Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

4 ’Mfrjan 1980. NOVEMBER 2., VASÁRNAP A HALLSTATTI KULTÚRA EMBERE Valló halomsírok NÉGY MŰVÉSZ CSOPORTKIÁLLÍTÁSA Gazdagodó képzőművészeti élet MEGNYÍLT MONORON A NAGY ISTVÁN GALÉRIA Szánthó Imre metszete Valamikor, itt a római bi­rodalom határvidékén az Aquincum felé vezető út kö­vei sorakoztak, talán errefelé lépdeltek az időszámításunk előtti második évszázadban az Észak-Afrikából idevezé­nyelt Cohors Maurórum ka­tonái. Százhalombatta, aho­gyan a rómaiak nevezték, Matrica, fontos település volt akkoriban. A város mai neve viszont azt is jelzi, hogy meg­telepedett itt az ember már korábban, a késő bronzkor, a kora vaskor idején is. A hunokra gondoltak A városnév első fele, a százhalom azokra a halmok­ra utal, amelyek közül jóné- hány még ma is jól látható. A száz pedig nem túlzás, ha­nem éppen szerénykedés, hi­szen a szakemberek összesen százhuszonkét halmot — azaz halomsírt számoltak meg. — Erről a temetőről már a múlt században tudtak — mondja V. Holport Ágnes, a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatóságának régész-muzeoló­gusa, alki az elmúlt három évben ásatott a területen. E térségről már Anonymus is ír, de a közelmúltig azt hitték, hogy a halomsírokba a hunok temetkeztek. A tudományos igazság meg­állapítása — meg a Pest me­gyei régészeti topográfia elké­szítése —, érdekében kezdőd­tek meg a kutatások. A hat- van-hetven ma is észrevehető halom közül (a legnagyobbak nyolc-tíz méter magasaik), az elmúlt három évben négyet tártak fel. — Koncepciónk már a te­repbejárás leletei alapján ki­alakult — folytatja V. Hol­port Ágnes. — Megállapítot­tuk. hogy nem hun temetke­zésről. hanem kora-vaskori sírokról van sző. A munka során kiderült, hogy a négy közül három sírt erősen meg­bolygattak. Részben a szántás, részben a sírrablók rombol­ták. Idén találtunk egy sírt, amelyet nem raboltak ki — ez volt a legnagyobb, a leggazda­gabb. Pontos kormeghatározás — S nyilván ennek alapján lehet legjobban rekonstruálni a temetkezési módot... — A mediterránumra jel­lemző elképzelés érvényesült: a halottat ott temetik el, s olyan körülmények között, ahol, s ahogyan élt. Az akkori talajszintre hat-nyolc centi-, méter vastagon agyagot dön* göltek, erre ház formájú fa­szerkezetet helyeztek. Ez véd­te az égetés után megmaradt, urnába tett, vagy csak a föld­re szórt hamvakat, s a mellé­jük helyezett edényeket, a másvilági életre szánt enni­valót. eszközöket. A faszerke­zet fölé hatalmas kő- majd földtömeget hordtak. — Ennek ellenére az egyik sír anyagát gazdagnak nevez­te. — Igen, itt olyan fegyverek, szerszámok kerültek elő, amelyek nem tartoztak köz­vetlenül a ruházathoz. Egye­dülálló leletet jelent egy vad­disznóagyarral díszített vas zabla. A kora vaskorban ugyanis még igen drága volt ez a fém, s csak ritkán temet­ték az elhunyt mellé. A gaz­dagságról árulkodik már a sír mérete is: tizenegy méter át­mérőjű kőgyűrűt készítettek, az agyagpadlót aranyozott bronz lapocskákkal díszítették. Találtunk itt bronzgombokat, nyílhegyet, vaskést és külön­böző ételmaradványokat is. Egy másik halom érdekessége az volt, hogy fa is előkerült (általában csak a nyomai ész­lelhetők), mégpedig olyan ép és teljes állapotban, hogy en­nek alapján, úgynevezett dendrokronológiai vizsgálat­tal, teljes pontossággal meg lehet határozni a temetkezés időpontját, amit most, a vizs­gálat előtt, hozzávetőlegesen kétezerhétszáz évvel ezelőttre teszünk. Összegző tanulmány — Kik élték abban az idő­ben a területen? — Az úgynevezett hallstatti kultúra embere élt itt. A ne­vet egy ausztriai falu adta, ahol ennek a bizonyos kultú­rának gazdag anyaga került elő. E kultúra törzsterülete Nyugat-Európában van. leg­keletibb csoportjait Burgen - landban és a Dunántúlon tart­ják számon. Jellemző e kul­túrára a törzsi-nemzetségi szervezet. A vezetők földvár­ban laktatja többieka.zeköré épített ‘kunyhóikban. Viszony­lag hosszú ideig éltek egy he­lyen, az állattenyésztés mel­lett növénytermesztéssel is foglalkoztak, korong nélkül mesteri kerámiákat formáltak. A kutatás az illír néppel hoz­za kapcsolatba a kultúra ke­leti részét — dé ebben a kor­ban nem az etnikum, hanem a fejlettségi színvonal a meg­határozó. — Hazánkban, hol bukkan­tak eddig hasonló halomsírok­ra? — Sopron környékén. A százhalombattai terület a leg­keletibb — de nem nevezhető peremterületnek. — Az előke­rült fekete, meander-díszítésű kerámiák az itteni kultúra fejlettségét bizonyítják. En­nek leszögezése a kutatás egyik eredménye. Fontos, hogy a leletek kitágítják a hallstatti kultúra határát, új ismerete­ket adnak az itt élő nép élet­módjáról. A legközelebbi fel­adatom éppen az lesz, hogy a korábbi vizsgálódások és a saját ásatásom eredményeit összegezzem, s egy tanulmány keretében a szelkmai közvéle­ménnyel megismertessem. P. Sz. E. TV-figyelő Szép szó. Ősz jöttével, úgy látszik, visszaszállingóznak a képernyőre a több hónapja kimúlt 'művészeti műsorblok­kok. Elsőként — kedden es­te — a Nyitott könyv (és még néhány más, hasonló­képpen szépliteratúrai jelle­gű sorozat) utóda, a Szép szó jelentkezett, amely az új gazdák kezében természete­sen új módon szándékszik majd népszerűsíteni drá­mát, novellát, verset. A képes-hangos folyóirat startja nem szolgál annyi új­donsággal, mint amennyit az előfizető elvárt. Mit mondjunk? Sokkal inkább a kimondott szóra, mintsem a látványra épült. Mint műfajegyveleg is igyekezett megfelelni a tisz­tes arányoknak; magyarán: mind ebből, mind amaboól az írás cső portozatból megpró­bált elővezetni valamit. (Azt pedig csak a zárójel kettős védelmében szabad (?) el­mondani, hogy a legvégül lá­tott novellafilm ötlete eny­hén szólva is Örkény István Macskajátékára emlékezte­tett.) Szép a cím, és nemes a szándék; hátha jobb élmé­nyekben lesz részünk két hónap múlva. Tereiére. Ez a ritka jó el-1 nevezésű időmúlató szintén az irodalom jegyében vette kezdetét pénteken este. S szintén úgy, hogy némi vi­szolygást keltett. Mármint azért, hogy Bertha Bulcsú Mélyinterjú című jelenetével olyan kevéssé közfigyelt tá­jakra kalandozott, amelyek az átlagos tévénéző számára bi­zonyára ismeretlenek. A Mélyinterjú kevéssé ragadtatott tapsra, ám az a sorozat, amelyet Ráday Mihály az Unokáink sem fogják látni címmel folytat, igatón min­den elismerést megérdemel. Rípcrt. A most tovafutott hét műsorában két egészen kiváló riportot láthattunk.' Az egyiket Kizárólag egy napig... címmel kedden délután vetí­tették. Ez a képsor egy kis magyarországi vándorcirkusz mindennapjaiba engedett be­pillantást, de úgy, hogy a ko­médiás csapat tagjait — el­lentétben a Fejezetek a cir­kuszlexikonból elnevezésű vállalkozással — emberileg is megismerhettük. (Linszki Iván operatőr munkája egészen ki­váló.) A másik jeles híradás Baló György szerkesztő-ripor­ter nevéhez fűződik, aki a hamarosan elnököt választó USA-ban tudakolta: volta­képpen mennyire ismerik a világot az amerikaiak. Sze­rényen minősítve is kevéssé. A témát illetően eddig sem le­hettek illúzióink, most pe­dig végképp megbizonyosod­hattunk, hogy miért is olyan amilyen, az az odaáti gon­dolkodás. Akácz László r Monoron, az egykori Vigadó {• emeleti termében megnyílt a í Nagy István Galéria. Novem- í bér 23-ig ott látható Szemere- r. ki Teréz, Bcrzy Katalin, Ko- 7 váC3 Júlia cs Szilágyi András < csoportkiállitása. Formákká fordított színek Fordulatot jelent, hogy Mo­noron megnyílt a Nagy István Galéria. Pest megye déli ré­szének képzőművészeti életét gazdagítja, új irányokat nyit. Érdekes az első kiállítás is, mely azt az iparművészeti fel­adatmegoldást tükrözi, hogy a tér maradéktalan harmonizá­lásával kellemessé tegye az egyéni és társadalmi közérze­tet. A Monoron kiállított ipar­művészeti tárgyak alkalmasak erre, hiszen gyakorlati szolgá­latuk mellett e vázák, tálak, poharak, fali kerámiák, üveg­ajtók még szépek is; ez is funkciójuk, a gyönyör­ködtetés. Berzy Katalin (Száz­halombatta) térelválasztója is­métlődő formarendszerével rendezi a környezetet hatáso­san, Szemereki Teréz lírikus megoldásai is számottevőek, megfontolt keretbe fogadja az őszi leveleket. Most a vakok számára tervez kerámiából korlátot, mely tapintással ad vizuális-domborzati élményt, formákká fordítja a színeket, hogy lássák azok is, akik vi­lágtalanok. Mindenképpen izgalmas e kísérlet, s az iparművészet fel­adatkörébe tartozik. Ma már több helyen, így a genfi áru­házakban is használják az Kovács Júlia üvegajtaja orientáló színes fényeket, me­lyek mintegy vezetik, termé­szetesen a látó vásárlókat. I A monori kiállítás üvegtér- i vezői — Szilágyi András és | Kovács Julia is kifogástalan felkészültségről tesznek bi- zonyságot a pálmáktól és a geometriától kölcsönzött fe- | lületrajzolataikkal, melyek el­ringatják képzeletünket s meg- ! nyugtatnak. Üdvözlendő, hogy Monor és az iparművészet kapcsolata erősödik. Ennek jele, hogy a Monori Kefegyár és az Iparművészeti Főiskola ipari formatervező tanszéke évek óta alkotó kapcsolatot lé­tesített egymás között, továb­bá az is, hogy a főiskola grafi­kusai tavaly mutatkoztak be ugyanitt, ahol most a négy te­hetséges keramikus és üveg­tervező. Derengő valóságból tiszta fogalmazás Jeles festő a Sződligeten élő és alkotó Iglay József, aki sorsából adódóan is eredeti jelenség. Csökkent látású, mégis fest, s rendkívül érzéke­nyen. Nagy foltokkal, ami kö­rülményeiből adódik de tisz­ta képi fogalmazással, tömö­rítő erővel. Műveit most a püspökhatvani művelődési Szombaton a szovjet hang­lemezhét megnyitásával foly­tatódott a szovjet kultúra nap­jainak programja. Az ünnepá­házban mutatta be, ahol igé­nyesen nemes sorozatban lát­hattuk sződligeti tájait — pin­cesort, domboldalt, gombákat és a vasút peronját, az állo­mást, bikát, fahidat, a Duna fűzfáit meg a mályvákat —, mindent, amit mohó érzékelés­sel észrevett és festői tehetsé­gével kifejezett. A művek ön­magukért beszélnek, nekünk mégis külön élményt nyújta­nak, mert olyan ember alkotá­sai, akinek az alig látás sem jelent akadályt ahhoz, hogy a tompán felderengő tárgyak festészetté léphessenek elő közreműködésével. Linóleumba metszett Szentendre Szánthó Imre Szentendre a múzeumok városa címen 25 linómetszetből álló sorozatot mutatott be a Goldberger gyár klubjában. Szentendre iránt érzett figyelme, fáradhatatlan közművelődési érzéke és rajz­tehetsége egyaránt figyelemre méltó. Mindig ott van, ahol valakinek ott kell lennie. Raj­zokkal. Most a munkások kö­zött, a múzeumi hónapban —, szentendrei ihletésű grafikák­kal. lyes megnyitót Szombathe­lyen, a megyei művelődési és ifjúsági központban tartották, ahol az ebből az alkalomból rendezett hanglemezkiállítást is megtekinthetik az érdeklő­dők. Losonci Miklós A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI Színházi bemutatók MEGNYÍLT A HANGLEMEZEK HETE Az 1848—49-es szabadság- harc idején Mészáros Lázár hadügyminisztertől egy kihall­gatáson Török György hon­védőrmester azt kérte, hogy bocsássák el a hadseregből. A miniszter a kérés hallatán kor­holó szavakkal támadt az őr­mesterre, s ekkor nem várt jelenet következett. A legény sírva fakadt, s kérését ekként indokolta: Férjhez akarok menni! így derült ki Török Györgyről, hogy nem férfi, hanem nő. Találkozás a barikádon A már-már anekdotába il­lő történethez a történelem szolgáltatja a hátteret: 1848— 49-ben, amikor a haza harc­ba hívta a férfiakat, a nők kö­zül is sokan csatasorba álltak. A legismertebbek közé tar­tozik a 150 évvel ezelőtt, 1830. augusztus 15-én Zágrábban született Lebstück Mária, aki­ről Huszka Jenő világot be­járt nagyoperettjének, a Má­ria főhadnagynak címszerep­lőjét mintázta. A férfinak öl­tözött Mária Bécsben Giron Péter őrnagy német légiójába jelentkezett. Bábolnán esik át a tűzkeresztségen, a kápolnai csata után Dembinszky tábor­nok ezekkel a szavakkal kö­Mária főhadnagy és harcostársai NŐK A HONVÉDHADSEREGBEN - TÖRTÉNELMI KUTATÁSOK szönti: Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz! Lebs- tück Károly hadnagy, vagyis Mária 1849 áprilisában fontos megbízatást kap: 23 kocsiból álló lőszerszállítmányt kell Szolnokról Komáromba vinnie. A veszélyekkel teli vállalkozás sikeres; hőstettéért főhadna­gyi rendfokozat a jutalom. Görgey egy ízben kémnek néz­te, elfogatta, agyon akarta lö­vetni. Mária Kossuth közben­járásának köszönhette életét. Későbbi férjével, Jónák Jó­zsef tüzértiszttel a barikádo­kon ismerkedett meg, az aradi börtönben, hónapokig tartó ra- boskodása idején hozta világra fiát. Később Horvátországba internálták, hosszú évek múl­tán térhetett haza. Nyári Mária kolozsvári szí­nésznőt a hadügyminisztérium­ban arra akarták rábeszélni, hogy csak ápolónőként szolgál, jón, a művésznő azonban hajt­hatatlan maradt, férfinevet vett fel és beállt a harcoló honvédek közé. PJiffnsr Paulina, aki had­nagyságig vitte a ranglétrán, Ligeti Kálmán néven szolgált á''hadseregben. A bécsi légió­ban öltötte magára az an­gyalbőrt, néhány hét múlva tizedes, egy hónappal később már őrmester. Sebesülése után hadnaggyá léptették elő. Guyon futára 1848 telén Erdélyben a csá­száriak fogságába került. Har­cai Béla neve egy Klementina nevű asszonyt takar, aki Gu­yon Richard nyargonca — futára — volt. Selmecbányá­nál a körülzárt honvédsereget egy bányaalagúton vezette ki az ellenség gyűrűjéből. Hőstet­téért Görgey főhadnaggyá léptette elő, nem sejtve, hogy Harczi Béla asszony. Az ismertebb nevek közé tartozik Bányai Júliáé. A szolgálólányból lett műlovar­nő férje, Sárossy Gyula ügy­véd a szabadságharc kezdete után néhány hónappal meg­halt. Az özvegy férje nevén állt be a seregbe. Emlékezetes harci tettei: Zalatna környé­kén elfogja az ellenség tizen­két, élelmet szállító szekerét, Gyulafehérvárnál, miközben maga is megsebesül, harmad­magával ártalmatlanná tesz egy osztrák őrnagyot. Később az orosz seregek elfoglalta terüle­ten nőruhában kutatja: merre járnak Bem apó csapatai. Le­sújtó hírrel tér vissza Déváról Zsibóra: Bem már nincs Er­délyben. Még a fegyverletétel előtt századossá léptetik elő. A harcok befejeztével kalandos életútja Törökországba vezet, egy balul sikerült hazai ösz- szeesküvésban való részvétel után ismét Törökországba menekül, majd Kairóban tele­pedik le és vendéglőt nyit. Az isaszegi csatamezein Hilley Emma az isaszegi csatában érdemelte ki, hogy főhadnagyi rangot kapjon, Me­gyeri Karolinát Kiss Gyula tizedekként ismerték harcostár­sai, Viola Anna tizedesről csak annyit tudnak, hogy 29 csatá­ban vett részt, özvegy Gott- liebné, Róza asszony pedig hírszerzőként szolgálta Bem tábornokot. Az utókor hamar megfeled­kezett a szabadságharc hős lá­nyairól, asszonyairól. Az élet­ben maradottak közül sokan szűkös körülmények között tengették életüket. Viola An­nát özvegy Mészáros Károlyné névén említi 1892-ben egy rö­vid újsághír, s tudatja, hogy az asszony Temesváron nagy nyomorban él. A Szilágyi Ár­pád néven hadba állt Szilágyi Idáról egy 1867-es híradás em­líti, hogy anyjával és fiával együtt hagy nélkülözések közt tengeti életét. A kegyelet hanljai S egy hír már a mi időnk­ből: 1963-ban megkezdték a különböző temetőkben nyugvó 48-as honvédek földi marad­ványainak átvitelét a Kerepe- si-temetőbe Kossuth mellé. így került oda a kispesti te­metőből Varga Andrásáé Csíz. márovits Mária huszárhad­nagy, Lebstück Mária harcos­társa is. K. Gy. A most megjelent újdonsá­gok között van Bartók II. zongoraversenye Szvjatoszlav Richter előadásában, a Pári­zsi Szimfonikusok közremű­ködésével; a lemez másik ol­dalán Prokofjev V. zongora­koncertjét rögzítették, a Lon­doni Szimfonikusok tolmácso­lásában. Szombaton este a Fővárosi Operettszínház adott otthont a jeles szovjet vendégművé­szek közreműködésével meg­rendezett opera- és balettest­nek. I A Zeneakadémia nagytermé­ben a magyar hangversenyter­mek visszatérő vendége, a Sosztakovics vonósnégyes koncertezett. Vidéken kezdte meg turné­ját az Ukrán Állami Virszkij Táncegyüttes. A háromszáz tagú társulat a székesfehérvá­ri Vörösmarty Színházban mu­tatta be látványos néptáncfel­dolgozásait, táncjeleneteit. Megkezdődtek a szovjet kul­túra napjainak színházi esemé­nyei is A leningrádi Gorkij Színház a győri Kisfaludy Színházban vendégszerepeit Solohov: Csendes Don című regényének színpadi változa­tával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom