Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-29 / 254. szám

1980. OKTÓBER 29., SZERDA K/utiap 3 Pul'ai Árpád sajtótájékoztatója Fejlődött a személyszállítás Az ötödik ötéves terv eredményei Szakad-e a szakad idő? (2.) Nyilat tompít, ki serpenyőt lövöldöz SZÖVOSZ-ülés Lakásépítés A szövetkezeti lakásépítés és lakásgazdálkodás felada­tairól tárgyalt Szlameniczky István elnökletével kedden a Fogyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksé­ge. Mint többek között rámu­tattak, az előzetes tervek sze­rint 1985-ig a jelenlegi 205 ezerről 290 ezerre emelkedik a szövetkezeti lakások száma. A szövetkezetek keretében örvendetes módon terjedőben van a telepszerű, több szintes építkezési forma, s népszerű még a csoportos családiház­építkezés is. Az utóbbinak a feltételei az elmúlt időben javultak. Az elnökség megállapítot­ta, hogy célszerű lenne, ha a tanácsok mellett a vállalatok és az üzemek is fokozottabb mértékben vállalnának részt az építési területek előkészíté­sében, és ehhez, — lehetőség szerint — anyagi támogatást nyújtanának. Napjaink izgalmas kérdésére — sikerült-e az átállás a sza­bályozómódosításokat követő megváltozott gazdasági felté­telekhez? — a teljes választ majd csak év végén, illetve az 1980-as eredmények érté­kelésekor kaphatjuk meg. Ám a vállalatok — saját érdekük­ben is! —'már a háromne­gyed évi munkájuk összegzé­sekor is kritikusan megálla­píthatták: a maguk szabta tervvel lépést tartottak-e, megfelelően növelték-e a ha­tékonyságot, kigazdálkodják-e a számított, a szükséges nye- j reséget? Nincs ez másként Budaör­sön, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál sem, ahol Bödi Kálmán gazdasági igazgatóhelyettessel és Kővá­gó Ferenc termelési osztály- vezetővel beszélgetünk. Nem csupán arról, mit tettek Pest megye vízügyi ellátásának ja­vításáért, hanem arról is, mi­lyen intézkedésekkel sikerült elérniük, hogy jó ütemben dolgoznak és rendre eleget tesznek vállalásaiknak. Kevesebb mankahsly Kővágó Ferenc pontosít, augusztusban, de még a múlt hónapban sok fejfájást és fejtörést okozott a vezetésnek, hogy kevés megrendelést sze­reztek, azaz 25—30 százalék szabad kapacitásuk volt. Ebbe természetesen nem törődhet­tek bele! Megteremtették az alapot a tervezett 140 millió forint saját termelési érték eléréséhez, vállalták a terme­lési terv két-hárommillió fo­rintos módosítását, megemelé­sét tu. És most idekívánkozik néhány adat: az év kilenc hó­napja során az építést és a szolgáltatást — vízellátás, szennyvízelvezetés és lakossá­gi vízbekötések — együttvéve, 220 millió forint értéket hoz­tak létre, ez pedig 17 száza­lékkal több, mint a tavalyi I—III. negyedéves produktu­muk. Az építéseknél — idén már csak mélyépítést, mű­tárgykészítést és technológiai szerelést vállaltak — például a vízművek magasépítését al­vállalkozókkal végeztették — 9,3 százalékkal nőtt a terme­lékenység, nagyobb mérték­ben mint számították. Igaz. alaposan elemezve, hol, mi­ként növelhető a hatékony­ság, többek között azt _ is el­határozták, hogy 20 százalék­kal csökkentik a vállalat dol­gozóinak létszámát. Most, hogy október utolsó napjait jelzi már a naptár, megállapíthatják, sikerült va­lóra váltani az elhatározást. És nemcsak ezt. Áprilisra dol­goztak ki egy olyan részletes tervet, amelyben rögzítettélj, melyik területen, mit tesznek azért, hogy csökkenjenek a költségek. Hosszas lenne fel­sorolni a mostanig megtett út valamennyi állomását, elért eredményeiket, van azonban több említésre méltó közöt­tük. Kedden délelőtt Pullai Ár­pád, közlekedés- és postaügyi miniszter sajtótájékoztatón is­mertette a közlekedés és hír­közlés ötödik ötéves tervének várható teljesítését, az ágazat jelenlegi helyzetét és a követ­kező évek céljait. A miniszter elmondta: a közlekedés és hírközlés fel­adatai folyamatosan változ­nak. Az ötödik ötéves terv tényleges teljesítése a sze­mélyszállításban magasabb, míg az áruszállításban alacso­nyabb a kitűzöttnél. Kevésbé lehetünk elégedettek a közle­kedési szolgáltatások minősé­gének alakulásával: a tiszta­sággal, az udvariassággal, a tájékoztatással. A személy- szállítás egészén belül az elő­Fel ül vizsgál tán például a nagy teljesítményű íölamun- kagepex kihasználtságát és megállapították, leguiaob 10 százalékkal növelhető munka­idejük. Ezért megszigorították a gépnaplók ellenőrzését — ami szinte automatikusan ma­ga után vonta a nem is kevés üzemanyag-megtakarítást — és júliustól bevezették a gép­kezelők érdekeltségi rendsze­rét. Mégpedig úgy, hogy arra az időre, míg a gépük áll, csak az egyébként járó mun­kabérük 80 százalékát kapják meg. A korábbi teljes fizetés helyett. Lényeges az is, hogy átszervezték az építésvezető­ségeket, s jelenleg az építés- vezető^ egy időben csak 3—4 munkahelyet irányítanak a korábbi 10—12 helyett. Tény, ma még így is, mintegy fél­száz településen dolgoznak hosszabb-rövidebb ideig a PVCSV emberei. De, miután az említett változtatás ered­ményeként egy-egy vezető két­naponként legalább eljut az irányítása alá tartozó építke­zésre, gyorsabban intézkedhet­nek, háríthatják el a szerve­zési hibákat. Ez egyúttal a munkák bi­zonyos fokú koncentrálását is elősegíti; nem kezdtek bele gyakran az erejüket szétfor­gácsoló, újabb és újabb épít­kezésekbe. A cél: gyorsabban végezni. így ugyanis egy munkahelyen egy-egy értékes földmunkagép is hosszabb ideig, folyamatosan üzemeltet­hető, ami hozzájárul a költ­ségek, az állásidők csökkenté­séhez. Ésszerű bél intézkedések Miután tavaly rengeteg ki­adást okozott, hogy a vállalat- saját járművei mellé bérelt is tehergépkocsikat, úgy vélték, itt is van keresnivalójuk. Idén már sikerült úgy szervezni a fuvarokat, hogy nem szorul­tak külső segítségre. Bár így viszont egy másik elhatározá­sukat nehezítik. A tavalyihoz képest ugyanis 20 százalékkal szeretnék csökkenteni jármű­veik futáskilométerét, s ez­zel mintegy félmillió forihtot megtakarítani. Sikerül-e a tervük? Ma még nem felel­nek igennel, sőt becsületesen nekem szegezik a kérdést: tudom-e, milyen messze van Budaörstől Monor, Sziget- szentmiklós, Püspökhatvan vagy Ráckeve? Abba, hogy saját erőből oldják meg a vállalat szállí- ,tási feladatait, besegít még egy újításuk. Ellenőrizték az autóbuszvezetők munkabérét is és kiderítették: naponta rendszeresen 12—14 óráért fi­zettek bért. (Miután messzi településekről — távoli he­lyekre hozták-vitték, megha­tározott időre, a dolgozókat.) Épp ezért, július elseje óta csak napi 8 órára kaphatnak százszázalékos munkabért, és ehhez 3—4 órára 30 százalék irányzottnál is nagyobb mér­tékben fejlődött az egyéni közlekedés. Az ország bővülő nemzetkö­zi kapcsolataiból eredő szállí­tási feladatok — mondta töb­bek között Pullai Árpád — ellátásában továbbra is ki­emelkedő szerepe lesz a vas­útnak, ezért nagy jelentőségű a KGST-országok között lét­rejött, a közlekedési kapcso­latok fejlesztését célzó hosz- szú távú együttműködési cél­program. A légi közlekedésben jelen­tősen előrehaladt a modern repülésirányító rendszer ki­építése, valamint a Ferihegyi repülőtér korszerűsítése, bőví­tése. úgynevezett készenléti pótdí­jat fizet még a vállalat. Igen ám, de, hogy a keresetük ne csökkenjen, többen közülük vállalták: várakozás helyett, teherautókra szállnak át és megtesznek néhány fordulót. Ily módon ők is jól járnak, viszont segítenek a vállalat­nak a szállításban. Javítás — két műszakban Szintén jelentős költség- csökkentést hozott a gépészeti osztály munkarendjének meg­változtatása — állapítják meg. A korábbi egy műszak helyett most két műszakban javítják a meghibásodott gépkocsikat, autóbuszokat. A kapáciíás ily módon történő növelése majd­hogynem teljesen megszüntet­te a korábbi gyakorlatot: mi­kor is vállalaton kívül kellett javíttatni több járművet. De a sornak még itt nincs vége: hozzávetőlegesen 1 mil­lió forint haszonra, azaz költ­ség- és munkabér-megtakarí­tásra számít a PVCS vezetése amiatt, hogy sok apró.munka­helyet megszüntettek. így ugyanis csökkentek az ener­giakiadások és a személyzetet sem kellett megtakarítaniuk. Végül pedig, mint a válla­lati gazdálkodás eredményes­ségének egyik igen-igen lé­nyeges összetevőjét említik, hogyan javult a készletgaz­dálkodás színvonala. Ha nem is könnyen, de a magasabb termelés mellett is betartották a készletszint-előírásokat, mégpedig a korábbinál gon­dosabb rendelésekkel, körül­tekintő eladásokkal, illetve felhasználással — és ami még lényeges, a korábbinál sokkal szigorúbb ellenőrzéssel. Dodó Györgyi Hazánkban a törvényesen előírt munkaidő heti negyven- nyolc óra vagy annál keve­sebb. Szinte már a múlt ködé­be vész: a 3304/1969. számú minisztertanácsi határozat mondta ki az iparban, az épí­tőiparban a 44 órás munkahét bevezetését. A határozat előtti esztendőben,, tehát 1968-ban 210 ezer volt a hetente 48 órá­nál kevesebbet dolgozók szá­ma, a következő évben viszont a határozat után, 1,9 millió! Ma a 44 órás munkahét az általános, s amint azt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határo­zata kimondta, a hatodik öt­éves terv időszakábah — a he­ti munkaidő változatlansága mellett — létre kell hozni az öt­napos munkahét feltételeit. Hiba lenne elfeledni: már ma is jó néhány területen ötnapos munkaheti rendben, illetve 44 óránál kevesebbet dolgoznak, így a megyében a cementipar foglalkoztatottjainak egy ré­sze, különböző vegyipari, ön­tödei alkalmazottak. A mun­kaidő ilyen rendje, a munka- időalap csökkentése az érin­tett területeken az egészségre ártalmas, kedvezőtlen munka- körülményeket ismeri el, azaz a javadalmazásnak egy külön­leges formája. Szigotú gazdasági kilétetek Éppen egy évtizede tehát, amisor a szaoad idő megnöve­kedése tömeges társadalmi je­lenségként bukkant fel, s az­óta — eredmények és gondok eiegyeként — fontos társadal­mi kérdéssé lett. A rövidebb munkaidő, az ötnapos munka­hét éppúgy hozzájárul a sza­bad icto bővüléséhez, mint az évi szabadság napjainak gya­rapodása, s természetesen a szabad idő alkotóelemei a va­sárnapok, ünnepek is. Ne ke­rülje el persze figyelmünket a foglalkozási jelleg és a szabad idő összefüggése; a megye sü­tőüzemeinek többségében éjjel van a csúcsműszak, a közle­kedési vállalatoknál nem ritka a 24 órás szolgálat utáni 48 órás szabadnap, a földműve­lőknél az évszakok írják át a szabad idő naptárát, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Du- namenti Hőerőműnél stb. úgy­nevezett folyamatos üzemben dolgoznak, a húron/ községet átfogó orvosi körzetben igen­csak viszonylagos, mikor van a doktornak szabad ideje... Ma még a munkaidő csök­kenése nem okoz alapvető vál­tozást — szociológusok kife­jezésével élve: szabadidő-rob­banást — szokásainkban, mi­vel mértéke viszonylag cse­kély. Itt van azonban küszö­bünk előtt az ötnapos mun­kahét, majd távlatokban már nem irrealitás a negyvenórás, bizonyos munkakörökben az ennél is kevesebb munkaidő. Lényegében a haladásnak ez az iránya fogalmaztatja meg félreérhetetlenül a kérdést: a szaoad idő mikor szabad idő ténylegesen, s hogyan lehet az? Ennek ugyanis szigorú gazdasági feite telei vannak; nem „elrendelés” kérdése, sok­kal inkább közgazdaságtani tényezők függvénye. Ami tár­sadalmi méretekben éppúgy igaz, mint az egyén számára. Irigylésre érdemes listának látszik: a Szovjetuniótól Gö­rögországon át Egyiptomig, ti­zenhat országban járt hivata­losan, illetve magánemberként K. Ferenc, a Ganz Műszer Müvejp . Árammérőgyárának mérnöke. Vezetett bélyeggyűj­tő szakkört, volt idő, amikor a fotózás számított kedvenc időtöltésének, ifjú korában lel­kes híve az öntevékeny népi tánccsoportnak, felesége un­szolására nekivágott a hétvégi telek művelésének, azaz sok mindenbe belekóstolt, tudja, minek mi az íze. Most ötven­három éves, s mint szabadidő­specialista, első hallásra fur­csán fogalmaz: Valójában azért változatos a lista, mert a szakmán kívül — gyengeára­mú villamosmérnöki diplomá­ja van — ténylegesen nem ér­dekelt igazán semmi. Belekap­tam ebbe és abba, azt hittem, az utazással, a világlátással nagy szenvedélyre találok, az­után rájöttem, lehetetlenség néhány nap alatt vagy ha a hivatalos kiküldetéseket né­zem, egy-két hét alatt egy né­pet, egy országot megismerni. Felületes benyomásai lesznek az embernek, némi emlékképe sok-sok épületről, mindezeket nem tudja elhelyezni egy rendszerben, s éppen ezért nem kapják meg igazi értel­müket. Most már nyolcadik éve, hogy a család minden biztatá­sa ellenére sem hajlandó az országhatáron túlra lépni. Ha­sonlóan járt a bélyeggyűjtés­sel, a szakkörvezetéssel. Rá­jött, nem érdeklik igazán az aprócska, szépen nyomott papí­rok, az idő ugyan kellemesen elmegy egy-egy szakköri fog­lalkozás alatt, de utána ugyan­úgy a kielégítetlenség érzése bujkált benne, mint előtte. A fotó? Ma is kattintgatja a gé­pet, ám szorosan csak csalá­di képek készítése alkalmából. Volt otthoni laborja, eladta a fölszerelést. Azt mondja: Föl­fogásom szerint az ember ak­kor tölti értelmesen a szabad idejét, ha az, amit csinál, pi­henteti, fölfrissíti, azaz leveze­ti a munka okozta — akár kényszerű, akár örömmel vál­lalt — fáradtságot, kimerültsé­get. A feleségem nagyon eről­tette a telket, hát beleegyez­tem, de őszintén szólva már aznap, amikor megvettük, ide­gesített. Ide kerítés kell, mert — el ne feledjem, szabályos prérit vásároltunk meg, ősbo­zóttal, amiben nem látszott, mi a bokor, mi a fa — a többi szomszédnak már van, azután találni valakit, aki kiirtja a dzsungelt... Mondjam tovább? Biztos, hogy ismeri a stációkat, mert hiszen ezt járta, járja most már vagy másfél évtizede a családok java. Bolondéria, az a meggyőződésem, hogy so­kan, ha másoknak nem lenne ilyen telke, szívesen fölhagy­nának vele. így azonban nem lehet, mert mit mondanának akkor az ismerősök?! Úgy futsz, mint a vert sereg Ö már nem csinálja. Rá­hagyta a lányára, vejére, azok­nak még tart a kedve. Még? Beletörődő mosollyal indokol: Igen, még, azután majd elfogy, mert rájönnek, az a kétszáz négyzetméter valójában sem­mire sem jó, pihenésre vég­képp nem. Mondjam, hogy amikor leheveredtem, na most szundítok egyet, akkor eljött az egyik szomszéd a fűnyíró­ért, s vagy egy órát mesélte, náluk ... Azután jött egy asz- szony a nejemhez, vagy tíz házzal távolabbról, adjon már tanácsot, mit csináljon a fiá­val, aki hatéves, s olykor még mindig bepisil, mert úgy hal­lotta, a feleségem orvos. Orvos, persze, hogy orvos, de itt?! A hétvégi telken, amikor nem sürgős esetről van szó? Hát ha valaki ezt tartja kikapcsoló­dásnak...! Mert így ment minden alkalommal. Az egyik barátom a gyárban, amikor megtudta, megvesszük ezt a veresegyházi telket, azt mond­ta, öregem, öt év múlva úgy futsz onnét, mint a vert sereg. Igaza lett? Nézze, idén három­szor mentem ki oda összesen, akkor is azért, hogy az uno­kámmal hancúrozzunk egy ki­csit. Szociológiai vizsgálatok sze­rint szoros ósszeiugges ledez- neio lei a munka jenege es a szabaüidó-tevékenysegek jel­iege között. Lehet, a mostani kép mindenesetre túlzottan sokszínű. Ami fura hangzású megállapítás, de igaz. Lehet ugyanis barkácsolni, kertész­kedni, sportolni, utazni, szóra­kozni, tanulni, lepkét gyűjteni a szabad időben. A tanulásra például egyre többen kénysze­rülnek rá, mivel a szakmai is­meretek elavulása gyorsabban megy végbe, mint korábban, egy életúton belül esetleg két­szer, háromszor is íöltrissítésre szorulnak az ismeretek. Tért hódít a művelődési házak klubmozgalma, de — csak egyetlen apró példát kiragadva — mit csináljon a kisgyermek­kel a házaspár, ha szeretnének elmenni a klubba? Színházba, moziba? Hol fogadják be a csupán kedvet töltő sportolni akarót, ha az negyvenéves, ki­csit pocakos, s olyan képtelen igénye van, hogy utána, ha hi­deg vízben is, de mosakodhas­son? Vágyik-e a hétvégi telké­re az, aki míg odaér, egy órát szorong, tülekedik a zsúfolt autóbuszon, HÉV-en, vonaton, s visszafelé ugyanez a tortúra várja...? Valami heccet kell kitalálni Van, aki az ördög bibliáját forgatja, a másik mellékmun­kát vállal minden hét végére* hétköznap estére, s évtizede erre megy rá a szabadsága is, igaz, keres vastagon. A gyatra szolgáltatói hálózat arra kény­szeríti a tanárt — persze, per­sze, nem pusztul bele —, hogy bár pancser, de betonozzon. Mivel az alapfogásokat sem tudja, két zsák cementje arra ment rá, hogy rájött: van a ho­moknak, a sódernak, a cement­nek és a víznek egy keverési aránya... Bármilyen furcsán hangzik is, az a két zsák ce­ment a nemzeti vagyonnak az elpocsékolódott része! A családanya olcsóbbnak íté­li, ha maga főz, mintha kon- zervet, készételt tálalna föl, a vendéglői étkezésről manapság már nem beszélve... Idén, a megyei kereskedelmi tapaszta­latok szerint, évtizede nem lá­tott érdeklődés mutatkozott meg a befőzéshez szükséges árucikkek.iránt; új szabadidő- foglalatosság, de mondhat­juk-e, hogy puszta kedvtelés­ből az, vagy az árcédulák inspirálják? Akad, akinek a szabad ideje egyenlő a tévé nézésével, van, aki alszik, má­sokban lenne sok mindenre igény, de az új lakótelepen „elfelejtődött” a művelődési, szórakozási lehetőségek meg­teremtése, marad ezért a be­zárkózás a lakásba, a lődörgés a fiatalabbaknak, s annak nyo­mán a valami hecc kitalálása, amik következményeit a mo­non, a ceglédi, a nagykőrösi, a váci lakótelepeken a házfalak, lépcsőházak, liftek, a nagy ne­hezen megéoített és gyorsan tönkretett játszóterek, az ösz- szezúzott lámpatestek viselik. Eleink szép képes beszéde szerint nyilat tompít, ki ser­penyőt lövöldöz, azaz aki ha­szontalanul pazarolja el lehe­tőségeit, képességeit, erejét, az nem jut sokat előbbre. Nagy kérdés azonban: ki miben akar előbbre jutni?! Mészáros Ottó Következik: TITKOS HEGEDŰSNEK KEVESEN SÜVEGELNEK Még az idén átadják Háromemeletes lakóház épül Abonyban a Kossuth téren. A Ceglédi Járási Építőipari Szövetkezet dolgozói még idén át­adják a 15 lakást és a földszinten elkészülő OTP-fiókot. Borsán Péter felvétele A Issposeshh eBSenőrzéss®! Segítőtársuk a munkaszervezés VT I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom