Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

6

V** "é/%r V

x/imav

1980. OKTÓBER 19., VASÁRNAP

Mozdonyok, füst nélkül

Hagymaportól az élő sertésig

A disznóknak láthatóan nem tetszett a dolog. Visftozva tiltakoztak az atrocitás ellen. Nem csoda. Talán soha nem mozogtak még annyit, mint most. S a napfényt sem látták még ilyen közelről.

A ceglédi vasútállomás egyik rendező vágányán történtek e dolgok. A Penomah 210 sertést rakatott be élve a vagonokba. A szombat ezúttal mégis csendes volt ezen az állomáson. Korántsem látszott, hogy most van az őszi forgalom csúcsideje, a mezőgazda- sági termékek betakarítása. '

Pusztai Istvánnal, a ceglédi körzeti üzemfőnökség helyettes vezetőjével beszélgettünk arról, hogy a Vecséstől Abo- nyig vezető vasúti szakaszon mi is történt tegnap.

Több idő rakodásra

— A jelentések szerint ezen a szombaton 27 olyan vasúti kocsi érkezett, amelyet Cegléden kell kirakni. Ezen kívül hetet rakunk meg a mai napon, almával, élő sertéssel, fűrészáruval és gabonával. A ceglédi üzemfőnökség körzetébe sok vállalat hozza áruját. Hogy csak a legfontosabbakat említsem: a Pest megyei Gabonaforgalmi Vállalat, a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat, a Ceglédi Állami Tangazdaság, a Dél-Pest megyei Áfész, a Lenin és a Magyar-Szovjet Barátság Termelőszövetkezet.

Október elején a vállalatok képviselőivel együttes ülést tartottunk, amelyen megbeszéltük, hogyan lehet megteremteni a rakodás egyenletességét és továbbfejleszteni e munka folyamatosságát. Megállapodtunk abban, hogy azok a vállalatok, amelyek októberben, novemberben és decemberben az áruk 85 százalékát kocsiálláspénzmentesen elfuvarozzák, azok januárban, februárban és márciusban rakodóidő-kedvezményt kapnak. A jelenlegi 4 óra helyett 12 órát, egy-egy vagon kirakására. Most ugyanis még sűrűn előfordul, hogy a vasúti kocsik tovább állnak a kelleténél. Így például a Gabonaforgalmi Vállalat a kocsik 50 százalékáért fizet álláspénzt. A CÁT például 25 százalékért. Sajnos, a hét végi rakodásokkal még nem dicsekedhetünk. Kevés a kocsirendelés ilyenkor. Ésszerű lenne, hogy az itt kirakodó kocsikat itt is töltsük meg árukkal. Ez az úgyI nevezett rakva-rakoit mozgalom körülbelül 70 százalékban teljesíthető. A hiányzó rész a hétvégeken kiürülő vagonokból adódik.

Pulton a vonatok

A forgalmi szolgálat irányítótermében nagy volt a nyüzsgés. Kecskeméti József forgalmi szolgálattevőt a modern vezérlőpult előtt találtuk.

— Cegléd az egyik legmodernebben felszerelt állomás — mondta. — Itt a svájci li- cenc alapján gyártott, Integ- ra-Dominó vezérlőberendezéssel irányítjuk a forgalmat. A nagypulton Ceglédberceltől Abonyig, illetve Nyársapáiig látható minden szerelvény, amely éppen itt tartózkodik. Szükség is van rá, hiszen egy olyan nyugodalmasabbnak mondható napon, mint a mai, mintegy 200 szerelvény is érkezik, indul vagy halad át ezen a szakaszon. Ilyen forgalmat kézi váltókezeléssel már nem lennénk képesek ellátni.

Kommunista műszakok

A Lenin Tsz és a CÁT közösen bérelt rakodóján kellemetlen szagok terjengtek. Lendér Pál gépkezelő és segítőtársai szójadarát raktak ki a vagonokból:

— Lehet, hogy nedvesen rakták be, mert egy kicsit megfülledt a takarmány. Még szerencse, hogy nem kézzel kell kilapátolni.

Valóban, a cseh gyártmányú szállítószalag, amely ügyes megoldásaival nemcsak elviszi a rakományt a teherautóig, hanem ki is szedegeti a vagonból, gyorsan ellátta mind a két vasúti kocsi rakományát. Reggel 7 órakor kezdtek neki, s 11 óra körül már alig volt hátra valamicske.

Ritkán adódik alkalom arra, hogy az ember egy tehervonat mozdonyán tegye meg az utat Cegléd és Budapest között. Király Zsigmond mozdonyvezető és Losonczi György vontatási vonatkísérő persze ebben már semmi újat nem talált. A Ferencvárosi Vontatási Főnökség V 43 1012 számú mozdonyával vittek egy szerelvényt Szolnokról Ferencvárosba. Október 15. óta a mozdonnyal kommunista műszakbán dolgoznak a „vezérek”. Egészen november 7-ig. A megtermelt pénzt pedig társadalmi célokra fotdítják. A tehervonat — bár korántsem úgy, mint egy nemzetközi gyors — mégis hamar „megette a pályát”: Ferencváros végállomás! Tessék kiszállni!

Kovács Attila Ernő

Megjött a műtrágya

A mozdonyvezető munkája nagy Idegi megterheléssel jár

Bozsán Péter felvételei

Börtön egy vándorsólyomért

A védett madarak eszmei éiiéke

^ A modern ipari, technikai civilizáció kiterjedésé§ vei, a mezőgazdálkodás korszerűsödésével csökkentek a

8 vadon élő állatvilág, ezen belül a vadmadarak élet8 lehetőségei. Hazánkban is egyre több a ritkuló madár$ Táj. Kipusztulásuk megelőzésére oltalomba vették az

^ egyéb állatfajták között a vadmadarakat és azok élő-,

^ költő- és átvonuló szálláshelyeit. Felismertük, hogy az

^ erdők, mezők, rétek és nádasok értékes madárvilága

szigorú védelemben részesítendő nemzeti kincseink közé % tartozik.

Sajnos, nagyon jól tudják ezt az orvmadarászok is, akik haszonszerzésből foglalkoznak a vadmadarak és tojásaik gyűjtésével, értékesítésével. Ezek az orvgyűjtők — akárcsak korábban a falusi padlásokon, kamrákban, présházakban felkutatott néprajzi tárgyakat fillérekért megszerző és külföldieknek busásan eladó élelmesek — felfedezték az erdei vj lehetőségeket.

Az utóbbi években a fekete, piacon .különösen felszökött a nagyon ritka ragadozómadarak iránti kereslet. Már olyasmi is megesett, hogy külföldi „érdeklődők” Wolkswagen vagy Renault gyártmányú személy- gépkocsit kínáltak cserébe egy-egy vándorsólyomért, illetve vadászsólymok fiókáiért.

Akadt olyan fészekrabló, madártojás- és fiókagyűjtő, akit az erdészek korábban csavargófélének néztek, alig egy év múltán pedig a legdrágább fényképezőgéppel és távcsővel felszerelve láttak viszont.

Súlyos tízezrek

A védelem hatékonyságának fokozására hazánkban öt éve megállapították a vadon élő, védett állatok úgynevezett eszmei értékét. Ez az összeg nem valamiféle piaci ár: a károsító a megállapított eszmei értékkel felel a törvény előtt.

A madarak közül a legmagasabb: ötvenezer forint eszmei értékűek közé sorolták a legféltettebbeket: a nagykócsagot, a kékcsörű récét, a

szirti-, a réti- és a parlagisast, a kerecsen-, a kormos- és a vándorsólymot, a túzokot és a reznéket. A harmincezer forintos kategóriába tartozik a kiskócsag, a kanalasgém, a batla, a feketególya, a gólyatöcs, a gulipán, a székicsér, a feketeszárnyú székicsér, a nyárilúd, a vöröskánya, a kí- gyászölyv, a kis héja, a hamvas rétihéja, a fekete, a halász-, a békászó-, illetve a törpesas, a siketfajd és az uhubagoly. Tízezer forint eszmei értékű, mintegy, huszonöt fajta, köztük a fehér gólya, a daru, az üstökös- és a pásztorgém, az ugartyúk, a kékvércse, a hó- és uralibagoly, a szikipacsirta és a holló. A háromezer forintosok csoportjába tartozó csaknem ötven madárfajta között vannak a haty- tyúk, egyes ölyvek, héják, harkályok, baglyok, sármányok, a kövirigó és a pásztormadár is. A legalacsonyabban megállapított eszmei érték háromszáz forint, ennyire becsülték az apró énekesmadarakat.

Azok, akik ezeket a védett madarakat elpusztítják, engedély nélkül vadásszák, fog-’

Ólom és levegő

Debrecenben, az MTA Atommag- kutató Intézetében 1952 óta folytatnak hagyományos és radioaktív környezetvédelmi kutatásokat, ezek eredményeinek gyakorlati alkalmazását huszonöt ipari és mezőgazdasági intézménnyel együttműködve vizsgálja az ATOMKI.

Képünkön: a levegő ólomszeny- nyezettségének vizsgálata.

mm;

A Kovácsdéle különjárat

Álsofőr, lopott autóbuszokkal

Egy francia ügyvéd, bizonyos Francois Gayot de Pita- val a XVIII. század közepén közreadott egy terjedelmes bűnügyi gyűjteményt, s ezzel bevonult a büntetőjog történetébe. Neve fogalommá lett, sokfelé azóta is pitaval- ként emlegetik a nevezetes bűnesetekről tudósító köteteket. Magyarországon az ez idő tájt elfogott évi 60—70 ezer bűnelkövető 120—130 ezer bűncselekménye közül alighanem ugyancsak összeállítható lenne egy-egy magyar pitaval, s talán az egyik kötetben helyet érdemelne az alábbi bűneset tettese is.

E távolról induló prológus után talán profánnak tűnik egy autóbuszvezetőről írni. Mégis a következőkben egy Volán-gépkocsivezetőről, pontosabban egy magát azzá előléptetett furcsa bűnözőről lesz szó. Egy 27 éves férfiról, akinek egyetlen nagy vágya volt, hogy Ikarusok kormánykereke mögé .ülhessen, de mert erre az orvosok alkalmatlannak találták, álma megvalósítását illegális utakra terelte.

Szabályosan indították...

A bal szemével nem egészen tökéletesen látó kerepes- tarcsai Kovács Rafael István először valahonnan egyenruhát szerzett, majd a zöldes uniformishoz autóbuszt, később a buszhoz jogosítványt, üzemanyagjegyet, és menetjegyet, vagyis mindent, ami a hiteles személyfuvarozáshoz szükséges. Ehhez már csak utas kellett, de utas mindig volt.

így hát 1979 nyarán, természetesen álnéven, elindult a Kovács Rafael féle járat, és

Ságban tartják, vagy fészküket fosztogatják, zavarják a megállapított eszmei összegű kár okozásáért állíthatók bíróság elé.

Bűntettnek számít

Egy túzok, kerecsensólyom vagy kékcsörű réce le- lövése a közvagyon elleni bűntettnek számít, nem csupán szabálysértésnek. Dr. Major István „Lesz-e sas 2000-ben?” című, nemrégiben megjelent könyvében írja, hogy a védett állatok elpusztításáért a legsúlyosabb büntetéseket a legfejlettebb természetvédelmi kultúrájú

skandináv országokban róják ki. Angliában pedig vándor- sólyom lelövéséért börtönbe zártak egy vadászt. A büntetés és az elriasztás mellett azonban nem kevésbé fontos a megelőzés. Ezért a vadász- társaságok szigorúan ügyelnek az etikai követelmények betartására.

Védett fészkelőiák

Az utóbbinak egyik1 szép példája, hogy a gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság erdőiben a fakitermelésnél meghagyják a védett madarak fészkelőfáit, és ezeket a facsoportokat később is állandó figyelemmel kísérik.

Ballabás László

1980 februárjáig az ország különböző vidékein tűnt fel. Legtöbbször a Budapest— Győr és a Budapest—Süttő vonalon közlekedett, de fuvarozott a siófoki, visegrádi, miskolci, bajai és mohácsi utakon is. Időnként az Engels téri pályaudvarról szabályosan, menetrend szerinti járatban indították, de ha nem volt fuvar, elindult „csak úgy” valamerre az országban. Ilyenkor nem állt meg minden megállóban, nehogy a hivatalos járat utolérje, s gondja volt arra is, ha nem akar feltűnést, legalább itt-ott hagynia kell néhány utast.

Farmotorosok

A lebukást elkerülendő a jármüvet, rendszámtáblákat, jogosítványokat rendszeresen cserélgetni kellett. Kovács Rafael , , tehát . újabb ,,i és újabb autóbuszokat lopott, fél év alatt összesen nyolc kocsival szállította utasait. Az autószerelő végzettségű zugsofőr feketefuvarjainak sikeréhez kétségkívül jelentősen hozzájárult, hogy korábban egy ideig valóban a Volánnál dolgozott, ezért nem egy telephelyen és végállomáson otthonosan mozgott. így történhetett, hogy a budapesti Kassák Lajos utcából egymásután öt farmotoros Ikarusszal, a Szabolcs utcából, továbbá Gyöngyösről és Nagykőrösről íredig egy-egy panorámás kocsival hajtott el. A járművek ajtaját legtöbbször egyszerűen csak benyomta, s a motort az otthagyott kulccsal vagy saját szerszámmal indította be.

A több ezer kilométeres vállalkozás üzemanyagszükségletét részben a viteldíjakból fedezte, de olykor a tankolásokhoz olaj- és benzinjegyekre, az esetleges igazoltatásokhoz pedig érvényes jogosítványokra, személyi igazolványokra, menetlevelekre volt szüksége. Ebből következett, hogy Kovács Rafael hamarosan nagy járműveket kezdett fosztogatni, a Parlament előtti rakparton egy mikrobuszt, a Lánchídnál egy Zilt, a Vígadó közelében egy fúrókocsit tört, illetve nyitott fel, s vitte el a sofőrök adminisztrációs dossziéját. A már felsorolt dokumentumokon kívül legfeljebb az autószerelő szerszámok érdekelték a kocsikból személyes holmikat — noha nemegyszer alkalma nyílt rá — nem lopott. Amikor azonban autóbusszal éppen nem rendelkezett, személygépkocsikat lopott, a Duna Intercontinentál elől például egy 1500-as Polski Fiattal hajtott el Nyergesújfalura.

Kollégájuknak ismerték

— A buszok ablakában elhelyezett menettáblákat az Engels téren szereztem. Ott úgy ismertek, mint kollégát. Azt hitték, hogy különjáratos vagy tartalékos vagyok. Egy alkalommal onnan vittem el katonai esküre 25—30 utast Csornára, húsz forintot fizettek személyenként. Visszafelé 60 személyt szállítottam, ugyancsak húsz-húsz forintért.

— Múlt év őszén egyik nap Miskolcról jöttem, amikor láttam, hogy Tornanádaskán legalább 30 nő áll a megállóban. Fékeztem, aztán leszóltam: Budapest. Az asszonyok kérdezték, nem mennék-e kerülővel, mert ők szüretelni, egy Kecskemét melletti faluba igyekeznek. Vállaltam.

— Műszaki okok miatt kétszer jártam a miskolci Volán-telepen. Egyszer javíttatnom kellett, másodszor adagolót cserélnem ... Menetjegyem egyébként sokáig nem volt. Ezért mindig azt mondtam az utasoknak, hogy különjáratban vagyok, csak azért álltam meg, hogy ne legyenek kénytelenek ácsorog- ni. Amennyit fizettek, any- nyiért vittem el őket, de sokszor bizony bérletesek szálltak fel...

Kovács Rafael, mint piro- mániás a tűzhöz, olyan erővel vonzódott j az autóbuszvezetéshez. Éveken keresztül többször is próbált „^-kategóriás jogosítványt szerezni, de hiába, a szemész orvosoknál a tábla alsó három sorát bal szemmel nem tudta elolvasni. A sors fintora, hogy a korábbi szakvéleményekkel szemben az igazságügyi orvosszakértő a jelen per során megállapította: a vádlott nagy valószínűséggel a hivatásos jogosítvány megszerzésére is alkalmas, szemének kisebb hibája csak a tömegszállításból zárja ki, de például bejáratás buszsofőrnek megfelelne...

Eltérő tartalommal

Kovács Rafael bűncselekmény-sorozatát nehéz lenne másképpen értelmezni, mint ez utólagos diagnózis előzetes bizonyítási kísérletét. Kovács Rafael talán tudatosan, talán csak tudat alatt igazolni akarta, hogy valóban alkalmas a buszvezetésre. Nem ez volt az első rendkívüli teljesítménye, korábbi életében egyéb kiemelkedési kísérletek is kimutathatók, bár egészen eltérő értéktartalommal. A 70-es évek végére törvényen kívülivé lett férfi 20 évesen egészen más típusú ügy kapcsán szerzett hírnevet: 1973-ban a karhatalomnál szolgáló Kovács Rafael sorkatona a jeges Dunából kimentett egy fuldokló gyereket. Az /Életmentő Emlékéremmel kitüntetett férfi 1974-ben egy gyilkosságot elkövetett szökött katonát üldözés közben lelőtt, ami viszont idegösszeroppanásba kergette. A gépkocsik iránti mániás vonzódása folytán azonban hamarosan illegális vállalkozásokba keveredett, s motorkerékpárra szóló jogosítványát minden járműre érvényessé hamisította, majd három éven át — első lebukásáig — hivatásos sofőrként dolgozott különböző munkahelyeken. E bűnöket végül egy rövidebb börtön- büntetés zárta le. Az események a már ismert végkifejletbe torkolltak.

Kovács Rafael István tárgyalása november 9-én folytatódik a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, a Markó utcában.

Babus Endre