amúgy általában esett szó erről a december végi ün­nepről, s megintcsak úgy, hogy a néző dr. Ranschburg Jenő pszichológus egyszerre nagyon tapintatos és nagyon okos szavait hallgatva csak bólogathatott. Igen, amely csa­ládokban nincs meg a szere­tetten feloldódáshoz a harmó­nia, ott fölösleges az ez irá­nyú erőlködés: ha csakazértis eljátszódik a tapintat-szerep, az nyilvánvalóan tovább távo­lítja az amúgyis távolodókat. Ám, ahol békesség és megér­tés uralkodik, azokban az otthonokban igenis szülessen meg az a kis csoda; mármint bátran vegyék úgy az együtt- élők, hogy nem a sok-sok bol­ti loholás eredményeképp, ha­nem valahonnan a padlás fe­lől érkeztek a fa alá azok a szépen felmásriizott csomagok. El szabad ringatózni a mesé­ben ezen az egy estén ... No és még egy ritka fontos tudnivaló a pé izátnyújtís mind jobban terjedő szokásá­ról. A pénz nem ajándék! Il­letőleg csak akkor az, ha iga­zi örömforrássá válhat, tehát — mondjuk — más egyéb he­lyett betétkönyvet kap a la­kásra kuporgató ifjú házas­pár. Hát, úgy ilyesmi köthette le a néző figyelmét pénteken es­te. Este? Sajnos, bizony már késő éjszaka, mert a szóban forgó adást — miért, miért nem? — tízórai kezdettel so­rolták be az illetékes műsor­szerkesztők. Ezt a döntést megérteni nemigen lehet, an­nál kevésbé, mert ha valami, hát a Családi kör igazi tö- megműsor. Mindenkihez szól, MAGYAR—SZOVJET KAPCSOLATOK Kulturális cserék Az elmúlt években igen eredményesen fejlődtek, s a következő esztendőkben még színesebbé, tartalmasabbá vál­nak a magyar—szovjet kultu­rális kapcsolatok. Az 1931—35- re szóló együttműködési mun­katerv előirányozza a tudo­mányos, a felsőoktatási együtt­működés szélesítését és kibő­vítését, oktatók cseréjét, az egyetemek közötti .kapcsola­tok fejlesztését, az egyetemis­ták nyári termelési gyakorla­tának, valamint a nyelvszakos hallgatók képzési lehetőségei­nek bővítését. Jövőre Magyarországra lá­togat a moszkvai Állami Fil­harmónia Szimfonikus Zene­kara, a Malaja Bronnaja Szín­ház, a Jereváni Bábszínház és több más együttes. Az 1982-es év programja tartalmazza a többi között a Permi Opera- és Balettszínház balettagyüt- tesének vendégszereplését, a szegedi nyári játékokon, Ugyancsak 1982-ben Kraszno- jarszkból Magyarországra lá­togat a Szibériai Táncegyüt­tes. Az, Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója alkalrhából kiállítást rendez­nek hazánkban a húszas évek festészetéből: 1983-ban a le- ningrádi Kirov Opera balett- együttesét, a Szovremenyik Színházat, a Litván SZSZK kamarazenekarát, 1984-ben a Grúz Ál'mmi Táncegyüttest várják Magyarországon, és ide látogat a leningrádi Pus­kin Drámai Színház is. Magyar résziről jövőre ; pél­dául a Magyar Rádió és Te­levízió Szimfonikus zenekara és kórusa láp fel a Szovjet­unióban. Kiállítást rendeznek Bartók Béla életéről és alko­tómunkájáról. 1982-ben a debreceni Kodály Kórus és egy magyar színházi együt­tes, 1983-ban a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar lép fel a Szovjetunióban. Ugyan­ebben az évben Madách-kiál- lítást rendeznek. 1984-ben a Fővárosi Operettszínház együt­tese, 1985-ben a Magyar Ál­lami Operaház halettegyütrtese utazik szovjet barátainkhoz. PEST MEGYEI MÚZEUMI FÜZETEK Szeret\ nem szeret? MONDÓKÁK, KISZÁMOLOK, CSÚFOLOK „Akáclevelet levettünk egé­szen a fáról, rajta voltak a kis levelek. Alulról kezdtük szaggatni: Szeret, nem szeret! Persze, azon is egy-egy kicsit csaltunk! Mikor nem figyeltek oda. oszt már fölfelé értünk, akkor már kettőt is szakítot­tunk. Ügy lestük előre, a sze­münkkel bogoztuk, hogy az érjen oda. Ha utoljára az volt, hogy »nem szeret«, bizony el­keskenyedtünk! De hogyha »szeret«, akkor... Mindig a szeretőnkre gondoltunk! Ki tudja, most hogy hjvják a szeretőt? Hát olyan udvarló!" Idézet a Pest megyei Mú­zeumi Füzetek legújabb, a Gyerekjátékok című köteté­ből. A közelmúltban megjelent mű a hévízgyörki gyermek- játékokat tartalmazza, Hinta- lan László gyűjtésében. A régi magyar paraszttársa­dalomban a falubeliek szóra­kozási formái között a dalo­kon, táncokon, szokásokon, meséken kívül jelentős szerep jutott a gyerekek , játékainak is. Bár a néprajztudomány az egész magyar nyelv területén gyűjtött játékokat, tudomásom szerint még nem jelent meg monográfia egyetlen falu já­s úgy szól, hogy valamennyi korosztály haszonnal figyel­heti, mert egyszerre okosít és szórakoztat. És pont egy ilyen ötven percet dugtak el most az adás legvégére?! Dundo Maroje. Noha a Szentendrei Teátrum előadá­sairól már sok szó esett eze­ken a hasábokon, azért hadd nyugtázzuk néhány örvendező mondatban, hogy milyen jól szórakozhatott az előfizető is a Dundo Maroje közvetítését figyelve. A színészek látha­tóan legjobb formájukban ko- médiáztak a csillagos egű színháztéren, és a televíziós rögzítés nem hogy rontott volna a látnivalón, hanem — mert a szükségképpen túl mozgalmas, helyenkint kiesé széteső játékot összefogta — még segített is rajta. A do­bozgazdának ugyanaz az érzé­se támadhatott, mint amikor nem a pálya széléről, hanem kedvenc karosszékéből nézi a futballmeccset: végtére is mindent lát, s mindent a lé­nyegi cselekményre összponto­sítva lát. Egy újabb igazság­gal volt tehát alkalmunk gya­rapodni : nem csak ronthat, de javíthat is a televíziós közve­títés egy színházi vállalkozá­son. Akácz László tékanyagáról sem, írja Hinta- lan László műve előszavában. A szerző 1976-ban kezdte Hévízrgyörkön a gyermekjá­tékok gyűjtését, s izgalmas vállalkozásának eredménye­képpen mintegy háromszáz játékot — ezek a Magyaror­szágon ismert csaknem vala­mennyi játéktípust képviselik — sikerült a Pest megyei fa­luban fellelnie, s a kötetben közölnie. A gyűjtés a hévízgyörki asázónykórus Vezetőjének, dr. Bálázs Józefnének és a kórus tagjainak részvételével kezdő­dött, s létrejöttéhez nemcsak a falu lakói járultak hozzá, de például Polónyi Péter, a gö­döllői helytörténeti gyűjte­mény vezetője is. Az értékes könyv megjelenését egyébként a gödöllői járási közművelődé­si bizottság szorgalmazta, s pénzzel is segítette létrejöttét A nagy érdeklődésre számot tartó kiadvány természet-, nö­vény- és állatmondókák is­mertetésével kezdődik. (A be­vezetőben idézett mondóka is ebben a részben szerepel.) A mű tartalmazza a kiszámoló­kat, a különféle ügyességi és erőjátékokat, a guggolás és kifordulós körjátékokat, a táncos, kapus- és hidpsjáté- tékokat. Ismerteti a fogócská­kat, a párválasztó, leánykérő és tárgykészítő, a különböző ügyességi és eszközjátékokat, szellemi játékokat. Felsorol tanítómondókákat, nyelvbotló- kat, felelgetőket és becsapós kérdéseket. A sok ismert és kevésbé közismert — a fiatalok szá­mára esetleg teljesen újként ható — gyermekjáték kötetbe foglalásában, az összeállításá­ban Lázár Katalin működött közre. A rajzokkal gazdagon illusztrált, számos kottát is közlő könyvet Ikvai Nándor szerkesztette. A Pest megyei Múzeumok I Igazgatóságának kiadásában | látott napvilágot a könyv, s hogy szépséghibája-e vagy sem, a kétezres példányszám, az csak később dől el. A gye­rekkort idéző, a szülőket, pe­dagógusokat egyaránt segítő könyvből lehet, több is elfogy­na. Kiadása azonban minden­képpen nagy öröm. Főleg, ha a szerző, Hintalan László beve­zetőben írt kívánsága valóra válik. Ezek a szavak pedig a következők: „Ezzel a könyvvel szeret­nénk megköszönni a falube­lieknek azt a sok figyelmet és; fáradságot, amit a játékok összegyűjtésére áldoztak. Kí­vánjuk, hogy gyermekeik és unokáik is játsszák azokat olyan ötletességgel, erővel és vidámsággal, amilyennel szü­leik és nagyszüleik játszották nem is olyan régen." K. £.

Next

/
Oldalképek
Tartalom