Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-29 / 254. szám
4 1980. OKTÓBER 29., SZERDA EGYMÁS GAZDAGÍTÁSÁRA Megtettük az első lépéseket KÖZMŰVELŐDÉSI TAPASZTALATOK SUHL MEGYÉBŐL Aligha van a világon olyan város, kiállítóterem, amelyben ne válnának hamar népszerűvé — s ugyanakkor ne nyernék el a szakemberek, a kritika tetszését is — Asszony! Tamás érmei, Barcsay Jenő, Deim Pál vagy Keserű Ilona festményei, Sáros András Miklós grafikái. Nyilvánvalónak tűnik, s a feltételezést a 'közönságvisszihang igazolja, hogy nincs ez másként az NDK-beli tyleininyen városában sem. Októbertől itt, a Városi Múzeumban tekinthetők meg a fent említett művészek alkotásai, számos, Pest megyében dolgozó társuk munkájával együtt. Műterenilátogatás A múzeum földszintjén a festményeket és a plasztikákat, az emeleti termekben a grafikákat helyezték el. A több mint hetven művész munkásságát reprezentáló anyag nem csupán a Pest megyei művészeti törekvések jellemző vonásait rajzolja meg, hanem, ahogyan évekkel korábban D. Fehér Zsuzsa művészettörténész írta „.. • a. teljes kortárs művészetnek kis tükre is lehetne...” Megvallom, az idézetet már a Pest megyei Tárlat ’80 katalógusából másoltam ki, hiszen a Meiningenben szerepelt művek többségét itt is kiállították. A lényeg azonban az, hogy Pest megye és az NDK- beli Suhl megye közötti testvérkapcsolat történetében igen fontos állomásnak nevezhetjük a bemutatót. Egymás megismerésében, a barátság elmélyítésében annak is nagy szerepe van, hogy a tárlatmegnyitót megelőző és követő napokban két delegáció is utazott a testvérmegyébe. A művészek küldöttségének — Klimó Károly festőművész, Kerekes László alkalmazott grafikus, a Pest megyei Tanács művelődési osztályának főelőadója és dr. Hann Ferenc művészettörténész, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Pest megyei Területi Szervezetének szervező titkára — feladata dách Imre Művelődési Központ vezetője volt. — Német barátaink számos, igen tanulságos látogatást szerveztek számunkra különböző művelődési intézményekbe — foglalja össze tapasztalatait Végih Károly. — Ellátogattunk például a suhli Október 7. Városi és Megyei Művelődési Központba, kicseréltük tapasztalatainkat a ház, valamint a városi tanács művelődésügyi osztálya (ennek vezetője, Ernst Lehmann volt vendéglátónk) mellett működő városi kabinet, az ifjúsági klubok vezetőivel. A városban 21 ifjúsági klub, 98 kis csoport működik — igaz, ezek kisebb létszámúak, mint a mieink. Ami eltér a hazai gyakorlattól: az ifjúsági klubok mellett szinte mindenhol találunk éttermet, a szabad idős tevékenységek között fontos helyet foglalnak el a zenés, táncos programok. A sonnebergi ifjúsági klubban is látogatást tettünk. Érdekes, hogy itt a klub egyaránt felvállalja a filmklubot, a politikai oktatást, a katonai felkészítést, a házasságra való előkészítést — szorosan kapcsolódik tehát a fiatalok valós szükségleteihez, számos alkalmat nyújt a politizálásra. A szovjet kultúra napjai rendezvénysorozat eseményeként tegnap Könyv a béke és a haladás szolgálatában címmel a Szovjetunió könyvkiadói termését reprezentáló tárlat nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. Az immár hagyományos tárlat — mint a szovjet könyvkiadás minden korábbi magyarországi szemléje is — arra hivatott, hogy ha' csupán körvonalaikban is, de hűen tükrözne azokat az eredményeket, amelyeket a szovjet irodalom és művészet, a tudomány és technika az utóbbi időben elért, s amelyekkel az emberiség jövőjét, a haladás ügyét, Brönhildben, a 2100 lakosú kisközségben viszont az apró települések közművelődési lehetőségeivel ismerkedtünk. Az itteni községi szövetség 13 falucskát fog össze, a kulturális élet élénkségét jellemzi, hogy ezekben 12 kórus, 6 fúvószenekar dolgozik. Igen eredményes — mert valóban menetrendszerűen működik —, a mozgókönytári rendszer. Bővülő lehetőségek Számos hasznosítható ötlettel, jól bevált módszerrel találkozhattak mind a kiét küldöttség tagjai. A suhli felnőtt- és ■ gyerekkönyvtárban a népszerű hanglemez- és fesbményreprodukció-köl- csönzéssel ismerkedhettek, a sonnebergi játékmúzeum bemutatója módszertani tapasztalatokkal gazdagította a látogatókat. Ügy tűnik, a kölcsönös ismerkedésre, egymás gazdagítására a jövőben az eddiginél is több alkalom kínálkozik: a mostani látogatás során egyeztette a két megyei művelődési osztály vezetője, Emst Lehmann és dr. Novák István a következő évi közös művészeti, közművelődési programot. P. Szabó Ernő az egyetemes kultúra gazdagodását kívánja szolgálni. A bemutatón hétszáz kötet, a Szovjetunióban megjelent szépirodalmi alkotások, regények, elbeszélések, drámák, versek, az ifjúsági és gyermekirodalom darabjai, a' politikai, történelmi kiadványok és tudományos művek, a marxizmus—leninizmus klasszikusainak kötetei és reprezentatív művészeti albumok adnak képet a szovjet kiadók sokrétű tevékenységéről. A tárlattal egy időben nyílt meg a házban Jelena Koszo- va szobrászművész portrékiállítása. IMMÁR HAGYOMÁNYOS TÁRLAT A béke és haladás szolgálatában Szabadtéren Gabonamúzeum A múzeumi hónap keretében október 31-én avatják föl a békéscsabai Gabonamúzeum első részét, amely egy jellegzetes csabai kisparaszti tanyából és a Békéssámsonból áttelepített szélmalomból áll. Jövőre csárda is épül a város szélén, a Gyulai út mellett kialakuló szabadtéri mezőgazdasági múzeum szomszédságában, a későbbiekben pedig rekonstruált szárazmalom, gépszín, és három pavilon (a gabonatermesztést, a" malomipart és a sütőipart bemutató kiállítóhely) is helyet kap a békési skanzenben. HOLNAPTOL: Szovjet filmfesztivál Október 30-a és november 12-e között immár hagyományosan megrendezik hazánkban a szovjet filmek fesztiválját: ezúttal a szovjet kultúra napjai eseménysorozatában kerül sor a filmművészeti seregszemlére. A szovjet filmgyártás újabb alkotásai közül nyolc művel ismerkedhet meg a fesztiválon a magyar közönség. Andrej Tarkovszkijnak, a szovjet filmR ADIOFIGYELO A NÉVADÓ. Vasárnap este a Petőfi adón hangzott el Barát Apollónia dokumentum- műsora. Két héten belül a második olyan műsor — előző vasárnap Teszársz Károly, a Vasas Szakszervezet alapitója idézte dokumentumokban — melyben érdekesen, okosan, a jó értelemben vett történelmi ismeretterjesztést szolgálva hozza közel a hallgatóhoz a hazai munkásmozgalmunk kevéssé ismert alakjait. Bevallom, én eleddig a reggeli műsorismertetésből emlékeztem csak Dallos Idára, minthogy róla nevezték' el a Magyar Pamutipar Művelődési Otthonát. Ebből a műsorból megismerkedhetünk egy nagyon érdekes asszonysorssal, akiből, ha nem kerül a mozgalomba, talán koncertező művész, talán zeneesztéta lett volna, hiszen zenei tanulmányai során bizonyította kiugró tehetségét. A mozgalom alakította sorsát, egy szövőgyárba .ment dolgozni, s minden idejét arra fordította, hogy társnőit tanitsa, mozgósítsa, szervezze a mozgalom számára. Sorsa mint annyi más kommunistáé, tragikusan végződött. EMLÉKEK SZÁRNYAIN. Sebestyén János 40 kazettá- nyi szalagon őrzi az Amerikában élő Rózsa Miklós filmzeneszerző emlékeit. Beszélgetéseiből Lehotai Horváth György formált könyvet, mely a közelmúltban jelent meg a Zenemű Kiadó gondozásában. Ez a műsor viselt még egy alcímet. is „Ami életem történeteiből kimaradt...” Az idősebb és ifjabb filmbarátok intimitásokra is •kiterjedő kíváncsiságát elégítette ki Rózsa Miklós ezúttal, amikor híres filmszínészekre, rendezőkre és producerekre emlékezett, közöttük a krimiszerzőre és rendezőre, Hitchcockra , a markáns íérfiszápség megtestesítőjére, Gregory Peck-re, beszélt arról is, miképpen Szerzett zenét Alain Resnais A gondviselés című — egyébként bevallja, akkor sem, most sem érti a filmet — .alkotásához, s elmondta azt is, miért neheztel a Magyar Rádióra, melyben szerinte soha sem játsszák az ő muzsikáját. Sebestyén János finom eleganciával szerkesztette az interjút, tapintatosan vitatkozva a szerzővel, bizonygatva, sértődöttségének nincs alapja. FALURÁDIÓ. Pest megyét, pontosabban az Alagi Állami Gazdaság váci kerületét keresték fel tegnap reggel a mezőgazdasági riporterek. A pillanatnyilag a legidőszerűbb szántóföldi munkáról, a kukoricabetakarításról érdeklődtek. Elkeseredve panaszolta Nagy Zoltán kerületvezető, hogy 3 millió forintért vásárolt Heston kombájnjuk, mellyel az egész őszi kukoricabetakarítást meg akarták oldani, ahelyett a 45—50 hektár helyett, melyet a gyártók garantálnak, a hazai adapter rossz minősége miatt csak 14—15 hektárt képes levágni. Joggal tette fel a műsorvezető-szerkesztő a kérdést: hclyes-e, hogy a nagy értékű gépek hazai kiegészítő szerkezeteinek gyakori elromlásának kockázatát egyedül a mezőgazdasági üzem vállalja? Nem kellene-e megosztani az adaptereket gyártó Mezőgép Vállalat és a mezőgazdasági üzemek között? Bányász Hédi művészet egyik. legkiemelkedőbb alkotójának két újabb produkcióját, a Stalker-1 és a Tükör-t már vetítik. Október 31-én a fővárosi Puskin filmszínházban díszelőadáson mutatják be Georgij Danyieia Őszi maraton című filmjét. A mű a mai szovjet valóságból merítette témáját, egy tehetséges értelmiségi életének konfliktusát ábrázolja. A XX. század eddigi történetéről, egyének és közösségek sorsának változásairól beszél, egy kis szibériai falucska fejlődését, lakóinak sorsát nyomon követve a Szibériáda című, kétrészes ''színes filmeposz. A frontvonal mögött című film — Igor Gosztyev rendezésében — szovjet partizánok és íelderítők életveszélyes harcáról szól. A második világháborúban játszódó fordulatos cselekmény hírszerző főhősét a hazánkban is jól ismert művész, Vjacseszlav - Tyihonov alakítja. Filmtörténeti érdekességet is kínál a fesztivál: a szovjet filmművészet egyik megteremtőjének, Szergej Eizensteinnek 1931-ben forgatott dokumentumfilmje, a Viva Mexiko kerül a közönség elé. A latinamerikai országot és népét monumentális képsorokban bemutató mű annak idején befejezetlenül maradt, s a most látható változatot a nemrég külföldről visszakerült kópiák felhasználásával Grigorij Alek- szandrov állította össze. Két ifjúsági film premierje is szerepel a programban: A negyedik akadály című produkciót Igor Voznyeszenszkij rendezte. A versenyló elrablása című kalandos történet pedig Halmamed Kakabajev türkmén művész alkotása. A szovjet filmek fesztiváljára érkezett alkotásokat 13 fővárosi filmszínházban láthatják az érdeklődők, s valamennyi megyében is műsorra tűzik a mozik. Hol tart az amatőr mozgalom? CIGÁNYKLUBOK TALÁLKOZÓJA SZENTENDRÉN természetesen elsősorban a tárlat megrendezése volt, emellett műterem-láíogatáso- kon vettek részt, s felvették a kapcsolatot a Suhl megyei képzőművész-szervezet vezetőivel is. Formák, módszerek — Mit tart a suhli látogatás legjelentősebb eredményének? — kérdezem dr. Hann Ferencet. — Nyilvánvaló, hogy a két területi szervezet közötti kapcsolatfelvételnek csak az első lépéseit tehettük meg — válaszolja —, de máris konkrét lehetőségek mutatkoznak a további együttműködésre. Ilyen például az ottani művészek jövő évi Pest megyei bemutatkozása. Az egyik műterem- látogatás során megismerkedtünk Hans Hatop grafikus- és festőművésszel, aki bányász volt, s autodidaktaként képezte magát. Igen szép murális munkája látható a legnagyobb suhli szállodában, magas színvonalúak litográfiái is. öt kamarakiállítással szeretnénk bemutatni Pest megyében. A kiállítás rendezése közben két napig együtt dolgozhattam Rudolf Funk megbízotf igazgatóval, akivel számos múzeumi kérdésről cserélhettem ki véleményemet. Nem volt eredmények,. s tapasztalatok híján való a közművelődési szakemberek látogatása sem. E küldöttség dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője vezetésével utazott Suhlba, két másik tagja Rozgonyi Ernőné dr., a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója és Végh Károly, a váci MaKudnrr. Egész sor tanulsággal szolgált az a módszertani nap, amit Szentendrén a művelődési központban rendezett meg hét végén, a Pest megyei cigány közművelődési munka- közösség. Az első és alighanem legegyértelműbb konklúzió a módszertani nap egy módszertani nap egy módszertani tévedéséhez, a gyerekek számára kiírt helyismereti vetélkedőhöz fűződik. E szellemi versenyben a kvízjátékok gyermekbetegsége kísértett, a kérdések szinte kizárólag a lexikális, önmagáért való tudás mérésére voltak alkalmasok. Voltaképpen egy kicsinyített, tanulmányi versenyt láthattunk, ahol a lecke oz eminens Pest megyei diák fiktív színvonalához igazodott, ezzel mintegy hetedik munkanappá téve az iskolásoknak ezt a szentendrei őszi vasárnapot. Mindez azért is elgondolkodtató, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy az iskolák követelményrendszere — mind nyelvi, mind tárgyi értelemben — mennyire eltér bizonyos rétegek,' így a cigányság jelentős részének szubkultúrájától is. Ilyen körülmények között egy közművelődési — ráadásul megyei módszertani — vetélkedőtől az volt várható, hogy felszínre kívánja hozni a cigány- gyerekek készségeit, sajátos kreativitását, amit az oktatási intézmények természetükből (is) adódó nagyobb merevségük miatt jelenleg csak kevéssé tudnak értékelni, jutalmazni. Mint tudjuk, nem ez történt, ráadásul az ebből fakadó ellentmondásokat egy véletlen körülmény még nyilvánvalóbbá tette. A verseny, gondolom szervezési malőr folytán, még iskolai értelemben is összemérhetetlen csoportok összemérésére vállalkozott, hiszen míg Kerepestarcsát másodikharmadikosok, és Érdet kisegítő iskolások, addig Csobán- kát, Dömsödöt hetedik-nyolcadik osztályos csapatok képviselték. Végül néhány szót külön is érdemel a vetélkedő második fejezete. Ez a rész Mit tudsz neved, a cigányság történetéből? címet kapta, de mindösz- sze három kérdésével oly szegényes volt, hogy a gyerekek tudása helyett inkább azt reprezentálta, milyen keveset tudnak ebből a jelent is magyarázó históriából maguk a szervezők. Félsiker. h0i tart az amatőrmozgalom, pontosabban annak egy vonulata, a cigányklub mozgalom — erről is képet kapott a módszertani napon több órás fesztiválszerű műsor végén a színházterem közönsége. A kép meglehetősen vegyes volt. de alighanem ez az az eset, amikor elsősorban nem a színvonal, a minőség a fontos, hanem hogy a kulturális közösséggé formálódás első lépéseit mind többen megtegyék. Ebből a szempontból. vagyis mennyiségi értelemben a múlt évi hasonló érdi rendezvényhez képest eredményről adhatunk számot, hiszen míg tavaly négy, idén kilenc csoport mutatta be műsorát. A reális értékeléshez azonban tudni kell, hogy itt egy többé-kevésbé képlékeny mozgalomról van szó, a csoportok egy része rövidebb-hosszabb szünetekkel dolgozott vagy éppen felbomlott, majd újjáalakult. Ennek hátterében feltehetően bizonyos tartalmi kérdések állnak, olyan problémák. amiket a szentendrei találkozó is gazdagon illusztrált. Az együtt vagyunk, de mit csináljunk oly sok más közösségben is felmerülő gondja. A bemutatott produkciók egy része — mindenekelőtt néhány együttes műsora — né- pieskedő, giccses elemektől, művi rárakódásoktól volt terhes. A színpadon gyakori volt a műfajkeveredés — például dzsesszzenekar kísért népi táncosokat —, így a bemutató néhány ponton laza egyveleggé vagy show-műsorrá vált. Teljes joggal ösztönözte tehát a cigányfolklór felkutatására a zsűri díjkiosztáskor az együtteseket. Ehhez persze az olykor mostoha körülmények között működő kluboknak szakmai támogatásra lenne szükségük. A bemutató után kezdődő vita ebben a kérdésben mindjárt megoldást is hozott, Da- róczi Ágnes a Népművelési Intézet segítségéről, a művészeti szaktanácsadás megszervezéséről biztosította a klubokat. Siker. A módszertani nap legértékesebb rendezvénye, legalábbis számomra éppen az említett vita, ha úgy tetszik kerekasztal-beszélgetés volt, amit záróprogramként iktattak napirendbe a szervezők. Ezt a több órás eszmecserét legalább háromszor kísérelték meg lezárni. többször határozott hangon figyelmeztették az előadókat a sürgető időre, de a résztvevők végül is szétfeszítették az udvarias vita kényszer- zubbonyát, s a felvetődő kérdések nyomán mind mélyebbre kíséreltek eljutni. Amikor pedig a tanácskozást mégis berekesztették, még jó ideig magánbeszélgetésekben folytatódott az eszmecsere, amelynek hullámverése alighanem megérte a másnapot is. S ez a legtöbb, amit egy vita tehet. A kerekasztal-beszélgetés különböző gondolatköreinek'tartalmi reprodukálására itt nem vállalkozhatunk. Mindenesetre az emlékezetes tanácskozás Urbán Lászlónak, az érdi művelődési ház igazgatójának hozzászólásával vette kezdetét, aki a cigányság közművelődésének elbürokratizálódási veszélyére figyelmeztetett. Mindezt igen józanul azzal egészítette ki, hogy a kulturális feladatokat csak a cigányság legégetőbb problémáinak ismeretében, abból kiindulva és annak alárendelve lehet megoldani. Lakatos Menyhért ehhez hozzáfűzte: a cigányságot nem tárgyként kell beilleszteni a társadalomba, hiszen nem megszüntetni akarjuk ez az etnikumot, hanem hozzásegíteni ahhoz, hogy történelmi eredetű hátrányait behozza. Mindehhez az író egy prakticista érvet is kapcsolt, mondván, húsz-harminc év múlva sokkal nagyobb nehézségek árán lenne csak végrehajtható. az integrációs folyamat. Több szó esett a vita során a nem cigány lakosság körében élő differenciálatlan előítéletekről és a cigányklubok szerepéről. Ez utóbbi, mint Daróczi Ágnes kifejtette, nem a cigányság elszeparálódását, ellenkezőleg, valamilyen nyitott közösségbe történő bekapcsolódását célozza. A cigányklub tulajdonképpen csak szükségmegoldás, amelyre csak akkor van szükség, ha a cigányok a már létező szervezeti kereteken kívül maradnak. Mert bár jogi klauzula természetesen nem zárja ki a cigányságot a közművelődésből — szélesebb értelemben a közéletből — mégis több településen még mindig tény az elkülönülés. a szegregáció. A módszertani nap tehát eredményeivel és kudarcaival együtt hasznosnak, tanulságosnak bizonyult, mindenekelőtt megmutatta, milyen valóság- ismerettel lehet felelősen a cigányság sorsáról szólni. Nem véletlen tehát, hogy a tanácskozáson részt vett dr. Kozár Istvánná, a Minisztertanács Tárcaközi Cigánykoordinációs Bizottságának titkára, más megyéknek is javasolni kívánja hasonló fórumok megszervezését. Babus Endre
