Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
I 198». DECEMBER 13., SZOMBAT av MEGKEZDŐDÖTT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA lesz erre egy nagyon jó alkalom. Nevezeteden, a jövő esztendőben dönteni kell az ötnapos munkahét bevezetéséről. Mindenképpen az a helyes, hogy ennek részleteit a különböző munkaterületeken maguk az érintettek — tehát a vasasok, a pedagógusok, a kereslcedelmi dolgozók —, vitassák meg, és mondjanak véleményt, mielőtt megtörténik a döntés. A munkásosztály számára az érdekvédelmi funkció adja ma is a szakszervezetek történelmi igazoltságál. Éneikül a szocializmusban sem szakszervezet a szakszervezet. A szakszervezetek képesek arra, hogy a társadalomban létező érdekés nézetkülönbségeket felszínre hozzák. A szakszervezeti mozgalomnak a maga eszközeivel szolgálnia kell. és szolgál is a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De a társadalmi érdekek érvényesítése n.em szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intézményes kifejezését, az egyéni, vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét, mert ezzel előbb- utóbb maga a társadalmi érdek, a távlati érdek, a közös ügy érvényesülése kerülne veszélybe. Hunya Islván, Gáspár Sándor és Kádár János eszmecseréje a tanácskozás szüneteben AZ ÉRDEKEK ÖSSZHANGJA hez való viszony, annak igenlése. Egész tevékenységünkkel erősítjük, támogatjuk a munkáshatalmat. A társadalom célkitűzései nem közömbösek számunkra. Azokat sajátunknak tekintjük. Ehhez azonban jobban meg kell érteni a szakszervezeték szerepét a fő feladatok kialakításában és végrehajtásában. Nem szabad saját magunk — és tagságunk — figyelmét csak a végrehajtásra korlátoznunk. Jobban meg kell ismerni és ki kell fejezni tagjainknak a szocialista társadalom építésével és fejlesztésével kapcsolatos, ténylegesen jelentkező igényeit és szándékát. A szocialista társadalomban a szakszervezetek azzal, hogy részesei a hatalomnak, korántsem alakultak át „állami szervezetekké”. A szocialista államot és a szakszervezeteket a célok alapvető azonossága köti össze, de gyakorlati funkcióik mások. A szocialista állam nem ellenőrzi a szakszervezetek tevékenységét, viszont az állam tevékenysége a tömegek ellenőrzése alatt áll. Ebben a társadalmi ellenőrzésben a szalzszervezetek is részt vesznek. Az állami és a szakszervezeti szervek valamennyi szinten egyenrangú pamerek. Alá- és fölérendeltségi viszony nincs közöttük. Feladatuk: együttműködni az együttes célért és segíteni egymást. Az állami és a gazdasági szervekkel a közös cél megvalósítása érdekében történő együttműködésünk természetszerűen magában foglalja, hogy ha valamely állami vagy gazdasági szerv döntései a dolgozók érdekeit csorbítanák, vagy törvényeket sértenének, az ellen határozottan fel kell lépnünk. Ehhez minden eszköz rendelkezésre áll egészen a vétójogig. Ebben az együttműködésben nagy jelentőségűek az iparági szakszervezetek és a miniszterek, a megyei állami és szakszervezeti vezetők tanácskozásai, valamint az igazgatók és az szb-titkárok tárgyalásai. Külön ki kell emelni a kormány és a SZOT vezetőinek mintegy húsz éve tartó rendszeres kapcsolatát. Bevált az a gyakorlat is, hogy a SZOT képviselője rendszeresen részt vesz a kormány ülésem. Ezek a találkozások nem mindig a teljes egyetértés jegyében zajlanak le. Sokszínű és eleven viták vanriak. De nem a presztízst védjük a vitákban. hanem kölcsönösen a dolgozók, a társadalom üsyét szolgáljuk. Nagy értékű ez a gyakorlat, hasznára van a szocialista építőmunkának. A DEMOKRÁCIA SZÉLESÍTÉSE A szakszervezetek tevékenységének alapkérdése az érdekképviseleti, az érdekvédelmi és a gazdaságsegítő tevékenység egysége. Ma a legtöbb nehézség az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység érvényesítésében jelentkezik. Miben jelentkezik ez a nehézség? Abban, hogy érdek- képviseleti tevékenységünk gyakorlása eddig lényegében a szakszervezeti vezető testületekre hárult. Ök alakították ki a szakszervezetek véleményét a kormány, a különböző állami szervek elképzeléseivel kapcsolatban. Ez a gyakorlat eddig megfelelt, de most tovább kell lépnünk; következetesen figyelembe kell venni a közvetlen demokrácia adta lehetőségeket is. A szakszervezeti vezető testületeknek véleményük kialakítása előtt, minden fontosabb kérdésben ki kell kérniük a tagság, a bizalmiak, a bizalmi testületek véleményét. Most A dolgozó, az állampolgár számára a munkáshatalom erkölcsi értéke szürkül el, ha nem intézik emberségesen, elveinknek megfelelően az ő ügyét. Az érdekvédelemben számolni kell a társadalmi realitásokkal, de ugyanúgy számolni kell az emberekkel, szükségleteikkel, érdekeikkel is. A szakszervezeti érdekvédelemnek a munkahelyen — a napi értelemben véve —, alapvetően egyénekre irányú- lónak kell lennie, főleg a munkabér, a munkakörülmények, a munkavédelem kérdéseiben. Ez gyakorlatilag azt követeli, hogy felettük, mellettük és nélkülük nem szabad előre eldönteni a dolgozókat érintő kérdéseket. Mindez azonban nem mégy vita nélkül éi „harc” nélkül. Maga a társadalmi érdek sem érvényesül megfelelően, ha nem tudjuk összekapcsolni a csoport- és rétegérdekekkel, mert nem létezik „önmagában” a csoport- és egtléni érdektől teljesen független társadalmi érdek. Arra kell törekedni, hogy az egyéni és rétegérdekek a demokratikus fórumokon hangot kapjanak, és a társadalmi érdekkel összhangban megoldódjanak. Mindezek következtében a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységében előtérbe kerül az érdekek hozzáértő felmérése és ésszerű kompromisszumok útján történő kielégítése. Természetesen, ennek a munkának távolról sincsenek olyan látványos formái, mint a kapitalista országok szakszervezeti tevékenységének. Innen származhat az a látszat, mintha a szocialista társadalomban működő szakszervezetek és a szocialista gazdasági, vagy állami vezetés viszonya idilli lenne, közöttük semmiféle vita vagy konflik- ' tus nem létezne! Pedig létezik, csak ezek megoldási módja merőben más és sokkalta gyümölcsözőbb a dolgozók számára, mint a tőkés viszonyok között. A szakszervezet vonzereje oly mértékben nő, amilyen mértékben kapcsolódni tud tagságához, a mögötte levő szociális réteghez, ahogyan ragaszkodik a maga sajátos érdekvédelmi arculatához és szociális bázisához, és ehhez erősen kötődve keresi a maga sajátos mozgásterét a célok, feladatok megvalósításának segítésében. Alapvető tévedést tükröz az a gyakorlat, amelyik a közvéleményt foglalkoztató, általa jól-rosszul ismert gondokról hallgat, mert ezt valamilyen meggondolásból kellemetlennek érzi. A társadalmi feszültségek akkor is megvannak, ha nem beszélünk róluk. Ahhoz, hogy ezeket feloldjuk. ismernünk kell tükröződésüket a közvéleményben, mé yrehatóan, sokoldalúan vizsgálnunk kell a kiváltó oktjik^t-. Mindezekről — a gyakorlatnak megfelelően — nyíltan kell beszélni a dolgozókkal és elő kell segíteni sajátos eszközeinkkel a megoldást. Hazánkban joggal úgy érezzük, hogy megtettük mindazt, amit lehetett, életünk jobbá- tételéért. Még akkor is, ha még mindig nincs elég lakás, akkor is, ha most magasabbak az árak és ha bizonyos rétegeknek, jól tudjuk, még alacsony a keresete. Meggyőződésünk azonban, hogy ma csak ennyire van lehetőségünk. Ám azon kell együtt dolgozni, hogy holnap többre legyen módunk. tett. Egymillió dolgozó szólalt fel, értékelte tevékenységünket és az eddigieknél is magasabb követelményeket támasztott. Mindezek összegzéseként a szakszervezetek mintegy 600 ajánlást és több mint 800 észrevételt küldtek a SZOT-hoz. Ezek az ajánlások tartalmaznak minden olyan fontosabb kérdést, amely a dolgozókat foglalkoztatja és átfogják a szakszervezetek tevékenységének egészét. Az ajánlások jelentős ré- ' szét figyelembe vettük az írásos jelentés,' valamint a határozati javaslat elkészítésénél, a többit pedig be kell építeni a szakszervezetek napi munkájába és távlati terveibe. A felszólalások és az ajánlások alapvetően három-négy téma köré csoportosulnak. Leggyakrabban a gazdálkodással, a kiegyensúlyozott, nyugodt munkához szükséges feltételekkel, a dolgozók aktivitásának, tenniakarásának kér-' déseivel foglalkoztak.-Sok felszólalás és ajánlás foglalkozott a demokrácia érvényesülésével, a művelődési lehetőségekkel, valamint a szakszervezetek belső életével is. Tevékenységünknek ez a széles körű értékelése, a tennivalók együttes mérlegelése lehetővé teszi, hogy itt, a kongresszuson az ajánlásokban szereplő kérdéseknek ne a részleteivel, hanem főbb összefüggéseivel foglalkozzunk. Ugyanakkor az egész szak- szervezeti mozgalomnak le kell vonni belőlük néhány következtetést is: — mindenekelőtt azt, hogy a választások során ismét érezhető volt, milyen Beszélgetések a szünetben Munkások és munkaadók A PEST MEGYÉBEN választott küldöttek többsége nő. Lányok, asszonyok képviselik a vasasokat, az építőket, a kereskedőket, a textileseket. De a többi szakma művelői között is sokan vannak a szebbik nemből. Közéjük tartozik Tasnádi Gábomé, a Ganz Műszer Művek gödöllői árammérő gyárának műszerésze, bizalmi. — Vajon miért választották meg kongresszusi küldöttnek? — A választott vezetők között Gödöllőn, illetve a gyárban is egyre többen vagyunk. A kollégák szerint azért, mert nem ijedünk meg az árnyékunktól. Ha a közösség ügyes-bajos dolgai után szaladgálunk, azt ugyanúgy tesszük, mintha a családért kellene kiállni. — Kellemes feladat. — Nem is tudom. Valóban az, ha becsületesen eleget tudunk tenni a megbízatásoknak. De azt hiszem, a bizalmi dolga nemcsak ebben áll. Nem népszerű ha rászólok a kollégákra: ne írjanak be le nem dolgozott túlórát, ha elejét vesszük a munkahelyi lopásoknak. vagy ha a jogtalan igényeknek nem vagyunk szószólói. Szóval amikor azt bizonygatjuk, hogy nemcsak munkások. hanem munkaadók is vagyunk. De hogyan sikerül a valóban megalapozott kéréseket, igényeket elintézni? — Kompromisszumokkal. Abból' indulunk ki, hogy minden kifizetett forintnak a munka az alapja, s ezért szőkébb környezetem, a kísérleti műhely dolgozói is sokat tehetnek. Most például több olyan új termék is született nálunk, amely jövőre az ideinél sokkal nagyobb nyereségre ad lehetőséget. A KONGRESSZUSI dokumentumokban. s az első napi vitában egyaránt sok szó esett a kereskedőkről. Vas János, a KPVDSZ főtitkára tette szóvá, hogy fizetésük az iparágak sorrendjé- bn az utolsó, pedig... Erről a bizonyos pedigről Tányéros Mártának, a Váci ÁFÉSZ 25 éves csoportvezetőjének, szakszervezeti bizottsági tagnak is van mondandója. — Remélem nemcsak én gondolom úgy, hogy ami nekünk, kereskedőknek fáj, az az egész ország gondja. Kevés az üzlet, nagy a zsúfoltság, éppen ezért a boltokban gyakran ideges a légkör Ennek a levét a bolti eladók isszák meg 10—15 százalékkal kevesebb fizetésért, mint amennyi a többi szakma átlaga. A helyzet — mi úgy látjuk —, a XXIII. kongresszus óta alig javult — sőt ami a lakosságnak könnyebbség, számunkra újabb nehezen megoldható Tusnádi Gáborné Tányéros Márta feladat: például a csütörtöki bevásárlónap miatti késői nyitvatartás. Sokat beszélünk az ötnapos munkahét bevezetéséről. Vajon a kereskedők pihenőnapját hogyan sikerül majd megszervezni? e Nem azt várjuk a kongresszustól, hogy a lakosság érdekeit sértő megoldást erőszakoljon ki, mi magunk is törjük a fejünket az ötleteken. Mert nemcsak arról van szó, hogy hogyan jobb a bolti eladónak, a pincérnek, hanem arról . is: sikerüljön megőrizni a ma véleményem szerint körülményekhez képest színvonalas ellátást. Márpedig — mivel a kereskedelmi dolgozók többsége nő. olyan körülményeket kell teremtenünk, hogy össze lehessen egyeztetni a napi munát az otthoni feladatokkal. Különben elmenekülnek az emberek erről a pályáról, s ennek valamennyien kárát látnánk. Csulák András nagymértékben van jelen és hat életünkben a dolgozók felelősségérzete, kötelességtudata, önmagunk és a társadalom sorsának alakulása iránt; — fontos következtetés, hogy a dolgozók látják és értik: minden eddigi eredményünk csak kemény és következetes munka alapján jöhetett létre. Jövőbeni. munkánk eredményességét is jórészt abban látják, mennyire tudunk szabad utat biztosítani a tenniakarásnak, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, a szürkeséggel, jobban vegyük észre a valós emberi értékeket és jobban becsüljük meg a közösségért tenni akaró és a közösségért cselekvő embereket; — nem talajtalan követeléseket támasztottak, hanem — a dolgozók felelősségével — reálisan megfogalmazták azt, amit elvárnak önmaguktól és mindenkitől. Azt helyezték előtérbe, ami előreviszi a dolgozók, a társadalom ügyét; — az ajánlások bizonyítják, hogy a dolgozók csakúgy, mint a szakszervezetek, belülről és cselekvőén, nem pedig kívülről és tétlenül nézik az eseményeket. Gazdaságpolitikánk és általában céljaink reagálásának alapvető feltétele, hogy sikerül-e minden erőt összefognunk a végrehajtás érdekében, sikerül-e elfogadtatni a célokat és cselekedni értük. SZOCIALISTA MUNKAVERSENY AJÁNLÁSOK, ÉSZREVÉTELEK A szakszervezetek munkájá- kon. az iparági-ágazati kong- ról, annak eredményeiről és resszusokon széles körű és gyengeségeiről, a választáso- megalapozott értékelés szüleEddigi eredményeink elérésében a szocialista munkamozgalmaknak nagy szerepe volt. A dolgozó embernek a szocializmus iránti elkötelezettsége öltött tjenne konkrét formát. Változatlanul úgy tekintünk a munkaversenyre, a szocialista brigádmozgalomra, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhetetlen segítőjére, a magatartás, a gondolkodás és a tisztességesen végzett munka tömeges formálójára. A továbbfejlődés lehetőségeit a közeljövőben ismét meg kell határoznunk. Arra kell törekedni, hogy a munkahelyi közösségeknek nagyobb legyen a felelőssége és szava az egyes emberek munkájának, magatartásának anyagi és erkölcsi elismerésében. Meg kell személyesíteni a kollektívákban az eredményeket is, a hiányosságokat is. A közösségek mögött „ne tűnjön el” és váljon személytelenné az egyes ember munkája, kötelessége, magatartása. Váljék világossá mindenütt és mindenki előtt, hogy elkötelezett magatartás csak megbecsült munka, konkrét célok rendszerében bontakozhat ki teljesen. A mi társadalmunk a munka társadalma, amely az embereket elsősorban munkájuk és nem rangjuk szerint becsüli. Ezért arra törekszünk, hogy ne süllyedjen el egyetlen hasznos kezdeményezés sem az értetlenség, a közömbösség ingoványában. / A dolgozók tenniakarása teljes mélységben csak a demokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakoroljuk. Szakítani kell ezzel a Szemlélettel és gyakorlattal. A demokrácia jelszava helyes, önmagában is jelentős. De félrevezet, ha a tömegeknek valójában nem ad módot arra, hogy saját vállalatuknál a gazdálkodás, az elosztás alapkérdéseit érdemben tudják vitatni és ha a viták leszűkülnek kisebb jelentőségű problémákra. A puszta részvétel még nem jelent fejlett munkahelyi demokráciát: statisztikaként is lehet szerepeltetni. A munkahelyi demokrácia ennél több: a döntésben, a végrehajtásban, az ellenőrzésben való részesedés, a tényleges hatalmi jogkörök birtoklása. A gazdasági feladatokat a vezetők önmaguk egyedül képtelenek megoldani. Kell a dolgozók, a tömegek egyetértése, helytállása, ellenőrzése. Más út nincs. Mély meggyőződésünk. hogy a vezetők és vezetettek megfelelő és a mi elveink szerinti alkotó kapcsolatainak kiépítése nélkül nincs igazi előrehaladás. Most a munkahelyeken megérett a lehetőség a demokrácia fejlesztésének újabb lépéséhez. A gazdasági vezetők kinevezésébe. munkájának megítélésébe történő beleszólást kiszélesítjük az igazgatótól egészen a munkahelyi vezetőkig. Meggyőződésünk, hogy ez jelentősen elő fogja segíteni a feladatok végrehajtását, a dolgozók és a vezetők közötti viszony további javulását. AZ EREDMÉNYEK MEGŐRZÉSE Látnunk kell. hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságában nem tudunk jelentősebb eredményeket felmutatni, addig az életszínvonal gyors fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan realitás, amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb feladatunk az elért élet- színvonal megőrzése. Ismerve azonban lehetőségeinket, jól tudjuk, hogy a mai életszínvonal megőrzése, s az életkörülmények jobbítása is nagy erőfeszítést, és mindany- nyiunktól nagyon kemény, következetes munkát igényel. A szakszervezetek ezúttal is hangsúlyozzák, hogy mindarra, amit az életkörülmények és az életszínvonal javításában elértünk, büszkék lehetünk. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy az eddig elért színvonal még nem az, ami céljainkban szerepel. Tovább akarjuk javítani az ^életkörülményeket. tovább akarjuk növelni az életszínvonalat. A VI. ötéves terv előkészítésében a szakszervezetek részt (Folytatás a 4. oldalon.)
