Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
2 íeorr Jf xJurhip 1980. DECEMBER 13., SZOMBAT MEGKEZDŐDÖTT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról.) Oroszlányi Szénbányák frontmester brigádvezetője. Vas János, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára kifejtette: a kereskedelem társadalmi jelentősége növekvőben van, mert mind közvetlenebbé válik az összefüggés az életszínvonal és a kereskedelmi tevékenység között. Ibrahim Zakaria, a Szak- szervezeti Világszövetség megbízott főtitkára rámutatott, hogy a Szakszervezeti Világ- szövetség és a magyar szak- szervezetek egyaránt a nemzetközi szolidaritás elveit vallják, közös törekvésük, hogy az egész világon előmozdítsák a dolgozók egységét, egységes cselekvését. Az SZVSZ-hez tartozó szervezetek és a Szak- szervezeti Világszövetség barátai nagyra becsülik aSZOT- nak azt a , tevékenységét, amely a szakszervezeti mozgalom valamennyi irányzata közötti együttműködést szolgálja. A továbbiakban szót kért a vitában Kovalcsik Mária, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozója, szakszervezeti bizalmai; Szabó Attila, a Tisza Cipőgyár szak- szerve^eti,,titkára; Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója elmondta, hogy a MÁV vezetőinek eltökélt szándéka a személyszállítás további javítása. Ezen belül is kötelességüknek tartják, hogy a munkába járó dolgozók pontosan közlekedő, kivilágított, fűtött kocsikban tehessék meg útjukat. az otthon és a munkahely között; Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkár-helyettese. Alekszej lvanovics Sibajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke tolmácsolta a szovjet dolgozók, a szovjet szakszervezetek üd- vöizletét, jókívánságait, s kifejezte meggyőződését, hogy Magyarországon a szakszervezetek méltóan járulnak hozzá a fejlett szocializmus építéséhez. A nemzetközi kapcsolatokról, azok fejlesztéséről kijelentette: a testvéri szocialista országok szakszervezeteivel sokoldalú együttműködés alakult ki, amely a megbonthatatlan barátságon, és a közös célokon alapul. így van ez a szovjet és a magyar szakszervezettek kapcsolatában is. A két ország szak- szervezeteinek együttműködését fémjelzi a SZOT és az Össz-szövetségi Szakszervezeti Központ tavaly aláírt megállapodása a 'kapcsolatok továbbfejlesztéséről, és az ágazati szakszervezetek, a területi szakszervezeti tanácsok és a hasonló profilú vállalatok közötti együttműködés is. Szót kért Nagy Ferenc, a Kőbányai Gyógyszerórugyár kutatómérnöke; Balogh Ká- rolyné, az ÉDOSZ főtitkára; Paróczai Mária szövőnő, szak- szervezeti bizalmi. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a társadalmi termelés hatékonyságának növelése a kormány és a szakszervezetek közös és alapvető törekvése. Ahhoz, hogy a társadalmi, gazdasági fejlődés a kellő színvonalon megvalósuljon, elsősorban a munka termelékenységének növelésére, ésszerű munkaerő-gazdálkodásra van szükség. Az elmúlt években azonban a termelékenység alakulása elmaradt a kitűzött céloktól. Az elemzések szerint a nemzetközi élvonaltól való elmaradásunk ezen a téren nagyobb annál, mint amit a műszaki színvonalban meglevő különbségek indokolnának. A termelékenység alakulását befolyásoló tényezők szerepéről szólva kiemelte a szervezés, vezetés, a munkahelyi feltételek és a szociális ellátás meghatározó jelentőségét. A továbbiakban felszólalt Kóbor József Baranya megyei főorvos; Micsuch László, a MEDOSZ titkára; Tréfás György, a debreceni Csokonai Színház magánénekese; Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Pest. megyei Tanácsának vezető titkára. (Felszólalását a 4. ofidalon ismertetjük); Mesterházi Ernő, a Csemege Kereskedelmi Vállalat üzletvezetője. Roberto Priéto, a Latin-amerikai Dolgozók Szakszervezeti Állandó Egységkongresszusa Végrehajtó Bizottságának titkaira kifejtette: nincs kétségük afelől, hogy a kongresszus munkája elsősorban azt szolgálja, hogy a magyar nép továbblépjen a szocialista társadalom megerősítésének, útján. Mint menta, számukra a kongresszus munkája ösztönzés a szabadságért, a demokráciáért, a haladásért, a társadalmi igazságért és a békéért vívott harcban. Karel Hoffmann, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácséinak elnöke hangsúlyozta, hogy a csehszlovák dolgozók nagy figyelemmel kísérik a szocialista magyar társadalom fejlődését, amelyben mind nagyobb részt vállalnak a szakszervezetek. Örömmel tapasztalják, hogy az eredmények kapcsán növekszik a magyar szakszervezetek nemzet1 közi tekintélye. Georges Séguy, a Francia Általános Munkásszövetség, a CGT főtitkára átadta a kongresszusnak a legnagyobb francia szakszervezet üdvözletét. Elmondta, hogy a CGT megkülönböztetett figyelmet fordít a szocialista országok szakszervezeti mozgalmának tanulmányozására, mert a tapasztalatokat munkájukban hasznosítják. Kifejtette: a magyar szakszervezetek azért is eredményesek, mert a dolgozók részt vállalnak az üzemi döntések meghozatalában. A magyar szakszervezetek és a Francia Általános Munkásszövetség között régóta gyümölcsöző az együttműködés, amely egyre inkább elmélyül. Albin Szyszka, a lengyel ágazati szakszervezetek koordinációs bizottságának elnöke kifejtette: tudatában vagyunk annak, hogy néhány hónap óta a lengyelországi események és különösen a szakszervezeti mozgalomban kialakult helyzet nagy érdeklődést vált ki. A folyamatok jellege összetett, mély fjolitikai, gazdasági és társadalmi válságot élünk át. A válság forrásai jól ismertek a nemzetközi közvélemény által. A válság okait értékelte és a helyzetből kivezető utakra mutatott rá a LEMP KB VI. és VII. plénuma. A jelen pillanatban az alapvető kérdésnek, a válságnak, a lengyel dolgozó nép általi politikai megoldását tartjuk. Nem titkoljuk, hogy ez nehéz feladat, de meggyőződésünk — s ennek bizonyítékai vannak a párt, az állam és a szakszervezetek, valamint más társadalmi szervezetek életében —, hogy a tudatos célokkal rendelkező dolgozó nép képes legyőzni minden nehézséget és rávezetni az országot a kiegyensúlyozott szocialista fejlődés útjára. Felszólalt még Blaise Robel, a Munka Világszövetségének képviselője; Moise Tchatat, az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet gazdasági vezetője; Biri Sándorné, a szombat- helyi vasútigazgatóság csoportvezetője; Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára; Ondrejovics Károlyné, az Athenaeum Nyomda szb-titkára. Ezzel befejezte első napi munkáját a kongresszus. A tanácskozást szombaton fél kilenckor folytatják. Sándor: A MUNKÁSHATALOM RÉSZE ÉS TÁMOGATÓJA A MOZGALOM Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A XXIII. kongresszusunkon úgy fogalmaztuk meg feladatainkat, hogy magasabb szinten tudjuk segíteni társadalmi céljaink elérését, népünk, országunk boldogulását, szellemi és anyagi gyarapodását. Nem új programot hirdettünk meg. Nem új célokat tűztünk magunk elé. A munkáshatalom erősítése, a dolgozók érdekeinek képviselete és védelme mindig alapvető feladata, hivatása volt és marad a szakszervezeti mozgalomnak. A számvetést az elmúlt öt esztendő munkájáról elvégeztük. Ezt az írásos jelentés tartalmazza. A társadalmi helyzet általános elemzése nem feladatunk, ezt megtette pártunk XII. kongresszusa. Ezzel az elemzéssel mi egyetértünk. Azt kell most számon kérni önmagunktól, hogy milyen színvonalon, milyen hatásfokkal dolgoztunk? Eleget tét- pünknek? Tudjuk-e képviseltünk-e a társadalom életében ni tagságunk érdekeit, törek- betöltött, egyre tövekvő szere- véseit? SAJÁT HIVATÁSUNK SZERINT Megítélésünk szerint a szak- szervezeti mozgalom Magyar- országon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségekkel rendelkezik, amelyek biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelményeknek. A szakszervezeti mozgalom elfoglalta az őt történelmileg megillető helyet. Részese a hatalomnak és nemcsak a politikai végrehajtásnak a segítője, hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is. A szakszervezeti tevékenység általános elveire vonatkozó alapvető megállapítások ma is helyesek és érvényesek. De ez nem jelent változatlanságot. Üj utakat kellett törni. Ehhez útmutatót adott a lenini tanítás és támaszkodhattunk a magyar szakszervezeti mozgalom hagyományaira. Mi ennek alapján és saját helyzetünkre építve indultunk el. Hosszú — még ma sem befejezett — folyamat eredményeként kialakult a szakszervezeteknek a párthoz, a kormányhoz, a munkáshatalomhoz való viszonya. Ez nem mindig volt rendezett. Nekünk saját történelmi tapasztalatunk van arról, hogy szocialista viszonyok között sem automatikusan és nem önmagától alakul ki és fejlődik a szakszervezetek szerepe. Ha a politikában torzulás jelentkezik — és nálunk 1956 előtt ilyen torzulás jelentkezett —, akkor ez érezteti hatását >a szakszervezetek szerepének érvényesülésében is. A sajátos magyar személyi kultusz azt eredményezte, hogy a pártot olyan tulajdonságokkal ruházták fel, amelyekkel nem rendelkezett és soha nem is rendelkezhet, úgy vélték; képes mindent önmaga elvégezni. Formailag minden rendben volt. Léteztek szakszervezetek, de jogkör és hatáskör nélkül. Ennek az időszaknak ezért az volt a sajátossága, hogy a szakszervezeti mozgalom ugyanazt csinálta és ugyanúgy, mint a párt és a kormány. Ezzel a szakszervezeti mozgalom jellegtelenné, „arcnélkülivé” vált. A Magyar Szocialista Munkáspárt felismerte, hogy szakítani kell ezzel a felfogással és gyakorlattal. Szocialista viszonyok között a tulajdonos a nép, a munkásosztály. A párt, a kormány, a szakszervezet együttesen, de saját hivatásuk szerint szolgálják a népet, a munkásosztályt, a dolgozókat. Az így kialakult munkamegosztásnak az a következménye, hogy a párt mint vezető erő tud építem az önállóan dolgozó szakszervezetekre. Tud különböző véleményeket, tapasztalatokat összegezni és ennek alapján dönteni. Ahhoz, hogy a társadalom vezető ereje szintetizálni tudjon, különböző véleményekre van szükség, amelyekből ki tudja választani a legjobbat. A szocialista építőmunka még ma is sok ismeretlent tartalmaz. Gondolkozni kell. Minél több szervezet gondolkozik — a maga ismeretei, felkészültsége, tömegbázisa alapján —, annál kisebb a tévedés lehetősége. A vitatkozáshoz több vélemény kell. Nem véletlenül épült be a mi társadalmunk irányításába az az elem, hogy ma már a munkásosztály, a dolgozó nép élet- és munka- körülményeit, a társadalmi fejlődés egészét érintő egyetlen lényeges kérdésben sem lehet dönteni a szakszervezetek nélkül. Ha vannak a szocialista társadalom fejlődésének törvény- szerűségei — már pedig vannak —, akkor — véleményem szerint — ez is közéjük tartozik. GYAKORLATI BELESZÓLÁS Nemzetközi méretekben még ma sem csitult el, sőt mostanában felélénkült a vita arról, hogy a szakszervezetek a szocialista társadalom viszonyai között milyen szerepet játszanak. Nagyon sok fogalom keveredik ebben a vitában és a viták indítékai is egészen különbözőek. Sokan érthetetlennek tartják, hogy a szocialista szak- szervezetek együttműködnek az állammal. Az ilyen felfogást vallók számon kérik a szak- szervezetek függetlenségét. A mai álláspontunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban ismert. Sem a kormánnyal való szembenállás, sem a függetlenség nem örök kategória a szakszervezetek számára. Ez egy adott társadalmi-történelmi szakaszban érvényesül. Természetes a kapitalista társadalomban, de nem természetes a szocializmusban. Használható a kapitalista társadalomban, de a megváltozott társadalmi viszonyok között ez a forma már használhatatlan. A szakszervezet soha sem lehet egy adott kormány-, vagy pártpolitika puszta eszköze. Jogos és érthető, ha a forradalmi szakszervezeti mozgalom a kapitalista országokban meghirdeti és érvényesíteni kívánja az államtól és a pártoktól való függetlenség jelszavát. A szakszervezetek függetlenségének jelszava itt azt jelenti, hogy a szakszervezetek meg akarják őrizni a munkásosztálynak, a dolgozó népnek a tőkés renddel szembeni teljes cselekvési szabadságát. A szakszervezet ellenzékisége a kapitalizmusban szükségszerűen következik az osztálya ügye iránti elkötelezettségből. Az ellenzékiség azonban nem öncél és nem a szakszervezeti munka örök érvényű, általános vonása. A szocializmus körülményei között megváltozik a hatalom jellege. Munkásállam jön létre, amely a dolgozók és a szakszervezet törekvéseivel egyező célok valóra váltásán munkálkodik. A szakszervezet nem maradhat az engesztelhetetlen és mindenáron ellenzéki állásponton. Ezzel ugyanis szembefordulna saját osztálybázisával. Megszűnne szolgálni azt az osztályt, amely a szakszervezetet létrehozta és élteti. A sztrájk is ezért nem lehet a szocialista társadalom építésének a módszere. Nem lehet, mert minden eszköz, ami rendelkezésünkre áll, a dolgozók helyzetét javítja, életét teszi szebbé. Az olyan tigények kielégítését azonban, amelyhez ma még nincs meg az anyagi vagy más lehetőség, sztrájkkal sem lehet megoldani. Sztrájkkal nem lennénk gazdagabbak, csak szegényebbek. Az ellenzékiség, a függetlenség jelszavat a mi körülményeink között a szakszervezeteit csakis mint a szocialista állammal és a kommunista párttal szembenálló programot érvényesíthetnék. De mit is jelentene gyakorlatilag az, hogy a szakszervezetek függetlenek legyenek? Tagadják meg talán a részvéteit a döntéshozatalban és a társadalom ügyeinek aktív intézésében, annak ellenőrzésében? Vessék el az együttműködést a szocialista állammal és a többi szocialista erővel, a legszélesebb tömegekkel? Mondjanak le arról, hogy he csak a kívülről jövő bírálattal, hanem belülről, a kormányzat pozíciójából közvetlenül és gyakorlatilag szóljanak bele a közösségi ügyek intézésébe, a dolgozók képviseletébe? A szakszervezetek tehát nemcsak hogy nem lehetnek függetlenek a munkáshatalom politikáját megfogalmazó és megvalóéító párttól, hanem e politikát magukénak is vallják. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom önállóan, de nem függetlenül végzi a maga munkáját. A szocialista társadalom építéséinek politikája saiátunk is. Ezért és így elkötelezett a magyar szakszervezeti mozgalom. A külföldi vendégek egy csoportja TÁRSADALMI ELLENŐRZÉS A szakszervezetek önállósá- meg társadalmi-politikai elkö gának megértése,és érvényesü- telezettségünk alapvető tártál lése azt kívánja, hogy az ed- mát. Ennek a lényege a szó diginél pontosabban jelöljük cialista társadalmi rendszer
