Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

étrcrn 1980. NOVEMBER 2., VASÁRNAP Vevők vagyunk R endszeressé váltak a Vevők vagyunk ki­állítások. Ezeken ke­reskedelmi vállalatok part­nert keresnek a hiánycikk­nek számító seregnyi ter­mék készítésére. Ugyanak­kor sok vállalat panaszolja, hogy megcsappant a keres­let. Igaz, a mákdaráló vagy a kalapács iránti kielégítetlen igények nem húzzák ki a bajból a beruházási java­kat előállító nagy gépipari céget. Bizonyos, hogy a következő középtávú terv­ben nem lehet számolni a belső piac gyors bővülésé­vel, s ezt a vállalati prog­ramok kidolgozásánál is fi­gyelembe kell venni. A le­hetőségek mégsem annyira szűkösek, amint azt némely termelőhelyen vélik. A ta­gadhatatlan korlátokon be­lül nyílik azért tér a moz­gásra, ehhez azonban sok tekintetben szakítani kell a megszokott gazdálkodási stílussal, módszerrel. Elgondolkoztató ellent­mondás, hogy a lassuló bel­földi kereslet mellett sereg­nyi árucikk hiánynak szá­mít, mint például a szőnye­gek, bútorok, az automata mosógép vagy az alsóruhá­zati kötöttáru. Ahogy az sem mindig érthető, hogy bár van azonos értékű bel­földi áru, a fölhasználó mégis változatlanul impor­tál. Azért, mert fogalma sincs róla, hogy idehaza is készítik azt, amit ő dol­lárért vásárol. Ha ennyire kezdetleges a piaci munka, akkor joggal állítható-e, hogy minden tekintetben korlátozottak a belföldi ér­tékesítési lehetőségek ?! Mind a minisztérium mind a vállalatok vizsgála­tai azt bizonyították, hogy a nemzetközi mezőnytől több területen elmarad a könnyűipar, ám legjelentő­sebben a költséggazdálko­dásban. Ez évig meglepően kevés figyelmet fordítot­tunk a fejlesztés, a gyár­tás állóeszköz-igényességé­re, az energia-, anyag- és élőmunka-ráfordítások szük­séges és fölös mennyisége arányainak alakulására. Ezért azután vannak mű­szakilag korszerű, haszná­lati értéküket tekintve a nemzetközi átlagot megha­ladó termékek — például bizonyos kötöttáruk, cipők, női csizmák, faáruk — amelyek az indokolatlanul magas ráfordítások miatt csak kis mennyiségben, bi­zonyos presztizsfogyasztás kielégítéseként adhatók el a hazai piacon. Külföldön végképp nem értékesíthe­tők, mert az eladók éles versenyében senki sem jut­hat úgy vevőhöz, hogy az indokolatlanul magas ter­melési költségeket a vásár­lóval akarja megfizettetni. Itt és más területen is vi­szonylag egyszerű módja nyílna a belső kereslet bő­vítésének; a költségek mér­séklésével reális ár kiala­kítása, s ezzel új fogyasz­tói kör meghódítása. Gyakran viszonylag kis beruházások segítségével lényegesen növelni lehet­ne az áruk tetszetősségét, használati értékét — felü­letkezelés, színezés stb. —, ám erre alig ügyelnek a termelők, miközben panasz­kodnak, kevés a megrende­lés. Az úgynevezett piac­készség elemzése folytonos teendő lenne a vállalatok­nál, de sajnálatosan min­dennapos tapasztalat, hogy csak nagyon ritkán foglal­koznak ezzel, hanem szid­ják a kül- és belkereskedő- ket. Mintha az eladások nö­velésének lehetősége csakis azokon múlna! Idén a nehézipar 223 új termék előállítását kezdte, kezdi meg, s ugyanakkor 153 árufajta készítését szá­molja