Pest Megyi Hírlap, 1980. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-11 / 264. szám

1980. NOVEMBER 11., KEDD A kiegyensúlyozott áruellátásért A kereskedelem fő feladatai Tegnan Sághy Vilmos mi­niszter és SzUimenicky István elnök vezetésével tanácsko­zást tartottak a Belkereske­delmi Minisztérium és a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsának vezetői. Megvitatták és meghatároz­ták a VI. ötéves népgazdasági tervvel és az 1981. évi áru­ellátással összefüggő legfon­tosabb kereskedelmi felada­tokat Hangsúlyozták: a kiegyen­súlyozott belföldi áruellátás, a választékbővítés érdekében tovább kell folytatni a ke­reskedelmi hálózat korszerű­sítését, s célszerű a még ha­tékonyabb együttműködés a kereskedelemszervezésben, a technikai feltételek javításá­ban. Az időszerű feladatok között elemezték a zöldség-, a gyü­mölcs- és burgonyaforgalma­zás korszerűsítésével, vala­mint az egyes kereskedelmi és vendéglátó egységek új rendszerű üzemeltetési formái­nak előkészítésével kapcsola­tos állami és szövetkezeti ér­dekképviseleti feladatokat. Adatrögzítőben a kocsinyilvántartás Vasúti nagyüzem—elektronikával Közélet és szervezettség A vasúti áruszállításban, -átrakásban mind nagyobb sze­repük van az adatok számítógépes ledolgozásának. Jelenleg a Videoton • gépein az átrakási teljesítményeket számolják el és gépesítették a kocsinyilvántartást is. Mindez elősegíti az őszi csúcsforgalom lebonyolítását. Képünkön: az elektronikus berendezések adatrögzítőibe táplálják a gépkezelők a vasúti kocsik adatait. A példa követendő Rehabilitációs üzem Vácott Az egyik legalattomosabb és egyre gyakoribb betegség a reuma, amelyben egyre töb­ben szenvednek, nem ritkáh életeket tud kettétörni. A kín­zó fájdalmakkal járó beteg­ségben szenvedők gyakran nem képesek eredeti munka­körükben dolgozni. Mi legyen velük? Ahogy még március­ban megírtuk, Vácott találtak megoldást. 1975-ben megalakult a vá­rosi :■ központi rehabilitációs bizottság, amely társadalmi szervezet. Tavaly decemberi ülésén vetődött fel egy, a reumás betegeket foglalkoztató üzem megszervezésének gon­dolata A kezdemenyezés el­indítója, dr. Tieszl Borbála, a városi szakorvosi rendelőinté­zet reumatológiai osztályának 'főorvosa volt Gondolatának kivitelezésében megértő és segítőkész partnerekre talált a város vezetőiben, és a gödi Dunamenti Tsz-ben. A tsz ipari osztálya felismerte a gondolat társadalmi jelentő­ségét Vác város tanácsa pe­dig épületet biztosított az üzem kialakításához. A közös alapra a vállalatok befizet­ték az általuk felajánlott ösz- szeget, amely megközelítette az egymillió forintot. Elkez­dődhetett a munka, és szinte percnyi pontosan tartva a ha­táridőt, májusban megnyílt az új üzem, ahová a rehabilitá­ciós bizottság javaslatai alap­ján érkeznek a beutaltak. Mint az egészségesek Többségük 40 százalékban egészségkárosodott. Bíró Já­nos üzemvezető, a tsz alkal­mazottja vezetett körben a műhelyben. A talán ötször ötméteres teremben szorgos kezek gyártják a biztonsági zárakat az ELZETT-nek, bér­munkában. Többnyire asszo­nyok. A tizenkilences lét­számból mindössze három a férfi. Szabó Erzsébet, alig túl a 21. életéven, a gerincével beteg, vagy ahogy ő fogalmaz, nem teljesen egészséges. — A lehetőség maga na­gyon jó, de... Rossz az állan­dó ülőmunka, főleg a gerinc- bántalmakban szenvedőknek. Én ugyan nem vagyok reha­bilitált, de hibának tartom, hogy nincs például egy üzem­orvos, éppen egy ilyen üzem­ben, ahol végtére is betegek dojgoznak. Egy pihenőszerű nyugágy van mindössze, ha valaki netán rosszul lenne. Bukros Sándor néhány hete talált itt munkalehetőséget. A 21 éves fiatalember a valami­kor még rettegett betegség, a paralízis áldozata. Örbottyán- ból jön boldogan mindennap. Bár — mint mondta —, a bejárás sok gondot okoz. — Hallottam, hogy nyílt egy ilyen üzem. Kértem a felvételemet A fóorvosasszony segített abban, hogy itt újra teljes értékű embernek érez- zem magam. Az én munka­fázisom a fúrás, süllyesztés. Ebből 3000 darab a norma. Talán a szám első hallásra soknak tűnik, de lehet bír­ni. Én meat többet »is szok­tam csinálnii Nagyon jó. hogy van ez az üzem, mert itt úgy dolgozhatom én is, mint a többi más, egészséges munkás bárhol. Órabér és norma — Vannak, akik nem be­tegségük miatt dolgoznak a műhely ben — jön közelebb Sándor István csoportvezető. — Ök ideiglenesen vannak itt, amíg betelik a létszám. És segítenek azoknak, akik eset­leg nem bírják úgy a folya­matos munkát. Hamvai Lászlóné szintén leszázalékolt. Két hónapja dolgozik a műhelyben. — Nem könnyű munka. Ne­kem a gerincem és a lábam beteg. Előző munkahelyemen, a DCM-ben, lö évig álló mun­kám volt a laborban. Nem bírtam tovább, 40 százalékos rokkantnak nyilvánítottak. Nagyon örülök, hogy létezik ez a lehetőség, hiszen itt jó. A főnökök nagyon rendesek, még emelni sem engednek, ha netán valamit odébb kell tenni. Evek óta egyedül élek, fontos volt, hogy dolgozzam. Nem is a pénz miatt elsősor­ban. — Mennyit keresnek itt a dolgozók? — kérdezem ismét az üzemvezetőt. — Az ELZETT normájához képest 20 százalékos kedvez­mény van —, vagyis 80 szá­zalékos teljesítésért is a tel­jes fizetést, azaz 100 száza­lékot ad a tsz. — Ez mennyit jelent? — Az átlagos órabér 13,50 forint. De mint mondták, normabérezés is van. Átlag­ban 2700—3500 forint körül lehet keresni. Igaz, hogy a munkaidő héttől délután né­gyig tart, viszont minden szombat szabad. Megáíló a kpisbsn — Az üzem egy kicsit mesz- sze esik a várostól, és bete­gekről lévén szó ... — Igen. Ezen is segítettünk. Kértük, engedélyezzenek egy buszmegállót. Megépítettük magunknak, és a KPM, vala­mint a helyi közlekedésrendé­szet vezetőjének segítségével és támogatásával már üzem­be is helyeztük. A buszok a kapu előtt állnak meg. — Az elmúlt, nem hosszú idő alatt milyen tapasztalatai varrnak? — Egyértelműen pozitívak. Ügy mondanám, családias a hangulat. Itt mindenkit vala­hol egy közös dolog tart együtt. A másik, hogy szinte mindenkiben rendkívül nagy bizonyítási vágy él. Nem volt fegyelmi ügy sem, vagy mond­juk, egymás fúrása. Mint tud­ja, kísérleti az üzem. Ezzel együtt vannak hiányosságai, így ■ az említett üzemorvos- hiány és egyebek. De elindult, szükséges volt, és életképes­sége bebizonyosodott. Most már a finomításokon lesz a a hangsúly. £ denies követni — Hány beteget tudnának még elhelyezni? — Mostani helyzetünkben mintegy 22—23 dolgozó len­ne a maximális létszám. De szeretnénk, ha a szomszédos helyiséget is megkapnánk, ak­kor bővíthető lenne a foglal­koztatás. A helyiséget — ami- xől szó van —, jelenlegi lakói átadnák, ha kapnának he­lyette másik lakast. Ismerve a tanács és a város vezetősé­gének készségét, biztos, hogy találnak megoldási. A valamikori gondolat gaz­dákra és megvalósításra ta­lált. Ki vitathatná humanitá­sát, nagyszerűségét? A váci péida mindenképpen követen­dő. Látó János meg, az itteni vitákban, elha­tározásokban, kezdeményezé­sekben, szervező és mozgósító tevékenységben ölt testet. Szer­vezett keretek és formák nél­kül a közélet eleven áramlása kicsapna medréből vagy else- kélyesedne; az egyéni szándé­kok nem állnának össze kö­zösségi törekvésekké, a tettre- készség nem alakulhatna te­vőleges aktivitássá avagy pe­dig a sokféle egyéni tett nem forrhatna össze a közös cse­lekvésben. Közéletünk szerve­zettsége tehát nem valamifé­le negatív jelenség, hanem éppenhogy biztosítéka a szo­cialista demokrácia tartalmi érvényesülésének, más szóval annak, hogy a dolgozó embe­rek érdemben részt vehesse­nek a közügyek eldöntésében és intézésében. Ezt a szervezettséget azon­ban hiba lenpe leszűkítve fel­fogni. csupán a kifejezetten po­litikai szervezetek tevékenysé­gére szűkíteni. A lazább ke­retek között folyó tevékeny­Mit tekintsünk napjaink­ban közéleti cselekvésnek, ki­ket tarthatunk közéleti embe­reknek? Nemcsak teoretikus vagy terminológiai, hanem nagyon is gyakorlati kérdései ezek társadalmi életünknek. Méghozzá olyan kérdések, ame­lyek aligha tekinthetők egyér­telműen tisztázottaknak. A közfelfogás bizonytalanságait, illetve egyoldalúságát jelzik egyes szociológiai felmérések is, melyek tanúsága szerint so­kan hajlamosak a közéletet, a politika magas régióival azo­nosítani, a mindennapoktól tá­vol eső szféraként felfogni. Eb­ből eredően közéleti embernek is csak azt tekintik, aki az em­lített magas régiókban mozog: az országos vagy megyei veze­tőt, a központi testületek tag­ját, a képviselőt. Mások szé­lesebben húzzák meg a kört, de a közéletiség az ő szemük­ben is jobbára valamilyen funkcióhoz, tisztséghez kötő­dik: közéleti ember e szerint a párttitkár, a tanácstag vagy — újabban immár — a szak- szervezeti bizalmi. BiZOnyOS leszűkítettség, korlátozottság fejeződik ki ezekben az értelmezésekben. S ez a leszűkítettség elvileg sem helytálló, s a gyakorlat szem­pontjából sem haszonnal járó. Bárhonnan is nézzük a dolgot, az élet arra int, hogy indo- kolt-e fogalmakat átfogóbban, szélesebben értelmezni. Hiszen a közélet végeredményben nem más, mint a közösség, pontosabban szólva a közös­ségek élete — a köz élete. Éppen ezért minden olyan ember közéleti embernek te­kinthető, aki — a politikai tu­dományok szakértő művelőjé­nek szavaival élve — szükebb vagy tágabb közössegében hangadó és így befolyásolásra, irányításra képes, nemcsak érdekli az, hogy mi történik körülötte, hanem meggyőzni cs mozgósítani, képviselni és tár­gyalni is tud közössége érde­kében; nemcsak együtt cse­lekszik a többiekkel, hanem szervezni tudja e cselekvést, s a cselekvés lehetőségeinek a kereteiért is tud érvelni és tenni valamit. Minden közös­ségi cselekvésnek nélkülözhe­tetlen feltétele, hogy legyenek ilyen irányító, befolyásoló, mozgósító, szervező egyénisé­gek. Joggal mondhatjuk te­hát, hogy a cselekvő kö­zösségek sokaságában minde­nütt találhatók közéleti embe­rek, s a közéleti cselekvésnek jóval tágabb a szférája, mint az úgynevezett magas politika, vagy mint akár a politikai­mozgalmi szervezetek és nép- képviseleti szervek intézmé­nyesült működése. Aligha vonhatná kétségbe bárki, hogy a körülményeink között a közélet legfőbb szín­tere, leggyakoribb megnyilvá­nulási területe a szervezett keretek között folytatott, in­tézményesült társadalmi tevé­kenység. Egyszerűbben szólva, á közéletiség mindenekelőtt és legtömegesebben a politikai, társadalmi szervezetekben és mozgalmakban, az érdekkép­viseleti, népképviseleti szer­vekben, fórumokon nyilvánul ségi formáknak is lehet és van közéleti jelentősége, tar­talma. Hiszen miért ne minő­sülne közéleti cselekvésnek például a szocialista brigád kö­zösségi életének szervezése, fejlesztése? Vagy miért ne lenne közéleti jelentőségű a (termelő, fogyasztási vagy la­kás) szövetkezet önkormány­zati életében való tevőleges és kezdeményező részvétel? Mi­ért ne tartanánk közéleti em­bernek, aki egy sportegyesület, amatőr művészeti csoport, if­júsági klub, értelmiségi társu­lat vagy más hasonló közös­ségek soraiban tölt be hang­adó, mozgósító, irányító szere­pet? Avagy netán nem része-e a közéletnek mondjuk a szü­lők iskolai megbeszélése gyer­mekük osztályközösségének fejlődéséről és gondjairól? Ha mindezt számba vesz­szük, joggal mondhatjuk, hogy nálunk igazán nem csekély a közéleti emberek száma. Ez a kör a fejlődés során természe­tesen tovább bővíthető és bő­vítendő. Ámde legalább ilyen fontos, hogy a közélet cselek­vő részeseinek mindegyikében tudatosuljon tevékenységének társadalmi jelentősége, tartal­ma, hogy pontosan értsék ön­nön szerepüket, lehetőségeiket. S nem kevésbé lényeges az is, hogy a társadalom kellőkép­pen építsen erre a széles körű aktivitásra, s a legjobb hatás­fokkal hasznosítsa azt. Ha ebből a szempontból át­gondoljuk teendőinket, több­féle és többirányú szükségletet érzékelhetünk. Egyrészt szük­ségesnek mutatkozik közéle­tünk bizonyos mértékű túl- szervezettségének megszünte­tése, az ebből adódó — Kádár János országgyűlési beszédé­ben szóvá is tett — formális, bürokratikus jelenségek leküz­dése. Az üresjáratok, a rutin és megszokás őrizte kiürese­dett formák eltüntetésével csak nyerne közéletünk, tartalma­sabbá, elevenebbé válna. Bi­zonyos területeken viszont ép­pen a szó igazi értelmében vett szervezettség erősítése lenne kívánatos, a munkánk olyan megszervezésével, mely biztosítja a közéleti fórumokon születő "elhatározások, kezde­ményezések érdemi valóra vá­lását. Ez is tartalmi követel­mény hiszen enélkül a köz­életi eszmecserék lényegi mag­va vész kárba: a közösségek életére gyakorolt valóságos hatásuk. Alighanem érdemes lenne elgondolkodni mindezzel kap­csolatban azon is, mennyire élnek még bennünk bizonyos régebbi beidegződések. Olya­nok, amelyek a közélet szocia­lista tartalmú szervezettségét mintegy szembeállították az öntevékenységgel, a formai sokszínűséggel, a szó pozitív értelmében vett spontán kez­deményezésekkel. Nyugodt lé­lekkel mondhatjuk: fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában, amikor az alapvető érdekek azonosak és a szocialista esz­mék széles körben elfogadot­tak, ennek a szembeállításnak nincs valóságos alapja. Sőt, inkább arra kellene töreked­nünk, hogy a közélet különbö­ző területein még jobban erő­södjék a — közös céljainkat szolgáló — öntevékeny, kez­deményezőkész szellem, még tágabb tere nyíljék a helyi el­gondolások valóra válásának. A közéletet a cselekvő em­berek sokasága alakítja ki és formálja folytonosan tovább. Az ilyen emberek, s az álta­luk végrehajtott hasznos tet­tek számának állandó gyara­podása társadalmi fejlődé­sünknek egyik legfontosabb megnyilvánulási módja, s egy­úttal egyik legfőbb hajtóereje. Gycnes László Előnyös piaci kapcsolatok A termelési együttműködés kérdései Nejgom Lászlóné, Hamvai Mártonná és lludok Jánosné munka közben Bozsán Péter felvétele Százhúsz hazai közgazdász részvételével háromnapos kon­ferencia kezdődött hétfőn Bu­dapesten, az MTA Közgazda­ságtudományi Intézetének és a Külkereskedelmi Minisz­térium Konjunktúra- és Piac­kutató Intézetének közös ren­dezésében. Napirendjén a nemzetközi termelési szakosí­tás és kooperáció kérdései, va­lamint a magyar gazdaság versenyképességének kérdé­sei szerepelnek. A konferencia megnyitó ülésén Nyers Rezső, az MTA Közgazdaságtudo­mányi Intézetének igazgatója elnökölt. A főreferátumot Fáy József, a Konjunktúra- és Piackutató Intézet igazgató­ja tartotta. Előadásában a szakosításnak és a kooperá­ciónak a magyar gazdaságban betöltött szerepét elemezte. A gazdaság intenzív fejlődé­sének időszakában a hatékonyság növelésé­nek új formáit keli feltár­ni és hasznosítani minden or­szágban — mondotta. Ilyen forrás — hazánk számára pe­dig kulcsforrás — a nemzet­közi együttműködés, hiszen en­nek bővülésével gyorsabb ütemben növelhető a munka termelékenysége. Hazánk azon­ban csak a hatvanas évek vé­gétől, tehát meglehetősen ké­sőn kapcsolódott be érdemle­gesen a műszaki-szellemi ter­mékek nemzetközi forgalmá­ba, s addig iparvállalatainkat is inkább a befelé fordulás, a 1 zártabb termelési folyamatra való törekvés jellemezte. A vállalatok zártsága viszont aka­dályozza a szakosodás és a ko­operáció utólagos bővítését, így alakult ki az a paradoxon — mondotta Fáy József —, hogy bár külkereskedelmi kapcsolataink szélesek és fej­lettéit, forgalmunk még mais csak előnytelenül kis hányada valósul meg kooperációs szer­ződések alapján. Pedig a nem­zetközi kapcsolatok kiterjesz­tése, bővítése a hazai műsza­ki fejlődéssel és világkereske­delmi pozíciónk javulásával, vagy éppen előnyös piaci kapcsolatok kiépítésével jár együtt. A nemzetközi együttműkö­dés értékelésének kérdésében közgazdászaink között lénye­gében nincsenek is komolyabb véleményeltérések. A gyakor­lati megvalósítás útja viszont mindennapos vita tárgya. Any- nyi bizonyos, hogy a nemzet­közi együttműködés fejlesz­tése nem csupán elhatározás kérdése. Nyilvánvaló például az, hogy a nemzetközi ko­operáció csak olyan ütemben fejleszthető, amilyen ütem­ben a hazai vállalatok is ké­pesek kibővíteni itthoni együtt­működésüket. A számunkra elsőrendűen fontos KGST-együttműködés elmélyítése, fejlesztései is az eddigieknél rugalmasabb ál­lami szintű együttműködést igénye] és ugyanakkor meg­követeli a vállalati kapcsola­tok szélesítését is. A konferencia ma, kedden folytatódik. T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom