Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-11 / 264. szám

~-íMitav 1980. NOVEMBER 11., KEDD Megkezdődtek a szovjet-olasz külügyminiszteri tárgyalások Hétfőn megkezdődtek And­rej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere és Emilio Co­lombo olasá külügyminiszter tárgyalásai. Colombo vasárnap este érkezett Moszkvába. A megbeszélésen a két kül­ügyminiszter áttekintette a szovjet—olasz kapcsolatok ala­kulásának néhány kérdését, valamint számos időszerű nemzetközi problémát, első­sorban az Európát érintő, köl­csönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket. Andrej Gromiko hétfőn ebédet adott olasz kollégája tiszteletére. Az ebéden a két külügyminiszter pohárköszön­tőt mondott. Gromiko méltatta az együtt­működés eddigi eredményeit, kiemelve a többi között azt, hogy jövőre a kölcsönös áru­forgalom értéke eléri a három- milliárd rubelt. Jól fejlődnek a kulturális kapcsolatok is, ' . A szovjet külügyminiszter aláhúzta,: az SZKP és a szov­jet állam legfőbb célja, leg­főbb gondja az, hogy biztosít­sa a békét, s azt, hogy a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok kapcsolatai, az európai fejlődés menete, a töb­bi földrész sorsának alakulá­sa. a legfontosabb, világmé­retű problémák megoldása a békés egymás mellett élés el­veinek megfelelően valósuljon meg. Ezért véljük úgy, hogy, ha minden, az enyhülés oldalán álló erőt mozgósítunk, akkor vissza tudjuk téríteni az ál­lamközi kapcsolatokat abba a mederbe, amelyben az előző évtizedben haladtak. Ebben az összefüggésben korántsem jelentéktelen, hogyan alakul majd az európai biztonsági és együttműködési konferencia részvevőinek madridi tanács­kozása, amelynek holnap kell megkezdődnie. Nem mindegy, hogy e tanácskozás a helsinki záróokmány alapján érdemi munkához fog-e, vagy kon­frontációhoz, meddő vitához vezet-e el. Szeretnénk remélni, hogy Rómában s a többi nyugati fővárosban megnyilvánul a fe­lelősségtudat az európai együttműködés megőrzése és folytatása iránt. A Szovjetunió azt kívánja, hogy a madridi találkozó pozitív eredményt hozzon a népeknek, erősítse meg a békés jövőbe vetett hi­tüket. Colombo válaszbeszédében ugyancsak méltatta, nagyra értékelte a két ország együtt­működését, a politikai kapcso­latokat. Emilio Colombo méltatta a jelenlegi tárgyalásokat, hang­súlyozva: a nézetek tisztázása elősegíti egymás álláspontjának jobb megismerését, a fennálló problémák megoldási lehető­ségeinek mélyebb elemzését. Az ebédet követően a két külügyminiszter újabb megbe­szélést tartott. A kiadott köz­lemény szerint ezen főként a közel- és a távol-keleti hely­zetről és néhány más nemzet­közi kérdésről volt szó. A tár­gyalások tárgyszerű és konst­ruktív légkörben folytak. A két miniszter kedden foly­tatja eszmecseréjét. Pártküldöttségünk máltai látogatása A Máltai Kommunista Párt megnívására november '/—9. között látogatást tett a sziget- országoan az MSZMP párt­munkás-küldöttsége, élén dr Horn Gyulával, a KB külügyi osztálya helyettes vezetőjével. A delegáció megoeszeiest foly­tatott Anthony Baldacchino pártelnökkel, Paul Agiusszal. a KB titkárságának tagjával, Joseph Vasallóval, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség elnö­kével. Kölcsönösen tájékoztat­ták egymást pártjaik helyzeté, ről, tevékenységéről, véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom, Valamint a kát párt kö­zötti és a magyar—máltai kap­csolatok időszerű kérdéseiről Találkozóra került sor a Mál­tai Általános Munkásszövetség vezetőivel is. Christopher vezeti a küldöttséget USA-válasz tászngyben Irán-szerte tömegek tüntet­tek hétfőn Szadegh Ghotbza- deh volt iráni külügyminisz­ter letartóztatása miatt. Te­heránban, Qumban és több iráni nagyvárosban követel­ték a tüntetők az iráni diplo­mácia egykori vezetőjének szabadon bocsátását,. Ezzel egyidejűleg a teherá- ni bazár is kifejezte tiltako­zását. Lapjelentések szerint több ezer kereskedő tiltako­zó jegyzékben követelte Ghotb- zadeh szabadon bocsátását. Rafszandzsanl ajatollahj az iráni parlament elnöke hétfőn este ismét kijelentette, hogy „az amerikai túszokat bíróság elé állítják, ha az Egyesült Államok nem ismeri el Irán jogait”. Rafszandzsani ezzel múlt heti, hasonló tartalmú nyilatkozatát ismételte meg. Warren Christopher ame­rikai külügyminisztei'-helyet- tes vezetésével hétfőn hajnal­ban küldöttség indult Algé­riába, hogy átadja az ameri­kai kormány válaszát az iráni parlament négy követelésére. Christopher kíséretében van-\ többek között Robert Carswell - pénzügyminiszter- helyettes is. Washingtonban ebből azt a következtetést vonják le, hogy az amerikai fél nehéz alkura készül. Az iráni feltételek között szere­pel ugyanis az elhunyt sah vagyonának visszaadása és az amerikai bankokban levő irá­ni betétek zárlat alóli feloldá­sa is. A dolgok jelenlegi állá­sa szerint külön kongresszusi határozat nélkül a kormány­nak nem áll módjában e kö­vetelések teljesítése. Nyitás előtt Madridban Előkészítő megbeszélések Négy zárt plenáris ülésen és számtalan nem hivatalos konzultáción sem sikerült Mad­ridban a hétfői napon min­den résztvevő számára elfogad­ható napirendet, időbeosztást és ügyrendet tető alá hozni az érdemi találkozó számára, amelynek előirányzott meg­nyitási napja november 11. Az osztrák kezdeményezés, amely szóbeli, tehát írásban előre nem rögzített megoldása irányzott elő, a nap folya­mán több oldalról „sebezhe­tőnek” bizonyult, így estére a reggeli optimizmus is el­oszlott A küldöttségek ennek ellenére nem adták fel a ked­di megnyitás reményét és az esti órákban munkához látott egy tíz állam képviselőiből álló csoport, amelyben a szo­cialista közösség és a Nyugat négy-négy, az európai semle­ges államcsoport két helyet kapott. A hétfői üléseken dr. Pet­rán János nagykövet, a ma­gyar küldöttség vezetője elnö­költ s fontos szerepet kapott a konzultációk lebonyolításá­ban is, amelyek egész nap folytak és az éjszakai órák­ban is folytatódnak a madri­di kongresszusi palota „min­den szintjén”. Vendégünk Petr Mladenov Petr Mladenov, a Vidin megyei Tosevci faluban szü­letett 1936. augusztus 22-én. Szegény falusi családból szár­mazik. Szüleit — mert parti­zánok voltak — kivégezték. Egyetemi tanulmányait a moszkvai Nemzetközi Kapcso­latok Intézetében 1963-ban fe­jezte be. 1949-től a Komszomol, 1964- től a Bolgár Kommunista Párt tagja. Gimnáziumi évei alatt Vidinben a diáktanács titká­ra volt. 1952-től 1956-ig a Szófiai Szuvorov iskola, majd a sumeni „Georgi Dimitrov" katonai főiskola hallgatója. 1963-tól a dimitrovi Kom­munista Ifjúsági Szövetség Vidin megyei bizottságának titkára, majd első titkára. Három év múlva a szövetség nemzetközi kapcsolatok osz­tályának vezetője, később központi bizottságának titká­ra. 1969 márciusától 1971 de­cemberéig a Bolgár Kommu­nista Párt Vidin megyei bi­zottságának első tevékenykedett. 1971. december 16. óta a Bolgár Népköztársaság kül­ügyminisztere. Országgyűlési képviselő. 1971-ben lett a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, 1974 júliusában a Politikai Bizottság póttagja, s 1977. titkáraként decemberétől a Politikád Bi­zottság tagja. Lengyelország A legfelsőbb bíróság döntése A lengyel legfelsőbb bíró­ság hétfőn ' fnegíárgyaltá á „Szolidaritás” szakszervezeti szövetség fellebbezését. Ezt — mint jelentettük — a „Szolida­ritás” azt követően nyújtotta be, hogy a bejegyzési ügyek­ben illetékes varsói vajdasági bíróság októberben bizonyos kiegészítéseket fűzött a szak- szervezet alapszabály-terveze­téhez. A legfelsőbb bíróság a szak- szervezet bejegyzésének alap­jaként elfogadta a „Szolidari­tás” által eredetileg kidolgozott alapszabály-tervezetet, azzal a két függelékkel együtt, ame­lyet a Szakszervezeti Szövetség később csatolt tervezetéhez. A függelékek két nemzetközi konvenció idevágó részeit, va­lamint a gdanski megállapo­dásnak a működési alapelve­ket rögzítő első részét tartal­mazzák. A legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy a Szakszervezeti Szövetséget e függelékekkel kiegészített alapszabályzatának elfogadásával kell regisztrálni Morzkva Elutazott az etióp államié Hivatalos baráti látogatásá­nak befejeztével hétfőn eluta­zott Moszkvából Mengisztu Hailé Mariam, a Szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzótanácsának elnö­ke, az etióp dolgozók pártjá­nak megszervezésére alakult bizottság elnöke. A Vnukovói repülőtéren a vendéget Leó­Mengisztu Hailé Mariam és az általa vezetett etióp kül­döttség több ízben találkozott Leonyid Brezsnyevvel és a szovjet kormány vezetőivel. A megbeszélések homlokte­rében a két ország viszonya, valamint a nemzetközi hely­zet néhány időszerű kérdése állott. nyid Brezsnyev, az SZKP KB T ^ főtitkára, a Szovjetunió Leg- Hftf°n’ a Kramlben ^ felsőbb Tanácsa Elnökségé- ny‘d. Brezsnyev es Mengisztu nek elnöke és több más szov- j Hailé Mariam közös szovjet jet vezető búcsúztatta. etióp dokumentumokat írl Kéthetes látogatása során | alá. Pokolgép robbant Falangisfa csoportok véres összecsapásai Hétfőn délelőtt Bejrút kele­ti negyedében két gépkocsi­ban pokolgépek robbantak. A rendőrség közlése szerint hú­szán életüket vesztették, és körülbelül ötvenen megsebe­sültek. A hírügynökségek em­lékeztetnek rá, hogy a libano­ni főváros főként kereszté­nyek lakta negyedében ez volt A független Angola öt éve Fegyverrel és könyvvel Tanulók a népi Angola egyik iskolájában az ötödik merénylet azóta, hogy a július elején, a jobb­oldalon belül egymással riva­lizáló erők között lezajlott összecsapásból a Basir Gema- jel vezetésé alatt álló falan- gisták kerültek ki győztesen. A hétfői merényletet meg­előzően, vasárnap éjjel is he­ves tűzpárbaj zajlott le Bej­rút romos központjában, a fő­város keleti és nyugati részét elválasztó zöld vonal mentén, és megbénult - az átkelőhelyek forgalma. A bejrúti kikötő munkáját orvlövészek zavar­ták meg. felszámolásához, s ebben hasz­nosítják a kubai tapasztalato­kat is. SÚLYOSBÍTJA a helyzetet, hogy a dél-afrikai csapatok időről időre betörnek az or­szág területére. Csupán 1980 első hat hónapjában a Dél­afrikai Köztársasán 529 fegy­veres provokációt hajtott vég­re Angola ellen. A fiatal af­rikai állam haderői, az őket segítő kubai egységekkel kar­öltve, azonban mindannyiszor kiverték a pretoriai behato­lókat országukból. Mint lát­hatjuk tehát, nagyon is meg­alapozott az az egyik jelszó, amelyet at MPLA-Munkapárt decemberi kongresszusára adtak ki: „A forradalom győzel­méért: fegyverrel és könyv­vel." Árkus István Streugal Szófiában Lubomir Strougal csehszlo­vák miniszterelnök hétfőn baráti munkalátogatásra Bul­gáriába utazott. Kíséretében van Josef Simon miniszterel­nök-helyettes és Andrej Bar- cak külkereskedelmi minisz­ter. A csehszlovák kormány­fő bolgár kollegájával, Sztan- ko Todorovval egyebek között a kétoldalú gazdasági kapcso­latok fejlesztéséről tárgyal. CSAK RÖVIDEN... ír im mim—gaanMEBEM———— BECSBE érkezett Erich Ho- necker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke. Az NDK államfője dr. Rudolf Kirchschläger osztrák szövetsé­gi elnök meghívásának tesz eleget. A GÖRÖG Általános Mun­kásszövetség felhívására a szolgáltatások, a közlekedés és a' közoktatás mintegy más­fél millió dolgozója lépett hét­főn 24 órás országos sztrájk­ba. NICOLAE CEAUSESCU ro­mán államfő hétfőn Stock­holmból Koppenhágába érke­zett. A repülőléren II. Margit dán királynő és Henrik her­ceg fogadta. ványainak fokozatos felszámo­lása. A haladó felszabadító szervezet az MPLA-Munka­párt nevet vette fel, s szocia­lista irányzatú gazdaság- és társadalomfejlesztési progra­mot dolgozott ki. Ennek sike­res végrehajtásához nagy se­gítséget nyújtanak a szocialis­ta közösség országai. A feladatok nagyok, és ne­hézségeket okoz a gyarmati örökség maradványaként a rendkívüli írástudatlanság a néptömegek körében. A fel- szabaduláskor Angola minden száz felnőtt afrikai lakosa kö­zül összesen Csak egyetlen tudott írni-olvasni. A tanköte­les gyermekek közül pedig csak átlag minden tizedik kezdte el az iskolát, és csupán minden ötvenedik fejezte be. Most rendkívüli erővel lát­tak hozzá az analfabetizmus nyomultak be a függetlenség kikiáltásának előestéjén An­golába, s tankoszlopaik 1975. november 10-én már Luanda elővárosainál jártak. A nem­zetközi monopoltőke összees­küvésének forgatókönyve sze­rint Luandát a dél-afrikai csapatoknak november 10-én el kellett volna foglalniok, s a fajgyűlölő rendszer gyám­sága alatt e.z UNIT., Kormá­nyát alakították volna meg, vagyis a gyarmati rendszer új formában folytatódhatott volna. AZ ANGOLAI SZABAD­SÁGHARCOSOK azonban megvédték fővárosukat, ők kiálthatták ki az Angolai Né­pi Köztársaságot, majd a ku­bai nép internacionalista se­gítségével kiverték egész An­golából a dél-afrikai csapato­kat. A harc azonban tovább folytatódott a pretóriai rend­szer és a washingtoni Köz­ponti Hírszerző Ügynökség (CIA) által pénzelt és felfegy­verzett UNITA-csoportok el­len. amelyek az ország déli és középső részeiből garázdál­kodtak. A népi Angola veze­tői az ország „második füg­getlenségi háborújának” neve­zik azt a hadműveletet, ame­lyet 1976-ban folytattak siker­rel az UN1TA ellett. Ezek után kezdődhetett meg csak az országépítés és gaz­daságfejlesztés ne'»áz munká­ja, a gyarmati múlt marad­függetlenné válás folyamatá­nak mikéntjéről. Hiszen tör­ténelmi realitás — mondotta Goncalves —, hogy Angola népe már győzelmet aratott, voltaképpen véráldozataival kivívta függetlenségét, így csak ennek hivatalos elisme­réséről lehet szó. ERRE AZONBAN még egy ideig várni kellett. Hiszen An­gola volt a portugál monopol­tőke 1 legértékesebb vadászte­rülete. Olajban gazdag földje további nagy profitlehetősége­ket ígért, és hatalmas kávéül­tetvényei szintén rendkívüli hasznot biztosítottak a gyar­matosítóknak. Brazília, Ko­lumbia és Elefántcsontpart után ekkor már Angola negye­dik helyen állt a kávéterme­lők között a világon. Négy- százezer portugál telepes élt ekkor Angolában, s mi sem természetesebb, hogy vezetőik mindent megtettek a gyarma­ti kizsákmányolás átmenté­séért. Mivel az MPLA a szabad­ságharc vitathatatlan vezetője volt, s nyilvánvaló volt, hogy az új Angola kormányát ez az erő alakítja meg, a gyar­matosítókkal együttműködő angolai függetlenségi szerve­zetre, az UNITA-ra építették számításaikat. A hatalmat ez a szakadár kisebbségi csoport azonban csakis külső segít­séggel tudta volna megszerez­ni. Ezért dél-afrikai csapatok N öt esztendeje, 1975. novem- ^ bér 11-én kiáltották ki — Afri- § ka negyvenhetedik független államaként — az Angolai Népi S Köztársaságot. AZ UTOLSÓ volt az afrikai portugál gyarmatok közül, amely kivívta függetlenségét. Jó néhány hónappal azelőtt ünnepelhette Mozambik sza­badságának születését. Az ak­kori maputói örömünnepen ott volt Afrika minden független és szabadságáért még harcot folytató országának képviselő­je. Afrikai szokás szerint, dobbal, síppal és énekkel szólították az egyes delegációk vezetőit. Amikor az előénekes az angolaiak köszöntésére rög­tönzött dalt adta elő, Eduardo dos Santos, az MPLA haladó irányzatú felszabadító szerve­zetének akkori helyettes veze­tője emelkedett szólásra. Be­szélt a közös harcról, amelyet az afrikai portugál gyarmat- birodalom népei folytattak azért, hogy kivívják szabadsá­gukat. Hosszan sorolta a sza­badságharcosok legkiválóbb­jainak neveit, akik életüket áldozták a fasiszta gyarmati terror elleni küzdelemben. Miközben beszélt, odalépett melléje Goncalves dandártá­bornok. az új, demokratikus Portugália akkori miniszterel­nöke, s átkarolta vállát. Így akarta kifejezni, hogy az új lisszaboni kormány meg kíván egyezni az angolai felszabadí- tási mozgalom vezetőivel is a

Next

/
Oldalképek
Tartalom