Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

1980. NOVEMBER 1., SZOMBAT sJumw Ülést tartott ta BSÜMB Á cipőellátás javulása Mit tett, tesz az ipar, a ke­reskedelem, hogy jó minőségű, szép formájú cipők nagyobb választékát találja a vásárló a boltokban — erről tájékoztatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár és Lauthán Ferenc belkereskedel­mi 'miniszterhelyettes a tes­tület pénteken — Szakait Jó­zsef elnökletével tartott — ülésén. A KNEB három esz­tendővel ezelőtt vizsgálta a cipőellátást — a fölmérést kormányhatározat követte —, s a népi ellenőrök azóta is fi­gyelemmel kísérték: hol szorít a cipő; a fővárosban és hat megyében kérték ki a rend­szeresen vásárlók véleményét. A KNEB megítélése szerint a két tárca illetékes vezetői — az 1977. évi kormányhatá­rozat és az ennek nyomán ké­szült ágazati intézkedési ter­vek végrehajtásának eredmé­nyeit, egyszersmind az akadá­lyozó tényezőket összegezve — tárgyilagosan mérték fel a helyzetet. A népi ellenőri ta­pasztalatok is megerősítik, hogy a vizsgálat óta eltelt időben fejlődött az ipar technológiá­ja, kedvezőbbé váltak a gyár­1 tás és a kereskedelem feltéte­lei, javult a cipőket készítő és [ a háttéripar együttműködése. j Ezt igazolja, hogy a vásárlók i feleannyi esetben kifogásolták ; a minőséget, mint három év­vel ezelőtt, s az idő előtt pánt­jukat veszítő, sarkukat elha­gyó lábbelik egyharmadát ma már gyorsan megjavítják az ilyen munkákra szervezett sza- ! vatossági javító hálózat műhe­lyeiben; természetesen, ha na- ! gyobb a hiba, kicserélik az i árut. I A tájékoztatóból kitűnt, hogy í a nyersanyagárak világpiaci és hazai emelkedése ellenére, kellő mennyiségű cipőt küldött a boltokba az ipar, a válasz­ték azonban még elmarad a kívánatostól. A korábbinál jó­val többféle bébi- és gyer­mekcipő kerül az üzletek pol­caira, de a női cipőkből, ol­csóbb lábbelikből többféle kel­lene. A KNEB a tájékoztatást tu­domásul vette, leszögezte: vál- 1 tozatlanul szükséges, hogy a | két tárca intézkedési tervébe foglalt feladatokat továbbra is összehangolják, tervszerűen | oldják meg. Tanácskozás Dobogókőn I©gás2ssfi hónap A fogszuvasodás, a legelter­jedtebb népbetegség megelő­zésének gyakorlati kérdései­ről, elsősorban a gyermekfo­gászatra váró feladatokról kez­dődött pénteken háromnapos tudományos tanácskozás Do­bogókőn, a Nimród Szállóban. A konferencia egyúttal a fo­gászati hónap nyitánya is. A konferenciát dr. Hutás Imre egészségügyi miniszter- helyettes nyitotta meg. Beve­zetőjében felhívta a figyelmet arra. hogy az örökletes ténye­zők mellett a fogbetegségek korai kialakulásához nagyban hozzájárul a helytelen táplál kozás is. Az ép fogazatnak kozmetikai jelentőségén túl fontos egészségügyi szerepe van. A gyomorbetegségek, fe­kélyek, krónikus gyomorhuru. tos megbetegedések kialakuld' sában a rossz fogak is szere­pet játszhatnak. A magas szén hidrát tartalmú ételek, az üdítő italok, az édességek már a tejfogak gyakori romlását okozzák. A fogászati kezelé­sek száma évente megközelíti a tízmilliót, s a forgalom ál­landóan emelkedik. Különö sen a vidéki gyermekfogásza­ti ellátásban vannak sürgető tennivalók. Hasznos célokért dolgom! Besxélgeféparifnerunk ds*. Husii Bsfván A közelmúltban — a KISZ Pest megyei Bizottságának ülésén — hangzott el egy szembeötlő adat: nevezetesen, hogy egyetlen esztendő alatt 3,8 százalékkal nőtt az ifjúsá­gi szervezet taglétszáma Pest megyében. A magyarázat vé­gett, s a KISZ tagságépítő munkájának elemzéséért dr. Husti Istvánt, a megyei bi­zottság első titkárát kerestük fel. Másfél éve — Ne menjünk vissza a régmúltba, csupán másfél év­vel ezelőttre. Abban az idő­ben politikai munkánk közép­pontjába került a mozgalom, a szervezet építése. Az oka az volt, hogy kedvezőtlen tenden­ciákat tapasztaltunk: a mun­kásifjúság az iparban és a mezőgazdaságban is kevésbé kereste a KISZ-t, nem akadt utánpótlás. Az pedig politikai kérdés volt, hogy e folyamatot megfordítsuk, s ezért határo­zatot is hozott akkor a KISZ Pest megyei Bizottsága a szer­vezettség javítására, a dolgozó fiatalok körében, az ifjúsági mozgalom tömegbefolyásának növelésére. Hasznos segítséget kaptunk a megyei párt-végre­hajtóbizottságtól — a testület is napirendre tűzte a témát — és a KISZ KB hasonló elemzésétől. — Milyen változások történ­tek ezek után? — Említettük már a taglét­szám növekedését. Jelenleg a megyében élő 235 ezer 14 és 29 év közötti fiatal közül 40 ezer a KISZ tagja, ami annyit jelent: a szervezettség 14,9 százalékról, 16,8 százalékra nőtt. Ugrásszerű fejlődést ta­pasztaltunk például a rácke­vei járásban, Dunakeszin. — S mi a helyzet a dolgozó fiatalok körében? — Tarka a kép. Kezdjük azokkal, akik még nem dol­goznak, a diákokkal. Az álta­lános iskolából középiskolába kerülő tanuló, szinte automa­tikusan válik a KISZ tagjává, s ennek így kellene történnie a munkahelyeken is. Az auto­matizmus ez esetben ugyanis azt jelenti, hogy a fiatal az új helyre kerülve azonnal felada­tokat kap, hívják, törődnek ve­le — mint leendő KISZ-tag- gal. Az ilyesfajta zökkenőmen­tes átmenet csak azokra az ipari és mezőgazdasági üze­mekre jellemző, amelyek szo­ros kapcsolatot tartanak a szakmunkásképző intézetekkel, tehát a nagyobbakra. Valami­vel konkrétabban: a mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok kö­rében 5 százalékkal nőtt, az iparban pedig 1,5 százalékkal csökkent a taglétszám. — Mi okozta a további csök­kenést, s mi a növekedést? — Vannak az ifjúsági moz­galomnak gyenge pontjai az ipari üzemekben. Elsősorban ott, ahol kislétszámú maga az üzem is, s erőtlen a szervezet. Ugyanígy nehéz boldogulni a szétszórt telephelyű vállala­toknál, mint például az épí­tőipariaknál. Az is tény, hogy az iparban rohamosan csök­ken a 29 évesnél fiatalabb dolgozók aránya. Részint, mert sokan keresik az anyagilag kedvezőbb álláslehetőségeket (például a tsz melléküzem- ágakban), részint pedig a de­mográfiai hullámvölgy miatt, így azután a mezőgazdasági munkahelyeken nemcsak a belső tartalékokból, hanem az iparból átvándorolt fiatalok­ból is akad utánpótlás. Vonzerő és érdek — Csak objektív tényezők játszanak közre a taglétszám alakulásában? — Nem, erről szó sincs. Az érdektelenség, egyes alapszer­vezetek akcióprogramjának gyengeségei éppúgy közrejátsz­hatnak, mint az, ha magára marad- a KISZ-szervezet az üzemben vagy mint az, ha a fiatalnak terhes vállalnia az egyéni feladatokat, a szerve­zeti fegyelmet. Nézzük csak, mi is történt Pest megyében: az ifjúsági mozgalom felada­tai nem lettek kisebbek, mint ahogy a társadalom egészének tennivalói sem, s ez igaz a gazdasági és az ideológiai munkára nézve egyaránt. Hogy mégis összességében nőtt a KISZ taglétszáma, szervezett­sége, annak a magyarázata az: javult a tartalmi munka, tehát a mozgalom vonzóbbá vált. Ezt. ha bizonyítani nehéz is, több jel mutatja. Ilyen a bör­zsönyi úttörővasút építése kö­rüli összefogás, az, hogy a szakmai és tanulmányi verse­nyeken, akárcsak a politikai vetélkedőkön mind nagyobb sikerrel szerepelnek fiatal­jaink, s az is, hogy az Ifjú­gárda szakági versenyein a Pest megyeiek sorra értek el „dobogós” helyezéseket. Ja­vult valamelyest a politikai képzés tervszerűsége, szerve­zettsége is. — És a programok vonzere­je, az érdekek képviselete? — Valóban, éppen ez az a két terület, amelyen sok még a kiaknázatlan lehetőségünk, pedig pontosan ezek a KISZ vonzereje növelésének legfon­tosabb elemei. Csak akkor szá­míthatunk újabb eredmények­re, ha olyan elfoglaltságot kí­nálunk, amely leköti, érdekli a fiatalokat, amely számol a helyi igényekkel. Ami az ér­dekképviseletet illeti: az ifjú­sági törvény létrejötte óta egyre jobban figyelembe ve­szik, kérik a KISZ vélemé­nyét, s talán az ifjúsági szer­vezet leghatásosabb propagan­dája az, ha bizonyíthatóan si­kerrel hat a fiatalok élet- és munkakörülményeinek alaku­lására. Ahol azonban csak for­málisan él a munkahelyi négy­szög, ahol nem kellően felké­szült a KISZ-vezető. s ahol nem kap segítséget, törődést a KISZ-szervezet, legfeljebb jo­gait érvényesítheti, nehezebb növelnie a befolyását a fiata­lok között. A teendőkről — Melyek a következő évek legfontosabb tennivalói a szer­vezettség javításáért? — Elsősorban: nagy számú fiatal a fővárosban tanul vagy dolgozik, noha a megyében él. A bejárók között fel kell mér­nünk a KISZ-tagok számát, s ezután a fővárossal közösen kidolgozni, hol, s hogyan ke­ressünk nekik megfelelő moz­galmi formákat, lehetőségeket. Másodsorban hathatósabban kell segítenünk a pályakezdők szakmai és politikai beillesz­kedését, s a szakmunkástanu­lók KISZ-ben való megtartá­sát a munkahelyeken is. Vé­gül a KISZ tartalmi munká­jának erősítésével tovább kell növelnünk az ifjúsági szervezet vonzását. Az viszont minden értelmes fiatal számára nyil­vánvaló: a társadalom, a moz­galom azt várja, hogy ő a kö­zösség számára is hasznos cé­lokért vállaljon és teljesítsen feladatokat. V. G. P. $sahad-e a szeshtsd idő ? (5.) Méz mellett fullánkot !s találni A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága agitációs és propaganda bi­zottságának ajánlása alapján három éven át — 1976. és 1979. között — széles körű ku­tatómunka folyt a szocialista életmód alapvető ismérveiről, feltételeiről, fejlődési irány­zatairól. A kutatások legfőbb eredményeit ún. zárótanul­mány foglalta össze, amit megvitatott a fenti testület. Ebben a dokumentumban ol­vashatjuk: „...mai gazdasági fejlettségünk nem teszi lehe­tővé az egész társadalom szá­mára azt az életszintet, amely mintaként mutatkozik, és ame­lyet a tömegkommunikáció, a fejlett világ felé való nyitott­ság még inkább előtérbe állít. Ezzel függ össze, hogy az ipa­ri kapacitások korlátozottságá­ból, az ún. hiánygazdálkodás­ból, a fejletlen infrastruktúrá­ból stb. adódó követelmények torzítóan hatnak az életmód területén is, nehezítve az élet­mód szocialista elemeinek ki­bontakozását és erősítését”. Egymiisiáan augusztusban Hazánk természeti szépsé­geit, történelmének érdekes tárgyi emlékeit, múltjának je­les helyeit sokan ismerik, ám még többen vannak azok, akik hallani is alig hallottak azok­ról, nem hogy személyes be­nyomásokat szerezzenek. An­nak ellenére van ez így, hogy az utazás, az ország- és világ­járás ma „tömegbetegség”, a szociológusok által humán ca- pitalnak, emberi tőkének — ami az ismeretanyag rendkí­vül gyors bővülését kívánja kifejezni — nevezett valami lényeges formálója. A szabad idő egy része ma ugyanis egyenlő az utazással. Igaz, már erőteljes jelei vannak annak, hogy a kikapcsolódásnak ez a formája túljutott a csúcson, amiben — a divatosság vonz­erejének csökkenése mellett közrejátszanak világszerte a megnehezedett életkörülmé­nyek is. Merre és mennyien indu­lunk útnak? Másfél évtized­del ezelőtt 953 ezer magyar ment külföldre — s három­millió idegen érkezett hazánk­ba — idén viszont, csak ja­nuár és augusztus között öt­millió állampolgár társunkat ahogy azt szakszerűen mond­ják — léptették ki a határőri­zeti szervek. A hozzánk láto­gató, s itt legalább 24 órát töl­tő külföldiek száma, szintén január és augusztus között, hétmillió volt. A magyar tu­risták legtöbbjének útiránya Csehszlovákia, a Német De­mokratikus Köztársaság, Len­gyelország, Jugoszlávia, de például tavaly az Ausztriába érkező magyarok száma 124 ezer, a Német Szövetségi Köz­SzoSgáltatóműhelyek Üj építési és költségvetési üzem alapjait rakták le Kiskunlcc- házán, amelyben majd több, lakosságot kiszolgáló műhely is otthont kap. Bozsán Péter felvétele társaságba látogatóké 81 ezer volt. Egyetlen hónap alatt, idén augusztusban 1 093 800 hazánkfia töltötte szabad ide­jének egy részét külföldön ...! Űjkori népvándorlás — mondják a szakemberek, s így igaz. Ráadásul, az ismeretesen nehezebb gazdálkodási feltéte­lek, az életszínvonal elért eredményei megtartásának, s nem növelésének követelmé­nye közepette sem olyan köny- nyen hagyunk fel a világjá­rással; a hazánkba látogató külföldiek száma sokkal in- kánb mérséklődött a tavalyi, hasonló időszakhoz viszonyít­va, mint amilyen tempóban a magyar kiutazások csökken­tek. A hazánkba érkező kül­földi turisták tábora nyolc hó­nap alatt hét százalékkal kis- sebbedett, ugyanakkor a kül­földre látogató magyaroké mindössze 0,5 százalékkal apadt. Jó néhány országba idén több érdeklődő jutott el hazánkból, mint tavaly! Ez volt a helyzet Ausztria, Olasz­ország, a Német Szövetségi Köztársaság, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztár­saság, Bulgária esetében. Ami az igazán érdekes: az utazási irodák forgalma ugyan tíz év alatt megötszöröződött, ám a magyar turisták többsége ma­szek-alapon kívánja fölfedez­ni az ismeretlent, újra meg­csodálni az ismertet. Előbbieknél nem szerényeb­bek az országon belüli turis- táskodás tényei sem. A megye múzeumaiban egy év alatt 1,9 millió látogató járt, egyedül Szentendrén, a Kovács Margit kerámiagyűjteményt 671 ezren keresték fel, de például Szo- bon, a Börzsöny Múzeumban is több mint 13 ezren ismer­kedtek a látnivalókkal. Ta­valy a megye kereskedelmi szálláshelyein 188 ezer belföl­di turista fordult meg, átlago­san három éjszakát töltve el. A szállodai helyek száma ugyan gyarapodott szerényen a megyében, ám ezek kevésbé csalogatják a közepes és kis jövedelműeket; az igazán nép­szerűek a turistaszállások, a kempingek, a nyaralóházak, a fizetővendéglátás. Ez egyben arra is fényt vet, a fejlesztés­nél a jövőben mi az, amit elő­térbe kell állítani, főként ha arra is gondolunk, hogy az ilyen célra kiadható forintok összege a háztartásokban ob­jektív okok folytán csökken. Idehaza nem megy múzeumba Hangsúlyossá teszi előbbie­ket az a tény is, hogy külön­böző vizsgálatok szerint a kül­földre látogató magyar csalá­dok egy része — becslések ezt a hányadot 20 és 30 százalék közöttire teszik — tényleges életkörülményei alapján nem engedhetné meg magának a külföldi utazást, ám mert az sikk, divat, mert mások is mentek, útnak indulnak. Igaz, közvetlen kár nem származik ebből — sőt, az ismeretek bő­vülhetnek egy-egy ország meg­látogatása után —, a közvetett kár azonban bizonyos: a csa­lád az utazás költségeit nem étkezése, öltözködése rovására teremti elő, hanem elsősorban kulturális szükségletei kielégí­tésének mérséklésével, vagy annak teljes elhagyásával. Reprezentatív vizsgálatok azt mutatják például, hogy a kül­földre turistaként kilépő fel­nőttek egyharmada az utazást megelőző három évben nem járt színházba, egynegyedük­nek nincs vagy tíznél kevesebb könyve van otthon, s más or­szágokba kívánkozó hazánk­fiainak egyötöde idehaza még nem járt élete folyamán egyet­len múzeumban sem... 1 Miként sáfárkodnak azok szabadságukkal, egyéb szabad idejükkel, akik négy kerékre ülhetnek? Itt megint nincse­nek pontos adatok — s ez ért­hető —, ám a reprezentatív fölmérések tényeiből sok min­den leszűrhető. Amíg az évti­zed elején a megkérdezett gépkocsi-tulajdonosok hetven százaléka tett nagyobb hazai turistautat — ebben a hét vé­gi, lakóhely környéki kirándu­lások nincsenek benne —, ad­dig ez az arány az évtized vé­gére hatvan százalék alá csök­kent. Ugyanakkor viszont a hetvenes évek elején minden száz autósból harminc, nap­jainkban pedig ötvenöt ment el külföldre kocsijával, ami fi­gyelmeztető arányeltolódás. Talán nem árt emlékeztetni rá: 1955-ben mindössze két­ezer magángépkocsi futott ha­zánkban, tavaly viszont csak megyei lakosok, újként 7557 autót vettek át. Évente egy gépkocsi átlagosan 13 ezer ki­lométert tett meg a hetvenes évek közepén, s ennek a tel­jesítménynek a hatvan száza­léka szórakozási, turisztikai célokat szolgált. Napjainkban, jórészt az üzemanyag-árak emelkedése következtében, az évi futásmennyiség tízezer ki­lométerre csökkent, ám válto­zatlanul főszereplő az igény­bevételnél a szabad idő eltöl­tésének valamilyen formája, azaz a csökkenés elsősorban a hivatással, munkával össze­függő forgalomnál következett be. Egymillióhoz közeledik a lakosság tulajdonában levő személygépkocsik száma, szo­rozzuk be ezt az évi tízezer ki­lométerrel ... aligha kétszer­kettő egyszerűségű belátni, megtervezni, miféle változá­sokkal jár a motorizáció, a szabad idő hasznosításának egyik fontos jellemzője. Eddig eldugottnak számító, de vala­mi érdekességet kínáló falvak válnak elérhetővé — amit pél­dául megfigyelhetünk a váci járás fölső részén, a Börzsöny Kösd, Rád, Penc útvonalon, azután a ráckevei járásban —•, ám az üzletek raktározási ké­pessége, az éttermek, vendég­lők konyhájának teljesítőké­pessége igazodik-e majd eh­hez? Hiszen hosszú évekbe telt, amíg a vácrátóti botani­kus kertet látogató egyre na­gyobb tömegek végre olyan vendéglőt találhatnak a köz­ségben, ahol kaphatnak is va­lamit ... S akkor még hol vannak a benzinkutak, maguk az utak... ! Ma a tágabb csa­ládokban ott vannak a nagy­szülők, akik községük határán életük folyamán alig léptek túl néhányszor, s ott él az unoka, aki megjárta Párizst, Prágát, de szinte semmit sem tud a nagyapa, a nagyanya szülőfalujának múltjáról, a nagyszülők múltjáról... S kér­dés, ez az arány, ez az isme­ret-viszony egészséges, elfo­gadható-e társadalmi összesí­tésben, avagy messzemenő ha­tása lesz a következő nemze­dékek gondolkodásmódjára, életszemléletére ? 1 Ami összetartozik, elválaszthatatlan Maroknyi csak mindaz, amit említettünk az utazás köréből, a turizmus címszavából, s rá­adásul az utazás, bár lényeges, de csak egyik eleme a szabad idő eltöltésének. Ugyanilyen részletességgel tekinthetnénk át például a közművelődési könyvtárak munkáját, az is­meretterjesztő előadások foko­zódó népszerűségét — tavaly a megyében 307 ezer résztve­vőjük volt —, de sajnos, azt is, hogy csak a vendéglátóhelye­ken 1,6 milliárd forintot ha­gyott ott 1979-ben a megye lakossága szeszes italok ellen­értékéként. A szabad idő el­töltésének ez is egyik lehető­sége, ám ki állíthatja, hogy akár egyénileg, akár társadal­milag ez a lehetőség bármi­lyen haszonnal jár? Hatalmas veszteségekről sokkal inkább beszélhetünk, mint ahogy más dolgokban is az elkerülhetet­lennél nagyobbak a vesztesé­geink. A magunk bőrén tanul­juk meg, hogy nem szabad el­választani azt, ami összetarto­zik: a munkában történőket a szabad időben történőktől. Mészáros Ottó Következik: SEREGÉLYNEK SZŐLŐN A SZEME

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom