Pest Megyi Hírlap, 1980. december (24. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-20 / 298. szám

Kff «mfc irr 1980. DECEMBER 20., SZOMBAT Mit láttunk, mit várunk? ÜJ MŰSOROK A TV-BEN - VISSZATÉR AZ ONEDIN CSALÁD ÉS AZ ORION ŰRHAJÓ-KÉTHETENKÉNT SZABADIDŐ-MAGAZIN üj műsorstruktúra kialakítását tervezi a televízió — jelentette be Nagy Richard, a Magyar Televízió elnöke pénteken tartott saj­tótájékoztatói án. A jövő évi műsortervek között említette, hogy úgynevezett szabadidő-szolgáltató ma­gazint indítanak, amely kéthetenként egy-egy órában jelentkezik. Ismét megjelenik a képernyőn az Onedin család; a két évvel ezelőtt vetített angol film­sorozat újabb 12 epizódjával ismerkedhetnek meg a nézők. Bemutatják a Solohov: Csendes Don című regényéből készült hatrészes szov­jet tv-adaptációt, a BBC Madame Bovary cí­mű négyrészes produkcióját, valamint Tho­mas Mann: Buddenbrook ház című regényé­nek NSZK tv-változatát. Péntek esténként — a 2-es programon — kerül képernyőre többek között Prus; A bábu című művének 9 részes lengyel feldol­gozása, s a Marlene Dietrich-sorozat legsike­resebb hat epizódjának ismétlése. Szombat délutánonként a közönség kívánságára ismét műsorra tűzi a televízió ai Orion űrhajó cí­mű sorozatot, valamint — az ugyancsak nép­szerű — Bell és Sebastian című francia al­kotást. méltó megünneplése. Elkészül Concerto címmel egy Bartók életével és munkásságával foglalkozó film magyar—kana­dai koprodukcióban. Szinetár Miklós vitte képernyőre A kékszakállú herceg vára című Bartók-operát és ezenkívül számos Bartók-művet sugár­zunk a legkiválóbb magyar és külföldi zenekarok előadá­sában, jeles karmesterek ve­zényletével. Törekszünk arra, hogy tudósítóink szerte a vi­lágon jelen legyenek a Bartók- jubileum eseményein, de ugyanakkor mértéket is kell tartanunk, nehogy a néző rá­unjon a Bartók-műsorok szün­telen sorára. 0 Lesznek-e az idén válto­zások a műsorszerkezetben, hogyan növekszik a műsoridő, mennyiben javulnak a vételi lehetőségek, és megvalósul-e 1981-bett a hétfői adásnap? — A műsorszerkezet annyi­ban változik, hogy fél hat és hét óra között lesz egy úgyne­vezett korai főműsor. A heti sugárzási idő igen mérsékel­ten, két órával 85 órára nö­vekszik. Csekély mértékben javul a második csatorna vé­teli lehetősége. 1981-ben ha­zánk területének 75 százalé­kán lesz megfelelő minőségben vehető. — A hétfői adásnapot egye­lőre nem tudjuk megvalósítani, mert nincsenek meg az anya­gi-technikai lehetőségeink. Stúdiónk évente 340—350 na­pon át dolgoznak, és ez maxi­mális, sőt túlzott kihasznált­ságot jelent. Lesz azonban az idén is tíz hétfői rendkívüli adásnap. Ezeken az Önök kér­ték kerül műsorga, mégpedig kétféle változatban. Lesznek olyan műsorok, amelyeket egy bizonyos dolgozói réteg — mint például a közelmúltban a bányászok — kívánságai alapján állítunk össze, a má­sik fajta Önök kértéket pedig a levelek alapján. Morvay István Elhunyt Palasovszky Ödön Hosszan tartó, súlyos beteg­ség után, 81 éves korában, csütörtök este elhunyt Pala­sovszky Ödön, író, színész, rendező, aki 1925-től elindító­ja volt a baloldali avantgar­dista színpadi mozgalmaknak. A húszas években munkéselő- adásókat rendezett és kóruso­kat szervezett. A felszabadulás után a Ma­dách Színházat, majd a Dol­gozók Színházát vezette. 1977- ben Opál himnuszok címmel válogatott költeményei jelen­tek meg. Temetéséről később intéz­kednek. • Magyar írók Szövetsége, Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja A Művészeti Alap díja Pénteken átadták a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja idei emlékplakettjeit és díjait a Magyar Írók Szö­vetsége klubjában. Az utóbbi években végzett kiemelkedő munkásságuk elismeréséül Ta­lap Sándor író, Vargyas La­jos zenetudós és Fehedy Gyu­la festőművész kapta az em­lékplakettet és díjat. FEBRUAR 8—13. Magyar játékfilmszemle Jövő februárban 13. alka­lommal rendezik meg a Ma­gyar játékfilmszemlét. Immár hagyomány, hogy a szemlének felváltva ad otthont Pécs, il­letve Budapest, s mivel idén Baranya fővárosában vendé­geskedtek az új filmek és al­kotóik, ezúttal a budapesti kö­zönség kísérheti majd figye­lemmel a programot. A február 8—13. között le­zajló filmszemle eseményeit Lugossy László; Köszönöm, megvagyunk című produkció­jának díszbemutatója nyitja meg, s ezt követően több mint 20 művet tekinthetnek meg az érdeklődők. A filmszemle programját a Vörös Csillag filmszínházban vetítik majd, emellett a Hori­zont és a Tanács mozi műso­rán is szerepelnek az alkotá­sok. A CÉLTUDATOS MUNKA EREDMÉNYE A félbehagyott mű folytatója A kiállítóteremmel bővült és átalakított szobi Börzsöny Mú­zeum átadásán — az avatóbe­szédben — többször elhangzott Laczus Gézáné neve. A mú­zeum hatvanhét éves vezetőjé­ről azóta is sokat beszélnek, muzeológusok és tanácsi dol­gozók egyaránt. Mondják, ne­hezen hihető, mit meg nem tett a rekonstrukcióért. Szívéhez nőtt Ez a történet akár hétközna­pi is lehetne. Talán valahol ott kezdődik, hogy 1936-ban egy fiatalember, Laczus Géza elindul Győrből, hogy ázobon tanítóskodjék. Egy fiatal lány pedig ugyanebben az évben szobira cseréli föl drégelypa- lánki posta'tisztviselői állását. Találkoznak. Az ismeretségből szerelem, házasság lesz. Rövi­desen két gyerekük születik. S ha nem jön a háború, s ha nem hal meg közben az egyik fiuk, bizonyára csendben élde­gélt volna a család Szobon. De jött a háború, s a fészek­rakást elölről kellett kezdeni. Az ötvenes évek elején pedig Laczus Géza állás nélkül ma­radt ... S az emberségében megsér­tett férfinak később hiába ajánlották föl, hogy az egyik szomszéd községben legyen pedagógus. Vétlensége biztos tudatában, büszkesége védel­mében nem költözött el Szob- ról, arról a településről, mely már igen a szívéhez nőtt. Ezekben a nehéz időkben vált — a már háború előtt megle­vő érdeklődése — szenvedély­éé. Osszekalapolta a pénzt A község és környéke múlt­jának kutatása, a régészeti és néprajzi emlékek gyűjtése, már régóta foglalkoztatta. A magát fáradhatatlanul és szün­telenül képző ember egyre több régészeti feltárást veze­tett. A szakemberek annyira elégedettek voltak munkájá­val, hogy idővel a Magyar Nemzeti Múzeum összekötője lehetett. Irányításával indult meg a Börzsöny Múzeum megalapításának előkészítése. Amikor ismét taníthatott, a régészeti kutatásokat akkor sem hagyta abba. Miután nyugdíjba ment, még több energiával gyarapította a mú­zeum gyűjteményét, s mint az intézmény vezetője, még töb­bet tett szépítéséért. Renge­teg terve volt. Hatvanöt éves korában, 1976-ban halt meg. A múzeum vezetését felesé­ge vette át. Elhatározta, befe­jezi a félbehagyott életművet, Átnézte férje feljegyzéseit, papírra fektetett terveit. Ap­ró feladatokkal kezdte, majd nehezebbekkel folytatta. Pél­dául a padlást alakította át jól használható régészeti és néprajzi raktárrá. Ezután fo­gott a komolyabb munkához, a múzeum bővítéséhez; egy kiállítóterem megépíttetéséhez. sok és hasonlók — ez teszi ki az adásidő 51 százalékát. A politikai adások 26, az ifjú­sági és gyermekműsorok 11, a sportadások 10, a reklámok 2 százalékkal vannak jelein. Ezeknek a műsoroknak a nemzetközi adatokat is fi­gyelembe véve szokatlanul magas szántókban mi ma­gunk vagyunk a készítői: 74 százalékot gyárt a televízió, s csak 26 százalékban veszi át a műsorokat, de ez utóbbiba számít például a filmgyárban gyártott magyar film is. Éven­te mintegy 7 ezer műsort ké­szítünk. 0 Ennek az óriási műsor­mennyiségnek a „megtermelé­se** bizonyára sok gondot je­lent. Az elmúlt évben melyik területen’ voltak a legnagyobb nehézségek? ____________________ — Bizonyos i stagnálás mu­tatkozik a drámai műveknél. Klasszikus szerzőinket meg- — Ugyancsak kettőt említ- felelő mennyiségben tudjuk a hetek. Februárban lesz a képernyőre vinni, de mai Szovjetunió Kommunista Párt- magyar írókkal kevésbé jól ja XXVI. kongresszusa. Erről állunk. Ezért, mint eddig is kell megfelelően tudósítanunk, tettük, a jövőben is hirdetünk de természetesen már a kong- meghívásos pályázatokat, ame- resszus előtt is sok műsort lyeknek tárgya televízióra írt készítünk, amely a Szovjet­eredeti drámai mű. Hasonló- unió különböző köztársaságai­képpen szeretnénk, ha a szó- nak életével foglalkozik. A rakoztató műsoraink szerzői másik: a Bartók-centenárium gárdája kibővülne, és ezáltal emelhetnénk az ilyen jellegű műsorok színvonalát. Sajnos, mi még nem tartunk ott, ahol a rádió, hogy lenne önálló ka­barészerző gárdánk. Megpró­báltuk a közönséget is be­vonni — például a Van egy fantasztikus ötlete? című mű­sorral —, de bizony, ez sem könnyű dolog. — Természetesen nemcsak a saját műsorainkkal, hanem a megvásárolt filmekkel is akadnak gondjaink. Az utób­bi időben egyre gyengébb például a kaland- és bűnügyi filmek színvonala s a nézők jogosan bírálják a televíziót, az unalmas krimik miatt. Saj­nos azonban, csak a kínálatból válogathatunk, s ha nagyon magasra tesszük a mércét, ak­kor egyszerűen nem tudunk olyan mennyiséget műsorra tűzni, amennyit a nézők igé­nyelnek. 0 Mennyiben tud a televí­zió eleget tenni a Konkrétan megfogalmazott nézői igények­nek? — Évente 45—50 ezer, mű­sorral foglalkozó levelet, ész­revételt nap a televízió, s ezeknek a nagy részeOen ja­vaslatot vagy kérést. Az a tapasztalatunk, hogy egy-egy level mögött mintegy síaz nézó véleménye rejlik, de ez a szám nem arányosán nö­vekszik Ha — például — már ötven levelet kapunk, ugyan­abban a tárgyban, az óriási potenciális nézőszámot felté­telez. — Megemlítenék talán két példát aoból, amit nem tu­dunk teljesíteni. Nem tudjuk növelni a labdarúgó-mérkőzé­sek helyszíni közvetítéseinek számát. Ez nem rajtunk mú­lik, ugyanis a Magyar Labda­rúgók Szövetsége egyelőre nem járul hozzá több kö^vetítéshez. Az a véleményük: ha a te­levízió nem adja egyenesben a meccset, akkor több néző kimegy a pályára. Mi azon­ban úgy gondoljuk, nem a te­levízió, hanem a magyar fut­ball színvonala az oka annak, hogy mostanában gyakran csak lézengenek a nézők a le­látókon. Ugyancsak nem tud­juk az igényeknek megfelelően növelni a cigányzene és ma- gyarnóta-műsorok sugárzási idejét. Ezekből az igénynek szinte nincs felső határa, Egy- egy nótaszó műsornak vasár­nap délidőben is két és fél millió nézője van. 0 Melyek voltak az elmúlt év legfontosabb televíziós fel­adatai és hogyan teljesítették ezeket? — Mindenekelőtt a ma­gyar—szovjet űrutazásról és a moszkvai olimpiáról kellett megfelelően tájékoztatni a nézőket. Ügy érezzük, hogy mindkét — korántsem könnyű — feladatunkat jól oldottuk meg, nézőink jól követhették az űrutazásnak mind űrbéli, mind földi eseményeit, olim­piáról pedig még soha ilyen mennyiségű műsort nem ad­tunk. 0 Lesz-e az 1981-es évnek is ilyen kiemelt televíziós esemé­nye? RÁDIÓFIGYELŐ KITEKINTÉS A VILÁGRA. A véletlen és műsorszerkesz­tés úgy hozta, hogy az el­múlt napokban több riport, interjú, telefonos „kerékasz­tal” beszélgetés is elhangzott, melyekből egy-egy európai or­szág életének bizonyos rész­leteivel ismerkedhetett meg a hallgató. Rehabilitáció Bulgáriában címmel készített érdekes ri­portot Nagy Izabella. Nem­csak a rokkantak és csökkent munkaképességűek ügyeivel hivatásszerűen foglalkozóknak volt érdemes odafigyelni rá, hanem mindazoknak, aki­ket valamelyest is érdekel e réteg boldogulása. A műsor mindenekelőtt a síért tarthatott szélesebb érdeklődésre számot, mert a mienkétől eltérő reha­bilitációs rendszert mutatott be.' Bulgáriában külön (az egészségügyi kormányzat mel­lé rendelt) szociális igazgató­ság foglalkozik a csökkent munkaképességűek visszaveze­tésével az életbe, egyebek kö­zött kifejezetten a számukra felállított gyárakban. Egy ilyen, bébiruházatot előállító üzembe látogatott el a szer- keszitő-riporter, amelyben ere­deti szakmáját tekintve sok­féle ember dolgozik, érezhe­tően elégedetten. Megelége­dettségükhöz nem kis rész­ben járul hozzá, hogy olyan a jövedelemkiegészítés rend­szere, mely nem ritkán na­gyobb bevételt biztosít szá­mukra annál, amit eredeti szakmájukat gyakorolva sze­reznének. Néhány szervezési formát érdemes lenne itthon is megvalósítani, mondta ne­kem egy olyan gyár ismerős személyzeti vezetője, ahol mindig is szívükön viselték a csökkent munkaképességűek sorsát, s ahol a számukra megfelelő munkakörökben ők dolgoznak. A szomszéd rétje. Nyugati szomszédunk rétjei valóban csodálatosak, harsogóan zöl­dek az alpesi levegőtől. Gaz­daságai rendezettek — ki-ki maga is tapasztalhatja, akár csak átutazóban, a von,at ab­lakán kitekintve is —, gazdái dolgosak. Számomra szinte élményt jelentett először ar­ra járva azt tapasztalni, a gyárak, mammutüzemek és a környező táj harmóniáját. Milyen az osztrák gazdaság? A szomszéd ország gazdasági szakembereivel folytatott be­szélgetéseit kötötte a fenti címen csokorba Domány And­rás. Vonalvég. Ipper Pál mű­sora visszatérően egy-egy ér­dekes, itthon is sok embert foglalkoztató témát tesz az asztalra. Kollégái: Szécsi Éva Párizsból, Lipovecz Iván Bonn­ból, Kulcsár István New Yorkból és olykor-olykor a rádió más külföldi tudósítói is telefonon kapcsolódnak be a beszélgetésbe, hogy személyes tapasztalataik segítségével is­merkedj iinik az állomáshelyü­kön élő gyakorlattal. Ha csak a három legutóbbi adást idé­zem fel, a szolgáltatásokról, a hobbikról és legutóbb a mun­kanélküliségről, emlékezetem­ben egy gondolat mindig felmerül. Jelesen az, hogy va­lamennyi adás után sajnáltam a késői műsorkezdést. Este fél tízkor már sokan alusznak azok közül, akiket érdekelne az ilyen beszélgetés. TURGONYI JÚLIA. A ne­ves stociológus neve az el­múlt .három napban kétszer is elhangzott a rádióban. Ö az a tudós, akinek szavait mindenki megérti, mert vilá­gosan, közérthetően s ennél fogva közérdeklődésre szá­mot tarthatóan fogalmaz. Ak­kor is, ha a koedukációról meditál, s akkor is — mint azt tegnap reggel tette egy vele készített interjúban —, ha Veres Pálnét, a magvar nőnevelés múlt századbeli él­harcosának emlékét idézve ar­ról beszél, hogy miért egész­ségtelen egyes pályák el­nőiesedése. s miért lenne fon­tos az élet minden területén megteremteni (de főként az oktatásban, egészségügyben és a kereskedelemben) a női és férfi mim,ka társak társadal­munkra kedvező arányát. Bányász Hédi A pénzt szó szerint osszeka­lapolta. Előbb a megyei párt­bizottságtól kért segítséget, majd a megyei múzeumok igazgatóságához fordult. Aztán elment a helyi tanácshoz, a váci járási hivatalhoz, de még a váci városi tanácsot is fel­kereste, hogy meglegyen a szükséges összeg. Végre meg­kezdődhetett az építkezés. Azt hitte, a nehezén már túl van, pedig az igazi gondok csak ezután jöttek. Mert férje mellett ugyan már belekóstolt abba, milyen is egy múzeumi vezető élete. Csontokkal, koponyákkal, cse­repekkel és kövekkel telehor­dott lakásukban — egy ideig ez volt a múzeum alkalmi raktára — már azon sem tu­dott csodálkozni, ha férje, mi­kor hírül hozták, hogy egy építkezésen régi cserép vagy csont került eló a földből, ké­pes volt a félig kikanalazott levest otthagyni, s hosszú órákra eltűnni. A múzeum ad­minisztratív munkája sem volt ismeretlen előtte, csak arról nem volt fogalma, mi­vel jár egy építkezés. Végre elkészült A hatvanhét éves asszony kőművesét, szerelőért, bur­kolóárt, üvegesért, s még ki tudja, kiért nem futkosott naphosszat. Utazott busszal, vonattal, villamossal, metró­val, HÉV-vel. Megfordult Ke­mencén, Vácott, Szentendrén, s még számtalan településen. Hónapokon át reggel hatkor kelt és öreg este lett, mire hazakerült. Éjszakánként pe­dig irodának átalakított kony­hájában a múzeum adminiszt­rációs ügyeivel bajlódott. Mint a múzeum vezetője, napi két­órás munkáért kapta bérét. Aztán egyszer csak minden elkészült. A kamaratárlatok­nak és előadásoknak is otthont adó kiállítóterem, az űjjáren- dezett régészeti és néprajzi kiállítás, az átalakított bemu­tatószoba. A szobiak felbecsül­hetetlen értékhez jutottak a rekonstrukcióval. Ő meg csak csodálkozik az elismerő szava­kon. Elhárítja, hiszen semmi különöset nem tett. S amikor az egyenes tartá- sú, fiatalos tekintetű hatvan­hét éves asszony életének tör­ténetét hallgattam, otthoná­ban, az öreg szobi ház köny­vekkel, kottákkal, régi csere­pekkel telerakott belső szobá­jában — rá kellett jönnöm, mindezt nem szerénységből te­szi. Csodálkozása azoknak az embereknek a sajátja, akiket a hit hajt, s megteszik mind­azt a világban, amiről érzik, muszáj megtenniük. S hogy ehhez esetleg emberfeletti erő kell? Erről mit sem tudnak. Vagy a madár miért csodál­kozna azon, hogy az ég az ott­hona? Hiszen a repülés is csak azt ejti ámulatba, akinek nin­csenek szárnyai. Koffán Éva Végéhez közeledik az esz­tendő, időszerű visszapillanta­ni az elmúlt évre s előre, te­kinteni az eljövendőre. A tá­jékoztató jó alkalom volt a tv elnökét felkeresni. 0 Milyen volt a televízió mérlege 1980-ban s ml várha­tó 1981-re? — kérdeztük Nagy Richárdot. — Az elmúlt évben elértük a heti 83 órás adásidőt. Az egyes csatorna műsorát az or­szág területének 94 százalékán, a kettesét mintegy 70 száza­lékán tudják nézni az előfi­zetők. Felméréseink szerint az országban jelenleg 2 800 000 készülék van, ami azt jelenti, hogy a családok 88—89 szá­zalékának van televíziója. A piac azonban még nem telí­tett, évente átlagosan mint­egy 60 eperrel nő az előfizetők száma. Szépen emelkedik a színeskészülék-tulajdonosok aránya, az év végén már több mint 200 ezer családban néz­hetik színesben az adást. — Minthogy a jövő kétség­telenül a színes televíziózásé, arra törekszünk, hogy növel­jük a színes adások számát. Jelenleg az adások 57 száza­lékát sugározzuk színesben, de a fő műsoridőben — tehát es­te fél 8 után — az adásoknak 80 százaléka színes. Néhány éven belül szeretnénk elérni, hogy valamennyi műsorunk színes legyen, kivéve termé­szetesen az archív anyagokat. Q A televízió a Tömegkom­munikációs Kutató Központ segítségével rendszeresen méri a nézettséget. Milyen tapasz­talataik vannak 1980-ból? — Naponta átlagosan 2,9 millióan ültek a képernyők előtt, s a maximális 5—7 mil­lió nézőt jelent. Ez az óriási szám azonban kivételes. $ Milyen műsorszerkezettel igyekszik a televízió megfelel­ni e nagyszámú nézősereg ér­deklődésének? — A legnagyobb az úgyne­vezett művészi szórakoztató műsorok aránya — ide tarto­zik a tévéfilm és tévéjáték, a moziból átvett film, a szín­házi közvetítés, a zenei mű­sorok vetélkedők, show-adá­BESZÉLGETÉS NAGY RICHÁRDDAL, A MAGYAR TELEVÍZIÓ ELNÖKÉVEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom