Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-29 / 254. szám
1980. OKTÓBER 29., SZERDA K/utiap 3 Pul'ai Árpád sajtótájékoztatója Fejlődött a személyszállítás Az ötödik ötéves terv eredményei Szakad-e a szakad idő? (2.) Nyilat tompít, ki serpenyőt lövöldöz SZÖVOSZ-ülés Lakásépítés A szövetkezeti lakásépítés és lakásgazdálkodás feladatairól tárgyalt Szlameniczky István elnökletével kedden a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége. Mint többek között rámutattak, az előzetes tervek szerint 1985-ig a jelenlegi 205 ezerről 290 ezerre emelkedik a szövetkezeti lakások száma. A szövetkezetek keretében örvendetes módon terjedőben van a telepszerű, több szintes építkezési forma, s népszerű még a csoportos családiházépítkezés is. Az utóbbinak a feltételei az elmúlt időben javultak. Az elnökség megállapította, hogy célszerű lenne, ha a tanácsok mellett a vállalatok és az üzemek is fokozottabb mértékben vállalnának részt az építési területek előkészítésében, és ehhez, — lehetőség szerint — anyagi támogatást nyújtanának. Napjaink izgalmas kérdésére — sikerült-e az átállás a szabályozómódosításokat követő megváltozott gazdasági feltételekhez? — a teljes választ majd csak év végén, illetve az 1980-as eredmények értékelésekor kaphatjuk meg. Ám a vállalatok — saját érdekükben is! —'már a háromnegyed évi munkájuk összegzésekor is kritikusan megállapíthatták: a maguk szabta tervvel lépést tartottak-e, megfelelően növelték-e a hatékonyságot, kigazdálkodják-e a számított, a szükséges nye- j reséget? Nincs ez másként Budaörsön, a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál sem, ahol Bödi Kálmán gazdasági igazgatóhelyettessel és Kővágó Ferenc termelési osztály- vezetővel beszélgetünk. Nem csupán arról, mit tettek Pest megye vízügyi ellátásának javításáért, hanem arról is, milyen intézkedésekkel sikerült elérniük, hogy jó ütemben dolgoznak és rendre eleget tesznek vállalásaiknak. Kevesebb mankahsly Kővágó Ferenc pontosít, augusztusban, de még a múlt hónapban sok fejfájást és fejtörést okozott a vezetésnek, hogy kevés megrendelést szereztek, azaz 25—30 százalék szabad kapacitásuk volt. Ebbe természetesen nem törődhettek bele! Megteremtették az alapot a tervezett 140 millió forint saját termelési érték eléréséhez, vállalták a termelési terv két-hárommillió forintos módosítását, megemelését tu. És most idekívánkozik néhány adat: az év kilenc hónapja során az építést és a szolgáltatást — vízellátás, szennyvízelvezetés és lakossági vízbekötések — együttvéve, 220 millió forint értéket hoztak létre, ez pedig 17 százalékkal több, mint a tavalyi I—III. negyedéves produktumuk. Az építéseknél — idén már csak mélyépítést, műtárgykészítést és technológiai szerelést vállaltak — például a vízművek magasépítését alvállalkozókkal végeztették — 9,3 százalékkal nőtt a termelékenység, nagyobb mértékben mint számították. Igaz. alaposan elemezve, hol, miként növelhető a hatékonyság, többek között azt _ is elhatározták, hogy 20 százalékkal csökkentik a vállalat dolgozóinak létszámát. Most, hogy október utolsó napjait jelzi már a naptár, megállapíthatják, sikerült valóra váltani az elhatározást. És nemcsak ezt. Áprilisra dolgoztak ki egy olyan részletes tervet, amelyben rögzítettélj, melyik területen, mit tesznek azért, hogy csökkenjenek a költségek. Hosszas lenne felsorolni a mostanig megtett út valamennyi állomását, elért eredményeiket, van azonban több említésre méltó közöttük. Kedden délelőtt Pullai Árpád, közlekedés- és postaügyi miniszter sajtótájékoztatón ismertette a közlekedés és hírközlés ötödik ötéves tervének várható teljesítését, az ágazat jelenlegi helyzetét és a következő évek céljait. A miniszter elmondta: a közlekedés és hírközlés feladatai folyamatosan változnak. Az ötödik ötéves terv tényleges teljesítése a személyszállításban magasabb, míg az áruszállításban alacsonyabb a kitűzöttnél. Kevésbé lehetünk elégedettek a közlekedési szolgáltatások minőségének alakulásával: a tisztasággal, az udvariassággal, a tájékoztatással. A személy- szállítás egészén belül az előFel ül vizsgál tán például a nagy teljesítményű íölamun- kagepex kihasználtságát és megállapították, leguiaob 10 százalékkal növelhető munkaidejük. Ezért megszigorították a gépnaplók ellenőrzését — ami szinte automatikusan maga után vonta a nem is kevés üzemanyag-megtakarítást — és júliustól bevezették a gépkezelők érdekeltségi rendszerét. Mégpedig úgy, hogy arra az időre, míg a gépük áll, csak az egyébként járó munkabérük 80 százalékát kapják meg. A korábbi teljes fizetés helyett. Lényeges az is, hogy átszervezték az építésvezetőségeket, s jelenleg az építés- vezető^ egy időben csak 3—4 munkahelyet irányítanak a korábbi 10—12 helyett. Tény, ma még így is, mintegy félszáz településen dolgoznak hosszabb-rövidebb ideig a PVCSV emberei. De, miután az említett változtatás eredményeként egy-egy vezető kétnaponként legalább eljut az irányítása alá tartozó építkezésre, gyorsabban intézkedhetnek, háríthatják el a szervezési hibákat. Ez egyúttal a munkák bizonyos fokú koncentrálását is elősegíti; nem kezdtek bele gyakran az erejüket szétforgácsoló, újabb és újabb építkezésekbe. A cél: gyorsabban végezni. így ugyanis egy munkahelyen egy-egy értékes földmunkagép is hosszabb ideig, folyamatosan üzemeltethető, ami hozzájárul a költségek, az állásidők csökkentéséhez. Ésszerű bél intézkedések Miután tavaly rengeteg kiadást okozott, hogy a vállalat- saját járművei mellé bérelt is tehergépkocsikat, úgy vélték, itt is van keresnivalójuk. Idén már sikerült úgy szervezni a fuvarokat, hogy nem szorultak külső segítségre. Bár így viszont egy másik elhatározásukat nehezítik. A tavalyihoz képest ugyanis 20 százalékkal szeretnék csökkenteni járműveik futáskilométerét, s ezzel mintegy félmillió forihtot megtakarítani. Sikerül-e a tervük? Ma még nem felelnek igennel, sőt becsületesen nekem szegezik a kérdést: tudom-e, milyen messze van Budaörstől Monor, Sziget- szentmiklós, Püspökhatvan vagy Ráckeve? Abba, hogy saját erőből oldják meg a vállalat szállí- ,tási feladatait, besegít még egy újításuk. Ellenőrizték az autóbuszvezetők munkabérét is és kiderítették: naponta rendszeresen 12—14 óráért fizettek bért. (Miután messzi településekről — távoli helyekre hozták-vitték, meghatározott időre, a dolgozókat.) Épp ezért, július elseje óta csak napi 8 órára kaphatnak százszázalékos munkabért, és ehhez 3—4 órára 30 százalék irányzottnál is nagyobb mértékben fejlődött az egyéni közlekedés. Az ország bővülő nemzetközi kapcsolataiból eredő szállítási feladatok — mondta többek között Pullai Árpád — ellátásában továbbra is kiemelkedő szerepe lesz a vasútnak, ezért nagy jelentőségű a KGST-országok között létrejött, a közlekedési kapcsolatok fejlesztését célzó hosz- szú távú együttműködési célprogram. A légi közlekedésben jelentősen előrehaladt a modern repülésirányító rendszer kiépítése, valamint a Ferihegyi repülőtér korszerűsítése, bővítése. úgynevezett készenléti pótdíjat fizet még a vállalat. Igen ám, de, hogy a keresetük ne csökkenjen, többen közülük vállalták: várakozás helyett, teherautókra szállnak át és megtesznek néhány fordulót. Ily módon ők is jól járnak, viszont segítenek a vállalatnak a szállításban. Javítás — két műszakban Szintén jelentős költség- csökkentést hozott a gépészeti osztály munkarendjének megváltoztatása — állapítják meg. A korábbi egy műszak helyett most két műszakban javítják a meghibásodott gépkocsikat, autóbuszokat. A kapáciíás ily módon történő növelése majdhogynem teljesen megszüntette a korábbi gyakorlatot: mikor is vállalaton kívül kellett javíttatni több járművet. De a sornak még itt nincs vége: hozzávetőlegesen 1 millió forint haszonra, azaz költség- és munkabér-megtakarításra számít a PVCS vezetése amiatt, hogy sok apró.munkahelyet megszüntettek. így ugyanis csökkentek az energiakiadások és a személyzetet sem kellett megtakarítaniuk. Végül pedig, mint a vállalati gazdálkodás eredményességének egyik igen-igen lényeges összetevőjét említik, hogyan javult a készletgazdálkodás színvonala. Ha nem is könnyen, de a magasabb termelés mellett is betartották a készletszint-előírásokat, mégpedig a korábbinál gondosabb rendelésekkel, körültekintő eladásokkal, illetve felhasználással — és ami még lényeges, a korábbinál sokkal szigorúbb ellenőrzéssel. Dodó Györgyi Hazánkban a törvényesen előírt munkaidő heti negyven- nyolc óra vagy annál kevesebb. Szinte már a múlt ködébe vész: a 3304/1969. számú minisztertanácsi határozat mondta ki az iparban, az építőiparban a 44 órás munkahét bevezetését. A határozat előtti esztendőben,, tehát 1968-ban 210 ezer volt a hetente 48 óránál kevesebbet dolgozók száma, a következő évben viszont a határozat után, 1,9 millió! Ma a 44 órás munkahét az általános, s amint azt a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata kimondta, a hatodik ötéves terv időszakábah — a heti munkaidő változatlansága mellett — létre kell hozni az ötnapos munkahét feltételeit. Hiba lenne elfeledni: már ma is jó néhány területen ötnapos munkaheti rendben, illetve 44 óránál kevesebbet dolgoznak, így a megyében a cementipar foglalkoztatottjainak egy része, különböző vegyipari, öntödei alkalmazottak. A munkaidő ilyen rendje, a munka- időalap csökkentése az érintett területeken az egészségre ártalmas, kedvezőtlen munka- körülményeket ismeri el, azaz a javadalmazásnak egy különleges formája. Szigotú gazdasági kilétetek Éppen egy évtizede tehát, amisor a szaoad idő megnövekedése tömeges társadalmi jelenségként bukkant fel, s azóta — eredmények és gondok eiegyeként — fontos társadalmi kérdéssé lett. A rövidebb munkaidő, az ötnapos munkahét éppúgy hozzájárul a szabad icto bővüléséhez, mint az évi szabadság napjainak gyarapodása, s természetesen a szabad idő alkotóelemei a vasárnapok, ünnepek is. Ne kerülje el persze figyelmünket a foglalkozási jelleg és a szabad idő összefüggése; a megye sütőüzemeinek többségében éjjel van a csúcsműszak, a közlekedési vállalatoknál nem ritka a 24 órás szolgálat utáni 48 órás szabadnap, a földművelőknél az évszakok írják át a szabad idő naptárát, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Du- namenti Hőerőműnél stb. úgynevezett folyamatos üzemben dolgoznak, a húron/ községet átfogó orvosi körzetben igencsak viszonylagos, mikor van a doktornak szabad ideje... Ma még a munkaidő csökkenése nem okoz alapvető változást — szociológusok kifejezésével élve: szabadidő-robbanást — szokásainkban, mivel mértéke viszonylag csekély. Itt van azonban küszöbünk előtt az ötnapos munkahét, majd távlatokban már nem irrealitás a negyvenórás, bizonyos munkakörökben az ennél is kevesebb munkaidő. Lényegében a haladásnak ez az iránya fogalmaztatja meg félreérhetetlenül a kérdést: a szaoad idő mikor szabad idő ténylegesen, s hogyan lehet az? Ennek ugyanis szigorú gazdasági feite telei vannak; nem „elrendelés” kérdése, sokkal inkább közgazdaságtani tényezők függvénye. Ami társadalmi méretekben éppúgy igaz, mint az egyén számára. Irigylésre érdemes listának látszik: a Szovjetuniótól Görögországon át Egyiptomig, tizenhat országban járt hivatalosan, illetve magánemberként K. Ferenc, a Ganz Műszer Müvejp . Árammérőgyárának mérnöke. Vezetett bélyeggyűjtő szakkört, volt idő, amikor a fotózás számított kedvenc időtöltésének, ifjú korában lelkes híve az öntevékeny népi tánccsoportnak, felesége unszolására nekivágott a hétvégi telek művelésének, azaz sok mindenbe belekóstolt, tudja, minek mi az íze. Most ötvenhárom éves, s mint szabadidőspecialista, első hallásra furcsán fogalmaz: Valójában azért változatos a lista, mert a szakmán kívül — gyengeáramú villamosmérnöki diplomája van — ténylegesen nem érdekelt igazán semmi. Belekaptam ebbe és abba, azt hittem, az utazással, a világlátással nagy szenvedélyre találok, azután rájöttem, lehetetlenség néhány nap alatt vagy ha a hivatalos kiküldetéseket nézem, egy-két hét alatt egy népet, egy országot megismerni. Felületes benyomásai lesznek az embernek, némi emlékképe sok-sok épületről, mindezeket nem tudja elhelyezni egy rendszerben, s éppen ezért nem kapják meg igazi értelmüket. Most már nyolcadik éve, hogy a család minden biztatása ellenére sem hajlandó az országhatáron túlra lépni. Hasonlóan járt a bélyeggyűjtéssel, a szakkörvezetéssel. Rájött, nem érdeklik igazán az aprócska, szépen nyomott papírok, az idő ugyan kellemesen elmegy egy-egy szakköri foglalkozás alatt, de utána ugyanúgy a kielégítetlenség érzése bujkált benne, mint előtte. A fotó? Ma is kattintgatja a gépet, ám szorosan csak családi képek készítése alkalmából. Volt otthoni laborja, eladta a fölszerelést. Azt mondja: Fölfogásom szerint az ember akkor tölti értelmesen a szabad idejét, ha az, amit csinál, pihenteti, fölfrissíti, azaz levezeti a munka okozta — akár kényszerű, akár örömmel vállalt — fáradtságot, kimerültséget. A feleségem nagyon erőltette a telket, hát beleegyeztem, de őszintén szólva már aznap, amikor megvettük, idegesített. Ide kerítés kell, mert — el ne feledjem, szabályos prérit vásároltunk meg, ősbozóttal, amiben nem látszott, mi a bokor, mi a fa — a többi szomszédnak már van, azután találni valakit, aki kiirtja a dzsungelt... Mondjam tovább? Biztos, hogy ismeri a stációkat, mert hiszen ezt járta, járja most már vagy másfél évtizede a családok java. Bolondéria, az a meggyőződésem, hogy sokan, ha másoknak nem lenne ilyen telke, szívesen fölhagynának vele. így azonban nem lehet, mert mit mondanának akkor az ismerősök?! Úgy futsz, mint a vert sereg Ö már nem csinálja. Ráhagyta a lányára, vejére, azoknak még tart a kedve. Még? Beletörődő mosollyal indokol: Igen, még, azután majd elfogy, mert rájönnek, az a kétszáz négyzetméter valójában semmire sem jó, pihenésre végképp nem. Mondjam, hogy amikor leheveredtem, na most szundítok egyet, akkor eljött az egyik szomszéd a fűnyíróért, s vagy egy órát mesélte, náluk ... Azután jött egy asz- szony a nejemhez, vagy tíz házzal távolabbról, adjon már tanácsot, mit csináljon a fiával, aki hatéves, s olykor még mindig bepisil, mert úgy hallotta, a feleségem orvos. Orvos, persze, hogy orvos, de itt?! A hétvégi telken, amikor nem sürgős esetről van szó? Hát ha valaki ezt tartja kikapcsolódásnak...! Mert így ment minden alkalommal. Az egyik barátom a gyárban, amikor megtudta, megvesszük ezt a veresegyházi telket, azt mondta, öregem, öt év múlva úgy futsz onnét, mint a vert sereg. Igaza lett? Nézze, idén háromszor mentem ki oda összesen, akkor is azért, hogy az unokámmal hancúrozzunk egy kicsit. Szociológiai vizsgálatok szerint szoros ósszeiugges ledez- neio lei a munka jenege es a szabaüidó-tevékenysegek jeliege között. Lehet, a mostani kép mindenesetre túlzottan sokszínű. Ami fura hangzású megállapítás, de igaz. Lehet ugyanis barkácsolni, kertészkedni, sportolni, utazni, szórakozni, tanulni, lepkét gyűjteni a szabad időben. A tanulásra például egyre többen kényszerülnek rá, mivel a szakmai ismeretek elavulása gyorsabban megy végbe, mint korábban, egy életúton belül esetleg kétszer, háromszor is íöltrissítésre szorulnak az ismeretek. Tért hódít a művelődési házak klubmozgalma, de — csak egyetlen apró példát kiragadva — mit csináljon a kisgyermekkel a házaspár, ha szeretnének elmenni a klubba? Színházba, moziba? Hol fogadják be a csupán kedvet töltő sportolni akarót, ha az negyvenéves, kicsit pocakos, s olyan képtelen igénye van, hogy utána, ha hideg vízben is, de mosakodhasson? Vágyik-e a hétvégi telkére az, aki míg odaér, egy órát szorong, tülekedik a zsúfolt autóbuszon, HÉV-en, vonaton, s visszafelé ugyanez a tortúra várja...? Valami heccet kell kitalálni Van, aki az ördög bibliáját forgatja, a másik mellékmunkát vállal minden hét végére* hétköznap estére, s évtizede erre megy rá a szabadsága is, igaz, keres vastagon. A gyatra szolgáltatói hálózat arra kényszeríti a tanárt — persze, persze, nem pusztul bele —, hogy bár pancser, de betonozzon. Mivel az alapfogásokat sem tudja, két zsák cementje arra ment rá, hogy rájött: van a homoknak, a sódernak, a cementnek és a víznek egy keverési aránya... Bármilyen furcsán hangzik is, az a két zsák cement a nemzeti vagyonnak az elpocsékolódott része! A családanya olcsóbbnak ítéli, ha maga főz, mintha kon- zervet, készételt tálalna föl, a vendéglői étkezésről manapság már nem beszélve... Idén, a megyei kereskedelmi tapasztalatok szerint, évtizede nem látott érdeklődés mutatkozott meg a befőzéshez szükséges árucikkek.iránt; új szabadidő- foglalatosság, de mondhatjuk-e, hogy puszta kedvtelésből az, vagy az árcédulák inspirálják? Akad, akinek a szabad ideje egyenlő a tévé nézésével, van, aki alszik, másokban lenne sok mindenre igény, de az új lakótelepen „elfelejtődött” a művelődési, szórakozási lehetőségek megteremtése, marad ezért a bezárkózás a lakásba, a lődörgés a fiatalabbaknak, s annak nyomán a valami hecc kitalálása, amik következményeit a monon, a ceglédi, a nagykőrösi, a váci lakótelepeken a házfalak, lépcsőházak, liftek, a nagy nehezen megéoített és gyorsan tönkretett játszóterek, az ösz- szezúzott lámpatestek viselik. Eleink szép képes beszéde szerint nyilat tompít, ki serpenyőt lövöldöz, azaz aki haszontalanul pazarolja el lehetőségeit, képességeit, erejét, az nem jut sokat előbbre. Nagy kérdés azonban: ki miben akar előbbre jutni?! Mészáros Ottó Következik: TITKOS HEGEDŰSNEK KEVESEN SÜVEGELNEK Még az idén átadják Háromemeletes lakóház épül Abonyban a Kossuth téren. A Ceglédi Járási Építőipari Szövetkezet dolgozói még idén átadják a 15 lakást és a földszinten elkészülő OTP-fiókot. Borsán Péter felvétele A Issposeshh eBSenőrzéss®! Segítőtársuk a munkaszervezés VT I