Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-26 / 277. szám
Visszhang Kritika Harmat Béla könyvtáros lapunk szorgos „külső munkatársa”. Legutóbb az Érdi HírLap szeptember 17-i számában közölt Negyvenkilenc éve történt című írásunkra figyelt föl. „Egy másik felhívás polgári iskolát követel Érdnek, s egy rövidke kis hír tájékoztat: lehet jelentkezni az új elemibe” — írtuk akkor az Érd és Vidéke 1931-es számára hivatkozva. S bár igaza van Harmat Bélának, hogy az „elemi és a polgári iskola nem hozható összefüggésbe”, némi igazsága van állításunknak. Tudniillik, nem a munkáját már korábban megkezdő polgári fiú-, hanem az akkor még csupán álom leányiskolára gondoltunk. A polgári és elemi iskola egy mondatban említése pedig gondolati ugrás — természetesen nem egy intézményről van szó. Elfogadjuk viszont november 5-i számunk emlékező írásának hiányosságát: az említett orvos neve helyesen: dr. Medved János. Ahogy Késő Géza fejlesztési főmérnök levele alapján pontosítanunk kell legutóbbi számunk Több kutat című írásának pongyolaságait is. Érdnek az M7-esen túl eső része — írja Késő Géza — nem száraz, hanem vízszegény, s az ott valóban igen mélyen található víz nem mocsaras, hanem mészsók- kal erősen szennyezett, így ivásra, s háztartási célra nehezen felhasználható. A fúrást a vízhozam kis mennyisége miatt és a felsőbb vízügyi szervek utasítására mellőzte a tanács. Ügyek A bódépavilon-vita zárócikkére reagált Balázs János (Ercsi u. 20/b.): „Az Érdi Hírlap vitazáró cikkét bántónak és naivnak vagyok kénytelen minősíteni. A vita a lakosság nagy részének érdeklődését, véleményét hozta felszínre, ezt a vitazáró pozitiven is értékelte. Mégis, az utolsó fejezetben visz- szadobta a labdát a cikkíró a vitázóknak. „A pavilon ügye picinyke és elhanyagolható kérdése a városnak” — írja. Én azt gondolom, hogy ez nem igaz. Ez a megállapítás nagyon is könnyelmű: picinyke ügy ugyanis építésünk folyamán nincsen, csak ügy van, és ami a fejlődést képviseli, az mind nagyon fontos, nem elhanyagolható kérdés, s nem egyszerűen indokolt „párbeszéd” kérdése. Jó néhány példát tudnánk felhozni, hogy picinyke ügy mia(t milliós nagyságrendű, egyébként elkerülhető kiadások merültek föl. Nézetem szerint egy-egy vita egy kérdés tisztázását célozza, amelynek végén megállapodásnak kell szü> letnie, állást kell foglalni és nem a labdát visszadobni.” ★ Egyetértünk olvasónkkal, s bárha valóban — mint ahogy ő írta levele záró sorában — „karcol” is kritikája, el kell fogadnunk véleményét. Hibáztunk ugyanis azzal, hogy a vita ellenzőinek minősítését leírva nem használtunk idézőjelet. Mi is csak ügyet ismerünk, enélkül el sem indítottuk volna nyilvános párbeszédünket. S az pedig, hogy bár véleményünk szerint a kérdés éppen a hozzánk érkezett levelek alapján tisztázódott, nem született megállapodás (sőt: a város újabb bódépavilonnal gazdagodott) — már nem a mi hibánk. Ügy véljük, lapunk a vita vállalásával állást foglalt. nfa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1980. NOVEMBER 26., SZERDA Szomszédvitából — akta A Sárvíz utcai történet Kérem, már megint a Károlyiakkal van a baj. Pontosabban azzal a földterülettel, amit egy, a harmincas években kelt rendelkezés szerint játszótérnek, illetve piacnak szántak, s használtak is az érdligeti Sárvíz utca és környékének lakói — ekképp. Százhét aláírás Vészeli József: — Én idevalósi vagyok és amióta világ a világ, ez a terület játszótér volt. Emlékszem, mi magunk is ott nőttünk föl. Valamikor még hinta is volt rajta, az később eltűnt, de azért az csak játszótér maradt. Bedő Károlyné: — Hogy játszótér lett volna, az túlzás, mert ha mi nem egyengetjük el a földet, nem egyengeti senki. Igaz, a gyerekek idejártak, kicsik is, meg a kamaszok is, de ideszoktak a cigányok lovai is. Nem úgy kezelték, mintha játszótér lenne. E két — a lakosságot és a Bedő családot képviselő — vélemény az alapja a Sárvíz utcai történetnek. 1980. április: Bedő Károlyné felkeresi a városi tanácsot. (Bedő Károlyné: — Tarthatatlanná vált a helyzetem. Nem vagyok egészséges ember, az állandó ricsajozás, labdázás megviselt. Ha szóltam, a gyerekek, különösen a kamaszabbja szemtelen volt. Gondoltam, a tanácsban megértik a helyzetemet és kapok támogatást. Oroszi Szilveszter: — Itt lakom én is, az utcában és nem hiszem, hogy a helyzet tarthatatlan lett volna. Tény, hogy a gyerekek odajártak, de hova mehettek volna? Nincs itt a környéken egy talpalatnyi játszóhely sem. És naponta lehetett hallani a panaszt, hogy nem kapták vissza a kerítésen berepült labdát vagy szitkokat kaptak a fejükre. 1980. július 11.: a tanács igazgatási osztályának levele Bedő Károlyhoz: „az igazgatási osztály — a városi tanács elnökletével és a Hazafias Népfront városi bizottságának I elnökletével (helyesen: titkárával, a szerk.) történt megbeszélés alapján hozzájárul ahhoz, hogy ön a saját telkével határos, a Magyar Állam tulajdonát képező telket bekerítse. A bekerített területet köteles gondozni és azon a parkosítási munkát végezni.” A területet a család bekerítette, gyümölcs- és díszfákkal ültette be. 1980. augusztus 10.: 107 aláírással, tiltakozó levél érkezik a városi pártbizottság első titkárához. (Vajas Jenőnó, a levél írója: — Pestre járok dolgozni, viszonylag keveset vagyok itthon, de értesültem a játszótéri helyzetről: a gyere1 kék panaszkodtak, a nyárra meg odáig fajult a helyzet, hogy ideszorultak föl mifelénk. Senkit nem zavartak. A közterület bekerítését törvény- sértőnek és méltánytalannajc tartottam, ezért írtam levelet.) A köz javára 1980. október 10.: a tanács igazgatási osztályának levele Bedő Károlyhoz: „a területet játszótérként a köz javára meg kell nyitni.” (Bedő Károlyné: — Kezünk munkájával kerítettük be a telket, ültettük el a fákat. A kerítés egy oldalát a napokban kivágták. Mi lesz a gyümölcsfákkal és ki fizeti meg a ’kerítést?) Dr. Benussi Silvió, a 'városi tanács elnöke: — Méltányossági alapon döntöttünk a bekerítés mellett. Miután a lakosság mind ez idáig nem mutatott érdeklődést a terület iránt, fel sem Decemberi műsorshcw © Vörösmaríy-nap. Névadójára emlékezik a gimnázium december 1-én, a költő születésnapján. A tanárok és a diákok koszorúzással, ünnepi műsorral, megemlékező előadásokkal, tantárgyi vetélkedővel, szavalóversennyel tisztelegnek Vörösmarty Mihály emlékének. a Vendégvita. A cigányközművelődésről kapnak tájékoztatást és vitatkoznak december 2-án a művelődési központban az ÉLTE hallgatói. © Télidőben. Az időszerű téli munkákról tart előadást a Hill 5-én Kertbarátok Klubjában Sándor december 5-én. ű Mikulás. December a vállalatokhoz, december 6- án a KIOSZ-ba várják felnőttek és gyerekek a Mikulást. <ö UFO-dokumentumok. Ez a címe annak az .előadásnak és vitatestnek, amelynek vezetője Gergelics László, résztvevői a sci-fi klub tagjai. Hely: művelődési központ. Idő: december 10., 18 óra. S Zamenhof. Könyvárusítással és kiállítással egybekötött ’könyvnapot tártanak az Eszperantó Klub tagjai cember 14-én. deA megújuló 5-ös iskola Négy új tanteremmel és egy tornateremmel bővül a tusculá- numi 5-ös általános iskola. A diákok várhatóan a második félévben birtokukba vehetik az iskola új épületét. merült bennünk, hogy ilyen hatása lesz engedélyünknek. Űjabb döntésünk értelmében a terület továbbra is játszótér, ahhoz, hogy a park kialakítható legyen, ki kell szedni a fákat és a Hazafias Népfront körzeti bizottságának, a tanácstagnak és a lakosságnak a feladata lesz, hogy ezt a területet a kisebbeknek, a homokbánya töltés melletti területét a nagyobbaknak kialakítsa. A Bedő család felmerült költségeit a tanács magára vállalja. A lakosságon a sor Eddig a történet, s végigbóklászva kígyóként gyűrűző labirintusában, egyetlen érzésünk van: az értetlenség. Nem értjük ugyanis, hogy miért kellett egy mindennapos szomszédvitának aktányi ügy- gyé fajulnia? Miért nem intéződhetett el a dolog a Sárvíz utcában a helyi tanácstag vagy népfrontmegbízott vezetésével — ha már a lakosság nem tudott dűlőre jutni? Miért nem ilyen megoldást szorgalmazott a tanács, ahelyett, hogy megalapozatlan döntésével szabadjára engedje az indulatokat? Sok, talán másra is fordítható pénz, idő energia pocsékolódott el ismét. És ha van tanulsága a történteknek, akkor csak az lehet, amit Vajas Jenő mondott: — Ez az ügy összehozta az embereket és ha megkapjuk igazunkat, rajtunk a sor, hogy bizonyítsunk. Lehet kezdeni. A vb napirendjén Sport, napközi, lakás Különlegesen hosszú, ötórás ülést tartott november 20-án a városi tanács végrehajtó bizottsága. Az estébe nyúló testületi megbeszélés oka maga a téma volt, hiszen a napirenden szereplő sport helyzete, az iskolai napközi otthonok állapota és' fejlesztésének lehetőségei, az államigazgatású munka korszerűsítése, és a nem kevesebb, mint négyféle lakásügy önmagában is kimerítené egy-egy ülés teljes idejét. A legnagyobb érdeklődést és vitát, érthetően, ez utóbbi okozta, ezen belül is kiemelkedő fontossággal tárgyalta a testület a lakótelepi VII-es épület lakásainak elosztását. A vb döntéséről a tanács hirdetőtábláján kifüggesztett névjegyzékből értesülhetnek az érdeklődők. A napközi otthonok helyzete á város általános iskoláinak régi gondja. A megoldás sürgető, s ezért foglalt állást a tanács vb- a napközis csoportok számának növelése, a tárgyi és a személyi feltételek javítása, a napköziben dolgozó pedagógusok elismerése mellett. A városi szintű tanácsi apparátus kialakulásával most a városi szintű tanácsi munka a feladat. Az államigazgatási munka korszerűsítésére, és egyszerűsítésére már eddig is történtek lépések. A testület elfogadta, hogy valóságos és a lakosság számára is érezhető eredményre a tanács új székhelyének birtokbavétele és néhány szervezeti módosítás után lehet számítani. Nehéz betakarítás Kemény télire, majd váratlanul tavaszira forduló időben a szokottnál is nehezebb körülmények között dolgoztak az elmúlt hetekben a Benta-völgye Termelőszövetkezet földjein. Képünkön: a gépek a kukorica betakarítása közben. Családi események Házasságot kötött: Kovács János György Ozsváth Irénnél. * Elhunyt: Nagy László (Páva utca 29.). Született: Wágner Ferene és Tóth Erzsébet Petra, Horváth Zoltán és Jühász Malvin Gabriella, Kovács István és Vadász Ágnes Krisztina, Szabó Csaba és Kovács Erika Csaba, Fehér István és Orecs Julianna Angéla, Kárpáti Ferenc és Szakái Aranka Boglárka, Bodor István és Bódor Erzsébet Balázs nevű gyermeke. Ne essen le egy szalmaszál A HAZAFIAS NÉPFRONT VÁROSI BIZOTTSÁGA NOVEMBER 29-ÉN, SZOMBATON TARTJA KÜLDÖTTÉRTEKEZLETÉT. IV em biztos, hogy jól válasz- ’ tott, amikor ránk gondolt. Nem hinném, hogy mi lennénk a népjrontmunka legjelesebb képviselői a városban. Hiszen nem is a népfront volt előbb, hanem a munka: úgy alakult, hogy legénykorunktól kapni lehetett bennünket a dologra. Fát kellett ültetni, szóljatok az Orbán- fiúlcnak, majd segítenek, így ültettük a gesztenyefasort a a Bem téren. Buszmegálló kellett, hívjátok az Orbán- gyerekeket, majd megcsinálják, így lett fedett megálló a Rekettye utca sarkán elsőnek a faluban. Igaz, ma a városban sincs több. De nem húztuk ki magunkat a közös szórakozásból sem: mi még itt fociztunk a régi parkvárosi pályán. Aztán amikor megalakult a népfront körzeti bizottsága, valakinek eszébe jutottunk: itt vannak az Orbán-fiúk, ők építették a járdát, nekik is helyük lenne köztünk. Ami igaz, az igaz, a legnagyobb dolog a járdaépítés volt. Akkoriban még nem dívott a kaláka, amikor mi elhatároztuk: megépítjük mi magunk. Fölosztottuk a tennivalókat, Béla volt világéletében a mozgékonyabb, jómagam inkább magambacsöndesedő, barkácsoló típus vagyok, egyszóval megszerveztük á környéket. Az első nap kihozattunk nagy óvatosan kétmázsányi cementet, kilenckor az emberek már zúgolódtak: mi az, hát nincs dolog? Ezért fogadtuk örömmel a népfront hívását: végre már nem „partizánakciókban” kell segíteni a várost. S vállaltuk a papirmunKät is. Én vagyon: a Körzeti bizottság tüKura: hittük, hogy hivataLOS ]ormát öltve nagyoob lesz a szavunk ereje. Volt úgy, tévedtünk: hiába Írogatott be Béla a parKvárosi ABC panaszkönyvébe, mint népfrontaktivista, ugyanúgy válasz nélkül hagyták, mintha csak a nevét írta volna alá. Pedig még egy, úgymond egyszerű állampolgárnak is válaszolni illene, nem? Aztán meg egy ilyen nagy városban nehez dolog eljutni az emberekig, arra gondoltunk: a körzeti népfrontmunkával Parkvárosnak is többet juttathatunk. Mert nem tagadjuk, lokálpatrióták vagyunk, Érden belül is van hazánk és ez Parkváros, öcsém itt született, itt nőttünk fel, ahogy ófalusinak Ófalu, ligetinek Érdli.get, úgy áll a mi szívünkhöz Parkváros közelebb. És talán nem is baj, ha az ember jobban kötődik egy-egy területhez, hiszen mi Parkvároson, mások meg Öfalun, Ligeten, Tuscu- lánumon keresztül tudnának a legtöbbet tenni — Érdért. Mert bizony, van tennivaló elég. Akár még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat: aki itt dolgozni, akar, az dolgozhat. Hiszen, ha csupán azt veszem, hogy mennyi mindent kell még elrendezni az emberek fejében. Hogy észrevegyék: az életük nem ér véget a kerítésnél, és mindennapjaik részévé tegyék azt az egyszerű foglalatosságot, ami nélkül aligha maradhattak volna meg Tolnában, Szatmárban, Somogybán: az utca söprését. Persze ahhoz, hogy ezt elvárhassuk az emberektől, példát is kéne mutatni, azzal, ahogy hivatalos szervek kezelik a közös vagyont. Hogy a lefektetett csövet év múltán ne kelljen . fölszedni, az utat újraaszfaltozni, a felújított házat frissiben újrajavítani — ezek természetes követelmények lennének. S joggal várják el — most már úgy mondom, mint a népfront körzeti titkára — tőlünk is a lakosok vélemé nyük meghallgatását. Ne essen le úgy egy szalmaszál az útra se Ofaluban, se Ligeten, se Parkvárosban, hogy arról a lakosok ne tudjanak, ne adnák hozzá egyetértésüket. É s egyre többen vannak, akik ilyen részt kérnek a közös életből. Nemcsak én, Orbán Mihály, akit a népfront kitüntetéssel jutalmazott, hanem a játszótérépítő Tóth László vagy a szemközti szomszéd, Horváth László. Velük építettük annak idején a járdát, akkor egyetlen méter járda nem volt Parkvárosban, háromszáz méter lett egyszerre. És velük dolgozunk a város épülésén. Nem kis dolog ez, de mi megszoktuk: semmit nem ad ingyen az élet, és ha valamit el akarunk érni nekünk magunknak kell megcsinálni. Itt van a házunk tizenegy éve fogtunk hozzá még mindig nincs kész. De tudjuk, hogy egyszer feléoü! és nekünk a legszebb lesz mert a mi kezünk munkáié van benne. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János