fel. Lehet így is sze­lektálni, s dolgozókat, tér. melőeszközöket átcsoporto­sítani a kelendő áruk gyár­tásához. A híradástechni­kában, a műszeriparban a gyártmányok elavulási ide­je öt-hét esztendő. Ehhez a nemzetközi mércéhez mégis csak a legutóbbi két-három évben kezdtek igazodni az érintett területeken...! Nyugodt szívvel mondhatja akkor bárki is, hogy kizá­rólag a mérséklődő belföldi kereslet állít fel a cég pá­lyáján korlátokat?! A könnyűipar teljes ter­melésének kétharmadát a belföldi piacon adja el. Ugyanakkor nyers- és se­gédanyagainak szintén két­harmadát — berendezései­nek, .gépeinek nyolcvan szazaíék’át külföldön, jó­részt dollárért vásárolja. Ennek döntő szerepet kelle­ne kapnia a tervezéskor, de kap-e? Az élelmiszeripar­ban a kereslet folyamatos növekedése tapasztalható a jól eltartható és a könnyen elkészíthető áruk iránt. A szakemberek szerint ilyen értelemben szinte korlátla­nok a lehetőségei a tejipar­nak, ha valóban érzékeli a fogyasztói kereslet mozgá­sát, s gyorsan követi e min­dig változó keresletet. A vállalatok jó részé­nek folyamatosan csökkenő létszám mellett kell megoldaniuk a termékszerkezet folytonos, s a legtöbb területen gyor­suló iramú korszerűsítését, viszonylag mérsékelt keres­let közepette. Ez korlátok­kal teli haladási pálya, ám tágítható, a kezdeményező­készség, a fajlagos ráfordí­tások mérséklése, a fejlesz­tések megrostálása, a hasz­nálati értékkel összehan­golt ár, s ezernyi más, ed­dig csak kevés figyelemre méltatott forrás, módszer, eszköz segítségével. Veress Tamás Máshol sem jobb Meddig gyalogosnak a gyáliak? Az út megépült buszjáratot mégsem kapnak — Ezt kérdezni' sem érde­mes nálunk! — Olyan nagy probléma Cyálon a közlekedés? — Miért? El tudja maga képzelni, egy ekkora község és kutyagolhat az ember a Körösi útra. mert csak ott jár a busz? Kicsit zavarba jöttem, olyan egyöntetű türelmetlenséggel, s ugyanakkor tamáskodó inge­rültséggel reagáltak az embe­rek kérdezősködésemre. Balázs Istvánná, egy igencsak szóki­mondó asszony, kijelentette: ő ugyan el nem hiszi, hogy ak­kora dolog még két utcában körbe vinni azt a kilencven- négyest! — Pedig azután már nem kellene az embereknek két- három kilométert gyalogolniuk mindennap, fagyban, hóban. Visszautasító válasz! — Tulajdonképpen mi tör­tént a buszjárat ügyben? Makkay László, a tanács műszaki csoportvezetője kér­désemre térképet és egy hiva­talos levelet tett ki az asztalra. A térkép tanúsága szerint a Pestimréről induló 94-es busz a község szélén, a Körösi úton közlekedik, ott és a Munkás utcai fordulóban lehet föl-, le- szállni a járatra. A Körösi út­tól távolfekvő és nagyon sűrűn lakott rész közlekedése telje­sen megoldatlan. — Korábban volt egy olyan elképzelésünk, hogy a 94-es já­ratot tovább visszük és két irányban körforgalomszerűen az egész területet bekapcsoljuk a közlekedésbe. — Ez miért nem valósult meg? Nem megfelelő az utak minősége? — Az érintett utak kifogás­talanok, szilárd burkolatot kapott valamennyi. Sajnos nem rajtunk múlik a dolog. Igényünket a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságához be is nyújtottuk annak rendje- módja szerint. A térkép mellett eddig bé­késen heverő levél hivatalos és rövid visszautasító választ tartalmaz. — A gyáliak előter­jesztését a főigazgatóság kény­telen elutasítani, mivel elsőd­leges feladata a főváros köz­lekedési gondjaival foglalkoz­ni, de azért is, mivel az elő­terjesztett elképzeléshez két autóbusz beállítására lenne szükség, mely főként személy­zet hiányában lehetetlen. A le­velet Deckner Tibor osztály- vezető írta alá. Terv az ablakban? — A terv tehát semmilyen formában nem valósulhat meg? — Ez nem. De időközben adódott egy másik lehetőség. Pestimrén új (a 82-es) járat indult, ez egészen Gyál hatá­ráig, a Pesti útig kijön. Úgy gondoltuk, kérni fogjuk meg­hosszabbítását. Nem is jelente­ne nagy távolságot, nagyjából 2,5—3 kilométert. Vanalbsntó képcsövek A Videoton új ápusú, modul rendszerű színes televíziójába, a äuper-Color kc- izülékbe japán I-Ii- achi, úgynevezett in-line vonalfel- joníó képcsövet szerelnek. A ké­szülékben az al­katrészblokkok cserélhetők. Mű­ködése energiata­karékos, ugyanis a régebbi televíziók áramfogyasztásá­nak csunán egy- harmadát használ­— Mikor szándékoznak hi­vatalosan is intézkedni? — Először a Pesti utat kell megépíteni, ez jelenleg még földút. Addig amíg rendbe nem hoztuk — ez egy-két év — egy lépést sem tehetünk az új járat elindításáért. A Fővárosi Közlekedési Fő- igazgatóságon, Deckner Tibor osztályvezetőtől is arra keres­tem választ, vajon mire szá­míthatnak a gyáliak? — Ez sajnos nemcsak gyáli probléma. Majd valamennyi Budapesthez közeli községben gond ez, még ott is, ahol már meghosszabbított útvonalon közlekednek a kék autóbuszok. Busz és munkaerő — Ez mind igaz, de a gyá­liak gondja ettől még nem ol­dódik meg. Arra szeretnénk választ kapni: milyen lépése­ket tesznek önök, hogy javul­jon a község közlekedése? — Már hivatalosan is meg­kapták válaszunkat, abban közöltük, nem áll módunkban a kérelmet teljesíteni. Minden hosszabbításhoz autóbusz kell. Egyetlen kocsi körülbelül 1.5 millió forintba kerül és ez csak a jármű! A kiszolgáló személy­zet bére benne sincs! A gyá­liak esetében a körforgalom megoldásához pontosan két autóbuszra lenne szükség. — Nemrégiben új járat in­dult Pestimréről, ami kimegy egészen Gyál határáig. Ezt nem lehet tovább vinni a köz­ségbe? — Nem lehet több busz be­iktatása nélkül járatokat hoszJ szabbítani. Kocsi pedig nin­csen, de nincsen elegendő dol­gozónk sem. Nekünk elsősor­ban a főváros közlekedésére kell figyelnünk. Született a KPM-mel egy olyan megálla­podásunk, hogy Budapest ha­tárán túl a főváros nem fej­leszt járatokat. Miután a KPM- hez tartoznak a főváros hatá rán túli területek, talán velük kellene a gyáliaknak kapcsola­tot teremteniük. De különben is! Gyálra még vonat is jár. Helyben topogás! — Csakhogy az állomás is ott van, ahol a jelenlegi egyet­len buszjárat megállója. — Semmit nem várhatnak tehát a gyáliak? — A közeljövőben egészen biztos, hogy nem! Engem nem győzött meg a beszélgetés. Majd minden gyáli Budapesten dolgozik. Jó lenne ezt is figyelembe venni! S. Horváth Klára Törökbálintról Szelepcsalád Törökbálinton, az Orvosi Műszer és Vasipari Szövetke­zetben is igyekeznek a ter­mékszerkezetet, ha nem is alapvetően, de részleteiben a kor igényeihez formálni. Vá­sárolt szabadalom alapján kezdték meg az elmúlt évben a stop-szelepcsalád gyártását. Ezek elsősorban a nagy tartá­lyok, különféle folyadékokat tartalmazó edények, tárolók töltésénél jelentenek nagy se­gítséget. Automatikusan be- állíthatóvá teszik a kívánt fo. lyadékmennyiséget, nem áll fenn a túltöltés veszélye. E pillanatban még a null­széria gyártásánál tartanak a törökbálinti szövetkezetben, s ha minden jól megy, a jövő évben már megkezdhetik a sorozatgyártást is. Az új ter­mékcsalád a vegyipar, a gyógyszeripar, de még a fizi­kai kutatások számára is sok­oldalúan hasznosítható. Ugyancsak az új ötletek, a gazdaságosságot segítő elkép­zelések sorába ' tartozik az áramlás- és folyadékkapcsolók gyártása. Amellett, hogy ezek a folyamatszabályozó beren­dezések nélkülözhetetlen tar­tozékai, importot is megtakarítanak. A törökbálintiakat dicséri, hogy a kapcsolók sikerrel pó­tolják a drágább és nehezeb­ben beszerezhető nyugati szer­kezeteket. A tőkés importból származó termék ára mintegy másfél, kétszerese a hazainak. Üdülőközség — ősszel Leányfalu fényei és árnyai « m őrösén izzik a házfalakra fölfutott repkény. Dió B ff reccsen talpunk alatt a Móricz Zsigmond úton. fi# Vadgesztenyét szedünk, egyelőre csak zsebünk mélyén lapul, otthon örülnek majd a gyerekek. lr,6k, költők hagytak rparadandó emléket műveikben Leányfaluról. Móricz Zsigmond fakerítésen kertje mel­lett nem lehet úgy elmenni, hogy ne keresnénk emlé­két. A művészek, akik ma is itt élnek, szeretik azt az alkotó csöndet. Hamisíthatatlan a leányfalui ősz. A nyári nyüzsgés elült már. Ropognak az ágakat, a gazt égető tüzek. A kiskertek neszei. A Duna hátán viszi a lehullott fale­veleket. Jó lenne megállítani a pillanatot, rögzíteni az idillt. Követve a Duna vonalát — Ilyenkor szeretem én iga­zán szülőhelyemet — mon­dotta Vancsó Géza, a községi tanácsházán. Mintha csak megérezte volna a műszaki főelőadó, hogy megcsapott az őszi Leányfalu varázsa. Me­sélt gyermekkoráról, majd arról, mi minden köti a köz­séghez, a híres-neves üdülő­helyhez. Ismer minden egyes fát és követ, örül, hogy fel­nőtt fejjel tud valamit tenni e szeretett helyért. Talepülésszerkezetileg, dom­borzatilag és építészetileg egy­aránt különleges ez a község. Nem ér épület a másik sar­kába. A kertek mélyén búj­nak meg a házak. A piros te­tők és a lombkoronák termé­szeti harmóniája valósult meg e helyen csaknem fél évszá­zad alatt. Ritkaságszámba megy ez még hazánk termé­szeti szépségekben oly gaz­dag vidékén is, mint a Duna­kanyar. — Nem csupán szép, ha­nem szerencsés is az építésze­ti kép — magyarázta a szak­ember, Vancsó Géza. — Igaz, nem alakult ki sehol sem egységes utcakép, de nem is bontotta meg semmilyen rendellenesség a település egységét. Az öt kilométer hosszan kígyózó főútvonal diszkréten a Duna vonalát követi, nem zavarja a tele­pülést. Őslakók és nyaralni vágyók Mi is a leányfalui építke­zések jellemzője? Az utóbbi időben egyre kevesebb házat, üdülőt húznak fel. Nem mint­ha megcsappant volna az építkezőkedv, inkább egyre kevesebb az üres telek. A ta­nácsi kimutatás szerint hét­százötven üres telek találha­tó magántulajdonban. Gaz­dáik ugyancsak kihasznál­ják helyzeti előnyüket, s meg­kérik az árát. Mennyiért árul­ják négyszögölét? Erről a ta­nácson nem szívesen beszél­nek. De bárki megtudhatja, elég a bisztróban szóba ele­gyedni egy-két helybélivel, s máris röpködnek az ezre­sek. Valaki azt is tudni vél­te, hogy a Móricz Zsigmond úton az egyik telket már évek óta árulják, de nem lel gazdára; nem csoda, hiszen háromezerért adják négy­szögölenként. Mintegy ezerháromszáz tős­gyökeres él Leányfalun. De hát, ha ennyire kevés és drá­ga a telek, vajon ők hogyan jutnak otthonhoz? Bálint Jó­zsef, a község tanácselnöké­nek válasza megfontolt. Kü­lön területet jelöltek ki nem is olyan régen — a kemping­től nem messze. Itt csakis családi házakat építenek majd a helybeliek. Egyetlen megkötéssel: csak a tanács által jóváhagyott házakat lehet ide felhúzni, hogy egy­séges legyen e résztelepülés képe. Engedély nélküli épít­kezésekkel nemigen bíbelőd­nek a tanácson. Az egész üdülőövezetet csaknem har­minc esztendeje belterületté nyilvánították. Sorra épültek egymás mellett a nyaralók és a lakóházak. Viszont azok, akik a foghíjakat nem építik be, magasabb adót kénytele­nek fizetni. Igazságot inkább a fülemüleperekben kell tenni a község gazdáinak. A nyaraló pörli őslakos szom­szédját az állattartás miatt, s vége-hossza nincsen az ilyen apróságokon alapuló veszekedésnek. Az időjárás függvényeként Az állandó lakosság élete tipikusan üdülőtelepi. Az asz- szonyok a vállalati és SZOT- üdülőkben találnak munkát A férfiak Szentendrére, Viseg- rádra vagy éppen Budapest­re járnak dolgozni. Jó a köz­lekedés, nem gond az ingá­zás. Tavasztól késő őszig meg­sokszorozódik a község lakos­sága. Ha az üdülőházak szá­mát megszorozzuk néggyel, ötezres létszámot kapunk. De egy-egy verőfényes hét vé­gén kilencezren is megfordul­nak errefelé. Gondoljuk csak el, mit jelent egy ilyen tö­meg ellátása? Ősszel, télen az egyetlen nagy ABC-ben min­den megtalálható. És nyáron? Nagy a zsúfoltság, pillanatok alatt elfogy mindem. Ha rossz az idő, nyakukra marad a tej, rájuk szárad a kenyér. A strandon a Pest megyei Zöl­dért nyitott ezen a nyáron üzletet, ők is panaszkodnak a kiszámíthatatlan vásárlás miatt. Merre folynak a vizek Eddig . Leányfalu fényeit villantottuk fel. nézzük meg az árnyoldalt is. Az üdülőte­rület egy jelentős részén nincsen villany. Legalább négy új transzformátor kel­lene. Az úthálózatnak csak­nem kétharmada igen rossz minőségű. Mintegy hat kilo­méteren minél hamarabb szi­lárd burkolat lenne jó, a töb­bi földutat társadalmi mun­kában zúzalékkővel szórnák le. Minden házban csapból folyik |a víz, de szennyvíz- csatorna nincsen. A szikkasz­tóktól elszennyeződik a talaj. A szippantókocsik pedig a Dunába eresztik szállítmányu­kat. Kinőtte magát a strand is. Befogadóképessége két­ezer, de hétvégeken hatez­ren is megfordulnak ott. Az úttest és a Duna közé ékelő­dik, így aztán nem tudni, merre terjeszkedhetne. Talán néhány esztendő múlva ezek az árnyak is megszűnnek. Erdősi Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom