Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
%Müm 1980. DECEMBER 13., SZOMBAT MEGKEZDŐDÖTT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA (Folytatás a 3. oldalról) vettek. A tervben megjelölt életszínvonal-intézkedéseket reálisnak és igazságosnak tartjuk. Reálisnak, mert nem tűznek. ki többet, mint amennyire megvan a lehetőség. Igazságosnak, mert oda juttatják a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ha a gazdálkodásban többet érünk el a tervezettnél, senkinek ne legyen kétsége, hogy ezt a többletet is megfelelő módon elosztjuk. A, tervben célként tűztük ki: — növeljük' a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot; — emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjaik összegét, illetve a gyermekgondozási segélyt; — tovább (akarjuk bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az általános iskolai hálózatot; — könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását és keressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakás- építési akciókba; — a családi pótlék emelésével segíteni szándékozunk a nagycsaládosoknak; — jelentős intézkedéseket teszünk az egészségügy fejlesztéséért, a szolgáltatások javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt javításáért. Mit fejeznek ki ezek a szándékaink? — Társadalmunk humanitását; — azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni; — e szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot; — még tovább szorítják visz- sza a nem munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét; — ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növekedni fog azoknak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Mindezért terveink találkoznak a dolgozók igazságérzetével. Ezért tartják a szakszervezetek is reálisnak és igazságosnak a VI. ötéves tervben foglalt célkitűzéseket. A mai világgazdasági helyzetben értéke és tekintélye van az olyan szándékoknak és terveknek, ha egy ország vállalkozik arra, hogy meglevő eredményeit megőrzi, sőt, több tekintetben tovább is fejleszti. Tudjuk, hogy ma még több a jogos igény, mint amit jelenleg ki tudunk elégíteni. Tudjuk azt is, hogy vannak még bér-, jövedelmi és szociális feszültségek, amelyeket — amint a lehetőségek engedik — fel kell majd oldani. De most, ha nem tudjuk egyszerre mindenkinek a jogos igényét kielégíteni, ákkor természetesen rangsorolni kell országosan is, üzemi méretekben is. Nem tudunk egész rétegek helyzetén egyidejűleg javítani, tehát na- gyobb szerepet kell kapnia az egyéni elbírálásnak a bérek és jövedelmek elosztásában, a végzett munka alapján. Szükséges az is, hogy segítsünk azokon a dolgozókon, családokon, akiknek a szociális helyzetén javítani kell. Különösen fontos, hogy az életszínvonalra, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyilvánosságára még nagyobb figyelmet fordítsunk a munkahelyeken. Ott ugyanis sokat tehetnek azért, hogy a szocialista elosztás valóban a társadalmi ígazságérzetnek megfelelően történjen. A mai helyzetben növekszik a vállalatok felelőssége abban, hogy az életszínvonalat megőrizzük, hogy a reálbér ne csökkenjen, és a legfontosabb társadalmi juttatások reálértékét szinten tartsuk. INDOKOLT ÁRINTÉZKEDÉSEK Ma már bevonult gyakorlatunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szak- szervezeteknek eddig és most is külön gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a véleményünk, hogy szocialista viszonyok között az árakat nem szabad emelni. Ez az álláspont — ma már látjuk — tarthatatlan. Az életnek megvan a maga realitása. Nekünk is tudomásul kellett venni azt, hogy az árak nálunk sem maradhatnak mozdulatlanok, a termelési költségek növekedése miatt. Ez, jól tudjuk, gondot okoz. Például olyan gondot, hogy az árak emelkedése az átlagnál súlyosabban érint egyes dolgozó rétegeket, családokat és egyéneket. Mit lehet tenni? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni és számolni kell vele az életszínvonalpolitikában mint tényezővel. Ezért úgy véljük, a kormány- nyál együtt nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy az áremelkedések ne okozzanak nehézséget életszínvonal-politikánk megvalósításában. Az állami szervek minden árintézkedés indokoltságát, szükségességét és hatását sokszorosan mérlegeljék, azaz „százszor mérjünk, mielőtt egyszer döntünk”. Ez arra is kötelez; az állami szerveket, 5 hogy mielőtt döntenek az árak emelkedéséről, gondosan elemezzék a termelési költ. ségek alakulását, növekedésük indokoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasztói árakat. Ugyanakkor tovább kell szigorítani az állami szervek árellenőrző tevékenységét, meg kell akadályozni a visszaéléseket, a nemtörődömséget, a hanyag munkát. Mozgalmunk számára gondot okoz az is, hogy az áremelkedések hatásainak az ellensúlyozására nem készültünk fel. A fogyasztói ár emelkedésének hatása ellen ma még szocialista viszonyok között sincs más eszköz, mint a béremelés, amely a munkásmozgalomnak szinte egyetlen eszköze száz év óta. Ügy véljük, hogy ebbe nem kell beletörődnünk. Találni kell más eszközöket is. Ehhez szükséges elemezni, hogy a dolgozó emberek jövedelmét milyen kiadások milyen arányban terhelik. A szakszervezetek számára úgy tűnik például, hogy a lakásfenntartás terhei hazánkban a jövedelmekhez mérten magasak. A kiadások gondos elemzése szükséges életszínvonal-politikánk pontosabb, részletesebb körvonalazásához. Ez lehetőséget adna az életszínvonal összetevőinek egymáshoz viszonyított, harmonikusabb alakításához. feladatokkal kell foglalkozni, amelyek megfelelnek hivatásuknak, jogkörüknek. De ezekkel érdemben kell foglalkozni! Erélyesen szelektálni kell, kevesebb feladatot kell kitűzni, de azt alaposan és következetesen kell elvégezni. A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan képzett apparátus. Kevesebb papirosmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át- meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott, állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivistái, felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezik dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Valamennyi szak- szervezeti tisztségviselő közül ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat, és dolgozótársaikat is, hiszen közöttük élnek, velük együtt dolgoznak. A tagságnak jobban kell ismernie azt, amit érte, nevében a szakszervezeti szervek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi magáénak és sajátjának a szakszervezetet. Ha mindig megértésre, támogatásra, védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdéseire, aggályaira. Munkánk javítását befolyásolják az állami irányításban bekövetkező változások. Ki kell munkálnunk, hogy az iparági szakszervezetek miképpen működjenek együtt az Ipari Minisztériummal, milyen szervezeti formái legyenek ennek, és milyen feladatok hárulnak a Szakszervezetek Országos Tanácsára. Tovább növekszik a vállalatok önállósága, de a szakszervezeti szervek önállósága is abban, hogy a vállalati döntésekben, a döntések végrehajtásának ellenőrzésében részt vegyenek. Ehhez az üzemi szervezeteknek sokoldalú támogatást kell kapniuk a szakszervezeti mozgalom vezetésétől. Azon leszünk, hogy minél hamarabb megtaláljuk azokat a célszerű szervezeti formákat, módszereket, amelyekkel az új körülmények között segíteni tudjuk az ipar tevékenységét. A három szakszervezeti szövetség együttes létezése realitás. A dolgozó emberek ügyének szolgálata túlnő az országhatárokon és megoldásuk nem bírja el a nemzeti korlátokat, a nemzeti önzést. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban, ha annak hagyományaihoz hűen és következetesen akarunk tevékenykedni, akkor a jelenleginél erőteljesebben és meggyőzőbben kell kiemelni azt, ami összeköt bennünket. Erősítjük és bővítjük kapcsolatainkat a fejlett tőkés országok szakszervezeteivel. Az a törekvésünk, hogy a szocialista országok szakszervezetein túl, az egész nemzetközi munkásosztály is lássa és ismerje, hogy a magyar szakszervezetek a munkáshatalom birtokában mit tesznek a dolgozókért. A fejlett tőkés országokban működő szakszervezetekkel kiépült kapcsolatainknak gyakorlati haszna is van: tapasztalatokat szerzünk arról, hogy a fejlett tőkés országok szak- szervezetei hogyan oldják meg a tagságuk számára fontos kérdéseket. A fejlődő országok szakszervezeteinek a segítése internacionalista kötelességünk. Ebben nem elveink és világnézetünk exportja a célunk. Az vezet bennünket, hogy erőinkhez mérten segítsük ezekben az országokban a szakszervezeti munka megteremtését és fejlesztésének lehetőségeit. Napjainkban nagy érdeklődés kíséri a sajnálatos lengyel- országi eseményeket. Hogy ott mi történt, azt mindannyian tudjuk. Az események indítékainak föltárása és elemzése nem a mi feladatunk. A magyar szakszervezetek szolidárisak a szocialista Lengyelországgal, a lengyel dolgozókkal. Reméljük és hisszük, hogy a szocializmus vívmányait Lengyelországban a párt, a kormány, a szakszervezetek, a dolgozók meg tudják védeni és megtalálják a kibontakozáshoz vezető utat. Mélyen hisszük azt is, hogy ugyanakkor levonják a tanulságokat azokból a hibás módszerekből, amelyek ezt a helyzetet előidézték, lesz energiájuk a hibák megszüntetéséhez, a szocialista építőmunka folytatásához. Lesz erejük szembeszállni minden olyan szándékkal, amely a szocialista rendszer ellen irányul. Hazánk és a szakszervezetek életében egyaránt jelentős időszakot zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedtek eredményeink. Űjabb léNEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÚJ SZERVEZETI FORMÁK Tisztelt kongresszus! A következő években a szak- szervezetek belső mozgalmi életét is tovább kell javítani. Hogy ez így legyen, ebben néhány kérdésnek különleges jelentősége van. Belső munkánk fejlesztésének a szükségességét már huzamosabb idő óta érezzük. A szakszervezetek is több mint húsz éve konszolidált viszonyok között végzik munkájukat. Ez önmagában jó dolog. De a konszolidált viszonyok között mindig megvan a veszélye annak, hogy munka- módszerünk formálissá válik, és feladatainkat rutinból végezzük. Megvan a veszélye annak is, hogy tevékenységünk nem a feladatok megoldására, vagy csak a feladatok megoldására, hanem az eljárásokra és a szokások megtartására irányul. Minden forradalmi mozgalom alapvető követelménye, hogyha befolyást akar gyakorolni a társadalmi fejlődésre, ha változást akar elérni, akkor önmagának is változni kell, igazodva a megnövekedett igényekhez. Kötelesek vagyunk tehát keresni a jobb munka- módszereket, hogy nagyobb befolyásunk és hatásunk legyen céljaink, elveink megvalósítására, a szocialista építőmunkára. A társadalmi munkamegosztásban a szakszervezetek feladatai világosak. Azokkal a A magyar szakszervezetek elveiket és legszebb hagyományaikat követve vesznek részt a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Szolidárisak minden olyan szakszervezettel, amely a dolgozók érdekeit szolgálja, és arra törekszenek, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban tovább erősödjenek és váljanak uralkodóvá a sokoldalú kapcsolatok, egymás tisztelete, megbecsülése és a közös feladatokért érzett felelősség alapján. Ennek megfelelően nemzetközi tevékenységünknek lényegében két fő iránya van. Az egyik a kétoldalú kapcsolatok erősítése, a másik a Szakszervezeti Világszövetségben kifejtett tevékenységünk. Segítjük a Szakszervezeti Világszövetség tevékenységének és céljainak, pozitív törekvéseinek megismertetését, megvalósulását. Az utóbbi időben legutóbb éppen a főtanács moszkvai ülésén tettünk konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy a Szakszervezeti Világszövetség tevékenysége tovább javuljon, megfeleljen a mai kor követelményeinek. péseket tettünk előre. Ugyanakkor gondokban sem volt szűkmarkú ez az időszak. De mindezzel együtt érdemes szétnéznünk az országban. Van mit látnunk, tapasztalnunk. Látjuk, hogyun épült hazánk, gyarapodott népünk. Gazdagabbak, érettebbek lettünk. Ugyanakkor nehézségek is jelentkeztek az energiaválság, a nemzetközi piac és sok egyéb tényező hatásaként. Ezek saját gyengeségeinkre, de erőinkre is rámutattak. Arra, hogy van tudás, van képesség és akarat népünkben, hogy úrrá legyünk gondjainkon. Ahová eljutottunk, oda munkánkkal jutottunk el. A munka mindig központi kérdés volt számunkra, de a jövő minden eddiginél jobban középpontba állítja és életünk egészét meghatározó tényezővé teszi. Az „élet anyját” tiszteljük a munkában, amelytől minden eddigi és „jövendő győzelmünk” ered. Célunk változatlan: a szocializmus építése! Olyan élet megteremtésén munkálkodunk, amelyért a munkásmozgalom és a magyar nép legjobbjai a múltban is és ma is küzdöttek. Jelentős eredményeket értünk el — ezeket kell és érdemes megőrizni, megvédeni és tovább gyarapítani. A mi nagyszerű hivatásunk, a munkáshatalomért érzett felelősségünk szüntelenül arra ösztönöz bennünket, hogy mindig jobbítsunk munkánkon. Most is ezt kell tennünk, mert a mozgalom utóbbi öt esztendeje sem volt hibáktól mentes. Még nagyobb alázattal, még kevesebb önhittséggel, még odaadóbb munkás-lelkiisme- rettel kell ügyünket képviselni, feladva a csalhatatlanságba vetett hitet. A munkásosztály szolgálata nem bírja el a formalitást, a felszínességet, az önzést. Mi büszkék vagyunk arra, amit népünk alkotó munkájával elértünk, de nem hunyhatunk szemet problémáink, gondjaink felett. Társadalmunk a munka társadalma. Igazságosabb minden eddigi társadalomnál. Ezt a társadalmi rendszert mi hoztuk létre. Közös küzdelmeink, közös törekvéseink testesülnek meg mindabban, amit elértünk és amire büszkék vagyunk. Ez ad nekünk jogot arra is, hogy elégedetlenkedjünk azzal, amit még nem oldottunk meg. Kongresszusunk méltó fórum arra, hogy reálisan értékelje az elmúlt években végzett munkánkat és megszabja a további fejlődés tennivalóit. Jámbor Miklós : ÖSSZEFOGÁS A MEGYÉBEN A szocialista országok szak- szervezeteivel való együttműködésünk állandó erősítése természetes törekvésünk. Azonos elvi alapok és azonos társadalmi berendezkedés köt össze bennünket. Ez olyan erős kötődés, amely módot ad a lehető legszorosabb baráti és testvéri együttműködésre. A szocialista országok szakszervezetei sok tekintetben azonos feladatok megoldásán fáradoznak. Keressük azokat az eszközöket, amelyekkel saját országainkban a dolgozó emberek boldogulását, szebb életét a szakszervezetek a legeredményesebben tudják segíteni, miközben szüntelenül erősítjük a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét. Gazdag és sokrétű az a terület, ahol kapcsolataink erősödhetnek. A konkrét kérdésekben egymás véleményének és tapasztalatainak ismerete kölcsönösen gazdagít bennünket, és segíti kölcsönösen a munkánkat. ' A nemzetközi szakszervezeti mozgalom egyik pólusa a Szak- szervezeti Világszövetség, de létezik még két másik nemzetközi szakszervezeti központ is. A kongresszus elé terjesztett beszámolókkal, javaslatokkal egyetértek, mert tükrözik 5 év munkáját, az eredményeket és a gondokat is — mondotta bevezetőjében Jámbor Miklós. — A SZOT beszámolója széles körűen elemzi az állami és a szakszervezeti szervek együttműködésének szinte valamennyi kérdését. Fejlődésről számol be minden területen, melyek a fejlesztési tervek, a településpolitika eredményeit mutatják. A megállapítások Pest megyére is érvényesek. Kapcsolataink tovább erősödtek a megyei tanáccsal. Együttműködésünk tervszerű és folyamatos. Részt veszünk a tervek készítésében is. Az SZMT testületéi véleményezik a döntésre előkészített terveket, s ezt nagy eredménynek tartjuk. A fő kérdéseket mindannyian ismerjük. Vagyis azt, hogy mit építsünk: lakást, óvodát, iskolát, kórházat, rendelőintézetet, vagy a közlekedést fej- lesszük-e. Ezek az égető szükségletek. Azon munkálkodunk például. hogy megyénk nyugati részén, Érden kórház épüljön, hogy másik kórházunkat felújítással bővítsük. Ezen a területen ugyanis több mint 250 ezer lakos ellátásál kell megoldanunk. Ezt eddig nem sikerült megvalósítanunk. Az igény jogosságát nem vitatja senki, ezért bízunk abban, hogy még a VI. ötéves tervben megoldódik e gond. A tervek valóra váltásáért társadalmi munkára mozgósítottuk megyénk lakosságának nagy részét. Ebben az 5 éves tervben csaknem 2 milliárd forint volt a társadalmi munka értéke. Másik példa: az elmúlt évtizedben 15 ezer óvodai hely létesült terven felül, a mostani tervidőszakban közel 5000. 47.7 iskolai tantermet terveztünk 817 épült meg. A 600 ágyas kerepestarcsai kórházat, a 200 lakást, a 100 személyes nővérszállást 3 év alatt építettük fel. összefogott az egész megye, üzemi munkás, szövetkezeti dolgozó és kisiparos egyaránt.
