Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-13 / 266. szám

VÁCI Katiiigp A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁS! ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA xxiv. Évfolyam, 26s. szám mo. november 13., csütörtök Szenvedélyük a szépség v A város értékeinek védelmében A nagyközönség érdeklődését is felkeltik Beszámoltunk már róla, ok­tóber 12-én újjáalakult a Vá­ci Múzeum Egyesület, amely korábban 1895-től 1948-ig mű­ködött és Tragor Ignác lelkes kezdeményezése nyomán tö­mörítetté a múzeum barátai­nak és támogatóinak táborát. Sokat tehetnek A megválasztott új elnökség a napokban tartotta első ülé­sét a Vak Bottyán Múzeum épületében. Dr. Dercsényi De­zső Kossuth-díjas művészet- történész, az egyesület elnöke 1 köszöntötte a megjelenteket. Idézte a múzeumi törvényt, .melynek alapján ez az intéz­mény is megyei .irányítás alá került. A Váci Múzeum Egyesület sokat tehet azért, hogy felkelt­se a nagyközönség érdeklődé­sét a gyűjtemények, kiállítások iránt, s ezen keresztül segít megbecsülni és megszerettetni Vácot. Ráduly Emil múzeumigazga­tó, az egyesület titkára az ügyviteli beszámoló után ja­vasolta, hogy az elnökség ké­szítse el a2 1981. év első felé­re szóló munkatervet, s ezt kö­vetően a helytörténeti, a kép­zőművészeti és a múzeumi propaganda tagozatok hatéko­nyan kezdjék el a munkáju­kat. Erkölcsi siker Dr. Rusvay Tibor javasolta, hogy irányítsák az egyesület munkája felé azoknak a fi­gyelmét, akik jelentős magán- gyűjteménnyel rendelkeznek — Sapka György, Mirkó Zoltán —, s akik, mint például Só- ' lyom Károly, irodalmi kutató munkájukkal sokat tettek a múlt értékeinek feltárása ér­dekében. Papp Rezső javasol­ta, hogy keresse meg a propa­gandatagozat a Vácról elke­rült — itt született — neves személyeket (dr. Gánti Tibor, Kovalik Márta, Dercsényi Ba­lázs), akiknek erkölcsi támo­gatása növelné az egyesület jó hírét. Első féléves terv Molnár Lajos beszámolt a kiadásra kerülő váci monográ­fia sorsáról, majd az elnökség elfogadta az 1981. első félévi munkatervet. Szerepel benne előadás a levéltár munkájáról, a műemlékvédelemről, a váci ásatásról. Tervezik a püspöki könyv­tár és kincstár megtekintését, valamint a Dunakanyar neves múzeumainak a megismerését. >rnT»«wruiiiir > •wamrne mim m Korán beköszöntött az ősz, s már a tél is jelzi érkezését. Élénkül a forgalom a TÜ- ZÉP-telepeken is, növekszik a kereslet a tűzifa és a szén iránt. Az élmúlt hetekben so­kan panaszkodtak, hogy nincs mivel fűteni a fatüzeléses kályhákban. Vácott sorbaáll- tak, sokan tüzelő nélkül men­tek el a telepről. — Mi okozza a hiányt és mikorra várható javulás? A kérdésre Varga József, a városi tanács kereskedelmi csoportvezetője adott tájékoz­tatást. — Átmeneti, bár nem ör­vendetes gondokról van szó — mondotta a tanács illetéke­se, s ezt nem áruhiány, ha­nem részben kisebb műszaki hiba. másrészt szállítási lema­radások okozzák. Ez utóbbi miatt nem érkezik egyenlete­sen a Vácnak kiutalt tüzelő­mennyiség, noha a Budapest Környéki TÜZÉP Vállalat ve­zérigazgatója kiemelten keze­li a város ellátását, vele rendszeresen kapcsolatban ál­lunk, jelezzük gondjainkat és igényeinket. Az ellátást nehezíti, hogy egy idő óta nem működik a darabolást szolgáló elektro­mos berendezés. Az ÉDÁSZ Olvasóink írják Együtt a lakossággal Községfejlesztés Pencen Kiváló példát mutatott Pene lakossága a társadalmi össze­fogásra. Több utcáját kövez­ték az elmúlt hónapban. Kez­deményezői és mozgatói az MSZMP, a Hazafias Népfront helyi bizottságai, végrehajtói az utcák lakói voltak. Amikor egy-egy autó kő meg­érkezett a keszegi bányából, órák alatt elterítették a több tonnányi anyagot. A munka megvalósulásának anyagi ol­dala: a lakosság házanként 500 forint hozzájárulást fize­tett, a közös tanács pedig fe­dezte a többletkiadást. A sá­ros utcák helyett végre min­den időben járható az út. Eb­ben az esztendőben örömünk­re megkaptuk a 18 éve terve­zett vízvezetéket. Igaz ugyan, hogy újabb gondot is jelen­tett, mert lefektetésével meg­rongálódott sok helyen a gya­logjáró, így a tanácstól újabb támogatást várunk annak pót­lására. Sorolhatnánk még tovább a társadalmi munka eredmé­nyét. Például az ifjúsági park Anyakönyvi hírek Született: Moksony Lajos és Molnár Magdolna: Richárd, Bércesi János és Girhiny Ildi­kó: Ildikó, Józsa Sándor és Weisz Mária: Sándor, Jurák Tibor és Pintér Ágnes: Attila, Pospis István és Szűcs Júlia: Csaba, Andrási Zoltán és Bor­sos Eszter: Csaba. Nagy Tibor és Miklósi Erzsébet: Szilvia, Sági István és Juhász Katalin: Zsolt, Szabó Zoltán és Szent- annai Mária: Gábor, Hidasi Gábor és Péteri Ella: Richárd és Renáta (ikrek), Glázer Sán­dor és Kolozs Márta: Anita nevű gyermeke. Házasságot kötött: Pistyur József Lieszkovszki Anikóval, Barkóczi László Kukta Margit­tal, Szabó Mihály Makiári Ad­riennel, Vanicsek Ferenc Ve­létrehozását, melyben a fia­talság jelesen tevékenykedett, így reméljük, hogy közsé­günk az idén a társadalmi munka járási rangsorában jó helyet szerez magának. A közelgő falunapon a Ha­zafias Népfront titkára, dr. Kicsiny Gusztáv, örömmel szá­molhat be mindazoknak ön­zetlen munkájáról, akik a kö­zös célokat valóra váltották. Körmendy László Sződligeten Épül a posta A Váci Magasépítő Közös Vállalat szakemberei a napok­ban megkezdték az új sződli- geti posta építését. A tervek szerint az épület alapozása még ebben az évben elkészül, s 1981 júniusában adják át a 3 millió 900 ezer forint költséggel készülő pos­taépületet. rés Erzsébettel, Oroszi Károly Okolicsányi Adriennel. Vácott hunyt el: Fekete Ist­vánná született Klinyecz Má­ria (Szob), Virizkai Károlyné született Gál Terézia (Göd), Aczél József (Vác, Kútvölgy u. 18.), Turcsán Sándor (Örkény), Darida Jánosné, született Kal­már Jolán (Sződj, Lesták Béla (Vác. Burgundia u.), Varga Istvánná született Greiner Er­zsébet (Szob), Hertel Istvánné született Erdélyi Rozália (Sződ), Dajkó János (Vác, Vám u. 14.), Demény Ferenc (Püs- pökszilágy), Bolvári János (Vác, Damjanich tér 7.), Nagy Antal (Vác, Népek barátságá­nak útja 57.), Pinczés Mária (Szigetszentmiklós), Heffentrá- ger Ferenc (Nagymaros). A Pegazus osztály főnöke volt Életmentő, életünket formáló ä Csend üli meg a Mezőgazdasági Szakközépiskola ^ néptelen folyosóját. Tétovázom az ajtókilincsen. Talán fc ez az. Az igazgatóhelyettesek irodájában harminc körüli ^ fiatalember hallgatja az általa megtartott óra elemzését. \ — A gödöllői Agrártudományi Egyetem gyakorló iskolá- \ ja vagyunk, s most éppen hospitálunk — magyarázza \ Boros Aladár igazgatóhelyettes, miközben tisztázódik, ^ hogy nem az iskola, hanem az ö személye érdekel, s így ^ magunkra maradunk az irodában. A téma ettől kezdve az iskola marad. — A felnőttek már komoly termelési tapasztalatokkal ren­delkezve kerülnek az egye­temre, ám az ismereteket át­adni művészet, s ennek az alapjait is meg kell tanulni — mondja, s beszélgetésünk ké­sőbbi részében azt is megjegy­zi, hogy nagyon szereti a fel­nőtteket, a középiskolai fel­nőttoktatással is mindig szíve­sen foglalkozott, s ezt egyfaj­ta történelmi igazságtevésnek is tekinti azok számára, akik régebben nem tanulhattak. Rejtett vonások Tanári alapossággal rendezi a mondandóját, s ennek logi­kai menetétől nem enged el­térni. Tapintatosan, de hatá­rozottan figyelmeztet, ha tü­relmetlenül közbekérdezek, hogy éppen oda akar eljutni, amire én vagyok kiváncsi, csak éppen kibontja az össze­függéseket. És valóban elju­tunk minden kérdéshez. Az aggodalmam is fölösleges, hogy hosszú és fárasztó beszélgetés­re van kilátás. Barátságos, közvetlen hangon tegez, s eb­ben a pillanatban nem tudom megállapítani, hogy miért nem viszonzom, s maradok az ön, a maga megszólítási mód­nál. Minden szót kétszer meg­gondolok, mégis bakizok, mint­ha vizsgáznék a kérdéseimmel. Bár a vizsgázónak az ilyen légkörben egyáltalán nincs oka az izgalomra. Ismerős arc te­kint rám, az utcán, értekezle­teken már bizonyára sokszor találkoztunk. Nyugodt, kiegyensúlyozott embernek látszik. Megfontolt­nak, aki különben könnyen bánik a birtokában levő isme­retekkel. A hangja mély, kis­sé dörmögő. Tudom róla, hogy 1951 óta jár ide Budapestről, pontosabban hazajár Buda­pestre, hiszen a hét legna­gyobb részében itt is alszik, s minden idejét munkával, és a diákok között tölti, ez életé­nek legfőbb tartalma. 1957 óta igazgatóhelyettes. Egy időben az oktatási ügyek teljesen rá tartoztak. Az iskola pártszer­vezetének létrejötte óta ő a szervező titkára. Most ismét fotelben ül, jegyzem a szavait, s közben rápillantok. A sza­vak, a jelzők, a mondatok mö­gött kirajzolódnak az egyéni­ség rejtettebb vonásai, amiből arra következtetek, hogy a földrajz- és történelemórái szí­nesek lehetnek, s valahol mé­lyen a humorérzékét is sejteni vélem. Enélkül ugyanis nincs optimizmus, ami a töretlen hi­tű kommunista meggyőződésé­nek és erejének forrása. Az el­ső látásra nehezen hinném el, ha már nem tudnám, hogy ki. tüntetett életmentő. Tavaly a Szentendrei-sziget visegrádi csúcsánál, nem egy tragikus végű baleset forrása közelében sodorta el a víz az egyik gye­reket. — Magam sem értem már, s nem is nagyon tudom felidéz­ni a történteket — meséli —, hogy volt bátorságom beugra­ni abba a hideg vízbe. Csak a segélykiáltást hallottam, meg a parton kezüket tördelő, té­tova embereket láttam. Állomások az úton November 7-e előtt, baráti hangulatú ünneplés közben adták át számára a váci váro­si pártbizottságon a Cserven- ka Ferencnétől, a megyei párt- bizottság első titkárától érke­zett emléklapot, melyben töb­bek között az áll: „Köszöntőm, mint a párt régi harcosát, a Szocialista Hazáért Érdem­rend kitüntetettjét”. A köszön­tő a 40 éves párttagság tisz­teletére szólt. Az én érdeklő­désem középpontjában is ez áll, de beszélgetőpartnerem hamar összefoglalja ezt a fe­jezetet. — Igen, a meggyőződésemet már a gyermekkorom megha­tározta. Kialakulását elősegí. tette a családi környezet is. Levelet, élelmet vittem a bör­tönbe, ahol az ismerősöket, a családtagokat tartották fogva. 1941-ben Kolozsváron kapcso­lódtam be a munkásmozga­lomba, s nem sikerült elke-, rülnöm a letartóztatásokat, az | internálótáborok megpróbálta­tásait. Garany, Kistarcsa, Sár­vár, Mosonmagyaróvár és a budapesti toloncház voltak en. nek az állomásai. 1945 január­jában Zuglóban jelentkeztem az MKP helyi pártszervezeté­nél, s végig tagja voltam, az MDP-nek és az MSZMP-nek. Ami az ötvenes évek politikai gyakorlatát illeti — válaszol­ja a kérdésemre —, én őszin­tén hittem abban amit csi­náltunk, s azt is, hogy azt úgy kell csinálni. Mint tudjuk, a Lenin által 1895-ben alapított első szocialista szervezet neve is ez volt: Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadításá­ra. A párt harci szövetség, amelyben a nehéz feladatokat is meg kell oldani. A szemé­lyi kultuszt akkor érthetjük meg, ha nem elvontan, hanem azzal összefüggésben vizsgál­juk, milyen volt akkor a vi­lág. Így érthetjük meg, hogy az nem a rendszerből, hanem a világ korabeli viszonyaiból nőtt ki. Három évtized tablói sora­koznak a folyosón, ahová a vendéglátónk kalauzol, mint­egy szemléltetésül, hogy lás­sam, kiket, milyen kádereket adtak ez alatt a mezőgazda­ságnak és az országnak. Szám szerint Közel 5 ezret. Ismerős arcok, neves szakemberek és közéleti személyiségek ifjúko­ri képei is feltűnnek. Itt lát­juk az egykori Pegazus osztály tablóját is. — Nekik voltam először osz­tályfőnökük — meséli. — A jellegtelen harmadik A és B, és más szabványszámozás he­lyett találtam ki ezt a nevet. A hallgatók és az osztály em­léke nem is mosódott el az idő múlásával. Gazdagított érzelem Szívesen hallgatnám még fejtegetéseit, de múlik az idő, nem élhetek vissza a türelmé­vel. — Azt hiszem, megértem a mai gyerekeket — mondja vé­gül —, szerintem az értelmük­kel! együtt gazdagítani kell ér­zelmeiket is, s meg kell taní­tanunk őket az élet által ránk kényszerített küzdésre, mert ha mindent sűrítve, konzerv- szerűen készen kapnak meg, egyéniségük bánja. A tanár úr, Boros Aladár igazgatóhelyettes 1922. novem­ber 7-én született. Kovács T. István Az üzemben kérdezték Miért hiánycikk a tűzifa? már többször segített elhárí­tani az üzemzavart, de most már nem lehet elodázni az el­avult villamos vezetékek ki­cserélését, mert a munkahe­lyen balesetveszély van. — Mióta tartanak ezek az állapotok? — Októberben még 4—5 fé­le szenet árusítottak, s a hó­nap első felében még volt fa is. A kritikus időszak novem­berben kezdődött. Ha időben érkeznének a szállítmányok, 6 ezer mázsa NDK-brikett, ugyanennyi egyéb brikettfé­leség, több vagon oroszlányi és felsőgallai darabos szén között válogathatnának a vá­sárlók. Az első negyedévre 17 ezer mázsa tűzifára van ki­utalása a váci TÜZÉP-nek. — Miért késnek hát a szál­lítási vállalatok? — A kitermelő helyekről ér­kezik késve az áru. Bár ez nem tartozna ránk, mégis kapcsolatba léptünk velük, s köztük az Ipolyvidéki Állami Erdőgazdaság feladatteljesí­tését is sürgetjük. — Mikorra várható, hogy végül megérkeznek a ki­utalt szállítmányok, s tü­zelőhöz juthat az is, aki a nyáron nem ért rá előre gondoskodni erről? — Előreláthatólag két hé­ten belül minden rendező­dik, s az előző évek átlagánál jóval több szilárd tüzelőanyag áll majd rendelkezésünkre, mi­vel ez utóbbi iránt jelentősen megnőtt a kereslet. — Ez mivel magyarázha­tó? — Az üzemekben eddig az olaj volt a gazdaságos fűtő­anyag. Az év második felétől fokozatosan megkezdődött a szén használatára való vissza­térés. Ez a tendencia a lakos­ság részéről még nem tapasz­talható. Akik eddig olajkály- hávál fűtötték a lakásukat, most is megmaradtak mellet­te, s változatlanul nagy a ke­reslet a fűtőolaj iránt is. Ed­dig e téren sem volt gondunk. A deákvári kiszolgálás csu­pán addig szünetelt, amíg a kútkezelő szabadságon volt. — Ebből milyen ellátás­ra számíthatunk a télen? — Nincs, nem is várható, hogy hiány lesz, csupán a ki­szolgálás terén kellett némi átszervezésre sort keríteni. November 13-tól december 20-ig szüneteltetni kell a Diadal téri kút forgalmát, ahol ez alatt az idő alatt beto­nozási munkákat kell folytat­ni. A boyszolgá\at vezetőjét felkértük, hogy folyamatosan vállaljanak szállításokat, az ÁFOR vezetőit pedig arra kértük, hogy a kutaknál soron kívül fogadják a szolgálat munkatársait. — Azt várhatjuk tehát, hogy a téli tüzelőellátás mindenből zökkenőmen­tes lesz? — Ennek érdekében min­dent megtettünk, s erre számí­tunk. Bár még hosszú hóna­pok állnak előttünk, messze a tavasz, nem tudhatjuk, milyen időjárás -köszönt ránk. Az elő­re nem látható körülményeket soha nem lehet pontosan ki­számítani. K. T. I. ISSN 0133-2159 (Váci Hírlap) MOST VEGYEN, MOST ÉRDEMES! November 13-án, A CSÜTÖRTÖKI BEVÁSÁRLÓNAPON A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT VÁCI DIVATÁRU BOLTJÁBAN, a Március 15. tér 17. sz. alatt 30%-os árengedménnyel vásárolhat férfi divatingek 210 Ft helyett 147 Ft-ért, 230 Ft helyett 161 Ft-ért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom