Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-28 / 253. szám

fl PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM 1980. OKTOBER 28., KEDD Új utakon a kosdi közös gazdaság A szövetkezeti vezetés ereje A gazdálkodás javításáért Sokat mutató kiállítás Látványos ismeretterjesztés Amikor 1975-ben három termelőszövetkezet egyesülé­sével megalakult a kosdi Le­nin Tsz, még nem sokan bíz­tak az összevonás eredmé­nyességében. Vajon elbírja-e a tőkeerős váci gazdaság a háromszor szanált kosdi és a szanálás előtt álló rádi szö­vetkezetek terheit? — fontol­gatták a hozzáértőbbek, s jobbára azok, akik egy ki­csit a szivükön viselték a kö­zös gondokat. Jellemző, hogy a jogelőd téeszekben igen alacsony volt a gazdálkodás színvonala, s a termelésben kevés gépet használtak. A szakemberek sem mindig ott kamatoztatták tudásukat, ahol arra éppen a legnagyobb szükség lett vol­na. Az egyesülés tehát sok személyi gondot is okozott, s ez rányomta bélyegét az első hónapok munkájára. Bár min­denki tudta: a szövetkezet ve­zetőségének az ereje döntően a tagság összefogásában rej­lik, ennek ellenére — elsősor­ban a felelős vezetők között — gyakoriak voltak a nézet- eltérések, amelyek olykor nem munkatársi vitákkal, hanem haraggal hárultak. A helyze­tet tovább súlyosbította, hogy már az összevonást követő esztendő őszén új elnököt kel­lett választani, s ezt követően sem nyugodtak meg a kedé­lyek. Majdhogynem kettős ve­zetés jött létre, ami végered­ményben a tagság megosztott­ságához vezetett. Az .első két évben igen sok energiát kö­tött le az irányítás egységesí­tése, megszilárdítása. Csak őszintén Sápi Imre elnök most már kellő higgadtsággal tudja érté­kelni azokat az időket. — Az elvtelen viták lénye­ges feladatokról terelték el a figyelmet, de azf is érettük, hogy egyre többen vannak a tagságból, akik bíznak ben­nünk, s a közös ügyért tenni is hajlandók. 1976-ban, ami­kor az előző év zárszámadását a közgyűlés elé terjesztettük, tudva, hogy az emberek elég­gé tájékozatlanok a valódi ál­lapotokról, az őszinteséget tar­tottuk a legfontosabbnak. En­nek csak később lett meg az eredménye... Kezdetben — bár az egye­sülés inkább a rádiaknak és a kosdiaknak volt előnyös — e két közösség ts^-tagjai egy­más mellé álltak — álláspont­jukat védendő —, akár a vá­ciakkal szemben is. Ám emel­lett akadt egy jelentős cso­port, amely ezt a megosztott­ságot csendesen szemlélve vár­ta a fejleményeket. Az ered­ményeket látva azonban egy­re fogyott a szembenállók tá­bora, s növekedett a szövet­kezet vezetőségét támogatók száma. Végeredményben az is hozzájárult az ellentétek fel­számolásához, hogy a vitákat szító vezetők önként eltávoz­tak a téeszből. Az egység helyreállításával egy időben nagy erőfeszítése­ket tettek a gazdálkodás ja­vítására is. Még az egyesülés ■Vásári nagydíjas a váci Finomfonóban készülő Tapsi nyúlszőr fonal — közöltük la­punk október 25-i számában. Mint azt a pontosított infor­mációból megtudtuk, az évében a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem üzemszerve­zőivel közösen középtávú ter­vet készítettek, s felvázolták a hosszútávú, 1990-ig sZóló elképzeléseket is. Alapvetően a termelési szerkezet egysze­rűsítését, az anyagi és műsza­ki ellátás fejlesztését, vala­mint az iparszerű termelés fel­tételeinek megteremtését ha­tározták el. Megalapozott tervek — Tudtuk: a kevés szántó- terület miatt csak a belterjes gazdálkodás feltételeinek ki­alakításával léphetünk előre — mondja Sápi Imre. — A cé­lunk ezért az volt, hogy egy­ségnyi területről minél na­gyobb jövedelemhez jussunk. Ezért a szarvasmarha és a juh tartása, valamint a gyü­mölcstermesztés mellett dön­töttünk. Már 1975-ben hozzá- kezdtünk egy átfogó melorizá- ciós (talajjavító) terv kidolgo­zásához, amit két esztendő múlva kezdtünk megvalósítani. Ez az alapja a tömegtakar- mány-termesztésnek, amely az állattartás miatt nélkülözhe­tetlen. A növénytermesztésben is jelentős változások történtek. A málnatelepítést a háztáji­nak adták át, s kezdetben 180 hektárnyi szilvát és meggyet ültettek. Ám az elnök szíve­sebben beszél a tehenészetről, hiszen ennek a fejlődése va­lóban látványos: — A fajtaátalakító keresz­tezések eredményeként gyor­san növekedett a tejtermelés. Hadd említsek bizonyságul két adatot: amíg 1975-ben egy tehéntől átlagosan 2 ezer 100 liternyi tejet fejtünk, addig az idén ez a mennyiség meg­közelíti a 4 ezer litert. A szarvasmarha-ágazat sikerei aZonban nem egyedülállóak a termelőszövetkezetben. Köz­ben felszámoltuk a vesztesé­ges melléküzemágakat, s meg­kezdtük — erre kényszerítet­tek minket az egyre szigo­rúbbá váló gazdasági szabá­lyozók is — a nyereséges ki­egészítő tevékenység megszer­vezését és kialakítását. A szol­gáltatások felé nyitottunk, s így jelenleg könyvkötészetünk, expediáló részlegünk, vala­mint építőipari és vegyesipari ágazatunk működik. Az idén gazdasági társulást alakítot­tunk a bernecebaráti szövet­kezettel, s ez elsősorban ipari szolgáltatásokkal foglalkozik. Jönnek a fiatalok Nagy gondot fordítottak fia­tal szakemberek letelepítésé­re is. Több vezető nyugdíjba ment, s helyettük megfelelő képesítéssel rendelkező, pá­lyakezdőket hívtak a téeszbe. Többükkel előzőleg ösztöndíj- szerZődést kötöttek. Hogy mi vonzza a fiatalokat Kosdra? Az elnök szerint az, hogy rö­vid gyakorlat után a legjob- ! bak nagy önállósággal járó, I felelős beosztást kapnak. Né- hányan lakáshoz is hozzájutot­tak a gazdaság segítségével. A vezetőség átlagéletkora nem haladja meg a negyven évet! aranydiplomát a Békéscsabai Kötöttárugyár nyerte. A Bu­dapesti Kalapgyár hazai alap­anyagot szállít a Finomfonó­nak. Még hosszú oldalakon át lehetne sorolni mindazt a vál­tozást, amely az utóbbi évek­ben a Lenin Termelőszövet­kezetben bekövetkezett, s amelynek eredményeként csu­pán hadd említsünk két ada­tot: 1976-ban mindössze 40 ezer — nem tévedés: negyven­ezer! — forint volt a nyereség, tavaly ez az összeg már meg­haladta a 12,5 millió forintot, az idei terv pedig több mint 16 millió forint. A püspökhatvani művelődési házban a napokban nyílt meg lglay József festőművész kiál­lítása. Krima János, a váci Já­rási Hivatal elnöke mutatta be az alkotót, méltatva munkás­ságát. Megnyitójában elisme­réssel állapította meg, hogy Püspökhatvanban és társköz­ségeiben már hagyománnyá váltak a népművészeti bemu­tatók, a kiállítások, a brigád­vetélkedők, s ezeknek mindig népes közönségük van. Ä hagyományápolás szándé­kát jelzi, hogy a falusi életmód múltjához és jelenéhez erősen kötődő, természetszerető festő­művész kiállítására kerítettek sort. A művész 1905-ben született Miskolcon. A képzőművészeti főiskolát Rudnay Gyula festő­művész növendékeként végez­te el. Művészi életútja is Mis­kolcról indult. Alapító tagja volt a nagy hírű hely képző- művészeti csoportnak. Kiállítá­sainak első sikeréit is szülővá­rosában és Borsod megyében aratta. Olyan alkotó egyéni­séggé fejlődött, akit mindig, őszintén érdekelt alkotásainak hatása, a látogatók véleménye. Talán ez volt a magyarázata annak, hogy művészi pályáját többször is felcserélte a rajz­pedagógusi hivatással. Szenve­délyesen érdekelte, az is, mi­ként alakítható ki már gyer­mekkorban a művészi érzék, s hogy ezt milyen módszerek­kel lehet eredményesebbé ten­ni. Nyugdíjba vonulásáig ki­emelkedő eredményeket elérő pedagógusként, nagy hivatás­szeretettel dolgozott. I960 óta Sződligeten él. Érkezése után nagy közéleti aktivitással il­Dicsérettel kell szólni a Váci Kötöttárugyár KlSZ-szerveze- te kezdeményezéséről, a Se- nior-kiállításról, melyet most hosszabbítottak meg, s a hó­nap végéig látható a művelő­dési központ emeleti galériá­ján. A műszaki' propaganda­hónap keretében a nagyüzem 1975 óta elért eredményeit, to­vábbi törekvéseit igyekszik ismertetni a kultúráltan meg­rendezett bemutató. Ráadásul szerencsés helyen, mert a színházi előadások, műsorok közönsége a kezdés előtt, vagy a szünetben is végignézheti a kiállított tárgyakat, a tabló­kat, ábrákat. Nem kell ezért külön programot csinálnia, al­kalmat találnia, ami korunk embere számára nem is olyan könnyű, a napi elfoglaltságok rengetegében. Változatos program Példa ez a kezdeményezés arra, hogy ilyet is lehet, sőt kell is csinálni. A hivatásoso­kon kívül így válhatnak a közművelődés munkásaivá a politikai és társadalmi szerve­zetek tagjai, vagy akár az üzemek ipari-gazdasági veze­tői és szakemberei, azzal já­rulva hozzá az egész társadal­mat érintő feladathoz, amivel más nem tud, hiszen szakterü­letről van szó. A minket körülvevő való­leszkedett be a váci járás kul­turális életébe. Meggyengült, majd mind súlyosabbá váló betegsége ellenére lelkesen szervezte az ifjúsági művészeti szakköröket, tanfolyamokat. Mellette szigorú önfegyelem­mel alkotott. A Pest megyei művészek tárlatainak ma is állandó szereplője Budapesten, Vácott és Szentendrén. 1961- ben Sződligeten, 1971-ben Vá­cott, 1972-ben Abonyban volt önálló kiállítása. A gödi Fé­szek napok keretében 1978-ban láttuk utoljára gyűjteményes kiállítását. Sz. L. Elhunyt dr. Tahin Gyuléné Hosszan tartó, súlyos beteg­ség után, 71 éves korában el­hunyt dr. Tahin Gyuláné, Martinecz Lenke váci közép­iskolai tanárnő. A korábbi vá­ci felső kereskedelmi leányis­kolában tanított; a közelmúlt­ban még részt vett egy 40 éves érettségi találkozón. A Duna­kanyar Fotóklub egyik alapí­tó tagját, a hétfő esti baráti köri vetítések leglelkesebb előadóját gyászolja. Idén má­jusban elhunyt férjével sokat utazott, s hazai, valamint kül­földi élményeiről vetítettké­pes előadások sorával számolt be nézőinek, hallgatóinak. Bú­csúztatása és temetése későbbi időpontban lesz — hamvasz- tása után —, a Vác alsóvárosi sírkertben. Emlékét kegyelet­tel megőrzik tanítványai, a fotóklubtagok és emlékezetes előadásainak résztvevői. ság, a természeti, anyagi és erkölcsi értékek ismerete for­málhatja a közgondolkodást. Csak így alkothatunk reális képet a világban, az ország­ban elfoglalt helyünkről és szerepünkről. A lakosság na­gyobbik felének nincs áttekin- ■ tése arról, mi történik egy- egy gyárkapun belül, hogy .mit termelnek ott, s milyen erőfe­szítések árán. Azt sem tud­hatják, hogy kik, mire becsü­lik azt a város határán túl. Kellenek hát az ilyen kiál­lítások, rendezhetnének ilyet mason is, akár nagyobb sza­básút, részleteseboen ismer­tetve egy-egy termelő közös­ség múltját, jelenét, s a tárgyi bemutatót esetleg más, tájé­koztató, ismeretterjesztő ren­dezvények is kiegészíthetnék. Kisért a gondolat, hogy leír­jam; fniért ne lehetne rend­szeresen sort keríteni égy-egy változatos programú üzemi hétre a művelődési központ­ban, más-más vállalatok sze­replésével. Van mit megtud­nunk, megismernünk, van okunk önismerefünk elmélyí­tésére. Üzemi áttekintés Az 1885-ben alapított üzem­ről legelőször az marad mega látogató emlékezetében, hogy a termelés növelése és a vele járó munkaerőgondok a ter­melőegységek decentralizálá­sát követelték meg, s kis egy­ségeik ma már Vámosmiko- lán, Posztón, Kazáron és Jász­apátiban is működnek. Színes felvételeken láthatjuk a régi körhurkológépeket, bepillant­hatunk a munkatermekbe, ahol a síkkötő gépek és a mai leg­modernebb kötőgépek működ­nek, amint a gépek fölé haj­lanak a varróasszonyok. Grafikonok ábrázolják a termelési érték növekedését, a fejlesztésre, beruházásra for­dított összegek emelkedését. A Újsághír: „Középiskolás 1980. évi atlétikai bajnokság: 4X.1500 méteres váltófutásban: 1. Váci Sztáron Sándor Gim­názium csapata, 17:20.1 perces új országos középiskolás csúcs­csal.” A nyári sikeres szereplést iskolai és részben edzésszünet követte, de szeptemberben az új tanév kezdetekor ismét együtt találtam az iskolában a sikercsapatot. Tízpercben A gimnáziumban beszélget­tem velük és edzőjükkel, Cser- nok Gyulával, az iskola test­nevelőjével, aki egykor több­szörös ifjúsági válogatott kö­zéptávfutó volt, és a csapat tagjaival, Szabó Miklóssal, Mikes Tamással, Szabó Nán­dorral és Lengyel Csabával. A szép! sikert elért csapat ve­zetőjének első mondatai sze­rénységéről árulkodtak, mivel szerinte a csapattagok közül mindössze kelten edzenek rendszeresen az ő irányítása alatt. Név szerint Mikes Ta­más és Szabó Nándor. A har­madik versenyző, Lengyel Csa­ba a kaposvári edző által ve­zetett csoport tagja, míg Sza­bó Miklós és a tartalék Gyulai Zsolt a Váci Hajó kajak-kenu szakosztályának versenyzői. El kell mondanom, folytatta a si­keres szereplés fő kovácsa, hogy a fiúk 3000 méteres csa­patversenyben is rajthoz áll­tak és a harmadik helyet sze­rezték meg, de itt már az 1500-as tartalék, Gyulai is csapattag volt. Közvetlen a versenyről még annyit mon­danék el. hogy a Szekszárdon lebonyolított területi viadalon már biztatóan mozogtak a fiúk. A szegedi döntőn, az első váltás után már bizakodtam a végső győzelemben, mivel a váltó első embere, a kenus Szabó Miki jól futott, és az igazi atléták csak ezután kö­vetkeztek. Öröm és Üröm Nem csalódtam a fiúkban, akik a győzelem mellé még új országos középiskolás csúccsal is kedveskedtek. Har­madik évemet kezdtem a Sztáronban és nagyon boldog vagyok, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült ezt a szép ered­ményt elérni. Ezért köszönet­tel tartozom a Váci Izzó két tervidőszak első évében 190 millió forint volt a gyár fo­rintban kimutatott exportja. 1976-ban ehhez viszonyítva sokkal lejjebb került, pont a vonal végére, mert ekkor csak 140 millió értékű terméket exportáltak. 1977-ben felemel­kedtek az előző évi szintre,« ehhez viszonyítva a követke­ző évben némi csökkenés kö­vetkezett, aztán emelkedett az eredményt jelző fekete vonal. Úttörő kezdeményezés Szépek az itt bemutatott fürdőruhák, a Junior-melegí­tők, a Senior nyúlszőr garbók, melyek alapanyaga is Vácott a Finomfonóban készül, ahol az országban először készíte­nek nyúlszőrből és poliészter­ből fonalat. Ám ezt csak ke­vesen, jórészt a szakmabeliek tudják, s kár, hogy mint több helyről, innét is hiányzik a tá­jékoztató szöveg, ami csak nö­velhetné a kezdeményezés ér­tékét. Kulturált és szakszerű ez a kiállítás. Egy kicsit szaksze­rűbb is, mint kellene. Az „energiafolyam” című de­monstrációs táblán például az energiafelhasználás folyama­tát kívánja bemutatni, majd­nem közérthetően, de a címe miatt egy kis bizonytalanság marad a szemlélőben. Ide nem ártott volna számo­kat is írni, hogy az emberek képet kapjanak arról, milyen arányban szerepel a termelé­si költség, végső soron az áru kialakulásában az energia. A sorrendiség irányát jelölendő nem ártott volna többek közt kis nyilakat, vagy sorszámo­kat kirakni és ... Node, ne ve­gyük el a kedvüket azoknak, akik érdekes élménnyel aján­dékoztak meg bennünket, s vállalták az úttörő szerepét. Az előző tanulságok alapján a soron következők már az ilyen apróságokra is gondolhatnak. Kovács T. István atlétaedzőjének, Kaposvári Sándornak és Kucsera Imré­nek, akik előttem foglalkoz­tak a fiúkkal, valamint a Vá­ci Hajó kajak-kenu edzőjé­nek, Csereklye Józsefnek, aki két remekül felkészített ver­senyzőt bocsátott rendelkezé­semre. A sikerek mellett meg kell említenem, hogy az or­szágos versenyen mi voltunk az egyetlen csapat, amelynek igen rossz futócipői voltak. Sajnos, az iskolának nincs ar­ra pénze, hogy vásárolni tud­na. Annak ellenére, hogy a váltó három tagja a Váci Híradásban atletizál, az egye­sület sem segített gondjain­kon. A kajakosok A fiúk szerint heti 5—6 ed­zésen vesznek részt, másfél, két órát keményen dolgozva, de. helyzetükkel továbbra sem elégedettek. Igen borúlátóan nyilatkoztak a stadion nagyon rossz minőségű salakpályájá­ról, amely vonzása helyett inkább edzési kedvüket csök­kenti. A legkevesebbet Zsolti és Miki, a két vizes beszélt, akik nem készültek külön er­re a versenyre, de az iskola színeiért vállaltak egy kis többletet. A kajak-kenu szezon befejeztével eredményeik alap­ján mindketten bekerültek az ifjúsági válogatottba, és most utólag visszagondolva érzik, hogy ebben ez az alkalom se­gített nekik. Becsengettek, a társalgást be kellett fejezni, bár az ilyen és hasonló szép eredmé­nyekről sokáig lehetne beszél­getni, felidézni az emlékeket, levonni a tanulságokat. Hosz- szabb hallgatás után ismét hallatott magáról a váci atlé­tika e kis csoportja. Bízunk benne, hogy e siker a többi csoportnak is utat mutat. Vár­juk a folytatást! Nyári József Köszönetnyilvánítás, Köszöne­tünket fejezzük ki rokoni,toknak, ismerőseinknek, barátainknak, la­kótársainknak, valamint a MHD. a Vendéglátó Vállalat és a Forte dolgozóinak és mindazoknak, akik szeretett feleségem, illetve édes­anyám, Oláh György né temetésén megjelentek, koszorúikkal és virá­gaikkal szivünk mély fájdalmában osztoztak. A gyászoló család. ISSN 0133-2159 (Váci Hírlap) Alapanyag a Finomfcnénak Furucz Zoltán Fotópapír az automatából A váci Forte-gyár csomagolóüzemében havonta átlagosan 600—800 ezer négyzetméter fotópapírt csomagolnak be külön­böző méretekben. A gépen: Nádori Jánosné és Kovács Lajos- né 9X14 cm-es dobozt készítenek a félautomata berendezésen. ßarcza Zsolt felvétele A falu és a természet Atléták sikerei és gondjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom