Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-10 / 263. szám
1980. NOVEMBER 10., HÉTFŐ lfm 5 Bírságolás — végrehajtás Emberi mértékkel ítélve... Érvényt szerezni a törvénynek Agráripari komplexumról A mezőgazdaság iparosodása Magyarországon is — mint szerte a világon — rendkívül előrehaladt. Ennek a folyamatnak feltétele, illetve következménye, hogy o mező- gazdaság egyre sokrétűbb és szorosabb kapcsolatba lép a szzámára termelőesközöket — traktorokat mezőgazdasági gépeket, műtrágyát, növényvédő szereket — gyártó iparral, valamint a mezőgazdasági termékeket feldolgozó élelmiszeriparral, és a termékeket a fogyasztókhoz eljuttató élelmiszerkereskedelemmel. Az élelmiszertermelésben a mezőgazdaság mellett egyre növekvő hányadban vesz részt az ipar, sőt szerepe perspektivikusan egyre nő. Ez hívta létre a közgazdaságban az agráripari komplexum fogalmát, s az ezzel kapcsolatos kutatásokat. E komplexum felöleli az élelmiszer-termelés vertikális láncolatát, azaz magában foglalja a mezőgazdaság számára történő ipari termelőeszköz-gyártást és — szolgáltatásokat (első szféra), magát a mezőgazdasági termelést (második szféra), valamint a feldolgozást-forgalmazást végző élelmiszeripart és kereskedelmet (harmadik szféra). Miközben a mezőgazdaság részaránya a népgazdaságban csökken — az 1970-es évek végén már csupán 15—20 százalékos —, az agráripari komplexum egésze a népgazdaságon belül viszonylag stabil, 30—40 százalék körüli értéket mutat. Az agráripari komplexum külkereskedelemben betöltött szerepének tisztázása különösen fontos és időszerű feladata a hazai közgazdaságtudománynak. A kutatások során rámutattak anra, hogy az első szférában az import gyors ütemben növekedett, s ezzel nem tartott lépést az export fokozódása. Itt tehát nagy mértékben negatívvá vált a külkereskedelemi egyenleg. Ezzel szemben az agráripari komplexum második és harmadik szférája növekvő mértékben tud előállítani határainkon túl értékesíthető termékeket, így egészében véve a komplexum exportja felülmúlja importjának értékét. Mindenki tudja, hogy egy jó, hatékony vagy akár zseniális elképzelés, mindaddig használhatatlan elmélet, míg nem szembesült az emberi cselekvés gyakorlatával. Hiába vannak például elvben hasznos, értelmes rendeletek, törvények, ha nem tudnak igazán funkcionálni. A' tanácsok a hozzájuk tartozó településeken egyaránt gyakorolják államigazgatási és végrehajtói feladataikat. Es a valóság itt is azt példázza, munkájuk nehezebbik része éppen a hatósági munka, azon beiül is érvényt szerezni a rendeleteknek, határozatoknak, szabályoknak. Kis települések Dr. Nagy Margit, a budai járási hivatal elnökhelyettese a következőképpen látja a kérdést. — A tapasztalatok azt mutatják, hogy a még falusias, kis községekben kedvezőbbek a viszonyok, a tanácsi vezetés személyesebb, közvetlenebb jellegű, a dolgozók és a lakosság között ismerősi, sőt baráti kapcsolatok vannak, így könnyebb a határozatokat megértetni és elfogadtatni. Azonkívül ezeken a kis településeken funkcionál még a közösség véleményformáló ereje, mindenki mindenkit ismer, szégyen lenne a bírság, a végrehajtás. De, például Budaörsön, vagy Budakeszin, már sokkal több kényszerintézkedésre van szükség. — Milyen hatékonysággal képes a tanácsi apparátus, a különböző rendeleteknek, határozatoknak, törvényeknek érvényt szerezni? Sok helyen hallottam ugyanis, hogy milyen gond engedély nélküli építkezők megfékezése, és hogy mennyire tehetetlenek a kialakult helyzettel szemben. — A budai járásban nem jellemző ez a probléma, vagyis számszerűségében és súlyában nem akkora, hogy kiemelten kellene szólni róla. Természetesen itt is akad néhány ilyen eset, és legtöbb a zártkert-tu- lajdonosok körében. Ezek a zártkerti területek — mivel nem közművesítették — építési tilalom alatt állnak és csak 12 négyzetméteres szerszámkamra felhúzására van lehetőség. Csakhogy a legtöbb esetben megnőnek ezek a szerszámkamrák és mire a tanács tudomást szerez a dolgokról, késő. Letiltás — Nem lehet eléje menni a szabálytalanságoknak? — Ennek több, méghozzá objektív akadálya is van. Egyrészt a tanácsok nem rendelkeznek akkora létszámmal, "hogy valaki vagy valakik állandóan járhatnák a területet, figyelve mi történik, így aztán képtelenség rendszeres információt szerezniük. A másik pedig, hogy az épülő objektumról már csak akkor vehetnek tudomást, amikor kibújt a földből. Addigra viszont egy csomó anyagi, fizikai áldozatba került tulajdonosának. És itt aztán újabb nehézségek adódnak. — Miért? — Ezek az engedély nélküli épületek általában olyan területen vannak, ahol nincs ugyan közművesítés, de azonkívül más akadályt nem jelentenek, ráadásul a legtöbben szorult helyzetükben cselekszenek így, nincs lakásuk. Persze ez nem jelenti azt, hogy hunyjunk szemet a törvény- szegők fölött, nem, erről szó sincs. Csak érzékeltetni szerettem volna, milyen bonyolult és nehéz helyzetben vannak a tanácsok és mennyire lehetetlen igazán érvényt szerezniük a tiltó rendeleteknek. Emberi mértékkel kell ítélni. — Mégis, milyen eszközökkel lehet a renitenskedők elé gátat emelni? A túlzott engedékenység, végső soron anarchiához vezethet. — Van a bírság, ami (az objektum nagyságától függően) 30—40 ezer forintot is meghaladhatja. És van természetesen az épület lebontása. — De, ez alig-alig történik meg. — Igaz. Ez olyan drasztikus eszköz, amit mondjuk egy saját kertben felhúzott ház esetében, amit lakásnak használnak (!) nagyon nehezen alkalmazható. Ilyenkor marad a pénzbírság. Speciális gondok — A bírságot legalább tisztességgel kifizetik? — Nemigen. Legtöbb esetben letiltással kell élniük a tanácsoknak. — A tanácsi rendeletek betartásában könnyebb a helyzet? — Ezek a rendeletek a települések speciális gondjainak megoldására születnek. A budai járásban a legtöbb nehézséget a köztisztasággal kapcsolatos rendeletek gyakorlati megvalósítása, keresztülvitele okozza. Megint csak azt mondhatom, a helyi tanácsok nincsenek olyan helyzetben, hogy minden esetben érvényt . szerezhetnének a rendeleteiknek. — Hogy-hogy? — A községek ma már képtelenek a régi, hagyományos módon felszámolni, egyrészt a háztartási szemetet azonkívül a megnövekedett turista- és átmenő forgalomból is adódó, rengeteg közhulladékot. A rendelet ugyan kimondja a szemetelési tilalmat, az elásást, elégetést, de ez nem megy. Addig amíg a községekben nem tudják megoldani a szervezett, intézményesített szemételtakarítást, és a közterületek hivatalos tisztántartását, nehéz a rendelettel élni. Igaz ugyan, hogy annak erősítésére másfél évvel ezelőtt érvénybe lépett a következő határozat is, mely arra kötelezi az illető tanácsi dolgozót, hogy ahol tetten éri a szemetelőt, éljen a helyszíni bírságolással. Ez azonban a gyakorlatban a mai napig nem működik. — Vajon miért? — Először is. A tettenéréshez megint az kellene, hogy állandó járőri szolgálatot teljesítsen egy vagy két tanácsi dolgozó. De ha kis községről van szó, ott azért sem megy ez a bírságolási mód, mert legyünk őszinték, ha mondjuk én vagy maga a tanácsi dolgozó Piroska és meglátja a szomszéd Juliska nénit, vagy Józsi bácsit, amint éppen szemetel, odamegy? Előráncigálja a csekket a retiküljéből és megbírságolja őket? Nem hiszem. Nagy lélekszámú településeken pedig a méretek miatt eleve járhatatlan ez az út. Pedig sajnos, elkeserítően piszkos, szemetes a járás. Ideje lenne a szemétkérdést megoldani. Tapasztalatok — A járásban, melyik végrehajtási terület adja a legtöbb gondot? — Az adójellegű köztartozások, ezen belül is a községfejlesztési hozzájárulások behajtása. — De, úgy tudom ezt is le lehet tiltani a fizetésekből? — Igaz De ez már többlet- munkát jelent és általában, ahol letiltással kell élni, ott az illető családban más problémák is akadnak, és mindez csak nehezíti a tanácsi munkát. — Beszélgetésünkből levonható-e valami általános vélemény, megállapítás? Tapasztalatból adódó igazság? — Talán annyit mondhatok összefoglalásként, hogy — és ez elsősorban a munka formai részére vonatkozik — a végrehajtás eszköze ma inkább a bírságolás. Ennek minden szabály-, rendelet-, határozat-, törvénysértő esetben, elsődleges szerepe van, szemben a régen oly gyakran alkalmazott Végrehajtással. — Ez túl szigorú eszköz? — Igen. Például valaki illetéktelenül lakik, mondjuk valahol, akkor biztos, hogy nem az lesz az első, hogy karhatalommal kiteszik az illetőt, hanem elkezdik a bírságolást. — És ez elegendő? — Általában igen. És talán most mondanám a levonható általános igazságot — legalábbis ahogy én látom —. összehasonlítva a tíz év előtti jogállapotokat a maival, bátran állíthatom, az állampolgárok törvénytisztelőbbek lettek. — Mi lehet az oka? — Azelőtt sokan tájékozatlanságból, a törvények nem ismeretéből váltak törvénysértőkké. A tv, rádió, újságok jóvoltából azonban, egyre többen megtanulják, megismerik kötelességeiket, jogaikat. És reméljük, ez a pozitív tendencia csak fokozódik. — Reméljük. Egyelőre azonban még akadnak szép számmal ügyeskedő renitensek, rosszindulatú törvényszegők. — Természetesen. Abszolút ideális állapot a dolgok rendje szerint egyébként sem várható soha, nem igaz? S. Horváth Klára Alkalmazottak és fizikaiak Uosszú évek óta először fordul elő, hogy az anyagi ágakban nemcsak a fizikaiak létszáma csökkent, hanem megállt a többi foglalkoztatott, az alkalmazottak csoportjának növekedése is. Nincsenek megbízható adatok arra nézve, hogy mi nevezhe- hető a fizikai és a nem fizikai munkavállalók optimális, ésszerű arányának. Napjainkban mozdulni kezd, a kívánatos irányba tartva, a vállalati, intézményi szervezet E lassú, tétova mozdulás is elég azonban ahhoz, hogy — éppen szokatlansága okán — erős visszhangot keltsen. Sok vállalatnál osztályokat, főosztályokat vontak össze, a nagyvállalati irányító apparátusból a gyáregységekhez csoportosították át embereket, s voltak fölszabaduló státusok, amelyeket nem töltöttek be. Idén január elsején a szocialista iparban a fizikai foglalkozásúak száma 1319 ezer volt, a nem fizikaiaké 337 ezer. Ez utóbbiban a legnépesebb tábor a műszakiaké — 152 ezer —, azután a számviteli, ügyviteli alkalmazottak következnek — 99 ezer —, majd a többiek, igazgatási, gazdasági, egészségügyi stb. beosztásúak. Elkerülve a félreértést: az alkalmazottak szinte összehasonlíthatatlanul eltérő foglal- kozásúakból tevődnek össze, hiszen éppúgy idetartozik az irattáros, a gyártmánytervező, a számlaellenőr, mint a vezérigazgató, az üzemorvos, a műhelyírnok, a bérelszámoló. Éppen ezért elsősorban csak a konkrét vállalati helyzet ismeretében adható megbízható felelet a kérdésre: sok-e, s ha igen, hol és miért sok az alkalmazott? Erre a kérdésre ma még kevés helyen keresik céltudatosan és következetesen a a feleletet. Bizonyítja ezt a kereskedelem példája is, ahol minden két fizikai munkavállalóra egy alkalmazott jut, előbbiek 310 ezres táborához utóbbiak 163 ezer fős csoportja társul. S ez még akkor is sok és aránytalan, ha figyelembe vesszük a kereskedelem sajátosságait, például az iparétól eltérő ügy- és számviteli rendjét. Hasonló aránytalanságokra bukkanhatunk azután egy-egy népgazdasági részterületen belül is. Aligha magyarázható kizárólag technológiai okokkal, hogy a bányászatban 96 ezer fizikai foglalkoztatottra — a műszakiakat nem számítva — kilencezer alkalmazott jut, a műszeriparban pedig 44 ezerre nyolcezer. Vizsgálatok bizonyítják: ahány vállalat, annyi szokás, hagyomány, hosszú ideje ci- peit örökség — ami az alkalmazottak létszámát, szervezeti elhelyezkedését illeti. Csak példaként: van olyan vállalat, amelynek hatfős kereskedelmi csoportja nagyobb forgalmat bonyolít le, mint a másik cég kereskedelmi főosztálya, ahöl három osztály és huszonegy ember tevékenykedik. Merev, túlzottan hierarchikus a vállalati szervezet, mindennél nagyobb szerepet játszik működésében a megszokás, a hagyomány, éppen ezért legtöbbször csak a papírig — vagy még addig sem — jutnak el az egyszerűsítési, ésszerűsítési, azaz szervezési elképzelések, javaslatok. Hasonló a sorsa az itt-ott bátortalanul megfogalmazott teljesítménykövetelményeknek, s az ahhoz kötött bérnek, annak a törekvésnek, hogy mindenki a maga munkáját csinálja, de azt maradéktalanul és becsületesen. Nincs szó tehát arról, hogy a vállalatok érzéketlenek a felduzzadt alkalmazotti létszám okozta gondokkal szemben, mint ahogy arról sem beszélhetünk, hogy ne lenne igyekezet az ügyvitel gépesítésére, ám mindezek az elképzelések és intézkedések a levegőben lógnak, nem alkotnak egységes, összefüggő rendszert, nem kapcsolódnak a vállalati szervezet átfogó felülvizsgálatához. 1/ evesebb, de magasabban képzett megfelelően szervezett és fölszerelt környezetben dolgozó, s jobban fizetett alkalmazott — a mostani állapotokhoz képest ez a cél. Aminek egyaránt vannak szabályozási és szemléleti akadályai, de ugyanígy vannak biztató példái is. Ezek is azt bizonyítják, hogy lehet előrelépni. E lépések haszna elsődlegesen nem a létszám csökkentése, sokkal inkább a jobban működő szervezet, az áttekinthetőbb ügyvitel, a gyorsabb adatszolgáltatás, az információk értő elemzése, s fölhasználása a döntésekben — vagyis az alkalmazottak pontos célra irányított, s ezért a vállalat egész tevékenységében sikeresen kamatoztatott munkája. Veress Tamás Energiaprogram A kormány ez év elején energiagazdálkodási program kidolgozását írta elő, amelynek részeként a KGM-nek több irányú feladatot kell megoldania. A program kidolgozásánál a gépiparnak, mint háttérágaéatnak műszaki fejlesztési tervet kell kialakítania. A tárca felmérte, elsősorban gazdaságossági számítások útján, hol érdemes fejlesztem. Több iparvállalatnál kísérleteket is végeztek, elsősorban a háztartási készülékek, a kommunális fogyasztási termékek, a kazánok és más energetikai berendezések területén, felmérték a mező- gazdasági szárítástechnológiákat, a hulladékhasznosítást. A Hajdúsági Iparművek a forróvíztárolók hőszigetelésének javításával jelentős villamos energiát takaríthat meg. Hasonló energiamegtakarítást eredményezhet a BVKM villamos hőtároló kályháinak elterjedése. A Lamport jobb hatásfokkal üzemelő gáztűzhelytípusokat kísérletezett ki. A Mezőgéptröszt pedig olyan szárítótechnológiákat kíván kialakítani, amely a tüzelőolaj helyett kukoricacsutka- szár- és szalmaégetést alkalmaz üzemanyagként. A fogyasztási cikkek körében az Orion és a Videoton minimális villamos energiát igénylő híradástechnikai készülékekkel jelentkezik majd a piacon. Mindez azonban még csak kísérlet, s ahogy ezekből mi valósul meg, azt csak a következő évek döntik el. A számítások szerint némi beruházással, fejlesztéssel jelentősen csökkenne az energiafelhasználás, s legalább tízszer annyi energiahordozó takarítható meg. Egyébként már ebben a tervidőszakban is jó néhány eredményes kezdeményezés valósult meg. Az MMG Automatika Művek például már sorozatban készíti a gáztakarékos vágópisztolyokat. A Mechanikai Művek új fázisjavító kondenzátorai, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár új távfűtési hőszabályzó szelepei, a FÉK gázkészülékei is alacsonyabb ener- giafelhasználásúak, mint a korábbi típusok. Bármilyen típusú tehergépkocsi-rugók javítását cserével vállaljuk. Úttörő Mgtsz. Dunabsgdány. Telefon: 285.
