Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-14 / 267. szám

A/cr> Ülésezett az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1980. november 13-án Kádár Jánosnak, a Köz­ponti Bizottság első titkárának elnökletével ülést tar­tott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta a VI. ötéves népgazdasági terv irányelveire, valamint a Köz­ponti Bizottság munkarendjére és munkamódszerére vonatkozó előterjesztéseket. Az ülésről közlemény jelenik meg. l*E$T MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST , 'jff; *f8"* *' íftXri $ emmi baja nincs a ta­náccsal, annak tiszt­ségviselőivel a költ­ségvetési üzem vezetőjének, nem panaszkodik tehát, pusztán tényt közöl, amikor azt mondja: mi itt parancs­ra dolgozunk. Való igaz, sorra mondja a példákat, mi minden volt az, aminél előre látszott, a munkával a hideg vízre valót sem ke­resik meg, ám a felelet az ódzkodásra így hangzott: itt a végrehajtó bizottság adja az uk&zt, a költségvetési üzem, meg cselekszik. Egyedi eset lenne? Nem az. Valamennyi, homály­ban levő, s mégis, nagyon fontos apró dolgok seregét ellátó cég, legyen annak ne­ve költségvetési üzem vagy városgazdálkodási vállalat, ebben a cipőben jár. Most már az a kérdés, jó-e ez a cipő, vagy éppen ott a baj, hogy elszabták, s azért szo­rít? A kiiijdulópont: a költ­ségvetési üzemeket a kény­szer hozatta létre. Az a — jogos töprengésre okot adó — helyzet, amikor a tanács­nak szándéka is van, pénze is akad, seregnyi kis súlyú, de helyben fontos feladatra — mint amilyen az intéz­ményes szemétszállítás, az állami kezelésben J-evő lakó­házak karbantartása, felújí­tása —, csak éppen az hiányzik, aki vállalná a teendőket. A kényszer, mint apa, tagadhatatlanul mély nyomokat hagyott a gyer­mek arcán; nehezen alakul ki a gazdálkodás ésszerű kerete, a megyében műkö­dő költs égvetési üzemeknél szembetűnőek a hullámzá­sok az eredményességben — az egyik évoen a veszte­ség nataráig jut el a költ­ségvetési üzem, a következő esztendőben pedig az árbe­vétel öt-hat százaléka a nyereség —, túl nagy az el­térés az egy foglalkoztatott­ra számított árbevételűén. S nem több ez, mint marok­nyi a gondokból, a jövőt körítő kérdőjelekből, 'egy valami azonban bizonyos: a költségvetési üzemekre, a városgazdálkodási vállala­tokra nagy szükség van, ezek híján — bármennyire is csekély figyelem, s még kevesebb erkölcsi, anyagi elismerés övezi tevékenysé­güket — a település min­dennapi életének sok rész­lete holtvágányra futna. T udják ezt jól a tanácsi testületek, tisztségvi­selők is, ám őket a megoldandó feladatok nagy száma szorítja arra, hogyha már van költségvetési üzem, akkor minél többet lásson ei a tanácsi megbízásokból, s árbevételhez viszonyított nyereségét ötödrangúnak se véljék. Igen, de a veszteség­ből nem tudja fenntartani magát az üzem, olyannyira nem, hogy az esetleges veszteséget a tanácsnak kell állnia. Tudathasadásos ál­lapot — mondták többen az érintettek közül, arra utal­va. hogy a nyereségérde­keltség az ún. külső mun­kák — azaz a nem tanácsi megbízások — elvállalását sugal’ia, a társadalmi ér­dektelenség viszont azt, hogy maradéktalanul meg­feleljenek a tanács támasz­totta követelményeknek, megfogalmazta igényeknek. Ami meggyőződésünk sze­rint nem annyira bonyolult, mint amilyennek látszik, E hanem egészséges arányok függvénye. Ebből is, abból is legyen ésszerű elegyítés­ben a munkafeladatok kö­zött, amihez persze elen­gedhetetlen a költségvetési üzem — de gyakran maga a gazda, a tanács — rugal­massága, ügyessége, vállal­kozási érzéke és készsége. Volt olyan költségvetési üzem, ahol enyhén szólva túlzásba vitték ezt a vállal­kozást, s a nagyobb bajt csak az időbeni közbeavat­kozás, a másik költségveté­si üzemmel történt össze­vonás előzte meg. Nem fe­lelőtlenségről, a tevékeny­ségi kör kiterjesztéséről van szó tehát, hanem arról: az adott lehetőségeken belül vállalkozzék a mainál ered­ményesebben valamennyi iiyen gazdálkodó egység. Éppen azért vállalkozzék, mert munkái javát parancs­ra sorolja teendői közé, azaz egyensúlyt a gazdálkodás­ban csakis így lehet terem­teni. hhez az egyensúlyhoz azonban elengedhetet­len a tanácsi testületek szemléletmódjának változá­sa is, mert mi ma a hely­zet?- Egy vállalat azt mond­ja a tanácsnak: ezt a mun­kát ennyiéi t vállalom ei. A költségvetési üzemnek vi­szont azt mondja a tanács: erre a munkára ennyi pén­zem van. Nagy különbség? Hatalmas. S éppen e nagy lényegi eltérés okán kell az eddigieknél alaposabban fontolóra venni, időben le­kötik-e a testületek a költ­ségvetési üzem kivitelezési képességeit, avagy jó ideig hagyják őket bizonytalan­ságban, s akkor jön a pa­rancs, amikor már vállal­tak más munkát...?! Nem ritka eset ez! Ahogy azt sem szabad figyelmen kívül hagyni: ezek a gazdálkodó egységek egyszerre kevés megbízásnak tudnak eleget tenni, azaz nincs módjuk — mint más cégéknek — sak­kozni a jól és kevésbé jól fizető feladatokkal, néhány fő teendőjük valójában munkájuk egész évi ered­ményességét meghatározza. Nem jó, ha a település e különleges tanácsi üzeme kizárólag parancsra cselek­szik. S az sem jó, ha ez az üzem mindent a parancsra, mint okra hárít, a laza anyaggazdálkodást éppúgy, mint a teljesítményekkel kellően nem fedezett bér­növekedést, vagy azt, hogy olykor a fizikai és a nem fizikai foglalkoztatottak száma kedvezőtlenül alakul. Mert ez sem ritkaság. A ta­nácsi testületek követelje­nek, de: teremtsék meg a feltételeket a követelmé­nyek teljesítéséhez. Elsősor­ban a kellő színvonalú és szilárd vezetés kialakításá­val, azután az egészséges arányok létrehozásával a tanácsi és a külső megren­delések között, majd a munkaeszközök folyamatos 'megvásárlásával, illetve • pótlásával. Be kell látniuk ugyanis a testületeknek: a parancs kiadása önmagában még nem biztosítéka annak, hogy a kívánt célt elérik. Márpedig a költségvetési üzemeket gazdáik aligha a parancsok, sokkal inkább az elért célok alapján mi­nősítik. Mészáros Ottó XXIV. ÉVFOLYAM, 267. SZÁM Ára 1.20 forint 1980. NOVEMBEJt 14., PÉNTEK A magyar küldöttség vezetőjének felszólalása Madridbay Épít© szellemben kívánjuk elősegíteni a tanácskozás sikerét Hét nyugati felszólalást hall­gatott meg — a sorsolás jóvol- .tából ily egyoldalúságra kár­hoztatva —, a madridi talál­kozó a csütörtök délelőtti ülé­sen, amely belga elnöklettel három órát tartott. A felszó­lalók között volt Frydenlund norvég, Ullsten svéd, Thorn luxemburgi és Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter is. Amint az várható volt, a Vatikán képviselőjének kivé­telével minden nyugati felszó­laló felemlítette Afganisztán kérdését, elhallgatva azonban, hogy milyen előzményei vol­tak a szovjet katonai segítség- nyújtásnak. A madridi találkozó általá­nos vitájában csütörtökön fel­szólalt Nagy János külügymi- nisztériumi államtitkár, a ma­gyar küldöttség vezetője. „Most, a találkozó kezdetén szeretném megerősíteni a Magyar Népköztársaság el- kötelezettségét a helsinki zá­róokmányban foglalt elvek és ajánlások megvalósítása mel­lett’’ — jelentette ki Nagy János, aki ezután ismertette, mit tett Magyarország a zá­róokmány ajánlásainak meg­felelően. Emlékeztetett a hel­sinki záróokmányt aláíró nyu­gati államokkal az elmúlt években folytatott magas szin­tű tárgyalásokra, -a kétoldalú együttműködést előmozdító egyezményekre és szerződé­sekre. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország az elmúlt évben újabb konkrét javaslatokat nyújtott át szá­mos nyugati államnak annak érdekében, hogy a kétoldalú kapcsolatokat a záróokmány ajánlásainak megfelelően fej­lesszék, és utalt rá: ennek eredményéként van, ahol fej­lődésről adhatunk számot, és van olyan terület, ahol még továbblépésre van szükség. Kétségtelen, hogy a világ- politikai és világgazdasági fo­lyamatok az utóbbi időben új problémákat is felvetettek — mondotta Nagy János a kelet -‘-nyugati gazdasági együtt­működésről szólva. „A nem­zetközi színtéren tapasztalha­tó a gazdasági eszközök fel­használása politikai fegyver­ként, a nyomás eszközeként. Tanúi vagyunk olyan törek­véseknek is, hoigy belső gaz­dasági nehézségeket mások kárára, a nemzetközi együtt­működés rovására próbálnak enyhíteni. Szóvá tette: több nyugat-európai ország mind­eddig kevés hajlandóságot mutatott arra, hogy a GATT- egyezményben Magyarország­gal kapcsolatban vállalt köte­lezettségének megfelelően megszüntesse a kereskedelmi tilalmakat és korlátozásokat.” Az emberi kapcsolatok té­makörét érintve a magyar küldöttség vezetője elmondta, hogy a magyar állam gazda­sági gondjai közepette is vál­tozatlanul széles körű lehető­séget biztosít arra, hogy pol­gárai külföldre utazzanak, más népek életével, kultúrá­jával, történelmi értékeivel megismerkedjenek. Ugyan­akkor felhívta a figyelmet ar­ra, hogy néhány nyugati or­szág nem viszonozza a kül­földi turisták számára kedve­ző gyors magyar vízumgya­korlatot. „A magyar közvélemény is megkönnyebbüléssel és egyet­értéssel fogadta, hogy átme­neti megtorpanás után fo’.y­iiiegésxil0 tevékenység és expert x Tsz-ek új lehetőségei Gyakran panaszkodnak a mezőgazdasági üzemek, terme­lőszövetkezetek, hogy szá­mukra nagyon is rögös az ex­porttermelés, forgalmazás út­ja. A Pest megyei Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetségének szervezé­sében, a bernecebaráti Bör­zsöny Tsz-ben tegnap gyűltek össze a megyei gazdaságok ipari ágazatvezetői, hogy a kiegészítő tevékenységgel ösz- szefüggő hasznos információ­kat szerezzenek. Dr. Bosánszki Lajos, a MÉM osztályvezetője a kiegészítő tevékenység engedélyezésével kapcsolatos változásokról tájé­koztatta a jelenlevőket. A kül­kereskedelmi szakemberek — Somkúti Béla, a Külkereske­delmi Minisztérium főosztály­vezető-helyettese, Mézes László, az INTEHÁG vezér­igazgató-helyettese és Griga Ferenc, az INTERÁG főosz­tályvezetője — az exportter­melés lehetőségeiről szóltak. Megállapodás született az INTERÁG és a ^Börgsönv -Tsz, között egy kutKézeekedelmi társaság létrehozásáról is. Az Interaxcoop célja elősegíteni a termelőszövetkezetek ipari és szolgáltató tevékenységé­nek bekapcsolását a külkeres­kedelembe. Így lehetőségük nyílik a megyei gazdaságok­nak arra, hogy exportra al­kalmas termékeiket, szolgálta­tásaikat értően ajánlják a kül­földi partnereknek, érdeklő­dőknek. A társulás gesztora — a Bör­zsöny Tsz —, amint Mayer Antal, a gazdaság elnöke el­mondotta, módot kíván nyúj­tani valamennyi szövetkezet­nek a társuláshoz való csatla­kozásra. tatódik a magas szintű kelet —nyugati párbeszéd” — je­lentette ki a magyar küldött­ség vezetője, majd leszögezte: „A Magyar Népköztársaság az európai biztonság és az együttműködés erősítésére kí­vánja felhasználni a találkozó nyúj tóttá lehetőségeket.” A magyar küldöttség tevéke­nyen, építő szellemben, az eredményességet előmozdító módon kíván működni. A magyar küldöttség veze­tője után a belga elnök, Grif­fin Bellt, az Egyesült Álla­mok delegációjának vezetőjét szólította a szónoki emelvény­re, akinek a beszéde két,1 egymással ellentétes részből állt. Az első részben méltatta a helsinki záróokmányban rögzített olyan elvek fontos­ságát, mint az államok szuve­rén egyenlősége, a népek ön­rendelkezési joga és — ter­mészetesen — az emberi jo­gok érvényesítése. Az amerikai fődelegátus ezután a kelet-európai orszá­gok példáján szemléltette, hogy milyen előrehaladás tör­tént családegyesítési ügyek­ben, az állam és az egyház viszonyának javításában és más kérdésekben. „Nem azért jöttünk, hogy polémiát foly­tassunk, hogy konfrontációt teremtsünk, hanem hogy együttműködjünk” — mon­dotta, majd a leghevesebb támadást intézte a Szovjet­unió és részben az NDK el­len. A következő felszólaló Ja- roslav Kniszka, Csehszlovákia képviselője volt. A csütörtök délutáni ülés a monacói küldöttség vezetőjé­nek felszólalásával zárult. ★ Leonyid lljicsov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes, a mad­ridi találkozón résztvevő szov­jet küldöttség vezetője véle­ményt cserélt Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel. A két vezető diplomata a madridi fórum­mal kapcsolatos kérdéseket vi­tatta meg. Átadási ünnepség a Kremlben Lenin-díj Kékkőmnek Csütörtökön a Kremlben ün­nepélyes körülmények között Urho Kaleva Kekkonen finn köztársasági elnöknek átnyúj­tották a Nemzetközi Lenin- békedíjat. Az ünnepség el­nökségében helyet foglalt Va- szilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a Szovjet­unió Legfelsőob Tanácsa El­nökségének első elnökhelyet­tese, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, az SZKP KB titkára, a minisz­tériumok, társadalmi szerve­zetek képviselői. Az aranymedált és az ok­levelet átnyújtva Nyikolaj Blohin akadémikus, a Nem­zetközi Lenin-békedíj bi­zottság elnöke hangoztatta: Urho Kekkonen hosszú évek óta munkálkodik a népek közötti együttműködés széle­sítésé, a fegyverkezési hajsza korlátozása, az enyhülés és a nemzetközi biztonság érde­kében. Kekkonen köszönetét mon­dott a megtiszteltetésért és kifejezte azt a meggyőződé­sét, hogy a finn—szovjet együttműködés és barátság — amely az 1948-ban megkö­tött szerződésen alapul — nemcsak a két ország viszo­nyát határozza meg, hanem stabilizáló tényezőként hat az észak-európai békés fej­lődésre is, s hatása e térség határain túl is érződik. Kekkonen elnök kifejelte azt a reményét, hogy a Mad­ridban folyó európai találko­zó eredményes lesz, s előse­gíti a kormányok közötti bi­zalom megerősítését. Az ünnepséget követően a Nemzetközi Lenin Béke-díj bizottság vacsorát adott Urho Kekkonen tiszteletére. líprő Anlal • HeSsinkiben Az Apró Antal vezetésével hivatalos látogatáson Finnor­szágban tartózkodó ország- gyűlési delegáció tegnap Hel­sinki város vendége volt. A küldöttség délelőtt a .főváros nevezetességeivel ismerkedett, utána Raimo llaskivi, Helsin­ki főpolgármestere ebéden látta vendégül őket. Az ebé­den részt vett Johannes Viro- lainen, a finn parlament el­nöke, Veikko Helle, a parla­ment első alelnöke, valamint Helsinki város vezetői. Este dr. Matusek Tivadar helsinki magyar nagykövet fo­gadást adott a parlamenti de­legáció tiszteletére. Megalakult a Merik Ion Gazdasági Társaság Beláthatatlan távlatokat ^ 1/ fílénprogrnm a Rozmaringban nyit A nagykovácsi Rozmaring r Tsz “ gesztorságával t5glT5p megalakult a Meriklon Kuta­tási Fejlesztési Termelési Gazdasági Társaság. A vállal­kozás tagja a közös gazdasá­gon kívül a Magyar Tudomá­nyos Akadémia szegedi bioló­giai központja, a Szőlészeti, Borászati Kutató Intézet, a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat, a Balatonboglári Ál­lami Gazdaság, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság, a fyernece-. baráti Börzsöny Tsz, a dán- szentmiklósi Micsurin Tsz és S~b udao rsi Sasad Tsz. A társaság célja az országos vírusmentesítési program ke­retében a szőlő, a gyümölcs és a dísznövények nagy telje­sítményű klóníajtáinak nagyüzemi szövettenyész­tése, szaporítása és for­galmazása. A Rozmaring Tsz 1976 óta foglalkozik a metódus gyakor­lati, nagyüzemi alkalmazásá­val. Első sikereiket dísznövé­nyek mikroszaporításával ér­ték el. Jelenleg különféle gyümölcsöket és szőlő szaporí­Ellenőrzik a szőlőszaporító-anyag fejlődését tanak a szóban forgó módszer­rel, de eljárásukat más növé­nyeken is szeretnék kipróbál­ni. Ez szinte beláthatatlan távlatokat nyit a nevesí­tők, a gyakorlati szakem­berek előtt. A Meriklon Gazdasági Tár­saság 10 millió forintos ráfor­dítással új laboratóriumot épít, amely 1981-ben kezdi meg működését. A tervek sze­rint 1983-ban már félmillió kiváló biológiai értékű szapo­rítóanyagot bocsát ki a tár­saság. Parancsra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom