Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

1980. DECEMBER 14., VASÄRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 A beszámoló taggyűlések után Előremutató érdemi összegzés Az idei munkáril szóló alapszerve­zeti beszámoló taggyűlések befeje­ződtek Pest megyében. Csaknem 1500 pártalapszervezet e nagy jelentősé­gű rendezvényein több mint negy­venötezer párttag vett részt. A beszámoló taggyűlésekre még a korábbi évekénél is nagyobb fele­lősséggel készült a megye párttag­sága. Ebben része volt annak is, hogy a KB Titkárság határozata ér­telmében az alapszervezetek vezető­ségei és a pártcsoportbizalmiak be­szélgetést folytattak a párttagság­gal. A jó hangulatú, őszinte beszél­getések kedvező hatása a beszámoló taggyűlések aktivitásában is érez­hető volt. A taggyűléseken megje­lent párttagok majd egyharmada vett részt a vitában. A beszélgetések azt igazolták, hogy a párttagság a XII. kongresszus szel­lemében, a határozatok ismeretében kritikusan igényeket támasztva (a vezetés és saját maguk iránt is), el­sősorban a politikai feladatok meg­oldásának lehetőségeivel, a gazda­ságpolitikai célok megvalósításának mikéntjével, a munkahelyi kollek­tívákkal összefüggő témákkal és gondokkal foglalkozott. Háttérbe szorultak az egyéni problémákat, sé­relmeket kifogásoló személyes vé­lemények. Ez figyelemre méltóan jelzi a párttagság érettségének fo­kozódását, annak a felelősségnek a növekedését, amely mind szélesebb körben bontakazott ki pártunk XII. kongresszusát követően. A beszélgetések során határozott igény fogalmazódott meg a váci DCM-nél, a Zsámbéki-medence Tsz- ben a munkaszervezéssel, a munka- fegyelem javításával, a differenciált bérezés helyes alkalmazásával össze­függően. A- feladatok megoldásának még következetesebb ellenőrzését és az indokolt felelősségrevonás szüksé­gességét hangsúlyozták Százhalom­batta és Gödöllő város kommunis­tái. A beszélgetések során egyetér­tő vélemény, alakult ki ^z üzemi demokrácia meglevő formálnák jobb“ kihasználásáról. Szentendre városban és a váci Fortéban igényelték, hogy az üzemi kollektívák a szocialista brigádok az éves tervek kialakítá­sában, előkészítésében is kapjanak nagyobb szerepet. A beszélgetéseken a párttagság eléggé széles körben vetette fel, hogy még tartalmasabbá lehet és kell ten­ni a pártéletet. Ennek egyik felté­tele, hogy a pártalapszervezeti ren­dezvényeket, főleg a párttaggyűlése­ket jobban készítsék elő. Bírálóan szóltak Vác városban és a budai járás alapszervezeteiben arról, hogy az alapszervezetek vezetőségei nem kellően használják fel a politikai és szervező-mozgósító munkában a pártcsoportokat. A taggyűléseket jó politikai légkör, a pártszerűség, a párttagság meg­növekedett felelősségérzete, nagyfo­kú aktivitása és a korábbi éveknél is őszintébb véleménynyilvánítása jellemezte. Az összegzett tapaszta­latok azt mutatják, hogy a beszá­molók a XII. kongresszus határoza­tait figyelembe véve mértéktartóan, de reálisan értékelték az elért ered­ményeket. Kiemelkedően jó beszámoló tag­gyűlések voltak a Ganz Árammérő gödöllői gyárában, a Mechanikai Műveknél, a Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál. Ezekben az üzemekben az alapszervezetek vezetőségei igen jól hasznosították a párttagsággal foly­tatott beszélgetések tapasztalatait a beszámolókban. A Ganz Árammérő­ben a párttagság a vita során is ki­fejezte egyetértését a párt politiká­jával, és a legfontosabb életszínvo­nal-politikai kérdésekben is azt tag­lalták, hogy mit tehet a vállalati kollektíva, a nagy politikai célok megvalósításáért. Általában jellemző volt, hogy a párttaggvűláseken nem merültek el a szűk, helyi témákban. Szinte min­denütt e kongresszuson meghirdetett országos programunk eredményes megvalósítása érdekében végzendő kollektív munka jobb lehetőségeit taglalták. Ezért vetették fel a Váci Hajógyárban az értékesítés problé­máit, s szinte valamennyi termelő­helyi pártszervezet érdemben fog­lalkozott az energiagazdálkodás to­vábbi feladataival, a tartalékok hasznosításának lehetőségeivel. Szá­mos alapszervezetben, főleg a dabasi és a budai járásokban a vezetői irá­nyító munka fejlesztése érdekében a káderutánpótlás nevelésének szük­ségességére hívták fel a figyelmet. Több alapszervezetben elismerően szóltak az információs munka ja­vulásáról, ugyanakkor igényelték a visszainformálás gyorsítását, így pél­dául Gödöllő városban és a ráckevei járás a tápszer vezeteinél. A termelő területek pártszervezetei alaposan elemezték tevékenységük körülmé­nyeit, lehetőségeit, eredményeik for­rásait, és a meglevő fogyatékossá­gokat, illetve a feltárásra váró tar­talékokat. A beszámolók kiemeltek, hogy az eredményes gazdálkodást a hatéko­nyabb, színvonalasabb és szervezet­tebb munka eredményezte. Ennek szellemében adtak számot eredmé­nyekről a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál, a Dabasi Nyomdában, a sződi és dömsödi tsz-eknél, a Fü- szért-vállalataién ál. Űj vonása volt a mostani beszá­moló taggyűléseknek, hogy a kimon­dottan termelő területeken sem váltak termelési tanácskozásokká. A gazdálkodást, a termelési tevékeny­séget, elsősorban a párt gazdaság- politikai célkitűzéseinek szellemében értékelték, és ennek alapján ítélték meg. Ennek alapján számoltak be a gazdaságpolitikai cselekvési prog­ramok végrehajtásáról is. A gazda­ságos termelés fejlesztéséről adtak számot, szem előtt tartva, hogy tevé­kenységük összhangban legyen a me­gyei és a népgazdasági érdekkel. Értékelték a lakossági igények kiefé- gítését szolgáló munkát. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek pedig a rendkívüli időjárási helyzetből adó­dó további teendőiket értékelték. íj vonásnak tekin'kto, hogy a taggyűlések — a korábbi évektől el­térően — nem tértek ki a pártmun­ka minden részterületére. A figyel­met elsősorban a XII. kongresszus határozataiból adódó fő tennivalók­ra, az év eredményes befejezésére, a legfontosabb politikai feladatok megoldására összpontosították, és ennek alapján — a párttagság véle­ményét is figyelembe véve — vá- zölták'féT'h -jövő év főbb feladatait. A beszámolók többsége természete­sen érdemben is a korábbi éveknél meggyőzőbben szólt az eszmei-poli­tikai nevelőmunka helyzetéről. Igényként fogalmazták meg, főleg a gödöllői járás alapszervezeteiben, a vallásos világnézettel szembeni aktí­vabb felvilágosítást a párttagság és családtagjaik körében. A pártszervezetek taggyűléseinek vitájában külön hangsúlyt kapott az emberi tényezők szerepe. Igen széles körű vita bontakozott ki, a szak­képzés színvonalának emeléséről, a tudati nevelésről, valamint az embe­ri tudás hasznosításáról és megbe­csüléséről. Nagyon sok szép példa hangzott el az emberi összefogásról a községek fejlődését szolgáló pél­damutató munkáról, különösen a gödöllői és a váci járás pártalapszer- vezeteiben. A beszámoló taggyűlések vitáit a nyíltság, tárgyilagosság, ugyanakkor számos helyen az egészséges türel­metlenség jellemezte. Az elhangzott vélemények azt bizonyítják, hogy a párttagság a korábbi időszakhoz képest nagyobb felelősséget érez a népgazdaság helyzetét javító felada­tok megvalósításáért, a párthatáro­zatokból adódó helyi tennivalók el­végzéséhez. Örvendetes, hogy a XII. kongresz- szus útmutatásának megfelelően kedvezőbben alakult az idős párt­tagokkal való foglalkozás. De továb­bi törődésre van szükség, igénylik a rendszeresebb tájékoztatást, a pártéletről, a lakóterületről, mint ezt Abony, Szigetcsép, Kiskunlacháza területi pártalapszervezeteinek tag­gyűlésein felvetették. Fokozódik az igény a tömegszervezetekben, főleg a KISZ-ben dolgozó kommunisták munkája iránt. Erre azért is oda kell figyelniük az alapszervezetek vezetőségeinek, mert a KISZ X. kongresszusára készülve, januárban megkezdődnek a KISZ-alapszervezeti vezetőségválasztások. A pártalap- szervezetek feladata, hogy segítsék vezetésre képes káderekkel is az if­júsági szövetség munkáját. A taggyűléseken a választás óta végzett munka értékelésén túl a párttagság jó tájékoztatást és alapot kapott ahhoz, hogy a februári tag­gyűléseken érdemben tudják elhatá­rozni a jövő évi munkatervi felada­tokat. A taggyűlési értékelések, az elfogadott határozatok jó alapul szolgálnak a pártalapszervezeti munka további fejlődéséhez. Az újjáválasztott alapszervezeti vezetőségek nagy felelősséggel, a párttagság igényeit is figyelembe véve készítették elő és tartották meg a taggyűléseket. Megelégedéssel fo­gadta a párttagság, hogy az alap­szervezetek vezetőségei visszatértek a vezetőségválasztó • taggyűléseken elhangzott javaslatokra, illetve rea­gáltak a pártcsoportbeszélgetéseken elhangzott észrevételekre. A beszámpló taggyűlések színvo­nalát, tartalmát erősítette, hogy a párttagság döntő többsége a XII. kongresszus anyagának és határo­zatának megfelelő ismeretében vett részt a munkában. Az irányító pártbizottságok sokol­dalúan szervezték meg a kongresz- szusi és a saját pártértekezleteik határozatainak egységes értelmezését a párttagság körében. A taggyűlése­ken megerősítették a párttagságnak a kongresszusi irányelvek során ki­fejtett véleményét, a párttagság pe­dig mély meggyőződéssel fejtette ki, hogy helyesnek tartja pártunk irány­vonalát, egyetértenek az őszinte, reális helyzetelemzéssel, és készek a megjelölt feladatok megoldására. DR. ARATÖ ANDRÁS, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára Forradalom Vasas Károly bronzszobra Kezdjük a végpontokkal. Az egyik: lapunkban is hírt adtunk ró­la, hogy Vácott — a Forte Fotoké­miai Ipar területén — összedőlt egy épülőfélben levő, acélszerkezetes raktárcsarnok. Ezzel rokon eset: Szigetszentmiklóson, szakszerűtlen kezelés miatt, fölborult egy daru. A másik végpont: a legutóbbi években esztendőnként átlagosan a kivitelező építőipar 1800—1900 darab, százezer forintnál értékesebb beruházást ké­szített el a megyében, nagy többsé­güket az előírt vagy annál is jobb minőségben. Végpontok között az át­lag: késedelmekkel és határidőre átadott ékítmények váltakozása, bri­gádok. rjwelvek munkájukhoz a ne­vüket áSfik, s nehezen előkeríthető felelősök, akik durván megsértik a technológiai s a munkafegyelmet. Lakások, kiváló minőségben, s ottho­nok. elképesztő hosszúságú hibajegy­zékkel. Gépek, a végső lerobbaná- sig hajtva, s gépek, hetekig tétlenül. Most már: melyik képnek higgyünk? Ami még fontosabb: melyik a jel­lemző? Kiszolgáltatott vevő Több mint két esztendeje, 1978. október 12-i ülésén hozott határo­zatot az MSZMP Központi Bizottsá­ga az építő- és építőanyagipar hely­zetéről és fejlesztésének feladatairól. Az alapvető átalakulásokhoz nem elég két év egyetlen népgazdasági területen sem, azaz igazságtalanság lenne ezt számon kérni az építőipa­ron. Az viszont jogos igény: ami megtehető, abban ne legyen késede­lem. Sok minden történt két eszten­dő alatt, ám figyelmet érdemel: amíg az egyik vállalat szembetűnően javította munkáját — mint a Közép­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat —, addig a másik — így a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalat — alig valamit jutott előbbre. Ezeknek az eltéréseknek vannak ob­jektív okai, de éppúgy lelhetők okok a cégek belső szervezetében, mű­ködésében, vezetési stílusában, mun­kavállalói szemléletmódjában, azaz olyan tényezőkben, amik nem igé­nyelnek különösebb beruházást, mégis korszerűsíteni lehet azokat. A korszerűsítés indítéka vagy a belá­tás vagy a gazdálkodási környezet közvetítette kényszer. Pest megyé­ben azonban egyetlen építőipari szervezet sem futkos munka után; szemben az országosan kibontakozó irányzattal, a megyében még jó ideig nem te-rnntődik összhang az építési igények és a tényleges kivitelezési gépessé .'„k között. Folytatva a furcsa, ellentmondá­sos tényezők említését: a Pest me­gyei Állami Építőipari Vállalat hosz- szú évek óta nem küzdött olyan sú- Ivos létszámgondokkal, mint az idén. A cég székhelye a főváros ugyan, de mert mnevei válla’at. nem rész°sül- hetstt abban a bérorefereneiában, amit a fővárosi építőipar kapott. Dolgozói egy részének mást sem kel­lett tennie a jövedelemnövekedés érdekében, mint kilépni az egyik s belépni a másik helyen ... ám jogos a kétség: miként van ez összhangban a társadalmi érdekeltséggel, a telje­sítménnyel fedezett bérgyarapodás- sal?! A megye a fővárossal együtt alkotja a Központi Iparvidéket, azaz , meglehetősen képtelenség olyan ha­tárvonalat húztii; hogy ami építés­ként elsőrangú két kilométerrel távolabb, az huszadrangú lehet má­sutt, mert az „csak a megye”. Sarokba állított érdek Jól érzékelteti az ellentmondásos helyzetet — s vele azt is, miként sikkadnak el a kamatoztatnató tar­talékok —, hogy tavaly a kivitelező építőipar összteljesítményéből csu­pán 41 százalékkal részesedtek a megyei székhelyű cégek, ám például Szentendre esetében — ahol pedig rengeteg az építenivaló, s ráadásul, a műemlék jelleg miatt az átlagos­nál bonyolultabbak a teendők — ez az arány évek óta mindössze 15—20 százalék...! Ezért azután ahány építési feladat a patinás kisvárosban, szinte annyi vállalkozó, annyiféle szervezettel, költséggazdálkodással, fölszereltséggel, igyekezettel és — tisztességgel. Tisztesség: sajnálatosan nem sok változás van abban, hogy gyakorla­tilag a kivitelező építőiparban a tényleges munkaidő heti négy nap. Az érv: utaznak haza a dolgozók. A tapasztalatok viszont arra figyel­meztetnek, hogy a négynapos mun­kahét segítségével nem az otthon töd'töibt idő emelkedett, hanem mód nyílott jelentős magánmunkák föl- vállalására. Korántsem ritkaság, hogy teljes brigádok létszámhiány nélkül vonulnak fel egy-egy csalá­di ház, nyaraló, garázssor építésé­re svarcban, s mert az ilyen helye­ken a keresetet nem lehet összevet­ni a hivatalos órabérrel, vajmi ke­veset számít, hogy a főfoglalkozás­ban lesz-e minőségért járó pré­mium ... S az sem nyom sokat a latban, az irányítók miként szerve­zik a munkát, hiszen ha gond van, akkor addig töltik a homokot a számlák összegéhez — azaz addig kerekítik el nem végzett terepegyen- getéssel, a ténylegesnél távolabbi­nak feltüntetett szállítással, a valós talajviszonyoknál nehezebb feltéte­lek elismertetésével a teljesítmé­nyeket —, míg az egyéni meg a cso­portérdek is kielégítettnek látható. Csak éppen az össztársadalmi érdek sírdogál a sarokba állítva. Ahogy alig harmonizálnak az össztársadalmi érdekeltséggel a fej­lesztési eredmények kamatoztatásá­nak tényei. Igaz, 1975. és 1979. kö­zött több mint a kétszeresére növe­kedett a megye kivitelező építőipa­rában a gépek, berendezések brut­tó értéke, ám ezeknek az eszközök­nek a kihasználtsága romlott! így már érthető — de: el nem fogad­ható —, hogy a szabályozási meg­szorításokon túl az eszközhaité- konyság csökkenése is közrejátszott az eszközarányos nyereség mérsék­lődésében, ami különösen a taná­csi építőipar esetében volt szembe­szökő tavaly. Keserves igazság, de tudomásul kell venni az összefüggést: a szer­vezetlenség fegyelmezetlenséget szül, a rendetlenségben éltűMk á felelőt­lenség — így az anyaggazdálkodás egyes esetekben megdöbbentő, álta­lában laza állapota ---, nem derül fény a pazarlásra, a jogtalan szám­lázásra, a teljesítmények és a bé­rek tényleges viszonyára. Csak ez utóbbira utalva: a megyében tavaly és idén azoknál az építőipari szer­vezeteknél nőtt a leggyorsabban a foglalkoztatottak havi átlagkere­sete, ahol a gazdálkodás eredmé­nyessége alig vagy semmit sem ja­vult .;. ! Ez egyértelműen arra mu­tat, a termelőhelyek némelyikének vezetése .még ma sem érti igazán, fogja fel a megváltozott körülmé­nyek közvetítette követelményeket, hanem — engedve a rövid távú ér­dekeltségnek — mindenáron igyek­szik megtartani a munkaerőt. Az így megtartott munkaerőtől viszont — e munkaerő egy részétől, hogy igazságosak legyünk — nagyon ne­héz többet, jobbat követelni, azaz, kialakul a bűvös kör, ahol már nem ■tudni, ki kinek dirigál, ki miben parancsol. Mielőtt félreértés lenne: nemcsak a fizikai foglalkozásúak esetében igazak az előbb leírtak, hanem az építőipar teljes állományára. Hi­szen a gyenge építésvezetőnek, gép- csoportvezetőnek alig kevesebb a pénze, mint annak, aki becsülettel teszi a dolgát, ezért nem meglepő: a kilépők között megnőtt a vitatha­tatlanul jól dolgozók, szakmailag kiválóan képzettek aránya. Sajná­latosan, nem a fegyelmezetlenek, a lógósok mennek el elsősorban, ha­nem azok, akik szeretnének, de nem tudnak sokát, pontosan, fegyelme­zetten, s ami a legfőbb, folyamato­san dolgozni. Ki és miért fizessen Az MSZMP Központi Bizottsága 1980. november 13-i ülésén jóvá­hagyta a hatodik ötéves terv irány­elveit. Ebben a dokumentumban ol­vashatjuk: „Az építési-szerelési te­vékenység összetételében igazodjék a kereslethez, emelkedjék a fenn­tartási és felújítási munkák aránya. Differenciáltan folytatódjék az épí­tőipar korszerűsítése. A költséggaz­dálkodást az építőiparban is javí­tani kell.’’ Lehet-e a mainál többet, a mai­tól eltérőt követelni? Ügy tűnik, igen: a legfrissebb ta­pasztalatok szerint érezhetően meg­nőtt a megyében az építőipari vál­lalatok szerződéskötési készsége. Ügy látszik, kezd rangja lenni: ki, és miért fizet. MÉSZÁROS OTTÖ Végponíofc az építőiparban Tartalékok, homokkal befödve

Next

/
Oldalképek
Tartalom