Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-29 / 254. szám

Nyugodt év vég© étéit Sikeres termékváltás istán Amikor a törökbálinti Or­vosi Műszer- és Vasipari Szö­vetkezet elhatározta, hogy kor­szerűsíti gyártmányszerkeze- tét, és ennek megfelelően fel­újítja gépparkját, új piacokat és megfelelő kooperációs part­nereket keres, egyszóval: ter­melékenyebbé teszi munkáját — még nem lehetett biztos a vállalkozás sikerében. Az idő azonban őket igazolta. Ahogy Trombitás János szövetkezeti elnök szavaiból kitűnt, a törökbálintiak rendkívül rövid idő alatt szinte pél­dátlan eredményeket értek el. Itt nemcsak arról van szó, hogy a szövetkezet időarányos tervét az első három negyed­év alatt 110 százalékra teljesí­Munkserő-gazslálkodás E rdekes, szokatlan, s bizony szakmai kö­rökben vitákat ki­váltó események jellemzik mostanság a munkaerő- gazdálkodást. Illusztráció­ként hadd idézzem az egyik nagyvállalat igazgatóhe­lyettesének mondatait: „Az idén, nem okozott különö­sebb izgalmat a munkaerő tervezése, és azt hiszem, vállalatunknál ez o veze­tők körében tapasztalható szemléletváltozás eredmé­nye ... Átgondoltuk a helyzetet, és rájöttünk, hogy kéztördeléssel, a lét­számhiány miatti siránko­zással semmire sem me­gyünk." Tehát: egyrészt a „szem­léletváltozás”. .. Ami mö­gött — más nyilatkozatok, értékelések és elemzések szerint — „a felügyeleti ha­tóságok határozott állás- foglalásai”, valamint a „gazdasági szabályozás ál­tal támasztott szigorúbb követelmények” fedezhetők fel. Mindezek együttes hatá­saként az történt,, hogy az elmúlt években a vártnál jóval nagyobb mértékben csökkent az ipari munka- vállalók, s jóval kisebb mértékben a mezőgazdasá­gi munkavállalók száma. Sőt: a mezőgazdasági lét­szám a legutóbbi hónapok­ban kismértékben emelke­dett is. Vannak egyéb ér­dekes jelenségek is. Pél­dául: a korábbiakhoz ké­pest majdnem megkétsze­reződött a munkáltatók ál­tal kezdeményezett kilépé­sek aránya (vagyis az olyan eseteké, amikor va­lakinek a munkájára, vala­milyen okból, nem tarta­nak igényt). Aztán: évről évre — s már jó ideje . — nagymértékben növekszik a még munkaképes korban nyugdíjazottak száma. Tagadhatatlan, hogy az imént jelzett változások — legalábbis részben — a munkaerőhelyzet kedvező változásait jelentik. Mert ha meggondoljuk, hogy például a Központi Statisz­tikai Hivatal augusztusi jelentése szerint az év hét hónapjának összes termelé­si volumene — a bruttó termelési érték alapján számolva — több mint másfél százalékkal csök­kent az elmúlt év azonos időszakához képest, akkor nyilvánvaló, hogy iparunk­nak aligha lenne szüksége arra a körülbelül 120 ezer emberre, akik az elmúlt években szép lassan el­hagyták az ipari munkahe­lyeket. N emcsak a termelés, s a fizikai munkakö­rökben , foglalkoz­tatottak száma csökkent, de a termelékenység sem emelkedett számottevően; gyakorlatilag stagnál. S máris meg kell kérdőjelez­ni a munkahelyi létszám- tartalékokkal kapcsolatos intézkedések hatékonysá­gát. Mert a csökkenő ter­melés -melletti csökkenő létszám és a stagnáló ter­melékenység inkább a vál­tozatlan létszámtartaléko­lási törekvéseket jelzi, még akkor is, ha helyenként valóban rájöttek arra, hogy — úgymond — „kéztörde­léssel, a létszámhiány miatti siránkozással sem­mire nem megyünk”. Csökkenő létszám, és létszámtartalékolás? Hogy egyeztethető ez össze? Gyaníthatóan úgy — s eb­ben a szakemberek is meg­egyeznek —, hogy a válla­lati létszámtartalékok még mindig nagyon jelentősek. Másrészt úgy, hogy a mun­kaerő iránti kereslet né­mi mérséklődését nem a hatékonyság, nem a ter­melékenység javulása, ha­nem a — remélhetően csak átmeneti — gazdasági de­konjunktúra okozta. Ennek mértékét, súlyát és hatá­sát azonban a vállalatok sajátságos módon átérté­kelték, mondván: nem tud­ni mikor adódik a fellen­dülés lehetősége, az viszont majdnem biztos, hogy fel­lendülés esetén sem szá­míthatunk létszámbővítési lehetőségekre. Tehát: a létszámgazdálkodás csak módjával igazítandó az aktuális gazdasági esemé­nyekhez. A vállalatok tartózkodó magatartását bizonyítja többek között, hogy az ipa­ri centrumokban a munka­erőhelyzet változatlanul kiélezett; hogy nem be­szélhetünk a foglalkozta­tás strukturális és bizo­nyod földrajzi körzetekre jellemző feszültségeinek enyhüléséről. S nem be­szélhetünk arról sem, hogy a feszültségek enyhítésére máris jól használható és megbízható eszközeink, módszereink lennének. Legföljebb csak a munka­erőhelyzet kívánatos for­dulata falé vezető* első és apró lépésekről beszélhe­tünk, amelyek mögött nem annyira a szemlélet válto­zását, mégcsak nem is el­sősorban a felügyeleti ha­tóságok ténykedéseit és a gazdasági szabályozók ál­tal támasztott szigorúbb követelményeket kell fel­tételeznünk, hanem a pil­lanatnyi gazdasági helyzet elháríthatatlan követelmé­nyeit. Ügy tűnik, egyre jobban érvényesül a mezőgazdaság munkaerő-elszívó hatása, s ez aztán nemcsak érdekes, nemcsak szokatlan, de egyenesen meglepő — és hosszabb távon tarthatat­lan — jelenség. Már csak azért is, mert a mezőgaz­dasági munka termelé­kenységével sem lehetünk különösebben elégedettek. S azért is, mert joggal fel­tételezhető, hogy például az iparból a mezőgazdaságba vándorlók java része vol­taképpen nem mezőgazda­ságban dolgozik, hanem az úgynevlzzett melléküzem- ágakban vállal munkát. S miként értékelhető a munkaképes korban nyúgdíjazpttak évről évre magasabb száma? Aligha hihető, hogy vala­mennyien valóban munka­képtelenek. S aligha hihető, hogy valamennyien — nyugdíjuk mellett — a to­vábbiakban csakis a csalá­di munkamegosztásból vállalnak részt, s vállalják például a dolgozó anyák otthoni teendőinek ellátá­sát. Sokkal inkább feltéte­lezhető, hogy egy részük — esetleg nagyobb részük — az úgynevezett második gazdaságban keresi• az anyagi érvényesülés lehe­tőségiéit. Vagy ha ott sem, akii or a különböző, és csak nehezen legalizálható ma­gántevékenységben. S e feltételezésekkel nem a különben, polgárjogot nyert, második gazdaság, még csak nem is a magántevé­kenység ellen szólok. Le­hetséges, hogy a munka­erő-állomány jelenkori mozgásirányai sem érté­kelhetők egyértelműen po­zitívan? Mert aligha szol­gálják a gazdasági és a társadalmi feilődést? Vértes Csaba tette, hanem arról is, hogy az egy főre eső termelési érték jócskán meghaladja áz orszá­gos átlagot: 50 millió forint előállítása mindössze száztagú kollektíva munkáját igényelte. A profiltisztítás eredménye­képpen a szövetkezet termelé­sének 75—80 százalékát a ru- góbetétgyártás, 20—25 százalé­kát speciális orvosi készülé­kek, műszerek készítése te­szi ki. A kárpitozott bú­torokhoz nélkülözhetetlen ru­góbetétekre számtalan vevő akad: innen kerül ki az or­szágos igény 50 százaléka — régi partnernak számít a Szatmár-bútorgyár, a BU- BIV. Az orvosi műszerek közül idén a legkelendőbb a fo­lyadékszint szabályozó és szintjelző, valamint a szint­kapcsoló stoppszelep volt. és úgy tűnik ezek a berende­zések, alkatrészek a medicina területén kívül az MMG kő­olaj- • és földgázprogramjában is alkalmazhatók. A szövetkezet sikerének egyik titka: a nagy teljesítményű automata géppark — idén mái- négy gépsor dolgozik nyújtott műszakokban — és a maximálisan -kihasznált munkaidő. Az eddig elért eredmények — az árbevétel, nyereség — indokolttá teszik a to­vábbi fejlesztést, melynek egyik legfontosabb állomása a 24 millió forintos rekonstrukció lesz Aki jövőre ilyenkor látogat a Törökbálint központjában levő szövetke­zetbe, minden bizonnyal lát­hatja már azt a 700 négyzet- méteres üzemcsarnokot, amely további lehetőséget nyújt az Orvosi Műszer- és Vasipari Szövetkezetnek ahhoz, hogy kiérdemelje a — napjainkban oiy gyakran emlegetett és hiá­nyolt — korszerű kisüzem cí­met. L,. Zs. PES1 MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIV. ÉVFOLYAM, 254. SZÄM Ara 1.20 forint 1980. OKTOBER 29., SZERDA Mawemhes' ügyeHel rr Orszolgálatos gépek munkában KéssiMés es iéBi úffesmiesriásra Pest megye csaknem 2400 kilométer hosszú úthálózatából 1454 kilométer téli karbantar­tásáról kell a KPM Pest me­gyei Közúti Igazgatóságának gondoskodnia. A többi a helyi tanácsokra, az üzemi utak a vállalatokra, a gazdaságokra maradnak. Kedden délelőtt a Pest megyei Tanács székházá­ban az érdekeit tanácsok, in­tézmények, vállalatok képvi­selőinek részvételével a Közúti Igazgatóság tanácskozást ren­dezett a téli útfenntartás elő­készületeiről. Zsiga-Kiss Endre és Borsos István, a Közúti Igazgatóság osztályvezetői elmondták, hogy a téli útfenntartásra 1980-ban is 30 millió forintot kaptak. Az év elején 22 milliót elköltötték. Így az év végéig már csak 8 millió áll rendel­kezésükre. Közepes tél esetén ebből megoldható az 1354 kilo­méternyi főútvonal 60 szá­zalékának folyamatos — úgynevezett őrszolgálatos —. s a többi szakaszos rendbentartása. Az országban egyébként a főútvonalak 36 százalékát tudják majd őrszolgálatos gé­pekkel fenntartani. Hevesebb megrendelés Új típusú transzformátorok A váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában megnehe­zíti az év vége — amúgy sem könnyű — időszakát az a tény, hogy az első három negyedév­ben az időarányos tervnek csak 98 százalélcát sikerült teljesíteni. A lemaradás oka: rossz piackutatás miatt a ter­vezettnél, kevesebb a megren­delés. Jónéhány különleges ki­vitelű ipari transzformátor, híradástechnikai alkatrészek­ből álló, közel tízmilliós érté­kű tétel — amely már raktár­ban áll —, csak a jövő évben talál gazdára. Kovács Károly termelési fő­mérnök szerint, a kohászati és világítási termékekből túltel­jesítik tőkés exporttervüket is. Hiánytalanul kiszállítják a megrendelt tételeket az NSZK-ba, Spanyolországba és Franciaországba. A hazai vevők is elégedet­tek lehetnek a Híradástechni­kai Anyagok Gyárának szerző­dési fegyelmével. Nyomtatott áramköreiket a Telefongyár­ban, ferrit-termékeiket a Vi­deotonban szerelik be kész­áruba. A gyár kísérleti üzemé­ben jól haladnak az újtípusú transzformátorok gyártásának előkészületei. Az idei Buda­pesti Nemzetközi Vásáron nagydíjat nyert hi-fi torony egyik legfontosabb alkatrészé­ből, a transzformátorból még október végén újabb szállít­mányt kap a felhasználó, az Orion. Az autópályák közül az Ml-es Győrig, az M7-es Bala- tonzamárdiig, az M3-as Bagig, illetvve az e hét pénteki át­adástól Hatvanig terjednek. Ezek rendbentartása százszá­zalékos lesz. A KPM Pest megyei Igaz­gatóságán és a területi üzem- mérnökségeken az állandó ügyelet novem­ber 15-től március 15-ig tart. A főútvonalakra 116 gépet — hómarót, hóekét, szórógépet és rakodót — tartanak készenlét­ben. Az autópályákra 63 szó­ró- és hóekéző, 7 hómaró és 7 rakodógép jut. Komoiy gondot okoz, hogy egy év alatt 70 százalékkal emelkedett a jegesedés meg­szüntetésére használt só ára. Az anyagi eszközök viszont ugyanakkorák. Ezen a helyzeten a gépek korszerűsítésével és üzem- szervezéssel próbálnak se­gíteni. Az úgynevezett őrjáratos uta­kon és az autópályákon a hó leesésétől vagy a jegesedés kezdetétől számítva, fél órán belül megjelennek a gépek, s az időjárástól függően 3—4 órán belül végeznek. Egyetlen útszakasz sem ma­rad felügyelet nélkül. A ki­sebb forgalmú útvonalakon, ahol tehát nem lesz őrszolgá­latos ügyelet, ott is tartalé­kolnak egy-egy járművet. Ezek elsősorban az emel­kedőket, a lejtőket, a vas­úti átjárókat és az útke­reszteződéseket teszik majd biztonságosabbá. Az autópályákon december 1-ig kihelyezik a veszélyesebb útszakaszok elé a figyelmez­tető jelzőtáblákat. S ha netán váratlanul nagy hó esne vagy hófúvás kelet­kezne, akkor a forgalmat tere­lő útvonalakra irányítják, hogy a Közúti Igazgatóság gé­pei zavartalanul dolgozhassa­nak. Sz. P. lord Carrington Budapesten Megkezdődött a tanácskozás A hivatalos látogatáson Ma- I.foglalkoztak a közelgő madii- gyarországon tartózikodó Lord j di találkozó előkészületeivel, Carrington, brit külügyminisz­ter kedden délelőtt megkoszo­rúzta a magyar hősök emlék­művét a Hősök terén. Ezt követően vendéglátójával, Púja Frigyes külügyminiszter­rel hivatalos megbeszéléseket kezdtek a külügyminisztérium épületében. A szívélyes légkörű tárgya­láson megkülönböztetett fi­gyelmet szenteltek a nemzet­közi élet kérdéseinek, minde­nekelőtt az európai helyzet­nek, az enyhülés és a leszere­lés összefüggéseinek. Külön annak a fórumnak a jelentő­ségével, amelynek komoly sze­repe lehet az enyhülés tovább­vitelében, a kölcsönös bizalom erősítésében. A külügyminiszterek — hangsúlyozva a gazdasági együttműködés továbbfejlesz­tésének lehetőségeit — átte­kintették a magyar—brit kap­csolatok helyzetét is. Az eszmecserét követően a brit külügyminiszter Agárdra látogatott, ahol a helyi állami gazdaság tevékenységével is­merkedett. TSszffa a medencébe! Imporfpétlé ötlet Vasról Nincs annál lehangolóbb látvány a felüdülni vágyó strandolónak, mint a medence zöldes (algás) szennyezett vize. S mitagadás, az egészségügyi követelményeket tekintve is megengedhetetlen a kétes tisz­Futószalagon a baromfi A hernádi Március 15. Mgtsz húsfeldolgozójában nagy meny- nyiségű baromfit dolgoznak fel. A munkát ügyes gépsor segíti. taságú víz a medencékben. A strandokat üzemeltető szak­emberek igyekeznek is a leg­korszerűbb módszereket al­kalmazni a vizek folyamatos tisztítására, szaknyelven, visz- szaforgatására. Ám megnehe­zíti a vásárlást, az amúgy sem túl gazdaságos üzemeltetést, hogy megfelelő visszaforgató berendezés csak drágán, tőkés importból szerezhető be. Vácott, a Dunamenti Regio­nális Vízmű és Vízgazdálko­dási Vállalat szakemberei úgy vélték, némi szellemi munkával és csekély ráfordítással, hazai berendezésekkel is ígéretesen megvalósítható a medencék vizének visszafor­gatása. A már gyakorlatban is ki­próbált és bevált módszerrel nemcsak jelentős import- megtakarítás érhető el, de biztonságosabbá tehető a strandfürdő üzemeltetése is. A tiszta, kellemes vízben a strandolok is szívesebben ró­ják ' a hosszokat. Az eljárást Kisérdi József, a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgaz­dálkodási Vállalat főmérnöke a közelmúltban ismertette az összegyűlt szakembereknek a Műszaki Tudományos Egyesü­letek Szövetsége rendezte elő­adássorozat keretében. Egyéb­ként az ötlet, a tervezés is az ő nevéhez fűződik. A megoldást az a , kényszer szülte, hogy a nagyon ked­veltté vált papszigeti strand­fürdő úszómedencéjének vizét a zsúfoltság ellenére is fo­lyamatosan, viszonylag ke­vés energiával tisztítsák, fertőtlenítsék. A tervezés és a műszaki meg­oldás kidolgozása a hasonló berendezések ismeretében nem volt ördöngösség — vallják a szentendreiek. Hiszen saját maguknak dolgoztak és így már a tervezésnél is ügyeltek az anyagi lehetőségekre. Szük­ségtelen lenne ismertetni a tisztítóberendezés mechaniz­musát, fontosabb az a tény, hogy a kivitelezés mindössze ötven napot vett Igénybe, saját erőforrásaikra tá­maszkodva. Méghozzá úgy, hogy a már meglevő medencét nem kel­lett megváltoztatni, az elké­szült berendezés nem zavarta a fürdőzők kényelmét. A beruházást végül is a tervezettnél olcsóbban, 1,3 millió forintból valósították meg. Az idén május 12-én lé­pett üzembe az új berendezés és szeptember végéig folya­matosan működött. Biztosítot­ta a medencében a tiszta vizet anélkül, hogy egyszer is le kellett volna engedni. A sikeres bemutatkozás után a későbbiekben arra is mód van, hogy a berendezést bővítve, egy esetleges fedett medence vizét is biztonsággal tisztíthassák. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom